Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-02 / 92. szám
n A báborn egyéb hírei. Amerika a békéért. Róma, április 1. Az itteni amerikai nagykövet a Tribuna egy munkatársának kérdésére azt felelte, hogy tényleg sokfélét felvetették az Egyesült Államok békéltető közvetítésének eszméjét, de senki eddigelé praktikus tervvel nem állott elő arra nézve, hogy miképpen történjék az intervenció. A Gbornale d‘ Italia londoni tudósítója jelenti lapjának : Nagyon komoly politikai körökben Londonban felmerült az eszme, hogy nem volna okos és célszerű, ha az angol politikai élet valamely kimagasló egyénisége, mint például lord Roseberry, Rómába utaznék, hogy megnyerje az olasz vezető politikusokat a római amerikai nagykövet béketerveinek. A köztonság és a bábom. Munkában a Jótékonyság. A fővárosban. istentisztelet a hadikórházban. A nagyhét alkalmából szép és megható istentisztelet volt a beteg katonák számára Nékám tanár klinikáján. A betegek, kik a háború nyolcz hónapja óta alig vehettek részt ily áhítatok szertartáson, megilletődve járultak Isten oltárához, hálásan a lelki jóért, melyben az igazgató tanár gyöngéd gondosságából részesülhettek. A Hadifoglyokat Gyámolító Iroda kérése. A következő sorok közlésére kértek fel: A Hadifoglyokat Gyámolító fa Tudósító Hivatal sok ezer családnak, szülőnek és rokonnak adta és ajtjameg a megnyugtató felvilágosításokat hadifogságba esett hozzátartozóikról. Feladata tehát egyebek között az itthonmaradottak lelki kínjait, melyeket szeretteik bizonytalan helyzete idéz fel, megszüntetni, enyhíteni. Hivatását pedig ez az intézmény akkor töltheti be legmegfelelőbben, ha nemes munkálkodásához a megkívánt munkaerő feláldozó készséggel áll rendelkezésre. Hazafias bizalommal szólunk a jó ügy érdekében azon lelkes honfitársainkhoz, kik itthonmaradtak és idejük felett szabadon rendelkeznek és korukat tekintve mindennemű katonai szolgálat alól véglegesen fel vannak mentve, hogy önfeláldozó hazafias szolgálatot vállalva, vegyenek részt hivatalunk nemes tevékenységében. Azt kérezük és reméljük, hogy főleg a fővárosban lakó, állami, kincstári, bírósági, törvényhatósági, székesfővárosi nyugalomba vonult tisztviselők a magyar és német nyelvet egyaránt leíró nyugalmazott katonatisztek, fognak e szent kötelesség teljesítésében részt venni óhajtani, hogy szenvedő ember és honfitársaik sorsát e nagy időkben tapasztalataik és hivatali jártasságukkal is nyugodtabbá és elviselhetőbbé tegyék. A hivatalos órák , köznapokon délelőtt 9-től 1-ig délután 4-től 7-ig, vasár- és ünnepnapokon délelőtt 10-től 1-ig vannak megállapítva, amely időben az önzetlenül közreműködni akarók felkéretnek, hogy a Hadifoglyokat Gyámolító fa Tudósító Hivatal helyiségébenX., tillai-ut 1. sz. félemelet a hivatal vezetőjétől, Földi János nyugminiszteri tanácsos Vöröskereszt-Egyleti főmegbízott-helyettesnél jelentkezni kegyeskedjenek. A vak katonák javára a Fízeshpp-társaság április 4-én, vasárnap, délután 6 órakor előadó-estélyt rendez a Művészet-klub Ferencz-körút 29. sz. alatti termében. Közreműködnek : dr Kaposay Felicziánné, Erényi Vilma, Grill Lola és Pietro Giannino Caccia. A Balassa Frigyesné, Szántó Ferenczné féle Vöröskereszt-kisegítő kórház (Budapest, Tisztviselőtelep, Le- fej-utcza 1.) sebesült és beteg katonái április 5-én este 1 7 órakor a harcrtéren megvakult társaik, valamint az elesett hősök özvegyei és árvái javára előadó-estélyt rendeztek. Hangverseny az amputált katonáknak. Kitűnően sikerült hangverseny zajlott le ma délután az első számú tartalékkórházban. Az ott egybegyűjtött amputált hősöket szórakoztatták előkelő művésznők és művészek. A pompásan összeállított műsor keretében Jászai Mari, Somló Emma, Gyöngyi Jolán, Pálffy Boriska, Hollós Terike és Rózsika, Bárány Sziszi, Gabányi László, Szepesi Sándor és a zongorakíséretet ellátó Sziber Nándor dr. szerepeltek. A programmot a Himnuszszal fejezték be. A sebesült vitézek hálás tapssal köszönték meg a kellemes élvezetet. A rendezésért Major Miklós hadnagyot illeti a dicséret. A vidéken, Hősiyéstiről írják . Az Erdődy Imre gróf és neje védnöksége alatt rendezett galgóczi Vöröskereszt-kiállítást tegnap délben ünnepiesen nyitotta meg Craus István főispán. A kiállítás amatőr festményeket és különböző kézimunkákat ölel fel. Külön teremben vannak vadászati trófeák, az Erdődy grófok zsákmányai kiállítva. Szépek és feltünést keltők Várady Lajos tüzérfőhadnagy csataképei, melyeket az északi harcrtéren készült vázlatok után festett, továbbá gróf Erdődyné gobelinje, gróf Forgách Károlyné, gróf Hardegg Jánosné, gróf Oberndorf Mária, Frideczky Dóczi, Czobor Béláné, Erdődy Imre és Vilmos grófok stb. művei. wwitwai áprilisién megnyíliik Thermia Palace, mely Pöstyén legpompásabb szállója, a fürdőkkel egybeépítve« istvér AZ UJSIGPéntek, 1915. április 5. Háborus mozaik. A czár az orosz közmondásokban. — A megváltozott párisi nő. — Talizmánok az angol hadseregben. — A londoni nők az éttermekben. — Párisi divat és londoni színház. Nincsen nemzet, amely olyan alázatosan evezne uralkodója iránt, mint az orosz. Kiviláglik ez a közmondásaikból is, íme néhány mutató belőlük : — A czár lábának is van árnyéka. —• A halál még a czárt és a czarnét is a hátára veszi, ha, éppen akarja ! — A czár is sáros lesz, ha tócsába lép ! A czári korona se véd a fejfájás ellen ! — Vérezne a czár háta is, ha kancsukával vernék ! — A czár rokona a jó Istennek, de mégse fivére ! — A czár hangjának akkor is támad visszhangja, ha a közelben nincsen hegy. — A vak czár előtt is kell hajlongani! — A merre a czár elhalad, meghajolnak a fenyők és susognak a vizek ! — A levesestül szétreped büszkeségében, ha a czár beleköp ! — A czár rubeljében több van száz képeknél ! — Ha a czár bérkocsiban megy, akkor minden lépést versztnek számítanak föl! — Ha a czár húst eszik, sok csont marad a tányérján ! — Ha a czár meghal, egész Oroszország tüsszög ! Föltűnő, hogy »jog«, »igazság« soha nem fordul elő a czárral foglalkozó közmondásokban. Az ellentéte már inkább : — Az ég magasan van, a czár messzire ! — A czár nem lakik a szegények kunyhóiban és nem ismeri az ínséget ! — Ha a czár tojással ajándékoz meg, tyúkot vesz el érte ! — A ki a czárt szolgálja, az nem szolgálhatja a népet! — Ha a czár szijjat akar hasítani, akkor a parasztok házát használja ! — Egy könycsepp a czár szemében az országnak sok zsebkendőjébe kerül! — A czár haragja a halálnak hírnöke ! — A ki a czárhoz közel, a halálhoz is közel. Politikával kevés czár-közmondás foglalkozik : — A czár a háborút tartja a kezében. Isten a békét! — A czár megrázhatja a világot, de tengelyéből nem emelheti ki! — Ha a czár bukik, nagyot bukik!* A háború annyira átalakította a párisi nőt, hogy alig lehet ráismerni. Maurice Poanay múltkoriban következőket mondotta erről a metamorfózisról : — A háború előtt nem kellett vidékinek lenni ahhoz, hogy elámuljon a párisi nő exczentriczitásán. Megesett, hogy egy nő az orosz hallét egyik előadásán befestett, meztelen lábbal jelent meg, míg egy másik térdéig hasította a szoknyáját, és sokan hordtak kék meg zöld parókát. A párisi nő luxuriózus teremtés volt, aki elegancziából, bájból és sikkből állott. A párisi nő ruhát, kalapot, parfümt, ékszert jelentett. Papnője volt a divatnak és viselkedését százezer és százezer nő utánozta, a föld kerekségén. Még olyanok is akadtak, akik ellentmondó természetüket rabszolgaian megalázták a szabók szeszélyei előtt. Mindent megtettek, csakhogy minél rosszabb véleménynyel legyen róluk a világ. Ekkor jött a háború és egy éjszaka alatt mintha kicserélték volna a párisi nőket. Az egoizmus, a könnyelműség, a rend gyűlölete, a pazarlás megszűnt és jött helyébe a rend, a fegyelem, az altruizmus és a természetesség. Az ambulancziában, a kórházakban, a munkatermekben mindenütt megtalálni őket. Az utczán mindig látni egy-egy rokkant katonát, akit ifjú leány támogat. Legfeltűnőbb azonban, hogy a párisi nő megszokta az egyszerűséget. Először a muszáj parancsolta rájuk, azután megszokták és most már lelkesednek érte.* A londoni ritkaságkereskedők jó üzleteket csinálnak mostanában. Mint a Daily Chronicleban egyikük elmondja, az angol tisztek és katonák igen sűrűn keresnek apró képeket, régi kereszteket, kicsiny függőékeket, amelyeket talizmánul használnak. Különösen olyanokat keresnek, amelyeknek valami kis történetük van, vagy furcsák és különösek. Igen sokszor a harczba menők feleségei vagy menyasszonyai veszik ezeket a mindenkor igen furcsa talizmánokat. Míg a katonák a legjobb vásárlói a ritkaságoknak, addig a belga menekültek adják el a legtöbb tárgyat. Gyakran a legjobb körökhöz tartozó belgák is kénytelenek elkótyavetyélni öröklöttapró ereklyéiket, amelyeket magukkal hozhattak gyors menekülésük közben. A háborús ereklyéknek igen nagy keletjük van, különösen olyanoknak, amelyek az ellenségtől származnak. - Londonban tizenkét hetes kurzust rendeznek, amelyen a nőket kioktatják az éttermek üzeméről. A nagy pinctér- és szakácshiányon segítenek így, mert ezek nagyobb része osztrák vagy német származása miatt internálva van, vagy pedig, mint a francziák és a belgák, a fronton küzdenek. * A londoni »Times« egyik számából kiderül, hogy London és Páris nagyon igyekszik takargatni* mennyire nyög a háború igájában. Meg a Doucet-k és a Paquín-ek is számolnak a háborúval, amennyiben az új kreáczióik komolyabb jellegűek. A szoknya már újra bő lett és hosszú. Persze nem történt háborúság nélkül, hiszen a szűk szoknya sokkal pikánsabb, de a bő szoknya mégis győztes maradt. Most a nem feltűnő, szeriőz színeket kedvelik és az anyag legtöbbször kamgarn, vagy serge, amit a katonák is használhatnak, olyan anyagot sehol nem árusítanak. Ezt a divatot London is elfogadta és a párisi nagy luxusczégete igy tisztán az amerikai keresletre vannak utalva. Itt azután kárpótolják magukat, a tengerentúlra a legvadabb és legfantasztikusabb verseny-, tea-, és estélyi toaletteket szállítják, musszelinből, selyemből, brokátból, csipkéből. Mint a »Times«-nak ugyane számából k derül, a londoni színházak nem igen hoznak újdonságokat és megelégednek az újrarendezéssel. A nagy angol írók elhallgattak és még a minden évben pontosan beköszöntő Bernard Shaw se szállított az idén. Általában a könnyebb műfajok uralkodnak, a burleszk komédiák. A Coronet-színházban azonban csaknem kizárólag Shakespearet játszanak, míg a Duke of York színház megelégszik sir James Barrie »Rosh Raptuse« czímű komédiájával, amelyben Gaby Dessys játszsza a főszerepet. TIZENNÉGYES EMLÉK. A háború vége. A lapok még vitatkoztak és találgattak: az egyik a Dardanellák kérdésében látta a döntést, a másik az angol sziget blokádjáról beszélt . A megint érvelett politikai nagyságok közül az egyik tisztán gazdasági kérdésnek tekintette az ügyet, a másik esküdött rá, hogy minden attól függ, várjon lehet-e a vámszerződést Bulgária megkerülésével oly módon ütni nyélbe, hogy részint a skandináv egyezmény ne sértse a perzsa vasúttársaság ázsiai érdekeit, részben pedig az angol gyarmatpolitika Amerika szemében ne tegye lehetetlenné az ausztráliai bányaterület által érintett középeurópai helyzet mibenlétének status quo-ját. Ezenközben pedig Csutak András közlegény a háború tizedik hónapjának egyik napján nagyot ásított a, lövészárokban és odaszólt Kemény János őrvezetőnek: — Hej, freiter úr, szép, szép ez is, az már igaz, de azért mégis csak azt mondom, hogy már igen szeretném megnézni a házam tájékát. Két napja fúrt egy eperfára gondolok, ami a kertecskénk végébe áll, hogy én azt igen szeretném megnézni, mert nem akar eszembe jutni : balra görbül-e a dereka, vagy jobbra , oszt addig nincs nyugtom, míg meg nem néztem. Mondok : eleget vertük már a muszkát, meg a ráczot, hadd fusson ma haza az is, oszt mondja el a fajtájának: máskor ne kezdjen ki a magyarral. Kemény őrvezető nem felelt közvetlen alatta valójának, de a beszéd szeget ütött a fejébe. Egy óra múlva átment a csajkáért és útközben odaszólt barátjának, Nemecsek káplárnak: — Egyszer már haza kéne nézni, káplár úr,—i mit gondolsz, várnak már minket, igaz? Nemecsek káplár aznap este Balog ezugsz-j füzerrel pipázott a lövészárok szélén, nézte a csillagot és igy szólt: — Ez a sok ember, ami esztendeje idejött a határra, úgy nézem, elvégezte dolgát. Figyeld csak, ezugszfürer, nemsokára megindulunk haza , felé. Balog ezugszfürer nem neki felejt, hanem Gomba őrmesternek, jó barátjának hozta szóba, csak úgy mellesleg.