Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-01 / 120. szám

Szombat, 1915. május 1. AZ ÚJSÁG benyomás az, hogy a Maas és Mosel közt meg­kísérelt nagy offenziva ereje immár teljesen megtört s az eredmény az, hogy inkább a né­metek nyertek tért ezen a szakaszon, semmint a francziák. A Vogézekben, valamint az elszászi határ­szélen a helyzet változatlan. Küzdelem Yper­ért. Hága, április 30. A Daily Telegraph, flandria harc­téri tudósítója jelenti: Ypern körül a szö­vetségesek frontján több mint ötven aviatikus végzi a felderítő szolgálatot. Mind a két részen nagy segédcsapatokat vittek a harczvonalba. Genf, április 30. A párisi Journal közli, hogy Dixmuiden környékén­ hatalmas küzde­lem fejlődött ki és a csata még tart. A németek igen nagy erősítéseket vittek a frontra. Minden jel arra vall, hogy át akarják karolni az angol balszárnyat s igy fognak Ypern ellen nyomulni. Berlin, április 30. Genfből táviratozzák a Deutsche Tageszeitung-nak . Rousset ezredes a Petit Parisien tegnapi számában a következő­ket írja : A németek főtámadása elsősorban arra irányul, hogy meggyöngítsék és áttörjék az összekötő vonalat az angol és a belga frontok között. Azonban a támadó hadműveletek nem­csak Flandriában, hanem a Weuvre völgyében is olyan hevesek lettek, a­minek november óta nem voltak. A németek így akarják megmutatni, hogy, bár négy világtájon kell felvenniök a küz­delmet, képesek szembeszállani ellenségeikkel. Ypern megsemmisült. Hága, április 30. A Times szerint Ypern teljesen meg van semmisítve. Az angol sebesül­teket a pinczékben ápolják. A Vanderland szerint a döntés Saint Julien mellett lesz. A szövetségesek helyzete Ypernnél. Rotterdam, április 30. A Daily Mail katonai munkatársa kifejti, hogy a szövetségesek most azon fáradoznak, hogy elveszített állásaikat vissza­foglalják, mert yperni helyzetük veszélyeztetve van. Üzemet­ő­ keletre a németek csak 11 kilométer­nyire vannak Poperingketől. Nehéz ágyúik 14 kilo­méterre visznek. Ezeket tehát nem kell a frontra vinniök, hanem nyugodtan dolgozhatnak a front mögött. London püspöke a háborúról. Rotterdam, április 30. London püspöke, ki most tért vissza a francziaországi frontról, beszédet tartott, melyben kijelentette, hogy azokon a napo­kon, mikor nem tört­énik semmi különös sem, mégis meghal vagy megsebesül ötszáz fiatal em­ber. Ez nagyrészt a muníc­ióhiánynak a következménye. Az összes generálisok állítólag azt mondották, hogy ha több lőszerük lenne, az ellenség tüzelését elhall­gattathatnák és így ezzel megkisebbítenék a vesz­teségeket. Tehát még mindig több lőszer kell. A frontról azzal a meggyőződéssel tért vissza, hogy balgaság azt hinni, hogy a háborúnak majdnem vége van. Nem tudja megérteni, miért rejtegetik az angol nép elöl az igazságot, hiszen ez a nép el bírná azt viselni. An­glia nem győzött, sőt majdnem sem győzött. A háborút csak egy dolog fejezhetné be, ha minden angol vaselhatározással feláldozná a testét, akaratát és lelkét. Az alkoholveszettelem Angliában, London, április 30. Lloyd­ George kincstári kanc­ellár az alsóháziban intézkedéseket jelentett be az erős alkoholok túlságos élvezete ellen. Ennek a szenvedélynek különösen a hadiszergyártással foglalkozó munkások hódolnak. Tervbe vették a szeszes italok adójának megkétszerezését, a maga­sabb alkoholtartalmú sörök megadóztatását, a bor négyszeres megadóztatását, továbbá a katonai és tengerészeti hatóságok feljogosítását arra, hogy a vendéglőkre és korcsmákra bizonyos körzetekben felügyeljenek. Lloyd­ George hangsúlyozza a szaka­datlan muníczió-előállítás szükségességét, mert a győzelem nagyrészt a hadianyag mennyiségén fordul meg. Közel az idő, a­mikor a szövetségesek táma­dása nagyobb méreteket ölt és intenzívebb lesz. Az ellenséget ki kell űzni Flandriából és Franczia­­országból. Fia ennek ideje elérkezik, a m­uniczió­­szükséglet és a munkc­ió-elhasználás soha nem is­mert méreteket fog ölteni. A népnek mindent a municzió-készítésnek kell alárendelnie, ha biztosí­tani akarja fölösleges emberáldozat nélkül minél korábban a győzelmet. Rotterdam, április 30. (Saját tudós­ónk távirata.) Lloyd­ George előterjesztette az al­koholfogyasztás korlátozásáról szóló javaslatot, a­mely szerint a sörfogyasztási illetékek emel­tetnek, a pálinkafogyasztási illetékek megkét­szereződnek és a borfogyasztási illetékek meg­négyszereződnek. Angol asszonyok az angol hadvezetés ellen. Hága, április 30. Az asszonykongresszus tegnap esti ülésén az asszonyok szavazati jogáról volt szó. Valamennyi szónok ugyanezt mondotta : »Miután megéltük azt, hogy az angol su­ffragettek lázítanak legvadabbul a háború mellett, csodálatos, hogy dogmának állítják fel azt a véleményt, hogy a nők szavazati joga lehetetlenné tenné az ezentúli hábo­­rúkat«. Lawrence Patrick asszony kíméletlenül ki­kelt az angol politika ellen. Az angol szónoknő hivatkozott arra, hogy a búr háborúban több asszony és gyermek ment tönkre, mint mindkét pártbeli harcros. Anglia kiéheztetési politikája sze­rinte Angolország szégyene és gyalázata. Banbaum kisasszony Antwerpenből egész borzalmasságuk­ban ecsetelte az orosz állapotokat és pogromokat. A friedriefashafeni légi harcz. Köln, április 30. Friedrichshafelből az ellen­séges repülőtámadásról a következő részleteket írják a Kölnische Zeitung-nk: Délelőtt tíz óra tájban Friedrichshafenben és a környéken meg­dördültek az ágyuk s nyomban tudta mindenki, hogy ellenséges támadás készül. Csakugyan lát­hatóvá lett hat ellenséges repülőgép meglehetős nagy magasságban. Az ágyuütegek félóra hosszat dolgoztak, a Zeppelin-léghaj­ógyár telepe fölött pedig kötélen felbocsátott repülőgép kosarából géppuskák tüzeltek a támadó aeroplánok felé. A Bodeni-tavon járó gőzösök utasai mesélik, hogy egy svájczi személyszállítóhajó veszedelem­ben forgott, mert az ágyuk tűzkerületébe jutott és a hajó kapitánya azért az utasokat leküldte­ a fedélzetről a hajó belsejébe. Joffre Belforthal, Berlin, április 30. Baselból táviratozzák, hogy Joffre fővezér a múlt csütörtökön Belfortban volt. Előbb szemlét tartott­ a vár­védő csapatok fölött és átnyújtotta a kitüntetéseket a tiszteknek és a legénységnek, azután megvizsgálta az erődí­tési műveket. Mialatt a fővezér a várban a kitün­tetéseket kiosztotta, Belfort fölött két repülőgép keringett, hogy esetleg ellenséges repülőtámadást elháríthasso­n A franczia kamara ülése: Paris, április 30. A kamara tegnap ismét meg­kezdte tanácskozásait. A ház elé terjesztett tör­vényjavaslatok közül az egyik az 1915. második felére szóló költségvetési provizóriumról szól. Az ülést Deschanel elnök nyitotta meg, a­ki mindenek­előtt a harertéren elesett Chaigne képviselőről em­lékezett meg és bejelentette, hogy Pasqual kép­viselő német fogságból visszaérkezett. Az elnök ismételten hangsúlyozta, hogy egész Franczia­­ország szilárdan kitart győzelmi akarata mellett. A beszédet nagy lelkesedéssel fogadták. A kamara hetenként egy vagy két ülést fog tartani. Az utóbbi időben tanácskozások voltak a Ramsay a lövészárokbban, írta Wallesz Jenő. Ramsay nagy körültekintéssel végbevitt számítások után megállapította öt évvel ez­előtt, hogy Anglia szénbányái még 175 évig láthatják csak el Angolország szénszükségletét. De nem lehetetlen, hogy a szén még előbb fog elfogyni. Mert 175 évig csak az esetben elégséges, ha Anglia iparának fejlődése nem kap oly erős lendületet, hogy ezzel halomra dönt minden számítást. Hogy a szénbányák mélysége mit rejteget, azt még ki lehet számítani, de arról senkinek sem lehet sejtelme, hogy a tudomány milyen titkokat rejteget, s hogy a technika haladásából előálló ipari fellendülés mily mér­tékben sietteti a szénbányák kiaknázását. Ha minden az eddigi tempóban megy a maga útján, Anglia nyugodtan alhatik 175 évig. De ha a tudomány nem alszik, Angliának is jóval előbb kell felébredni. A nagyszerű angol tudós megállapításai azon a réven lettek most aktuális­ok, hogy Ramsay a jövőre nézve lehe­tetlennek tartja a tudomány nemzetközi érint­kezését. Nem hiszi, hogy a háború befejezése után angol és német tudósok egymás mellett tanácskozhassanak a kongresszusok zöld aszta­lainál, nem hiszi, hogy a harag és gyűlölet annyira elüljön belátható időn belül, hogy a különböző népek tudósai minden géné nélkül nézhessenek egymás szemébe. Nem hiszi és nem is akarja hinni. A tudomány — ezek szerint — lassúbb lépésekben megy majd előre, s mert a tudomány visszaesése maga után vonja a technika visszaesését, Ramsay megállapítására aligha c­áfolnak rá az események : Anglia szén­bányái 175 évig ellátják Anglia szénszü­kség­letét, és Ramsay presztízsén, melyet mint tudós szerzett, nem is esnék csorba. A konklúzió helyt állana, de nagy baj, hogy a fejtegetés kiinduló pontja hamis. A tudósok találkozni fognak a zöld asztaloknál, a harag és gyűlölet el fog múlni, mert a tudomány kiengesztel és csodás erejével begyógyít minden olyan sebet, a­me­lyet a politika mérge mart a lelkeken. Ramsay tudását senki sem becsüli ma kevesebbre, mint a háború előtt, és Ramsay sem tartja ma analfabétáknak azokat a német tudósokat, a­ki­ket a háború előtt a tudomány büszkeségének mondott. Ezeket az értékeket nem csökken­tette és nem is rombolta széjjel a háború. Persze , a tudóst nem lehet elvonatkoztatni az embertől, a polgártól és hazafitól. S mert ma minden em­ber talán elsősorban polgár és hazafi, a­ki a saját és a másik élete árán is megvédi tűz­helyét, az ellenségeskedő államok polgárai csak az embert látják egymásban és az ember hibáiért nem tudják megbocsátani a tudós erényeit. Pedig ezek a hibák nem is hibák : Ramsay ugyanúgy védi a tűzhelyét, mint Ehrlich, és ha Ramsay nem tud máshogyan cse­lekedni, mint a­hogyan az adott körülmények között az önfentartási ösztöne azt parancsolja, tudóshoz nem illő elfogultság azt követelni, hogy Ehrlich rosszabb hazafi legyen, s hogy Ehrlich ne hallgasson az önfentartási ösztön szavaira, hanem legyen nobilis, áldozza fel ma­gát és szabadságát, perzseltesse fel tűzhelyét, hogy az angol világuralom régi nagyságában és régi fényében tündököljön. A tudás előkelővé tesz, de ennek az előkelőségnek nem lehetünk rabszolgái. Ha az előkelőség erre kötelezne, akkor a tudomány ellenkeznek a szabadság fogalmával. Pedig a tudomány és a szabadság mindig és mindenhol egyet jelentett, és a világ ezután sem veszi revízió alá a közhasználatba átment fogalmakat. A tudósnak és a tudománynak nem volt közvetlen befolyása a marhakomra, és a­ki a népek hangulatát elemzi, még csak nyomát sem leli annak, mintha a népek gyűlölettel gondolnának az ellenséges államok tudósaira. A háborút nem a tudósok csinálták, tehát nem is felelősek a vérontásért. Mi köze Poincarénak, Greynek, Szaszonovnak és Miklós nagyherczeg­­nek a tudományhoz ? Voltak és vannak tudó­sok odaát is, meg nálunk is, a­kik hétrét gör­­nyedeznek a politikai nagyságok előtt, de az már a szervilizmus netovábbja lennne, ha tudó­sok még a háború súlyos felelősségét is lehenger­­getnék a politikai nagyságok vállairól és hamis beállítások rendezésével meghamisítanák a népben a tudatot, hogy a háború ezer és ezer súlyos átkáért kit okoljanak. Tudósokhoz nem méltó vállalkozás, hogy villámhárítókul álla­nak a politikusok mellé. A tudomány mindig az abszolút igazságot kereste, az igazságot magáért az igazságért akarta még akkor is, ha ez az igazság kellemetlen volt és ellenkezett bizonyos érdekekkel. Ez volt a tudomány leg­nagyobb ereje. Ettől az erősségtől sokszor akarta megfosztani a pártpolitika, melynek elveivel és czéljaival ellenkezett az igazság keresése. A világ tudósai sikerrel állották ezt a harczot a reakc­ió ellen. Hát elképzelhető, hogy a tudósok most, annyi győzelmes harcz után önként lemondanak a viaskodás gyümöl­cséről ? Elképzelhető, hogy tudósok az annyi­szor letiport reakc­ió feltámasztására siessenek és önként kínálják fel szolgálataikat az igazság letiprására ? Politikusok pártérdekből sokszor meghamisították a tudományt, s most tudósok meghamisítanák a politikát és a politikával .

Next