Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-23 / 82. szám

Sedd, 1915. márczius 23. AZ ÚJSÁG a németek minden egyes házat külön védtek­ Sok házban volt gépfegyver felállítva s ezek az angolok százait semmisítették meg. Az angol munkás igazat akar hallani. Rotterdam, márczius 22. Az angol kor­mány figyelmeztetésével szemben, a melyet a munkásokhoz intézett, Thomas, az alsóház tagja, a vasutas-gyűlésen ismertette a mun­kásság álláspontját. Thomas a c­enzúra szi­gorát teszi felelőssé azért a körülményért, hogy a munkások jóformán nem is tudják, hogy mi történik az egész háborúban. »Folyton elfog­lalt lövészárkokról hallunk, de még soha nem hallottuk azt, hogy egyet is elvesztettünk volna. Ne mint gyermekkel, hanem mint férfi­val bánjanak az angol néppel. A munkások nem mondhatnak le számos éveken keresztül szerzett jogaikról, a­nélkül hogy garancziát kapnának arra, hogy egykor újra visszakapják jogaikat. Ezt a garancziát a kormánytól vár­ják.« Fegyver- és muníczióhiány Angliában. London, márczius 22. Lord Aberconwey a Times-bal intézett levélben a következőket írja: A közönség most Kitchener és Lloyd­ George beszédeiből megállapíthatja, hogy az angol magánfegyvergy­árak nem tudják egye­dül az ágyukban és muníc­iókban hatalmasan fokozódó szükségletet kielégíteni. A gyárak produkc­iója elégséges volt egy aránylag kis sereg szükségleteinek fedezésére, sőt néhány külföldi rendelés teljesítésére, a hadsereg azon­ban hirtelen félmillióról három millióra emel­kedett (!). Ezért szükséges volna valamennyi ebből a szempontból felhasználható gyárat a fegyvergyártás szolgálatába állítani. A fegy­vergyárak képviselői a háború megkezdése után sorra látogatták a tekintetbe jövő gyá­rakat, a­melyeknek megfelelő gépeik vannak és legalább húszat találtak, a­melyek, ha nem is egész muníc­iót, de ennek részeit elő tudják állítani. Ekkor szakképzett műszaki erőket kerestek e gyárak személyzetének betanítására. Képzett technikusok és munkások hiánya kö­vetkeztében, valamint a kellő műszaki fel­ügyelet hí­­ján öt hónapig tartott, a­míg a had­sereg raktárai rendszeres kielégítést nyerhet­tek ezekből a gyárakból. Az ipari fellendülés időközben arra indította a gyárakat, hogy a fegyvergyártástól ismét elforduljanak, a­miért a kormány drasztikus akc­ióhoz folyamodott, mert mindennemű fegyverben és municzióban nagy szükséglet van. A levél végén lord Abber S­conway javaslatokat tesz a municzió és fegy­vergyártást szorgalmazó bizottság szervezésére. Az angol nép a háború ellen. Rotterdam, márczius 22. Nagy feltűnést kelt az angol munkásság elterjedt lapjának, a The Labour Seculer-nek egy czikke, a­mely megállapítja, hogy az angol nép egyáltalán nem lelkesedik ezért a háborúért. A nép nagy tömege inkább Asquith és Grey, továbbá Harms­wort, a Daily Mail és más londoni népbujtó újságok tulajdonosa magán­ügyének tekinti a háborút , az ő cselszövéseik idézték fel a rettenetes következményeket. Ez az oka annak, hogy hiábavaló a háború felidézőinek minden erőfeszítése, a népet nem fogják ellensé­gévé tenni mindennek, a­mi német, mint a­hogy sem angol parasztot, sem angol munkást nem fog hadseregébe besorozni Kitchener lord. Ellenséges repülő Baden fölött. Mühlheim (Baden), márczius 22. Tegnap este 7 órakor ellenséges repülő a városra há­rom bombát dobott le. A tüzérkaszárnyában egy ember súlyosan, kettő könnyen meg­sebesült. Wilson meghitt barátja Berlinben. Berlin, márczius 22. A Berliner Zeitung am Mittag jelenti: House amerikai ezredes péntek óta Berlinben van. Az ezredes meghitt barátja Wil­son elnöknek és annak idején Vilmos császárnak is bemutatták. Ha House ezredes, a­ki a német­­országi viszonyokat tanulmányozza, nem is tar­tózkodik itt hivatalos misszióval, mégis föltehető, hogy Wilsonhoz való személyes viszonyánál fogva, jó hatást fog gyakorolni annak elhatározására. Egy noteszból kitépett levelek. A nagy esőben bejöttünk O.-ba és egy szét­rombolt lakásban húzódtunk össze. Az asztal a szoba közepén felfordulva négy lábát mereszti fölfelé, mint mikor az ökröt nyúzzák. Függő­­lámpa a sarokban a földön, eltört, ernyős apja behorpadt, körülötte gabalyodnak összeveszett rézlánczai. Kályha, cső nélkül, a cső nyilasa feketén néz a falból és kihúzott szögek lyukai vakoskodnak össze-vissza a falban. Virágos zöld tapéta itt-ott lehasítva, alatta az őszinte durva fal. Egy szék, szabályos nádfonata a közepén beszakítva. Falitükör nagy csorbája lenn a falnak támasztva, ezen is törés sugarai szaladgálnak. Egy megsebzett fekete bőrdivány­­ból szürke kóczok felhoznek föl. Egy leszakadt ágy, szalmazsák és piros derékalj van benne, másik ágyon csikós matrácz, a matráczot is felhasgatták, a kaszált drótruganyok rémülten és kíváncsian ugrálnak ki. Fehér bádog gyer­mekágy az ajtó mellett, azon tépett ruhák, rongyok. Csupa betört ablaküveg, árad be a hideg rajtuk. Egy fél vörös függöny lóg, a függöny rúdja ferdén csüng a szegen. Egy­ kredencz áll, kirángatott fiókjai üresek. A kre­­denczen ordináré nagy kék virágváza, benne 411 a fedete kályhacső. A pádimentomon szalma, száradt sárdarabok patkós csizma­sarkoktól lapulva, egy tépett, czimtelen né­met regény, elgázolt fénykép, iskoláskönyv, Irka, árjegyzék, borítékok, gyűrt, tépett, pisz­kos levelek, egy német kiadású Schumann­­kord­a besározva . . . Schumann, férfizokogás hervadt csokor fölött, elhalt remények szelíd gyásza, oh, drága fájdalom bájos reggel után, mikor a gyermekek elfutnak nevetésükkel a virágágyak közt, a bokrok mögött eltűnnek és hangjuk elalszik, Schumann ... A konyhá­ban nyugodtan vaczkolnak a tisztiszolgák a feldarabolt stelázsi, elrontott tűzhely, tört üvegek, elhányt tepsik, cserepek, szétszórt rongyok közt. A kályhacsövet betétettük a falba, befüttettünk, a kályha füstölt és paff, paff, paff, patronok robbantak fel a tűzben, mintha cnock-aboutok találták volna ki az orfeumban. Kiki lefekszik a hová tud, a gyertyát elfujják, egy sóhaj erőlködik föl : aj haj haj ... a hold süti hidegen a dermedt rendetlenséget. Minden olyan nyugodtan van ott a hol van, tükör, lámpa, fotográfiák, könyv, kotta, füzet, levelek. És függöny, dívány, té­pett tapéta oly csökönyösen marad perczről­­perezre úgy a­hogy van ... Egy pillanatban mintha valami távoli felvilágosítás jönne, a megbántott szűz emberi lélek, a­mely a világot próbálta, valami fájó elégtétel sejtelmével lelkendezik. Mintha egy hatalmas láb rúgott volna bele a rendbe a vitágon. Mintha egy óriási boszus és türelmetlen mozdulat szórt volna egy széjjel mindent, a­mit más össze­állításban szoktunk meg. Mintha örökre el­múlt volna az a rend, a­melyben éltünk, mert csalódtunk mindig. Mintha boszu lenne ez a rendetlenség itt az úgynevezett rend helyén valami őzésért és üdvért, a­mit sóvárogva vártunk házban, nyaralóban, hotelben, min­denütt. Hol az ajtó ? Nincs ajtó. A sötét kony­hában horkolnak már a puczerek. Ajtó volt itt, a fekete ásításban, folyton nyomták a kilincset és az ajtó mindig sétált be és vissza, mennyit jött-ment szegény. Nincs ajtó. ❖ Az éjszaka erdő alatt mentünk az árokban. Az á­rkban egys­zer sak egy kis jég ott. A be­fagyott részen a fáradt bakák mind sebesen át­­u­akáltak. Bombával, puskával, köpenynyel, kenyérzsákkal,­ ásóval, sátorfával úgy t­etek előre egy k­­it, mintha úsztak volna egymás­után a sötétben. Megállottak hátul, neki­szaladtak, úgy sikánkoztak végig a ke­mény kis jégen. Nevetés, kunjongatás szállott fe­ a sötét e­sőbe. Némelyik baka ii szaladolt, hogy még egyszer végigcsúszhasson a jégen. A derekuk ingadozott és a karjukat éppen úgy kapkod­ták fel, mint azok a gyerekek, a­kikkel együtt kanyargóztam valaha a befagyott patakon. A jég után frissebben mentek és egy darabig olyan vidáman zajongtak. .:• Megyünk, megyünk mindig. Az ég milyen magas, végtelen kék szerencse a boldogtalan em­berek feje fölött és úgy érzem, hálásnak kell lenni, hogy a nyakunkban olyan izmok vannak, a­melyek megengedik, hogy felemelhessük a fe­jünket és láthassuk a felhőket és a csillagokat. De mindig megyünk és sokszo oly letörő és el­­gyöngítő észrevenni, hogy a felhők egy helyben merengenek utunk fölött s a sillagok mozdu­latlanul tündökölnek és nem indulnak. És mi­lyen lealázottan kicsik vagyunk, mily kiszámít­hatatlanul alacsonyak és v­konyak vagyunk az ég alatt. És az erdőben megyünk a komoly fák közt és a fák is milyen magasak hozzánk képest. A fák nem nőnek az égig, de az it jó magasra nőnek. A lélek az emberben mintha elpirulna, mikor a fa alatt elmegyünk. És a fa is ott ma­rad, nem mozdul, nem jön. A hegy alá ragasz­kodott bokrok és a kiálló sziklák mind némán elmaradnak, elmúlnak mellettünk. És az erdő csodálatos pártfogásában megőrződött, sárga és piros téli virágok is makacsul összehúzzák magukat a fák tövében és a bokrok alatt és tündért nemtörődömséggel és bájoló szívtelen­séggel nézik, hogy megy a sok ember és megint megy, mennyi, mennyi és mindig csak men­nek. A lovat, szamarat, öszvért, ökröt, juhot, disznót hurczoljuk magunkkal. Egy-két ku­tyát is magunkkal bolo­­dítunk. Más nem tart velünk. A madarak, a­kik felmeneküln­ek a föld­ről, füttyentgetnek, hogy nézzünk föl és kerin­­getnek fölöttünk erre-arra, hiú és kellemes kö­rökben és magasabbra szaladnak és eltűnnek előlünk a gyönyörű kék semmiben. Szép Ernő: A német szzeziáldemokrata párt Liebknecht és Riihle párttagok ellen. Berlin, márczius 22. A Vorwärts a szocziál­­demokrata birodalmi gyűlési frakc­ió következő nyilatkozatát közli : A párt 1915. február 2-án elhatározta, hogy a kebelébe tartozó birodalm­gyűlési képviselők egységesen szavazzanak, ha csak egyes kérdésekben kimondottan nem nyúj­tanak szabad kezet a tagoknak. A­mennyiben a pártnak valamelyik tagja azon a nézeten van, hogy nem vehet részt a szavazásban, joga van a szavazástól magát távol tartani, de ennek nem szabad tüntető jellegűvé válnia. A párt továbbá elhatározta, hogy a szőnyegen volt költségvetést egységesen megszavazza. Ezeknek alapján a leghatározottabban elítéli Liebknecht, és Rühle­­párttagoknak e határozatba üt­köző v­ielk­edését. Franczia propaganda-bizottság. Páris, márczius 22. A kamara külügyi bizott­sága Leygues képviselőt bízta meg propaganda­­bizottság szervezésével. E bizottság több csoportra oszolva, propaganda czéljából bizonyos semleges államokba menne. A bizottság, melynek Ley­gues lesz az elnöke, legkésőbben kedden megalakul. Belga polgárok támadása német hatóságok ellen. Berlin, márczius 22. A Wolfi­-ügynökség jelenti Brüsszelből: Ternath belga kerületi székvárosban a belga lakosság egy csoportja kihágásokat kísérelt meg a német hatóságok ellen, a­kik a távollevők lajstromát állították össze, valamint az őket kísérő német népfelkelők ellen. A kötelességszerű fegy­verhasználat következtében a vezető criokosok közül öt megsebesül, ketten a sebesültek kö­zt belehaltak sebeikbe. Csak a német katonák épp oly erélyes, mint mérsékletes fellépésének köszönhető, hogy aggasztóbb kihágásokra, vagy ezeknek nyomában a városra és a lakosságra hátrányosabb következ­ményekre nem került sor. A Dardanellák ostroma. A márczius 18-iki nagy támadás, érdekes részleteit adja elő egy alábbi konstantinápolyi tudósítás. Nyilvánvaló abból, hogy a Darda­nellák hősi védőinek elszántságán s a védelem nagyszerű rendszabályain tört meg az a ret­tenetes ostrom, melyet a szövetséges flotta megkísértett. S a veszteségek, a­mely­eket szen­vedett, megmutatják, mire kell elkészülniük .

Next