Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)
1915-04-28 / 117. szám
4 omlás fenyegeti. A harczok terjedelme és hevessége egyre nő. Tetőpontját alkalmasint közvetetlenül Ypern előtt éri el. London, április 27. (Reuters) French tábornagy jelenti : A heves küzdelmek egyre tartanak. Az általános helyzet változatlan. Balszárnyunknak, mikor a francziák visszavonulása folytán kénytelen volt harczvonalát megváltoztatni, északi irányból jövő támadásokat kellett feltartania és egyúttal nyugati irányban St. Julien felé kellett kiterjeszkednie. Ezáltal az arczvonal gyengült. A kanadaiak bátor ellenállása után, melyet nagy túlerővel szemben fejtettek ki, St. Julien az ellenség kezébe jutott. A németeknek Yperntől keletre intézett támadásai balul ütöttek ki, noha az ellenség ismét fojtó gázokat használt. Német tiszteket és legénységet fogtunk el. A legutóbbi három nap alatt a németeknek rendkívül súlyos veszteségeket okoztunk. A mi veszteségeink szintén súlyosak. Valótlan a német jelentésnek az a része, mely azt mondja, hogy négy nehéz ágyút zsákmányoltak. Egy angol aviatikus bombákat dobott Kortryk állomásra és elpusztította a vasutat. Joffre szépítgető jelentése. Genf, április 27. A franczia szépitgető jelentést kísérő párisi kommentárokból vitágosan kitűnik, hogy a franczia parti lakosság igen kis bizalommal tekint a németek fejlődő flandriai offenzívája felé. Feltűnő, hogy a jegyzékben, melyet maga Millerand fogalmazott meg, szó sincs a kanadai osztagok működéséről. Ennek az legyen az oka, hogy French az egyik legutóbb megjelent, a közös akciókkal foglalkozó jelentés bizonyos fordulataival nem volt megelégedve. French akkor a saját vezérkarával egy az Egyesült Államok és Kanada számára készült külön jelentést íratott. A francziák veszteséglistát követelnek. Berlin, április 27. A Humanité jelentése szerint a franczia képviselőház ötvenhat tagja indítványban arra kérte a kormányt, hogy sürgősen adja ki az augusztus 4-től december 31-ig szóló veszteséglistát. A katonák családjainak joguk van arra, hogy hozzátartozóik sorsát megtudják. Megbüntetett franczia tábornok: Berlin, április 27. Genfből táviratozzák. A franczia hadvezetőség felmentette Chateau tábornokot, aki Belfort déli erődrészének parancsnoka. Az a vád ellene, hogy mulasztásokat követett el s csak igy volt lehetséges, hogy német, aviatikusok Belfortban bombákkal felrobbantották a lőszerraktárt s a repülőgépek hangáraiban is kárt tettek. Az angol sorozások eredménye: London, április 27. Mac Kamara államtitkár egy beszédében kijelentette, hogy Kitchener meg van ugyan elégedve az angol néphez intézett felhívásának eredményével, de ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy szaporodott volna a hadseregbe belépők száma. Amiens bombázása: Frankfurt, április 27. A Frankfurter Zeitung jelenti Londonból. Egy angol tábori levél érdekes részleteket közöl két német Taubénak Amiens ellen intézett támadásáról. A repülőgépek halált és pusztulást okoztak széles területen. Már az első bombák bebizonyították, hogy a németek új találmányú, rendkívül erős robbantóanyagot használnak. Huszonkét ház elpusztult, hetven megsérült. Harmincz személyt öltek meg a bombák, vagy megsebeztek. Megbüntetett belga tábornokok és ezredesek. Berlin, április 27. A Deutsche Tageszeitungnak táviratozzák Brüsszelből, hogy a belga főhadiszállásról érkezett hírek szerint sok belga csapatparancsnok elkövetett hibák miatt kényszernyugdíjba fog menni. Kilencz tábornokról és öt ezredparancsnokról beszélnek a belga főhadiszálláson, akik idő előtt kénytelenek magukat nyugdíjaztatni, két tábornokot pedig a király elmozdított vezetőállásukból és kisebb szerepkört adott nekik, a józanok véleményét a hiú diplomatákról, kik a japán háború kudarcza után az európai szláv kérdés erőszakolásában keresik a »csinosító« expedienst. Szépségkultusz ez, amelyhez milliók és milliók véréből sajtoltatnék a pirosító. Akik csinálják, festett bábokká válhatnak általa, nem államférfiakká. Mert üzletet ebből a csinosításból is, meglássák, az angol fog csinálni. A pánszlávizmus mint üzleti politika eszköze, ezt a lelki diszpozícziókból »kinevelendő akarást« örök időkre elbéníthatja. Oroszország nagyhatalmi pozícióját »a véres pánszlávizmus« csak veszélyeztetheti, a »vérnélküli pánszlávizmus« megteremtheti. Különben is a fajharezok nyers erőkifejtései sohasem szánthatnak mélyre oly utakon, ahol idegen racebeliek húsán át kellett gazolniok. Az 1877/78-iki orosz-török háború tanulságaira utal. »Előzetes tudomásunk és akaratunk ellenére« sodortattunk ebbe a háborúba —írja keserű emlékezéssel —és ez a háború felforgatott mindent, amire egy jó diplomáczia háború nélkül egészséges politikát építhetett volna. Erősödhetett volna minden szláv elem a rokonszenvünk javára. A háború által gyöngült, mert egymás marására uszíttatott. Szerbia féltékenysége Bulgáriával szemben népgyengítő súrlódások magvait termelte. Romániát Besszarábia kihasításával elidegenítettük Oroszországtól. Bulgáriában a tűrhetetlen prepotenczia tette gyűlöltté Oroszországot. A pánszlávizmus a balkáni lelkek mélyén »ijesztő kísértetté« nőtt, érvényesülésének eshetősége valami olyan monstruózus hatalmi megnövekedés árnyát festette Európa egére, amelytől barátnak és ellenségnek egyaránt meg kellett rémülnie. Az összes szlávok egyesítése orosz uralom alatt beteges fantom és földrajzilag is lehetetlen. Oroszországot idegen népfajok ékeivel átfúrt természetellenesen beteg kolosszussá dagasztaná. A fizikai és pszichológiai törvényekre támaszkodó meggyőződés nyugalmával dobja Trubetzkoi a legvaskosabb igazságokat a »desperációk és álomjárók« útja elé, hogy megállítsa őket »a szakadék szélén«. A történetből tógájából ki-kivillan az agitátori fegyver, hogy jobban hasson. Pedig érzi, hogy egy kolosszálisan nagy eszmei tornában kevesedmagával túlerő ellen harczol és mégis erősebbnek érzi magát. Érzi, hogy a hatalom, mely a butaságok nyers erőtömegein dominálva tud rossz útján is érvényesülni, végeredményében gyengébb lesz, mint ő. A háború megakadályozásában nem igen bízik, de kiérezhető a sorai mögül, hogy »a nagy elsodratás« véres tanulságai életre támasztják az igazságokat. Előre megírja a háború után való békeirodalom első úttörő munkáját. A múlt bonczolgatása és a jövő sejtései vonalában képtelenségnek tartja, hogy a pánszlávok hitet támaszthassanak maguk iránt, ha nyílt programmjukat enyhítették is. Hiába közeledik Oroszország a lelki bátorság czímén az európai szlávok bizalma felé. A lengyel kérdés történelmi bizonyságai derékban törik ezt az igyekezetet. Egyébként is Oroszországban a szláv fajok különféle vegyülékeinek olyan összetételei gyurattak bele egy birodalmi eszmébe, hogy az új szláv államok fölött való gondnoki formula a régi történelmi részekben is kiváltaná e formulák iránt a vágyakat. A lengyel kérdés eddigi kezelése bizonyítja, hogy a birodalmi eszmekört az ilyen gondnokoskodás ki nem elégítheti. A lengyel-orosz kibékülés a szláv és latin fajok gyökeréig ható rokonérzést válthatta volna ki és kezdete lehetett volna annak a processzusnak, amelyet most dél felé ígérgetnek az orosz diplomaták, és mégsem volt erejük hozzá, hogy megcsinálják a békét. A lengyel leigázás mint történelmi memento minden időkre hirdetni fogja, hogy az orosz csak leigázni tudja a szláv testvért, de nem megnyerni és boldogítani. Keserű kegyetlenséggel mondja ki Trubeszkoi, hogy Lengyelország letörése az orosz hatalmi politika, legfőbb erkölcsi és politikai bűne. Ki nem mondja a szót, hogy ostobaság is, pedig odakonkludál. A restitutio Poloniai-t mint valami programmot dobja Trubetzkoi a betűkön áttörő homloktérbe, mert hite szerint enyhülnie kellett volna a német-orosz súrlódásnak is a lengyel kérdés okos kikapcsolása által, amiért Németország is áldozatot hozott volna. Trubetzkoi az Ukrajna ügyét is szóváteszi, de nem merül el mélyebben a kérdésbe, ámbár hogy ezt is felszínre dobja, nyilvánvaló a rokon szláv törzsek szabadságvágya iránt érzett olyan rokonszenve, amelyet egy reáls nagyhatalmi politika irányában szeretne érvényesíteni, így válik Trubetzkoj talán pozitívabb öntudatosság nélkül az orosz föderáczió szószólójává. Föderativ orosz nagyhatalmi politikát czéloz, anélkül hogy nyílt zászlóbontással a politikai pártalakítás ódiumát zúdítaná magára. De a meglévő kereteken túlra így sem biztatja Oroszországot. Például nemcsak hogy nem bolygatja Ausztria-Magyarország szláviai ügyét, hanem egyenesen a mellett érvel, hogy »a monarchia fentartandó, léte és függetlensége megóvandó, mert konstrukcziója és helyzete által az európai egyensúly biztonsági tényezőjévé vált«. Ezért is óva inti Oroszországot, hogy kalandvágyó »kis balkáni ambicziók által ferde utakra tolassa magát«. Ha tolatik a czéljai felé és nem természetes erők egészséges lendületei által igyekszik czéljait megközelíteni, nagyhatalmisága jövőjét problematikussá teszi... AZ ÚJSÁS Szerda, 1915. április 28. Az angolok vérebekkel fognak harczolni. Madrid, április 27. Idevaló lapok a, következő londoni táviratot közük »Az angol hadvezetőség 1500 vérebet fog küldeni a nyugati harc,térre. Ezek a vérebek nagyszerűen ki vannak tanítva. Lövészárkokban elhelyezett, német katonai egyenruhába öltöztetett bábokra uszitva, széttépték azokat és minden eddigi kísérlet fényesen sikerült.« A franczia kikötők kiépítése: Páris, április 27. A Temps jelenti : Sembat, a közmunkák minisztere és a kamara közmunkaügyi bizottsága Nantes-ba érkeztek, ahol megtekintették a kikötőt. A miniszter fogadásánál a kereskedelmi kamara elnöke kijelentette, hogy a nantesi kikötőt ki kell építeni, hogy a fokozott forgalom igényeinek megfeleljen. Az utóbbi évek munkája mégis lehetővé tette, hogy a háború első hat hónapjában nagyszámú angol muníciós és csapatszállító hajó köthetett ki Nantes-ban. A miniszter válaszában kijelentette, hogy minden franczia kikötőt ki kell építeni, mert ezt kívánja Francziaország külkereskedelme. Francziaország ebben példát vehet Németországról. Francziaországnak semmi oka sincs büszkének lenni, ha összehasonlítja, mit csináltak a németek Németországból és a francziák mennyire kihasználatlanul hagyták Francziaország fényes fekvését és segédforrásait. Francziaországnak a közmunkák terén nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy a megérdemelt nagysághoz jusson. Ehhez azonban a franczia népnek és a franczia kormánynak olyan erényekkel kell gyarapodnunk, melyek most hiányzanak : kitartás fáradozásaikban, állhatatosság nézeteikben. A Dardanellák ostroma. A szövetségesek újabb kudarcza a Dardanelláknál. Konstantinápoly, április 27. A Milli, távirati ügynökség jelenti: A főhadiszállásról a következő kommünikét teszik közzé. E hó 25-én az ellenség hadihajóinak védelme alatt a Gallipoli-félsziget nyugati partjának négy pontján kísérelte meg a partraszállást: a Sighhindere torkolatánál, Ari-Burnu partvidékén, Kaba Tepe és Tekke Burnutól nyugatra, valamint Kumrele mellett. A Tekke Burnu mellett partraszállott ellenséges csapatot katonáink szuronyrohama a tengerbe dobta. Az Ari Burnu mellett partraszállított csapatok, amidőn előre akartak nyomulni, kénytelenek voltak csapataink ellentámadásának engedni. Csapataink a partra vetették őket vissza.