Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-04 / 63. szám

8 (1) a kőszénbánya-munkásosztagokhoz tartozó népföl­kelésre kötelezettek; e) a­ községek és városok által kiállított nép­fölkelő munkások, valamint az egyéb különleges hadicélú szolgálatokra igénybe vett népfölkelésre kötelezettek ; f) azon népfölkelésre kötelezett egyének, a­kik a népfölkelési tényleges szolgálat alól már eddig is név szerint fekte­tve voltak ; végül g) a bevett és a törvényesen elismert vallás­felekezetek felszentelt papjai, illetve felavatott lel­készei és papi jellegű tanárai. Az itt felsorolt népfölkelésre kötelezettek az e) alatt említettek kivételével alkalmaztatásukat, valamint azt, hogy ezen alkalmazásban már 1915. évi január 1. óta állanak, az összeírás alkalmával községi elöljáróságuk (városi hatóság, körjegyző) előtt, illetve az f) alattiak felmentésüket elöljáró hatóságuk, igazgatóságuk, illetve munkásosztag parancsnokságuk, a vasutak és azok műhelyeinek alkalmazásában állók szolgálati főnökségük által kiállított bizonyítványnyal igazolni tartoznak. Nem tartoznak megjelenni a népfölkelési be­mutatószemlén a nyilvánvalóan alkalmatlanok, az orvosok, nyugdíjas katonai havidíjasok és a rok­kantsági nyugdíjasok állományába tartozó egyének. Azon népfölkelésre kötelezett, a­ki a népföl­kelési bemutatószemlére szóló behívási parancs­nak nem tesz eleget, karhatalommal vezettetik elő és a katonai behívás iránt tanúsított engedetlenség megbüntetéséről szóló 1890. évi XXI. t.-cz. 4. §-a értelmében két évig terjedhető börtönnel bűntet­tetik. Háborús mozaik. (A Dardanellák a történelemben. — Egy franczia háborús apostol. — A reimsi iskolák. — Kinsky herczeg lovai.) Az angol és franczia flottának az az erőlködése, hogy a Dardanellák ostromával utat nyisson magá­nak, új fejezetet jelent ennek a tengerszorosnak a történetében. Legutoljára — 1807 február 19-én — Duck­worth angol tengernagynak sikerült a törökök védekezése daczára a tengerszorosba behatolni, de a vállalkozását ő maga is »a hadtörténeteink leg­veszedelmesebb és legnehezebb vállalkozásának mondotta«. Az angol lapok nem is igen bizakodnak a mostani sikerben és tudják, hogy elsősorban igen erős csapatokat kell gyorsan és merészen partra szállítani. A történelem idáig azt bizonyítja, hogy a Dardanellák bevehet­etlenek, a­míg a törököknek helyén van a szívük és erődítésekkel támogatni tudják a természet adta előnyöket. A Dardanellák stratégiai jelentősége az ágyuk feltűnésével kezdődött. Ezekkel át lehet lőni a kes­keny utat, míg régebben csak a flotta tudta meg­akadályozni az ellenség áthatolását. Ámde a Helles­pont­u? —­ ez a régi neve­­— már egészen régen is nagy szerepet vitt a hadtörténetemben. Legelőször Xerxes kelt át rajta, a­ki 674 hajóból épített óriási hajóhídon vezette át a rengeteg seregét. Ezen a ponton később Nagy Sándor Ázsiába ment át. A törökök 1356-ban keltek át rajta és ettől kezdve létkérdés lett a Dardanellák megerősítése. II. Mohammed szultán 1462-ben megépítette a­ Seddil Bahr és a Csanak Kaleszi erődöket, 1650-ben pedig IV. Mohammed nagyvezére, Ah­­med Köprülü a túlsó parton fekvő Kuni Kaleht és Kiflid Bahrt. Ezek köré folyton új erődítések épül­tek és gondja volt­ rá a törököknek, hogy az épüle­teket és az erődök ágyuparkját mindig a kor szín­vonalán tartsák. Czementfalak ási óriáságyúk: ezek­ jellemzik a Dardanellák erődítéseit. A Dardanellák hosszú évszázadokon át hűen őrizték Konstantinápolyt, még a velenc­eiekkel folytatott heves hadjáratokban is. Ámde 1776 július 26-ikán az Elphinstone tengernagy parancs­noksága alatt álló hét orosz hajónak sikerült rajt­ülni a törökökön. Az erődökben ugyanis elfogyott a muníczió, ámde így is csak Kepes Boronig jutottak, tovább nem merészkedtek. Ennek a vakmerő áthatolásnak üdvös következménye lett, mert a megrettent törökök ezentúl nagyobb gon­dot fordítottak az erődítésekre. Később persze ismét ellanyhult a buzgalom és így történt, hogy 1807-ben a nyolcz sorhajóból, négy fregattból és pár kisebb hajóból álló angol flotta áthaladt a Dardanellákon és horgonyt vetett az ozmán főváros előtt. Nagy eredménye persze nem lett, mert a törökök nagy sietséggel szerelték föl az erődöket, az angolok féltek, hogy kelepczébe jutnak és két héttel később visszavonultak, a mi alatt a részben már rendbe hozott erődök sikere­iül tüzeltek rájuk. Ezóta nem sikerült a Dardanellákon átírni ölni. Az oroszok 1829-iki blokádja eredménytelen ma­radt és az oroszoknak 1833-ban, az angoloknak és francziáknak 1853-ban és az angoloknak 1878- ban történt keresztülhatolása a törökök bele­egyezésével, a törökök javára történt. Az 1912. évi olasz ostrom teljesen eredménytelen maradt. *­­ Hogy kicsoda Montelius? Egy rapszódikus párisi alak, mint Hervé a legvéresebb antimilitaris­­tából egy éjszaka a legvéresebb szájú patrióta lett. Ő azonban nem szaval, hanem énekel. A Bambino kis konczerttermében teszi m­inden este és dédelgeti minden párisi, az arisztokratától a munkásig. Most Montélius a kedvencz, az utol­érhet­etlen ! Először egy rec­itativát deklamál, mit a tom­pított hangú zenekar kisér. A vers bajról, nyo­morúságról beszél. Majd egy katona imája követ­kezik az elesett bajtárs sírja fölött és ez éppen úgy, mint a fiúcska levele a már halott papájához, minden este kénvekre fakasztja a publikumot. Az elégikus Mon­alusból ezután szatirikus lesz. Kigúnyolja a németeket, a vezetőket és a császárt. És a néző, a­ki előbb elég sirt, most kaczag, hogy a könyei is potyognak belé. A szatirikusból viszont próféta lesz. A német szoczialisták ellen fordul és szemükre hányja, hogy cserbenhagyták ideáljaikat és prinezipiumaikat. Ezután Francziaországot testesíti meg és egy apoteózisban elmondja, hogy Elszász és Lotharin­­gia, a két elszakadt leány, mint tér vissza az anyai kebelre. Mont­éh­us egyenesen orákuluma I’árispak. Énekes ő hang nélkül, rímelő rím nélkül, de robusz­tus jelenség, a ki tud beszélni a nép nyelvén. Reimsban kezd föléledni a régi élet . Harminc­öt tanítónő és négy tanító vezetésével már az iskolák is megnyíltak. Az iskolat­ermek a Mumm, Champion, Krug és Pommery-házak pinczéiben vannak, több méterrel a föld alatt és vastag betonréteggel is lesz­­biztosítva. A temperát­ura hűvös:­­13—14 fok. A berendezés azonban jó, mert az igazi iskolákból mindent ideszállítottak. Délelőtt és délután két­­két egymásután következő órán tart a tanítás szünet vagy megszakítás nélkül. Tanuló csak ötszáz van, de a gyermekek nem ijedeznek a szakadat­la­nul robbanó gránátok miatt. Reims élete egyebekben is rendes lett. A Place Royalon és a városháza előtt még bizonyos élénk­ség is uralkodik. Az üzletek nagy része újra nyitva már és a hivatalnokok és munkások újra a dolguk után járnak.* Angol lapok jelentése szerint Knighsbridgebe­n a napokban árverezték el Kinsky herczeg verseny­­istállóját. A herczeg színei minden nagyobb verse­nyen szerepeltek és elég gyakran jó eredménynyel. A herczeg, a­ki tagja az angol zsokéklubnak, hosszú időn követségi tanácsos volt a párisi osztrák­­magyar nagykövetségen rendkívüli követ és meg­hatalmazott miniszter czímmel. Igen sok fajlovat tartott, a­melyeket Francis Lambton zsoké kezelt Newmarketben. Az árverésen igen nagy árakat fizettek a lo­vakért. John Lambton 12.600 koronán, Simple Susan 22.860, Eaton Pilgrim 12.660 és Superior 18.600 koronán kelt el. Ezek a lovak több nagyobb versenyt nyertek. AZ ÚJSÁG Csütörtök, 1915. márczius 4. Időjárás. Hazánk­ban változékony, sze­les és hűvös idő ura­l­­kodott. Csapadék az Észak­keleti-, K-Teti-F­­j­l­­dön, a Délvidéken és az ország észak­­nyugati részein esett. Kóré­g vastagsága az utóbbi tájakon helyenként a 10—20 cm.-t is meghaladja. Selmeczbányáról hó­vihart jelentettek. Éjjeli fagy min­­denf­­é volt . A hőmérséklet maximuma­­+­ 13 C fok volt.­­Fiuméban, minimuma —7 C fok Rozsnyón. Egész Kö­zép-Európában vál­ozékony, hűvös és jobbára csapadékos volt az idő. A hőmérsék­let különben Dél-E­urópában is alacs­ny, a­hol a Balkánon szintén voltak lecsapódás­k. Sürgönyjósla­t: Változékony, hűvös, elvétve csapadék. A SÖR. — Gyászének a drágaságról. — Megyek a Körúton, találkozom egy elegáns úrral. Üdvözlöm és elkezdünk beszélgetni. Sablo­nosan, üres szólásmódokkal, a­hogy az utczán diskurál az ember. — Hogy van? Mit csinál? Merre megy ? ■— kérdezgetjük egymást, nem is sokat törődvén vele, hogy a másik milyen üres választ ad az üres kér­désre. Az úr egy kis papiros­ zacskót vitt magával. Mivel semmi egyéb kérdés nem jutott az eszembe, kérdést tettem a zacskó irányában: — Mi van benne és hová viszi? Nagyot nevetett erre . — Kaczagni fog maga is, ám megmutatom. Sós kifli van benne és sós kalács. Tudja, látogatóba megyek egy családhoz, a­melyet nagyon tisztelek. Máskor virágot szoktam vinni a ház úrnőjének, három-négy szál rózsát, vagy szegfűt. De ki ked­veskedik ma virággal ? Ma sós kifli és mákos kalács a legkedvesebb ajándék. Jobban megörülnek neki, mint egy kosár virágnak. Bizony ez így van. Hajdanta virágokkal, illatszerekkel, műtárgyakkal udvaroltunk, ma ke­nyér,­­ liszt, debreczeni kolbász a legdrágább és legbecsesebb ajándék. Mert búza van, árpa, rozs, kukoricza van elegendő, — biztos, hogy kitart a jövő termésig— de liszt, meg kenyér, az nincsen. Egész városrészekben szinte lehetetlen egy karaj kenyeret, vagy egy zsemlyét kapni. Családok egy­máshoz küldözgetnek, szomszédok mindenfelé kilin­cselnek egy-egy zsemelyéért. No igen, mert most éppen rendezik az ügyeket. A város rendezi. Mi­előtt rendezte, addig volt kenyér, miután rendezte, talán megint lesz kenyér, de a­míg rendezi, — ki mer addig kenyeret kérni? S mivel a város, a­mit a kezébe vesz, azt alaposan szereti elintézni, — persze hogy idő kell a rendezéshez. Négy-öt hét múlva majd megint lesz kenyér és zsemlye és min­den, mivel gabona és liszt van, ha nem is túl bőven, de mindenesetre elegendő mennyiségben. Csak éppen a rendcsinálás miatt nincs semmi. Mert mégis a rend a dolgok veleje. A­ki a babájának ajándékot visz, ne legyen szűkkeblű és ne legyen kényelemszerető, hanem három szál rózsa helyett szerezzen be három zsemlyét. És a­ki milliomos, az vegyen hozzá még egy­két pohár sört is. Azért említem éppen a sört, mert azon a körúti beszélgetésünkön a sör is szóba került. — Lássa, erről kellene írni, a sörről — mondja az én sóski 11 is barátom. — Az egész háborúnak ez a legcsúnyább része, a sördrágítás. Hiába, uram, nem az orosz a­­ki legnagyobb ellenségünk. — Hiszen m­inden drágább lett, minden a világon. Ma is másfél koronával többet fizettem az ebédemért , mint tegnap. Drágább lett a sör is. A­hol minden drágább, ott a sör se maradhat olcsó. — Lárifári. A sör drágítására semmi becsüle­tes ok nincsen. Németországban­ is háború van, ott is drágább lett az árpa, ott is drágább a munka­erő, ott sincs valami rettenetes nagy felesleg,­­— de azért Berlinben nem emelték fel a sör árát. S a­hol más városokban emelték, ott is legfeljebb két márkával lett egy hektoliter drágább. Nálunk migyárt nyolcz koronával ugrottak fel. Nyolcz korona, a­mi minden liternél nyolcz fillért jelent. Horribilis. — Ez csakugyan sok. — Mást is mondok. Azt se szabad elfeledni, hogy kik csinálják nálunk a sört. Dreher, Haggen­­macher. Mindeniknek van legalább száz millió vagyona. A­mit a sörből szerzett. Mi bajuk tör­telme ezeknek a nagy legényeknek, ha egy rossz esztendőben esetleg nem vágnák zsebre a hagyók.

Next