Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-26 / 85. szám

Péntek, 1915. márczius 26. AZ ÚJSÁG hidroplán kénytelen volt Hollandiában le­­szállani. Rotterdam, márczius 2­5. Az egyik angol repülőtiszt, a­ki részt vett a kobokeni német tengeralattjáró hajóállomás elleni támadásban, Kruiningen közelében (Hollandia) kénytelen volt leszállani. A hatóság letartóztatta, vallo­­másában előadta, hogy Dünkirchenben szállt föl három társával és bombát dobtak Antwer­penre és Hobokenre. Az angol munkásmozgalmak: London, márczius 24. A Bristoltól Dél- Walesig a csatorna mentén elterülő kerületek műszaki és hajóépítési vállalatainak munkaadó és munkás küldöttei Sir George Asquith elnök­lete alatt ülést tartottak, a­melyen megegyezés jött létre különböző vitás kérdésekről. London, márczius 25. A Times jelenti Liverpoolból e hó 23-iki kelettel , Lord Kitche­ner­nek a liverpooli és a birkenheadi dokkmun­kásokhoz intézett felszólítása, hogy szomba­ton is dolgozzanak, eddig eredménytelen volt. A szakszervezeti tisztviselők gyűléseken enge­dékenységre igyekeznek bírni a munkásokat. A szakszervezet elnöksége komolynak látja a helyzetet és nyomatékos felszólítást akar in­tézni a lakossághoz ugyanilyen czélzattal. Idegen hadiszer az ezrientenak, Washington, márczius 25. A kereskedelmi kormány közli, hogy a háború első négy hó­napjában 296.631.400 dollár értékben szállí­tottak hadiszert és élelmiczikkeket a szövet­ségesek hadseregeinek. A gabonakivitel 301 millió 315.000 dollárt tett ki az előző évi 111,583.000 dollárral szemben. A robbanó­anyag-kivitel 9,258.000 dollár, tüzelőfegyver­­kivitel 5,863.000 dollár, nyereg- és lószerszám­kivitel 6,126.000, húskivitel 11,100.000 dollár, c­ukorkivitel II.333.000 dollár, gyapjúszövet 13.000.000, gyapotszövetek 6,997.000, auto­mobil és motorkocsi-kivitel 11 millió dollár. Moszkva, márczius 25. A Ruszkoje Szlovo elenti Mukdenből . Egy itteni japán félhiva­talos számításai szerint az európai államok a háború kitörése óta 460 millió jen értékben rendeltek meg Japánban hadiszert. Búzarekvirálás Ausztráliában, London, márczius 25. A Times jelenti Bombayból . A kereskedelmi államtitkár az alkirályi tanácsban bejelentette, hogy a kor­mány lefoglalta az összes búzakészleteket. Az árak és a belföldi fogyasztás mérvének meg­állapítása után a fölösleget Angliába szállít­ják. Az exportált búzából kapott nyereség az államnak jutna. London, márczius 24. A Times jelenti Delhiből 23-iki kelettel . A búzarekvirálás ke­resztülvitelét a törvényhozó tanács több tagja támadta. Főleg a tanácsnak indiai tagjai a mel­lett foglaltak állást, hogy a búzaexportból elő­álló nyereség egy része a búzatermelőknek jusson. London, márczius 25. A Times jelenti Sidneyből 23-iki kelettel . A legfelsőbb bíróság egyhangúlag úgy döntött, hogy a kormány bű­zakisajátítási törvényjavaslata, melyet Dél- Wales­re bíró érvénynyel kíván a kormány el­fogadtatni, nem ütközik a törvénybe. A tör­vényszék továbbá négy szavazattal kettő ellen kimondotta, hogy a szövetségi parlamentnek nincs joga egy államközi bizottságot rendes bíróságéval egyenlő jogkörrel szervezni. Művészet a hárcom­ban. Ina Szomory Emil. Fenyvesvölgy, márczius 10. Öt óra hosszat állt a vonatunk Bercsény­­falván. Az elrejtett községen magyar népfel­kelő huszárok vonultak végig és porosz gyalo­gosok, tetőtől-talpig kifogástalanul adjusz­kálva valamennyi és némán köszöntötték a Ha­laknál jóval idősebb lovasokat. Valami tipiku­san német jellegzetesség volt e találkozásban, a jó nevelés megnyilatkozása : a fiatalabb meg­adja minden tiszteletét az idősebbnek és azzal a komolysággal, a­melyre odahaza, meg az iskolában megtanították. Eleinte a kupé jégvirágos ablakára kapart résen át néztük a régidéje katonáskodott ma­gyar huszár e históriai találkozását a porosz újonczokkal a Kárpátok tövében, utóbb le­mentünk az útra, a katonák közé és két marok­kal láttuk el őket c cigarettával. Helyesebben csak a mieinket, mert az ifjú poroszok úgy füstöltek a végnélküli német szivarjaikból, mint a gyárkémény. Aztán vége lett a fel­vonulásnak, még néhány porosz tiszt szánkón haladt az ezrede után. Mentünk vissza a vo­natra, mely csak nem akart, nem tudott el­indulni. Négy tagból állt az uzsoki frontra igyekvő csoportunk . Vaszary Jánossal, a kiváló festő­­művészszel képviseltük egy fűt­etlen falfülké­ben a monarchiának Lajtán inneni részét. Mér odakinn az országúton is szorgalmasan rajzolt a mester és visszaérkezve, értékes mun­káját folytatni akarta. — Meglepő jelenség, — szóltam — hogy a mai háború festői ábrázolásának leghatáso­sabb jelenségeit nem a tűzvonalban, hanem vagy messze előtte, vagy jóval mögötte kell keresni. A nélkül hogy a mestert munkájában szavazni akarnám, megjegyezni bátorkodom, s hogy a mai háború millió meg millió katonái­nak megmozdulásával, küzdelmével a termé­szeti akadályokkal, egész rendkívüli elhelyez­kedésével, mégis másként jelentkezik, mikre az eddigi csataképek, a­melyek elhagyatottan lógnak a múzeumok falain. És a skízzkönyvben lapozva, büszké­­k lehetnek rá, hogy a h­áború festői ábrázolását a mester is majdnem így fogja fel és az elmúlás, pusztulás és győzelmi diadal kifejezésére nem az éppen most robbanó gránátot, meg a shrapnellt tartja a legalkalma­sabbnak. Ezt a festőművészek mintha teljes­séggel átengednék a fotográfusoknak. Itt van például ez a háborús rajz , a tá­volról fehéren csillogó Kárpátok havas ormai. Meg ez a másik : a piacz napsugárban fürdő színes apró házacskái, tábori sütödék, a­mint a pékek forgolódnak körülöttük, vagy ez a fáradt huszár a halványzöld vetés között, igazán megkapó. És ezek az égő falvak és községek, kihűlt tűzhelyek és kihalt füstös romok, mint óriási koporsók, a­­melyekben százezrek boldogsága fekszik a fekete üszők alatt ! Még ez a vázlat : a földönfutóvá lett bolygó családok, a menekülők és eszelős Ván­dorok lerongyolt csordái, a pályaudvarra lom­hán beérkező vonat, a­melyet kisírt szemű asszonyok várnak fakó arczczal, félmeztelen gyerekekkel a karjukon és a vállukon min­denféle használhatatlan házieszközzel, a­me­lyeket ijedtségükben czepeltek magukkal. Se­hol egyetlen lövés nem esik, a szurony hegye sem látszik és mégis a háború legforróbb per­­ezei e rajzok. Tisztára az az érzése van az embernek, hogy a régi festők, a csatakép­­festők, mind hazudtak­­ az írók is, a­mikor egyedül a bombát és az ágyút tartották a há­ború igaz kifejezőjének, holott, ugy­e, az ágyuk gyehennatüzében megcsonkított holttestek a a legkevésbé valók esztétikát érző idegeknek ; sem a tátongó agyvelő, leütött állkapocs, szuronynyal felnyársalt tetemek, megalvadt fekete vértócsák ! Ekkor Vaszary János haragosan odavágta at c­éf­záját ! Szent igaz, —­ magyarázta — hogy a modern háború festői ábrázolásának leghatá­sosabb jelenségeit vagy a tű­zvaslalban, vagy messze előtte, vagy mögötte kell keresnünk. Átélt benyomások, megfogott elvonuló je­lenetek rajzából a régi csaták képszerűségének eltolódását és a mai tömegháború különös hangsúlyát látom, mely a különálló egyedeket, összefüggő masszákat, minden emberi létezé­sükben bor­zadálylyal megtámadva, egészen el­ütő jellegzetességgel tünteti fel. A tömegháború táplálkozása, a hallatlan emberanyag, ennek megmozdulása, küzdelme a természeti akadályokkal, elhelyezkedése a tájképben kim­eríthetetlen festői milieók szá­mára. Az operácziós területeket járva, egész valómban megrendülve éreztem, hogy csak a ligeti körhintések fantáziája látja egyedül a bombát és ágyút a háború kifejezőjének. Mert a háborút így nevelik beléjük fényképek útján. A nagy időket kizárólag lövegek le­másolásával próbálják velük megértetni . Igaz hogy a háború nem az érzelgések ideje és a győ­zelem csak a halál nyomából sarjadhat ki. A halált osztogató energiák felvonultatásában ekként tényleg nem lehet senki sem válogatós. A perzsa és görög reliefeken a kard és a dárda a háború kifejezői, akár a napóleoni idők gyü­­t­téses puskái, melyekkel nagy tömegek egy­szerre ünnepélyes Halvákat adtak le ; a félel­mes lovasrohamok elengedhetetlenek. Minden más mellékes volt. Pedig Hannibál és Napó­leon idejében is voltak : élelmezők, betegápolók, fegyverszállítók és a szép tájképek, a­hol az ütközetekre felvonultak, bizonyára festői je­lenségek. Vagy ki látta festve azokat a nagy­szerű fogatokat, melyek Napóleon marsalljai­­nak és tisztjeinek barátnőit, a kis párisi hölgye­ket szállították a csapatok után ? A háború atmoszférája egyként hasonló volt: a halál Anfjo­­lap Grey beszédéről. London, márczius 25. A Manchester Guar­dian mai vezérczikkében Grey államtitkár be­szédéről a következőket írja : Ha Grey azt mondja, hogy ennek az utolsó esetnek kellett lennie, a­mikor ily módon ütött ki háború, úgy ez vagy keveset. Vagy sokat mond. E kíván­ságra valamennyien rámondjuk az ament. Ha azonban ezt egy békeszerződésben akarjuk kifejezésre juttatni, csak akkor látjuk, hogy mily kevéssé lesz hatásos. Az átlag angol szem­pontjából azt jelentheti, hogy a­mennyire béke­­szerződés útján lehetséges, a törvény Uralmát kell helyreállítani. Egy német ember szem­pontjából azonban azt jelentheti, hogy Német­országot annyira meg kell alázni, hogy sohasem lesz többé abban a helyzetben, hogy háborút viselhessen, vagyis, hogy Németországot szét­­daraboljék és óvandóan megszállják. Ha a né­metek előtt világossá lesz, hogy mi országuk exisztenc­iáját akarjuk megsemmisíteni, úgy ere­jüket a legvégsőkig meg fogják feszíteni. Épp azért kerülnie kellene államfér­fiainknak az ily­en beszédet, mert éppen ettől függhet, hogy a háború egy évig vagy rövidebb ideig, esetleg két-három évig tart-e. Angol matrózok idegen hajókon. London, márczius 25. A Reuter-ügynökség je­lenti Fécampból: sík­ szerint a Jaques Coeur nevű bárkát márczius 14-én Ujfun­dlandba menet Li­zardtól 85 tengeri mértföldnyire egy német tenger­alattjáró hajó, a­mely öt angol hajót elsülyesz­­tett volt, megszólította és arra kérte, hogy egy torpedólövéssel elsülyesztett angol gőzös legénysé­gét vegye fedélzetére. A franczia kapitány a le­génységet fölvette és engedélyt kapott a tovább­haladásra. E hajó az angol legénységet később átadta egy angol gőzösnek. Kopenhága, márczius 25. A Politiken jelenti szét génből. Az U 29 német búvárhajó a Casquets- Rocks szigettől északra feltartóztatta a Botnia nevű gőzöst és felszólította, hogy vegye fedélze­tére a cardiffi Aden­wen nevű angol gőzös 28 főnyi legénységét. A Botnia, a­mely egy északi társaság tulajdona, a legénységet Brixham­ban partraszállí­­totta. 5 A Dardanellák ostroma. A franczia külügyi bizottság a Dardanellák további ostromát követeli. Genf, márczius 25. A franczia képviselőház külügyi bizottságának tegnapi ülésén szóba került a Dardanellák ellen megindított akc­ió és az északi-tengeri blokád. Delcassé külgyminisz­­ter és Augagneur tengerészeti miniszter részle­tes jelentést tett azokról az intézkedésekről, a­melyek alkalmasak arra, hogy a Németország és Ausztria-Magyarország elleni blokádot hatá­sosabbá tegyék, és referáltak az eddig elért ered­ményekről. Augagneur nem titkolta, hogy a Dardanellák ellen indított akc­ió még több vesz­teségbe fog kerülni, de a vállalkozást semmiesetre sem szabad abbahagyni, már csak diplomácziai jelentősége miatt sem. Erre a szempontra fek­tette Delcassé is a fősúlyt. A bizottság egyes tagjai hevesen kikeltek a sajtó ellen, a­mely a Dardanellák ostromát czéltalannak mondja, és azzal vádolták a franczia sajtót, hogy a semleges államokban ezzel a sajtóhadjárattal ártanak a szövetségeseknek. A törökök sikerének politikai jelentősége. Stockholm, márczius 25. Az Aftonbladet az an­gol-franczia flotta nagy veszteségéről ezeket írja : «.» Az elpusztult haj­óegységeken kivüli az

Next