Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-11 / 100. szám

Vasárnap, 1915. április 11.­AZ Ú­JSÁG hajtatnak és száguldanak, mint otthon, mint Francziaországban, mint Lengyelországban. Az út szélén, országos szokás szerint balkéz­­felől, német tál­szekereknek hosszú sora álldo­gál. A szekérsor előtt egy német katona porosakés, járőr. Egymaga van az ország útján. A lovak, meg az emberek valahol kunyhókban pihennek . .. Már túl vagyunk a hágó legmagasabb pontján. Megújuló szerpentinában zúgunk lefelé a völgynek. Egy kicsi folyót követünk, mígnem egy nagy faluba érünk, az utolsóhoz, a­mely még Magyar­­ország földjén van, és a­mely ennek a vonalnak legnagyobb ellátó-állomása. A falun túl nem megy a futár­autó és ettől fogva S. őrnagy étape-parancs­­nok hatalmában vagyok. Az őrnagy egy jószág­­felügyelő hajdani lakóházában tanyázik. A haj­dani bútorzatból csak egy hatalmas, ódivatú zon­gora maradt meg, az oroszok csodálatosképpen nem zúzták össze. Hogy azért kímélték-e meg, mert játszani akartak rajta, vagy mert nem lehet rajta játszani, nem tudom. A szoba falait fenyő­­galyák díszítik. Az egyik sorokban kicsi asztal, a­melyen számos érdekes palac­kot raktak össze. Egyéb aztán nincsen is a nagy szobában, és a benyomás határozottan ünnepélyes. A ház ura, az őrnagy úr — tisztesség ne essék — épp olyan hosszú, mint jómagam. Alaposan beajánlottak hozzá, és mellette ülök a jobbján, miközben kávét iszunk és ketten vagy hárman ugyanazzal a ka­nállal kavarjuk a czukrot; háborúban ez gyakran elkerülhetetlen és a kölcsönös viszonyt csak annál bensőbbé teszik. — Nem ittam a pohárból — mondogatják egymásnak a bajtársak, azzal tovább adják a kanalat. Élelemben viszont nincsen hiány. Bőven jut b­­őle nekünk, vendégeknek, de sok más vendég­nek is. — Nem is igazi nap az, a­melyiken vendégem nincsen ! — mondja az őrnagy Hogy unalmában ne tudná, mivel üsse agyon az időt, arról szó sincsen, mert mint később meg­győződhettem róla, munkája bőven van. Ezenközben a nap végére jár. Az őrnagy úr elnöklésével ülünk egy asztal körül. A­­m­ie-n az adjutánst értem, néhány más tisztet és mérnököt, meg egy hadnagyot, lovasvadászt, ki most a fronton gyalogosan kénytelen szolgálatot tenni Francziaországból jött és áthelyezése nem ejti éppen elragadtatásba. — Sose lássa a dolgot olyan tragikusnak ! — mondja az őrnagy, mikor vacsora után megrázza a vadásztiszt kezét. A vendégszoba készen vár reánk s a vadász meg én csakhamar elalszunk a­­szalmaágyon. Mellettünk már javában alszik egy harmadik hálótárs és valamennyi regiszterével hortyog, — mi azonban fáradtak vagyunk és nem törődünk vele. Hindenburg az oroszokról. Roma április 10. (Saját tudósítónk távirata.) Renda­­olasz újságíró inter­jút közöl, melyben Hindenburg ki­jelenti, hogy az orosz, tüzérség jól lő, de elpazarolja a municziót. A gyalogság is jól harczol. Az oroszok fegyelmezettsége nem más, mint vak engedelmesség. Számbeli túl­súlyuktól senkinek sem kell félni. Csal­hatatlan jelek mutatják, hogy az oroszok már megpuhultak és hogy a hadianyagban hiány kezd­ mutatkozni. Látni lehet, hogy már nem tarthat sokáig. A beszélgetés végén ezt mondta Hindenburg : Ön meg­győződött, hogy a mi hadseregünk nem­ engedi magát megverni. Hogy bennünket megverjenek, teljességgel ki van zárva Az entente ultimátuma a balkáni államokhoz Genf, április 10. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Newyork Herald szerint a Dardanel­lák elleni akcziónak újból való fölvétele előtt a hármas entente ultimátumot intéz a balkán államokhoz. Körber a királynál. Bécs, április 10. (Saját tudósítónk, telefon­­döntése.) Ő felsége ma Körber dr. közös pénz­­ügymisztert és Attems gróf dalmácziai hely­tartót kihallgatáson fogadta. Háborúellenes tüntetés Oroszországban. Genf, április 10. Lassanként kiderül, hogy Oroszországban a hazafias tüntetések nem folynak le zavar nélkül. Tverben a tüntetés alkalmával ellentüntetést rendeztek, vagy — a­mint a lapok írják — a serdületlen ifjakból álló tömeg hazafiatlan jelszavakat kiabált. Egyes zászlókon összetépték a fehér és kék csikókat. Az így készített piros zászlóval tün­tetett a tömeg a háború ellen. Ezért az ellen­tüntetésért egy Terechin nevű embert két évi börtönre egy Nazarov nevű 17 éves ifjút hat hónapi börtönre ítéltek. Ez utóbbinak később a büntetését két hónapra szállították le. A partraszállás Gallipolinál kivihetet­lennek látszik. Hága, április 10. (Saját tudósítónk táv­irata.) Párisi magánjelentés megerősíti azt a hivatalosan megc­áfolt híradást, a­mely sze­rint D'Amadé tábornok vonakodott elégtelen erővel megkísérelni a Vallipolin való partra­szállást. Hozzáteszik, hogy a francziák ma­rokkói komoly helyzete lehetet­lenné teszi gyar­mati csapatok elvonását s ennélfogva a terv kivihetetlennek látszik. Lemnosz szigetének la­kossága az angol-fran­czia csapatokkal szem­ben határozottan ellenséges magatartást tanú­sít és az unaskodó tisztekkel szemben fenye­getően viselkedik. A portsm­outhi hadikikötőt elzárták. Hága, április 10. (Saját tudósítónk táv­irata.) Angol lapok jelentik, hogy a ports­­mouthi angol hadikikötő — ismeretlen okból — tíz napra az összes kereskedelmi gőzösök elöl el van zárva. Angol kimutatás a búvárhaj­ók kártételeiről London, április 10. Az admiralitás közli: A tengeralattjáró blokád bejelentése óta, feb­ruár 18-ától kezdve 37 kereskedelmi hajó­s és 11 halászgőzös sülyedt el czirkálók, aknák és tengeralattjárók folytán. Az elsülyedt keres­kedelmi hajóknak összesen 100.987 tonna tar­­taléma volt, a halászgőzösöknek pedig 1203 tonna. Ez idő alatt 16.194 hajó indult és ér­kezett angol kikötőkbe. Hetenként ezek a számok következőképpen alakulnak : Az első héten 10 hajó sülyedt el, a második héten egy hajó, a harmadik héten négy, a negyedik hé­ten nyolcz hajó elsülyedt és három hajót meg­torpedóztak, a­melyek azonban még elérték a kikötőt, az ötödik héten három hajó sülyedt el. A hatodik héten öt hajó sülyedt el. Megmenekült angol gőzös. London, április 16. A Helen gőzös kapi­­tánya jelentette, hogy szerdán Berwick táján egy hajóval találkozott, melyen holland zászló volt. Tíz percz múlva egy német tengeralatt­járó tartott a Helen felé. A gőzös a legnagyobb gyorsasággal a part felé tartott és sikerült is megmenekülnie a tengeralattjáró elöl. Köz­vetlen Berwick előtt a tengeralattjáró abba­hagyta a hajszát. A klerikális és monsrerista áramlatok megerősödése Francziaországban. Konstantinápoly, április 10. (Saját tudó­sítónk távirata.) A Politiken írja: Franczia­­országot, minél tovább tart a háború, annál kevésbé kormányozzák a szabadság szellemei­ben. A sajtó czenzúrája a német sajtóéval ellentétben mind drákóibbá válik. Minden objektivitás ki van zárva. A klerikális és monarchista áramlatok rendkívül megerősöd­tek. A köztársaságellenes propaganda a had­seregben, különösen a tisztikarban mind na­gyobb eredményeket ér el. 177.000 Franczia hadköteles újabb sorozása. Páris, április 10. (Saját tudósitónk távirata.) A hadügyminiszter rendelete értelmében most már az 1914. és 1915. évi póttartalékosokat, a­kiket annak idején alkalomtlanokok találtak, újabb újonczozásnak vetik alá, valamint az 1887—-1­009. évi évfolyamokat is, számszerűit 170.­100 embert. Az Eitel Friedrich k­aternálása, London, április 10. A Times jelenti Newyork­­ból: Thierichens kapitány Hamilton vámszedő­nek, a­ki közölte vele, hogy a Prinz Eitel Fried­rich segédczírkálónak éjfél előtt el kell hagynia Niívport-NeWit, a következő jegyzéket nyúj­totta át * Közlöm önnel, hogy szándékomban van a Prinz Eitel Friedrichet internáltatni. A segítség, melyet vártam, nem érkezett meg idejekorán. Az ellenséges czirkálók ereje, a­melyek az öblöt őrzik, lehetetlenné teszik, hogy a nyilt tengert elérjem. Elhatároztam, hogy a legénységet és a hajót nem teszem is­őzéltalanul a biztos pusz­tulásnak és köszönöm a kapott utasítást. Nyomban a jegyzék át­nyújtása után a ható­ságok több mint húsz angol hajót­­ értesítettek, hogy jogukban áll a kikötőt elhagyni Matrózok forrongása Odesszában és Szebasztopolban. Konstantinápoly, április 10. (Saját tudó­sítónk távirata.) A Tidendc szerint Odesszában és Szebasztopolban új forrongás keletkezett a haditengerészek között. Állítólag több mint nyolc­van matrózt és tizenhat tisztet letar­tóztattak. Halottfosztogatás az orosz táborban. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóh­adi­­szállásról: A harmadik hadsereg kötelékébe tartozó nép­­fölkelő-gyalogezred egyik zászlóalj-parancsnoka nemrég parancsnokságának a következő, az orosz hadseregre rendkívül jellemző jelentést tette : Már a márczius 21-én elesett és a mi frontunk mögött minden tiszteletnyilvánítás mellett elteme­tett 73-ik orosz gyalogezredbeli hadnagynak, Cme­­novicz Gregor a neve ; az ezrednek beszolgáltatott felszerelési tárgyakon kívül a halottnál sem iga­zolványt, set­ semmiféle értéktárgyat nem talál­tunk. Az elesett tisztet saját emberei fosztották ki. Mikor én, hogy a holttest eltemetését biztosítsam, egy őrséggel előre mentem, előbb a fosztogatókat kellett szétzavarom, a­kik sikertelenül lövöldöztek bennünket. Ezt tudomásulvétel és a hadseregpa­­rancsnoksághoz való továbbítás végett közlöm az elesett hozzátartozóinak értesítése ózdijából. A bécsi polgármester a magyar gabona-körössegek átengedéséről. Bécs, április 10. A VIII. kerület egy gyülé­sn­­ Weisskirchner polgármester beszédet mondott vá­­­­rosi kérdésekről és közben nyilatkozott Tisza István­­ gróf miniszterelnöknek a munkapártban néhány nap előtt tett kijelentéséről. A polgármester meg­állapította, hogy e nehéz időkben soha eszébe sem jutott, hogy megbántsa Magyarországot. A mint Przemyslben honvédek és bécsiek együttesen visel­ték a legnagyobb nélkülözéseket, és a mint az ostromlott várban a h­onvéd a bécsivel megosz­totta utolsó falatját, így kell ennek lenni a biro­dalom két része között is. Minthogy azonban Magyarország békeidőben is átadja készletét Ausz­triának, különösen Bécsnek, úgy nincs okuk kétel­­kedni abban, hogy Magyarország ezekben a nehéz időkben is átengedi feleslegét Ausztriának. Ezer lillei asszony. Berlin, április 10. (Saját tudósítónk távirata.) A Daily Telegraph jelenti Boulogneból, hogy hét­főn délben egyszerre csak megjelent Labasséeban ezer asszony és gyermek és közölték az angolokkal, hogy ők engedélyt kaptak arra, hogy a férficsalád­­fő­k nélkül Lilléből távozzanak. Ezzel az engedély­­lyel éltek is. Ezen engedély okául azt adják, hogy a németek Lillében csökkenteni akarják azon sze­mélyek számát, a­kiket ott kell élelmezni. Az asz­­szonyok és a gyermekek csak úgy duzzadtak az egészségtől és semmiféle panaszuk sem volt. Azt mondották, hogy élelmiszer bőségesen van Lillé­ben, hogy jól bántak velők és hogy mese az, hogy a németek kegyetlenkedtek volna asszonyokkal és gyermekekkel. 19

Next