Az Ujság, 1915. április (13. évfolyam, 91-119. szám)

1915-04-30 / 119. szám

Péntek, 1915. április 30. AZ Ú­JSÁG lát. Hátba akarták támadni a török szárazföldi sereget, hogy így megtörjék a Dardanellák erődeinek ellenállóképességét. A partraszállott szövetséges csapatok fő­­parancsnoka Hamilton angol tábornok, de a Madroszból hozott franczia csapatok önállóan operálnak D’Amadé tábornok vezetése alatt. A partraszállott szövetséges haderőt 60.000 főre lehet becsülni. Ez a sereg két franczia és két angol hadosztályból áll, az utóbbi ausztrá­liai és újzélandi katonaságból alakult. Két további angol hadosztály után van Egyiptom­ból a Dardanellák felé, úgy hogy a szövetsé­gesek a szárazföldön körülbelül 90.000 ember­rel fogják a hadműveleteket a Dardanellák ellen megkísérelni. Az angol parancsnok számít rá, hogy időközben Egyiptomból további segéd­­csapatokat fog kapni s végül 180—200.000 főnyi hadserege lesz török területen. Berlin, április 29. Hágából táviratozzák . Lemnosz előtt tíz franczia szállítóhajó áll, a franczia óc­eángőzösök között ezek a leg­nagyobbak. A múlt héten Tenedosz előtt 32 hadihajó gyűlt össze. Az a sereg, a­melyet az egyesült flotta ezeken a szállítóhajókon török földre akar vinni, állítólag 50.000 emberből áll. Egy részük Szmirna ellen fog menni, a­hol a törököknek hír szerint mindössze 3000 em­berük van. Lemnosz szigetére 16 franczia ágyu­­üteget vittek, csupa 7,5 c­m.-es ágyukat. Az angol admiralitás jelentései a Darda­nellák ostromáról. Bukarest, április 29. A szövetséges flottának és az expedíc­iós csapatoknak a Dardanellák ellen megkezdett újabb sikertelen akc­iójáról, melyről a török főhadiszállás részletesen be­számolt, az angol admiralitás eddig csak két, feltűnően szűkszavú jelentést adott ki. Az első Reuter-távirat, mely 26-áról kelt, így szól: »Az admiralitás közli, hogy a szövetséges hadsereg kikötött a Gallipoli-félszigeten.« A másik londoni jelentés ezeket mondja : »Az admiralitás jelenti, hogy a flotta és a hadsereg tegnap újból megkezdte az általános támadást a Dardanellák ellen. A gyalogság­nak a flotta által támogatott partraszállása napkeltekor kezdődött a Gallipoli-félsziget több pontján.­ Az eredmény ismeretes. A török jelenté­sekből már tudjuk, hogy a szövetségesek partra­szállása eddig csak­­ kísérlet volt. Angol lap a partraszállásról, Hága, április 29. A Daily News jelenti Athénból, hogy a szövetségesek tengerészeti hadereje a parton legalább öt helyen kísérle­tezett a partraszállással, hogy a Dardanellák ostromlását kikényszer­íthesse. Az ázsiai parton Kum Kalehnál igyekez­tek lábukat szilárdan megvetni, az európai oldalon pedig Seddil Bahrnál. A Gallipoli-félsziget nyugati partján, az Edzs-et-Mar-öbölben, valamint a szároszi öböl­ben, a szároszi szigetektől északra, végül pedig Enosznál Thrácziában, a török-bolgár partokon szintén szállítottak partra csapatokat. A partra­szállás eredményéről és haladásáról azonban a lap közelebbi adatokat nem tud közölni. Az ázsiai parton, Kum Kalehnál, a fran­­cziák állítólag huszonnyolc­ ágyút hajóztak ki. Az európai partra szállított csapatok a Kilid Bahr-erőd helyőrségével ütközetbe bocsát­koztak. A szároszi öbölből a Bulair mellett fekvő erődöket lövöldözték. Franczia minisztertanács, Berlin, április 29. Génfből jelentik . Athéni jelentések nyomán Párisban a déli órákban tudták meg a Dardanelláknál megkísérelt partraszállás meghiúsulását. Hamilton gene­ralisszimusz szerint mindennek a repülők az okai, kik nem bírták megállapítani az európai és ázsiai védősereg erősségét. Ezt a nyilatko­zatot szkeptikusan fogadják a párisi szak­körök. Poincaré külön minisztertanácsot hí­vott egybe, mely megnyugtató jegyzéket fog kiadni. Galanin orosz ellentengernagy elesett Szebasztopol előtt. Zürich, április 29. Pétervárról táviratozzák . A Novosti mai számában gyászjelentést közöl, a­melyet eddig eltitkoltak. A gyászjelentés hírül adja, hogy Galanin orosz ellentengernagy Szebasztopol előtt egy török gránáttal találva meghalt. Egy orosz csatahajó katasztrófája (?) Frankfurt, április 29. A Frankfurter Zeitung egy pétervári távirata Tyik­ov ellentengernagynak, az 1. Pál csatahajó parancsnokának, továbbá az orosz keleti-tengeri hajóraj három tisztjének hir­telen halálát jelenti. MElK­iMÉÉwlÉli­yin­. A lé­ szüzei. Irta ifj. Hegedűs Sándor. Csodálatosan tiszta volt az ég, semmi felhő nem látszott rajta és oly szépen sütött a nap, mintha a természet a nyár minden gyö­­ny­örét abban az egy napban akarná össze­gyűjtve bemutatni. A város képe megtisztulva látszott a napsugárban és a júliusi idő fényes­sége felvillanyozta a lakosokat és azok a házak kőkaptáraiból rajokba verődve menekültek ki a szabadba, mert minden, a­mi szép és minden, a­mi a nyárról mint bűbájos öröm a lelkekben élt, az mind ott ragyogott a ház falán játsza­dozó napsugárban. Mi kint jártunk a hegyek között és vissza­nézve a völgybe, figyeltük a kivonuló embere­ket. Egy nagyon szép asszony állott mellet­tem, a kinek aranyhaja hasonlatos volt a nap­sugár színéhez és a kinek a lénye édes volt, hasonlatos a tavaszi méz édességéhez. Ő di­csérte a napsugarat, hogy milyen fényes az, mire én vallomás alakjában újra megmondtam neki azt, a­mit ő tőlem máskor is hallhatott már : — Magának a napsugár csillog és világít, nekem pedig egy aranyszőke haj, meg az arany­­koronás fej alól előcsillanó két fénylő szem. Nevetni kezdett. — Maga szereti a hasonlatokat. — Dehogy, — válaszoltam — szeretem az életet és az igazságot. — És mi maga szerint az élet igazsága ? — A szerelem ! — Ebben a pillanatban a kertész sietve jött érte és nagy lihegve je­lentette : »Uram, a méhek nagyon izgatottak. Azt hiszem, az uj raj pár percz múlva kiröp­penik !« — Jöjjön —­ szóltam a szép asszonyhoz­­ — s meglátja most, hogy igazam volt, mikor azt mondtam, hogy nem a hasonlat a­mi en­gem érdekel, hanem maga az élet ! Pár percz múlva ott voltunk a méheknél. Tényleg nagy sürgés-forgás volt az egyik kap­tárban és a kas belsejében titokzatos zugás hal­latszott. Szép vendégein meg is jegyezte : —­­Olyan, mintha egy rejtélyes üst forrna itt. Ráhagytam. — Igen, eltalálta, ez a szerelem kohója, a­mely úgy háromszázezer kis lélekben most egyszerre fellobbant ! — Ez­alatt lassan leemeltem a kas deszkaborítóját, ugy hogy az üvegfödélen át beláthattunk a rejtélyes tábor belsejébe. Óriási élet volt ott, az összes rétegek izgalomban voltak és a nagy zúgás között egy kis siró hang hallatszott, mintha valami titokzatos nimfa egy rej­télyes sípon játszadozna. — Minő dal ez ? — kérdezte a szép asz­­szony. — Ez a szerelem dala, a királynő éneke, a melylyel szerelmi útra hívja fel rachiiodalma összes népeit ! — Ekkor a zümmögő zúgás erő­södni kezdett és a következő pillanatban az egész raj robbanásszerűen kiröppent a kaptár nyílásán. — Gyönyörü — kiáltotta szép vendégem. — Lássa,— mondtam — ez a szerelem apoteózisa. A méhek ezalatt egyre szálltak és keringtek, leverődtek, fölcsapódtak, majd szálltak, szálltak mind magasabbra, legelői a királyné biztos repüléssel s utána meg a szám­talan here. — Nézze, nézze, most, most egy utol­éri a királynét, ime, boldog öleléssel szerelmi mámorban olvad össze vele, ott fent a ma­gasban ! — Melyik érte utol. — A legerősebb ! Az, a­melyiket a ter­mészet kiválasztott arra, hogy a szerelem ön­feledte pillanatában a királynét bírhassa! Ekkor a méhek már lefelé keringtek, világosan látható volt, a­mint elől repültek a szállást csinálók, a­kik megkeresték a legalkal­masabb faágat, a­melyre leverődjön a szerelmi mámorban égő vándorsereg. És ime, egy­kettőre ott lógtak ők a faágon egy nagy szív­­alakú, alácsüggő rajban sűrűsödve össztöme­­gükkel. Én egy kasért siettem és abba ráztam be a méheket, de egy véletlen folytán a királyné megsérült egy ágütéstől és kisgyűrűs teste összemorzsolódva a földre esett. Most hiába volt minden igyekezetem, a méhek szétszó­ródtak. Egy részük a fűben mászkált, a többi keresve a királynét, körüldongta a faágat, a többi pedig rácsapódott a méhes falára. Nem volt királynéjuk,­­ nem volt mit tenniök ! Nagy kínlódással söpörtem be egy kis toll­­seprűvel őket a kas belsejébe, aztán egy erős rajból kivettem egy egynapos petékkel benépe­sített viaszkeretet és azt betettem az árván maradt zsibongó nép közé. Ezalatt szén tár­sam izgatottan várakozott és szorongva kér­dezte, hogy mi történt. — Egy szerencsétlenség, — feleltem, — a királyné megsebesült, félos, hogy egész népe tönkremegy, mert lássa, ezeket a finom kis lelkeket, a­kik a levegő síkjain élik le életü­ket, a szerelem tartja össze; az a szere­lem, a­melylyel a természet felruházza és tu­datossá teszi még az öntudatlan lényeket is ! Ez a királyné eme légi nász után, melyet ki­választott szerelmesével tett meg, hivatva lett volna a többi százezer kis szűzi rack­leánynak anyjává lenni, s az új nemzedékről gondos­kodni, de mert ő elpusztult, népe is veszendő­nek indult. Most a mentőakczióval mentem meg őket, megrabolva számukra egy másik kaptár családját. Ezzel kinyitottam a másik kas födelét, s a mellettem álló vendégemnek magyaráztam : — Nézze, itt alól vannak a dolgos méhek, a­hol a mézet és viaszkot halmozzák fel, itt . Minden arra vall, hogy a csatahajót kataszt­rófa érte. Orosz jelentés a Boszporus bombázásáról. Bukarest, április 29. A török hadvezetőség jelentette már, hogy az orosz fekete-tengeri flotta a minap teljesen sikertelenül akc­iót kezdett a Boszporus ellen, de látva, hogy semmi eredményt sem tud elérni, visszavonult. Jel­lemző, hogy erről a rövid lélekzetű akc­ióról Pétervárott két napi késedelemmel a követ­kező hivatalos jelentést adták ki: — Április 25-én reggel hat órakor fekete­tengeri flottánk közeledett a Boszporushoz. Reggel nyolcz órakor hajóink nagy ágyúi tü­zelni kezdtek a török erődök ellen és ágyúzták Karibdjét, Jumburnt, Uziliát és Kabaka Ma­­gierát. A török pénzügyminiszter Bécsben. Berlin, április 29. D­avid bej török pénz­ügyminiszter csütörtökön innen Bécsbe utazik. Hírlapírók előtt úgy nyilatkozott, hogy eddig csak fejével volt az európai központi hatalmak mellett, most azonban szívével is. Nagyon im­ponál neki a­ német birodalom hatalmas pénz­ügyi ereje és minden, a­mit német városokban, látott mostani útján. Az osztrák-magyar mon­archia bebizonyította, hogy hasonlíthatatlanul nagyobb az életereje, semmint ellenségei hitték. A berlini török nagykövet lemondása. Szófia, április 29. Itt elterjedt hírek szerint Mahmud Muktar pasa, Törökország berlini nagy­követe legközelebb megválik állásától és visszatér Törökországba, a­hol alkalmasint valamelyik had­sereg élére fogják állítani. Távozásának csak sze­mélyi okai vannak. Utódja gyanánt Hakki pasát emlegetik. Kritizál a Morningpost. London, április 29. A Daily Chronicle bírál­­gatja az admialitás márcziusi támadását a Dar­danellák ellen, melynek a lap megállapítása szerint olyan vészes következményei voltak. A többi között felhányja a lap, hogy a márcziusi tá­madással elárulták az admiralitás terveit, miáltal a németeknek és törököknek alkalmat adtak, hogy nagyon értékes hetekkel előbb szervezzék a vé­delmet. Csak két magyarázat lehetséges. Az egyi­ket a Morningpost mondotta, hogy tudniillik az admiralitás könnyen elkerülhető gigászi hibát kö­

Next