Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-16 / 105. szám
Péntek, 1915. április 19. AZ ÚJSÁG Rotterdam nem semleges kikötő? Hága, április 15. A franzia zsákmánybíróságnak a Neu-Amsterdam gőzös ügyében hozott ítélete, amely szerint Rotterdam nem semleges kikötő, mert az 1868. évi rajnai hajózási szerződés Németország részére szabad rajnai hajózást biztosít Bázeltől a tengerig, nagy elégületlenséget kelt Németalföldön, mert ez az ítélet ellentmond az 1792. évi franczia Conseil exécutif határozatának, mely a szabad hajózás elvét elismerte. A felebbezési bíróságtól az ítélet megváltoztatását nem remélik. A Vanderland kijelenti, hogy ez az ítélet korlátozza Németalföld hajózását annak daczára, hogy Francziaország már elismerte Németalföld kifogástalan semleges magatartását. Eltűnt halászgőzösök London, április 15. Nyolcz grimsbyi halászgőzösről, melynek mindegyikén 16—12 főnyi legénység volt, nem érkezett semmi hír. Hivatalosan azonban még nem mondották őket elveszettnek, másrészt mert új füstfelhőket jelentettek, amiről azt hittük, hogy új ellenség közeledik. Spee gróf, a német hajóraj parancsnoka ezeket írja : Sajna, a viharos tenger meggátolta a mentési munkálatokat. Németországban mindenki elismeri, hogy angol hadihajók több ízben megmentették a mi tengerészeinket. Németországban azonban senkinek sem jutott eszébe panaszkodni azon, hogy a Falklandszigeteknél, mikor a Scharnhorst fényes nappal lobogó zászlóval a sima tengeren elsülyedt, a legénység közül senkit sem mentettek meg, noha igen sok angol hajó volt a közelben. Az előadottakból kitűnik, a tengeri háború egész tartama alatt német hadihajóknak sohasem volt alkalmuk angol hadihajók legénységét megmenteni. Ez épp oly ismeretes az angol kormány előtt, mint mi előttünk. Az angol kormány ezt elhallgatja jegyzékében és kiemeli, a tényállás elferdítésével, hogy az angol tengerészek több mint ezer német tengerészt mentettek meg, míg a német tengerészek egyetlenegy angol tengerészt sem. E jelentéssel Anglia a közvéleményt akarja megtéveszteni és a semlegeseket Németország ellen ingerelni. A német válaszjegyzék tehát teljes joggal megvetéssel utasítja vissza a brit jegyzékben foglalt rágalmakat. A Wilhelmina gőzöst szabadon bocsátották. London, április 15. A Wilhelmina gőzös rakományának megvételére vonatkozólag egyezség jött létre az amerikai társaság és az angol kormány között. Anglia beleegyezett, hogy megfizeti azt az árt, amit a tulajdonosok a rakományért Hamburgban kaptak volna. Anglia kártalanítja a tulajdonosokat, amit a hajó feltartásával szenvedtek. Anglia továbbá fedezi a hajó tartózkodási költségeit. A londoni amerikai követ és Grey egy-egy megbízottat küldenek ki, akik a kártérítés összegét megállapítják. A tulajdonosok a döntés után a szállítmányt átadják az angol kormánynak. A hajót ezután, miután semmiféle per nem folyik ellene, szabadon bocsátják. Amerika nem szállít hadianyagot a békekötés után. London, április 15. A Times északamerikai táviratot közöl, mely szerint Möller cincinnatii érsek azt mondotta, hogy a békekötés után az első lépés nem lehet más, mint a hadianyagok kivitelének tilalma. A német kormány represszáriói és az angolok. London, április 15. Dalzies képviselő az alsóházban megkérdezte, hogy milyen intézkedéseket akar tenni az angol kormány a német kormánynak azzal a szándékával szemben, hogy az angol tisztek ellen represszáliakra készül. Primrose államtitkár válaszában rámutatott arra, hogy mihelyt a sajtóban olvasta a német kormány szándékáról szóló hírt, megkérte a londoni amerikai nagykövetet, hogy érdeklődjék a berlini amerikai nagykövetnél az iránt, hogy mi igaz ebből a hírből. Válasz még nem érkezett. Ha a hír igaz, úgy mindenesetre remélhetjük, hogy a németek épp oly jól fognak bánni a fogoly angol tisztekkel, mint ahogyan Angliában bánnak a tengeralattjáró legénységével. Berlin, április 15. (VoiB-ügynökség.) A tengeralattjáróink fogságba jutott legénységével szemben tanúsított bánásmódra vonatkozólag közölt jegyzékváltásban az angol kormány rámutat arra, hogy a jelen háború folyamán a német tengerészeinek ezernél több tisztjét és legénységét mentették ki angol hadihajók a tengerből, míg ezzel szemben a németek egy esetben sem mentettek ki egyetlen angol tisztet vagy tengerészt. Ezzel szemben illetékes helyen a következőket állapítják meg : Azokban az esetekben, amikor német tengeralattjárók angol hadihajókat sülyesztettek el, az angol legénység megmentése természetesen nem jöhetett tekintetbe, mert a búvárhajók erre nem képesek. A márczius 28-iki helgolandi ütközetben, valamint az angol partok ellen november 2-án és december 16-án történt előretöréseknél torpedónaszádokat megsemmisítettek ugyan, azonban az angol kormány aligha gondolhat ezekre az esetekre, mert vitatja, hogy ez alkalommal járművek megsemmisültek volna. A január 21-iki, Doggerbank mellett lefolyt ütközetben a Tiger nevű angol csataczirkáló és néhány angol torpedónaszád, elsülyedt ugyan, de erre sem gondolhat az angol kormány, mert hivatalosan kijelentette, hogy valamennyi, az ütközetben résztvett hajó visszatért. Szeptember 20-án a Pegazus angol czirkálót Zanzibar angol kikötőben a Königsberg kis német czirkáló megsemmisítette. A Königsberg ez alkalommal a kikötőn kívül volt és magától értetődőleg nem mehetett be az ellenséges kikötőbe a legénység megmentése czéljából. Fennarad tehát a coronelli ütközet, amelynek során november elsején czirkáló hajórajunk két angolpánczélos czirkálót megsemmisített. A Good Hope pánczélos czirkálót a beálló sötétség következtében hajóink szepi elől tévesztették. Bár keresték, nem tudták ismét megtalálni és egyáltalában nem tudták, hogy elsülyedt-e s ha igen, hol sülyedt el. Hogy ilyen körülmények közt a Good Hope legénységéből senkit sem mentettek meg, az nagyon természetes. Mikor a Monmouth elsülyedt, csak a Nürnberg volt a közelében. E hajókról miért nem menekült meg senki, arról Spee gróf fiának egy levele adhat felvilágosítást, aki a következőket írja : A Monmouth lobogó zászlóval sülyedt el. Egyetlen egy embert, sem tudtunk megmenteni, egyrészt mert viharos volt a tenger, ami a saját csónakjaink lebocsátását is lehetetlenné tette. Világháború. A Dardanellák ostroma. Váratlan támadás Szmirna ellen. Athén, április 15. Több angol és franczia czirkáló váratlanul ismét megjelent Szmirna előtt és még egyszer bombázta az erődítéseket. Mikor az ellenséges hadihajók körülbelül négy mértföldnyire megközelítették a kikötő torkolatát, angol hadihajók fedélzetéről több hidroplán repült fel és elszállott a város fölött. Tizenkét bombát dobtak le az ellenséges repülőgépek, de a robbanások csak anyagi kárt okoztak. Mikora czirkálók ágy űzni kezdték az erődöket, azok viszonozták a tüzelést. Összesen mintegy kétszáz lövést váltottak az erődök az ellenséges hadihajókkal s meg lehetett állapítani, hogy egy kisebb angol czirkáló telilövést kapott. Genf, április 15. Parisból jelentik, hogy a a Szmirna elleni katonai operácziókat a francziaangol flotta haditervében nem látták előre. Ezt a görög flotta számára tartották fenn, Szmirna és kerülete a görögök birtokába kerülhetett volna. Görögország tagadó válasza hozta előtérbe ezt a kérdést. Most vezeti be egy angol tengernagy az angol-franczia flotta élén a Szmirna elleni operációkat. Anglia részére, amelynek ezen a területen fontos érdekei vannak, most alkalom nyílik ezeket megszilárdítani, amennyiben ő maga szállja meg ezt a vidéket. A szövetségesek arra a megegyezésre jutottak, hogy mindenki megtartja a megszállott területeket. E szerint Oroszország Konstantinápoly és Örményország birtokába jut, Anglia Mezopotámiát, a franczia expedíciós csapat pedig valószínűleg Szíriát fogja meghódítani. Mivel Itália a beavatkozását bizonytalan időre elhalasztotta, arra kell számítani, hogy Szmirna valószínűleg hosszú ideig az angoloké lesz, mert Oroszország nem tart rá igényt és egész erejét Konstantinápoly meghódítására fordítja. Valószínűtlen, hogy Anglia, ha már Szmirnát meghódította, a megszerzett területet egy szép napon Görögországgnak átengedje. Jónia Cziprasz sorsára készülhet el. Mindkettőt saját hibájából veszítette el Görögország. Mindezek a méltók télén tervek fennállnak. Anglia Oroszos Francziaországgal szövetkezett ázsiai Törökország felosztására, amelynek sértetlenségéért 1878 óta, Cziprasz bekebelezése óta kezeskedett. Az osztozkodási terv kikiabálása különben nem fenhéjázás, hanem Görögország csalogatására szolgál. Mert ha hivatalosan biztosítanak is arról, hogy az entente nem tett lépéseket Görögország szövetségének a megszerzésére, nyilvánvaló, hogy minden fáradozása erre irányul. A görög lemondás óta beállott csend is mutatja, hogy mennyire számítottak Görögország közreműködésére. Amerikai ágyúk orosz kereskedelmi hajókon. Bécs, április 15. Berlinből jelentik a Zeitnak : Nagy kerülő után Parisból jelentik a Tägliche Rundschau-nak, hogy Odesszában kilencz orosz kereskedelmi gőzöst segédczirkálóvá alakítottak át. Ezeken az orosz hajókon Amerikából szerzett ágyuk vannak. 5 Hakeru a tengeren és a gyarmatokon. A Kronprinz Wilhelm internálása. London, április 15. A Times tengerészeti munkatársa írja : Kétségtelen, hogy a Kronprinz Wilhelm segédczirkálót internálni fogják, mert e hajó sérülései, amelyek hadivállalkozásaiból származnak, nem lesznek kijavíthatók. Az angol tengerészek, akik a Kronprinz Wilhelm czirkáló foglyai voltak, szabadonbocsáttatásuk után egyhangúlag kijelentették, hogy Németország ellen harcrólni hazatérnek, annak ellenére, hogy írásbeli ígéretet tettek, hogy nem vesznek részt a háborúban. Kijelentették, hogy ígéretüket kényszer alatt tették s ezért nem bir érvénynyel. Az indiai felkelés, Milano, április 15. A Corriere della Sera római levelezője politikai körökből szerzett értesülések alapján jelenti, hogy az indiai felkelés, amely a szingapúri forradalommal kezdődött, úgy látszik, nagyobb mérveket ölt, különösen Lahore és Delhi vidékén. Bengáliából is azt jelentik, hogy az ottani helyzet is súlyosabb .Sok fegyveres vonul keresztül az országon. A legrosszabb Angliára az a krrülmény, hogy a mozlimok és braminok, akik eddig egymással ellenséges viszonyban éltek, most egyesülten akarnak Anglia ellen törni. A japán-kínai konfliktus: London, április15. A Daily Telegraph jelenti Pekingből . A Pekingben folyó tárgyalások utolsó fázisát az angoloknak igen figyelmesen kell követni ők, minthogy leginkább azon öt japán követelés csoportjáról van szó, mely a Jangcse-völgy és a délkínai vasutak sorsára vonatkozik. E vasutak egyike Nancsangból Csaucsufu—Skatu—Amoiba, a többi Nancsangból Hangcsába vezet. Kína annak idején az előbbi vasúti vonal építését és üzemét az angol érdekeltségnek ígérte. Nem lehet eléggé elítélni azt a fordulatot, amelyet a tárgyalások menete most vett. Úgy látszik, teljesen elfelejtették, hogy a Shantungban levő németek elleni hadjáratot angolok és japánok közösen indították és hogy a két szövetséges hadviselő első kötelessége az volna, hogy kölcsönös érdekeik ellen ne vétsenek. Kínában az a nézet, hogy most, miután Kína teljesítette Japán követeléseit Mandzsúria dolgában, Anglia pekingi képviselője hivatva volna résztvenni a további tárgyalásokon, már csak azért is, nehogy a szövetségesek között az érintkezés megszűnjék, továbbá hogy lehetőleg kompromisszum útján elejét vegye veszedelmes rivalizálásának.