Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-16 / 135. szám

Vasárnap, 1915. május 1®. AZ ÚJSÁG előzetes letartóztatásban, azután két hétig inter­nálva és addig a lakásából nem mehetett ki. A le­tartóztatás oka, mint mondották, az volt, hogy Medákovics Abbáziában politikailag gyanús embe­rekkel társalgott. A letartóztatás Scheiler zágrábi katonai parancsnok rendeletére történt. A horvát bán, a­mint tudomására jutott az eset, mindent elkövetett, hogy Medákovicsot szabadlábra helyez­zék. Hogy Scheifer magyar állampolgár-e, nem tudni, de ha nem az, akkor ez a körülmény csak fokozza a dolog súlyos voltát. Az ügy ma sincs rendezve, úgy látszik, kölcsönös hallgatólagos meg­állapodás alapján. Vagy rászolgált Medákovics a letartóztatásra, és akkor Magyarország és Horvát­ország közvéleményének megnyugtatására a leg­sürgősebben intézkedni kell, hogy Medákovics méltó büntetésben részesüljön, vagy nem szolgált rá, akkor publikáltassanak azok az okok, a­melyek miatt e fontos közjogi állásban levő ember letar­tóztatása történt. És ha ártatlan volt, akkor teljes elégtételt adjanak neki. Azért hozta elő ezt az ügyet, mert nem akarta, hogy a horvát ország­gyűlésben mint a magyarok és horvátok között való újabb sérelem tárgyaltassék. Mivel Medáko­vics a főrendiháznak is tagja, kívánatos volna, hogy a főrendiház vizsgálat alá vegye a mentelmi ügyet. Beethy Pál elnök kéri Polónyit, hogy most már térjen a napirenden levő tárgyra. Polónyi Géza : Helytelennek tartja a törvény­­javaslatnak azt az intézkedését, hogy a titkos választásokon felmerülő visszaélések ellen be­adandó panaszok felett nem a Kuria, hanem a kép­viselőház dönt. Egy a választási visszaélések alap­ján létrejött többségből alakított zsűri dönthet tehát azon visszaélések felett, a­melyeket ugyan a többség tagjai követtek el. Annyi választót fognak majd visszatartani a szavazástól, a­mennyire a pártkassza futja. Ilyen intézkedés mellett a titkos választás csak maszlag. Beöthy Pál elnök: Rendre utasítja. Polónyi Géza : Mentségemet szabad előadnom ? Beöthy Pál elnök : Nem szabad. Polónyi Géza: Csak általánosságban, teore­tikusan szólott, és nem erre a többségre értette. Nagyon sajnálná, hogy ha a többség találva érezné magát. Nem fogadja el a javaslatot. (A kormány és az ellenzék.) Tisza István gróf miniszterelnök : A Medáko­­vics-féle inczidens Medákovics belenyugvásával a legrövidebb idő alatt elintéztetett. A képviselő­házba, mint mentelmi ügy ez nem tartozik, a fő­rendiházhoz pedig Medákovics részéről semmiféle panasz vagy jelentés nem érkezett, és egyáltalán nem érdekünk ma feszegetni és felfújni ilyen, a háború elején előfordult inczidenst. Polónyi Géza : De ha hazaáruló, le kell lep­lezni. Tisza István gróf miniszterelnök: Tudta a kormány, hogy e törvényjavaslatban oly témát hoz a Ház elé, a­mely könnyen okozhat elkeseredett párth­arczokat. De nem térhetett ki e kérdés elől, mert különben olyan ellentétek merülnek fel a választójogi törvény és a választások érvénytele­nítésére vonatkozó törvény közt, a­mely bizonyos vonatkozásokban zárt ajtót nyit a visszaélésre. Mert például a választások tisztasága számos vo­natkozásban teljesen védtelen maradt volna ott, a­hol titkos szavazásról van szó, ha e hézag betöl­téséről nem gondoskodnak. A kormánynak tehát imperatív kötelessége volt, hogy ezen az anomálián e törvényjavaslattal segíteni igyekezzék. E tör­vényjavaslat nem öleli fel az egész kérdést, noha a kormány is helyénvalónak látná a curiai bírás­kodásról szóló törvény szerves reformját; nem nyúlt e kérdéshez azért, hogy a jelen pillanatban ne nyújtson tápot szélesebb módrű, esetleg szenve­délyes vitáknak. Ha a kormánynak arról kellene meggyőződnie, hogy az ellenzék e kérdés napi­rendre tűzését provokác­iónak tekinti, ha ez a vita olyan méreteket öltene, és különösen olyan modor­ban folynék, a­mely a m­ai viszonyok között nem felel meg az ország érdekeinek, nem maradna egyéb hátra, mint ennek a törvényjavaslatnak tárgya­lását elhalasztani. És akkor a felelősségéért, hogy ez a kérdés megoldatlan marad, és tág kapu nyílik a választási visszaélésekre, nem a kormányra hárul. Polónyi a provokácziót abban látja, hogy a titkos szavazásra vonatkozólag a Curia hatás­köre csökkentetik. De hiszen ez a dolog termé­szetében fekszik, mert a szavazatoknak az a com­­putusa, a­melyen a Curia hatásköre a relatív semmi­ségi okoknál felépül, lehetetlenség a titkos sza­vazás esetén. Teljes lehetetlenség konstatálni tit­kos szavazás esetén azt­, hogy Kis Péter vagy Nagy Pál melyik jelöltre szavazott, teljes lehetet­lenség tehát computust csinálni. Ez volt az indok arra, hogy ezeket a kérdéseket kivonják a Curia h­atásköre alól. A vita során az igazságügyminisz­ter elő fogja terjeszteni azt a javaslatot, a­melyet az ellenzéki oldalon felh­angzott kívánságokhoz képest konstruált, s a­melyhez a kormány is hozzá­járult. A jelen pillanatban a kormány nem volna abban a helyzetben, hogy olyan módosítások ér­demleges taglalásába belemenjen, a­melyek kontro­­verz természetűek, a­melyek nehezebben oldhatók meg, a­melyek a Házat szélesebb medrű, esetleg szenvedélyesebbé válható vitára bírnák. Vannak azonban könnyebben megoldható kérdések is. Ilyen például a jelvényekre, és zászlókra vonatkozó mó­dosítás, ezeknek megoldását mi sem akadályozza. Reméli, hogy ha nem is sikerül minden tekintet­ben elérni a megegyezést ezekben a kérdésekben, a többség meglehetős messzemenő előzékenységet tanúsít és sikerülni fog olyan megoldást találni, a­mely talán megnyugtatólag hat az ellenzékre, mert igazolni fogja a többségnek és a kormány­nak a kölcsönös megértésre irányuló komoly aka­ratát. Ismétli, hogy a kormány a választási vissza­élések elkerülése szempontjából szükségesnek tar­totta ennek a novellának benyújtását, letárgyalá­­sát és ettől csak abban az esetben állana el, ha a legnagyobb sajnálatára arról győződnék meg, hogy ezt a kérdést az ellenzék provokácziónak tekintené és úgy kezelné, hogy annak ez idő szerinti elintézése az ország érdekében nem volna czél­­szerű. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza : A Ház engedélyével helyreiga­zítja szavainak értelmét : ő nem a függetlenségi párt nevében beszélt, csak a párthoz tartozó bará­tainak felkérése folytán szólalt fel, ezeknek nevé­ben akarja az ellátási és fuvarköltségeket eltöröl­tetni. Azt hiszi, hogy a miniszterelnök koncziliáns nyilatkozata után a fenforgó ellentéteket sikerül kiegyenlíteni. (A javaslat ellen.) Bródy Ernő : A választások feletti bíráskodást legszívesebben egy teljesen független és pártatlan képviselőházi zsűrire bízná, ha ennek a garanc­iái a parlamentben megvolnának. Ez csak úgy volna lehetséges, ha nem pártarány szerint állíttatnék össze az Ítélő bizottság, hanem sorsolás alapján és a feleknek visszavetési joguk is volna épp úgy, mint az esküdtszéknél. A mostani hadi ülésszak a parlament szép napjai közé tartozik, mert objek­tív alapon igyekeztek egymást meggyőzni. A Ház a közhangulat hatása alatt nemesebb elhatározá­sokra is képes : töröljék el sürgősen az etetési és fuvarköltséget. Ne csak a hadseregszállítók vissza­éléseit irtsák ki, hanem vigyék át az erkölcsi tisztu­lást az egész közéletre. Vannak olyan emberek, a­kik a választásból is üzletet csinálnak. Ezeket is üldözni kell s legjobb alkalom, ha az etetési-itatást megszüntetik. Szilágyi Dezső is többször kikelt a választási etetés, itatás ellen, mert a legtöbb visszaélés ezzel van kapcsolatban. Szilágyi Dezső a választási rendszerben, illetőleg abban találta a főhibát, hogy a választókat messze földről tény­leg össze kellett terelni a központba, a választás színhelyére. Az uj választási törvény ezt megszün­tette, a kerületeket decentralizálta. Nem fogadja el a javaslatot. (Helyeslés a baloldalon.) Apponyi Albert gróf : Baj csak abból származ­hatnék, ha ilyen törvényt az általános választások előtt nem alkotnának. Nem állja útját ő sem, pártja sem annak, hogy a választási bíráskodás­­ról törvényt hozzanak, annál inkább, mert hisz e törvényjavaslat a részletek során kellőleg módo­sulhat. De nem volna tragikus, ha most a tárgya­lást elhalasztanák, mert az országgyűlés élete úgyis meg van hosszabbítva s a Háznak elég ideje lehet még a javaslat megfontolására. Alkalmasabb volna későbbre h­alasztani már azért is, mert akkor azok az okok, a­melyek ma az ellenzéki kritika élét le­­tompítják, nem forognának fenn. Ha a kormány az ellenzék kifogásait és módosításait honorálja, akkor ő készséggel járul most is a javaslat tárgya­lásához. A Curia hatáskörének a megszorítását nagy aggodalommal látja , ezzel szemben a parla­menti bíráló­bizottság hatásköre kitágul, a­mit nem helyeselhet. Az elfogulatlan bíróság választási bíráskodása kardinális alkotmányi biztosíték, bár a gyakorlatban a judikatúra e törvény alkalmazá­sánál megfeneklett. Szilágyi Dezső sokáig küzdött önmagával, a­m­íg e feladatot a bíróságra ruházta, nem akarta a parlament szuverenitását megtép­­desnni. Holott minden képviselőházi judikatúra rossz, csak az jó, a­mi a független bíróságra van átruházva. Bizonyos jogi védelmet titkos szavazás mellett is meg lehet állapítani a felől, hogy bizo­nyos presszionált szavazatok hova számítandók. A fuvarozási és ellátási költségek fentartása ellen bátran követelhetni a szavazóköröknek az eddigi­nél erősebb csökkentését, e költségek eltörlése vezet a választások tisztaságához. Ha ezek iránt biztosítékot nem kap, kénytelen lesz általános­ságban is a javaslat ellen szavazni. (Helyeslés bal­­felől.) Springer Ferencz: E javaslat törvényerőre emelésével szaporítani fogják a választási vissza­éléseket. A legnagyobb hiba a fuvardíj és ellátási költség föntartása. Semmi akadálya sincs annak, hogy a titkos választások ügyében való ítélkezés is a Kuriára bizassék. A választások dec­entrali­­zálva vannak, semmi értelme sincs a fuvardíjnak, az ellátási költségnek, a jelvény fentartásának, noha az olcsóbb jelvények erkölcsi okokból meg­maradhatnának. A költségek voltaképpen pré­miumot adnak a vagyonos osztálynak: csak az léphet fel jelöltnek, a­kinek anyagilag rendben van a szénája. Abban a reményben, hogy a rész­letes tárgyalás során az ellenzék részéről elhang­zott kifogások figyelembe vétetnek, általánosság­ban elfogadja a javaslatot. Haller István: A kor szelleme követeli, hogy az általános választójog alapján kell megalkotni a választóreformot. Ha nem akarják eltörölni a fuvardíjakat, mondják meg őszintén, hogy biztosí­tani akarják továbbra is a vesztegetés lehetőségét. A javaslatot általánosságban elfogadja, ha az ellen­zék kifogásait figyelembe veszik. Szász Károly elnök a vita folytatását hétfőre halasztatja. Való és mint. Irta Schaechter Miksa dr. egyetemi magántanár. II. Évekkel ezelőtt egy jó barátom társaságá­ban Augsburg városának nevezetességeit néze­getve, valamelyik templomának ereklyéi közül egy koponyát úgy mutattak be nekünk, mint Ulrich püspökét, ki az Augsburg melletti Lech mezőn »die Hunnen und Magyaren vor tausend Jahren aufs Haupt geschlagen«. Nem veszett el emléke a Németországban portyázott ma­gyarok ezen csatavesztésének itthon sem, hisz még máig is a »gyászmagyarok« neve ehhez a kudarczhoz fűződik. De hogy még néhány évvel ezelőtt is a magyarok ezer év előtti veresége Németországban oly nagy esemény­számba ment, és hogy a derék német püspök­nek koponyáját épp ezen a czímen ereklyének tisztelik, azt mutatja, hogy ezer esztendő nem volt képes megtörni az ellenszenvet, mely Németországban a »hunnok és magyarok« ellen a szivekbe befészkelődött. És csak most, mi­dőn a német nemzet maga kénytelen eltűrni, hogy ellenségei őt »hunnoknak« nevezzék, most ismeri el, hogy a régi hunnok utódaiban ugyan­azok a nagy harczi erények buzognak, melyek saját fiait is a nagy élethalálharczra nemcsak lelkesítik, de képesítik is. Nem a hadi lírikus hangulat, hanem a komoly megfontolás és megbecsülés hozta közelebb egymáshoz nap­jainkban a németet és a magyart és ez a közös hadegészségügyi kiállítás a nagyjelentőségű közeledésnek érdekes szimpt­omája és értékes bizonyítéka is. Persze, a magyar kiállítás a német kapcsán csak afféle barátságos keretnek készült. A külön »magyar glóbusz«, melyet jóakaró osztrák szomszédaink tréfásan nyakunkba varrtak, senki azok közül, kik a kiállítás rendezésében részt vettek, érvényesíteni nem akarta. Sőt belátva azt, hogy a mi tisztára hadegészség­ügyi kiállításunk a német mellé rakva, jórészt csak ismétlés és vátazás volna, a keretet tá­gították és népegészségügyivé bővítették ki. Restellvén, hogy a magyar kiállítás csak Staf­fage legyen, önállóvá, tartalmassá úgy akarták tenni, hogy a hadegészségügyön túl, melynek szerencsére úgy is csak múló a jelentőssége, valami tartósab­bat, a népnek állandó egész­ségügyét is kifejezésre juttassa. Igaz, hogy ez a jó szándék nem mindenben sikerült, de azért szigorú kritikát alkalmaznunk nem szabad­ Az egész hevenyészett volt és ma már heve­nyészve még kiállítóét sem lehet rendezni úgy, hogy elnézésre ne kelljen igényt tartani. Nem mintha a közönség így is sok olyat nem látna és nem tanulhatna, a­miről külön- 7s

Next