Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-15 / 134. szám

. Részletes tudósításunk ez . (A hadseregszállítási visszaélések.) Beöthy Pál elnök bejelenti, hogy Hámos Antal báró és Rakovszky István katonai szolgálatba lépett és ezzel a katonai szolgálatot teljesítő kép­viselők száma nyolczvankilenczre emelkedett. Fel­ol­vastatja a hadiszállításoknál való visszaélések megtorlásáról szóló törvényjavaslatot, a­melyet a Ház most harmadik olvasásban is megszavaz. (A hazaárulás.) Ábrahám Dezső : A függetlenségi párt nevé­ben szól. Általánosságban elfogadja a törvény­­javaslatot, de a vagyonelkobzásnak mint külön büntetésnek a kodifikálását nem helyesli, elegendő volna a magánjogi kártérítési kötelezettség meg­állapítása. Sághy Gyula a­miatt aggódik, hogy a vagyon­elkobzás régi elavult intézményét akarják e javas­lattal ismét felújítani. Ez igazságtalan dolog, mert a hazaáruló fia a legjobb hazafi lehet, apja miatt ezt büntetni nem szabad. Kérdi, hogy mi lesz azok­nak a bűnösöknek a vagyonával, a­kik nem magyar állampolgárok. Vázsonyi Vilmos : A vagyonelkobzás politikai szenvedélyből, denuncziálás folytán került vala­mikor a törvénykönyvünkbe és sok keserűséget okozott a múltban. A háború sok nemes indulatot vetett felszínre, csodálja az igazságügyminisztert, a­kit szelíd embernek ismer, hogy ilyen kegyetlen eszközökhöz fordul. A vagyon zár alá vételét he­lyesli, de a vagyonelkobzást nem. Általánosságban elfogadja a javaslatot, de reméli, hogy a részletes vita során módosítani fogják. Jakabffy Elemér előadó : A külföldi bűnösök­nek Magyarország területén levő vagyona szintén zár alá kerül; hogy azután mi történik ezzel a vagyonnal, arról a törvényhozás majd később hatá­rozhat. Voltaképpen nem büntetésről van e tör­vényjavaslatban szó, hanem az állam kártérítési igényeiről. Balogh Jenő igazságügyminiszter : Csak kár­térítési felelősséget és nem vagyonelkobzást állapít meg a javaslat. A kormány gondoskodik arról, hogy a felségsértés, vagy hűtlenség miatt elítéltek ártatlan házastársa és ártatlan leszármazói hát­rányt ne szenvedjenek. (Élénk helyeslés.) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja és elhatározza, hogy a két első szakaszt együtt tárgyalja. Jakabffy Elemér előadó a kvn­­tkező új szöve­get ajánlja : 1. §. A­kit a háború idejében (1912: LXIII. t.-cz. 13. és 23. §.) az a nyomatékos gyanú terhel, hogy az ellen­séghez pártolt és azt kémkedéssel, fegyveres szolgálattal vagy másnemű szolgáltatással támogatta, vagy evégből ellenséges csapathoz csatlakozott, vagy önként ellenséges területre távozott, annak belföldön található ingó az ingatlan vagyonára az állam igényének (2. §.) biztosítása, végett a kir. ügyészség indítványára, akár a polgári akár katonai büntetőbíróság hatáskörébe tartozik az el­­követett bűncselekmény miatt a bűnvádi eljárás, azonnal — a veszély igazolása nélkül is — a­ végrehajtási törvény­nek megfelelő zárlatot kell elrendelni. Az ily zárlatot az igazságügyminiszter által külön kijelölendő vizsgálóbíró rendeli­ el. Az 1. bekezdésben említett zárlat elrendelésének, foganatosításának és toldásának részletes szabályait — tekintettel a terhelt házastársinak a házassági vagyon­jogból folyó törvényes igényeire és a terhelttel szemben a törvénynél fogva eltartásra jogosultak tartására is — a minisztérium rendelettel állapítja meg. 2. §. A­ki az 1. §-ban említett cselekménynyel a magyar büntető törvényekben meghatározott felség­­sértés vagy hűtlenség bűncselekményét követi el, a cselek­ményből keletkezhető kár, sérelem és egyéb hátrány meg­térítéséért — tekintet nélkül a hátrány nagyságára és arra, hogy tényleg bekövetkezett-e — a belföldön talál­ható vagyonával akként felel, hogy az a bűncselekmény elkövetésével törvénynél fogva az államra száll. Az államnak az 1. bekezdésen alapuló igényét külön perrel kell érvényesíteni. A per kizárólag a buda­pesti kir. törvényszéknek hatáskörébe és illetékességéhez tartozik. Ilyen perben a budapesti kdr. törvényszék öt tagból alakított tanácsban határoz. A tanács két tagját a budapesti kir. büntető törvényszék bírái közül a buda­pesti kir. Ítélőtábla elnöke jelöli ki. Az eljárásra egyebek­ben a polgári perrendtartás szabályai irányadók. Sághy Gyula: Nem az állam igényét, hanem csak ennek mértékét kellene külön perrel érvénye­síteni ; ez iránt módosítást ajánl.­­ Ábrahám Dezső: Az 1. §. második pontjába annak felvételét kéri, hogy »addig is, míg törvény­hozási úton szabályozható nem lesz.« Vázsonyi Vilmos : A 2. §. első pontjában biz­tosítani akarja a házastárs és a köteles részre jogo­sultak igényének kielégítését, csak ennek tekin­tetbevételével történhessék az elkobzás. Batthyány Tivadar gróf: Kérdi, hogy Hor­vátországban lesz-e e törvényjavaslathoz hasonló intézkedés. Balogh Jenő igazságügyminiszter, Ábrahám Dezső és Sághy Gyula módosítását stilárid változ­tatással elfogadja. A horvát bán hasonló tartalmú törvényjavaslatot terjeszt a horvát országgyűlés elé. Vázsonyi indítványának a mellőzését kéri már azért is, mert a közszerzem­ény, a házastársi va­gyonközösség, a leszármazók törvényes jogai itt egy pontban nem szabályozhatók. És azt hiszi, hogy ez a törvény úgyis csak szórványos esetekre preveniál és­ nem lesz más, mint egy memento. (Élénk helyeslés.) A Ház a szakaszokat az előadó által ajánlott szövegben fogadja el Ábrahám Dezső és Sághy Gyula módosításával; a harmadik szakaszt válto­zatlanul hagyja. (A kúriai bíráskodás.) Darvas Fülöp előadó ismerteti az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló 1899 : XV. t.-cz. módosítására vonatkozó törvény­­javaslatot. Az új választási törvény teszi ezt szük­ségessé, mert az egészen új instituc­iókat léptet életbe, mint a­műyen például a titkos szavazás is. Az egész kúriai bíráskodásra új törvényt hozni most, háborús viszonyok közepette, lehetetlen. A titkos szavazás behozatala folytán bővül a parla­menti bíráskodásnak köre és a nyilvános válasz­tásnál érvényesíthető relatív okok kerülhetnek csak a kúriai bíráskodás hatáskörébe. A javaslat­ban külön vannak szabályozva helyesen és világo­san a választási eljárás szabálytalanságából folyó érvénytelenségi okok, a választás törvényes ered­ményének megállapítására vonatkozó elvek, s tel­jes megelégedésre van szabályozva a pótválasz­tások megtámadásának kérdése is. A javaslat semmiféle melléktekintetet nem honorál , kéri, fogadják el. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Bizony Ákos : Általánosságban elfogadja, de a részletes tárgyalás során több módosítást ajánl. Ismerteti a kúriai bíráskodásról szóló törvény keletkezését, az akkori pártközti tárgyalásokat. (Zaj a karzaton.) Szász Károly elnök : Kéri a karzati közönsé­get, legyen csöndben, mert kénytelen lesz a karza­tot kiü­resíteni. Bizony Ákos : Nem érti, hogy a titkos szava­zással történő választásokban való bíráskodásra miért volna alkalmasabb a­ képviselőház, mint a Curia. Kérdi, miért nem törlik el a fuvarköltsé­get ? Batthyány Tivadar gróf. Ezt a törvényjavas­latot nagyon alaposan és részletesen meg kell vi­tatni, tartson el a tárgyalás addig, a­míg a minisz­terelnök kénytelen lesz a külügyi kérdésekről be­számolni. Az­ egész parlamenti reformot napirendre kell hozni, a­ háború után pedig a főrendiház re­formját. Adják meg a népnek az általános választó­jogot. Töröljék el a javaslat részleteinél a fuvar­díjat, a zászlóköltséget, ennek reményében álta­lánosságban megszavazza a törvényjavaslatot. Szász Károly elnök a Ház hozzájárulásával holnapra a törvényjavaslat tárgyalásának folyta­tását és a kérvények tárgyalását tűzi napirendre. Az ülés ezzel végződik. AZ Ú­JSÁG Szombat, 1915. május 15. Politikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, szombaton, délelőtt tiz órakor ülést tart. A válasz­tási bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalá­sát folytatja, ezután a kérvények kerülnek sorra. A­mennyiben a Ház holnap ezekkel végez, hétfőn csak formális ülés lesz, a választási bíráskodás harmadik olvasása végett . A Pénzintézeti Központ­ról szóló törvényjavaslatot — a­mint jelentettük — egyelőre nem tűzik napirendre, majd később, talán csak az őszi hónapokban veszik tárgyalás alá. Más törvényjavaslat nincs függőben. A jövő hétfőn a főrendiház bizottságai foglalkoznak a képviselő­házban elfogadott törvényjavaslatokkal, a plénum valószínűleg csütörtökön ül össze. Ezután a kép­viselőház tart még egy formális ülést, a főrendi­ház üzenetének átvétele végett, és ismét beáll a parlamenti szünet.* Minisztertanács. Ma délután öt órakor a mi­niszterelnökségi palotában Tisza István gróf mi­niszterelnök elnöklésével minisztertanács volt, a­melyen a kormány valamennyi Budapesten időző tagja részt vett. A minisztertanács jegyzőkönyvét Drasche-Lázár­­Alfréd dr. miniszterelnökségi minisz­teri tanácsos vezette. A főrendiház. A főrendiház egyesült pénzügyi, közgazdasági és közlekedésügyi bizottsága hétfőn délelőtt tizenegy órakor, a közjogi és törvénykezési bizottsága pedig ugyancsak hétfőn, délután öt óra­­kor ülést tart, s a képviselőházban elfogadott javas­­latokat tárgyalja. Az Emden viszontagságai. Ludwig Emil, a Berliner Tageblatt syriai tudósítója Mücke kapitány elbeszélése alapján az alábbiakban el­mondja az Emden pusztulá­sának és a partra szállt legény­ség hányattatásának törté­netét. A legutolsó hajó, a­mit elsülyesztettünk —­­mondja Mücke — a Mousquet nevű franczia torpedónaszád volt. Egyenesen felénk hajózott, a­minek most se tudom az okát, hiszen messziről hallhatta az ágyuk dörgését. Egy megmentett tiszt utóbb azt mondotta, hogy csak az utolsó pillanatban vették észre, hogy németek vagyunk. A francziák különben bátran viselkedtek, felvették a harczot, de három sortűzzel elintéztük őket. A harcz mindössze félóráig tartott. A torpedó­naszád parancsnokának első sortüzünk ellőtte mind a két lábát. A­mikor aztán látta, hogy a legénység egy része a fedélzetről a vízbe ugrál, rárivalt megmaradt matrózaira: — Kötözzetek meg, nem akarom túlélni, hogy franczia matrózok menekülnek hajójukról. A vitéz kapitányt csakugyan az árboczhoz kötözték, úgy merült el hajójával. Ezután harmincz sebesültet halásztunk ki a tengerből. Három mat­róz rövidesen meghalt. Zászlószövetbe takartuk őket és tengerész-szokás szerint megadtuk nekik a végtisztességet. Ez volt az első és utolsó tengeri ütközetem. A második ütközetben én már nem vettem részt. November hó kilenczedikén távoztam a fe­délzetről, hogy Keeling szigetének szikratávíróját elpusztítsam. Ötven katonám volt, négy gép­fegyverem és harmincz puskám. A­mikor a távírót szétromboltuk, éppen ezt jelentette: •— Vigyázat! Az Emden közeledik! Ezután simán ment a dolog. A telegráf­­hivatalnokok még örültek is neki. —­ Hála Istennek — mondották. — Az utóbbi időben éjjel-nappal munkában voltunk. Egyszerre csak ezt jelezte az Emden­­ ,ríg — Siessetek a munkával. Hamar összecsomagoltam, de ebben a pilla­natban megszólalt a sziréna. Csónakokba rohan­tunk, sajnos későn . A hajó felszedte horgonyát és elindult. Ágyudörgés hallatszott. Az ellenséget eltakarta a sziget, de láttam, a­mint a lövedékek a vízbe zuhantak. Visszatértem a szigetre, kitűztem a német lobogót, kihirdettem a német hadijogot, lefoglaltam a fegyvereket, s felállítottam a parton a gépfegyvereket, hogy az ellenség partraszállását megakadályozzam. Ezután megállapítottam, hogy az ellenség 15 c­entiméteres ágyukból lő, tehát ágyúi nagyobbak, mint a mieink. Az ellenséges hajót Sidneynek hívták. Mücke most megszakította elbeszélését. — Nem hallotta, kérem­? — kérdezte tőlem — mi történt a Sidney-vel ? És a gyűlölettől remegő hangon jegyezte meg : — Talán a Dardanelláknál pusztult el. Nem igaz ? Kár ! A mi szép Emdenünk gyilkosa ! —­ Az Emdent — mondotta ezután — angol szemtanuk jelentése szerint hamarosan körülkerí­tették. Felvette a harczot, de fedélzetén már lán­gok csaptak fel. A főárbocz mögött gránátok érik a hajót és itt is felcsapott a láng. Hogy mi tör­tént ezután, nem tudhatom, mert helyet kellett változtatnom, hogy továbbra is megfigyelhessem az ütközet lefolyását. Felkapaszkodtam egy hás tetőzetére, s a­mikor ismét megpillantottam a Emdent, a hajó lángokban állott. Ellensége felé fordult, s ekkor egy másik árboczát is ellőtték. Az ellenséges hajó, mint futólag megállapíthat­tam, nem sérült meg. A csatázó ellenfelek most észak felé távoztak, míg bennem forrott a méreg és hangosan átkozódtam, hogy nem lehettem pusztuló hajóm fedélzetén. Ekkor egy angol ember közeledett felém, udvariasan köszöntött és igy szólt hozzám: — Capitein you like to have a tennis game with us ! Most már számoltam azzal a lehetőséggel, hogy az Emden elveszti a csatát, s az ellenség meg fogja kísérelni, hogy partraszálljon Keeling­ Islandon. Mivel értesülésem szerint több anggal

Next