Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

Saarda, 1915. már ezres 10. AZ XTISA 65 hetetlen állapotainak véget kell vetni. A hármas entente diplomácziai képviselői még egyszer a Sem­­leges balkáni államokhoz fordulnak, még pedig nem üres kézzel, így majd meggyőződnek róla, hogy ki ellenségük, ki barátjuk. Szemtanuk a Dardanellák bombázásáról. Berlin, márczius 9. A Lokalanzeiger kiküldött munkatársa elment Esszad pasával, Janina hős védőjével a Dardanellák torkolatához, egészen a külső hadállásokig és élményeiről a következőket jelenti lapjának : -r- Délelőtt tiz órakor a tengerszoros bejáratá­nál öt nagy hadihajó tű­nt fel. Gyorsan közeledtek s­ egyszerre kezdték az ágyúzást. Úgy látszott, mintha terv és rendszer nélkül szórták volna har­­mincz c­entiméteres gránátjaikat a két part felé. Egyetlen egy polgárember sem izgul a támadás miatt.. Az ázsiai parton egy üteg felelt a bombá­zásra, azután egy másik, majd egy harmadik és végül hat. Csak néhány sortüzet adtak le. A tüzérség parancsnoka­, a­ki mellett állottam és a­ki a tüze­lést vezette, gúnyosan hunyorított. Ágyú ütegeinek még tizedrészét sem helyezte működésbe s már is mutatkozott a hatás. Az angol hadihajók két teli­­lövést kaptak és meggyorsították járásukat. Egyet­len egy török ütegre egy óra leforgása alatt hatvan gránátot lőttek. Egyik sem talált. Állásomból tisz­tán láthattam a nehéz ágyukat, a­melyekkel a ten­gerszoros két partja sűrűn tele volt tűzdelve. Ott állottak a török ágyuk s nem is válaszoltak az ango­lok haszontalan golyópazarlására. Hamarosan kiderült, hogy az angolok is lehetet­lennek tartják vállalkozásukat, nem képzelhető, hogy hajóikkal keresztüljuthassanak a tengerszoroson, tehát hozzáláttak, hogy csapatokat szállítsanak partra. Ezzel még annyi szerencséjük sem volt, mint a bombázással. Akárhol tűntek fel a part­ra­szálló angol csapatok, nagy veszteségekkel siettek vissza a tengerre. Szemem láttára tűzte a parancs­nok egy zászlós mellére a kitüntetést. Ez a fiatal hős tegnap egy fél szakaszszal egy egész angol szá­zadot szétkergetett. Minthogy roham közben pus­káját elhajította, nagy köveket dobált az ango­lokra, mikor katonáit ezuranyrohamra vezette. Eddig legalább hatezer gránátot pazaroltak el leg­nehezebb ágyúikból az angol hadihajók. És az ered­mény? A tengerszorosnál két rozoga, elavult erődöt szétlőttek, a­melyekben csak régi, hasznavehetet­len ágyuk voltak, de a Dardanellák tulajdonkép­peni erődítései teljesen sértetlenek és bevehetetlenek az ellenség számára azokkal az eszközökkel, a­melyek­kel­ rendelkezni látszanak. Mindennap megismétlődik ez a kép. Négy, öt, néha több ellenséges hajó is jön, hogy elpuffogtassa tűzijátékát, a­míg egyszer majd a török tüzérség parancsnoka felhagy a szokott hunyorgatással és hadállásaiban valamennyi ütegét megszólaltatja, akkor aztán az ellenséges flottának bizonyára el fog menni a kedve attól, hogy még egyszer vissza­térjen a boszorkányoknak ebbe a tüzes katlanába. Konstantinápoly, márczius 8. A Wolff-ügynök­ség külön tudósítója a Dardanellákból tegnap a következőket, táviratozta : A pénteki bombázás a Kilid VI Bahr kastély közelében lévő egyik erőd ellen irányult. Részt vett benne két angol Viktória és Agamemnon típusú sorha­jó, melyek körülbelül 300­ lövést adtak le. A lövedékek, melyek közül igen sok nem jutott el a czélig és hatalmas v­íztölésért okozva, a tengerbe esett, csak az épületekben tettek kárt, míg az ütegek sértetlenek maradtak. Az utóbbiak csak három lövéssel válaszoltak és az egyik lövés nyil­ván tüzet idézett elő az egyik hajó fedélzetén, mire a sorhajók azonnal a legnagyobb lőtávolságra vonultak vissza. Egy angol hidroplán kifürkészni igyekezett a török állásokat, de az őrködő ágyuk tüze a Szű­röset öböl felé való elk­anyarodásra kény szentelte. Egy bomba, melyet ledobott, nyílt terepen rob­bant fel és nem okozott kárt. A többi erőd bombá­zása teljesen eredménytelenül folyt le. Szombaton a harcz ismét­­másképp alakult. A tüzelést az ellenség rendes szokása szerint nagy távolságból kezdte meg, ez alkalommal a Darda­­nosznál lévő ütegek, valamint a Medsidie-erőd el­len, a­melyek a tüzelést viszonozták és a nagy distanczia ellenére találatokat értek el. Nemsokára ezután egy angol dreadnought a Szároszi öböl felől indirekt tüzeléssel a földnyelv hegyein át az európai oldalt bombázta. Miként a Wolff-ügynök­­ség tudósítója a harczra előkészült Hamicie-erőd megfigyelő állomásáról láthatta, a gránátok ré­szint az európai parton, részint a vízben estek le. Délután gyér lövedékek röpültek át a Ha­­midie-erőd fölött és egy távoli mezőn estek le, hatalmas földtömegeket kaválva fel. A török üte­gek az angol hajók tüzelését néhány jól irányzott lövéssel viszonozták és az angol hajókat, visszavonu­lásra kényszerítették. Este egy gránátszilánk áttörte Csanak-Kale faluban egy üres ház tetejét, a­nélkül hogy bárki is megsebesült volna. A lakosság tel­jesen, nyugodt, az utcza képe normális. Enver pasa a Dardanelláknál. Konstantinápoly, márczius 9. Enver pasa had­ügyminiszter, a generalisszimusz helyettese, teg­nap inspitziálta a Dardanellákat és megelégedésé­nek adott kifejezést a tengerszoros hősies védelme fölött. A miniszter meglátogatta sebesülteket, megdicsérte őket, különösen kiemelte Mehem­ed A­ltiszt érdemeit és átnyújtotta a hangosoknak a szultán által adományozott kitüntetéseket. A kato­nák válasza bizonyságot tett halálmegvetésü­kről és az angolok ellen való gyűlöletükről.. Valamennyit áthatja az a vágy, hogy ismét visszatérjenek a harcrtérre és az ellenség ellen küzdhessenek. Katonaszállító hajók a Dardanellák felé. Róma, márczius 9. Máltából jelentik: Egy Szirakuzába érkezett gőzös kapitánya be­széli, hogy huszonöt szállítóhajóval találkozott, melyek több franczia és angol ez­irkálé kísére­tében negyvenkétezer embert szállítottak Málta irányából a Dardanellák felé. Orosz tudósítás a kaukázusi török seregek hősiességéről. Konstantinápoly, márczius 9. A Bjecs tudó­sítója jelenti lapjának . A kaukázusi harczokban a törökök meglepő szívósságot és halálmegvető bátorságot tanúsíta­nak. A törököket a terepviszonyok is támogatják, a­melyeket kitűnően kihasználnak. Különösen vi­tézül harczoltak a konstantinápolyi csapatok. A tudósító említést tesz egy kis török csapat­ról, a­mely egy számbelileg túlsúlyban lévő orosz csapattal került szembe, a­mely elől a­ török csapat nem menekült, meg sem adta magát, hanem az utolsó pillanatig kitartott a szuronyharczban. Végre is az utolsó szál emberig levágták, jóllehet elég alkalma lett volna, hogy fedezékekbe mene­küljön­ volna egy kicsit. . . akkor most nem gondol­nék rá mosolyogva. Borzasztó vágyat éreztem, hogy a szeretője legyek. Szerencsémre, nem várta ki. No de ne beszéljünk olyasmiről, a­mi nem történt meg. Végre is, olyan régi história ez már, hogy szinte nem is igaz. Az ellenben igaz, hogy ily előzmények után erre a maga fekete kabátjára körülbelül nincs semmi szük­ség.­­ • — Én, Ilka kisasszony ... — Tudom, tudom, maga úgy gondolko­zott, mint a férfiak általában és ezt nem is veszem rossz néven. Csakhogy én ebben a dologban nem hasonlítok a vénkisasszonyok­­h­oz és­ nem kapok mohón a keze után. Nem akarok tűzön-vizen, sajnálkozáson és gúnyos nevetésen keresztül — elkésve —­ férjhez menni, és a mi fő: nincs kedvem mostani nyugodt életemet és függetlenségemet beteg­ápolással felcserélni. A tanácsos­ u­r fölemelkedett a padról és tétován, de felindulás nélkül rázogatta fejét. — Annyira, kérem, még nem vagyunk ... — dörmögv­e kedvetlenül. — Nagyszerű fonákság !... — nevetett derülten az asszony. — Ugyan üljön le és ne duzzogjon. Ha nem tartanám igazán jó bará­tomnak... higyye el, hogy nem sértegetném, így azonban még azt is szemébe mondom, hogy a­ keze nem kell ugyan sem ma, sem holnap, de azért­ továbbra is szívesen látom otthon a lakásomon is, *— csak úgy, mint eddig. Meglátogathat, a­mikor csak akar. — Denikve, én már semmit sem jelentek az ön szemében ? Az asszony nevetve intett. — Maga már csak jóbarátom lehet, édes Amerika és Hollandia közt megegyezés készül. Hága, márczius 9. A semleges államok diplomácziai képviselői egymással és együtte­sen a holland külügyminiszterrel sokszor ta­nácskoznak a kereskedelmi hajózás biztonságá­nak érdekében. Egyelőre nincs tervben, hogy Jambrik úr . . . Ejnye, igazán itt az ideje, hogy’­r megmagyarosítsa a nevét ... Tudja, olyan kipróbált régi jó pajtásra gondolok, a­ki elkísér sétáimon, föladja a felöltőmet, eljön velem a boltokba, a színházba, a templomba és napjában egyszer-kétszer kifejezi udvarias sajnálkozását, hogy miért nem rukkolt ki »komoly« mondanivalóival — idejében, a­mikor még komolyan tudott volna velem kezdeni valamit . . . Mert most már késő. Hiszem, hogy ezt maga is be fogja látni. Nincs nevet­ségesebb, sőt valósággal illetlenebb dolog a világon, mintha valaki a mi korunkban lép házasságra. Az embernek szinte libabőr fut végig a hátán, ha egymás mellé képzel két öreget, a­kik... Nem! Köszönöm ! Ezt nem bírom el. Az ellen azonban nincs kifogá­som, hogy­ ha majd a kaszinóban, vagy más­hol a férfiak a nők úgynevezett »halhatatlan« ostobaságára faragnak rossz vicczeket, maga, kedves barátom, emeljen szót az érdekükben és jelentse ki, hogy egy okos asszonyt ismeri­ — és az én vagyok. Most pedig vegye szépen karjára a felöltőmet és kisérjen haza. Egyedül leszek és szívesen látom. — Köszönöm — hunyogta epésen a ta­nácsos úr. — Kapitulálni, kedves öreg barátom, kapitulálni és nem duzzogni !" Köztünk már sem az nem jelent semmit , hogy egyedül le­szünk, sem az, hogy szívesen látom. Mit tudna maga már velem kezdeni, szegény barátom ? Törődjék tehát bele, hogy minden elveszett,­­­­csak az okosság nem. Becsüljük meg, kérem, ezt a szomorú csekélységet-, a semleges államok egyetértően lépjenek fel. A jelekből következtetve, az amerikai Egyesült­ Államok tájékozódni akarnak a többi semleges államok szándékai felől, hogy lehetőleg azokkal egyöntetűen lépjenek fel. Mivel az amerikai kereskedelemnek és a holland kereskedelmi ha­józásnak érdekei azonosak, biztosra, vehető, hogy a két kormány között megegyezés fog létrejönni. A holland kormány egy illetékes tagja meg­­c­áfolja a londoni Times-nak­ azt a washingtoni jelentését, hogy az amerikai kormány­­Angliá­nak a tényleges blok­ád elrendelését fogja taná­csolni. Ez már csak azért is képtelenség, mert egyik semleges állam sem tanácsolhat valami ellenséges magatartást a hadviselő felek vala­melyikének a saját semlegességi elvének meg­sértése nélkül. Angol gőzös holland lobogó alatt. Hamburg, márczius 9. A Präsident Bunge angol gőzös, 9, mely La Platából Rotterdamba érkezett, a csatornán való átkelésekor holland lobogót tűzött ki és nevét hatalmas vászonnal takarta le, 9, melyre ez a név volt festve : Maasland. Mikor az angol gőzös befutott a rotterdami kikötőbe, bevonta a holland zászlót és az angolt tűzte ki helyébe, a­ Maasland név­vel befestett vitorlavásznat is levette és elő­tűnt a Präsident Bunge, név. A Nisuve Amsterdam holland szállítógőzös tegnap érkezett Rotterdamba. Néhány utas is volt rajta. Ezek beszélik, hogy Dovernél egy tízezer tonnás nagy gőzöst láttak félig elmer­ülten. Angol hang Asgolíh blokádja ellen. Amsterdam, márczius !). A The Isconomish­, Anglia legjelentősebb gazdasági folyóirata, súlyos aggályait fejti ki Asquithnak azon kijelentésével szemben, hogy papiros-blokáddal torolja meg a német búvárnaszádok garázdálkodását. A kijelen­tés nyomban éreztette kedvezőtlen hatását, de nem Németországban, hanem az angol pénz- és váltópiac­on. Minthogy az angol kormány maga is, vagy közvetítők útján német festőanyagokat vásá­rol, nincsen jogalap arra, hogy a semlegesektől még anglia ülöki.

Next