Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-07 / 126. szám

Péntek, 1915. május 7. AZ Ú­JSÁG Részletes tudósításunk ez . (Csak fél óráig.) Beöthy Pál elnök figyelmezteti a Ház tagjait, hogy a házszabályokban foglalt az a rendelkezés, a­mely szerint az indemnitás tárgyalásának ne­gyedik napján a jelentkező szónokok fél óránál hosszabb ideig nem beszélhetnek, a mai ülésen az indemnitás vitájának negyedik napján ér­vénybe lép. (Miniszteri feleletek.) Harkányi János báró kereskedelemügyi mi­niszter : A kereskedelmi kormányzatra tegnap el­hangzott megjegyzésekre reflektál. Csodálja Szte­­rényi kritikáját, mert ő is volt már felelősség­­teljes állásban és jól ismerheti a nehézségeket. Hogy a háború elején a Máv­ beszüntette a beru­házásait, erre részben azért volt szükség, mert különben nem tudtak volna eleget tenni a felfoko­zott forgalom követelményeinek. És csak a házi­lag megkezdett munkákat szüntették be, a válla­latoknak jogérvényesen biztosított munkákat nem. Ha nem is létesítettek olyan nagyarányú munká­latokat, mint Németország, márczius elsejéig építési beruházásokra 41 milliót, forgalmi eszkö­zökre 20 milliót költöttek és a jövő évi költség­­vetés terhére 10 millió korona hitelt vettek igénybe. Az államvasútnak igen nagy teljesítményeket kellett végeznie. Az összes csapat­szállításokat Magyarországon keresztül bonyolították le, észak­ról délfelé és megfordítva, kelet felé és Erdély felé is erős csapatszállítások történtek az országon keresztül. Csak a legnagyobb elismeréssel nyilat­­kozhatom arról a munkáról, a­melyet a magyar államvasutak végeztek. Szterényi szóvá tette a hadseregszállítási visszaéléseket. Ezek ellen meg­tett a maga minisztériuma körében minden le­hetőt. Hogy a hadseregszállításokban a magyar ipar nem részesedett kellőképpen, erre csak azt felelheti, hogy pusztán lábbeliért és szíjgyártó munkáért 52 millió jutott a magyar kisiparnak. Felhozták a kiviteli tilalom kérdését is s ebben a gummijátékszerek kiviteli tilalmát. Hiszen a gum­­ni fontos hadfelszerelési czikk­, nemcsak az automobilnál hanem a vasútnál és más helyen is szerepel. (Helyeslés.) Beöthy Pál elnök : Kérem a miniszter urat, méltóztassék beszédét befejezni. Letelt a fél óra. (A miniszter leül. Derültség a baloldalon.) Ghillány Imre báró földmivelésügyi minisz­ter : Sokan panaszolták, hogy a rekvirálás nem volt rendszeres. A hatóságok ebben eleinte járat­lanok voltak, de nemcsak nálunk, hanem­ Német­országban és Ausztriában is. Egyes helyeken tör­téntek ugyan hibák, de azt annak kell tulajdoní­tani, hogy egyes hatósági közegek nem rendelkez­tek a kellő kereskedelmi szakismerettel, felhozták azt a vádat is, hogy a Hitelbank a finanszírozással késedelmeskedett. Ez a föltevés sem áll meg. Fernbach Károly : Mi történt azzal­ a gaboná­val, a­mit már félesztendeje rekviráltak és még ma se vittek el ? Ghi­lány Imre báró földművelésügyi minisz­ter : Olyan gabona nincs, mert a rekvirálást csak öt hónappal ezelőtt rendelték el. Hogy ha Abaúj­­megyébe a vetőmagszállítás későn történt, ebben nem a kormány hibás, hanem a törvényhatóságok. Szterényi azt mondta, hogy Németországba renge­teg román élőmarhát vittek Erdélyen keresztül. Kijelenti, hogy eddig egyetlen román marhát sem vittek be Németországba. Bolgárországból vittek összesen tizenkettőt, és pedig szérumtermelés czél­­jaira. A jövő termés biztosításának kérdésében a kormány mindent megtett, hogy a szükséges gabonamennyiség a hadsereg és a polgárság rendel­kezésére álljon. Arra fog törekedni, hogy minden indokolatlan üzérkedést kiküszöböljenek, s a köz­­gazdasági élet zavartalan menetét biztosítsák. Az áruk mielőbbi piaczra hozatalát prémiumok alap­ján kell majd elősegíteni. E kérdésről azonban most nem akar részletesen nyilatkozni. Alkalmat fog keresni, hogy a részleteket annak idején az ellen­zékkel érintkezve is megbeszélje. (Zajos helyeslés.) (A vitát berekesztik.) Laehac Hugó : A drágaságot és az élelmezései nehézségeket a forgalmi zavarokon és a háborún kívül az is okozta, hogy a földmivelésügyi minisz­ter múlt esztendei termésbecslése rendkívül opti­mista volt. A kukoricza-rekvirálással valóságos játékot űzött a kormány. A főispánok tetszésére bízta, hogy kinél rekviráljanak. Az indemnitást nem fogadja el. Vázsonyi Vilmos : Azokat, a­kik sorsunk inté­zésében kivették méltó részüket, a békében hozzá kell juttatni sorsuk intézéséhez, a választójoghoz. A miniszterelnök nem tartja ezt a kérdést idő­szerűnek. E tekintetben nem következetes, mert novemberben időszerűnek talált bizonyos politikai jutalmakat. Metianu görög-keleti metropolitához levelet intézett s ebben a románság küzdelmének gyümölcseit hangoztatja. A háború után egyet nem lehet csinálni: a dolgokat ott folytatni, a­hol abba­hagyták, mert erre játékosok akadhatnak, de nézők nem. Nevetséges a választójogban megalkotott harminc­ éves korhatár, a­mikor tizennyolca esz­tendős ifjakat küldünk a harertérre. Kéri a minisz­terelnököt, c­áfolja meg azt a hírt, hogy márczius­­ban, a­mikor a legnagyobb csata dúlt a Kárpátok­ban, időt vett magának arra is, hogy a budapesti munkapárt erősebb szervezéséről tanácskozzék. Beöthy Pál elnök : Figyelmezteti, hogy a félóra letelt. Vázsonyi Vilmos: A Szózat nemcsak azt mondja, hogy : »Hazádnak rendületlenül«, hanem azt is : »Nem lehet, hogy annyi szív hiába ont a vért«. Nem fogadja el a javaslatot. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Ráth Endre : Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy a havertéri sebesültek vonatait úgy állítsák be, hogy a vérző hősök rövidesen felhozhatók le­gyenek a kórházakba. Tisza István gróf miniszterelnök kér szót, hogy egy jelentést tegyen, — ezt másutt közöljük. Ábrahám Dezső : A kormánynak meg kellett volna akadályoznia a terményekkel való üzérke­dést. A moratórium-rendeletek egymással ellentét­ben vannak, különösen a házbértartozásoknál zava­rosak. A háború után sürgetni fogja a tiszti fize­tések rendezését. Polónyi Géza : Az általános választójogot kö­veteli. Kívánja a katonák részére a választójogot. Az indemnitást nem fogadja el. Az osztrák-magyar vezérkarban egyetlen magyar tábornok sincs. Fel­hívja Tiszát, hasson oda, hogy ez a helyzet meg­változzék. Csőthy Pál elnök : Mivel több felszólaló nincs, a vitát berekeszti. (Általánosságban elfogadják.) Sándor János belügyminiszter : A sebesült és beteg katonáknak a harcrtéren való összegyűjtése, az országba való beszállítása, itthon való ápolása elsősorban katonai kérdés. A magyar közigazgatás és a magyar társadalom méltóképpen vette ki e munkából a maga részét. A miniszterelnök, mikor a sebesült­ telepeket meglátogatta, maga figyel­meztette az intézőket, hogy a gyógyítás és el­látás költségeivel ne törődjenek. A megfigyelő állomásokkal védő­gyűrűt alkottak a harc­tér és az ország között a járványok behurczolásán­ak megakadályozására. Kezdetben elsősorban erre volt szükség. A koleraveszély aztán elmúlt és a megfigyelő-állomásokat más c­élra lehetett fel­használni. A megfigyelő-állomások ki vannak építve, nagyszabású fürdőintézményekkel is el­látva, úgy hogy dezinfektórius czéljaiknak is tel­jesen megfelelnek. A megfigyelő-állomások élel­mezése ellen sem lehet komoly kifogást emelni. Gyarlóságok lehetnek itt is, mint minden emberi intézménynél, de a­mit emberileg e gyarlóságok eltüntetésére meg lehetett tenni, azt a kormány meg is tette. Dicséretreméltó, hogy némely helyen előkelő úri nők vették magukra ennek az igazán nagy munkának terhét. Ezeknek a megfigyelő­­állomásoknak ellátása és élelmezése, melyek a maguk 4—5000 ágyával valóságos kis városok, nem kis gondot ad.A kórházaknak is küzdeni kell a drágasággal és a költségvetés, a­mennyiben csak emberileg lehetséges, alkalmazkodik az élelmi­szerek árához. Miniszteri biztosokul a közélet kiváló fér­fiait sikerült megnyerni, a­kik a leg­nagyobb elismerésre méltóan teljesítették fel­adatukat, nem politikából, hanem a nemzet iránti lelkes kötelességtudattal. Kéri a javaslat elfoga­dását. (Zajos helyeslés.) A Ház a javaslatot általánosságban elfogadja. (Szakaszonként.) Teleszky János pénzügyminiszter . Az első sza­kasznál okolja meg azt az indítványát, a­melyet később mint pótlást, új szakaszként fog beter­jeszteni. Arra kell törekednünk, hogy külföldi köl­csönre mentől kevésbé szoruljunk. Kettőre van itt szükség , hogy a magyar munka eredményét fokoz­zuk, és hogy igényeinket leszállítsuk. Most felel a vita során elhangzott néhány megjegyzésre is. Hogy a kormány nagyobb állami beruházásoktól mostanság tartózkodik, az csak helyeselhető, nem éppen pénzügyi szempontból, hanem főleg azért, hogy munkaerőt ne vonjanak el olyan helyekről, a­hol erre a munkaerőre égető szükség van. A há­ború után a­ legfontosabb feladat a magyar mező­gazdaság termelésének nagy mértékű fokozása, a­­­mire az összes előfeltételek megvannak, mert akár önálló vámterület, akár közös vámterület van Ma­­gyarországon, a legelső, legjövedelmezőbb, legszoli­dabb ipar nálunk évtizedeken keresztül még min­dig a magyar mezőgazdaság lesz. A­mi a rokkant­­i ellátás ügyét illeti, azt meg kell oldanunk, de hogy rokkantadó form­ájában-e, azt még nem tudja. A szesz ára rohamosan emelkedik. Ezért új 6. sza­kasz beiktatását kívánja, a­mely kimondja, hogy a finomított nyersszesz ára 170 korona, a­mely ár­ból csak 130 koronát tarthat meg a gyáros, a többi­­ kincstáré marad. (Helyeslés ) Erről holnap rende­letet ad ki. (Helyeslés.) Szterényi József kijelenti, hogy az általános vita során tett észrevételeit a miniszterelnök, a­­ kereskedelmi és a földmivelési miniszter is félre­értette, mert ő ellenséges híreszteléseknek nem akart tápot adni. Tisza István gróf miniszterelnök : Nem Szte­rényi intenczióiról, hanem arról a hatásról van szó, a­melyet szavai Ausztriában esetleg akarata, ellenére is előidézhetnek. Szterényi azt állította, hogy itt egyoldalú osztályérdekeket képviselünk a milliók érdekével szemben és ezen politikánkkal elkeseredést okozunk Ausztriában. Azután pedig azt, hogy a falvakban búzakenyeret esznek s a kormány a rekvirálás körül elhanyagolja a maga­sabb érdekeket és hagyja, hogy a magyar fogyasztó­­közönség és az ausztriai fogyasztóközönség el­keseredjék. Holott ez sem felel meg a valóságnak. Ez volt az, a­mi ellen tiltakoznia kellett és a mi elleni tiltakozását most is fentartja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Esterházy Móricz gróf határozati javaslatá­hoz hozzájárul. (Helyeslés a baloldalon.) Giess­­wein Sándor javaslatait nem fogadhatja el, mert ezek részben feleslegesek, benne foglaltatnak Es­terházy gróf javaslatában, részben czélszerűtlen eszméket is tartalmaznak, mint például a rokkant­sági tanács felállítása, a­mi csak komplikálná az eljárást. (Igaz ! Úgy van­­ a jobboldalon.) És semmi kifogása sincs az ellen, ha a Mezőssy Béla határo­zati javaslatát elfogadják. (Helyeslés a baloldalon.) Tagadhatatlanul előfordultak bizonyos ese­tek, a­hol vagy a hadvezetőség vagy az intenda­­túrák üzleteket kötöttek nem az illető termelési ág hivatott tényezőivel, hanem más, inkább spe­kulatív tényezőkkel és a kormánynak is az az álláspontja, összhangban a hadügyminiszter ál­láspontjával, hogy ezeket a visszásságokat ki kell küszöbölni, hogy úgy a mezőgazdasági, mint, az ipari czikkeket lehetőleg közvetlenül az illető termelőktől kell vásárolni. (Általános helyeslés.) A Ház a szakaszt és a következő­ pontokat is elfogadja. Gündisch Guidó az ötödik szakasznál a munka­nélküliség ellen való akc­ióba a budapesti zálog­levél kibocsátó intézeteken kívül be akarja vonni a vidékieket is. Teleszky János pénzügyminiszter ehhez hozzá­járul. A Ház ezzel a módosítással fogadja el. Ugron Zoltán : A­­1. §-nál örömmel üdvözli a pénzügyminiszternek a szeszgyártásra vonat­kozólag előbb jelzett új intézkedését. Teleszky János pénzügyminiszter: Kéri a szakasz elfogadását. Sághy Gyula a 7. §-nál módosítást ajánl, a­mely szerint a teljesen munkaképtelen rokkantak, a­mennyiben más jövedelemmel nem rendel­keznek, legalább 100 korona évi államsegélyben részesíttessenek. Polónyi Géza : Elfogadja a módosítást. Teleszky János pénzügyminiszter: E tekin­tetben sem a felmerülő szükségletek, sem a rendel­kezésre álló anyagi eszközök ma még át ne i is te­kinthetők, s ez a rendelkezés, a­mit a kormány most javasol, tisztán átmeneti intézkedés oly czél­­ból, hogy már ma megtegye a momentán szükséges­nek látszó intézkedéseket. (Helyeslés.) Az új katona,­ ellátási törvény fog itt véglegesen intézkedni. Az özvegyek és árvák ellátása szintén új rende­zést igényel és e kiadásoknak a közös költségek terhére kell esniök. A következő pótlást ajánlja: »A minisztérium felhatalmaztatik, hogy felmerülő beigazolt szükséghez képest és a­mennyiben ez a rokkant eddigi életmódjának megfelelő" meg­élhetésének biztosítása érdekében szükséges, a ellen­szakasz előző pontjaiban meghatározott mér­téken túlmenő államsegélyt is engedélyezhessen a teljesen munkaképtelen rokkantnak olyképpen, hogy a rokkant összjövedelme 600 koronát elérjen.« (Élénk helyeslés.) A Ház ezt elfogadja és elfogadja Esterházy­­ gróf és Mezőssy határozati javaslataikat is, ezzel!­ ­

Next