Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-21 / 110. szám

t alkalmaztak, a­melyen szabad szemmel is látni a piros nadrágos franczia gyalogosokat, a­mint őrhelyeiken fel és alá járkálnak. A Zeppelin­­támadás borzalmas éjszakáján a diadalív erké­lyéről hatalmasan tüzeltek az ellenséges lég­hajóra. Megdönthetetlen tény az is, hogy a Louvre fedélzetén és más középületeken is géppuskákat állítottak fel a Mona Lisa és a Milói Vénusz védelmére és hogy a Tuilleriákban homokzsákok és eltorlaszolt ablakok mögött fényszórók és géppuskák vannak. Az angol munkássztrájkok, London, április 20. A Times jelenti Bir­minghamből . A birminghami kerület ipari üzemeinek munkásai között meglehetős nyug­talanság uralkodik, a­mi a termelésre kétség­telenül káros hatással van. A nyugtalanság oka egyrészt az alkohol­kérdésben, másrészt a bérdifferencziákban rejlik. A Times working­­toni jelentése szerint tizenhét nagy olvasztó, melyben h­ematitot készítenek, 1200 munkás sztrájkja miatt beszünteti­k üzemét. Berlinben olcsóbb lett a kenyér. Berlin, április 20. A lisztárak küszöbön álló leszállításával kapcsolatban Berlin főpolgármestere tanácskozott a Berlinhez tartozó községek kép­viselőivel. Ezen a tanácskozáson elhatározták, hogy megállapítják a kenyér maximális árát. És pedig négy font rozskenyér árát 85, három fontét 63, két fontét pedig 43 pfennigben. Az árpa-zsemlye (75 gramm) maximális ára 5 pfennig. Másféle ke­nyeret és zsemlyét nem szabad sütni. A határozat e hó 26-án lép életbe és több városrészre nézve a kenyér árának leszállítását jelenti. St. Dié bombázása, Lyon, április 20. A Le Progrés jelenti, hogy csütörtökön St. Diét ismét bombázták. Nyolcz­­kilencz kaliberű gránátok estek a városra, de leg­nagyobb részük nem robbant fel. Csak anyagi kárt okoztak. Új-sélanidi erősítések Angliának, Wellington, április 20. A miniszterelnök e napokban közölte, hogy a biroda­lmi kormány az új-zélandi kormány új­ér­­­át elfogadta, hogy új, a rendes kereteken túlmenő erősítéseket küldjön. Az új csapatok tüzérségből és gyalogságból fognak állani. A kormány minden lehetőt megtesz az anyaország támogatására. Az angol katonai szak­értők nem kétkednek az új seregek sikerében, mert pompás anyagból állanak, jól menetelnek és állandóan javuló tüzérséggel és kitűnő segédszol­gálattal vannak ellátva. Nagy-Britannia a nyárig kétségtelenül egy millió embert (!) vihet a főh­ad­­szinterekre. E számba a jelenleg az arczvonalon levő csapatok nincsenek beszámítva. Anglia ugyan­ekkor egy második millió katonát tarthat otthon (!), nem számítva azokat a csapatokat, a­melyek a kevésbé fontos harc­tereken küzdenek. Az angol municzió-kérdés: London, április 20. A Times jelenti New­­castlebe! : A municzió előállítására felügyelő kormánybizottság az összes gépgyáraktól és hajósvállalatoktól statisztikai adatokat kért munkásaikról. Ugyancsak statisztikát kértek a kormány részére dolgozó vállalatoktól mun­kásszükségletükről. Mihelyt a szükséges adatok a bizottság kezében lesznek, a bizottság gon­doskodni fog a munkások új beosztásáról és az ipari czélokra használt gépeket a hadsereg czél­­jaira fogják fordítani. A munkáshiány olyan nagymérvű, hogy jogos panaszokat emeznek állandóan ellene. A bizottságnak azzal a kér­déssel is foglalkoznia kell, hogy a háború elején a hadsereg kötelékébe lépett munkásokat nem kellene-e elbocsátani, hogy visszatérhessenek a gyárakba. Hágából a Tyne-vidékről 30,000 munkás állott be a brit hadseregbe. Kan (De dominio maris) a tenger szabadságát így korlátozta : »A tenger uralma nem terjed tovább, mint a­mennyire a szárazföldről a tengert uralni lehet«. A mai jogi felfogás (Felix Stork, Rivier : Das Meer sei staatenlos und die Freiheit das Meeres sei nur eine Folge dieser Staatenlosigkeit«. Heffter: Die tat­sächliche Herrschaft eines Staates über ein Weltmeer ist rechtlich bedeutungslos, und so sei das Gesetz eines einzelnen Volkes über eine gemeinsame Sache aller kein Gesetz für die übrigen Völker etc.) szerint a tenger vize nemzetközileg szabad lévén, minden államnak joga van ott kereskedelmi és hadihajókat járatni, — 1774 óta ez áll a Fekete-tengerre nézve is. A­mióta a Fekete-tenger megs­zűnt török beltenger lenni, az ozmánok az addig semleges­nek tartott Dardanellák és Boszporusra ruház­ták át a zárlatot, és habár 1774 után az európai hatalmak kereskedelme előtt nyitva állt a Fekete-tenger, ezt a jogot a Dardanellák el­zárása következtében csak a porta visszavon­ható engedélyével gyakorolhatták, így állt a helyzet a napóleoni háborúkig. A török zárra most oly nyugati hatalom igyekezett rátenni a kezét, a­­mely Európában ellenállhatatlannak bizonyult, és az orosz (I. Pál czár) barátságot és szövetséget kötött az ozmánokkal (1798 decz. 28.), a­mely szövetségbe később (1799. jan. 5.) Anglia is belépett. E szövetség 10. §-a érte­mében az orosz hadiflotta átengedhető a Boszporuson és a Dardanellákon, hogy a Föld­­közi-tenge­rn szembeszállhasson a francziák­­kal ! Ebben a szerződésben ugyan határozottan ki volt mondva, hogy orosz hadihajók csak ebben az egy esetben passzírozhatják a szoro­sokat, az oroszok azonban 1801-ig többszörösen éltek ez imputált joggal. 1800-ban az ioni szigetek orosz és török protektorátus alá ke­rültek, és ez újabb ürügyet szolgáltatott arra, hogy orosz hadihajók lépten-nyomon áthajóz­zanak Konstantinápoly előtt — a szigetek meg­védése czéljából. 1805-ben azonban Napóleon békét kötött Törökországgal, és a következő évben Sebastiani tábornokot küldte a portához, hogy azzal az északi fenyegetés ellen szövetségre lépjen. Francziaország közeledése Törökországhoz pro­vokálta Angliát, a­mely Duckworth tenger­nagyot azzal a feladattal bízta meg, a­mely akkor is kivihetetlennek látszott, t. i. a Dar­danellák erőszakolásával. Duckworth a rá­bízott feladat első részét váratlan sikerrel haj­totta végre. Erős tüzelés közben behatolt a tengerszorosba és aránylag csekély veszteség­gel áthatolt a török erődök szűzi körein. (1807 febr. 20.) Konstantinápoly azonban nem esett el Sebastiani tábornok fáradhatatlan buzga­lommal erődítéseket épített Sztambul déli partjain, és mire az angol ba­rbad megjelent az Aranyszarv előtt, a török parti ütegek váratla­nul megszólaltak. Egy 500 fontnyi kőgolyó a »Royal George« nevű vezérhajóba, 850 fontnyi golyók pedig a háromemeletes »Windsor Castle« és »Standard« hadihajókba ütköztek és rette­netes pusztításokat vittek véghez. Duckworth admirális közvetlen Konstantinápoly elől volt kénytelen visszahajózni a Földközi-tengerbe. Az európai politika forgataga néhány hó­napra Francziaországot orosz szövetségbe hozta, a­melynek kedvéért Napóleon a Fekete­tenger uralmát Oroszországnak biztosította, Konstantinápolyt és a Dardanellákat azonban magának szerette volna juttatni, hogy a Föld­közi-tengert franczia beltengerré változtat­hassa. A porta, Francziaországtól elhagyatva, ismét Anglia karjaiba vetette magát és 1809-ben kötelezte magát arra, hogy a Dardanellákon a jövőben semmiféle nemzetiségű hadihajót át nem bocsát. E szerződés tökéletes betartását meg­hiúsította a Mehemed Ali felkelése, a­mely oly nagy méreteket öltött, hogy Mahmud szultán kénytelen volt ismét az orosz flottát segítségül hívni. Lazaroff tengernagy Konstantinápoly­ban 15.000 katonát szállított partra (1833 febr.) és habár a lázadó Mehemed Ali és a szultán között ezalatt béke jött létre, az oroszok nem voltak hajlandók távozni, míg a francziák és angolok együttesen nem kényszerítették az orosz sereget a behajózásra és Konstantinápoly elhagyására. A hunkjar-iszkeleszi titkos szer­ződés szerint azonban Oroszország megszerezte azt a jogot, hogy hadihajói bármikor átkel­hessenek a tengerszorosokon. (1833 júl. 8.) Európa, különösen Anglia és Frannzia­­ország felzúdult e titkos megegyezés hallatára, és az a féltékenység, a­mely Oroszország minden lépését a Dardanellák felé kísérte, a hunkjar­­iszkeleszi szerződéstől datálódik. 1839-ig e szerződés érvényben is volt. Mehemed Ali újabb lázadása és a törökök feletti győzelmei azonban arra késztették a szultánt, hogy Angliát, Ausztriát, Poroszországot és Orosz­országot hívja segítségül. Az egyesült hajóvaj megjelent Konstantinápoly előtt és az 1840-iki szerződés az események hatása alatt kikötötte, hogy a tengerszorosok ismét valamennyi állam hadihajói előtt el legyenek zárva. E meg­egyezést 1841-ben a londoni konvenczió jog­erőre emelte. A londoni konvenczió hallga­tagon kimondja, hogy a Dardanellák nem képezhetik ezután a porta és valamelyik állam magánügyeit, hanem sérthetetlensé­gük európai garanczia alá helyeztetett és ezzel a ténynyel Oroszország elvesztette azt­ az előnyt, a­­­melyet a hunkjar-iszkeleszi szerződéssel nyert. A londoni konvenczió nem­zetközi garancziája az idegen hatalmak állomás­hajóinak szabad átkelési engedélyével is do­­­kumentálva van.­­ AZ U­JSÁ( Szerda, 1916. április 21. M Dardanellák ostroma. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, április 20. A Milli táv­irati iroda a következő­­ kommünikét teszi közzé : A kaukázusi arczvonalon Mylo környé­kén három-négy nap óta a határ közelében folyamatban volt harczok a mi javunkra dőltek el. Az­ ellenséget visszavetettük a ha­tárra . Tegnap egy ellenséges torpedóflottila kö­zeledni próbált a tengerszoroshoz. Bizonyos, hogy lövéseink eltaláltak két ellenséges torpedó­naszádot, mire a flottila visszavonult. Egy repülőgépünk Tenedosz felett végzett felderítő repülés közben eredményesen dobott­ bombákat ellenséges hadihajókra és azután az ellenség tüzelése közben sértetlenül visszatért. A Timur Hissar nevű torpedónaszádunk e hó 17-én az Égei-tengeren teljes sikerrel megtámadta a Manitou angol szállítógőzöst. Az angol admiralitás elismeri, hogy a szállít­ó­­gőzösön volt száz angol katona a vízbe fúlt. A támadás után torpedónaszádunk angol czirká­­lóktól üldöztetve Chioszig jutott. A Timur Hissar legénysége ekkor légberöm­tette a torpedó­­naszádot, nehogy az ellenség kezére kerüljön. A legénységet a chioszi hatóságok barátságosan fogadták. * A többi arczvonalon semmi sem történt. Három czirkáló harcra egy török torpedó­­naszáddal. London, április 20. A Times-nek­ jelentik Chioszból : — Az a török torpedónaszád,­a­mely a Manitou szállítóhajót megtámadta, Chiosz partján fűtött zátonyra, a­hol legénységét elfogták és internálták. A torpedónaszád 97 tonnás kis hajó, a neve Demir­­ka.pu. A tisztek azt jelentették a chioszi kormányzó­nak, hogy a torpedónaszádnak körülbelül egy hó­nappal ezelőtt éjnek idején sikerült, kijutnia a Dardanellákból. Mindig elrejtőzött és várta az alkalmat, hogy megtámadjon egy szállítóhajót. Tegnapelőtt végre feltűnt a várva-várt szállító­­hajó. A torpedónaszád közeledett a gőzöshöz és midőn az egy kissé eltávolodott kisérőhajójától, torpedót lőtt rá, de ez czért tévesztett. A második torpedólövés talált ás a Manitou szárítóhajóban tetemes kárt okozott. A gőzös vészjelzést adott le, mire több czir­káló közeledett felé. A torpedónaszád a czirkálók elől a szmirnai öböl felé menekült és­ elrejtőzött a kis öbölben. De később három czirkáló felfedezte. A Chios és a szárazföld közötti tengerszorosban a czirkálók utolérték a torpedónaszádot és hevesen lövöldöztek rá, de nem találtak. A naszád legény­sége, miután látta, hogy nincsen menekvés, rá-

Next