Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-27 / 86. szám

2 117.000 ember. Ezúttal a had­vezetőséghez fordu­lunk férfias szóval. Arra kérjük, hogy vegye igénybe a magyar nemzet minden erejét, jellemszilárdságát, munkabírását, szenvedőképességét a nagy és biztos czél, a végső győzelem érdekében. E tekin­tetben semmi kíméletet nem várunk tőle, de igenis kérjük, hogy a­mikor mind e képességeket megkívánja a nem­zettől, akkor föltételezze is, hogy meg­vannak. Przemysl elestét elbírtuk fájdalom­mal és méltósággal. Elbírtuk volna úgy, a­hogy a had­vezetőség bejelentette első ízben, elbírtuk, mert el kellett bírnunk, azokkal a szörnyű adatokkal, melyekről ma értesítettek. Száztizenhétezer em­berünket vesztettük a várral együtt. Túlnyomó része nem katona és beteg, megsebesült, de ez csak harczképesség tekintetében változtat, az emberek, ha munkások, ha betegek, ha halottak is, mégis a mi veszteségünk. Már most nagyon jól értjük és mél­tányoljuk a hadvezetőség nemes inten­­czióját, de mégis helyesebb lett volna nem kímélni bennünket a valóság tel­jessége miatt. Ha elvesztettük az em­bereket, s zúgolódás nélkül belenyug­szunk, elbírjuk a hírét is. A magyar nemzet, mely minden áldozatra kész, nem roppan össze az áldozatok tudo­másul vételétől sem. E komoly, nehéz időkben a győzelemért küzdünk, a győ­zelemben bízunk, de tartozunk vele, s meg is teszszük, hogy elkészülünk áldo­zatokra is. Győzelmek mellett a háború­ban vereségek is érhetnek, előnyök mel­lett hátrányokat szenvedünk, s diadalok után a kudarczok ellen sem lehetünk mentek. Nem kell tehát velünk csínján bánni. Nem kell nekünk, hogy titkolják a vesz­teségeket, a veszteségek nagyságát. Prze­mysl eleste az első nagyobb csapás, — a had­vezetőségnek, hála Istennek, még nem voltak tapasztalatai, hogy hogyan bírja elviselni a nemzet a csapásokat. Most már van. Elbírjuk. Elbírjuk zúgolódás és rekrimináczió nélkül. Az utolsó kirohanás 10.000 embe­rünkbe került. Senki sem mondja, hogy fölösleges emberáldozat, noha remény­telenül estek el. De elestek hősiesen s halálukkal olyan szent lelkesedést kel­tettek, az ellenségnek akkora tiszteletet parancsoltak haderőnk fenségessége iránt, hogy könyözve és hálásan elismerjük: nem haltak meg hiába. De tudnunk kellett, hogy meghal­tak, tudnunk jogunk volt, hogy 10.000 mártírunk van, kiknek emlékét babérral kell öveznünk az idők végéig. Tudnunk kellett, hogy ne huszonötezer emberün­ket sirassuk, hanem száztizenhétezeret. Ez a tudat, ez a gyász nem sújt le ben­nünket, ellenkezőleg: fölbuzdulunk a hősök példáján. S ez a nagy szám miben sem ingatja meg hitünket a jövendő iránt. Przemysl eleste akkor sem jelentékenyebb kihatású a további hadműveletekre, ha több áldo­zatot is ragadt magával. A h­advezetőség most is elhallgatott valamit ideig-óráig, úgyszólván a közvélemény pszichológiai kezelése szempontjából, de ezt is érté­sünkre adta és semmi okunk sincs keve­sebb bizalommal fogadni további jelen­téseit. De fölösleges bennünket pszicho­lógiailag kezelni. A nemzet oly nagy, oly fenséges példáit adta férfiasságának, hogy minden jószándékú ,kímélés kvali­tásai kétségbevonásával egyértelmű. Nincs szükségünk arra, a mit ellen­ségeinknél annyiszor ostoroztunk s nem szabad a mi fölöttességünket kitenni annak, hogy most az ellenség olvassa ránk, hogy nem merünk, vagy nem tudunk a súlyosabb valóságnak szemébe nézni. Szóval nem vagyunk sem ango­lok, sem francziák, magyarok vagyunk, s azt akarjuk, hogy ezt a­ tényt a had­­vezetőség vegye számba és építsen reá. AZ ÚJSÁG Szombat,­­1915. márczius 27. Przemysl eíeste után. Kuzmanek tábornok napiparancsa az utolsó kitörés előtt. Bukarest, márczius 26. Egy ma érkezett pétervári távirat közli annak a napiparancs­nak szövegét, a­melyet Kuzmanek tábornok márczius 18-án, a védősereg utolsó kitörésé­nek előestéjén intézett a helyőrséghez. A napi­­parancs így szól : Katonák ! Fél év telt el azóta, hogy mi­ for­rón szeretett hazánk valamennyi népének fiai, verhetetlenül ellenállunk az ellenség támadásai­nak, a hidegnek és a nélkülözéseknek. Már ki­érdemeltétek hadseregünk főparancsnokságának legmagasabb elismerését, az ország elismerését, sőt az ellenség tiszteletét is. Ott, a mi édes hazánk­ban ezer és ezer szív dobog érettünk, milliók lélekzetvisszafojtva várják a híreket rólunk! Vitézek ! Utolsó számmal intézem most hozzátok. Hadseregünk és birodalmunk becsülete kö­veteli, hogy elküld­jelek benneteket, hogy aczél­­nyiakkal törjétek keresztül az ellenség vasabron­­csait, és előretörve, nem kímélve magatokat, egyesül­jetek hadseregünkkel, mely a közelben van. Nagy harcz előestéjén állunk. Az ellenség többé nem fog kímélni minket. Tudjátok ezt meg, Przemysl derék védői, és mindnyájatokat csak az az egy gondolat hasson át: előre, mindig csak előre, hogy összetiporjunk mindent, a mi utunkban áll. Katonák! Szétoszlatom az utolsó falatokat. Az ország és mindnyájunk becsülete tiltja, hogy ilyen ke­mény­, dicsőséges és győzelmes harczok után tehetetlen csorda módjára, könnyű zsák­mánya legyünk az ellenségnek. Vitéz harczosok ! Meg kell koronáznunk hírnevünket" A kaphtuláczió nem befolyásolja a had­műveleteket. Berlin, márczius 26. A Berliner Lokal­anzeiger jelenti : A legnagyobb határozottság­gal megállapítható, hogy Przemysl várának eleste egyáltalán nem von maga után válto­zást a keleti harcrtéren, még ha számbavesz­­szük is a przemysli helyőrségnek fogságba jutását s a várat körülzároló orosz csapatok felszabadulását, a­minek nem lehet jelentő­séget tulajdonítani. Az orosz sereg a Kárpá­tokban tovább folytatja az offenzívát, hogy áttörje magát dél felé, a szövetségesek pedig ugyanolyan elszántsággal tovább fognak har­­czolni, hogy az ellenséget észak és kelet felé visszaverjék. Przemysl eleste a két seregnek ezt a feladatát semmiképpen sem befolyásolja. Przemyslben csak a kincstári papírpénz­­készletet semmisítették meg. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtó­­hadiszállásról : Az a jelentés, hogy Przemysl desto előtt az ottani papírpénzkészletet el­égették, úgy értendő, hogy a kincstári­­papír­pénzkészletet­­ semmisítették meg, de a polgári és katonai személyek magántulajdonában lévő pénzt nem. A polgári élet az ostromlott Przemyslben. Krakó, márczius 26. A Kurier Wiedemski minapi száma C­zajko­vszky László dr. reichsrati képviselőtől, a Lengyel Klub elnökhelyettesétől, a­ki a przemysli kerület főnöke volt és. évtizedekig ügyvédi gyakorlatot folytatott Przemyslben, ezik a két közös, a­mely a következő új részleteket mondja el Przemyslről : Az ostrom alatt a várben­ tartózkodott Fi­scher római katolikus püspök s a segédpüspöke, Lekovszky áfát, Czechovicz görög­katolikus püs­pök és segédpüspöke, Voloszinszky és dékánja, Podolimzky. A hatóságok közül a kerületi kapi­tányság vezetője, Zelevszky dr. és a­ kerületi kapi­tány, Karaszinszky maradtak a városban, a­kik a városi közigazgatást is irányították és úgy a város polgári lakosságára, mint a várkerülethez tartozó negy­venkét községre gondot viselnek. Az érintkezés a várral, a­melyet azelőtt az aviatikusok tartottak fenn, az utolsó időben majd­nem teljesen megszakadt. •Legutóbb gyakran je­lentek meg orosz repülők a város felett és gráná­tokat dobtak le. Az ostrom egész tartama alatt nyugalom uralkodott­ a városban és az életet a lehetőség szerint rendes medrében tartották meg. Az iskolák legnagyobbrészt nyitva voltak. A sze­gény lakosság népkonyhákon étkezett, a­melye­ket a gazdagabb polgári elem tartott fenn. Az ostrom ideje alatt az élelmiszerek ára természe­tesen magasra szökött. Czajkovszky dr. értesítése szerint egy tojás 1­korona 50 fillérbe került, egy liter tejért 2 koronát, egy káposztáért 6 koronát, egy métermázsa burgonyáért pedig 60 koronát kellett fizetni. A párisi lapok Przemysl védelméről. Genf, márczius 26. A párisi lapok kivétel nél­kül az elismerés hangján írnak Przemysl hős védő­­seregéről. Egytől-egyig elismerik, hogy Przemysl ellenállása még az ellenfeleket is csodálatra készí­tette. Az a hang vonul végig a franczia sa­jtó czikkein, hogy Przemysl mindvégig heroikusan viselte ma­gát és a várvédősereg dicsősége a haditörténelem­ben mindörökre fényes lap lesz, a­melyre az osztrák­­magyar monarchia időtlen­ időkig büszkén hivat­­kozhatik. Az ostromlottak csak azután adták fel a várat, mikor utolsó eleségmorzsájuk is elfogyott, a­mikor az éhség és a betegségek megtörték szívósságukat. A vár hős serege jól verekedett s ezért tisztelet jár ki neki, a vár ellenállása minden dicséretre méltó. Augusztus óta körülzártan megmutatta ez a vár, hogy mire képes egy megerősített pont, ha jól védik és jól megszervezik a védelmet. Ez az akadály az oroszok hadműveleteit nagyon feltartóztatta. A vár védelme éppen olyan kitartó volt, mint az oro­szok meg-megújuló ostroma. Genf, márczius 26. Hervé czikket irt Przemysl elestéről. Üdvözli a przemysli hősöket, elismerését fejezi ki irántuk és bevallja, hogy Francziaország számára nagy m­­eglepetés volt, hogy a vár olyan sokáig ellenállott. Kuzmanek tábornok mint vár­­parancsnok és mint csapatvezér a szó legnemesebb értelmében megfelelt kötelességének. Vasakarata és vaskeze az ellenséget is tiszteletre készteti. Az erődök körül lövészárkokat ásatott, mindig körül­tekintően és hozzáértéssel intézte a rohamokat. Antwerpen, Maubeug , J­üttich és Namur gyors eleste után Przemysl hős védekezése kétszeres el­ismerésre méltó. A győztes fél meghajtja zászlaját a hős sereg és parancsnoka előtt a legnagyobb tisz­telettel, mert az ellenségben is bámulja a vitéz­­séjtet.

Next