Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-16 / 135. szám
Vasárnap, 1915. május 1®. AZ ÚJSÁG előzetes letartóztatásban, azután két hétig internálva és addig a lakásából nem mehetett ki. A letartóztatás oka, mint mondották, az volt, hogy Medákovics Abbáziában politikailag gyanús emberekkel társalgott. A letartóztatás Scheiler zágrábi katonai parancsnok rendeletére történt. A horvát bán, amint tudomására jutott az eset, mindent elkövetett, hogy Medákovicsot szabadlábra helyezzék. Hogy Scheifer magyar állampolgár-e, nem tudni, de ha nem az, akkor ez a körülmény csak fokozza a dolog súlyos voltát. Az ügy ma sincs rendezve, úgy látszik, kölcsönös hallgatólagos megállapodás alapján. Vagy rászolgált Medákovics a letartóztatásra, és akkor Magyarország és Horvátország közvéleményének megnyugtatására a legsürgősebben intézkedni kell, hogy Medákovics méltó büntetésben részesüljön, vagy nem szolgált rá, akkor publikáltassanak azok az okok, amelyek miatt e fontos közjogi állásban levő ember letartóztatása történt. És ha ártatlan volt, akkor teljes elégtételt adjanak neki. Azért hozta elő ezt az ügyet, mert nem akarta, hogy a horvát országgyűlésben mint a magyarok és horvátok között való újabb sérelem tárgyaltassék. Mivel Medákovics a főrendiháznak is tagja, kívánatos volna, hogy a főrendiház vizsgálat alá vegye a mentelmi ügyet. Beethy Pál elnök kéri Polónyit, hogy most már térjen a napirenden levő tárgyra. Polónyi Géza : Helytelennek tartja a törvényjavaslatnak azt az intézkedését, hogy a titkos választásokon felmerülő visszaélések ellen beadandó panaszok felett nem a Kuria, hanem a képviselőház dönt. Egy a választási visszaélések alapján létrejött többségből alakított zsűri dönthet tehát azon visszaélések felett, amelyeket ugyan a többség tagjai követtek el. Annyi választót fognak majd visszatartani a szavazástól, amennyire a pártkassza futja. Ilyen intézkedés mellett a titkos választás csak maszlag. Beöthy Pál elnök: Rendre utasítja. Polónyi Géza : Mentségemet szabad előadnom ? Beöthy Pál elnök : Nem szabad. Polónyi Géza: Csak általánosságban, teoretikusan szólott, és nem erre a többségre értette. Nagyon sajnálná, hogy ha a többség találva érezné magát. Nem fogadja el a javaslatot. (A kormány és az ellenzék.) Tisza István gróf miniszterelnök : A Medákovics-féle inczidens Medákovics belenyugvásával a legrövidebb idő alatt elintéztetett. A képviselőházba, mint mentelmi ügy ez nem tartozik, a főrendiházhoz pedig Medákovics részéről semmiféle panasz vagy jelentés nem érkezett, és egyáltalán nem érdekünk ma feszegetni és felfújni ilyen, a háború elején előfordult inczidenst. Polónyi Géza : De ha hazaáruló, le kell leplezni. Tisza István gróf miniszterelnök: Tudta a kormány, hogy e törvényjavaslatban oly témát hoz a Ház elé, amely könnyen okozhat elkeseredett pártharczokat. De nem térhetett ki e kérdés elől, mert különben olyan ellentétek merülnek fel a választójogi törvény és a választások érvénytelenítésére vonatkozó törvény közt, amely bizonyos vonatkozásokban zárt ajtót nyit a visszaélésre. Mert például a választások tisztasága számos vonatkozásban teljesen védtelen maradt volna ott, ahol titkos szavazásról van szó, ha e hézag betöltéséről nem gondoskodnak. A kormánynak tehát imperatív kötelessége volt, hogy ezen az anomálián e törvényjavaslattal segíteni igyekezzék. E törvényjavaslat nem öleli fel az egész kérdést, noha a kormány is helyénvalónak látná a curiai bíráskodásról szóló törvény szerves reformját; nem nyúlt e kérdéshez azért, hogy a jelen pillanatban ne nyújtson tápot szélesebb módrű, esetleg szenvedélyes vitáknak. Ha a kormánynak arról kellene meggyőződnie, hogy az ellenzék e kérdés napirendre tűzését provokációnak tekinti, ha ez a vita olyan méreteket öltene, és különösen olyan modorban folynék, amely a mai viszonyok között nem felel meg az ország érdekeinek, nem maradna egyéb hátra, mint ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását elhalasztani. És akkor a felelősségéért, hogy ez a kérdés megoldatlan marad, és tág kapu nyílik a választási visszaélésekre, nem a kormányra hárul. Polónyi a provokácziót abban látja, hogy a titkos szavazásra vonatkozólag a Curia hatásköre csökkentetik. De hiszen ez a dolog természetében fekszik, mert a szavazatoknak az a computusa, amelyen a Curia hatásköre a relatív semmiségi okoknál felépül, lehetetlenség a titkos szavazás esetén. Teljes lehetetlenség konstatálni titkos szavazás esetén azt, hogy Kis Péter vagy Nagy Pál melyik jelöltre szavazott, teljes lehetetlenség tehát computust csinálni. Ez volt az indok arra, hogy ezeket a kérdéseket kivonják a Curia hatásköre alól. A vita során az igazságügyminiszter elő fogja terjeszteni azt a javaslatot, amelyet az ellenzéki oldalon felhangzott kívánságokhoz képest konstruált, s amelyhez a kormány is hozzájárult. A jelen pillanatban a kormány nem volna abban a helyzetben, hogy olyan módosítások érdemleges taglalásába belemenjen, amelyek kontroverz természetűek, amelyek nehezebben oldhatók meg, amelyek a Házat szélesebb medrű, esetleg szenvedélyesebbé válható vitára bírnák. Vannak azonban könnyebben megoldható kérdések is. Ilyen például a jelvényekre, és zászlókra vonatkozó módosítás, ezeknek megoldását mi sem akadályozza. Reméli, hogy ha nem is sikerül minden tekintetben elérni a megegyezést ezekben a kérdésekben, a többség meglehetős messzemenő előzékenységet tanúsít és sikerülni fog olyan megoldást találni, amely talán megnyugtatólag hat az ellenzékre, mert igazolni fogja a többségnek és a kormánynak a kölcsönös megértésre irányuló komoly akaratát. Ismétli, hogy a kormány a választási visszaélések elkerülése szempontjából szükségesnek tartotta ennek a novellának benyújtását, letárgyalását és ettől csak abban az esetben állana el, ha a legnagyobb sajnálatára arról győződnék meg, hogy ezt a kérdést az ellenzék provokácziónak tekintené és úgy kezelné, hogy annak ez idő szerinti elintézése az ország érdekében nem volna czélszerű. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : A Ház engedélyével helyreigazítja szavainak értelmét : ő nem a függetlenségi párt nevében beszélt, csak a párthoz tartozó barátainak felkérése folytán szólalt fel, ezeknek nevében akarja az ellátási és fuvarköltségeket eltöröltetni. Azt hiszi, hogy a miniszterelnök koncziliáns nyilatkozata után a fenforgó ellentéteket sikerül kiegyenlíteni. (A javaslat ellen.) Bródy Ernő : A választások feletti bíráskodást legszívesebben egy teljesen független és pártatlan képviselőházi zsűrire bízná, ha ennek a garanciái a parlamentben megvolnának. Ez csak úgy volna lehetséges, ha nem pártarány szerint állíttatnék össze az Ítélő bizottság, hanem sorsolás alapján és a feleknek visszavetési joguk is volna épp úgy, mint az esküdtszéknél. A mostani hadi ülésszak a parlament szép napjai közé tartozik, mert objektív alapon igyekeztek egymást meggyőzni. A Ház a közhangulat hatása alatt nemesebb elhatározásokra is képes : töröljék el sürgősen az etetési és fuvarköltséget. Ne csak a hadseregszállítók visszaéléseit irtsák ki, hanem vigyék át az erkölcsi tisztulást az egész közéletre. Vannak olyan emberek, akik a választásból is üzletet csinálnak. Ezeket is üldözni kell s legjobb alkalom, ha az etetési-itatást megszüntetik. Szilágyi Dezső is többször kikelt a választási etetés, itatás ellen, mert a legtöbb visszaélés ezzel van kapcsolatban. Szilágyi Dezső a választási rendszerben, illetőleg abban találta a főhibát, hogy a választókat messze földről tényleg össze kellett terelni a központba, a választás színhelyére. Az uj választási törvény ezt megszüntette, a kerületeket decentralizálta. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Apponyi Albert gróf : Baj csak abból származhatnék, ha ilyen törvényt az általános választások előtt nem alkotnának. Nem állja útját ő sem, pártja sem annak, hogy a választási bíráskodásról törvényt hozzanak, annál inkább, mert hisz e törvényjavaslat a részletek során kellőleg módosulhat. De nem volna tragikus, ha most a tárgyalást elhalasztanák, mert az országgyűlés élete úgyis meg van hosszabbítva s a Háznak elég ideje lehet még a javaslat megfontolására. Alkalmasabb volna későbbre halasztani már azért is, mert akkor azok az okok, amelyek ma az ellenzéki kritika élét letompítják, nem forognának fenn. Ha a kormány az ellenzék kifogásait és módosításait honorálja, akkor ő készséggel járul most is a javaslat tárgyalásához. A Curia hatáskörének a megszorítását nagy aggodalommal látja , ezzel szemben a parlamenti bírálóbizottság hatásköre kitágul, amit nem helyeselhet. Az elfogulatlan bíróság választási bíráskodása kardinális alkotmányi biztosíték, bár a gyakorlatban a judikatúra e törvény alkalmazásánál megfeneklett. Szilágyi Dezső sokáig küzdött önmagával, amíg e feladatot a bíróságra ruházta, nem akarta a parlament szuverenitását megtépdesnni. Holott minden képviselőházi judikatúra rossz, csak az jó, ami a független bíróságra van átruházva. Bizonyos jogi védelmet titkos szavazás mellett is meg lehet állapítani a felől, hogy bizonyos presszionált szavazatok hova számítandók. A fuvarozási és ellátási költségek fentartása ellen bátran követelhetni a szavazóköröknek az eddiginél erősebb csökkentését, e költségek eltörlése vezet a választások tisztaságához. Ha ezek iránt biztosítékot nem kap, kénytelen lesz általánosságban is a javaslat ellen szavazni. (Helyeslés balfelől.) Springer Ferencz: E javaslat törvényerőre emelésével szaporítani fogják a választási visszaéléseket. A legnagyobb hiba a fuvardíj és ellátási költség föntartása. Semmi akadálya sincs annak, hogy a titkos választások ügyében való ítélkezés is a Kuriára bizassék. A választások decentralizálva vannak, semmi értelme sincs a fuvardíjnak, az ellátási költségnek, a jelvény fentartásának, noha az olcsóbb jelvények erkölcsi okokból megmaradhatnának. A költségek voltaképpen prémiumot adnak a vagyonos osztálynak: csak az léphet fel jelöltnek, akinek anyagilag rendben van a szénája. Abban a reményben, hogy a részletes tárgyalás során az ellenzék részéről elhangzott kifogások figyelembe vétetnek, általánosságban elfogadja a javaslatot. Haller István: A kor szelleme követeli, hogy az általános választójog alapján kell megalkotni a választóreformot. Ha nem akarják eltörölni a fuvardíjakat, mondják meg őszintén, hogy biztosítani akarják továbbra is a vesztegetés lehetőségét. A javaslatot általánosságban elfogadja, ha az ellenzék kifogásait figyelembe veszik. Szász Károly elnök a vita folytatását hétfőre halasztatja. Való és mint. Irta Schaechter Miksa dr. egyetemi magántanár. II. Évekkel ezelőtt egy jó barátom társaságában Augsburg városának nevezetességeit nézegetve, valamelyik templomának ereklyéi közül egy koponyát úgy mutattak be nekünk, mint Ulrich püspökét, ki az Augsburg melletti Lech mezőn »die Hunnen und Magyaren vor tausend Jahren aufs Haupt geschlagen«. Nem veszett el emléke a Németországban portyázott magyarok ezen csatavesztésének itthon sem, hisz még máig is a »gyászmagyarok« neve ehhez a kudarczhoz fűződik. De hogy még néhány évvel ezelőtt is a magyarok ezer év előtti veresége Németországban oly nagy eseményszámba ment, és hogy a derék német püspöknek koponyáját épp ezen a czímen ereklyének tisztelik, azt mutatja, hogy ezer esztendő nem volt képes megtörni az ellenszenvet, mely Németországban a »hunnok és magyarok« ellen a szivekbe befészkelődött. És csak most, midőn a német nemzet maga kénytelen eltűrni, hogy ellenségei őt »hunnoknak« nevezzék, most ismeri el, hogy a régi hunnok utódaiban ugyanazok a nagy harczi erények buzognak, melyek saját fiait is a nagy élethalálharczra nemcsak lelkesítik, de képesítik is. Nem a hadi lírikus hangulat, hanem a komoly megfontolás és megbecsülés hozta közelebb egymáshoz napjainkban a németet és a magyart és ez a közös hadegészségügyi kiállítás a nagyjelentőségű közeledésnek érdekes szimptomája és értékes bizonyítéka is. Persze, a magyar kiállítás a német kapcsán csak afféle barátságos keretnek készült. A külön »magyar glóbusz«, melyet jóakaró osztrák szomszédaink tréfásan nyakunkba varrtak, senki azok közül, kik a kiállítás rendezésében részt vettek, érvényesíteni nem akarta. Sőt belátva azt, hogy a mi tisztára hadegészségügyi kiállításunk a német mellé rakva, jórészt csak ismétlés és vátazás volna, a keretet tágították és népegészségügyivé bővítették ki. Restellvén, hogy a magyar kiállítás csak Staffage legyen, önállóvá, tartalmassá úgy akarták tenni, hogy a hadegészségügyön túl, melynek szerencsére úgy is csak múló a jelentőssége, valami tartósabbat, a népnek állandó egészségügyét is kifejezésre juttassa. Igaz, hogy ez a jó szándék nem mindenben sikerült, de azért szigorú kritikát alkalmaznunk nem szabad Az egész hevenyészett volt és ma már hevenyészve még kiállítóét sem lehet rendezni úgy, hogy elnézésre ne kelljen igényt tartani. Nem mintha a közönség így is sok olyat nem látna és nem tanulhatna, amiről külön- 7s