Az Ujság, 1915. március (13. évfolyam, 60-90. szám)

1915-03-29 / 88. szám

, hogy a frontra viszik őket, de ez náluk elégedet­lenséget keltett, mert­ hatották, hogy az indiai csapatokat mindig az első sorba küldik és meg­hátrálás esetén lelövik. Az angol tiszt az enge­detlenek közül ötöt lelőtt, mire őt is agyonlőt­ték, így kezdődött a lázadás. A lázadók végig­vonultak a városon, fosztogattak mindenütt, a táviróhivatalban lelőtték az európaiakat, hatal­mukba kerítették a kábelt és Németországba táv­iratoztak erősítésekért és hajókért. (A Handelsblad megjegyzi: Nincs rosszul kigondolva !) Egy me­nekült hölgy elbeszélése szeeint Szingapore kör­nyékén három urat és egy hölgyet, a­kik golfot játszottak, agyonlőttek. Lábánkban a Sikh indu­sok fellázadtak, kijelentve, hogy csak ázsiai szol­gálatra vettek foglalót és nem akarnak Európá­ban ágyútöltelékül szolgálni. Agyonlőtték az an­gol tiszteket és kirabolták az ezredpénztárt. Majd odamentek a kaszárnyához, a­hol a németek van­nak internálva, lelőtték az európai őröket, mire tizenhét német elhagyta a kaszárnyát. A kor­mány fejenként 500 dollárt tűzött ki kézrekerí­­tésükre. Állítólag Karimon holland szigetre si­került menekülniük. A brit segédkatonák közül állítólag háromszázan elestek. Fellázadt csapatok: Lisszabon, márczius 28. A lapok jelentése szerint azok a csapatok, a­melyeket Észak- Angolából a déli harc­térre kellett volna vinni, a Venezia hajó fedélzetén fellázadtak. Részle­tek még hiányzanak. Sztrájkmozgalmak az olasz matrózok között. Frankfurt, márczius 28. A Frankfurter Zeitung jelenti Milánóból. Miután a nem szubvenczionált hajóstársaságok nem ismerték el a matrózok or­­ganizáczióját, ez utóbbiak sztrájkba léptek a génuai kikötőben. A kikötőmunkások bojkottálják azokat a hajókat, melyeknek matrózai sztrájkolnak.­ ­ Dardanellák ostroma. Három napos vihar. London, márczius 27. A Times tenedoszi jelentése szerint a Dardanellák elleni operác­ió­­kat az állandó vihar miatt márczius 24-től 26-ig nem lehetett folytatni. Ágyudörgés. London, márczius 28. A Daily Telegraph je­lenti Tenedoszból: E hó 25-én hajnali két órakor ágyudörgést hallottak, a­mely egy óra hosszat tartott. Huszonötödikén nem volt támadás. London, márczius 28. A Reuter-ügynökség jelenti Athénből . E hó 25-én a hadihajók befutot­tak a Dardanellákba, hogy megvédelmezzék az aknakutatókat, nem pedig hogy megtámadják az erődítményeket. A vihar elállt, London, márczius 27. A Central News jelenti Tenedoszból e hó 26-áról. Egy kétfedelű ma fel­derítő szolgálatot végzett Tenedosz szigete fölött. A repülőgép elrepült az itt horgonyzó hadihajók fölött. Ez volt az első repülőgép, a­melyet a sziget lakói a Dardanellák elleni akc­ió megkezdése óta láttak, érthető tehát, hogy meg­jelenése nagy nyugtalanságot keltett. A több nap óta tartó vihar elállt. Meghiúsult támadás a Dardanellákban. Konstantinápoly, márczius 28. A Milli táv­irati ügynökség jelenti a főhadiszállásról: Teg­nap este ellenséges torpedónaszádok és akna­keresők megkísérelték a benyomulást a Dar­danellákba, de ütegeink tüzelése visszavonu­lásra kényszerítette őket. Románia érdeke, Bukarest, márczius 28. Diuliu Zanfirescu a román akadémiában előadást tartott a Darda­nellákról és tárgyalta a hármas entente, vagy a központi hatalmak győzelmének következményeit. A hármas entente győzelme — mondotta — a ten­gerszorosok fölötti uralmat, vagy a tengerszorosok nemzetközivé tételét jelentené, a­mely utóbbi csak az esetben lenne teljes, ha az erődítményeket le­rombolnák. A központi hatalmak győzelme a mai állapot fentartását jelentené, esetleg még néhány garancziájával a tengerszorosok semlegességének. AZ UJSÁG Hétfő, 1915. márczius 29. Romániára nézve minden tekintetben ez az álla­pot kívánatosabb. Goltz pasa Konstantinápoly helyzetéről. Bukarest, márczius 28. Goltz pasa tábor­nagy az Adeverul-ban közzétett intervjuban nyilatkozott Konstantinápoly helyzetéről és a Dardanellákról. — A lakosság — mondotta — teljesen nyu­godt. A szultán, mint eddig, a tengerparti kastély­ban lakik és nem gondol arra, hogy a várost el­hagyja. Általános a bizakodás, a­mely a legutolsó győzelem óta még emelkedett. Az a tény, hogy éppen most utaztam el Konstantinápolyból, eléggé bizonyít­ja, hogy semmi veszély nincsen. A törökök meg vannnak győződve arról, hogy a szövetségesek flottájának támadása kudarcról fog vallani. A si­ker fölülmúlt minden várakozást, mert a tenger­­szoros leggyengébb erődét vívták ki, az aknamezőkön kívüli részen. A szövetséges flották újabb táma­dása egyidejű csapatszállítás nélkül nem valószínű, de ha be is következik ez, Törökország felkészülve várja a támadást, mert nagy hadsereg várja ott az ellenséget. Azokkal a hírekkel szemben, a­melyek szerint Törökországban muníc­ióhiány van, Goltz pasa kijelentette, hogy Törökországnak nagy lő­szerkészletei vannak s azonkívül az ország maga is állít elő munícziót. Törökországnak az az állandó óhaja, hogy összeköttetésben álljon Európával, oka annak, hogy a török fegyvergyártás nem oly fejlett, mint a középeurópai. Törökország félmillió emberrel többet állíthatna csatasorba, ha a mu­­niczióval való ellátás biztosítva lenne. Egyébként — mondotta Goltz pasa — jöjjön az ellenség és győződjék meg arról, a­mit mondottam: a balkán, államok és a háború. A beígér miniszterelnök nyilatkozata Bulgária politikájéról. Berlin, márczius 27. A Berliner Tageblatt szófiai tudósítója beszélgetést folytatott Ra­­doszlavov bolgár miniszterelnökkel. A beszél­getés folyamán a miniszterelnök kijelentette, hogy Bulgáriának elhatározott szándéka, hogy semleges marad mindaddig, a­míg ez a politika összeegyeztethető az ország érdekeivel. Ha azonban ezek az érdekek valamely oldalról veszélyeztetve lennének, akkor Bulgária nem fog habozni, hogy érdekeinek védelmére keljen és ezért a kormány az európai eseményeket és az általános helyzet fejlődését feszült figyelem­mel kíséri. Bulgária nagy súlyt helyez e mellett arra, hogy Németországgal fennálló barátságos viszonyát megtartsa. A tudósító megkérdezte ezután a miniszter­­elnöktől, hogy mi a véleménye egy esetleges konc­entrác­iós kormány alakításáról és hogy mire lehet következtetni abból, hogy az utóbbi időben angol és orosz ügynökök tartózkodtak Szófiában. Radoszlavov miniszterelnök kifejtette, hogy új kormány alakítására egyelőre semmi ok sincsen, mert a jelenlegi kormánynak több­sége van a kamarában és politikáját az egész or­szág helyesli. A­mi a hírlapíró második kérdé­sét illeti, politikai személyiségek megjelenéséből semmiféle következtetést nem lehet levonni, mert hiszen Szófia a középpontja annak az útnak, a­mely keletről nyugat felé vezet a hadviselő államok kellős közepén. Pan tábornok Nisben. Szófia, márczius 28. A bolgár távirati ügynök­ség jelenti, hogy Pan tábornok Nisbe utazott. Görögország állásfoglalása. Zürich, márczius 28. A Neue Züricher Zeitung Patrasból egy magánlevelet kapott, melyben le van írva Konstantin királynak a következő beszéde, melyet az ezelőtti minisz­térium bucsuaudiencziáján mondott : — Én nagyon nagyra tartom Venizeloszt és igen barátságosan viselkedtem vele szem­ben, bár nézeteink nem egyeztek. Sohasem ke­restem ürügyeket, hogy hivatalából eltávolít­­sam. A külpolitikai vonatkozásainkat illetőleg azonban annyira eltértek a nézeteink, hogy Venizelosz úr az alkotmány értelmében szüksé­gesnek tartotta, hogy visszalépjen. A kamara feloszlatása ismét alkotmányszerű szükséges­ség, miután más törvényes megoldás nem ma­radt hátra. Egészen esztelen az a hír, hogy valaha is gondoltam arra, hogy a népre bíztam volna, hogy válaszszon köztem és Venizelosz között. A nép egyszerűen választhat a kormány és az­ ellenzék között. Az én politikám és Veni­zelosz politikája között nem lehet válogatni. Az új kamarai választásokig különben Görögország politikája egészen tisztázott lesz.­ ­ Misen« elféfe hírei. Angol kereskedelmi kémkedés a mon­archiában. Bécs, márczius 28. A Fremdenblatt írja : Német lapok hivatalos közleményt hoznak, m­ely szerint Anglia, kereskedelmi szakértőket szándékozik Né­metországba és Ausztria-Magyarországba küldeni, hogy adatokat gyűjtsenek a termelési és bérviszo­nyokról és egyéb titkokról, valamint azért, hogy kipuhatolják a kiviteli czikkek árait és gyárjegyeit. Ezekkel a szakértőkkel és közvetítőikkel, még 1tt az utóbbiak nem tartoznak is a velünk ellenséges viszonyban álló államok kötelékébe, különös elő­vigyázatosságot kell tanúsítani. A szóban forgó közvetítők, hír szerint, máris tudakozódnak hazai c­égeknél bizonyos statisztikai adatok iránt, a bel­földi termelésre, a munka- és termelési viszonyokra, valamint a be- és kivitelre vonatkozólag, különö­sen az 1914. év második felét és a folyó év első hónapjait illetőleg. Yekucze éhezik. — Véres tüntetések az utczákon. — A háború minden semleges ország­ban nehezebbé tette az életet. De külö­nösen nehézzé azokban, melyekben az idegenforgalom olyan fontos tényezője a nép jövedelmének. Az olasz népnek az idegenforgalom elmaradása sok, sok millió elvesztését jelentette eddig is. Sünden városa közül természetesen Velenc­ét nyomja le legnagyobb súly­­lyal a háború terhe, mert ennek a vá­rosnak ipara is, kereskedelme is, egész élete az idegenforgalmon alapszik. És idegenforgalom a háború óta nincsen Velenczében. Az éhező nép magából ki­kelve követel kenyeret. Ezekről a tün­tetésekről szűkszavú távirataink már hírt hoztak. Most a Baseler Nachrichten nyomán érdekes részleteket is van mó­dunk közölni róluk. A mai Velencze képéről alig lehetséges fogal­mat adni annak, a­ki a lagúna város békeidőbeli képére emlékezik. Eltűntek belőle az idegenek. A tömérdek fogadó, melynek ilyenkor tavasz ele­jén a padlásszobái is tömve vannak, most egytől­­egyig néptelen. Hogy ez mit jelent, megmagyarázza néhány adat: a muranói híres üveggyárakban, a remekbe készülő velenczei üvegek, poharak, lámpák, vázák, gyöngyök termelőhelyén megállt a munka. Egyszerűen nem gyártanak bennük semmit. A Procuraziák, a Merceria fényes üzlet­során lépten-nyomon nagy falragaszok hirdetik a végeladást: »liquidazione«. Potom pénzért vesz­tegetik ott a sok finom portékát, melyet békeidőben oly méregdrágán varrtak az idegenek nyakába. Zárva vannak, vagy legalább is redukált üzemmel dolgoznak a csipkeüzletek is. Mindennek követ­keztében ezer meg ezer munkás vesztette kenye­rét. A pályaház, melyet egyébkor a milánói gyors­vonat megérkezése akkora élettel tölt el, mintha kihalt volna. De nemcsak az idegenforgalom bénult meg teljesen Velenczében, hanem az egész kereskede­lem is. A veszélyes tengerre csak úgy elvétve me­részkedik ki egy-egy kisebb hajó, pedig a kormány mindent megtesz a pangó kereskedelem föllendí­­tésére, jutalmakat tűz ki, rendszeresen halásztatja az úszó aknákat. A hajóforgalom megszűnése kö­vetkeztében a sok kikötői munkás is mind munká­­talanná lett. Ugyanakkor az élelmiszerek ára akko­rára szökött, a­mekkora Velenczében talán még sohasem volt. Egy kiló fehér kenyér ára 60 cen­­tesimo lett, a rozskenyér kilója 54, a liszt kilo­grammja 60, a burgonyáé 60—65 centesimo; a tengeri, mely a Szegényebb nép főtápláléka, kilónkint 40 centesimóba, a czukor 1 lira 50 centesimóba kerül.

Next