Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-27 / 86. szám
2 117.000 ember. Ezúttal a hadvezetőséghez fordulunk férfias szóval. Arra kérjük, hogy vegye igénybe a magyar nemzet minden erejét, jellemszilárdságát, munkabírását, szenvedőképességét a nagy és biztos czél, a végső győzelem érdekében. E tekintetben semmi kíméletet nem várunk tőle, de igenis kérjük, hogy amikor mind e képességeket megkívánja a nemzettől, akkor föltételezze is, hogy megvannak. Przemysl elestét elbírtuk fájdalommal és méltósággal. Elbírtuk volna úgy, ahogy a hadvezetőség bejelentette első ízben, elbírtuk, mert el kellett bírnunk, azokkal a szörnyű adatokkal, melyekről ma értesítettek. Száztizenhétezer emberünket vesztettük a várral együtt. Túlnyomó része nem katona és beteg, megsebesült, de ez csak harczképesség tekintetében változtat, az emberek, ha munkások, ha betegek, ha halottak is, mégis a mi veszteségünk. Már most nagyon jól értjük és méltányoljuk a hadvezetőség nemes intenczióját, de mégis helyesebb lett volna nem kímélni bennünket a valóság teljessége miatt. Ha elvesztettük az embereket, s zúgolódás nélkül belenyugszunk, elbírjuk a hírét is. A magyar nemzet, mely minden áldozatra kész, nem roppan össze az áldozatok tudomásul vételétől sem. E komoly, nehéz időkben a győzelemért küzdünk, a győzelemben bízunk, de tartozunk vele, s meg is teszszük, hogy elkészülünk áldozatokra is. Győzelmek mellett a háborúban vereségek is érhetnek, előnyök mellett hátrányokat szenvedünk, s diadalok után a kudarczok ellen sem lehetünk mentek. Nem kell tehát velünk csínján bánni. Nem kell nekünk, hogy titkolják a veszteségeket, a veszteségek nagyságát. Przemysl eleste az első nagyobb csapás, — a hadvezetőségnek, hála Istennek, még nem voltak tapasztalatai, hogy hogyan bírja elviselni a nemzet a csapásokat. Most már van. Elbírjuk. Elbírjuk zúgolódás és rekrimináczió nélkül. Az utolsó kirohanás 10.000 emberünkbe került. Senki sem mondja, hogy fölösleges emberáldozat, noha reménytelenül estek el. De elestek hősiesen s halálukkal olyan szent lelkesedést keltettek, az ellenségnek akkora tiszteletet parancsoltak haderőnk fenségessége iránt, hogy könyözve és hálásan elismerjük: nem haltak meg hiába. De tudnunk kellett, hogy meghaltak, tudnunk jogunk volt, hogy 10.000 mártírunk van, kiknek emlékét babérral kell öveznünk az idők végéig. Tudnunk kellett, hogy ne huszonötezer emberünket sirassuk, hanem száztizenhétezeret. Ez a tudat, ez a gyász nem sújt le bennünket, ellenkezőleg: fölbuzdulunk a hősök példáján. S ez a nagy szám miben sem ingatja meg hitünket a jövendő iránt. Przemysl eleste akkor sem jelentékenyebb kihatású a további hadműveletekre, ha több áldozatot is ragadt magával. A hadvezetőség most is elhallgatott valamit ideig-óráig, úgyszólván a közvélemény pszichológiai kezelése szempontjából, de ezt is értésünkre adta és semmi okunk sincs kevesebb bizalommal fogadni további jelentéseit. De fölösleges bennünket pszichológiailag kezelni. A nemzet oly nagy, oly fenséges példáit adta férfiasságának, hogy minden jószándékú ,kímélés kvalitásai kétségbevonásával egyértelmű. Nincs szükségünk arra, a mit ellenségeinknél annyiszor ostoroztunk s nem szabad a mi fölöttességünket kitenni annak, hogy most az ellenség olvassa ránk, hogy nem merünk, vagy nem tudunk a súlyosabb valóságnak szemébe nézni. Szóval nem vagyunk sem angolok, sem francziák, magyarok vagyunk, s azt akarjuk, hogy ezt a tényt a hadvezetőség vegye számba és építsen reá. AZ ÚJSÁG Szombat,1915. márczius 27. Przemysl eíeste után. Kuzmanek tábornok napiparancsa az utolsó kitörés előtt. Bukarest, márczius 26. Egy ma érkezett pétervári távirat közli annak a napiparancsnak szövegét, amelyet Kuzmanek tábornok márczius 18-án, a védősereg utolsó kitörésének előestéjén intézett a helyőrséghez. A napiparancs így szól : Katonák ! Fél év telt el azóta, hogy mi forrón szeretett hazánk valamennyi népének fiai, verhetetlenül ellenállunk az ellenség támadásainak, a hidegnek és a nélkülözéseknek. Már kiérdemeltétek hadseregünk főparancsnokságának legmagasabb elismerését, az ország elismerését, sőt az ellenség tiszteletét is. Ott, a mi édes hazánkban ezer és ezer szív dobog érettünk, milliók lélekzetvisszafojtva várják a híreket rólunk! Vitézek ! Utolsó számmal intézem most hozzátok. Hadseregünk és birodalmunk becsülete követeli, hogy elküldjelek benneteket, hogy aczélnyiakkal törjétek keresztül az ellenség vasabroncsait, és előretörve, nem kímélve magatokat, egyesüljetek hadseregünkkel, mely a közelben van. Nagy harcz előestéjén állunk. Az ellenség többé nem fog kímélni minket. Tudjátok ezt meg, Przemysl derék védői, és mindnyájatokat csak az az egy gondolat hasson át: előre, mindig csak előre, hogy összetiporjunk mindent, a mi utunkban áll. Katonák! Szétoszlatom az utolsó falatokat. Az ország és mindnyájunk becsülete tiltja, hogy ilyen kemény, dicsőséges és győzelmes harczok után tehetetlen csorda módjára, könnyű zsákmánya legyünk az ellenségnek. Vitéz harczosok ! Meg kell koronáznunk hírnevünket" A kaphtuláczió nem befolyásolja a hadműveleteket. Berlin, márczius 26. A Berliner Lokalanzeiger jelenti : A legnagyobb határozottsággal megállapítható, hogy Przemysl várának eleste egyáltalán nem von maga után változást a keleti harcrtéren, még ha számbaveszszük is a przemysli helyőrségnek fogságba jutását s a várat körülzároló orosz csapatok felszabadulását, aminek nem lehet jelentőséget tulajdonítani. Az orosz sereg a Kárpátokban tovább folytatja az offenzívát, hogy áttörje magát dél felé, a szövetségesek pedig ugyanolyan elszántsággal tovább fognak harczolni, hogy az ellenséget észak és kelet felé visszaverjék. Przemysl eleste a két seregnek ezt a feladatát semmiképpen sem befolyásolja. Przemyslben csak a kincstári papírpénzkészletet semmisítették meg. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról : Az a jelentés, hogy Przemysl desto előtt az ottani papírpénzkészletet elégették, úgy értendő, hogy a kincstáripapírpénzkészletet semmisítették meg, de a polgári és katonai személyek magántulajdonában lévő pénzt nem. A polgári élet az ostromlott Przemyslben. Krakó, márczius 26. A Kurier Wiedemski minapi száma Czajkovszky László dr. reichsrati képviselőtől, a Lengyel Klub elnökhelyettesétől, aki a przemysli kerület főnöke volt és. évtizedekig ügyvédi gyakorlatot folytatott Przemyslben, ezik a két közös, amely a következő új részleteket mondja el Przemyslről : Az ostrom alatt a várben tartózkodott Fischer római katolikus püspök s a segédpüspöke, Lekovszky áfát, Czechovicz görögkatolikus püspök és segédpüspöke, Voloszinszky és dékánja, Podolimzky. A hatóságok közül a kerületi kapitányság vezetője, Zelevszky dr. és a kerületi kapitány, Karaszinszky maradtak a városban, akik a városi közigazgatást is irányították és úgy a város polgári lakosságára, mint a várkerülethez tartozó negyvenkét községre gondot viselnek. Az érintkezés a várral, amelyet azelőtt az aviatikusok tartottak fenn, az utolsó időben majdnem teljesen megszakadt. •Legutóbb gyakran jelentek meg orosz repülők a város felett és gránátokat dobtak le. Az ostrom egész tartama alatt nyugalom uralkodott a városban és az életet a lehetőség szerint rendes medrében tartották meg. Az iskolák legnagyobbrészt nyitva voltak. A szegény lakosság népkonyhákon étkezett, amelyeket a gazdagabb polgári elem tartott fenn. Az ostrom ideje alatt az élelmiszerek ára természetesen magasra szökött. Czajkovszky dr. értesítése szerint egy tojás 1korona 50 fillérbe került, egy liter tejért 2 koronát, egy káposztáért 6 koronát, egy métermázsa burgonyáért pedig 60 koronát kellett fizetni. A párisi lapok Przemysl védelméről. Genf, márczius 26. A párisi lapok kivétel nélkül az elismerés hangján írnak Przemysl hős védőseregéről. Egytől-egyig elismerik, hogy Przemysl ellenállása még az ellenfeleket is csodálatra készítette. Az a hang vonul végig a franczia sajtó czikkein, hogy Przemysl mindvégig heroikusan viselte magát és a várvédősereg dicsősége a haditörténelemben mindörökre fényes lap lesz, amelyre az osztrákmagyar monarchia időtlen időkig büszkén hivatkozhatik. Az ostromlottak csak azután adták fel a várat, mikor utolsó eleségmorzsájuk is elfogyott, amikor az éhség és a betegségek megtörték szívósságukat. A vár hős serege jól verekedett s ezért tisztelet jár ki neki, a vár ellenállása minden dicséretre méltó. Augusztus óta körülzártan megmutatta ez a vár, hogy mire képes egy megerősített pont, ha jól védik és jól megszervezik a védelmet. Ez az akadály az oroszok hadműveleteit nagyon feltartóztatta. A vár védelme éppen olyan kitartó volt, mint az oroszok meg-megújuló ostroma. Genf, márczius 26. Hervé czikket irt Przemysl elestéről. Üdvözli a przemysli hősöket, elismerését fejezi ki irántuk és bevallja, hogy Francziaország számára nagy meglepetés volt, hogy a vár olyan sokáig ellenállott. Kuzmanek tábornok mint várparancsnok és mint csapatvezér a szó legnemesebb értelmében megfelelt kötelességének. Vasakarata és vaskeze az ellenséget is tiszteletre készteti. Az erődök körül lövészárkokat ásatott, mindig körültekintően és hozzáértéssel intézte a rohamokat. Antwerpen, Maubeug , Jüttich és Namur gyors eleste után Przemysl hős védekezése kétszeres elismerésre méltó. A győztes fél meghajtja zászlaját a hős sereg és parancsnoka előtt a legnagyobb tisztelettel, mert az ellenségben is bámulja a vitézséjtet.