Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-11 / 130. szám
Kedd, 1915. május II. AZ ÚJSÁG Giolittit. A kihallgatás 50 perczig tartott. A lap megjegyzi, hogy biztosra veszik, hogy Salandra miniszterelnök és Giolitti ma délután tanácskozni fognak. Az olasz kormány a tüntetések ellen. Róma, május 10. Salandra miniszterelnök és belügyminiszter az összes prefektusokhoz a következő körrendeletét intézte : Miután Olaszországban tartózkodó külföldi alattvalókkal szemben tüntetések jelei és lakások, valamint czímerek megrongálásának kísérletei mutatkoztak, felhívom a prefektusokat és a közrend fentartására hivatott, alájuk rendelt közegeket, hogy a legmesszebbmenő felügyeletet gyakorolják és személyek vagy vagyon ellen irányló minden sértő támadást akadályozzanak meg. A czivilizált népek első kötelessége, hogy minden körülmények között tartózkodjék erőszakos cselekményektől vagy bárkinek lenézésétől. A kormány a kötelességteljesítésnek érvényt fog szerezni. Felhívom, hogy ezt az utasítást a lehető legszélesebb körben terjeszsze és annak szigorú keresztülvitelére ügyeljen. Salandra. Az olasz kormány és a háborús mozgalom. Bécs, május 10. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A Wiener Allgemeine Zeitung »Ausztria-Magyarország és Olaszország« czimen ezt írja: A háború kezdete óta Olaszországban mozgalom észlelhető, amely a habsburgi monarchia ellen irányul, és az a czélja, hogy Olaszországot a hármas ententehoz tartozó hatalmak mellé terelje. Ez a mozgalom, úgy látszik, most érte el forrpontját s nem szabad komolyságát tagadni, azonban szilárd a bizakodásunk, hogy az olasz kormánynak sikerülni fog e mozgalmon úrrá lennie. Tanácskozások Konstantinápolyban. Konstantinápoly, május 10. Carroni olasz nagykövet tegnap délután tanácskozott Szaid Halim pasa herczeg nagyvezérrel és Talaat boy belügyminiszterrel. Jülow és Macchio nem tettek látogatást a pápánál. Róma, május 10. Az Osservatore Romano írja : .Daczára cáfolatainknak, a lapok megmaradnak azon állításuk mellett, hogy Bülow herczeg német nagykövet és Macchio báró osztrák-magyar nagy Házon a fetéren és a gyarmatokon. Kína elfogadta Japán követeléseit. London, május 9. (Reuters) A japán nagykövetség hivatalos tokiói táviratot kapott, amely közli, hogy Kína elfogadta Japán legutóbbi jegyzékét. Vizsgálat a Léon Bambetta pusztulása miatt. Genf, május 10. Párisi lapok közül ma, hogy a tengerészeti kormány a minisztertanács határozata alapján vizsgálatot rendelt el azoknak a körülményeknek a kikutatására, amelyek között egy osztrák-magyar tengeralattjáró naszád a Léon Gambettát elsülyesztette. Ágyudörgés a Keleti-tengeren, Kopenhága, május 10. A múlt csütörtök este rendkívül heves ágyúzást hallottak Laaland-sziget déli partjain. Az ágyúzás hangja a Fehrmann-Belt felől jött és oly erős volt, hogy a partvidék házai megremegtek, az ajtók kinyíltak és az ablakok recsegtek. Angol czirkáló Seitertóztatott egy olasz gőzöst. Róma, május 10. A Washington nevű olasz gőzöst az Aegei-tengerben egy angol czirkáló feltartóztatta. Az olasz gőzös kénytelen volt vas-, fa- és lisztszállítmányát Lemnosz szigetén kirakni. A Bardas mellék ostroma. Hivatalos török jelentés. Konstantinápoly, május 10. (Agence Milli.) A főhadiszállás közli: Az ellenséges flotta nem kísérelt meg további támadást a tengerszorosok ellen. Az ellenség, amely Sedilbahrnál egy kis partsávot tart megszállva, tegnap is nagy erősítésekkel megkísérelte megújítani eddig sikertelenül maradt támadásait. A csata éjfélig tartott. Az ellenséget ismét visszavertük partraszállási zónájába. Eközben az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. A többi hadszíntéren nem történt jelentős esemény. Az entente összeesküvést szőtt Törökország ellen. Konstantinápoly, május 9. A Tanin ma szenzációs leleplezéseket közöl egy forradalmi összeesküvésről, amelyet Anglia és Francziaország Konstantinápolyban terveztek. A merénylet terve szerint bombavetésekkel akarták eltenni láb alól azokat a török államférfiakat, kik most vezetik az ország ügyeit, torpedóval akarták légbe röpíteni a Javus Sultan Selim nemi hajót, a régi Göbent, a német tiszteket le akarták gyilkolni és az ilyképpen előkészített utón haladtak volna az angol-franczia csapatok könnyű szerrel Konstantinápoly felé, hogy a Hagia Sofiára a félhold helyén kitűzzék a keresztet. Azonban az ellenség ágyai mondja a lap — a Dardanellák felé mennydörögtek, die ahelyett hogy Törökországot robbantották volna szét, a jelenlegi kudarczot eredményezték. Konstantinápolyban nyugalom uralkodik. Az angol, franczia és orosz diplomaták Világháború,ik barátom. írta Gábor Andor. Ez a város, a melyről én most írok s a melyet, engedelmükkel, nem fogok megnevezni, olyan város, hogy ebben mindenki katona. Czivilek itt legföljebb a landesübliche Fuhrwerk fuvarosai, de azok mögött is mindig:egy- egy szuronyos baka ül a szekéren. Egyéb czivilnek itt nincs keresnivalója. A nap lesüt a kantin pitvarára, minden olyan vidám, olyan aranyos ; minden azt hirdeti, hogy élni nagyon jó. Pedig itt minden a háborút szolgálja, vagyis azt mondja, hogy meghalni könnyű és egyszerű. Nagy szőkefejű ember áll előttem a napfényen és valaki, aki bemutatja, így szól : —■ Der Herr Scharfrichter. A hóhér úr. . . Jóságos, kedves, kövérkés arcú ember a hóhér úr , a keze, melyet barátságosan nyújt felém, húsos, meleg kéz, mint az enyém, vagy az öné, noha most, mestersége szerint, halálos ez a kéz. Megszorítja a kezemet és beszélgetünk. Csak három esete volt még idáig. Nem sok, ugye, ilyen veszedelmes időkben? Éppen azért a szőke ember még nem közönyösödött el a mesterségével szemben. Mind a három esetet részletesen tudja és részletesen mondja el. Azelőtt, mikor még nem volt háború, ő csak segéd volt ebben az iparban, mely meglehetősen monopolizálva van, de most mesterré lépett elő. Nem önállósította magát, mert ez lehetetlen, hanem őt önállósították. Máskor ez a mesterség jól eltartja emberét, most csak egy szerény czalagról van szó, s mint hallom, még az sincs megállapítva. Ezt nem mint sérelmet mondja : isten ments ! Megelégedett, derék ember ő, aki felszólít, hogy ebédeljek vele itt a kiskocsmában, ahol a munka megkezdéséig tartózkodni fog. Délután kettőkor ugyanis munka lesz. Mivel azonban máshová ígérkeztem el ebédre, nem tehetek eleget a szíves meghívásnak s csak abban állapodunk meg, hogy délután kettő előtt megint találkozunk s akkor elsétálunk oda, a hol ő a mesterségét gyakorolja. Újabb kézszoritással pecsételjük meg ezt a randevút s mindkettőnk a dolga után megy.• A köteleket majd odaadom a szerkesztő úrnak. A szerkesztő úr én volnék. De, tessék megnyugodni benne, vagy haragudni érte, a kötelek nincsenek nálam, mert nem vagyok babonás és a magam számára semmi fontosságot nem tulajdonítok egy olyan kötélnek, amire másvalakit kötöttek. Mindamellett látom az ajánlatból, hogy igaz magyar vendégszeretettel állok szemben, hiszen vendéglátó gazdám a legértékesebbet akarja nekem adni, amije csak van. Istenem, mások egyetlen ilyen kötélnek egyetlen darabkáját is sokra tartanák, én ellenben úgy teszek,, mintha nem hallanám a három egész kötélről szóló megtisztelő ajánlatot. Bizony, mindig kömmel mi voltam s ezen már a háború sem tud változtatni. Fél kettőre igyekszem vissza oda,, ahol lennem kell a megállapodás szerint. S ahogy kiszállok a kocsiból, ott, ahonnan a kocsinak már nem szabad tovább mennie, a Duna partján látom, hogy torlódás van. — Nyitva van a hajóhíd! — mondják körülöttem. Addig nincs közlekedés. Nézem, hogy milyen ügyesen bánnaka vizi emberek a nagy esetlen jószággal, a hajóhiddal, melynek két czikkelyét viz ellenében széttárják. A lapos vontatógőzös és a lomha uszályhajók átcsúsznak a hid épen maradt két szélső darabja közt s már kezdik is becsukni a hidat, ami gyorsabban megy, mert víz lefolyta irányában történik. Közben motoros csónakok siklanak át a vizen. Olyanok, mintha óriási arab kisértetek papucsai volnának. A kisértet lába nem látszik, csak maga a papucs megy át — magától — a vizen. Mert vannak emberek és vannak írások ezen a környéken, amik olyan sürgősek, hogy nem várhatják meg a hajóhíd kinyittát és összecsukódását. Nem vagyok türelmetlen. Ha már harmincz éves tudtam lenni, anélkül hogy láttam volna, amit most egy félórán belül látandó vagyok, akkor egy negyedórával több várakozás úgysem számít. De ahogy körültekintek, látom, hogy a pap is ott van a várakozók közt. E szerint nem késhetem el. Nélkülem ugyan elkezdenék biztosan, de a pap nélkül nem lehet. Mikor a híd együtt van, akkor mi az innenső oldalról, s a túlsó oldalról azok, akik onnan akarnak átjönni, ráömlünk a hídra, középen találkozunk, összekeveredünk, aztán ki-ki megy a maga útirányában. Én a kiskocsma elé, ahonnan éppen kilép a szőke ember a megtörli tenyerével a bajuszát. Jóízűen étkezett és egy sprieczert is megivott utána. Újra parolázunk. A nélkül mi már nem találkozhatunk, nem búcsúzhatunk, hogy ne paroláznánk. Megindulunk fölfelé. Oda. Mások is jönnek majd utánunk, tisztük és hivataluk szerint, de mi ketten külön megyünk. Mindenki, aki megy, vissza is jön majd ugyanezen az útón, de van egy ember, akinek nincs retúrjegye erre a gyalogsétára. Az az egy ember csak oda megy. Vissza már nem kerül, mert ott marad az eszköz mellett, a fekete föld alatt. Tudom a nevét, tudom a bűnét. Kegyelem nincs. Az ég most egy kicsit elszürkült, de a táj így is csodaszép. Még a sár is színes a sok-sok falevéltől, amit betehintett az ősz, s hogy makövet látogatást tett a Szentatyánál, vagy pedig a szentszék államtitkáránál. Felhatalmazást nyertünk annak kijelentésére, hogy e minden szempontból valószínűtlen látogatás sohasem történt meg. Pasiss a szláv és olasz érdekekről, Nisből jelentik Szófián át. A szkupstinában Pasics miniszterelnök egy interpelláczióra adott válaszában kijelentette, hogy a szerb kormánynak semmi hivatalos értesülése sincs arról, hogy Olaszország és a nagyhatalmak közt tárgyalások volnának az adriai kérdésben. Annyit azonban mondhat, hogy reméli, hogy Olaszország respektálni fogja a nemzetiségi elvet és nem fog semmit sem tenni, ami alkalmas volna arra, hogy ellentétet ébreszszen a szláv és olasz érdekek közt. "