Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-21 / 110. szám
t alkalmaztak, amelyen szabad szemmel is látni a piros nadrágos franczia gyalogosokat, amint őrhelyeiken fel és alá járkálnak. A Zeppelintámadás borzalmas éjszakáján a diadalív erkélyéről hatalmasan tüzeltek az ellenséges léghajóra. Megdönthetetlen tény az is, hogy a Louvre fedélzetén és más középületeken is géppuskákat állítottak fel a Mona Lisa és a Milói Vénusz védelmére és hogy a Tuilleriákban homokzsákok és eltorlaszolt ablakok mögött fényszórók és géppuskák vannak. Az angol munkássztrájkok, London, április 20. A Times jelenti Birminghamből . A birminghami kerület ipari üzemeinek munkásai között meglehetős nyugtalanság uralkodik, ami a termelésre kétségtelenül káros hatással van. A nyugtalanság oka egyrészt az alkoholkérdésben, másrészt a bérdifferencziákban rejlik. A Times workingtoni jelentése szerint tizenhét nagy olvasztó, melyben hematitot készítenek, 1200 munkás sztrájkja miatt beszüntetik üzemét. Berlinben olcsóbb lett a kenyér. Berlin, április 20. A lisztárak küszöbön álló leszállításával kapcsolatban Berlin főpolgármestere tanácskozott a Berlinhez tartozó községek képviselőivel. Ezen a tanácskozáson elhatározták, hogy megállapítják a kenyér maximális árát. És pedig négy font rozskenyér árát 85, három fontét 63, két fontét pedig 43 pfennigben. Az árpa-zsemlye (75 gramm) maximális ára 5 pfennig. Másféle kenyeret és zsemlyét nem szabad sütni. A határozat e hó 26-án lép életbe és több városrészre nézve a kenyér árának leszállítását jelenti. St. Dié bombázása, Lyon, április 20. A Le Progrés jelenti, hogy csütörtökön St. Diét ismét bombázták. Nyolczkilencz kaliberű gránátok estek a városra, de legnagyobb részük nem robbant fel. Csak anyagi kárt okoztak. Új-sélanidi erősítések Angliának, Wellington, április 20. A miniszterelnök e napokban közölte, hogy a birodalmi kormány az új-zélandi kormány újérát elfogadta, hogy új, a rendes kereteken túlmenő erősítéseket küldjön. Az új csapatok tüzérségből és gyalogságból fognak állani. A kormány minden lehetőt megtesz az anyaország támogatására. Az angol katonai szakértők nem kétkednek az új seregek sikerében, mert pompás anyagból állanak, jól menetelnek és állandóan javuló tüzérséggel és kitűnő segédszolgálattal vannak ellátva. Nagy-Britannia a nyárig kétségtelenül egy millió embert (!) vihet a főhadszinterekre. E számba a jelenleg az arczvonalon levő csapatok nincsenek beszámítva. Anglia ugyanekkor egy második millió katonát tarthat otthon (!), nem számítva azokat a csapatokat, amelyek a kevésbé fontos harctereken küzdenek. Az angol municzió-kérdés: London, április 20. A Times jelenti Newcastlebe! : A municzió előállítására felügyelő kormánybizottság az összes gépgyáraktól és hajósvállalatoktól statisztikai adatokat kért munkásaikról. Ugyancsak statisztikát kértek a kormány részére dolgozó vállalatoktól munkásszükségletükről. Mihelyt a szükséges adatok a bizottság kezében lesznek, a bizottság gondoskodni fog a munkások új beosztásáról és az ipari czélokra használt gépeket a hadsereg czéljaira fogják fordítani. A munkáshiány olyan nagymérvű, hogy jogos panaszokat emeznek állandóan ellene. A bizottságnak azzal a kérdéssel is foglalkoznia kell, hogy a háború elején a hadsereg kötelékébe lépett munkásokat nem kellene-e elbocsátani, hogy visszatérhessenek a gyárakba. Hágából a Tyne-vidékről 30,000 munkás állott be a brit hadseregbe. Kan (De dominio maris) a tenger szabadságát így korlátozta : »A tenger uralma nem terjed tovább, mint amennyire a szárazföldről a tengert uralni lehet«. A mai jogi felfogás (Felix Stork, Rivier : Das Meer sei staatenlos und die Freiheit das Meeres sei nur eine Folge dieser Staatenlosigkeit«. Heffter: Die tatsächliche Herrschaft eines Staates über ein Weltmeer ist rechtlich bedeutungslos, und so sei das Gesetz eines einzelnen Volkes über eine gemeinsame Sache aller kein Gesetz für die übrigen Völker etc.) szerint a tenger vize nemzetközileg szabad lévén, minden államnak joga van ott kereskedelmi és hadihajókat járatni, — 1774 óta ez áll a Fekete-tengerre nézve is. Amióta a Fekete-tenger megszűnt török beltenger lenni, az ozmánok az addig semlegesnek tartott Dardanellák és Boszporusra ruházták át a zárlatot, és habár 1774 után az európai hatalmak kereskedelme előtt nyitva állt a Fekete-tenger, ezt a jogot a Dardanellák elzárása következtében csak a porta visszavonható engedélyével gyakorolhatták, így állt a helyzet a napóleoni háborúkig. A török zárra most oly nyugati hatalom igyekezett rátenni a kezét, amely Európában ellenállhatatlannak bizonyult, és az orosz (I. Pál czár) barátságot és szövetséget kötött az ozmánokkal (1798 decz. 28.), amely szövetségbe később (1799. jan. 5.) Anglia is belépett. E szövetség 10. §-a értemében az orosz hadiflotta átengedhető a Boszporuson és a Dardanellákon, hogy a Földközi-tengern szembeszállhasson a francziákkal ! Ebben a szerződésben ugyan határozottan ki volt mondva, hogy orosz hadihajók csak ebben az egy esetben passzírozhatják a szorosokat, az oroszok azonban 1801-ig többszörösen éltek ez imputált joggal. 1800-ban az ioni szigetek orosz és török protektorátus alá kerültek, és ez újabb ürügyet szolgáltatott arra, hogy orosz hadihajók lépten-nyomon áthajózzanak Konstantinápoly előtt — a szigetek megvédése czéljából. 1805-ben azonban Napóleon békét kötött Törökországgal, és a következő évben Sebastiani tábornokot küldte a portához, hogy azzal az északi fenyegetés ellen szövetségre lépjen. Francziaország közeledése Törökországhoz provokálta Angliát, amely Duckworth tengernagyot azzal a feladattal bízta meg, amely akkor is kivihetetlennek látszott, t. i. a Dardanellák erőszakolásával. Duckworth a rábízott feladat első részét váratlan sikerrel hajtotta végre. Erős tüzelés közben behatolt a tengerszorosba és aránylag csekély veszteséggel áthatolt a török erődök szűzi körein. (1807 febr. 20.) Konstantinápoly azonban nem esett el Sebastiani tábornok fáradhatatlan buzgalommal erődítéseket épített Sztambul déli partjain, és mire az angol barbad megjelent az Aranyszarv előtt, a török parti ütegek váratlanul megszólaltak. Egy 500 fontnyi kőgolyó a »Royal George« nevű vezérhajóba, 850 fontnyi golyók pedig a háromemeletes »Windsor Castle« és »Standard« hadihajókba ütköztek és rettenetes pusztításokat vittek véghez. Duckworth admirális közvetlen Konstantinápoly elől volt kénytelen visszahajózni a Földközi-tengerbe. Az európai politika forgataga néhány hónapra Francziaországot orosz szövetségbe hozta, amelynek kedvéért Napóleon a Feketetenger uralmát Oroszországnak biztosította, Konstantinápolyt és a Dardanellákat azonban magának szerette volna juttatni, hogy a Földközi-tengert franczia beltengerré változtathassa. A porta, Francziaországtól elhagyatva, ismét Anglia karjaiba vetette magát és 1809-ben kötelezte magát arra, hogy a Dardanellákon a jövőben semmiféle nemzetiségű hadihajót át nem bocsát. E szerződés tökéletes betartását meghiúsította a Mehemed Ali felkelése, amely oly nagy méreteket öltött, hogy Mahmud szultán kénytelen volt ismét az orosz flottát segítségül hívni. Lazaroff tengernagy Konstantinápolyban 15.000 katonát szállított partra (1833 febr.) és habár a lázadó Mehemed Ali és a szultán között ezalatt béke jött létre, az oroszok nem voltak hajlandók távozni, míg a francziák és angolok együttesen nem kényszerítették az orosz sereget a behajózásra és Konstantinápoly elhagyására. A hunkjar-iszkeleszi titkos szerződés szerint azonban Oroszország megszerezte azt a jogot, hogy hadihajói bármikor átkelhessenek a tengerszorosokon. (1833 júl. 8.) Európa, különösen Anglia és Frannziaország felzúdult e titkos megegyezés hallatára, és az a féltékenység, amely Oroszország minden lépését a Dardanellák felé kísérte, a hunkjariszkeleszi szerződéstől datálódik. 1839-ig e szerződés érvényben is volt. Mehemed Ali újabb lázadása és a törökök feletti győzelmei azonban arra késztették a szultánt, hogy Angliát, Ausztriát, Poroszországot és Oroszországot hívja segítségül. Az egyesült hajóvaj megjelent Konstantinápoly előtt és az 1840-iki szerződés az események hatása alatt kikötötte, hogy a tengerszorosok ismét valamennyi állam hadihajói előtt el legyenek zárva. E megegyezést 1841-ben a londoni konvenczió jogerőre emelte. A londoni konvenczió hallgatagon kimondja, hogy a Dardanellák nem képezhetik ezután a porta és valamelyik állam magánügyeit, hanem sérthetetlenségük európai garanczia alá helyeztetett és ezzel a ténynyel Oroszország elvesztette azt az előnyt, amelyet a hunkjar-iszkeleszi szerződéssel nyert. A londoni konvenczió nemzetközi garancziája az idegen hatalmak állomáshajóinak szabad átkelési engedélyével is dokumentálva van. AZ UJSÁ( Szerda, 1916. április 21. M Dardanellák ostroma. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, április 20. A Milli távirati iroda a következő kommünikét teszi közzé : A kaukázusi arczvonalon Mylo környékén három-négy nap óta a határ közelében folyamatban volt harczok a mi javunkra dőltek el. Az ellenséget visszavetettük a határra . Tegnap egy ellenséges torpedóflottila közeledni próbált a tengerszoroshoz. Bizonyos, hogy lövéseink eltaláltak két ellenséges torpedónaszádot, mire a flottila visszavonult. Egy repülőgépünk Tenedosz felett végzett felderítő repülés közben eredményesen dobott bombákat ellenséges hadihajókra és azután az ellenség tüzelése közben sértetlenül visszatért. A Timur Hissar nevű torpedónaszádunk e hó 17-én az Égei-tengeren teljes sikerrel megtámadta a Manitou angol szállítógőzöst. Az angol admiralitás elismeri, hogy a szállítógőzösön volt száz angol katona a vízbe fúlt. A támadás után torpedónaszádunk angol czirkálóktól üldöztetve Chioszig jutott. A Timur Hissar legénysége ekkor légberömtette a torpedónaszádot, nehogy az ellenség kezére kerüljön. A legénységet a chioszi hatóságok barátságosan fogadták. * A többi arczvonalon semmi sem történt. Három czirkáló harcra egy török torpedónaszáddal. London, április 20. A Times-nek jelentik Chioszból : — Az a török torpedónaszád,amely a Manitou szállítóhajót megtámadta, Chiosz partján fűtött zátonyra, ahol legénységét elfogták és internálták. A torpedónaszád 97 tonnás kis hajó, a neve Demirka.pu. A tisztek azt jelentették a chioszi kormányzónak, hogy a torpedónaszádnak körülbelül egy hónappal ezelőtt éjnek idején sikerült, kijutnia a Dardanellákból. Mindig elrejtőzött és várta az alkalmat, hogy megtámadjon egy szállítóhajót. Tegnapelőtt végre feltűnt a várva-várt szállítóhajó. A torpedónaszád közeledett a gőzöshöz és midőn az egy kissé eltávolodott kisérőhajójától, torpedót lőtt rá, de ez czért tévesztett. A második torpedólövés talált ás a Manitou szárítóhajóban tetemes kárt okozott. A gőzös vészjelzést adott le, mire több czirkáló közeledett felé. A torpedónaszád a czirkálók elől a szmirnai öböl felé menekült és elrejtőzött a kis öbölben. De később három czirkáló felfedezte. A Chios és a szárazföld közötti tengerszorosban a czirkálók utolérték a torpedónaszádot és hevesen lövöldöztek rá, de nem találtak. A naszád legénysége, miután látta, hogy nincsen menekvés, rá-