Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-16 / 105. szám

Péntek, 1915. április 19. AZ Ú­JSÁG Rotterdam nem semleges kikötő? Hága, április 15. A fra­nzia zsákmány­­bíróságnak a N­eu-Amsterdam gőzös ügyében hozott ítélete, a­mely szerint Rotterdam nem semleges kikötő, mert az 1868. évi rajnai hajó­zási szerződés Németország részére szabad rajnai hajózást biztosít Bázeltől a tengerig, nagy elégületlenséget kelt Németalföldön, mert ez az ítélet ellentmond az 1792. évi franczia Conseil exécutif határozatának, mely a sza­bad hajózás elvét elismerte. A felebbezési bíró­ságtól az ítélet megváltoztatását nem remélik. A Vanderland kijelenti, hogy ez az ítélet kor­látozza Németalföld hajózását annak daczára, hogy Francziaország már elismerte Német­alföld kifogástalan semleges magatartását. Eltű­nt halászgőzösök London, április 15. Nyolcz grimsbyi ha­lászgőzösről, melynek mindegyikén 16—12 főnyi legénység volt, nem érkezett semmi hír. Hi­vatalosan azonban még nem mondották őket elveszettnek, másrészt mert új füstfelhőket jelentettek, a­miről azt hittük, hogy új ellenség közeledik. Spee gróf, a német hajóraj parancsnoka eze­ket írja : Sajna, a viharos tenger meggátolta a mentési munkálatokat. Németországban min­denki elismeri, hogy angol hadihajók több ízben megmentették a mi tengerészeinket. Németországban azonban senkinek sem jutott eszébe panaszkodni azon, hogy a Falkland­­szigeteknél, mikor a Scharnhorst fényes nappal lobogó zászlóval a sima tengeren elsülyedt, a legénység közül senkit sem mentettek meg, noha igen sok angol hajó volt a közelben. Az előadottakból kitűnik, a tengeri háború egész tartama alatt német hadihajóknak sohasem volt alkalmuk angol hadihajók legénységét megmen­teni. Ez épp oly ismeretes az angol kormány előtt, mint mi előttünk. Az angol kormány ezt elhallgatja jegyzékében és kiemeli, a tény­állás elferdítésével, hogy az angol tengerészek több mint ezer német tengerészt mentettek meg, míg a német tengerészek egyetlenegy angol tengerészt sem. E jelentéssel Anglia a közvéleményt akarja megtéveszteni és a sem­legeseket Németország ellen ingerelni. A német válaszjegyzék tehát teljes joggal megvetéssel utasítja vissza a brit jegyzékben foglalt rágalmakat. A Wilhelmina gőzöst szabadon bocsátották. London, április 15. A Wilhelmina gőzös rako­­mányának megvételére vonatkozólag egyezség jött létre az amerikai társaság és az angol kormány között. Anglia beleegyezett, hogy megfizeti azt az árt, a­mit a tulajdonosok a rakományért Ham­burgban kaptak volna. Anglia kártalanítja a tulaj­donosokat, a­mit a hajó fel­tartásával szenvedtek. Anglia továbbá fedezi a hajó tartózkodási költsé­geit. A londoni amerikai követ és Grey egy-egy megbízottat küldenek ki, a­kik a kártérítés össze­gét megállapítják. A tulajdonosok a döntés után a szállítmányt átadják az angol kormánynak. A hajót ezután, miután semmiféle per nem folyik ellene, szabadon bocsátják. Amerika nem szállít hadianyagot a béke­­kötés után. London, április 15. A Times északamerikai táviratot közöl, mely szerint Möller cincinnatii érsek azt mondotta, hogy a békekötés után az első lépés nem lehet más, mint a hadi­anyagok kivitelének tilalma. A német kormány represszáriói és az angolok. London, április 15. Dalzies képviselő az alsóházban megkérdezte, hogy milyen intéz­kedéseket akar tenni az angol kormány a né­met kormánynak azzal a szándékával szem­ben, hogy az angol tisztek ellen represszáliakra készül. Primrose államtitkár válaszában rámu­tatott arra, hogy mihelyt a sajtóban olvasta a német kormány szándékáról szóló hírt, meg­kérte a londoni amerikai nagykövetet, hogy érdeklődjék a berlini amerikai nagykövetnél az iránt, hogy mi igaz ebből a hírből. Válasz még nem érkezett. Ha a hír igaz, úgy minden­esetre remélhetjük, hogy a németek épp oly jól fognak bánni a fogoly angol tisztekkel, mint a­hogyan Angliában bánnak a tengeralattjáró legénységével. Berlin, április 15. (VoiB-ügynökség.) A tengeralattjáróink fogságba jutott legénységé­vel szemben tanúsított bánásmódra vonatkozó­lag közölt jegyzékváltásban az angol kor­mány rámutat arra, hogy a jelen háború fo­lyamán a német tengerészeinek ezernél több tisztjét és legénységét mentették ki angol hadi­hajók a tengerből, míg ezzel szemben a németek egy esetben sem mentettek ki egyetlen angol tisz­tet vagy tengerészt. Ezzel szemben illetékes he­lyen a következőket állapítják meg : Azokban az esetekben, a­mikor német tengeralattjárók angol hadihajókat sülyesztet­­tek el, az angol legénység megmentése ter­mészetesen nem jöhetett tekintetbe, mert a búvárhajók erre nem képesek. A márczius 28-iki helgolandi ütközetben, valamint az angol partok ellen november 2-án és dec­em­­ber 16-án történt előretöréseknél torpedónaszá­dokat megsemmisítettek ugyan, azonban az angol kormány aligha gondolhat ezekre az esetekre, mert vitatja, hogy ez alkalommal járművek meg­semmisültek volna. A január 21-iki, Doggerbank mellett lefolyt ütközetben a Tiger nevű angol csataczirkáló és néhány angol torpedónaszád, elsülyedt ugyan, de erre sem gondolhat az angol kormány, mert hivatalosan kijelentette, hogy valamennyi, az ütközetben résztvett hajó vissza­tért. Szeptember 20-án a Pegazus angol czir­kálót Zanzibar angol kikötőben a Königsberg kis német czirkáló megsemmisítette. A Königs­berg ez alkalommal a kikötőn kívül volt és magától értetődőleg nem mehetett be az ellenséges kikötőbe a legénység megmentése czéljából. Fen­­­narad tehát a coronelli ütközet, a­melynek során november elsején czirkáló hajórajunk két angol­­pánczélos czirkálót megsemmisített. A Good Hope pánczélos czirkálót a beálló sötét­ség következtében hajóink szepi elől tévesztet­ték. Bár keresték, nem tudták ismét meg­találni és egyáltalában nem tudták, hogy el­­sü­lyedt-e s ha igen, hol sülyedt el. Hogy ilyen körülmények közt a Good Hope legénységéből senkit sem mentettek meg, az nagyon természetes. Mikor a Monmouth elsülyedt, csak a Nürnberg volt a közelében. E hajókról miért nem menekült meg senki, arról Spee gróf fiának egy levele adhat felvilá­gosítást, a­ki a következőket írja : A Mon­mouth lobogó zászlóval sülyedt el. Egyetlen egy embert, sem tudtunk megmenteni, egy­részt mert viharos volt a tenger, a­mi a saját csónakjaink lebocsátását is lehetetlenné tette. Világháború. A Dardanellák ostroma. Váratlan támadás Szmirna ellen. Athén, április 15. Több angol és franczia czirkáló váratlanul ismét megjelent Szmirna előtt és még egyszer bombázta az erődítéseket. Mikor az ellenséges hadihajók körülbelül négy mértföldnyire megközelítették a kikötő torko­latát, angol hadihajók fedélzetéről több hidro­­plán repült fel és elszállott a város fölött. Tizen­két bombát dobtak le az ellenséges repülőgépek, de a robbanások csak anyagi kárt okoztak. Mi­kor­­a czirkálók ágy űzni kezdték az erődöket, azok viszonozták a tüzelést. Összesen mintegy kétszáz lövést váltottak az erődök az ellenséges hadihajókkal s meg lehetett állapítani, hogy egy kisebb angol czirkáló telilövést kapott. Genf, április 15. Parisból jelentik, hogy a a Szmirna elleni katonai operácziókat a franczia­­angol flotta haditervében nem látták előre. Ezt a görög flotta számára tartották fenn, Szmirna és kerülete a görögök birtokába kerül­hetett volna. Görögország tagadó válasza hozta előtérbe ezt a kérdést. Most vezeti be egy angol tengernagy az angol-franczia flotta élén a Szmirna elleni ope­rác­iókat. Anglia részére, a­melynek ezen a te­rületen fontos érdekei vannak, most alkalom nyílik ezeket megszilárdítani, a­mennyiben ő maga szállja meg ezt a vidéket. A szövetsé­gesek arra a megegyezésre jutottak, hogy min­denki megtartja a megszállott területeket. E szerint Oroszország Konstantinápoly és Örményország birtokába jut, Anglia Mezo­potámiát, a franczia expedíc­iós csapat pedig valószínűleg Szíriát fogja meghódítani. Mivel Itália a beavatkozását bizonytalan időre el­halasztotta, arra kell számítani, hogy Szmirna valószínűleg hosszú ideig az angoloké lesz, mert Oroszország nem tart rá igényt és egész erejét Konstantinápoly meghódítására fordítja. Valószínűtlen, hogy Anglia, ha már Szmir­­nát meghódította, a megszerzett területet egy szép napon Görögországgnak átengedje. Jónia Cziprasz sorsára készülhet el. Mindkettőt saját hibájából veszítette el Görögország. Mindezek a méltók télén tervek fennállnak. Anglia Orosz­os Francziaországgal szövetkezett ázsiai Török­ország felosztására, a­melynek sértetlensé­géért 1878 óta, Cziprasz bekebelezése óta kezes­kedett. Az osztozkodási terv kikiabálása kü­lönben nem fenhéjázás, hanem Görögország csa­logatására szolgál. Mert ha hivatalosan biztosí­tanak is arról, hogy az entente nem tett lépése­ket Görögország szövetségének a megszerzésére, nyilvánvaló, hogy minden fáradozása erre irá­nyul. A görög lemondás óta beállott csend is mutatja, hogy mennyire számítottak Görög­ország közreműködésére. Amerikai ágyúk orosz kereskedelmi hajókon. Bécs, április 15. Berlinből jelentik a Zeit­­nak : Nagy kerülő után Parisból jelentik a Tägliche Rundschau-nak, hogy Odesszában kilencz orosz kereskedelmi gőzöst segédczir­­kálóvá alakítottak át. Ezeken az orosz hajókon Amerikából szerzett ágyuk vannak. 5 Hakeru a tengeren és a gyarmatokon. A Kronprinz Wilhelm internálása. London, április 15. A Times tengerészeti munkatársa írja : Kétségtelen, hogy a Kron­prinz Wilhelm segédczirkálót internálni fog­ják, mert e hajó sérülései, a­melyek hadivállal­kozásaiból származnak, nem lesznek kijavít­hatók. Az angol tengerészek, a­kik a Kron­prinz Wilhelm czirkáló foglyai voltak, sza­­badonbocsáttatásuk után egyhangúlag kijelen­tették, hogy Németország ellen harcrólni haza­térnek, annak ellenére, hogy írásbeli ígéretet tettek, hogy nem vesznek részt a háborúban. Ki­jelentették, hogy ígéretüket kényszer alatt tették s ezért nem bir érvénynyel. Az indiai felkelés, Milano, április 15. A Corriere della Sera római levelezője politikai körökből szerzett értesülések alapján jelenti, hogy az indiai felke­lés, a­mely a szingapúri forradalommal kezdő­dött, úgy látszik, nagyobb mérveket ölt, külö­nösen Lahore és Delhi vidékén. Bengáliából is azt jelentik, hogy az ottani helyzet is súlyosabb .Sok fegyveres vonul ke­resztül az országon. A legrosszabb Angliára az a krrülmény, hogy a mozlimok és braminok, a­kik eddig egy­mással ellenséges viszonyban éltek, most egyesülten akarnak Anglia ellen törni. A japán-kínai konfliktus: London, április­­15. A Daily Telegraph je­lenti Pekingből . A Pekingben folyó tárgya­lások utolsó fázisát az angoloknak igen figyel­mesen kell követni ők, minthogy leginkább azon öt japán követelés csoportjáról van szó, mely a Jangcse-völgy és a délkínai vasutak sorsára vonatkozik. E vasutak egyike Nancsangból Csaucsufu—Skatu—Amoiba, a többi Nan­csangból Hangcsába vezet. Kína annak idején az előbbi vasúti vonal építését és üzemét az angol érdekeltségnek ígérte. Nem lehet eléggé elítélni azt a fordulatot, a­melyet a­ tárgyalások menete most vett. Úgy látszik, teljesen elfelej­tették, hogy a­ Shantungban levő németek elleni hadjáratot angolok és japánok közösen indították és hogy a két szövetséges hadviselő első kötelessége az volna, hogy kölcsönös ér­dekeik ellen ne vétsenek. Kínában az a nézet, hogy most, miután Kína teljesítette Japán követeléseit Mandzsúria dolgában, Anglia pekingi képvise­lője hivatva volna résztvenni a további tárgya­lásokon, már csak azért is, nehogy a szövetsé­gesek között az érintkezés megszűnjék, to­vábbá hogy lehetőleg kompromisszum útján elejét vegye veszedelmes rivalizálásának.

Next