Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-17 / 76. szám
6 3699 sebesült, 308 beteg és 2547 lábbadozó. Egy-egy intézet átlaga 18 ágy. Összesen tehát van 1922 kórház 91.935 ágygyal. A Horvát-Szalvonországokban levő ■egészségügyi intézetek azonfelül értendők, miután azok a közölt adatokban nem foglaltatnak. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia ,Széchenyi István köre e hó 24-én és 26-án, két egymást követő napon ugyanazzal a műsorral, este 3/2 órakor az intézet nagytermében (V., Alkotmány u. 11.) jótékonyczélú hangversenyt rendez, melynek tiszta jövedelmét az elesettek árvái kapják. A két est sikere érdekében Glatz Ernő dr. a Széchenyi István-kör vezető tanára buzgólkoskodik. Az OMIKE mensa hadiintézménye. Az OMIKE mensa academica a háború kitörése óta Rákóczi-út 17. szám alatti helyiségeiben 1000 személy részére teljesen díjmentesen és felekezeti különbség nélkül öt hadiütkelőt tart fenn. »A hadikonyhából«, mely dr. Domony Móriczné és báró Kornfeld Pálné vezetése alatt működik, naponta 250 oly család viszi el ebédjét, ahol a családfő bevonult. A mensa academicán 350 diák étkezik. A »sebesült katonák« étkezőjében báró Drrsztay Béláné, Kohner Ágostonná és Sváb Imréné 120 katonát látnak el. A »családi étkezőt«, melyet Fellner Henrikné és dr. Neumann Károlyné vezetnek, 100 oly lateiner és művész család látogatja, kik a háború folytán keresetüket vesztették. A »menekültek étkezőjében« 100 menekült család kap naponta ebédet. A mensa érdekében különösen Drrsztay Béla elnök, dr. Neumann Arminné és Hevesi Simon dr. íráselnökök, dr. Domony Móriczné alelnök, Weiler Ernő dr. főtitkár, Glück Armin főpánztáros buzgólkodnak. Tizenhatezer korona a vasárnapi művészestély jövedelme. A Vöröskereszt tudósító irodájának önkéntes hölgytagjai által folyó hó 14-ikén a Vigadóban rendezett művészestély tiszta jövedelmét hozzávetőlegesen már megállapította az iroda vezetősége. Az estély tiszta jövedelme mintegy 16.000 koronára rúg, ebből az összegből ■8000 korona a Vöröskereszt Egylet, 4000 korona a Vörös Félhold és 4000 korona a Budapesti Újságírók Egyesülete segítő alapja áldásos czéljainak jut. Ezzel kapcsolatosan megemlítjük, hogy a tudósító iroda folyó hó 21-ikén, vasárnap, délelőtt az Omnia mozgófénykép színház palotájában két előadást rendez, amelyen a különféle vöröskeresztes intézmények keretében többek között bemutatja filmeken az új kórházvonatot, Auguszta király herczegnő látogatását a Ludovika-kórházban, valamint a budapesti tudósító irodát működése közben. Az első előadás délelőtt 10 órakor, a második 4212 órakor kezdődik. A két mozgófénykép előadás tiszta jövedelmének fele a Vöröskereszt Egyletnek, másik fele a vak katonák fölsegítése érdekében indított mozgalomnak jut. Az Oránia igazgatósága a p takony czélra való tekintettel készséggel ingyen engedte át a színház pompás helyiségét. Az autós kormány ernyilkolási kísértete. — Sir Roger Casement és az ir kérdés. — Julius Pokorny doktor, a bécsi egyetemen a kelta filológia magántanára, régi ismerőse Sir Roger Casementnek, kit az angol kormány Findlay, krisztiániai angol követ közvetítésével el akart tétetni az útból. Pokorny doktor nemrég levélbeli hívásra meglátogatta Sir Casement-et Hamburgban és érdekes beszélgetésüket most a N. Fr. Pr.-ben közli. Előre kell bocsátanom, hogy Sir Roger Casement nem mint holmi hazátlan menekülő ment Németországba, hanem mint az ír nemzet kiküldöttje és vezetője. Az ír nemzet az anyaország rabsorsban élő négy millió alattvalóján felül tizenhat millió szabad embert számlál az Egyesült Államokban. Ehhez képest a berlini külügyi hivatal minden őt megillető tisztességgel fogadta Sir Casementet. Miután az angol kormány orgyilkolási tervét apróra elbeszélte, azzal a kérdéssel fordultam feléje, hogy mivel szolgált rá az angol kormány példátlan eljárására ? Tulajdonképpen csekélység az én vétségem. Az angolok tudniillik nyomban a háború kitörte után sajtójukkal, továbbá ügynökeik és röpiratok útján a legszörnyűbb híreket terjesztették a németek kegyetlenségéből ; szegény népemmel el akarták hitetni, hogy a németek, ha Izlandban partraszállnak, az ország minden templomát felgyújtják majd és mindenkit legyilkolnak. Mikor az amerikai lapokban elolvastam ezeket a híreszteléseket, Berlinbe utaztam, hogy megszerezzem a külügyi hivatal hivatalos nyilatkozatát arról, hogy a német hadsereg, ha netán kikötne Izlandban, mint szándékozik viselkedni az ír népesség iránt. Az angoloknak Írországgal szemben olyan rossz a lelkiismeretük, hogy teljes joggal félhetnek az ír népnek a németek javára való felkelésétől. — Lehetségesnek véli ez idő szerint az ír nép felkelését? — Egyelőre nem. De az angolok félelme akkora, hogy puszta hiére annak, hogy Németországba érkeztem, Izland 24.000 főnyi helyőrségét 100.000 főnyire szaporították meg. — Hogyan sikerült Amerikából Európába jutnia? — Ali. Oszkár nevű dán gőzöst, amelyen útrakeltem, az angolok feltartóztatták. Én ugyan amerikainak mondtam magamat, de persze az a veszedelem fenyegetett, hogy rám ismernek. Mikor két angol tengerésztiszt benyitott a hajó dohányzójába, ahol mi utasok összegyülekezve vártuk sorsunkat, felszóval igen elitélő megjegyzést ejtettem el a két tisztre vonatkozóan. Szavaimra halálos csönd támadt. Mindenki bizonyosra vette, hogy a következő pilanatban nyakon fogatnak a tisztek. De ellenkezőleg. Viselkedésem az angolokat teljesen meggyőzte arról, hogy amerikai vagyok. Így azután zavartalanul folytathattam utazásomat. — Sir Edward Grey nem felelt az ön nyílt levelére ? — Dehogynem. Még aznap azt sürgönyözte Amerikába, hogy csalás miatt letartóztattak Németországban. Csakhogy én már előre gondoskodtam róla, hogy Amerikában megtudják az igazat. — Igaz-e, hogy az amerikai bek mellettünk vannak ? — Föltétlenül igaz. A német és az irma szinte egy párt. Az amerikai bek már régebben is megbecsülhetetlen szolgálatára voltak a németeknek, mert az ő hathatós támogatásuk nélkül az amerikai-angliai döntőbírósági szerződés annak idején meglett volna és az Egyesült Államok akkor elszakíthatatlan viszonyba kerültek volna, Angliával. Ez idő szerint is egész erejükkel azon vannak azek, hogy amerikai fegyvernek a hármasentente számára való szállítását lehetetlenné tegyék. Wilsont erre nézve okvetlenül engedékenységre fogják kényszeríteni, abban bizonyos lehet. Hiszi-e, hogy a német búvárhajóknak támaszpontjaik vannak az tengerparton ? — Semmit sem tudok róla, de a búvárhajók tevékenységi sugara különben is olyan nagy, hogy támaszpontokra nincsen is szükségük. Az az egy azonban nem kétséges, hogy Írországban minden német hajót örömmel fogadnának. — Ha azek annyira barátai a németeknek és annyira ellenségei az angoloknak, hogyan van az, hogy Redmond, az európai bek vezére ujonczokat toboroz az angol hadsereg számára ? — Redmond nyilván kénytelen volt vele, hogy viszont a király alánja a homerule-törvényt. De szerencsétlen eljárásával el is játszotta vezetői szerepét Redmond. Az új homerule-törvény ugyanis a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy a népet kielégítse. Azonfelül meg a törvény aláírásának nincsen is semmi jelentősége, mert a törvény csak a háború elmúltával léphet életbe. Közben újra választás lesz, mely a liberális kormányt szinte bizonyosan meg fogja buktatni s a liberálisokkal azután a homerule-törvény is megbukik. Redmond dublini újoneztoborzása különben (1914. szeptember huszonötödikén) siralmas körülmények közben ment végbe. Hatalmas katonai kiséret fedezete alatt ment be Asquith-szal egy hátsó ajtón a katonával körülvett városházába. A hallgatóság össze-vissza nyolczszáz ember volt, az is csupa meghívott. Mindazonáltal csak hat önkéntes jelentkezett Redmond beszéde után. Miközben a városházán a toborzás folyt, több mint 100.000 ír gyűlt össze a Stephen’s Green-en és angolellenes dalokat énekelt és angolellenes beszédeken lelkesedett. Jim Larkin munkásvezér végül felszólította a jelen voltakat, hogy esküdjenek örök gyűlöletet a brit birodalomnak. A 100.000 fejű tömeg lelkesen teljesítette vezére kívánságát. Mi a véleménye a háborús helyzetről. — A legkevésbé sem kételkedem Németország és Ausztria Magyarország győzelmében. Néhány hónap alatt leteperik Oroszországot, akkor azután Francziaország kerül sorra, végül pedig Anglia egymagában viselheti majd a háborút. Németország győzelmétől L'land sorsára nézve is sokat remél Sir Roger Casement. Meggyőződése szerint Izlandot el kell szakítani Angliétól, mert az Atlanti-óceánt csak úgy lehet Nagy-Britannia hatalmától függetleníteni. Izlandból akár önálló országot lehetne csinálni, de az ország azon is csak nyerhetne, ha a németek annektálnák. Elszász-Lotharingia fölvirágzása, népességének szaporodása és vagyonosodása a mutatója annak, hogyan boldogulnak elfoglalt tartományok Németország uralma alatt. Izland lakossága ugyanekkor lényegesen megcsappant, a nemzet vagyona még kevesebb lett. Anglia halálra sanyargatja az ireket. A németektől nyugodtan élhetne és boldogulhatna. AZ UJSÁG Szerda, 1915. márczius 17. (Az angol nők zászlóalja. — Mulatnak az angol tisztek. — Kabala a bibliából.) Egy franczia ujságbó Londonban látta első gyakorlatozásait a suffragettektől alakult női zászlóaljnak. A nők hadseregéről való első hírek mulatságot és derűt keltettek és erre az angol lapok siettek kijelenteni, hogy a nőket nem viszik a frontra, hanem az élelmezésnél, felderítésnél alkalmazzák őket. Ez azonban nem akadályozza meg a derék suffragetteket abban, hogy nagyon komolyan vegyék a katonai gyakorlatokat. A zászlóaljat egy öreg őrmester vezényli. A ruhájuk meglepően hasonlít a férfi katonákéra, de azzal a különbséggel, hogy a bugyogó alatt térden alulérő szoknya kezdődik. Az anyag természetesen khaki, a kabáton barna öv és négy nagy zseb van. Az öltözéket kerek, barna nemezkalap állszalaggal és magas, sárga füzősczipő egészíti ki. A harisnyákra még csavarható kamásnikat is tesznek, így a sovány angol lábszárak meglehetősen tűrhető állapotba kerülnek. A hadsereg »Women Volunteer Reserve «-nek nevezi magát és vezére egy arisztokrata hölgy, Marquise de Londonderry. Az őrmester minden képzelhető gyakorlatot elvégeztet velük és a miszszek úgy vagdossák a lábaikat, hogy a parádék legnagyobb élvezői is gyönyörködhetnek bennük. A betillozás közben kialakuló nyílegyenes vonalakat még a saintcyri növendékek se tudják különben. Később, amikor már az utczákon is masíroztak, senki sem mosolygott rajtuk. Legkülönösebb a szervezetük, mert a legkülönbözőbb osztályokhoz tartozó asszonyok és leányok egyesültek benne, ami Angliában egyenesen hallatlan. A kasztok megsemmisülése először itt érvényesült Angliában. A tisztikart egy ismert londoni nőorvos, egy tiszt felesége, egy gépirólány, egy nagykereskedő felesége és egy varrónő alkotja. És idáig mégis pompásan megfértek egymással. Tulajdonképpen a németek okozták, hogy az angol kormány engedélyt adott ennek a zászlóaljnak a megalakulásra. Scarborough bombázása alatt, bár a lapok hallatlan erőlködéssel tagadták is, iszonyú pánik támadt és különösen a nők rémülete volt iszonyatos. A »Women Volunteer Reserve«-nek Kitchener véleménye szerint az a szerepe, hogy hidegvérűségre és bátorságra szoktassa a közönséget. Ezt a szervezetet Anglia minden városában megvalósítják. * Az angol tisztek legtöbbnyire londoni lebujokban töltik a szabadságidejüket. Az angol katonai hatóság azonban erélyesen küzd ez ellen és szigorúan megtiltotta a tiszteknek, hogy uniformisban kéteshírű helyekre látogassanak. Ennek a rendelkezésnek a jogosultságáról egy nagyrangú angol katonatiszt a következőket mondotta egy ujságirónak : — Kétségtelen, hogy az ilyen helyeken kétes erkölcsű nők tanyáznak, akik szeszes italok élvezésére csábítják a tiszteket. Az italok árai azonban túlságosan nagyok és igy a tisztek kénytelenek többet költeni, mint a mennyit a helyzetük megenged. Az ismert rendelkezés kibocsájtásakor elsősorban ez a szempont vezette a katonai hatóságot. Továbbá az a körülmény is, hogy a reggelig tartó tánczmulatság csöppet se kedvező a tisztek egészségére.* Ismeretes, hogy speciális számjegyek hiányában a héber nyelv a számokat is az alfabet betűivel jelzi. (Abí pl. Beth=2.) így tehát a héber ábezé minden betűjének egyúttal számértéke is van; ebből tehát pompás anyagot tud kihalászni a kabala. A kabala már a mai időkre is kihalászott egyet s mást a bibliából. Mózes ötödik könyv© huszonegyedik fejezetében és abban is a tizedik versben a hadviselést megszabó rendelkezések a következő héber szavakkal kezdődnek: Ki thereh Jamilchomah ! —» vagyis : »Ha hadba vonulsz ...« A három héber szónak számértéke: 674. A világháború a világ kezdetétől számított zsidó számítás szerint az 5674-ik esztendőben kezdődött. Ámde zsidó szokás szerint az okmányokon és leveleken az első számjegyet a rövidség kedvéért elhagyják, tehát a tavalyi esztendőt a zsidók így írják: 674. A kabanisták tehát a bibliából is kiszámíthatják, hogy a 674-ik esztendőben, azaz 1914-ben háború kezdődik.