Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-14 / 103. szám

Szerda, 1915. április 14. AZ Ú­JSA sz­ űvésznők, Hajós Böske operaénekesnő, Koncz János hegedűművész, Tarnay Alajos zenetanár működnek közre. Hajdú József és Vízvári Mariska, a Nemzeti Színház tag­jai, egy-egy magánjelenetet fognak előadni. A pesti CiUvra Kadisa szeretetházában fentartott hadikórházban, a­hol állandóan hatvan sebesült és beteg tiszt nyer gondos, szakszerű kórházi kezelést és elsőrendű ellátást, tegnap délután művészi hangverseny volt, a­mely nagy gyönyörűséget szerzett a jelenlevőknek. A hangver­senyben részt, vettek: Jászai Mari, Lindt Marezella, Hettyei Aranka,­ Gyöngyi Jolán és Gyöngyi Izsó, Szemere Árpád. A Himnuszt és a Wacht a­m Rhein-t az egész közön­ség felállva meghatottal­ együtt énekelte a művészekkel. Végül a kis Kalima Malvinka tréfás kuplékkal nagy derült­séget keltett. Hangverseny a vak katonák javára. Fényesen sike­rült hangversenyt rendezett a Liget-szanatórium igazgató­sága. A hangverseny, melynek bevétele 1148 korona, a harcrtéren megvakult katonák segélyezési alapját gyara­pította. A gyönyörű czél érdekében Budapest kiváló mű­vésznői és művészei: Medgyasszay Vilma, Dömötör Ilona, Vidtor Ferike, Hasenfeld Oszkárné, Király Ernő, Zer­­kovitz Béla, Nádor Mihály, Huszár Károly, Boross Géza működtek közre. A nagyszámú előkelő közönség gyö­nyörűséggel hallgatta végig a művészeket, a­kik szere­tetreméltó közvetlenséggel adták művészetük legjavát. A vidéken, Egerből írják : A Vöröskereszt egri fiókja, mely a háború kezdetétől fogva mintaszerű kórházat tart fenn, vasárnap tartott közgyűlésén jujra alakult. Elnök lett Majzik Viktor alispán, alelnök Jankovics Dezső polgár­­mester, titkár Kürti Menyhért dr. cziszt. főgimnáziumi tanár, kórházigazgató Kovács Fiús cziszt. főgimnáziumi tanár, pénztárnok Palik Frigyes urad. főszámvevő, gond­nok Dobay Lajos sz. k. huszárkapitány, orvosok Kösztler József dr. és Gyenes Ervin dr., jegyzők Petró Kálmán és Majzik Viktor dr. Tiszteleti tagjaiul megválasztotta az egylet Beökönyi Viktor, Békesi Bemig dr., Bőhm János dr., Cseke Gábor, Eisere Vilmos, Hámán András, Kegle­­vich Gyula, Kovács József dr., Széky Péter, Turtsányi Gyula dr. urakat és Bereznay Etelka, Isaák Gyuláné, Jankovics Dezsőné, Kovács­­Józsefné, Majzik Vik­torné, Papp-Szász Lajosné, Puy Józsefné, Wind Istvánná úr­nőket. áSdHBaBflHAiflHu Museums mozaik. (Tilos az alkohol. — Angol háborús találmá­nyok. — Hazafias leányklub Angliában.­ György, az angolok királya elhatározta, hogy ■udvartartásából száműzi az alkoholt, most pedig egy sereg londoni kereskedő és iparos foglalt állást az alkoholtilalom mellett. Ámde idáig kevés lát­tatja van a­nnak, hogy az angol munkásság való­ban követné a felülről adott példát.. A Clyde kerü­leti korcsmárosok csöppet se panaszkodnak az alkoholfogyasztás csökkenése miatt, sőt a munká­­talanság miatt a munkások többet isznak, mint a háború előtt. A Times erősen követeli, hogy Fran­­cziaország és Oroszország példájára alkoholtilal­mat bocsássa­nsák ki és ajánlja egyben, hogy a sörfogyasztást propagálják. A helyzet azonban az, hogy az idei januárban és februárban 1,8011.000 hordó sörrel kevesebbet, fogyasztottak, m­int tavaly. Márc­iusban ugyanez maradt a helyzet, míg a pálinkafogyasztás állandóan növe­kedett. E nagy változást az idézte elő, hogy no­vemberben nagy hadiadót vetettek a sörre. Oroszországban óriási nagy volt a vilkifogyasztás és óriási nagy a veszteség is, a­mi a fogyasztás el­maradásából származik. Az alkohol tavaly 200­­­illió koronát jövedelmezett az orosz államnak. Az orosz nép mostan kvaszt iszik, a­mi mindössze két százalék alkoholt tartalmaz. A bor- és sörfogyasztást Francziaországban se tiltották el, sőt a katonák újév óta naponként h­armadliter­ bort kapnak. Olaszországban az ab­­szintfogyasztást tiltották el, Svájcz már tavaly megtette ugyanezt.* Az angol feltalálók nagy vehemenc­iával vetették magukat a háború problémáira és külö­nösen sok találmány foglalkozik a levegőben és a víz alatt folyó háborúval. Mint W. Temple Franks, a londoni szabadalmi hivatal igazgatója kijelentette, igen sok az új bomba, meg a sajá­­tosnál­ sajátosabb robbanóanyag. Egy feltaláló olyan pánczéllal állott elő, a­mely minden vesze­delemtől megmenti a viselőjét, mások viszont golyómentes pajzsot hoztak; ezt a karon kell viselni és szintén halálbiztos védőszer. Egy skót újfajta hajítódárdát talált fel és azt hiszi, nagy­szerűen lehet pusztítani vele. Bombák és egyéb lövedékek elhajítására szolgáló gépeket igen sokan konstruáltak. A periszkópon is nagy javítások történtek; a katona kényelmesen fekszik a lövészárokban, de mégis pompásan lát mindent. Hálózsákokat is találtak föl, továbbá olyan evőeszközöket, a­melyek kések, kanalak és villák egyszerre. A há­borús vonatkozású játékszerek hosszú listáját jeszik az új szabadalmaknak. Igen elmések a — Kiküldött tudósítónktól. — Bukovina, április elején. Kicsoda Kuss és mi a jelentősége annak a férfiúnak, ki ezt a nevet viseli? Bármennyire sze­retnék megfelelni mind a két kérdésre, nem tehe­tem , nem szabad. De lehetetlen ki nem emel­nem, hogy e név viselője a legérdekesebb egyéni­ségek egyike azok között, kiket ez a nagy háború fölszínre vetett. A véletlen akarta úgy, hogy nemrég néhány órát a főhadiszállásról útra kerekedett újságírói csoport körében tölthettem. Hogy-hogynem, va­laki azzal a fairrel állított be közénk, hogy ugyan­abban a helyiségben, a­melyikben mi csaknem kedélyes hangulatban ülünk együtt, jelen van Russ is, az a rendkívüli ember, kiről annyit hal­lottunk mindannyian. Az újságíró csoport pa­rancsnokának, Schindler századosnak szíves köz­vetítésével csakhamar sikerült is összeismerked­nünk Russ-szal, és kis vártásva fület és ezerurát hegyezve hallgattuk a rendkívüli férfiú előadását. Élményeiről beszélt, de a­mit végtelen egyszerű és természetes módon mondott el, mesének be­illenek. Kuss magyarországi román ember. Barna arczából izzó pár szem villog ki, szája szögletében, melyre hatalmas , fölkunkoritott bajusz vet ár­nyékot, hajthatatlan akarat és energia zárkózik össze. Mellét a nagy arany vitézség­ érem díszí­tené, ha könnyű csukaszínű posztóval nem ta­karná el tulajdonosa a fénylő medáliát. Bussnak hajdan más volt a neve, s nevét katonai körök­ben még Budapesten igen jól ismerték. Erről azonban több szó ne essék. Nyomban a háború kitörte után külön misz­­szióval bízták meg Busst, és feladata elvégzésére kicsiny, alig száz fejű különítményt rendeltek alája, mind magyarországiak, túlnyomórészt ro­mánok. Maga válogatta össze embereit és úgy­­szólva erkölcsi­leg katonai nevelésben részesí­tette őket. Szakadatlan gyaloglásokban edzette meg őket, bátorságukat vakmerő rajtütésekben aczélozta meg, fölszerelte és egységes testté ková­csolta őket, melyet az ő akarata mozgatott. Csoportjával, mely hivatalosan a Russ fel­derítő különítménye nevet kapta, deczember vé­gén kezdte meg a munkát. Deczember vége óta a csapatot kiegészítették, száz gyalogossal meg­­gyarapították, egy szakasz huszárt osztottak be hozzá, végül pedig egy kis gépfegyver osztagot, majd tüzérséget is adtak melléje. Deczembertől fogva a Kárpátokban harczolt Russ csapata, majd tevékeny részt vett Bukovina felszabadításában. Huszonhét csatája volt a különítménynek, benne nem kevesebb mint huszonegy rajtütés, még pedig nemcsak éjjeli, hanem nappali is. Ennek a tevé­­kenységnek eredménye az volt, hogy Russ az ő 200 emberével 449 oroszt és 33 ellenséges lovat megölt; 734 oroszt megsebesített, 150 embert el­­fogott s végül zsákmányul ejtett egy ellenséges oszlopot s vele 8 ágyul. Russ csapata mindezek közben össze-vissza 80 embert veszített, sebesültet, beteget és néhány halottat. Vesztesége ennél is jóval kisebb lett volna, ha túlbuzgóságában arra a vakmerőségre nem vetemedik, hogy egyetlen félszázadával négy orosz századot támadjon meg és végkimerülésig sakkban tartsa őket. Ez a vállalkozása, a­mely erején felül való volt, 69 emberébe került Russ­­nak. Ez volt egyetlen jelentős vesztesége, de ez is azzal a körülménynyel függ össze, hogy nem önállóan működött az ellenség ellen, hanem egy­éb csoportokkal. Azok a hadműveletei, melyeket egymaga hajtott végre különítményével, soha veszteséggel nem jártak. A­hogy Russ csapatának tetteiről beszél, az embert olyan érzés fogja el, mintha középkori zsoldoscsapatok viselt dolgainak elbeszélését hal­laná. A személyes bátorságnak és személyes vitézségnek a modern háborúban páratlan példái. Dec­ember 28-án parancsot kapott a csapat, hogy Uszczi­skinél könnyítse meg az 54. csapat­­divízió támadását. Russ elhatározta, hogy rajta üt az ellenségen. Tudni szükséges azonban, hogy az ellenség ereje ez volt: 3—4 zászlóaljnyi gyalogság, 4 gépfegyver, 2 ágyú és több század kozák. A meglépés sikerült. Az ellenség érzékeny vesztesé­get szenvedett és egyszerűen meg kellett futnia, úgy hogy az 54. divíziónak szinte semmi dolga sem akadt már. A különítmény tekintélyes ellen­séges erőket szabadított magára és majdannyiszor olyan zavarba sikerült ejtenie az ellenséget, hogy legtöbbször páni­futásban keresett menedéket, de legalább is letett támadó szándékáról. Lopusznánál a különítmény a következő ér­dekes epizódot érte m meg. Russnak itt minden körülmények között meg kellett állapítania az ellenség erejét. Uiszi-Putilla irányából a Berho­­meth—Szipot-Kamerale között 1000 méter magas hegységbe nyomult előre. A hegy gerinczén 3—4 ellenséges csoportra, 3—4 zászlóalj gyalogságra, 4 ágyúra, több gépfegyverre bukkant a csapat. Russ oldalba kapta az ellenséget, rendkívül heves küzdelem támadt, de néhány órai harcz múltán végre is volt hajtva a feladat. A küzdelem ered­ménye ez volt: egy zászlóaljat szétugrasztottak Russ emberei és az oroszok közöt­t akkora fejetlen­ség támadt, hogy a foglyok vallomása szerint az a fat terjedt el közöttük, hogy »germani«-kkal, német katonákkal állottak szemben. Az egy zászlóaljon felül, melynek egy része megsemmisült, jó része fogságba esett, még ágyúik egy részét is elvesztették az oroszok és boldogok voltak, hogy seregük­ maradékát utóbb sikerült összegyűjteniök. Russ végigsimítja homlokát széles tenyerével és kiegészíti néhány adattal az uszczem­bini esetet. Emberei ott négy óra hosszant állottak tűzben. Velük szemben mozsarak, gyalogság és kozákok állottak. Mindazonáltal alig volt veszteségük, össze-vissza három emberük sebesült meg könnyen. Az oroszok viszont csak halottakban 170 embert vesztettek. Radubestiénél a különítmény gyönge orosz csapatokra bukkant. A falu egy házában egy orosz raj húzódott meg. Russ épp azon gondolkozott, hogyan tudná kicsalni menedékeikből az oroszokat , miközben gondolkozott, egyik katonája, egy szolnoki magyar legény kilépett a sorból és eltűnt. Kis idő múltán lövöldözés hallatszik és csakh­mar megjelenik a szolnoki fiú, vele az egész orosz raj és alásan jelenti, hogy elfogta a kicsi garnizont. — Hogyan csináltad ezt ? — kérdi tőle Russ. — Csak úgy, hogy futva mentem a háznak és mind a négy felől, mind a négy ablakán át be­lőttem. A muszkák­ azt hitték, hogy egész hadsereg tengeralattjárók megvédésére szolgáló találmányok. Egy találmány olyan vészjelet produkált, a­mely azt is megmondja, hogy hol tartózkodik a víz alól felmerülni nem tudó búvárhajó. Másrészről több találmány a torpedók ellen akarja megvédeni a hajókat.­ Az angol katonai c­entrumokban mindenütt leányklubok alakultak, a­melyeknek czélja, hogy a leányok a társasélet keretén belül találkozni tudjanak katonaismerőseikkel és »így valamelyest megsemmisíteni a katonák túlságos idegfeszült­ségét, a­mit a háború okozott«. Idáig húsz ilyen klub alakult és a­ működésük igen eredményes, a­minek az a legjobb bizony­sága, hogy a legtöbb angol városban máris utá­nozni kezdik. Az angol társaság hölgyei egyébként bizott­ságot alakítottak az ajándékok összeszedésére és a szervezetet meglehetős gyerekes módon alkot­ták meg. A bizottságba annyi hölgyet választa­nak, a­hány betűje az ábéczének van és minden hölgyet abba az osztályba tesznek, a mely az ő keresztneve kezdőbetűjének felel meg. Már most mindenik hölgy csak olyanokat látogat meg, a kik nevének kezdőbetűje az övével megegyezik.

Next