Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-15 / 104. szám

Csütörtök, 1915. április 15. AZ ITJSÁG intervenczióját kérték. A hajókat a zsákmánybiró­­ság elé állítják, Weddingen halálához. Berlin, április 15. Bismarck Herbert herczegné Friedrichsruhéban a vaskanczellár szarkofágjára gyönyörű koszorút helyezett ezzel a felírással: Weddingennek, a hősnek. © A Wayfarer, Rotterdam, április 14. A Nieuwe, Rotter­damsehe Courrant jelenti Londonból . A Way­farer gőzösnek mintegy száz utasát Falmouth­­ban partra szállították. Eddig nem lehetett meg­állapítani, vájjon a Wayfarer aknára futott-e, torpedó érte-e, vagy a hajón magán történt-e a robbanás. A Wayfarer majdnem teljesen el­­sü­lyedt, de egy közelben lévő szállítógőzös mégis a kikötőbe tudta vontatni. Újabb részletek a Falsba elsülyesztéséről. Berlin, április 14. A Wolff-ügynökség jelenti : A Falóba angol gőzös elsülyesztéséről terjesztett valótlan hírekkel szemben illetékes helyről a kö­vetkezőket közük : A gőzösnek a tengeralattjáró a következő jelzést adta : Nyomban forduljon meg, vagy külön­ben lövök. A gőzös nem törődött e jelzéssel, hanem nyomban rakétajeleket adott, hogy segítséget kérjen. A tengeralattjáró negyedórai hajsza után érte csak utol a gőzöst. Noha a tengeralattjárót az a veszély fenyegette, hogy a gőzös reá lő, vagy pedig más hajók megtámadják, a tengeralattjáró mégsem torpedózott nyomban, hanem 500 mé­ternyire megközelítette a hajót és felszólította a legénységet, hogy 10 perczen belül mindenki távozzék a fedélzetről. A gőzösről nyomban le­­bocsátották a mentőcsónakokat. Ez oly szabály­talan módon történt, hogy több mentőcsónak el­pusztult. A legénység a többi csónakba menekült és a hajó közelében maradt, a nélkül azonban, hogy a hullámokkal küzdő utasoknak segítségére siet­tek volna. A hajó elhagyására vonatkozó felszólí­tástól a hajó megtorpedózásáig nem 10, hanem 23 peret telt el és ezt megelőzte a negyedórás hajsza, mely alatt a legénységnek volt ideje, hogy a mentő­csónakokat leoldja. Valótlan az az állítás, hogy csak három vagy öt percz­nyi halasztást kaptak. A torpedót csak akkor lőtték ki, mikor gyanús hajók közeledtek, a­melyek támadásától kellett tartani és a­mi a tengeralattjáró parancsnokát gyorsabb tevékenységre kényszerítette. Mikor a torpedólövés megtörtént, a hajón a kapitányon kívül, a­ki bátran a helyén maradt, más élő­lény nem volt látható. Csak később pillantottak meg még néhány embert, a­kik egy mentőcsónak el­­oldásán fáradoztak. A tengeralattjáró legénysége az ágyuk mellett a fedélzeten helyén állott. A le­génységnek megtiltották, hogy a mentési munká­latokban részt vegyen, mert egy tengeralattjáró utasokat nem vehet fel. Fölösleges minden szó annak m­egc­áfolására, hogy a tengeralattjáró legénysége gúnyosan neve­tett. Az Angliában megtartott törvényszéki tár­gyaláson a tanuk egyike sem ismételte meg ezt a rágalmazó állítást. Valótlan az az állítás is, hogy a tengeralattjáró bármikor is angol lobogót hasz­nált volna. A tengeralattjáró az elsülyesztésnél annyi gondossággal és kímélettel járt el, a­mennyi a saját biztonságával össze volt egyeztethető. Saj­nálatos, hogy emberélet is elpusztult, a felelősség azonban ezért Angliát terheli, mert Anglia az, a­mely kereskedelmi hajókat fegyverez fel és eze­ket a hadviselésben való részvételre és tengeralatt­járók megtámadására kényszeríti. A seattlei német konzul kiszabadítása. Washington, április 14. Bernstor­ff gróf német nagykövet megjelent a külügyi államtitkárnál és tiltakozott Müller seattlei német konzul letart­óz­tatása ellen, a­kit azzal vádoltak, hogy a seattlei hajógyár igazgatóságát rá akarta bírni, hogy ne építsen tengeralattjáró naszádokat Anglia szá­mára. A német nagykövet kétségbevonta a letar­tóztatás jogosságát, annál is inkább, mert a vizs­gálat a német konzul ellen semmi terhelő bizo­nyítékot nem tudott kideríteni. Bernstorff gróf erélyes­­ fellépésének megvolt a kellő eredménye, a­mennyiben a külügyi államtitkár elrendelte Müller konzul szabadlábra helyezését . Müller, már legközelebb Berlinbe fog­ utazni. Aknák a hollandiai partokon. Hága, április 14. A hollandi partra sodródott aknákról szóló legutóbbi kimutatás óta Heldernél négy aknát lövéssel, kilenc­et pedig a parton meg­semmisítettek. Ezekből öt angol, egy német, a többi ismeretlen eredetű volt. Helder és Hoek van Hol­land között 66 aknát a partról elpusztítottak. Ezek­ből 41 angol, egy franczia, öt német, a többi isme­retlen eredetű volt. A háború eleje óta 487 aknát találtak, ebből 259 angol, 54 franczia, 24 pedig német eredetű. A többiek eredete ismeretlen. Nicolson. Irta Biró Pál. Ismeretlen név. Pedig Nicolson erősen részes a világháború felidézésében. És talán éppen azért lehetett részes benne, mert a nevé­vel ismeretlen tudott maradni. Ed­várd király, a diplomáczia Lajos Fülöpje, különösen ked­velte az ilyen elrejtőzködésre képes diploma­tákat. El nem állták előle a kifelé dominálás fényes horizontját. Ha nem Andrássy gróf írja meg Nicolsonról, hogy az entente össze­­tákolásában irányító szerepe volt, inkább azt hihettük volna róla, hogy csupán statisztált. Az angol lapok —­­ ezek az eltakarásra alkal­mas nagy lepedők — a névtelenségre beren­dezett diplomaták szavát is jól értik. Nicolson, a­ki névtelen akart maradni a pétervári nagy­követségi palotájában, a legkényelmesebb csendben dolgozhatott tovább a Foreign Office jól párnázott ajtói mögött. Mint a keleti nagy­­politika angol osztályfőnöke, már ha akarta volna sem lehetett egyéb, mint névtelen nagy­ság. A »földalatti« angol diplomáczia itt végzi divina ars comediá­ját, melynek így első mes­terévé nőhetett sir Artúr Nicolson, a látha­tatlan ... Nicolson keleti iskolajárásának vonalaiba beleesett Budapest is, a­hol a kilenczvenes évek derekán Angliát képviselte. Akkori misz­­sziójához híven persze Anglia iránt való rokon­­szenvünket igyekezett ápolni. Azonkívül azon­ban nagy ambíczióval figyelt és tanult. A bu­­sinesslike-séghez hasonlatos angolszász modo­rával — a jól szabott angol kabát alatt ked­vesen rusztikus őszinteségnek festett —­ leg­közelebb férkőzhetett Szilágyi Dezső rokon­­szentélyt, a­ki később bizalmasabb barát­ságával is kitüntette. Hieronymi Károly (akkor belügyminiszter) vendégszerető házánál is be­járatos lett, sőt innen szövődött későbbi is­meretségeinek legtöbb szála. Ez ismeretségek révén kereste Nicolson a módot, hogy alapo­sabban megismerhesse közjogunkat, a nemzeti­ségi kérdéseket és mindent, a mi Deák és Andrássy konc­epcziójában nemzeti külpoliti­kánk megértéséhez közelebb segíthetne. Hieronymi jól ismerte Nicolsonnak ezt az ambíc­ióját és súlyt helyezett arra, hogy igaz és megfelelő tájékoztatást nyerhessen. Egy vé­letlen alkalommal a saját házánál szívesen ismertette meg Nicolsont a politikai írógárdá­nak egyik ma is élő jelesével, a­kit mindenkor Deák és Andrássy politikai gondolatvilága alapos ismerőjeként tiszteltek. Hozzá fordul­jon, — úgymond — ha ezt a gondolatvilágot valóban jól akarja ismerni... Nicolson ez új ismeretség után gyakori vendég lett egy kis budai házban, a­hol a német császári házzal rokon Ratibor herczeg, a német főkonzul is megfordult. Az akkori idők poli­tikai iróvilágának jelesei közül is sokan fel­keresték ezt a kis »budai Mekka«-t. Úgy jártak el ide egy letűnő korról igaz és okos szót hal­lani, mint a­hogyan lelki felfrissülésért szívesen eljár az ember a tiszta levegőre. Nicolson úgy itt, mint mindenfelé a magyar fővárosban, a magyar vendégszeretet melegén át megszűrt igaz informácziókat kapott és úgy látszott, hogy nemcsak becsüli ezeket az informác­iókat, ha­nem az ő gondolatvilágával is harmonikusak. A szláv és angol világhatalmi érdekek keresztező gyapontjáról, Perzsiából került Ni­colson hozzánk Budapestre. Ott már éreznie kellett a germán szellem jelentkezését, ám ott is úgy, mint nálunk, nem annyira a német szellem érvényesülésében, mint főként az orosz terjeszkedésben látta a veszedelmet. Az utat ide Bagdadon át, Trapezuntnak kerülve Szmirnáig, bivalyfogaton és öszvérháton tette meg. És éppen ez után, a kisázsiai néplélek közvetlenebb megismerésén át szűrődött le benne a hit, hogy a moszkovita vallási propa­ganda leple alatt új mongol veszedelem je­lentkezvén, az iszlámot meg kell szilárdítani. A középkori pogány előretörésekkel egyazon szellemű moszkovita tolakodásban a nagy­­sándori Archimedes-pontra vágyakozó czári ambícziók lendületét látta. A Balkánon erőt nyerő új veszedelem egy új frontot látott ki­fejlődni, mely India fölött is kiterjesztené a czári hatalom vonalát. Angliának európai és ázsiai érdekei megértéséből, úgy mint az em­beriség békevágyából, a kalmár szellemnek és a fenségesebb emberi hivatásoknak okosan összeegyeztetett gondolatvilágából fakadt a beaconsfieldi törökbarát politika. E politika hí­veként jött Nicolson Perzsiából Budapestre és e politika híveként érdekelte őt a berlini kon­gresszusban kulmináló magyar nemzeti kül­politika intimebb néplelki és történelmi vonat­kozása is. Szilágyi Dezső, a­ki az 1877-iki orosz-török háború törökbarát mozgalmainak szószólója volt, de a berlini szerződés törökvédő eszme­körében csak később látta igazoltnak Andrássy keleti politikáját, Nicolsonnal való érintkezése során mondta egyszer neki, hogy »a nemzet lelke mutatta a jó utat a törökbarátsághoz, az esze pedig azt, hogy e barátságot szerződési­leg biztosítsa : ez a berlini szerződés«. Baráti társaságban mondta el Szilágyi az angol poli­tikai életnek egyik idevágó érdekes epizódját is. (Nyilván Nicolsontól hallotta, a­ki az előző este éppen nála vacsorázott.) Gladstone török­­gyűlölő agitációja hevében, Disraeli török-­ ­­­ardanellák ostroma. Hivatalos török jelentés: Konstantinápoly, április 14. A főhadiszállás közli : Néhány ellenséges megfigyelő hajó teg­nap a Dardanelláktól bizonyos távolságról fél­óráig bombázta a tengerszorosok bejáratánál levő ütegeinket. Viszonoztuk a tüzelést és egy ellenséges pánczélos hajót, valamint egy torpedó­­naszádot eltaláltunk. A többi fronton nincs vál­tozás. Előkészületek a Dardanellák újabb ostroméhoz. Stockholm, április 14. A ma ideérkezett Daily Telegraph-ban ez a máltai távirat ol­vasható : — Nagy erővel folytatjuk a Dardanellák forszírozásához szükséges előkészületeket. Min­den reményünk megvan, hogy a támadást ez­úttal is siker fogja koronázni. London, április 14. A Daily News tenedoszi jelentése szerint elismerik, hogy a Dardanellák elleni támadást egyelőre beszüntették a Darda­nellák erődjeinek erőssége és a törökök tüzérségé­nek kiválóan pontos tüzelése miatt. A flotta­vezetőség mindazonáltal azt reméli, hogy végre is el fogja érni czélját. Az expedicziós hadsereg feladata: Genf, április 14. A Gazette Lausanne párisi levelezőjének híradása szerint a szövetségesek expedicziós serege nagyon gyenge ahhoz, hogy a törököket megverhesse. Meg kell azzal elé­gedni, hogy vele a török hadsereg egy részét lekötik. Minthogy a szövetségesek megállapodása sze­rint Konstantinápolyt Oroszország kapja meg, Anglia és Francziaország értésére adta az orosz­nak, hogy Oroszországnak magának kell a felada­tot teljesítenie. Oroszország hozzájárult ehhez. Viszály az entente hatalm­ai között a Dardanellák miatt. Berlin, április 14. A Le P­euple stockholmi jelentése szerint Oroszországban nem hiszik, hogy Angliát és Francziaországot csakis az Oroszország iránt érzett szeretet vezérli a Dardanellák elleni akc­ióban. Ezt bizonyítja a Novoje Vrem­ja április 4-iki számának egy czikke is, mely többek között ezeket mondja : 3

Next