Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-17 / 76. szám

6 3699 sebesült, 308 beteg és 2547 lábbadozó. Egy-egy intézet átlaga 18 ágy. Összesen tehát van 1922 kórház 91.935 ágygyal. A Horvát-Szalvonországokban levő ■egészségügyi intézetek azonfelül értendők, miután azok a közölt adatokban nem foglaltatnak. A Budapesti Kereskedelmi Akadémia ,Széchenyi István köre e hó 24-én és 26-án, két egymást követő na­pon ugyanazzal a műsorral, este 3/2­ órakor az intézet nagytermében (V., Alkotmány­ u. 11.) jótékonyczélú hangversenyt rendez, melynek tiszta jövedelmét az el­esettek árvái kapják. A két est sikere érdekében Glatz Ernő dr. a Széchenyi István-kör vezető tanára buzgólkos­­kodik. Az O­MIKE mensa hadiintézménye. Az OMIK­E mensa academica a háború kitörése óta Rákóczi-út 17. szám alatti helyiségeiben 1000 személy részére teljesen díjmentesen és felekezeti különbség nélkül öt hadiütkelőt tart fenn. »A hadikonyhából«­, mely dr. Domony Móriczné és báró Kornfeld Pál­né vezetése alatt működik, naponta 250 oly család viszi el ebédjét, a­hol a családfő bevonult. A mensa academicán 350 diák étkezik. A »sebesült kato­nák« étkezőjében báró Drrsztay Béláné, Kohner Ágos­tonná és Sváb Imréné 120 katonát látnak el. A »családi étkezőt«, melyet Fellner Henrikné és dr. Neumann Ká­­rolyné vezetnek, 100 oly lateiner és művész család láto­gatja, kik a háború folytán keresetüket vesztették. A »menekültek étkezőjében« 100 menekült család kap na­ponta ebédet. A mensa érdekében különösen Drrsztay Béla elnök, dr. Neumann Arminné és Hevesi Simon dr. íráselnökök, dr. Domony Móriczné alelnök, Weiler Ernő dr. főtitkár, Glück Armin főpánztáros buzgólkodnak. Tizenhatezer korona a vasárnapi művészestély jöve­delme. A Vöröskereszt tudósító irodájának önkéntes hölgytagjai által folyó hó 14-ikén a Vigadóban rendezett művészestély tiszta jövedelmét hozzávetőlegesen már megállapította az iroda vezetősége. Az estély tiszta jö­vedelme mintegy 16.000 koronára rúg, ebből az összegből ■8000 korona a Vöröskereszt­ Egylet, 4000 korona a Vörös Félhold és 4000 korona a Budapesti Újságírók Egyesülete segítő alapja áldásos czéljainak jut. Ezzel kapcsolatosan megemlít­jük, hogy a tudósító iroda folyó hó 21-ikén, vasárnap, délelőtt az Omnia mozgófénykép színház pa­lotájában két előadást rendez, a­melyen a különféle vörös­keresztes intézmények keretében többek között be­mutatja filmeken az új kórházvonatot, Auguszta király herczegnő látogatását a Ludovika-kórházban, valamint a budapesti tudósító irodát működése közben. Az első előadás délelőtt 10 órakor, a második 4212 órakor kezdő­dik. A két mozgófénykép előadás tiszta jövedelmének fele a Vöröskereszt­ Egyletnek, másik fele a vak katonák fölsegítése érdekében indított mozgalomnak jut. Az Oránia igazgatósága a p takony czélra való tekintettel készséggel ingyen engedte át a színház pompás helyiségét. Az autós kormány ernyilkolási kísértete. — Sir Roger Casement és az ir kérdés. — Julius Pokorny doktor, a bécsi egyetemen a kelta filológia magán­tanára, régi ismerőse Sir Roger Casementnek, kit az angol kor­mány Findlay, krisztiániai angol követ közvetítésével el akart té­tetni az útból. Pokorny doktor nemrég levélbeli hívásra megláto­gatta Sir Casement-et Hamburg­ban és érdekes beszélgetésüket most a N. Fr. Pr.-ben közli. Előre kell bocsátanom, hogy Sir Roger Case­ment nem mint holmi hazátlan menekülő ment Németországba, hanem mint az ír nemzet kikül­döttje és vezetője. Az ír nemzet az anyaország rabsorsban élő négy millió alattvalóján felül tizen­hat millió szabad embert számlál az Egyesült­ Államokban. Ehhez képest a berlini külügyi hiva­tal minden őt megillető tisztességgel fogadta Sir Casementet. Miután az angol kormány orgyilkolási tervét apróra elbeszélte, azzal a kérdéssel fordultam feléje, hogy mivel szolgált rá az angol kormány példátlan eljárására ? Tulajdonképpen csekélység az én vétsé­gem. Az angolok tudniillik nyomban a háború ki­törte után sajtójukkal, továbbá ügynökeik és röp­­iratok útján a legszörnyűbb híreket terjesztették a németek kegyetlenségéből ; szegény népemmel el akarták hitetni, hogy a németek, ha Izlandban partraszállnak, az ország minden templomát fel­gyújtják majd és mindenkit legyilkolnak. Mikor az amerikai lapokban elolvastam ezeket a híresz­teléseket, Berlinbe utaztam, hogy megszerezzem a külügyi hivatal hivatalos nyilatkozatát arról, hogy a német hadsereg, ha netán kikötne Izland­ban, mint szándékozik viselkedni az ír népesség iránt. Az angoloknak Írországgal szemben olyan rossz a lelkiismeretük, hogy teljes joggal félhetnek az ír népnek a németek javára való felkelésétől. — Lehetségesnek véli ez idő szerint az ír nép felkelését? — Egyelőre nem. De az angolok félelme akkora, hogy puszta hiére annak, hogy Német­országba érkeztem, Izland 24.000 főnyi helyőrségét 100.000 főnyire szaporították meg. — Hogyan sikerült Amerikából Európába jutnia? — Ali. Oszkár nevű dán gőzöst, a­melyen útrakeltem, az angolok feltartóztatták. Én ugyan amerikainak mondtam magamat, de persze az a veszedelem fenyegetett, hogy rám ismernek. Mikor két angol tengerésztiszt benyitott a hajó dohány­zójába, a­hol mi utasok összegyülekezve vártuk sorsunkat, felszóval igen elitélő megjegyzést ejtet­tem el a két tisztre vonatkozóan. Szavaimra halá­los csönd támadt. Mindenki bizonyosra vette, hogy a következő pilanatban nyakon fogatnak a tisztek. De ellenkezőleg. Viselkedésem az angolokat tel­jesen meggyőzte arról, hogy amerikai vagyok. Így azután zavartalanul folytathattam utazásomat. — Sir Edward Grey nem felelt az ön nyílt levelére ? — Dehogy­nem. Még aznap azt sürgönyözte Amerikába, hogy csalás miatt letartóztattak Né­metországban. Csakhogy én már előre gondoskod­tam róla, hogy Amerikában megtudják az igazat. — Igaz-e, hogy az amerikai bek mellettünk vannak ? — Föltétlenül igaz. A német és az ir­ma szinte egy párt. Az amerikai bek már régebben is megbecsülhetetlen szolgálatára voltak a néme­teknek, mert az ő hathatós támogatásuk nélkül az amerikai-angliai döntő­bírósági szerződés annak idején meglett volna és az Egyesült­ Államok akkor elszakíthatatlan viszonyba kerültek volna, Angliával. Ez idő szerint is egész erejükkel azon vannak az­­ek, hogy amerikai fegyvernek a hármas­­entente számára való szállítását lehete­tlenné tegyék. Wilsont erre nézve okvetlenül engedékeny­ségre fogják kényszeríteni, abban bizonyos lehet.­­ Hiszi-e, hogy a német búvárhajóknak támaszpontjaik vannak az­­ tengerparton ? — Semmit sem tudok róla, de a búvárhajók tevékenységi sugara különben is olyan nagy, hogy támaszpontokra nincsen is szükségük. Az az egy azonban nem kétséges, hogy Írországban minden német hajót örömmel fogadnának. — Ha az­­ek annyira barátai a németeknek és annyira ellenségei az angoloknak, hogyan van az, hogy Redmond, az európai bek vezére ujon­­czokat toboroz az angol hadsereg számára ? — Redmond nyilván kénytelen volt vele, hogy viszont a király alánja a homerule-törvényt. De szerencsétlen eljárásával el is játszotta vezetői szerepét Redmond. Az új homerule-törvény ugyanis a legkevésbé sem alkalmas arra, hogy a népet kielégítse. Azonfelül meg a törvény aláírá­sának nincsen is semmi jelentősége, mert a törvény csak a háború elmúltával léphet életbe. Közben újra választás lesz, mely a liberális kormányt szinte bizonyosan meg fogja buktatni s a liberáli­sokkal azután a homerule-törvény is megbukik. Redmond dublini újoneztoborzása különben (1914. szeptember huszonötödikén) siralmas körülmények közben ment végbe. Hatalmas katonai kiséret fedezete alatt ment be Asquith-szal egy hátsó ajtón a katonával körülvett városházába. A hallga­tóság össze-vissza nyolczszáz ember volt, az is csupa meghívott. Mindazonáltal csak hat önkéntes jelentkezett Redmond beszéde után. Miközben a városházán a toborzás folyt, több mint 100.000 ír gyűlt össze a Stephen’s Green-en és angolellenes dalokat énekelt és angolellenes beszédeken lelke­sedett. Jim Larkin munkásvezér végül felszólí­totta a jelen voltakat, hogy esküdjenek örök gyűlö­letet a brit birodalomnak. A 100.000 fejű tömeg lelkesen teljesítette vezére kívánságát. Mi a véleménye a háborús helyzetről. — A legkevésbé sem kételkedem Német­ország és Ausztria­ Magyarország győzelmében. Néhány hónap alatt leteperik Oroszországot, akkor azután Francziaorsz­ág kerül sorra, végül pedig Anglia egymagában viselheti majd a háborút. Németország győzelmétől L'land sorsára nézve is sokat remél Sir Roger Casement. Meggyőződése szerint Izlandot el kell szakítani Angliétól, mert az Atlanti-óc­eánt csak úgy lehet Nagy-Britannia hatalmától függetleníteni. Izlandból akár önálló országot lehetne csinálni, de az ország azon is csak nyerhetne, ha a németek annektálnák. El­­szász-Lotharingia fölvirágzása, népességének sza­porodása és vagyonosodása a mutatója annak, hogyan boldogulnak elfoglalt tartományok Német­ország uralma alatt. Izland lakossága ugyanekkor lényegesen megcsappant, a nemzet vagyona még kevesebb lett. Anglia halálra sanyargatja az ireket. A németektől nyugodtan élhetne és boldogulhatna. AZ U­JSÁG Szerda, 1915. márczius 17.­ ­ (Az angol nők zászlóalja. — Mulatnak az angol tisztek. — Kabala a bibliából.) Egy franczia ujságbó Londonban látta első gyakorlatozásait a suffragettektől alakult női zászlóaljnak. A nők hadseregéről való első hírek mulatságot és derűt keltettek és erre az angol lapok siettek kijelenteni, hogy a nőket­ nem viszik a frontra, hanem az élelmezésnél, felderítésnél alkalmazzák őket. Ez azonban nem akadályozza meg a derék suffragette­ket abban, hogy nagyon komolyan vegyék a katonai gyakorlatokat. A zászlóaljat egy öreg őrmester vezényli. A ruhájuk meglepően hasonlít a férfi kato­nákéra, de azzal a különbséggel, hogy a bugyogó alatt térden alulérő szoknya kezdődik. Az anyag természetesen khaki, a kabáton barna öv és négy nagy zseb van. Az öltözéket kerek, barna nemez­kalap állszalaggal és magas, sárga füzősczipő egészíti ki. A harisnyákra még csavarható kamás­­nikat­ is tesznek, így a sovány angol lábszárak meglehetősen tűrhető állapotba kerülnek. A had­sereg »Women Volunteer­ Reserve «-nek nevezi ma­gát és vezére egy arisztokrata hölgy, Marquise de Londonderry. Az őrmester minden képzelhető gyakorlatot elvégeztet velük és a miszszek úgy vagdossák a lábaikat, hogy a parádék legnagyobb élvezői is gyönyörködhetnek bennük. A betillozás közben kialakuló nyílegyenes vonalakat még a saint­­cyri növendékek se tudják különben. Később, a­mikor már az utczákon is masíroztak, senki sem mosolygott rajtuk. Legkülönösebb a szervezetük, mert a leg­különbözőbb osztályokhoz tartozó asszonyok és leányok egyesültek benne, a­mi Angliában egye­­nesen hallatlan. A kasztok megsemmisülése először itt érvényesült Angliában. A tisztikart egy ismert londoni nőorvos, egy tiszt felesége, egy gépiró­­lány, egy nagykereskedő felesége és egy varrónő alkotja. És idáig mégis pompásan megfértek egymással. Tulajdonképpen a németek okozták, hogy az angol kormány engedélyt adott ennek a zászlóalj­nak a megalakulásra. Scarborough bombázása alatt, bár a lapok hallatlan erőlködéssel tagadták is, iszonyú pánik támadt és különösen a nők rémülete volt iszonyatos. A »Women Volunteer­ Reserve«-nek Kitchener véleménye szerint az a szerepe, hogy hidegvérűségre és bátorságra szok­tassa a közönséget. Ezt a szervezetet Anglia min­den városában megvalósítják. * Az angol tisztek legtöbbnyire londoni lebuj­ok­ban töltik a szabadságidejüket. Az angol katonai hatóság azonban erélyesen küzd ez ellen és szi­gorúan megtiltotta a tiszteknek, hogy unifor­misban kéteshírű helyekre látogassanak. Ennek a rendelkezésnek a jogosultságáról egy nagyrangú angol katonatiszt a következőket mondotta egy ujságirónak : — Kétségtelen, hogy az ilyen helyeken kétes erkölcsű nők tanyáznak, a­kik szeszes italok élve­zésére csábítják a tiszteket. Az italok árai azonban túlságosan nagyok és igy a tisztek kénytelenek többet költeni, mint a mennyit a helyzetük meg­enged. Az ismert rendelkezés kibocsájtásakor első­sorban ez a szempont vezette a katonai hatóságot. Továbbá az a körülmény is, hogy a reggelig tartó tánczmulatság csöppet se kedvező a tisztek egész­ségére.* Ismeretes, hogy spec­iális számjegyek hiányá­ban a héber nyelv a számokat is az alfabet betűi­vel jelz­i. (Ab­í pl. Beth=2.) így tehát a héber ábezé minden betűjének egyúttal számértéke is van; ebből tehát pompás anyagot tud kihalászni a kabala. A kabala már a mai időkre is kihalászott egyet s mást a bibliából. Mózes ötödik könyv© huszonegyedik feje­zetében és abban is a tizedik versben a hadviselést megszabó rendelkezések a következő héber sza­vakkal kezdődnek: Ki thereh Jamilchomah ! —» vagyis : »Ha hadba vonulsz ...« A három héber szónak számértéke: 674. A világháború a világ kezdetétől számított zsidó számítás szerint az 5674-ik esztendőben kezdődött. Ámde zsidó szokás szerint az okmányokon és leveleken az első szám­jegyet a rövidség kedvéért elhagyják, tehát a tavalyi esztendőt a zsidók így írják: 674. A kabanisták tehát a bibliából is kiszámíthat­­ják, hogy a 674-ik esztendőben, azaz 1914-ben háború kezdődik.

Next