Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-15 / 104. szám
Csütörtök, 1915. április 15. AZ ITJSÁG intervenczióját kérték. A hajókat a zsákmánybiróság elé állítják, Weddingen halálához. Berlin, április 15. Bismarck Herbert herczegné Friedrichsruhéban a vaskanczellár szarkofágjára gyönyörű koszorút helyezett ezzel a felírással: Weddingennek, a hősnek. © A Wayfarer, Rotterdam, április 14. A Nieuwe, Rotterdamsehe Courrant jelenti Londonból . A Wayfarer gőzösnek mintegy száz utasát Falmouthban partra szállították. Eddig nem lehetett megállapítani, vájjon a Wayfarer aknára futott-e, torpedó érte-e, vagy a hajón magán történt-e a robbanás. A Wayfarer majdnem teljesen elsülyedt, de egy közelben lévő szállítógőzös mégis a kikötőbe tudta vontatni. Újabb részletek a Falsba elsülyesztéséről. Berlin, április 14. A Wolff-ügynökség jelenti : A Falóba angol gőzös elsülyesztéséről terjesztett valótlan hírekkel szemben illetékes helyről a következőket közük : A gőzösnek a tengeralattjáró a következő jelzést adta : Nyomban forduljon meg, vagy különben lövök. A gőzös nem törődött e jelzéssel, hanem nyomban rakétajeleket adott, hogy segítséget kérjen. A tengeralattjáró negyedórai hajsza után érte csak utol a gőzöst. Noha a tengeralattjárót az a veszély fenyegette, hogy a gőzös reá lő, vagy pedig más hajók megtámadják, a tengeralattjáró mégsem torpedózott nyomban, hanem 500 méternyire megközelítette a hajót és felszólította a legénységet, hogy 10 perczen belül mindenki távozzék a fedélzetről. A gőzösről nyomban lebocsátották a mentőcsónakokat. Ez oly szabálytalan módon történt, hogy több mentőcsónak elpusztult. A legénység a többi csónakba menekült és a hajó közelében maradt, a nélkül azonban, hogy a hullámokkal küzdő utasoknak segítségére siettek volna. A hajó elhagyására vonatkozó felszólítástól a hajó megtorpedózásáig nem 10, hanem 23 peret telt el és ezt megelőzte a negyedórás hajsza, mely alatt a legénységnek volt ideje, hogy a mentőcsónakokat leoldja. Valótlan az az állítás, hogy csak három vagy öt percznyi halasztást kaptak. A torpedót csak akkor lőtték ki, mikor gyanús hajók közeledtek, amelyek támadásától kellett tartani és ami a tengeralattjáró parancsnokát gyorsabb tevékenységre kényszerítette. Mikor a torpedólövés megtörtént, a hajón a kapitányon kívül, aki bátran a helyén maradt, más élőlény nem volt látható. Csak később pillantottak meg még néhány embert, akik egy mentőcsónak eloldásán fáradoztak. A tengeralattjáró legénysége az ágyuk mellett a fedélzeten helyén állott. A legénységnek megtiltották, hogy a mentési munkálatokban részt vegyen, mert egy tengeralattjáró utasokat nem vehet fel. Fölösleges minden szó annak megcáfolására, hogy a tengeralattjáró legénysége gúnyosan nevetett. Az Angliában megtartott törvényszéki tárgyaláson a tanuk egyike sem ismételte meg ezt a rágalmazó állítást. Valótlan az az állítás is, hogy a tengeralattjáró bármikor is angol lobogót használt volna. A tengeralattjáró az elsülyesztésnél annyi gondossággal és kímélettel járt el, amennyi a saját biztonságával össze volt egyeztethető. Sajnálatos, hogy emberélet is elpusztult, a felelősség azonban ezért Angliát terheli, mert Anglia az, amely kereskedelmi hajókat fegyverez fel és ezeket a hadviselésben való részvételre és tengeralattjárók megtámadására kényszeríti. A seattlei német konzul kiszabadítása. Washington, április 14. Bernstorff gróf német nagykövet megjelent a külügyi államtitkárnál és tiltakozott Müller seattlei német konzul letartóztatása ellen, akit azzal vádoltak, hogy a seattlei hajógyár igazgatóságát rá akarta bírni, hogy ne építsen tengeralattjáró naszádokat Anglia számára. A német nagykövet kétségbevonta a letartóztatás jogosságát, annál is inkább, mert a vizsgálat a német konzul ellen semmi terhelő bizonyítékot nem tudott kideríteni. Bernstorff gróf erélyes fellépésének megvolt a kellő eredménye, amennyiben a külügyi államtitkár elrendelte Müller konzul szabadlábra helyezését . Müller, már legközelebb Berlinbe fog utazni. Aknák a hollandiai partokon. Hága, április 14. A hollandi partra sodródott aknákról szóló legutóbbi kimutatás óta Heldernél négy aknát lövéssel, kilencet pedig a parton megsemmisítettek. Ezekből öt angol, egy német, a többi ismeretlen eredetű volt. Helder és Hoek van Holland között 66 aknát a partról elpusztítottak. Ezekből 41 angol, egy franczia, öt német, a többi ismeretlen eredetű volt. A háború eleje óta 487 aknát találtak, ebből 259 angol, 54 franczia, 24 pedig német eredetű. A többiek eredete ismeretlen. Nicolson. Irta Biró Pál. Ismeretlen név. Pedig Nicolson erősen részes a világháború felidézésében. És talán éppen azért lehetett részes benne, mert a nevével ismeretlen tudott maradni. Edvárd király, a diplomáczia Lajos Fülöpje, különösen kedvelte az ilyen elrejtőzködésre képes diplomatákat. El nem állták előle a kifelé dominálás fényes horizontját. Ha nem Andrássy gróf írja meg Nicolsonról, hogy az entente összetákolásában irányító szerepe volt, inkább azt hihettük volna róla, hogy csupán statisztált. Az angol lapok — ezek az eltakarásra alkalmas nagy lepedők — a névtelenségre berendezett diplomaták szavát is jól értik. Nicolson, aki névtelen akart maradni a pétervári nagykövetségi palotájában, a legkényelmesebb csendben dolgozhatott tovább a Foreign Office jól párnázott ajtói mögött. Mint a keleti nagypolitika angol osztályfőnöke, már ha akarta volna sem lehetett egyéb, mint névtelen nagyság. A »földalatti« angol diplomáczia itt végzi divina ars comediáját, melynek így első mesterévé nőhetett sir Artúr Nicolson, a láthatatlan ... Nicolson keleti iskolajárásának vonalaiba beleesett Budapest is, ahol a kilenczvenes évek derekán Angliát képviselte. Akkori miszsziójához híven persze Anglia iránt való rokonszenvünket igyekezett ápolni. Azonkívül azonban nagy ambíczióval figyelt és tanult. A businesslike-séghez hasonlatos angolszász modorával — a jól szabott angol kabát alatt kedvesen rusztikus őszinteségnek festett — legközelebb férkőzhetett Szilágyi Dezső rokonszentélyt, aki később bizalmasabb barátságával is kitüntette. Hieronymi Károly (akkor belügyminiszter) vendégszerető házánál is bejáratos lett, sőt innen szövődött későbbi ismeretségeinek legtöbb szála. Ez ismeretségek révén kereste Nicolson a módot, hogy alaposabban megismerhesse közjogunkat, a nemzetiségi kérdéseket és mindent, a mi Deák és Andrássy koncepcziójában nemzeti külpolitikánk megértéséhez közelebb segíthetne. Hieronymi jól ismerte Nicolsonnak ezt az ambícióját és súlyt helyezett arra, hogy igaz és megfelelő tájékoztatást nyerhessen. Egy véletlen alkalommal a saját házánál szívesen ismertette meg Nicolsont a politikai írógárdának egyik ma is élő jelesével, akit mindenkor Deák és Andrássy politikai gondolatvilága alapos ismerőjeként tiszteltek. Hozzá forduljon, — úgymond — ha ezt a gondolatvilágot valóban jól akarja ismerni... Nicolson ez új ismeretség után gyakori vendég lett egy kis budai házban, ahol a német császári házzal rokon Ratibor herczeg, a német főkonzul is megfordult. Az akkori idők politikai iróvilágának jelesei közül is sokan felkeresték ezt a kis »budai Mekka«-t. Úgy jártak el ide egy letűnő korról igaz és okos szót hallani, mint ahogyan lelki felfrissülésért szívesen eljár az ember a tiszta levegőre. Nicolson úgy itt, mint mindenfelé a magyar fővárosban, a magyar vendégszeretet melegén át megszűrt igaz informácziókat kapott és úgy látszott, hogy nemcsak becsüli ezeket az információkat, hanem az ő gondolatvilágával is harmonikusak. A szláv és angol világhatalmi érdekek keresztező gyapontjáról, Perzsiából került Nicolson hozzánk Budapestre. Ott már éreznie kellett a germán szellem jelentkezését, ám ott is úgy, mint nálunk, nem annyira a német szellem érvényesülésében, mint főként az orosz terjeszkedésben látta a veszedelmet. Az utat ide Bagdadon át, Trapezuntnak kerülve Szmirnáig, bivalyfogaton és öszvérháton tette meg. És éppen ez után, a kisázsiai néplélek közvetlenebb megismerésén át szűrődött le benne a hit, hogy a moszkovita vallási propaganda leple alatt új mongol veszedelem jelentkezvén, az iszlámot meg kell szilárdítani. A középkori pogány előretörésekkel egyazon szellemű moszkovita tolakodásban a nagysándori Archimedes-pontra vágyakozó czári ambícziók lendületét látta. A Balkánon erőt nyerő új veszedelem egy új frontot látott kifejlődni, mely India fölött is kiterjesztené a czári hatalom vonalát. Angliának európai és ázsiai érdekei megértéséből, úgy mint az emberiség békevágyából, a kalmár szellemnek és a fenségesebb emberi hivatásoknak okosan összeegyeztetett gondolatvilágából fakadt a beaconsfieldi törökbarát politika. E politika híveként jött Nicolson Perzsiából Budapestre és e politika híveként érdekelte őt a berlini kongresszusban kulmináló magyar nemzeti külpolitika intimebb néplelki és történelmi vonatkozása is. Szilágyi Dezső, aki az 1877-iki orosz-török háború törökbarát mozgalmainak szószólója volt, de a berlini szerződés törökvédő eszmekörében csak később látta igazoltnak Andrássy keleti politikáját, Nicolsonnal való érintkezése során mondta egyszer neki, hogy »a nemzet lelke mutatta a jó utat a törökbarátsághoz, az esze pedig azt, hogy e barátságot szerződésileg biztosítsa : ez a berlini szerződés«. Baráti társaságban mondta el Szilágyi az angol politikai életnek egyik idevágó érdekes epizódját is. (Nyilván Nicolsontól hallotta, aki az előző este éppen nála vacsorázott.) Gladstone törökgyűlölő agitációja hevében, Disraeli török- ardanellák ostroma. Hivatalos török jelentés: Konstantinápoly, április 14. A főhadiszállás közli : Néhány ellenséges megfigyelő hajó tegnap a Dardanelláktól bizonyos távolságról félóráig bombázta a tengerszorosok bejáratánál levő ütegeinket. Viszonoztuk a tüzelést és egy ellenséges pánczélos hajót, valamint egy torpedónaszádot eltaláltunk. A többi fronton nincs változás. Előkészületek a Dardanellák újabb ostroméhoz. Stockholm, április 14. A ma ideérkezett Daily Telegraph-ban ez a máltai távirat olvasható : — Nagy erővel folytatjuk a Dardanellák forszírozásához szükséges előkészületeket. Minden reményünk megvan, hogy a támadást ezúttal is siker fogja koronázni. London, április 14. A Daily News tenedoszi jelentése szerint elismerik, hogy a Dardanellák elleni támadást egyelőre beszüntették a Dardanellák erődjeinek erőssége és a törökök tüzérségének kiválóan pontos tüzelése miatt. A flottavezetőség mindazonáltal azt reméli, hogy végre is el fogja érni czélját. Az expedicziós hadsereg feladata: Genf, április 14. A Gazette Lausanne párisi levelezőjének híradása szerint a szövetségesek expedicziós serege nagyon gyenge ahhoz, hogy a törököket megverhesse. Meg kell azzal elégedni, hogy vele a török hadsereg egy részét lekötik. Minthogy a szövetségesek megállapodása szerint Konstantinápolyt Oroszország kapja meg, Anglia és Francziaország értésére adta az orosznak, hogy Oroszországnak magának kell a feladatot teljesítenie. Oroszország hozzájárult ehhez. Viszály az entente hatalmai között a Dardanellák miatt. Berlin, április 14. A Le Peuple stockholmi jelentése szerint Oroszországban nem hiszik, hogy Angliát és Francziaországot csakis az Oroszország iránt érzett szeretet vezérli a Dardanellák elleni akcióban. Ezt bizonyítja a Novoje Vremja április 4-iki számának egy czikke is, mely többek között ezeket mondja : 3