Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-20 / 109. szám

Kedd, 1915. április 20. AZ ÚJSÁG Háromnegyed tizenegykor kezdődött, fél­­tizenkettőkor már véget is ért az ülés. A holnapi ülésen a Ház elé kerülnek a kormány különféle törvényij­avaslatai. Részletes tudósításunk itt következik . (A királyi kézirat.) Beöthy Pál elnök az ülést megnyitja, jegyzékül kijelöli Szepesházy Imrét, H­oványi Gézát, Kostyál Miklóst. Tisza István gróf miniszterelnök: T. Ház ■ Van szerencsém egy legkegyelmesebb királyi leira­tot átnyújtani. Tisztelettel kérem, hogy azt fel­­olvastatni és a főrendiházhoz átküldeni méltóz­tassék. Hoványi Géza jegyző (olvassa): Kelt Bécsben, 1915. április hó fi-ik napján. Ferencz József s. k. Tisza István gróf s. k. Mi I. Ferencz József Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyar­­ország apostoli királya, ha Magyar­­országunk és társországai zászlósai­nak, egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az általunk 1910. évi június 21-ére Budapest székesfő­városunkba összehívott országgyűlé­sen egybegyülvek, királyi üdvözle­tünket. Kedvelt hiveim ! Magyar minisz­tériumunk előterjesztésére az 1910— 15. évi országgyűlés negyedik ülés­szakának ülését Általunk az 1914. évi deczember hó 9-ik napján elnapol­­tatván, az országgyűlést ez évi április 19-iki napjára újból összehivottnak nyilvánítjuk. Kikhez egyébként királyi kegyelmünkkel állandóan hajlandók maradunk. Beöthy Pál elnök : A legkegyelmesebb királyi leirat meghirdettetvén, hódoló tisztelettel tudomá­sul vétetik és hasonló czélból elküldetik a főrendi­háznak. (Helyeslés.) T. Ház ! Egy perűd szomszéd­nak állami integritásunk ellen szőtt alattomos aknamunkája, mely trónunk várományosának or­gyilkos kezek által végrehajtott elpusztításával pattant ki, késztetett bennünket arra, hogy véde­kezésből területi épségünk és belső rendünk meg­óvására kihúzzuk hüvelyéből rég pihenő kar­dunkat. A létfentartás eme legelemibb jogával való élés az európai kulturállamok egész csoportját sora­koztatta ellenünk s hű szövetségeseink ellen. A mozgósításban megelőzve bennünket, jó előre e czel­ a határainkon felhalmozott hadiszerekkel, óriási, gyakorlatokon szinte állandóan fegyver alatt tartott hadsereggel indult ellenünk északi szomszé­dunk, hogy rajtunk és szövetségeseinken átgázolva, nyugati fegyverbarátai támogatására siessen és egyúttal védenemét, régi ellenfelünket segítse. Ezzel természetesen a déli konfliktus másodrendű jelentő­ségűvé vált és a vitás kérdések eldöntésének súly­pontja az északi harcrtérre helyeződött át. A mi hadseregünknek jutott a feladat, hogy kezdetben úgyszólván egyedül, utóbb szövetségesünkkel váll­vetve feltartóztassa a világ legnagyobb, ember­anyagban szinte kimeríthetetlen, a közelmúltban szerzett hadi tapasztalatokban gazdag, jól fel­szerelt, ügyesen vezetett hatalmas hadseregét. Közel kilencz hónap óta úgyszólván pihenés nél­kül, az utolsó hónapokban a legmostohább terep­es időjárási viszonyok között, hősi elszántsággal küzdöttek és küzdenek katonáink. E páratlanul nehéz küzdelemben nemcsak megállották helyüket, nemcsak megállították a megszámlálhatatlan ellenség áradatát, de — szö­vetségeseink támogatására sietve, midőn azok érzé­keny ponton voltak veszélyeztetve — azokkal együtt még jelentékenyen előhaladtak az ellenség földjén s azt ma is birtokban tartják. Egyenesen emberfeletti az, a­mit katonáink a hadjárat e szaka alatt teljesítettek, és teljesítenek oly körülmények között, melyeknél a természet mostohaságaival és az ezek által okozott szenvedésekkel szemben szinte megváltás volt az ellenség golyója. A­mikor a ma­gyar szent korona birodalmának országgyűlése ki­rálya hívására ismét egybegyűlt, hogy a halaszt­hatatlan törvényhozási teendőket elintézze, mu­lasztást követne el e Ház, ha a legteljesebb elisme­rés, a legmelegebb hála hangján nem emlékezne meg vitéz hadseregünk küzdő, hős katonáiról, (Zajos éljenzés.) s egyúttal szilárd jövőbeli műkö­désük iránt. De a vitézeinket méltán megillető ezen elismerés mellett önérzettel szegezhetjük le a­zon­ önfeláldozó, a fájó veszteseteket férfiasam viselő, a váltakozó események hatása alatt fejet és szívet el nem veszítő, áldozatkészségben, a háborúval járó nélkülözések elviselésében erős, a haverek borzalma­it emberszeretettel áthatott működéssel a lehetőségig enyhíteni igyekvő magatartását pol­gári társadalmunknak, mely e nehéz időkben min­dent, a­mi elválaszthat, félretéve, egységesen, erő­teljesen és elszántan áll a nemzet mindenekfelett való, nagy érdekei mellett. Szent ügyünk igazságá­nak tudatában, ilyen hős hadseregre s ilyen áldozat­kész, egységes társadalomra támaszkodva, biza­lommal kell hogy tekintsünk a jövő eseményei elé. Talán még igen hosszú, nehéz küzdelmek állanak előttünk minden téren, melyeket végig fogunk küz­deni lankadatlan erélylyel, tétovázást nem ismerő határozottsággal, de ily tényezők birtokában nem maradhat el — előbb, vagy utóbb következzék is be — a kívánt, a kiérdemelt eredmény: a becsü­letes, az állam integritását, külső és belső tekin­télyét és nyugodt továbbfejlődését hosszú időre biztosító, áldást hozó béke ! Javaslom a tisztelt Háznak, miképp a leg­főbb Hadúr, koronás királyunk (Zajos éljenzés­) iránt­i törhetetlen, meg nem ignatható és soha nem szűnő hűségünk és ragaszkodásunk hangsúlyozása mellett fejezze ki a Ház legteljesebb elimerését, legemelegebb háláját s a jövőbe vetett szilárd bizalmát harczban álló katonáink hősies maga­tartása tekintetében (Élénk hegeslés.), rójja le kegyeletének részvét,teljes adóját elesett vitézeink fá­jdalmas elvesztésén, s ezen határozatát hozza a hadsereg főparancsnoka, Frigyes királyi herczeg tábornagy, ő császári és királyi fensége tudomá­sára, fölkérvén őt, hogy azt a hadsereggel meg­felelően közölje. (Zajos éljenzés.) A Ház így határoz. (Jelentések.) Bemutatja az elnök a király táviratát, a­melylyel megköszönte a Ház újévi hódolatát, bejelenti, hogy a trónörökösnek fia született, hogy Burián István báró lett a külügyminiszter ; be­mutatja a hadban levő képviselők névsorát, a­melyből kiderül, hogy a Ház nyolc­vannégy tagja teljesít katonai szolgálatot; bemutatja a kitünte­tésben és előléptetésben részesített képviselők név­sorát ; jelenti, hogy a lapok szerint a Ház két tagja, Désy Zoltán és Zalán Gyula minden való­színűség szerint ellenséges fogságba került; be­mutatja az elhalt és az új képviselők névsorát, az olasz földrengés alkalmából az olasz kamara elnökéhez intézett részvéttáviratát, a török kép­viselőház elnökének üdvözletét és végül az el­múlt, hónapokban a Házhoz érkezett kérvényeket, a miniszteri jelentéseket. Javasolja, hogy a Ház legközelebbi illésé­t holnap délelőtt 10 órakor tartsa s tűzze ki napirendre a legközelebbi teendők megá­lapítását. A Ház ezt elfogadja, hitelesíti a mai jegyző­könyvet s az ülés ezzel végződik. (A távirat.) A képviselőház elnöke a képviselőház mai ülésének határozata folytán a következő táv­iratot küldte a h­adseregfőparancsnokságnak : Ö cs. és kir. fensége Frigyes királyi herczeg cs. és kir. tábornagy, hadseregfőparancsnok urnák, hadseregf­őpara­ncs­noksá­g. A magyar szent korona birodalmának e rend­kívüli időkben tanácskozásra egybegyűlt kép­viselőháza királyunknak, a legfelsőbb hadúrnak felkent személye iránti törhetetlen hűség és ragasz­­kodás kifejezése mellett lelkesedéssel nyilvánítja csodálatát és megingathatatlan bizalmát a mon­archia vitéz hadseregének hős katonái iránt, a­kik­nek egy hatalmas ellenféllel a legmostohább idő­járás és a­ legnehezebb terepviszonyok között vívott és emberfeletti hősiességről tanúskodó eredmény­­teljes küzdelme­­­iztán engedi remélni minden há­ború végczéljának, az áldást hozó békének elérését. A képv­igérőház határozatának megfelelően szabad­jon arra is kérnem fenségedet, hogy a képviselőház ezen érzelmeit és ezt a bizalmát a küzdő csapatok­kal megfelelően közölni méltóztassék. Budapest, 1915. április 19-én. Beöthy Pál, a képviselősiáz elnöke. AZ ÚJSÁG TELEFON­SZÁMAI Szerkesztősei: József 13 - 35 Kiadóhivatal: József 16-26 és 13-36 Olvasóterem és 1 .,__. __ • székkiadóhivatal: • József 19- 88 Isterurbán killfSM en vidék 57. ■m. A Ház folyosóján. Kevesebb az uniformis, mérsékeltebb a baráti melegség. Azaz, hogy a folyosók megint párt­birodalmak, nem úgy, mint a legutolsó ülések alkalmával, mikor az egész parlamenti terep egyakaratú, békességes közbirtoknak lát­szott. Azóta a Ház is megkisebbedett . Az épület főrészét, és nagy részét a had- és nép­­egészségi kiállítás foglalja le jobban kell óvakodni az elegyedéstől, barátkozástól. És akkor még itj vett a waffenroek, a dolmány, ma bizony már csak Rakovszky látván titkos tanácsos, dragonyos főhadnagy és Károlyi Mihály gróf honvédhuszár önkéntes, járőr­vezető úr csizmája csikorogna, ha mind a­ kettőt czivilbe nem öltözött volna. Bethlen István, gróf, Bottlik István, Barcsay Andor, Bakonyi Samu, Seherr-Tkoss Béla gróf, Bródy Ernő, Somsich Tihamér gróf, Pallavicini György őrgróf, Polónyi Dezső, Múzsa Gyula, Rath Endre a baloldal tiszti bereitschaftja ; nagy­részt szép új csillagok díszítik mindnyáj­uknál a parolit. Csoportokba verődve tárgyalják a K­arer téri híreket, a legutóbbi ütközetek veszteség- kimutatásait. Éppen ma van a nagysarlói győzelem évfordulója. Dani janit® és Klapka, mérkőzött ebben Wohlgemuth tábornokkal. Tizennyolczezer magyar honvéd küzdött huszonnégyezer osztrákkal. Két­ óra hosszáig. Az ellenség meghat, járt, a honvédek üldözték a községbe, innen rövid utczai harcz után tovább. Mire a nap leáldozott, hatszáz honvéd, kétezer osztrák katona, holtteste borította harc­terét, ezen felül kétezer osztrák esett magyar fog ágba. Ez volt a szabadságharcz egyik legvéresebb csatája. És a duklai szorosért való via­skodás egyik napján harminczezer embert vesztett az orosz halottakban. A beszélgetés áradatát Zichy Aladár gróf és Andrássy Gyula gróf állítja meg; egyikhez­ is, másikhoz is oda je reggeltezik néhány ba­rátja, valahonnan előkerül Károlyi Mihály gróf és a három vezér csakhamar visszavonul egy szögletbe. Arról van szó, hogy a kormányt sikerült rábirniok, hogy törvényjavaslatait ne ma, ha­nem holnap terjeszsze elő. Különösen a nép­fölkelés alkalmazásának, a korhatár új meg­állapításának — szerintük —­ helyesebb körül­írása, ehhez képest e javaslat szövegének vala­melyes módosítása végett vált ez szükségessé. A kérdés kapcsán dönteni kell abban is, hogy az ellenzék részt kérjen-e a javaslat bizottsági vitájából. Mikor a Ház a mostani ülésszakra a bizottságokat megválasztotta, a koalíc­ió a neki felajánlott helyeket visszaut­asította, és így a véderő­bizottságban, a­mely e javasla­tot­ tárgyalni fogja, az ellenzéknek csak kon­zultatív szólásjoga­ volna. A közjogi szempont­ból is kétségtelenül jelentős katonai reformnak mentős alaposabb tárgyaltatásától azonban az ellenzék nem húzódhatik vissza. Más mód a bizottságokból történt kilépések helyrehozására alig akad, minthogy — a kormány és többség hozzájárulása reményében — e javaslat meg­vitatására külön bizottság kiküldetését vessék föl, a­mely bizottságba azután a Ház ellenzéki képviselőket is választana. Ebben maradtak. A háborúnak sokféle hatása között nem utolsó az sem, hogy a képviselő mák korábban kelnek. A kik a lövészárokból jöttek, mint például Tisza Kálmán gróf honvédhuszár­­­ százados, Sztranyavszky Sándor, a signum laudisos huszárhadnagy, nem délben érzik meg, hogy reggel van és munkához kell látni. Szépen megtelik hát tíz órára a jobboldali folyosó is, a kormánypárt, üdülőtelepe. Az ember, ha ellen­feleit nem, de barátait mindenesetre maga vál­togatja, ennélfogva a munkapártiak meg erről a­ tátékról nem sétálnak át a koalicziós oldal felé. Koaliczió és munkapárt tehát egy »állás­ponton« van — a maga folyosóján. Bethlen Pál gróf, Szinyey-Merse Félix, Szojka Kál­mán, Vermes Zoltán, Farkas Pál, Dániel Pál, Wenckheim László gróf, Jaross Vilmos, Mont­­bach Imre, Pálffy Sándor gróf és honvédhuszár önkéntes járőrvezető Morvay Zsiga uniformisban járt-kelt a folyosón, a többi katona-képviselő czivilruhát vett az ülésekre történt szabadságol­­tatás örömére. Beőthy­ Pál nem akart honvéd­­huszárszázadosi parádéban elnökölni. Kazy József báró földmi­ve­lési államtitkár, honvéd­­huszár őrnagy, a­ki a déli határteret is meg­járta, most pedig az északról „ott, szintén czi- 7

Next