Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-02 / 121. szám

Vasárnap, 1915. május 2. AZ ÚJSÁG is volt jelen. A c­eremónia legfontosabb része a kalifáért mondott ima volt, a­melyben a szultánt először nevezték Ghazi néven. Rendkívül impozáns volt, a­mikor az ima elhangzása után megdördül­tek az ágyuk üdvlövései. A szulán, a­ki eddig a császári herczegekkel az uralkodóháznak fen­­tartott tribünön nézte végig a c­eremóniát, most leszállt. A minber (oltár) előtt a szultán kezeit ég felé emelte, miközben az oltár magasságáról egy török pap arab áldalmat mondott a szultánra, Törökországra és a szövetségeseire, a­kiknek végle­ges győzelméért könyörgött a Mindenhatóhoz. Nagy hatást tett, hogy a szultán, a­ki tábornagyi egyenruhában volt, a császári herczegekkel és a hivatalos kísérettel, köztük a miniszterekkel, magasabb tisztekkel, szenátorokkal és képviselők­kel, valamint magas méltóságokkal nem a fen­­tartott ajtón hagyta el a templomot, hanem a közönség számára kijelölt kapun. A szultánt érkezésekor és távozásakor mindenütt viharos lelkesedéssel ünnepelte a rendkívül nagy ember­tömeg. A belügyi és igazságügyminiszter hadnagyi egyenruhát viseltek, miután az új törvény szerint tegnap megkapták a hadnagyi rangot. Fantasztikus hírek a Dardanellák elleni támadásról. Amsterdam, május 1. A Dardanellák elleni harczokról a Reuter- ügynökség a legfantasztikusabb magánjelentéseket terjeszti. Így a Daily Chronicle tudósítója 26-áról írja : »Délelőtt szemtanúja voltam az erődök kivetésének. A Dardanellák torkolatát sűrű füstfelhő borította. A parton a határos falvakból lángok csaptak fel. Bizonyos időközökben a szorosnál kis hajók jelentek meg, melyek valószínűleg a csatahajók ágyúinak az irá­nyát adták meg. A legnagyobb hajók az európai oldalon voltak felállítva. Gyakran húsz lövést is leadtak egy perczben. Balra, a bejáraton kívül, szállítóhajók húzódtak. Délután 2 és fél órakor a füst még sűrűbb lett és ekkor a hajók megindultak és messzebbre lőttek a vízi út irányában. Három órakor a hajók Wepner magasságban voltak, sőt kettő még messzebbre is behatolt. Négy órakor érte el a tüzelés a csúcspontját. Ekkor Erenköy öblében működtek leginkább a hadihajók. Négy óra után a törökök válaszoltak és lövedékeik a vízbe hullottak. Egy török üteget­­Szeddil Bahrnál a Kap Hellasnál partra szállott tüzérség elűzött. Ezzel egészen kvittek voltunk. Mért adtam volna többet ? Az igazságot a bíró érti, nem én. Az igazságon túl tenni valamit, nem volt okom, mert ez nekem semm­irömet nem okozott volna. Hogy ez nem szép, azt eléggé hallottam olyanoktól, a­kik szintén nem kö­vettek el semmit, a­mi pusztán szép. A második feleségemben igaz örömöm telt. Ezt is a szegénységből szedtem föl, mondjuk , a pocsolyából. Remekül tánczol és megszokta, hogy ne szeresse mindig azt, a­ki fizet. Igazán nekem való feleség és már azért is szükségem volt minden megtartható pénzre, mert na­gyon tudott örülni a pénznek, s én viszont nagyon tudtam örülni az ő örömeinek, mert ilyenkor olyan kedves tudott lenni, hogy majd szétszedtem. Igen, igen, ez boldogság volt, s az embe­rek nem tévedtek, a­mikor a mi házasságunkat mintaházasságnak tekintették. Csak abban té­vedtek, mikor azt hitték, hogy a­ második asz­­szony más embert csinált belőlem. Bizony ő csak azért, volt boldog, mert boldoggá tette az, a­mi nekem is boldogság volt. Kedvteléseink azonosak voltak, azért tudott ő is mulatni, mikor én mulattam. Aztán semmi jónak el­­rontója nem volt, ennélfogva nem volt okoma soha, hogy otthon hagyjam, ha én elmentem. Én nem változtam meg az öregedés folyamán, s ő nem törődött vele, hogy a hajam m­eg­­fehéredett. A vén lumpnak ilyen feleség kellett, tehát ilyen feleség boldog lehetett mellette. De ha meghalok, akkor nincs szükségem­ feleségre. Ha ott, a­hová megyek, szükségem volna pénzre, mindent magammal vinnék. De erre nincs szükségem. Ennélfogva min­denemet, a­mi megmarad, odaadom a gyer­mekeimnek, a­kik törvény szerint is az apjuk örökösei, de még igazság szerint is, mert a szegény ember gyereke szegény, tehát a gaz­dagé legyen gazdag. Jól tudom, hogy ezt nem várják, mert szerintök a második feleségem lekötött teljesen,­­ így az a kedvéért kitagadom a családomat. Hát ez lenne életemnek egyetlen igaz komisz­­sága, ha elkövetném. Mert a magam örömeit megfizettem a magaméból, de halálom utáni már megfizetett örömöket fizetnék meg még egyszer a mu­­sokéból. Az én kedves nőmet jól tartottam és fölteszem rólla, volt annyi esze, hogy lopott magának a bőségből, a mennyit csak lehetett. S neki sokat lehetett, mert sem­mit sem tagadtam meg tőle : az eddigi jó­módnak vége lesz ugyan, de ugyan mi lett volna az élete, ha én nem veszem el ? Tizen­egy év után ma mindenesetre tovább van, mint lett volna, ha az emberét minden nap váltogatja. Hát ez lenne az én végső akaratom, s na­gyon természetesnek találom, ha ezt épp oly szívtelennek tartják, mint az életem minden egyéb mozzanatát. Megbékülten válok el az élettől, mely ellen én nem véthettem, mert semmi jóságot nem kaptam másoktól. Gye­rekek, Isten veletek. Ha nektek jobb szivetek találna lenni, mint az apátoknak, s ezzel az életetek jobbá válik, mint az enyém volt, akkor talán irigyelnélek. De nem hiszem. 111. Végakkordok. Az ügyvédnél. A fiatal özvegy. S ha bele kell pusztul­nom ebbe a pörbe, végig folytatom, így ki­játszani, igy meggyalázni engem ! Ő a gaz­ember, a gazember ! A temetőben Gruha Máté sírján háromméteres sírkő, fekete márványból. Elsőrangú szobrász csi­nálta. Gyászoló angyal térdepel, imára kul­csolt kezekkel. A család némán szemléli, s az özvegy meg a fiatal asszonyok szemében őszinte könycsepp csillog. — Szegény papa ! Hat órakor láttuk, hogy a török üteg vissza- f ugyuharcz fejlődött. A szövetségesek, úgy látszik, vonul. Közben partra szállottak a szövetséges teljesen a hatalmukban tartják a félsziget lég­­seregek és ezek, valamint a törökök között heves­­ külső hegyét és nyugaton a Suvla-öböl partját.­ Világháború, Kárcéln a felcferen és a gyarasatokon. , Részletek a Léon Gombolta elsülyesztéséről Jórészben közöltük azt a beszélgetést, a­melyet Trapp György lovag, az »U 5« parancsnoka egy újságíróval folytatott. A beszélgetést most a kö­vetkező érdekes részletekkel egészítjük ki. — Hosszabb ideig — mondta Trapp lovag — egy torpedónaszádnak voltam parancsnoka; az »1/ 5« búvárnaszád vezetését csak nemrég vettem át és ez volt vele az első utam. Mindössze három napja, hogy kikötőmből czirkáló utamra keltem. (A be­szélgetés április 28-án történt. A szerk.: Körülbelül éjfélkor pillantottam meg a Léon Gambettát. Hold­világos éjjel volt s az égen felhők úszkáltak. Mi­után a hajó haladásának irányát és sebességét meg­állapít­ottam, feléje indultam. A pánczélos széltében fordult felém. Körülbelül ötszáz méternyire lehet­tem tőle, mikor az első torpedót feléje lövettem. Az első torpedót a fara tájának irányítottam, a következőt az elülső kéménycsoport tája felé. A robbanások dörejét jól hallottuk. A hátsó kémény­­csoport­ környékén nem sokkal utóbb hatalmas füstfelhő csapott fel. Minden lövésünket önkéntelen hurrá­rivalgással kisérte legénységem. Hogy lövé­seink eredményét megállapítsam, megkerültem a hajót. A kormány felőli részén világot pillantottam meg a fedélzeten, majd a vizen is. A mentőcsónakok lámpásai voltak. A francziák összesen öt csónakot oldottak el. Csodálnivaló, hogy oly rövid idő alatt képesek voltak erre. Az én embereim egész idő alatt bámulatraméltóan viselkedtek és magatartá­suk minden dicséretet megérdemel. Ugyaníly lelkes szavakkal dicsérte meg a re­génység magatartását a búvárnaszád második tisztje, Seyffertitz báró sorhajóhadnagy is. Szerinte legcsodálatosabb a parancsnok körültekintése és hidegvérűsége volt. Az »U 5«-öt, mikor e hó 28-án megjelent ki­kötőjében, ünnepélyes fogadtatás várta. Déltájban jelent meg a kikötőben a búvárnaszád. Az ott horgonyzó hajók legénysége zugó hurrá-kiáltások­kal fogadta, a tengernagyi hajón pedig a nép­himnuszra zendített reá a tengerész-zenekar. Trapp lovagot és Seyffertitz bárót ezután szíves meleg­séggel üdvözölték a tengernagyi és a zászlóhajó tisztjei. A francziák gyászolják a Léon Gambettát. Jeni, május 1. A tegnapi párisi lapok, a­melyek csak ma érkeztek ide, nagy czikkekben méltatják azt a csapást, a­melyet a franczia flotta a Léon Gambetta elvesztésével szenvedett. Azt mondják, hogy aggodalmas tünetnek kell tekinteni, hogy a tengerészeti kormány a részleteket titkolja és egy árva szót sem mond arról, hogy mit fog kezdeni az ellen­­séges tengeralattjáró naszádok ellen, a­melyek minden pillanatban pusztulással fenyegetik a nagy pánczélosokat és a melyek ellen nincs mód a véde­kezésre. Meg kell adni, — így írnak a párisi lapok — hogy az osztrák-magyar tengeralattjáró naszádok fényesen fel vannak készülve erre a tengeri háborúra, veszedelmes eszközeik vannak és matrózaik csodá­latos vakmerőséget és ügyességet tanúsítanak. Kopenhága, május 1. Ideérkezett jelentések szerint a Léon Gambetta pusztulása szerte Fran­­cziaországban mély gyászt keltett, a­mi annál fáj­dalmasabb, mert sok-sok száz emberélet veszett oda. A párisi lapok azzal vigasztalják a közvéle­ményt, hogy a Gambetta tisztjei Csodás hősök vol­tak, a­kik nem akarták elhagyni a sülyedő hajót, noha módjuk lett volna rá, hanem a parancsnoki hídon összegyülekeztek és mikor a pánczélos el­merült, ezt kiáltották : »Éljen Francziaország !« Paris, május 1. A sajtó a Léon Gambetta czir­­káló elsülyedését a franczia flotta nagy veszteségének mondja. A szövetségesek ugyan, igy írják a lapok, elkészültek ilyen áldozatokra, mégis aggasztónak­­mutatkozik a tengeralattjárók fokozott tevékeny­sége. A Gaulois aggódva kérdi: »Mitévők legyünk a tengeralattjáró naszádokkal szemben?« A Petit Parisien reméli, hogy a franczia tengerészet meg­­boszulja a Léon Gambetta elvesztését. A janási-ki­ai tárgyalások: Rotterdam, április 30. A Roterdamsche Courant jelenti : A pekingi japán követ szóbeli jegyzékben közölte a kínai kormánynyal, hogy Japán, ha követeléseit Kína elfogadja, meg­fontolás tárgyává fogja tenni Kiaocsau Kína részére való visszaadásának kérdését, föltéve hogy Csingtau mint szerződési kikötő nyitva marad. A vasutak, a vám és a posta igazgatá­sát Japán venné át s a kormánypalotát meg­tartaná.­ ­ Asian­a brokilirozása. A német EU 28 találkozása a Nidaros dán gőzössel. Krisztiánja, május 1. »Az aknamezőkön át« és »Egy U-naszád imponáló cselekedete« kettős czím­­mel a Morgenbluded a következő londoni jelentést közli: — Tegnap az angol keleti parton levő Grimsby kikötőjébe érkezett a Nidaros dán gőzös, a­melyet a 28. számú német tengeralattjáró naszád elhu­­rzolt. A dán kapitány elbeszélte, hogy egy német haditengerésztiszt jött a Nidaros fedélzetére, át­vette a parancsnokságot és a legnagyobb óvatos­sággal kormányozta a dán gőzöst az aknamezőkön keresztül, miközben a dán matrózok szeme be volt .

Next