Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-13 / 72. szám

. Mest kell élnünk. Ellenségeink gonosz tervei nem fog­nak sikerülni. Az az embertelen fegyver, a­melylyel térdre akarnak nyomni ben­nünket és hűséges szövetségesünket, a kiéheztetés barbár fegyvere, ki fog csor­bulni azon az ellentálláson, a­melyet mindnyájunk akarata, áldozatkészsége és hazafias becsületérzése mindvégig szembe­szögez velük. Nem láthatunk bele mindenkinek lelkébe és a gyomrába. De bűn volna az a föltevés, hogy ennek a hazának akad olyan polgára, a­ki magát kikap­csoltnak hiszi a háborúval járó terhek és kényelmetlenségek alól. Mindnyájunk bőréről, függetlenségéről és szabadságá­ról, tetejébe pedig ezeréves hazánk fen­­maradásáról van szó. A­ki ilyenkor ál­ürügyekkel, vagy titkos manipulácziók­­kal kibújik a köz iránt tartozó teher­viselés alól, — hacsak nem elvetemült gondolkozású ember — a maga lelki­ismeretében és becsületében találja meg azt a szigorú ellenőrző közeget, a­ki belenéz a szívébe, agyába és főleg a gyomrába. A kormány kellőképpen intézkedett, hogy az ország élelmezésére szükséges készletek felderíttessenek, számontar­­tassanak és bölcs ökonómiával akként osztassanak be, hogy az új termésig mindnyájan megélhessünk. ínségről, éle­­lemhiányról, éheztetésről szó sem lehet. Ha nem is bőviben, de van elegendő élelem mindnyájunk számára. Csak ér­jük be a megszokottnál valamivel gyen­gébb minőséggel és ne fogyaszszunk többet, mint a­mennyi a normális táp­lálkozási igényeknek megfelel. Takaré­koskodnunk kell anyagban is, minőség­ben is ahhoz az élethez képest, a­melyet békeidőben, jó esztendőkben megszok­tunk. Semmi egyebet nem kíván tőlünk a kormány révén a közérdek. De ezt megköveteli, mint a haza és honfitár­saink iránt való legelemibb kötelességet. A napokban lejár a kukoric­akész­­letek önkéntes bejelentésére megszabott határidő. A kormány igen magas árat szabott meg, abban a reményben, hogy ez az ár még inkább ösztönözni fogja azokat, a­kiknek készleteik vannak, az őszinte bevallásra. Ha akadnak speku­lánsok, a­kik eltitkolják készleteiket ab­ban a reményben, hogy a később be­állható szükség majd nagyobb haszon­hoz juttatja őket, hát keservesen csa­lódni fognak. Mert bizonyosra vehetik, hogy a folyó hó 15-én lejáró terminus után, ha a kormány a kukoric­akész­­letek rekvirálását elrendeli, tetemesen alacsonyabban fogja megszabni a be­váltási árat az önkéntes felajánlás alkal­mával megszabottnál, s azonfelül oly szigorral fogja a rekvirálást eszközölni, hogy semmiféle csalafintasággal nem si­kerülhet a készletek elrejtése. Ha a köz iránt tartozó kötelesség nem elég ösz­tönzés a készletek tulajdonosainak, a maguk jól felfogott érdeke parancsolja ezeknek a spekulác­ióknak teljes és sür­gős elejtését. Nem is hiszszük, hogy az önzés, a szorult helyzetre való lelketlen spekulálás valami jelentékeny mennyi­ségű készlet eltitkolását, illetve vissza­tartását vonná maga után. ■ .Ha pedig a most folyó­ gu­ma­rekvizíczió és a kukoric­akészletek be­jelentése minden készlet számontartását lehetővé teszi, teljes nyugodtsággal te­kinthetünk az elé a pár hónap elé, a­meddig e készletekből meg kell élnünk. De nem csupán liszt és kenyérről, a többi élelmiszerről is gondoskodni kell. Kétségtelen, hogy a szükséges gabona lekötése az emberi élelemre bizonyos mértékben redukálja az állattartásra szük­séges élelem mennyiségét. A­minek vi­szont a következménye, hogy hús­­és zsír dolgában sem lehet normá­s a pro­­­­dukc­ió. Nagyon is észszerű és­ indokolt tehát, hogy ezeknek az élelmiszereknek a fogyasztása körül is józan és bölcs ta­karékosságot kell tanúsítanunk. Csakis a mindnyájunk együttes áldozatkészsége, becsületes és kibúvót nem kereső taka­rékossága, a megszokott igényeknek bi­zonyos mérvű redukálása adhatja meg a kormánynak, de mindnyájunknak is azt a bizonyosságot, hogy meg fogunk élni az új termésig. Ennek a biztosításá­ról is kellő időben és kellő nyomatékkal gondoskodott a kormány. S itt is felhív­juk gazdáink figyelmét a legfontosabb teendőre, a­melynek elvégzését biztosí­tani kell, hogy t. i. az ősziekben mutat­kozó hiány tavasziakkal úgy pótoltassék, hogy minden gazdaságilag használható terület be legyen vetve emberi vagy állati táplálékul alkalmas terményekkel. Kellő munkaerőben, a kormánynak erre vonatkozó szigorú rendelkezései értelmé­ben, reméljük, nem lesz hiány, főleg ha kombinác­ióba vétetik végső esetben és bizonyos mértékben a hadifoglyok alkal­mazása is. A­mennyire mi látjuk a tett intéz­kedések egész széles körét, valamint a számbavehető tényezőknek a közös czélra való együttműködését, semmi aggodal­mat nem táplálunk az iránt, hogy ellen­ségeink ádáz terve csúfos kudarc­ot fog vallani. Az ellenség mindnyájunknak szegzi a kiéheztetés fegyverét, s meg kell értenünk, hogy a mellettünk álló­nak a melléről is segítenünk kell felfogni a csapást. A­mi azt jelenti, hogy közös védelemre, a jelen esetben tehát közös takarékosságra int a helyzet komoly­sága. Az egyesnek életstandardja ma alárendelendő a mindnyájunk életszük­ségletének. Nem érdemli meg a meg­élhetést, a­ki most át nem érzi, hogy nem csupán neki, de mindnyájunknak meg kell élni. AZ Ú­JSÁG? Szombat, 1915. márczius 10. M­amik­­ors Azok a harczok, a­melyek a Njem­en— Bobr—Narev vonalon szakadatlanul tartanak, kezdenek az oroszok részére súlyos és végzetes vereségekké kialakulni. Már a német főhadi­szállás tegnapi jelentése hírt adott arról, hogy az Augusztávtól délre megkísérelt orosz áttörési kísérlet, az abban részt vett csapatok meg­semmisítésével végződött. Ma pedig azt jelenti a főhadiszállás, hogy az augusztávi erdőtől északra is nagy vereség érte az oroszokat s hogy gyors futásuk Grodnó felé mentette meg őket a teljes vereségtől, így is 4000 fogoly került a németek kezébe. Egyébként a vissza­vonulás Grodnó felé az egész vidéken megkezdődött. Prasznysznál szintén előrehaladtak a németek s tegnap több mint 3200 foglyot ejtettek. Ugyancsak megverték az oroszokat Osztro­­lenkánál is. Észak-Lengyelországban tehát a német fegyverek diadalmasan szorítják az oro­szokat kelet felé, a­mi mindennél hatalmasabb c­áfolata az orosz grodnói és prasznyszi győ­zelmi koholmányoknak. Kedvező és örvendetes híreket hoz Hofer altábornagy mai jelentése is. Azon óvatos és szigorú kritikájú híradás mellett, a­mely e jelen­téseket jellemzi, kétségkívül nagy horderejű­nek kell tekintenünk azt a híradást, hogy Orosz- Lengyelországban és Nyugat-Galicziában csa­pataink helyzete az újonnan elfoglalt állásokban még inkább megszilárdult. S bizonyára össze­függésben áll ezzel az a tény, a­melyet ugyan­csak a mai jelentés emel ki, hogy az ellenséges támadások nem ismétlődtek. Kedvező sikerrel harc­olt tüzérségünk Inovlodznál, a Pilicza mellett , míg a Kárpátokban a czisna—baligrádi út mentén, rossz időjárásban, elkeseredett har­­czokban egy helységet és a szomszédos magas­latokat foglalták el vitéz csapataink. Támadások az egész orosz fronttal szemben Milano, márczius 12. A Corriere della Sem­o hó lö­iki számában írja : — A­mi a keleti hadszíntéren folyó operá­­cziókat illeti, úgy a német, mint az osztrák­– magyar és w tíjevsc­hafivesetősségek jelentései­ és lengyel starczófé­­ ből kitűnik, hogy úgyszólván az összes arcz­­vonalakon hatalmas akcziók vannak folyamat­ban. De sajátságos, hogy valamennyien gon­dosan óvakodnak attól, hogy csak sejtessék is, hol akarnak tulajdonképpen rést ütni. Saját­ságos momentuma az utóbbi napokban kiadott jelentésekben vázolt operác­iók­nak a Ravka— Nida szakaszán folyó harcz, a­melyről nem lehet megállapítani, vájjon csak közönséges csapat­mozdulatok során lefolyó csatározásokról van-e szó, avagy kiindulási pontjai-e a németek által tervezett újabb, Hindenburg-zsánerü, megle­petésnek ? Az orosz katonai igazgatás egy újabb dokumentuma. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtó­­hadiszállásról . Az oroszok legutóbbi csernoviczi uralma alatt a magánlakások kifosztásának a lakás­­tulajdonosok csak úgy tudták elejét venni, hogy Nevecevel ottani ügyvéd közvetítésével négyszáz­ötszáz koronát tettek le a városparancsnok részére, a­kitől azután nyomtatott és a városparancsnok, valamint a polgármester által aláírt igazolványt kaptak, a­mely az orosz katonáknak megtiltja, hogy a városparancsnok külön hozzájárulása nél­kül az illető lakásba belépjenek. Ennek az igazolványnak, melyet az illető lakás bejáratán függesztettek ki, szövege a kö­vetkező : A lakás tulajdonosának neve: Hirdetmény. Ez a lakás az orosz katonai parancsnok külön védelme alatt áll. Orosz katonák ebbe a lakásba csak akkor léphetnek be, ha a város­­parancsnok sajátkezű aláírásával ellátott enge­dély birtokában vannak. Csernovicz, 1914 no­vember 14. Dreher ezredes, városparancsnok, Bocanem városi polgármester. Pecsét : Cserno­­vicz — városi igazgatás. Stevers orosz tábornok öngyilkos lett. Bécs, márczius 12. Pétervárról táviratoztak a Frankfurter Zeitung-nak­, hogy Sievers tábornok, a 10. orosz sereg vezére öngyilkosságot követett­­. Kétségtelen, hogy a mazuri vereség volt az oka Sievers tábornok öngyilkosságának. Hivatalosan nem vallják be, hogy a tábornok önkezével vetett. . véget életének, de kiderül ez, egy utadseregpár­ajtos.

Next