Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-27 / 86. szám

l­ mától fogva mindenki, de igazán kivétel nélkül mindenki csakis kevert lisztből sült kenyeret és tésztákat eszik, akkor nyugodtan és baj nél­kül és hiány nélkül megvárhatjuk az új ter­mést. De ha az emberek megcsalják ember­társaikat és önmagukat és pocsékolják a kevés búzalisztet és félretolják a busás kukoricza­­lisztet, abból kettős baj fakad. Elfogy a búza­liszt, a miből kevés van és megromlik a ku­­koriczaliszt, a miből sok van, de a mely ke­vésbé elálló természetű. Ha végesvégig ke­vert lisztet eszünk, mindenkinek lesz mit ennie. De ha a kapzsi rész elfalja a búzalisztet a többi elől, akkor senkinek se lesz mit ennie. Vájjon mit fognak enni a finnyás gyom­­rnak, ha elfogyott a búzaliszt ? Ezt kétszer is szeretném kérdezni, pedig másodszor is ugyanaz rá a felelet, mint először. Meg fogják enni a kukoriczalisztet. Meg fogják enni a kukoriczakenyeret. A­mikor más nincs, az is jó lesz. És keverés nélkül lesz jó. Javítás nélkül lesz jó. Mert az éhség az kitűnő szakács. Kalácsot csinál a kukoriczakenyérből is. Nem gondatlanság, lelkiismeretlenség, go­noszság-e egy-két heti jó falatért feláldozni egy­két hónap tisztes táplálkozását ? A­ki kényes gyomra, finnyás ingű, az gon­doljon a mi sokat siratott erősségünkre, a mi hatalmas és dicsően védett Przemyslünkre. Istenem, ha ott kukoriczaliszt lett volna. Akár­milyen, se búzával, se rozszsal nem finomított. Még ma is büszkén lengene a mi zászlónk az ál­dott falakon, még ma is az ellenség rémei vol­nának a mi áldott hőseink. Csak egy kis lemondás, csak egy kis áldozat­­készség, csak a hazafiságnak némi paránya kell hozzá, hogy az emberek lemondjanak a dagadó kalácsról és beérjék az egyszerű hadikenyérrel. De mindenki mondjon le róla, mindenki. Gazdag és szegény, mágnás és paraszt. A­ki csal, magát csalja meg és az összességet csalja meg. Béküljünk meg a kukoric­aliszttel. Felé­­nyire se fogja úgy nyomni a gyomrunkat, a­hogy a gond szorongatja a szívünket. Nagy időket, nehéz időket élünk, nem a kényes gyomor orgiáira valókat. Béküljünk meg a kukoriczakenyérrel. A reásh­írság hivatalos je­lentése a posztc­salásokról (A nyomozás a befejezéshez közeledik.) — Saját tudósítónktól. — A hadseregszállitások csalóinak ismert ügyé­ben még mindig tart a nyomozás, a terhelő bizo­nyítékok a bűnösök ellen egyre szaporodnak. A lista még nem teljes, de hamarosan hurokra ke­rülnek mindazok, a­kiknek a legkisebb részük van a csalásokban. Az utóbbi napokban nem ad­tunk hírt a szállítási visszaélésekről, minthogy a nyomozás érdekében idevágó közléseinket abba kellett hagynunk. Most azonban maga a főkapi­tányság szólalt meg, a­mely ma a posztócsalás ügyében a következő hivatalos kommünikét adta ki: A harc­téren küzdő csapataink parancsno­kai közül az utóbbi időben többen jelentést tettek a honvédelmi miniszternek a­miatt, hogy a csapatok részére szállított és ezek között kiosz­tott egyenruhák egy részének anyaga nem felel meg a követelményeknek. Ezek az egyenruhák ugyanis selejtes és vékony szövetekből készültek, a használatban csakhamar elrongyolódtak és tönkrementek. A­midőn a honvédelmi miniszter ezen súlyos bűncselekményekről értesült, azonnal utasította a budapesti magyar királyi honvéd­kerületi parancsnokság ügyészét,, hogy ebben a büntető ügyben a nyomozást haladék nélkül in­dítsa meg, személyesen felkereste a főkapitányt és felkérte azt is, hogy a katonaság kiküldöttei­vel együtt a leghathatósabban működjön közre és mindazok ellen, a­kik akár mint tettesek, akár mint részesek alaposan terhelhetők, az eljárási szabályok alapján a legteljesebb szigorral járjon el. A nyomozás megindíttatván, ennek során csakhamar megállapíttatott, hogy a hasznavehe­tetlen egyenruhák legnagyobb része azokból a szövetekből készültek, melyeket a kereskedők, illetve szállítók a budapesti m. kir. központi ruha­raktárba szállítottak. Az itt megejtett vizsgálat a nyomozás szempontjából igen becses eredményt szolgáltatott. Miután, a szabályok értelmében a szállított anyag a szállító czég jegyével ellá­tandó, az ott talált, nemkülönben a feldolgozás végett egyes czégeknél levő posztamenüek alapos és szakszerű átvizsgálása után a czég jegyekről könnyűszerrel és kétségtelenül megállapítható volt, hogy kik szállították be a rossz anyagot. Ezen megdönthetetlen bizonyítékok, valamint a nyo­mozás során beszerzett nyomós gyam­okok alap­ján a rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte : Basti­ Ernő, Neumann László, Váradi S. Béla, Hecht Dezső, Pártos Artur, Tauber Jenő és Szász Ödön kereskedőket, mint a­kik a hadsereg részére rossz minőségű posztót szállítottak. Hogy neve­zettek ezen bűnös cselekmnnyük által a kincstár­nak mily összegű anyagi kárt okoztak, ezt a nyomo­zás jelenlegi stá­dumában még hozzávetőlegesen sem tudjuk megállapítani. Ennek felderítése a könyvszakértők feladata lesz, a­kik nevezettek lefoglalt üzleti könyveinek megvizsgálását meg­kezdették ugyan már, de a vizsgálat előrelátható­lag hosszabb időt fog igénybe venni. Erre vonat­kozólag némi tájékozásul szolgáljon a következő érdekes adat: A nevezettek által szállított anyag egy része feldolgozás alatt van a Nemzeti Egyesült Textil­­művek részvénytársaság szabóműhelyében. Itt a múlt héten váratlanul vizsgálat tartatván, az ott talált egész posztómennyiség, alapos és szakszerű vizsgálat alá vétetett. A vizsgálat során kiderült, hogy Basti­ Ernő által szállított­ és feldolgozás alatt ott talált 2632.75 méter posztóból rossz minőségű volt 252 méter; a Neumann László által szállított 1635.9 méterből rossz minőségű volt 1049.4 méter ; a Váradi S. Béla által­ szállí­tott 8325.2 méter posztóból rossz minőségű volt 3186.4 méter ; Hecht Dezső által szállított 1129.3 méter posztóból 55.4 méter volt rossz minőségű ; a Pártos Artur által szállított 2847.2 méter posztó­ból 1874.6 méter volt rossz minőségű ; a Taubes Jenő által szállított 5541.4 méter posztóból rossz nősegű­ volt 2651.2 méter ; a Szász Ödön által szállított 113.4 méter posztóból rossz minőségű volt 113.4 méter posztó. Az itt feldolgozás alatt talált és nevezettek által szállított összesen 23 ezer 224.9 méter posztóból elfogadhatatlan, rossz minőségűnek találtatott tehát 9182,4 méter. Ha ennek értékét méterenként 11 koronával számít­juk, ezen az egy helyen talált rossz minőségű áruk szállításával a kincstárt ért kár összege több mint százezer korona. A fentebb elősorolt kereskedőkön kívül elő­zetes letartóztatásba helyeztük Kohn Béla, Ligeti Miklós és Váradi Dezső kereskedőket, Faragó Béla ügynököt, Fenyves Henrik magánhivatalnokot, Riemer Gyula igazgatót és Bóra Jenőnét, a­kik a fentebb vázolt bűncselekményben való részes­séggel alaposan terhelve vannak. Ezen nagyobb szabású bűnös ügy egyes rész­leteinek felderítésén, valamint a könyvszakértők által eddigelé beszolgáltatott anyag feldolgozásán fáradunk. Ez a munkánk még pár napot minden­esetre igénybe fog venni. A nyomozás befejezése után az ügyre vonatkozó összes iratokat, bűnjele­ket, az előzetes letartóztatásban lévő terheltek­kel együtt a budapesti magyar királyi honvéd­­kerületi parancsnokság ügyészének fogják át­adni. A nyomozat adatai szerint kétségtelen, hogy a szállított rossz minőségű áruknak az erre illetékes katonai személyek részéről történt átvétele alkalmá­val súlyos gon­datlanságok, vétkes mulasztások tör­téntek. A nyomozat erre vonatkozó adatait, valamint egyes katonai személyek vétkességét igazolni­­ látszó bizonyítékainkat minden egyes esetben azonnal kö­zöljük az illetékes katonai bíróság kiküldöttével, a­kik a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket saját hatáskörükben haladék nélkül meg is teszik. (A papiroscsizmaszállítók ügye.) A Máramarosszigetre szállított papiroscs­izma­­szállítók egyike, Oxhorn Samu, még a budapesti rendőrség előtt tett vallomásában elmondotta, hogy a papiros­ bakancsok egy részét Feuerlicht Béla czipésztől vette. A rendőrség e vallomás alap­ján megállapította, hogy Feuerlicht Béla a Király­­ utcza 98. számú házban bérelt üzlethelyiséget. Háromezer pár bakancsot adott el Oxhornnak 24.137 koronáért. A bakancsokról a hatóságok meg­állapították, hogy papirostalpúak. A rendőrség Feuerlichtet letartóztatta,­­ Ausztriában.­ Tegnap Mdrisch- Weisskirchenben letartóztat­ták Baar Móriczot és Baar Dávidot, a­kik rossz­­ bakancsokat szállítottak a katonaságnak. Átadták­­ őket az ügyészségnek« AZ ÚJSÁG Szombat, 1915. márczius 27.’ látens mozaik. (Mostoha apa és leánya házassága. — Egy kinai kabbalista. — Az amputáltak iskolája. — Háborús nevek.) Egy boroszlói anyakönyvvezető a háborús iz­galmakban olyan hibát követett el, a melynek a törvényszék előtt lett a folytatása. Mint a törvényszéki tárgyaláson kiderült, egy fuvaros harmadszor is nősült és ennek a fele­ségének huszonegy éves leánya volt. A­mikor a feleség meghalt, a leány vezette tovább a ház­tartást és lassan-lassan viszonyba került a mostoha apjával, természetesen nem is tudva, hogy az ilyesmit a törvény szigorúan tiltja. A­mikor a háború kiütött, a fuvaros megesküdött a leánynyal, mert tudta, hogy rövidesen behívják. A tolongás­ban az anyakönyvvezető nem vizsgálta át a papí­rokat és összeadta a mostoha apát a leányával. Később azonban kiderült a hiba és ekkor eljárást indítottak az ifjú asszony ellen. A törvényszék azonban nem bírálta el szigorúan az esetet és csak három napi fogságra ítélte az asszonyt. A házasság persze érvénytelen. * Liang-Csicsicsau egyik vezéralakja volt az 1912-iki kínai forradalomnak. Most kedves béke­jóslásokba bocsátkozik, a­melyeket a »Kingpai« (A főváros) czimű kinai folyóirat nyomán az alábbiakban közlünk: — Most, hogy a harangok az 1914. évet ha­rangozzák be, csatakiáltások töltik be a levegőt. A világ legszebb része csatamezővé vált és a folyók vérrel keveredve folynak. Szörnyűbb és szerencsétlenebb esztendő nem volt még. Ámde nézzük a kínai szemével a világtörté­nelem eseményeit. Az 1914. év Csinyiné volt és Csingtau belesodródott a világháborúba. Tíz év előtt szintén Csinyiné volt az év és akkor kötötték az orosz-japán békét. Még tíz évvel korábban Koreában folyt a japán-kínai háború és ezelőtt tíz évvel, 1884-ben, Francziaország és Kína vere­kedett Annám birtokáért. Minden tíz évben volt valami háborús eseményünk, a háború a nap és a hold pontosságával tért vissza, a tévedés tehát lehetetlen. A­mikor az 1914. év elmúlt, nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek. Az egyik év a má­sikba ömlik, 1914-et 1915 követi és sok okunk van rá, hogy örüljünk rajta. Száz év előtt, 1815- ben, volt a bécsi kongresszus, tíz év előtt, 1905- ben, a portsmouthi béketárgyalás, húsz év előtt, 1895-ben, a simanoseki megegyezés. Nem való­színű ezek után, hogy minden 4-es számmal vég­ződő évben háború van és minden 5-ös számmal végződőben békekötés. A béke olaj mécse tehát még az 1915. év vége előtt kigyul. * Egy zürichi polgár a minap meglátogatta az amputáltak lyoni iskoláját. Lyon város egy házat és egy öreg kápolnát bocsátott az iskola rendel­kezésére. A kápolna két emeletén harmincz-har­­mincz ágyat helyeztek el. A műhelyeket a kert­ben állították fel és a közelben levő házban az igazgatóság ül, meg itt van a könyvvezetés és a daktilográfia tanterme. Az iskolának az a czélja, hogy az amputál­tak olyan mesterséget tanuljanak, a­melyet el tudnak látni. Kiképzésük után szülőhelyükre internálják őket és a nyugdíj segítségével tisztes­séges exisztenc­iát biztosíthatnak maguknak. A lyoni hadikórházakban fekvő amputáltakat figyel­meztették erre a mintaiskolára és a jeletnkezés olyan tömeges, hogy több iskola felállítását ter­vezik. A rokkantakat kívánságuk szerint és kép­zettségüknek megfelelően képezik ki. Egyelőre csak a könyvvezetés, a daktilográfia, a czipész, a szabó, esztergályos, kefekötő osztály működik, dee rövidesen megnyitják a játékszer osztályt is. Minden osztályt önálló mester vezet és igazán csodálatos, hogy milyen gyorsan haladnak a nö­vendékek. Az amputáltak a legújabb rendszerű műtagokat kapják. Az egész intézményt egy belga vezeti, a­ki mellé apáczákat alkalmaztak mint fel­ügyelőket. . . A német fegyverek belgiumi rohamos győ­zelme arra késztetett egy nyugatnémetországi polgárt, hogy újszülött leánygyermekének az Anna Belgiens Namura nevet adja. Sok leány kapta a »Hindenburgia« nevet és egy munkás, a­ki részt vett a mazuri diadalmas csatákban, és így maga is egyengette a béke útját, a leányának ezt a nevet adta : »Bringfriede«. Talán kevéssé ismeretes, hogy az ilyesfajta­­ nevek száz év előtt, a­­ szabadságháborúban is.

Next