Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-25 / 114. szám

6 Vilmos császár Zeppelinnek. Stuttgart, április 24. Vilmos császár Zeppelin grófnak az I. osztályú vaskeresztet adományozta. Angol győzelmi mámor: Amsterdam, április 24. A Zillebeke melletti­­50 méter magas dombon aratott állítólagos angol győzelemről az Allgemeene Handelsblad a követke­zőket írja : A kis sikert, melynek a nyugati barettér általános helyzetére alig van valami jelentősége, csak nagy erőfeszítéssel érték el. Hány halott és sebesültbe került ez megint? Azt a kérdést is fel lehet tenni, hogy az eredmény megérte-e az áldo­zatot? Luneville bombázása. Lyon, április 24. A Nouvelliste jelentése sze­rint április 22-én kora reggel több Taube-gép át­repült Luneville fölött. A lakosokat a ledobott bombák robbanása felverte. Megállapították, hogy tizennégy helyen csaptak be a bombák. Hét bomba állítólag gyújtóbomba volt. Kár nem tör­tént. A franczia szállítási botrány. Paris, április 24. Egy cherbourgi altiszt fel­jelentése folytán kiderült, hogy a hússzállítók meg­­vesztegették­ a ka­onai intenda­ntura személyzetét. Több, részben előkelő családból származó ti­ztet, továbbá altiszteket és közlegényeket, összesen tzenöt embert letartóztattak. Az alkohol elleni küzdelem Angliában. London, április 24. A Times szerint a kormány a jövő héten nem fog az alkohollal való kereskede­lem ellen határozott intézkedéseket életbe léptetni, hanem megelégszik majd bizonyos korlátozások­kal, melyeknek következtében a kormány szigo­rúbban ellenőrizheti a szeszkimérést. I T ! Hm mii'ii ! — Érdekes... — C­sodálom, hogy ön ezt nem tudja. De persze, csak két napja van itt. Én tíz eszten­deje minden évben itt nyaralok ... Különben azt mondják, hogy ez a nő nem alulról jött. Állítólag egy román bojár lánya, valami keleti herczegkisasszony. Oláh nem válaszolt. Nem c­áfolta meg a román herczegnőt, pedig most már emlékezett, öt vagy talán hat esztendő mélységéből egy borulatos, hűvös est képe emelkedett föl a gondolatában, egy gummiköpenyes, szegényes köntösű szép fiatal leány, vacsora egy budai vendéglőben, csodálkozva és értetlenül bámuló nagy, kék szemek, azután a villamos kocsi tá­voli dugása ... Ez a villamos csakugyan messzire ment, hogy itt érte utol. Oláh most már a második éjszakán nem aludt nyugodtan e budai este miatt. Mind­untalan eléje villant a tóparti kép, a bronz­lámpás, nagy sötétkék automobil, benne a sárga selyemülésén egy elegáns, gyönyörű szőke nő, a meglepetés fölvillanásával a szemében és mosolyával az ajkán. Megpróbálta az egyik jelenséget átöltöztetni a másik köntösébe és megfordítva,­ de nem ment. Szinte lázasan za­varos képzetei támadtak : határozottan és világosan csak azt érezte, hogy az a leány gyönyörű, a mesehnek igaza lehet, hogy a leg­szebb a világon és a gondolatai zavaros hát­terében egy magas, ridegen egyenes, arany­­sujtással borított férfialak emelkedett ki a homályból, gőgösen, h­ideg gunynyal szegezve rá ellenséges tekintetét : a nagyherczeg ... Már hajnalodott, mikor­, elnyomta végre az álom és valamivel későbben kelt, mint rendesen. A levelei között volt egy, a­melyiken nem volt bélyeg. —­ Egy inas hozta ■— jelentette a portás. Oláh egész bizonyosan tudta, ki küldte. És nem csalódott. »A mai estéjét nekem kell áldoznia. Nálam kell ebédelnie. Nagyon szívesen el­küldeném érte a kocsimat, de nem tudom, akarja-e ? Különben a villa előtt száz lépés­nyire van a hajóállomás. Ha még emlékszik rám , el fog jönni.« Se megszólítás, se aláírás. Oláh, maga se tudta miért, majdnem el­kiáltotta magát örömé­ben. Csodaszép, verőfényes nap volt. Mintha az idő aranyos muzsikaszóval kért volna bocsá­natot, hogy még olyan soká lesz este. * A hófehér hajó talán tiz perczig se sétált még és harangozott a megállónak, a­hol Oláh­nak ki kellett, szállania. A hajóhídnál egy szürke selyem­köpenyes nőalak állt egyedül. Oláhnak földobbant a szive : — Csak nem tán ? De csakugyan ő volt. Mosolygó arczczal, előrenyujtott kézzel jött a férfi elé és nagyon elfogódott hangon, halkan mondotta : — Úgy féltem, hogy nem jön el ! Oláh mosolygott. — No de, hát hogy is gondolt ilyet. . . Hosszan, melegen néztek egymás szemébe. A leány arcza ragyogott az örömtől. Nevetve kérdezte: — Vallja meg őszintén , megismert ? Megvallom őszintén : igen. — És a nevemre emlékszik ? — Nem, Zsófika, arra már nem emlék­szem. A leány arczán őszinte meglepetés tükrö­ződött. Csöndesen mondta : — É­dekes... Csakugyan tudja. — Ér­dekes. Oláh mosolyogva mondta : —­ Hisz mondtam magának, hogy nekem nagyon tetszik ez a név ! De igazán gyönyörű és zavarba hoz, hogy maga fáradt ki elém. A leány egy oldal pillantást vetett rá, fur­csán, röviden elnevette magát és csak később szólalt meg : — Nehezen vártam. Nagyon sokat gon­doltam magára. El se képzelheti, hogy milyen sokat ... És ez a fáradság, a­mint láthatja, nem is volt túlságos . . . Csakugyan, már ott is voltak a villa kapu­jában. Gyönyörű, nagy kert a szelíden emel­kedő hegyoldalon : az épület nagyon finom, egyemeletes kis palota, sima, nyugodt, se nem kaczér, se nem pompázatos. A leghatásosabb benne a nagy, szokatlanul széles és középütt tornyosan kigömbölyödő üveges folyosó, úgy megrakva bútorral, porczellánnal, bronzzal, faragott oszlopokkal és állványokkal, mint egy múzeum­. — így kaptam, ■— mondta, a leány — a­hogy van. Egy öreg franczia herczegné örökösei adták el és én egy szekrényt se mozdíttattam el a helyéről. Az a herczegné bizonyosan job­ban tudta, minek hol kell lennie, mint én. Akarja megnézni a házat ? Oláh akarta. Érdekelték a szép és finom holmik, annyival is inkább, mert a­mi még jobban érdekelte volna, arról úgyse lehetett beszélni. Minden kérdés illetlenség lett volna. És a leány ebben a tekintetben­­ nem jött elébe. Egy szót se ejtett a múltról. Sorra járták a szobákat: egyik kisebb volt, mint a másik, némelyik valósággal csak egy zu­gocska, de mind selyemmel kárpitozva, csupa aranylábú bútor, sok gobelin, kevés szőnyeg, furcsa asztalkák, sok tükör, de sehol egy kép és sehol egyetlenegy óra. A leány tízszer is elismételte: AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1915. április 25. Világháború, Hiborn a tengeren és a gyarmatokon. Japán válasz az Egyesült­ Államoknak. Pétervár, április 24. Irkuczkból jelentik : Az Egyesült­ Államok kérdésére Japán azt a ha­tározott választ adta, hogy a közte és Kína között folyó tárgyalások nem irányulnak az Egyesült­ Államok ellen. Japán a Kínában élő degenek védelmét hozza fel indokul kínai csa­patsz­állít­ása­ira. Három japán hadosztály Santungban, Berlin, április 24. Az esti lapok hírt kaptak Kopenhágán át Pétervárról, hogy a japánok megkezdték a hadműveleteket Santungban, és eddig három hadosztályt szállítottak partra. Tengerészkatonáinkat Japán szabadon­­bocsátotta. Brünn, április 24. A helybeli Den­hire szerint a »Kaiserin Elisabeth« hajó személyzetéhez tartozó tizenkilencz osztrák-magyar tengerészkatona ki­szabadult a japán fogságból. Hudecz Rudolf ka­tonai lelkész jelentette brünni rokonainak az örven­detes hírt. Hudecz Csingtauban esett tizenkilenczed­magával a japánok fogságába. Onnan Kínába vit­ték és a kínai hatóságnak adták át őket. Hudecz azonnal Pekingbe utazott. Vele egyidejűleg sza­badult a japán fogságból Dub Ernő dr. hajóorvos meg tizenhét egészségügyi katona. Az Egyesült­ Államok keletázsiai birtokai­kat féltik. Kopenhága, április 24. Washingtonból táv­­iratozzák . A távol Kelet tisztázatlan helyzete arra késztette az Egyesült­ Államokat, hogy messzeható katonai óvóintézkedéseket rendel­jenek el keletázsiai birtokaikon. Megbízható jelentések szerint tekintélyes amerikai csapat­tömegeket vontak össze a Fülöp-szigeteken. Azonfelül újabb csapatszállítások is lesznek. A hadügyminisztérium nagyszámú amerikai szállítóim jót bérelt ki, hogy katonaságot és hadiszert szállítson rajtuk. Ennek következ­tében San Francisco és Manila között for­galmi zavar támadt. Görög-olasz érdekellentét, Athén, április 24. A helybeli sajtó erő­sebben hangsúlyozza, mint valaha, hogy az Adrián, az Égei-tengeren és a■ kisázsiai tenger­parton Görögország érdekei ellenkeznek Olasz­országéval. Zográfosz külügyminisztert a király ma kihallgatáson fogadta. A kihallgatás után mi­nisztertanács volt. Elsülyedt Sism-orosz gőzös. Berlin, április 24. Stockholmból jelentik: A Frank finn-orosz gőzös, mely tegnap indult el Stockholmból Abot felé, elsülyedt Aaland mellett. Hogy a robbanásnak akna, vagy torpedó volt-e az okozója, még nem tudják. A legénység sorsáról még nem érkezett értesítés. Matrózlázadás Gibraltárban, Madrid, április 24. Algezirasból jelentik, hogy a Gibraltárnál horgonyzó hajók indiai le­génysége körében lázadás tört ki. Részletek még hiányoznak. A Dardanellák ostroma. Pár nap előtt jelentették, hogy mintegy húszezer angol és franczia katona szállott partra a szároszi öbölben. Most az a hír érke­zik, hogy a már több mint egy hete Alexandriá­ból történnek csapatszállítások a Dardanellák felé, még­pedig állítólag három hadosztály, vagyis körülbelül 60.000 ember. Ezek nagyob­­bára szintén a szároszi öbölben akarnak partra szállni. Mudrosz és Kübrosz felől is katonai szállítmányokat jelentenek s athéni híradások szerint Gallipoli van kiszemelve a szárazföldi hadműveletek támaszpontjául a Dardanellák ellen. Hogy mi igaz mindezekből a hírekből, különösen pedig hogy valóban 80.000 főnyi sereg készül-e partra szállni török területen, csakhamar ki fog derülni. De habár 80.000 ember elég tekintélyes haderő, alig hihető, hogy ezzel az erővel kíséreljék meg a szövet­ségesek a Dardanellák szárazföldi ostromát. Mert tudvalevő, hogy igen erős török hadsereg áll harczrakészen a szorosok közelében s ezek, valamint a parti ütegek, a­melyek hatásáról már volt alkalma az ellenségnek meggyőződni, már a partraszállásnál is veszedelmes, sőt vég­zetes fordulatot adhatnak a szövetségesek vállalkozásának. Nézeteltérések az angol admiralitásban. Athén, április 21. Angol forrásból eredő értesülések szerint a Dardanellák elleni akc­ió

Next