Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-28 / 117. szám

4 omlás fenyegeti. A harczok terjedelme és hevessége egyre nő. Tetőpontját alkalmasint közvetetlenül Ypern előtt éri el. London, április 27. (Reuters) French tá­bornagy jelenti : A heves küzdelmek egyre tartanak. Az általános helyzet változatlan. Balszárnyunknak, mikor a francziák vissza­vonulása folytán kénytelen volt harczvonalát megváltoztatni, északi irányból jövő támadá­sokat kellett feltartania és egyúttal nyugati irányban St. Julien felé kellett kiterjeszkednie. Ezáltal az arczvonal gyengült. A kanadaiak bátor ellenállása után, melyet nagy túlerővel szemben fejtettek ki, St. Julien az ellenség ke­zébe jutott. A németeknek Yperntől keletre in­tézett támadásai balul ütöttek ki, noha az ellenség ismét fojtó gázokat használt. Német tiszteket és legénységet fogtunk el. A leg­utóbbi három nap alatt a németeknek rend­kívül súlyos veszteségeket okoztunk. A mi veszteségeink szintén súlyosak. Valótlan a német jelentésnek az a része, mely azt mondja, hogy négy nehéz ágyút zsákmányoltak. Egy angol aviatikus bombákat dobott Kortryk állomásra és elpusztította a vasutat. Joffre szépítgető jelentése. Genf, április 27. A franczia szépitgető jelentést kísérő párisi kommentárokból vitágosan kitűnik, hogy a franczia parti lakosság igen kis bizalommal tekint a németek fejlődő flandriai offenzívája felé. Feltűnő, hogy a jegyzékben, melyet maga Mille­­rand fogalmazott meg, szó sincs a kanadai osztagok működéséről. Ennek az legyen az oka, hogy French az egyik legutóbb megjelent, a közös akc­iókkal foglalkozó jelentés bizonyos fordulataival nem volt megelégedve. French akkor a saját vezérkarával egy az Egyesült­ Államok és Kanada számára ké­szült külön jelentést íratott. A francziák veszteséglistát követelnek. Berlin, április 27. A Humanité jelentése szerint a franczia képviselőház ötvenhat tagja indítvány­­ban arra kérte a kormányt, hogy sürgősen adja ki az augusztus 4-től dec­ember 31-ig szóló veszteség­listát. A katonák családjainak joguk van arra, hogy hozzátartozóik sorsát megtudják. Megbüntetett franczia tábornok: Berlin, április 27. Genfből táviratozzák. A franczia hadvezetőség felmentette Chateau tábor­nokot, a­ki Belfort déli erődrészének parancsnoka. Az a vád ellene, hogy mulasztásokat követett el s csak igy volt lehetséges, hogy német, aviati­­kusok Belfortban bombákkal felrobbantották a lőszerraktárt s a repülőgépek hangáraiban is kárt tettek. Az angol sorozások eredménye: London, április 27. Mac Kamara állam­titkár egy beszédében kijelentette, hogy Kitchener meg van ugyan elégedve az angol néphez intézett felhívásának eredményével, de ez semmi esetre sem jelenti azt, hogy szapo­rodott volna a hadseregbe belépők száma. Amiens bombázása: Frankfurt, április 27. A Frankfurter Zeitung jelenti Londonból. Egy angol tábori levél érde­kes részleteket közöl két német Taubénak Amiens ellen intézett támadásáról. A repülőgépek halált és pusztulást okoztak széles területen. Már az első bombák bebizonyították, hogy a németek új találmányú, rendkívül erős robbantóanyagot használnak. Huszonkét ház elpusztult, hetven megsérült. Harmincz személyt öltek meg a bom­bák, vagy megsebeztek. Megbüntetett belga tábornokok és ezredesek. Berlin, április 27. A Deutsche Tageszeitung­­nak táviratozzák Brüsszelből, hogy a belga fő­hadiszállásról érkezett hírek szerint sok belga csapatparancsnok elkövetett hibák miatt kényszer­­nyugdíjba fog menni. Kilencz tábornokról és öt ezredparancsnokról beszélnek a belga főhadiszállá­son, a­kik idő előtt kénytelenek magukat nyugdí­­jaztatni, két tábornokot pedig a király elmozdított vezetőállásukból és kisebb szerepkört adott nekik, a józanok véleményét a hiú diplomatákról, kik a japán háború kudarcza után az európai szláv­ kérdés erőszakolásában keresik a »csi­nosító« expedienst. Szépségkultusz ez, a­mely­hez milliók és milliók véréből sajtoltatnék a pirosító. A­kik csinálják, festett bábokká válhatnak általa, nem államférfiakká. Mert üzletet ebből a csinosításból is, meglássák, az angol fog csinálni. A pánszlávizmus mint üzleti politika eszköze, ezt a lelki diszpozí­­cziókból »kinevelendő akarást« örök időkre elbéníthatja. Oroszország nagyhatalmi pozí­­c­ióját »a véres pánszlávizmus« csak veszé­lyeztetheti, a »vérnélküli pánszlávizmus« meg­teremtheti. Különben is a fajharezok nyers erőkifejtései sohasem szánthatnak mélyre oly utakon, a­­hol idegen racebeliek húsán át kellett gazolniok. Az 1877/78-iki orosz-török háború tanulságaira utal. »Előzetes tudomá­sunk és akaratunk ellenére« sodortattunk ebbe a háborúba —írja keserű emlékezéssel —és ez a­ háború felforgatott mindent, a­mire egy jó diplomáczia háború nélkül egészséges politi­kát építhetett volna. Erősödhetett volna min­den szláv elem a rokonszenvünk javára. A háború által gyöngült, mert egymás marására uszíttatott. Szerbia féltékenysége Bulgáriával szemben népgyengítő súrlódások magvait ter­melte. Romániát Besszarábia kihasításával el­idegenítettük Oroszországtól. Bulgáriában a tűrhetetlen prepotenczia tette gyűlöltté Orosz­országot. A pánszlávizmus a balkáni lelkek mélyén »ijesztő kísértetté« nőtt, érvényesülé­sének eshetősége valami olyan monstruózus hatalmi megnövekedés árnyát festette Európa egére, a­melytől barátnak és ellenségnek egy­aránt meg kellett rémülnie. Az összes szlávok egyesítése orosz uralom alatt beteges fantom és földrajzilag is lehetetlen. Oroszországot ide­gen népfajok ékeivel átfúrt természetellenesen beteg kolosszussá dagasztaná. A fizikai és pszichológiai törvényekre tá­maszkodó meggyőződés nyugalmával dobja Trubetzkoi a legvaskosabb igazságokat a »des­­perációk és álomjárók« útja elé, hogy meg­állítsa őket »a szakadék szélén«. A történet­b­ől tógájából ki-kivillan az agitátori fegyver, hogy jobban hasson. Pedig érzi, hogy egy ko­losszálisan nagy eszmei tornában kevesed­­magával túlerő ellen harczol és mégis erősebb­nek érzi magát. Érzi, hogy a hatalom, mely a butaságok nyers erőtömegein dominálva tud rossz útján is érvényesülni, végeredményében gyengébb lesz, mint ő. A háború megakadályo­zásában nem igen bízik, de kiérezhető a sorai mögül, hogy »a nagy elsodratás« véres tanul­ságai életre támasztják az igazságokat. Előre megírja a háború után való békeirodalom első úttörő munkáját. A múlt bonczolgatása és a jövő sejtései vonalában képtelenségnek tartja, hogy a pán­­szlávok hitet támaszthassanak maguk iránt, ha nyílt programmjukat enyhítették is. Hiába közeledik Oroszország a lelki bátorság czímén az európai szlávok bizalma felé. A lengyel kér­dés történelmi bizonyságai derékban törik ezt az igyekezetet. Egyébként is Oroszországban a szláv fajok különféle vegyülékeinek olyan összetételei gyurattak bele egy birodalmi esz­mébe, hogy az új szláv államok fölött való gondnoki formula a régi történelmi részek­ben is kiváltaná e formulák iránt a vágyakat. A lengyel kérdés eddigi­ kezelése bizonyítja, hogy a birodalmi eszmekört az ilyen gondnokos­­kodás ki nem elégítheti. A lengyel-orosz ki­békülés a szláv és latin fajok gyökeréig ható rokonérzést válthatta volna ki és kezdete lehetett volna annak a proc­esszusnak, a­melyet most dél felé ígérgetnek az orosz diplo­maták, és még­sem volt erejük hozzá, hogy megcsinálják a békét. A lengyel leigázás mint történelmi memento minden időkre hirdetni fogja, hogy az orosz csak leigázni tudja a szláv testvért, de nem megnyerni és boldogítani. Keserű kegyetlenséggel mondja ki Trubeszkoi, hogy Lengyelország letörése az orosz hatalmi politika, legfőbb erkölcsi és politikai bűne. Ki nem mondja a szót, hogy ostobaság is, pedig odakonkludál. A restitutio Poloniai-t mint valami programmot dobja Trubetzkoi a betűkön áttörő homloktérbe, mert hite sze­rint enyhülnie kellett volna a német-orosz súrlódásnak is a lengyel­ kérdés okos kikap­csolása által, a­miért Németország is áldozatot hozott volna. Trubetzkoi az Ukrajna ügyét is szóváteszi, de nem merül el mélyebben a kér­désbe, ámbár hogy ezt is felszínre dobja, nyilvánvaló a rokon szláv törzsek szabadság­­vágya iránt érzett olyan rokonszenve, a­melyet egy reáls nagyhatalmi politika irányában sze­retne érvényesíteni, így válik Trubetzkoj talán pozitívabb ön­tudatosság nélkül az orosz föderáczió szószóló­jává. Föderativ orosz nagyhatalmi politikát czéloz, a­nélkül hogy nyílt zászlóbontással a politikai pártalakítás ódiumát zúdítaná ma­gára. De a meglévő kereteken túlra így sem biztatja Oroszországot. Például nemcsak hogy nem bolygatja Ausztria-Magyarország szláviai ügyét, hanem egyenesen a mellett érvel, hogy »a monarchia fentartandó, léte és függetlensége megóvandó, mert konstrukcziója és helyzete által az európai egyensúly biztonsági té­nyezőjévé vált«. Ezért is óva inti Orosz­országot, hogy kalandvágyó »kis balkáni ambicziók által ferde utakra tolassa magát«. Ha tolatik a czéljai felé és nem természetes erők egészséges lendületei által igyekszik czél­­jait megközelíteni, nagyhatalmisága jövőjét problematikussá teszi... AZ Ú­JSÁS Szerda, 1915. április 28. Az angolok vérebekkel fognak harczolni. Madrid, április 27. Idevaló lapok a, következő londoni táviratot közük »Az angol hadvezetőség 1500 vérebet fog küldeni a nyugati harc­,térre. Ezek a vérebek nagyszerűen ki vannak tanítva. Lövészárkokban elhelyezett, német katonai egyen­ruhába öltöztetett bábokra uszitva, széttépték azokat és minden eddigi kísérlet fényesen sikerült.« A franczia kikötők kiépítése: Páris, április 27. A Temps jelenti : Sembat, a közmunkák minisztere és a kamara közmunka­ügyi bizottsága Nantes-ba érkeztek, a­hol meg­tekintették a kikötőt. A miniszter fogadásánál a kereskedelmi kamara elnöke kijelentette, hogy a nantesi kikötőt ki kell építeni, hogy a fokozott forgalom igényeinek megfeleljen. Az utóbbi évek munkája mégis lehetővé tette, hogy a háború első hat hónapjában nagyszámú angol muní­­c­iós és csapatszállító hajó köthetett ki Nantes-ban. A miniszter válaszában kijelentette, hogy minden franczia kikötőt ki kell építeni, mert ezt kívánja Francziaország külkereskedelme. Fran­­cziaország ebben példát vehet Németországról. Francziaországnak semmi oka sincs büszkének lenni, ha összehasonlítja, mit csináltak a néme­tek Németországból és a francziák mennyire ki­használatlanul hagyták Francziaország fényes fekvését és segédforrásait. Francziaországnak a közmunkák terén nagy erőfeszítéseket kell tennie, hogy a megérdemelt nagysághoz jusson. Ehhez azonban a franczia népnek és a franczia kormánynak olyan erényekkel kell gyarapod­nunk, melyek most hiányzanak : kitartás fárado­zásaikban, állhatatosság nézeteikben. A Dardanellák ostroma. A szövetségesek újabb kudarcza a Dardanelláknál. Konstantinápoly, április 27. A Milli, távirati ügynökség jelenti: A főhadiszál­lásról a következő kommünikét teszik közzé. E hó 25-én az ellenség hadihajói­nak védelme alatt a Gallipoli-f­élsziget nyugati partjának négy pontján kísérelte meg a partraszállást: a Sighhindere tor­kolatánál, Ari-Burnu partvidékén, Kaba Tepe és Tekke Burnutól nyugatra, vala­mint Kumrele mellett. A Tekke Burnu mellett partraszál­­lott ellenséges csapatot katonáink szurony­­rohama a tengerbe dobta. Az Ari Burnu mellett partraszállított csapatok, a­midőn előre akartak nyomulni, kénytelenek vol­tak csapataink ellentámadásának engedni. Csapataink a partra vetették őket vissza.

Next