Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-02 / 121. szám
Vasárnap, 1915. május 2. AZ ÚJSÁG is volt jelen. A ceremónia legfontosabb része a kalifáért mondott ima volt, amelyben a szultánt először nevezték Ghazi néven. Rendkívül impozáns volt, amikor az ima elhangzása után megdördültek az ágyuk üdvlövései. A szulán, aki eddig a császári herczegekkel az uralkodóháznak fentartott tribünön nézte végig a ceremóniát, most leszállt. A minber (oltár) előtt a szultán kezeit ég felé emelte, miközben az oltár magasságáról egy török pap arab áldalmat mondott a szultánra, Törökországra és a szövetségeseire, akiknek végleges győzelméért könyörgött a Mindenhatóhoz. Nagy hatást tett, hogy a szultán, aki tábornagyi egyenruhában volt, a császári herczegekkel és a hivatalos kísérettel, köztük a miniszterekkel, magasabb tisztekkel, szenátorokkal és képviselőkkel, valamint magas méltóságokkal nem a fentartott ajtón hagyta el a templomot, hanem a közönség számára kijelölt kapun. A szultánt érkezésekor és távozásakor mindenütt viharos lelkesedéssel ünnepelte a rendkívül nagy embertömeg. A belügyi és igazságügyminiszter hadnagyi egyenruhát viseltek, miután az új törvény szerint tegnap megkapták a hadnagyi rangot. Fantasztikus hírek a Dardanellák elleni támadásról. Amsterdam, május 1. A Dardanellák elleni harczokról a Reuter- ügynökség a legfantasztikusabb magánjelentéseket terjeszti. Így a Daily Chronicle tudósítója 26-áról írja : »Délelőtt szemtanúja voltam az erődök kivetésének. A Dardanellák torkolatát sűrű füstfelhő borította. A parton a határos falvakból lángok csaptak fel. Bizonyos időközökben a szorosnál kis hajók jelentek meg, melyek valószínűleg a csatahajók ágyúinak az irányát adták meg. A legnagyobb hajók az európai oldalon voltak felállítva. Gyakran húsz lövést is leadtak egy perczben. Balra, a bejáraton kívül, szállítóhajók húzódtak. Délután 2 és fél órakor a füst még sűrűbb lett és ekkor a hajók megindultak és messzebbre lőttek a vízi út irányában. Három órakor a hajók Wepner magasságban voltak, sőt kettő még messzebbre is behatolt. Négy órakor érte el a tüzelés a csúcspontját. Ekkor Erenköy öblében működtek leginkább a hadihajók. Négy óra után a törökök válaszoltak és lövedékeik a vízbe hullottak. Egy török ütegetSzeddil Bahrnál a Kap Hellasnál partra szállott tüzérség elűzött. Ezzel egészen kvittek voltunk. Mért adtam volna többet ? Az igazságot a bíró érti, nem én. Az igazságon túl tenni valamit, nem volt okom, mert ez nekem semmirömet nem okozott volna. Hogy ez nem szép, azt eléggé hallottam olyanoktól, akik szintén nem követtek el semmit, ami pusztán szép. A második feleségemben igaz örömöm telt. Ezt is a szegénységből szedtem föl, mondjuk , a pocsolyából. Remekül tánczol és megszokta, hogy ne szeresse mindig azt, aki fizet. Igazán nekem való feleség és már azért is szükségem volt minden megtartható pénzre, mert nagyon tudott örülni a pénznek, s én viszont nagyon tudtam örülni az ő örömeinek, mert ilyenkor olyan kedves tudott lenni, hogy majd szétszedtem. Igen, igen, ez boldogság volt, s az emberek nem tévedtek, amikor a mi házasságunkat mintaházasságnak tekintették. Csak abban tévedtek, mikor azt hitték, hogy a második aszszony más embert csinált belőlem. Bizony ő csak azért, volt boldog, mert boldoggá tette az, ami nekem is boldogság volt. Kedvteléseink azonosak voltak, azért tudott ő is mulatni, mikor én mulattam. Aztán semmi jónak elrontója nem volt, ennélfogva nem volt okoma soha, hogy otthon hagyjam, ha én elmentem. Én nem változtam meg az öregedés folyamán, s ő nem törődött vele, hogy a hajam megfehéredett. A vén lumpnak ilyen feleség kellett, tehát ilyen feleség boldog lehetett mellette. De ha meghalok, akkor nincs szükségem feleségre. Ha ott, ahová megyek, szükségem volna pénzre, mindent magammal vinnék. De erre nincs szükségem. Ennélfogva mindenemet, ami megmarad, odaadom a gyermekeimnek, akik törvény szerint is az apjuk örökösei, de még igazság szerint is, mert a szegény ember gyereke szegény, tehát a gazdagé legyen gazdag. Jól tudom, hogy ezt nem várják, mert szerintök a második feleségem lekötött teljesen, így az a kedvéért kitagadom a családomat. Hát ez lenne életemnek egyetlen igaz komiszsága, ha elkövetném. Mert a magam örömeit megfizettem a magaméból, de halálom utáni már megfizetett örömöket fizetnék meg még egyszer a musokéból. Az én kedves nőmet jól tartottam és fölteszem rólla, volt annyi esze, hogy lopott magának a bőségből, a mennyit csak lehetett. S neki sokat lehetett, mert semmit sem tagadtam meg tőle : az eddigi jómódnak vége lesz ugyan, de ugyan mi lett volna az élete, ha én nem veszem el ? Tizenegy év után ma mindenesetre tovább van, mint lett volna, ha az emberét minden nap váltogatja. Hát ez lenne az én végső akaratom, s nagyon természetesnek találom, ha ezt épp oly szívtelennek tartják, mint az életem minden egyéb mozzanatát. Megbékülten válok el az élettől, mely ellen én nem véthettem, mert semmi jóságot nem kaptam másoktól. Gyerekek, Isten veletek. Ha nektek jobb szivetek találna lenni, mint az apátoknak, s ezzel az életetek jobbá válik, mint az enyém volt, akkor talán irigyelnélek. De nem hiszem. 111. Végakkordok. Az ügyvédnél. A fiatal özvegy. S ha bele kell pusztulnom ebbe a pörbe, végig folytatom, így kijátszani, igy meggyalázni engem ! Ő a gazember, a gazember ! A temetőben Gruha Máté sírján háromméteres sírkő, fekete márványból. Elsőrangú szobrász csinálta. Gyászoló angyal térdepel, imára kulcsolt kezekkel. A család némán szemléli, s az özvegy meg a fiatal asszonyok szemében őszinte könycsepp csillog. — Szegény papa ! Hat órakor láttuk, hogy a török üteg vissza- f ugyuharcz fejlődött. A szövetségesek, úgy látszik, vonul. Közben partra szállottak a szövetséges teljesen a hatalmukban tartják a félsziget légseregek és ezek, valamint a törökök között heves külső hegyét és nyugaton a Suvla-öböl partját. Világháború, Kárcéln a felcferen és a gyarasatokon. , Részletek a Léon Gombolta elsülyesztéséről Jórészben közöltük azt a beszélgetést, amelyet Trapp György lovag, az »U 5« parancsnoka egy újságíróval folytatott. A beszélgetést most a következő érdekes részletekkel egészítjük ki. — Hosszabb ideig — mondta Trapp lovag — egy torpedónaszádnak voltam parancsnoka; az »1/ 5« búvárnaszád vezetését csak nemrég vettem át és ez volt vele az első utam. Mindössze három napja, hogy kikötőmből czirkáló utamra keltem. (A beszélgetés április 28-án történt. A szerk.: Körülbelül éjfélkor pillantottam meg a Léon Gambettát. Holdvilágos éjjel volt s az égen felhők úszkáltak. Miután a hajó haladásának irányát és sebességét megállapítottam, feléje indultam. A pánczélos széltében fordult felém. Körülbelül ötszáz méternyire lehettem tőle, mikor az első torpedót feléje lövettem. Az első torpedót a fara tájának irányítottam, a következőt az elülső kéménycsoport tája felé. A robbanások dörejét jól hallottuk. A hátsó kéménycsoport környékén nem sokkal utóbb hatalmas füstfelhő csapott fel. Minden lövésünket önkéntelen hurrárivalgással kisérte legénységem. Hogy lövéseink eredményét megállapítsam, megkerültem a hajót. A kormány felőli részén világot pillantottam meg a fedélzeten, majd a vizen is. A mentőcsónakok lámpásai voltak. A francziák összesen öt csónakot oldottak el. Csodálnivaló, hogy oly rövid idő alatt képesek voltak erre. Az én embereim egész idő alatt bámulatraméltóan viselkedtek és magatartásuk minden dicséretet megérdemel. Ugyaníly lelkes szavakkal dicsérte meg a regénység magatartását a búvárnaszád második tisztje, Seyffertitz báró sorhajóhadnagy is. Szerinte legcsodálatosabb a parancsnok körültekintése és hidegvérűsége volt. Az »U 5«-öt, mikor e hó 28-án megjelent kikötőjében, ünnepélyes fogadtatás várta. Déltájban jelent meg a kikötőben a búvárnaszád. Az ott horgonyzó hajók legénysége zugó hurrá-kiáltásokkal fogadta, a tengernagyi hajón pedig a néphimnuszra zendített reá a tengerész-zenekar. Trapp lovagot és Seyffertitz bárót ezután szíves melegséggel üdvözölték a tengernagyi és a zászlóhajó tisztjei. A francziák gyászolják a Léon Gambettát. Jeni, május 1. A tegnapi párisi lapok, amelyek csak ma érkeztek ide, nagy czikkekben méltatják azt a csapást, amelyet a franczia flotta a Léon Gambetta elvesztésével szenvedett. Azt mondják, hogy aggodalmas tünetnek kell tekinteni, hogy a tengerészeti kormány a részleteket titkolja és egy árva szót sem mond arról, hogy mit fog kezdeni az ellenséges tengeralattjáró naszádok ellen, amelyek minden pillanatban pusztulással fenyegetik a nagy pánczélosokat és a melyek ellen nincs mód a védekezésre. Meg kell adni, — így írnak a párisi lapok — hogy az osztrák-magyar tengeralattjáró naszádok fényesen fel vannak készülve erre a tengeri háborúra, veszedelmes eszközeik vannak és matrózaik csodálatos vakmerőséget és ügyességet tanúsítanak. Kopenhága, május 1. Ideérkezett jelentések szerint a Léon Gambetta pusztulása szerte Francziaországban mély gyászt keltett, ami annál fájdalmasabb, mert sok-sok száz emberélet veszett oda. A párisi lapok azzal vigasztalják a közvéleményt, hogy a Gambetta tisztjei Csodás hősök voltak, akik nem akarták elhagyni a sülyedő hajót, noha módjuk lett volna rá, hanem a parancsnoki hídon összegyülekeztek és mikor a pánczélos elmerült, ezt kiáltották : »Éljen Francziaország !« Paris, május 1. A sajtó a Léon Gambetta czirkáló elsülyedését a franczia flotta nagy veszteségének mondja. A szövetségesek ugyan, igy írják a lapok, elkészültek ilyen áldozatokra, mégis aggasztónakmutatkozik a tengeralattjárók fokozott tevékenysége. A Gaulois aggódva kérdi: »Mitévők legyünk a tengeralattjáró naszádokkal szemben?« A Petit Parisien reméli, hogy a franczia tengerészet megboszulja a Léon Gambetta elvesztését. A janási-kiai tárgyalások: Rotterdam, április 30. A Roterdamsche Courant jelenti : A pekingi japán követ szóbeli jegyzékben közölte a kínai kormánynyal, hogy Japán, ha követeléseit Kína elfogadja, megfontolás tárgyává fogja tenni Kiaocsau Kína részére való visszaadásának kérdését, föltéve hogy Csingtau mint szerződési kikötő nyitva marad. A vasutak, a vám és a posta igazgatását Japán venné át s a kormánypalotát megtartaná. Asiana brokilirozása. A német EU 28 találkozása a Nidaros dán gőzössel. Krisztiánja, május 1. »Az aknamezőkön át« és »Egy U-naszád imponáló cselekedete« kettős czímmel a Morgenbluded a következő londoni jelentést közli: — Tegnap az angol keleti parton levő Grimsby kikötőjébe érkezett a Nidaros dán gőzös, amelyet a 28. számú német tengeralattjáró naszád elhurzolt. A dán kapitány elbeszélte, hogy egy német haditengerésztiszt jött a Nidaros fedélzetére, átvette a parancsnokságot és a legnagyobb óvatossággal kormányozta a dán gőzöst az aknamezőkön keresztül, miközben a dán matrózok szeme be volt .