Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-10 / 69. szám
Saarda, 1915. már ezres 10. AZ XTISA 65 hetetlen állapotainak véget kell vetni. A hármas entente diplomácziai képviselői még egyszer a Semleges balkáni államokhoz fordulnak, még pedig nem üres kézzel, így majd meggyőződnek róla, hogy ki ellenségük, ki barátjuk. Szemtanuk a Dardanellák bombázásáról. Berlin, márczius 9. A Lokalanzeiger kiküldött munkatársa elment Esszad pasával, Janina hős védőjével a Dardanellák torkolatához, egészen a külső hadállásokig és élményeiről a következőket jelenti lapjának : -r- Délelőtt tiz órakor a tengerszoros bejáratánál öt nagy hadihajó tűnt fel. Gyorsan közeledtek s egyszerre kezdték az ágyúzást. Úgy látszott, mintha terv és rendszer nélkül szórták volna harmincz centiméteres gránátjaikat a két part felé. Egyetlen egy polgárember sem izgul a támadás miatt.. Az ázsiai parton egy üteg felelt a bombázásra, azután egy másik, majd egy harmadik és végül hat. Csak néhány sortüzet adtak le. A tüzérség parancsnoka, aki mellett állottam és aki a tüzelést vezette, gúnyosan hunyorított. Ágyú ütegeinek még tizedrészét sem helyezte működésbe s már is mutatkozott a hatás. Az angol hadihajók két telilövést kaptak és meggyorsították járásukat. Egyetlen egy török ütegre egy óra leforgása alatt hatvan gránátot lőttek. Egyik sem talált. Állásomból tisztán láthattam a nehéz ágyukat, amelyekkel a tengerszoros két partja sűrűn tele volt tűzdelve. Ott állottak a török ágyuk s nem is válaszoltak az angolok haszontalan golyópazarlására. Hamarosan kiderült, hogy az angolok is lehetetlennek tartják vállalkozásukat, nem képzelhető, hogy hajóikkal keresztüljuthassanak a tengerszoroson, tehát hozzáláttak, hogy csapatokat szállítsanak partra. Ezzel még annyi szerencséjük sem volt, mint a bombázással. Akárhol tűntek fel a partraszálló angol csapatok, nagy veszteségekkel siettek vissza a tengerre. Szemem láttára tűzte a parancsnok egy zászlós mellére a kitüntetést. Ez a fiatal hős tegnap egy fél szakaszszal egy egész angol századot szétkergetett. Minthogy roham közben puskáját elhajította, nagy köveket dobált az angolokra, mikor katonáit ezuranyrohamra vezette. Eddig legalább hatezer gránátot pazaroltak el legnehezebb ágyúikból az angol hadihajók. És az eredmény? A tengerszorosnál két rozoga, elavult erődöt szétlőttek, amelyekben csak régi, hasznavehetetlen ágyuk voltak, de a Dardanellák tulajdonképpeni erődítései teljesen sértetlenek és bevehetetlenek az ellenség számára azokkal az eszközökkel, amelyekkel rendelkezni látszanak. Mindennap megismétlődik ez a kép. Négy, öt, néha több ellenséges hajó is jön, hogy elpuffogtassa tűzijátékát, amíg egyszer majd a török tüzérség parancsnoka felhagy a szokott hunyorgatással és hadállásaiban valamennyi ütegét megszólaltatja, akkor aztán az ellenséges flottának bizonyára el fog menni a kedve attól, hogy még egyszer visszatérjen a boszorkányoknak ebbe a tüzes katlanába. Konstantinápoly, márczius 8. A Wolff-ügynökség külön tudósítója a Dardanellákból tegnap a következőket, táviratozta : A pénteki bombázás a Kilid VI Bahr kastély közelében lévő egyik erőd ellen irányult. Részt vett benne két angol Viktória és Agamemnon típusú sorhajó, melyek körülbelül 300 lövést adtak le. A lövedékek, melyek közül igen sok nem jutott el a czélig és hatalmas víztölésért okozva, a tengerbe esett, csak az épületekben tettek kárt, míg az ütegek sértetlenek maradtak. Az utóbbiak csak három lövéssel válaszoltak és az egyik lövés nyilván tüzet idézett elő az egyik hajó fedélzetén, mire a sorhajók azonnal a legnagyobb lőtávolságra vonultak vissza. Egy angol hidroplán kifürkészni igyekezett a török állásokat, de az őrködő ágyuk tüze a Szűröset öböl felé való elkanyarodásra kény szentelte. Egy bomba, melyet ledobott, nyílt terepen robbant fel és nem okozott kárt. A többi erőd bombázása teljesen eredménytelenül folyt le. Szombaton a harcz ismétmásképp alakult. A tüzelést az ellenség rendes szokása szerint nagy távolságból kezdte meg, ez alkalommal a Dardanosznál lévő ütegek, valamint a Medsidie-erőd ellen, amelyek a tüzelést viszonozták és a nagy distanczia ellenére találatokat értek el. Nemsokára ezután egy angol dreadnought a Szároszi öböl felől indirekt tüzeléssel a földnyelv hegyein át az európai oldalt bombázta. Miként a Wolff-ügynökség tudósítója a harczra előkészült Hamicie-erőd megfigyelő állomásáról láthatta, a gránátok részint az európai parton, részint a vízben estek le. Délután gyér lövedékek röpültek át a Hamidie-erőd fölött és egy távoli mezőn estek le, hatalmas földtömegeket kaválva fel. A török ütegek az angol hajók tüzelését néhány jól irányzott lövéssel viszonozták és az angol hajókat, visszavonulásra kényszerítették. Este egy gránátszilánk áttörte Csanak-Kale faluban egy üres ház tetejét, anélkül hogy bárki is megsebesült volna. A lakosság teljesen, nyugodt, az utcza képe normális. Enver pasa a Dardanelláknál. Konstantinápoly, márczius 9. Enver pasa hadügyminiszter, a generalisszimusz helyettese, tegnap inspitziálta a Dardanellákat és megelégedésének adott kifejezést a tengerszoros hősies védelme fölött. A miniszter meglátogatta sebesülteket, megdicsérte őket, különösen kiemelte Mehemed Altiszt érdemeit és átnyújtotta a hangosoknak a szultán által adományozott kitüntetéseket. A katonák válasza bizonyságot tett halálmegvetésükről és az angolok ellen való gyűlöletükről.. Valamennyit áthatja az a vágy, hogy ismét visszatérjenek a harcrtérre és az ellenség ellen küzdhessenek. Katonaszállító hajók a Dardanellák felé. Róma, márczius 9. Máltából jelentik: Egy Szirakuzába érkezett gőzös kapitánya beszéli, hogy huszonöt szállítóhajóval találkozott, melyek több franczia és angol ezirkálé kíséretében negyvenkétezer embert szállítottak Málta irányából a Dardanellák felé. Orosz tudósítás a kaukázusi török seregek hősiességéről. Konstantinápoly, márczius 9. A Bjecs tudósítója jelenti lapjának . A kaukázusi harczokban a törökök meglepő szívósságot és halálmegvető bátorságot tanúsítanak. A törököket a terepviszonyok is támogatják, amelyeket kitűnően kihasználnak. Különösen vitézül harczoltak a konstantinápolyi csapatok. A tudósító említést tesz egy kis török csapatról, amely egy számbelileg túlsúlyban lévő orosz csapattal került szembe, amely elől a török csapat nem menekült, meg sem adta magát, hanem az utolsó pillanatig kitartott a szuronyharczban. Végre is az utolsó szál emberig levágták, jóllehet elég alkalma lett volna, hogy fedezékekbe meneküljön volna egy kicsit. . . akkor most nem gondolnék rá mosolyogva. Borzasztó vágyat éreztem, hogy a szeretője legyek. Szerencsémre, nem várta ki. No de ne beszéljünk olyasmiről, ami nem történt meg. Végre is, olyan régi história ez már, hogy szinte nem is igaz. Az ellenben igaz, hogy ily előzmények után erre a maga fekete kabátjára körülbelül nincs semmi szükség. • — Én, Ilka kisasszony ... — Tudom, tudom, maga úgy gondolkozott, mint a férfiak általában és ezt nem is veszem rossz néven. Csakhogy én ebben a dologban nem hasonlítok a vénkisasszonyokhoz és nem kapok mohón a keze után. Nem akarok tűzön-vizen, sajnálkozáson és gúnyos nevetésen keresztül — elkésve — férjhez menni, és a mi fő: nincs kedvem mostani nyugodt életemet és függetlenségemet betegápolással felcserélni. A tanácsos ur fölemelkedett a padról és tétován, de felindulás nélkül rázogatta fejét. — Annyira, kérem, még nem vagyunk ... — dörmögve kedvetlenül. — Nagyszerű fonákság !... — nevetett derülten az asszony. — Ugyan üljön le és ne duzzogjon. Ha nem tartanám igazán jó barátomnak... higyye el, hogy nem sértegetném, így azonban még azt is szemébe mondom, hogy a keze nem kell ugyan sem ma, sem holnap, de azért továbbra is szívesen látom otthon a lakásomon is, *— csak úgy, mint eddig. Meglátogathat, amikor csak akar. — Denikve, én már semmit sem jelentek az ön szemében ? Az asszony nevetve intett. — Maga már csak jóbarátom lehet, édes Amerika és Hollandia közt megegyezés készül. Hága, márczius 9. A semleges államok diplomácziai képviselői egymással és együttesen a holland külügyminiszterrel sokszor tanácskoznak a kereskedelmi hajózás biztonságának érdekében. Egyelőre nincs tervben, hogy Jambrik úr . . . Ejnye, igazán itt az ideje, hogy’r megmagyarosítsa a nevét ... Tudja, olyan kipróbált régi jó pajtásra gondolok, aki elkísér sétáimon, föladja a felöltőmet, eljön velem a boltokba, a színházba, a templomba és napjában egyszer-kétszer kifejezi udvarias sajnálkozását, hogy miért nem rukkolt ki »komoly« mondanivalóival — idejében, amikor még komolyan tudott volna velem kezdeni valamit . . . Mert most már késő. Hiszem, hogy ezt maga is be fogja látni. Nincs nevetségesebb, sőt valósággal illetlenebb dolog a világon, mintha valaki a mi korunkban lép házasságra. Az embernek szinte libabőr fut végig a hátán, ha egymás mellé képzel két öreget, akik... Nem! Köszönöm ! Ezt nem bírom el. Az ellen azonban nincs kifogásom, hogy ha majd a kaszinóban, vagy máshol a férfiak a nők úgynevezett »halhatatlan« ostobaságára faragnak rossz vicczeket, maga, kedves barátom, emeljen szót az érdekükben és jelentse ki, hogy egy okos asszonyt ismeri — és az én vagyok. Most pedig vegye szépen karjára a felöltőmet és kisérjen haza. Egyedül leszek és szívesen látom. — Köszönöm — hunyogta epésen a tanácsos úr. — Kapitulálni, kedves öreg barátom, kapitulálni és nem duzzogni !" Köztünk már sem az nem jelent semmit , hogy egyedül leszünk, sem az, hogy szívesen látom. Mit tudna maga már velem kezdeni, szegény barátom ? Törődjék tehát bele, hogy minden elveszett,csak az okosság nem. Becsüljük meg, kérem, ezt a szomorú csekélységet-, a semleges államok egyetértően lépjenek fel. A jelekből következtetve, az amerikai Egyesült Államok tájékozódni akarnak a többi semleges államok szándékai felől, hogy lehetőleg azokkal egyöntetűen lépjenek fel. Mivel az amerikai kereskedelemnek és a holland kereskedelmi hajózásnak érdekei azonosak, biztosra, vehető, hogy a két kormány között megegyezés fog létrejönni. A holland kormány egy illetékes tagja megcáfolja a londoni Times-nak azt a washingtoni jelentését, hogy az amerikai kormányAngliának a tényleges blokád elrendelését fogja tanácsolni. Ez már csak azért is képtelenség, mert egyik semleges állam sem tanácsolhat valami ellenséges magatartást a hadviselő felek valamelyikének a saját semlegességi elvének megsértése nélkül. Angol gőzös holland lobogó alatt. Hamburg, márczius 9. A Präsident Bunge angol gőzös, 9, mely La Platából Rotterdamba érkezett, a csatornán való átkelésekor holland lobogót tűzött ki és nevét hatalmas vászonnal takarta le, 9, melyre ez a név volt festve : Maasland. Mikor az angol gőzös befutott a rotterdami kikötőbe, bevonta a holland zászlót és az angolt tűzte ki helyébe, a Maasland névvel befestett vitorlavásznat is levette és előtűnt a Präsident Bunge, név. A Nisuve Amsterdam holland szállítógőzös tegnap érkezett Rotterdamba. Néhány utas is volt rajta. Ezek beszélik, hogy Dovernél egy tízezer tonnás nagy gőzöst láttak félig elmerülten. Angol hang Asgolíh blokádja ellen. Amsterdam, márczius !). A The Isconomish, Anglia legjelentősebb gazdasági folyóirata, súlyos aggályait fejti ki Asquithnak azon kijelentésével szemben, hogy papiros-blokáddal torolja meg a német búvárnaszádok garázdálkodását. A kijelentés nyomban éreztette kedvezőtlen hatását, de nem Németországban, hanem az angol pénz- és váltópiacon. Minthogy az angol kormány maga is, vagy közvetítők útján német festőanyagokat vásárol, nincsen jogalap arra, hogy a semlegesektől még anglia ülöki.