Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-17 / 136. szám
s meretlen tengeralattjáró üldözi a spanyol partok közelében. A Shenandrock kapitánya azt hiszi, hogy a Deltát megtorpedózták. Elfogott svéd gőzös, Hamburg, május 16. A Björn svéd gőzöst, amely érez- és élelmiszerszállítmánynyal útban volt London felé, feltartóztatták és Hamburgba hozták. Hibáztatott gazdasági intézkedések. London, május 16. Az indiai búza kivitelének finanszírozására és a szénkivitelt megnehezítő formaságokra vonatkozó kormányintézkedéseket az angol sajtó élesen kritizálja. A háború egyéb hírei. A forrongó Portugália, Madrid, május 16. (Havas.) A belügyminisztériumba érkezett jelentések szerint a helyzet Portugáliában igen komoly. Hír szerint a vasúti összeköttetés megszakadt. Coimbrában, Portóban és Santaremben zavargások voltak. Lisszabonban a kommünt proklamálták. Beszélik, hogy Alfonso Gostát meggyilkolták. A csapatok nem képesek a mozgalmat elnyomni. » Madrid, május 16. (Reuters) Hivatalos jelentések hírt adnak arról, hogy Portugáliában forradalmi mozgalom van, amelyet a Tajóba befutott hajóraj vezet. Hadihajók bombázták a fővárost és jelentékeny kárt okoztak. Madrid, május 16. (Havas.) A Vasco di Gama czirkáló parancsnokát hír szerint meggyilkolták. Lisszabon helyőrsége hű marad az elnökhöz. Későbbi szikratávíró jelentése szerint Jászszabonban elnyomták a felkelést. Martino Lima kapitány átvette a köztársasági csapatok parancsnokságát . Spanyolországban betiltották a tiltakozó gyűléseket Hága, május 16. Franczia lapok jelentése szerint a spanyol kormány megtiltotta, hogy a Lusitania elsülyesztése miatt tiltakozó gyűléseket tartsanak. A közönség és a háború. Munkában a jótékonyság. A rokkant katonák segélyezése. Baiangarten Nándor közigazgatási bíró a Bésán-jutalmat (2400 korona), melyet az idei akadémiai nagygyűlés neki ítélt oda, mint már jeligés levelében kijelentette, a rokkant katonák segélyezésére fordította. A fiumei Vöröskereszt-kórház sebesültjeinek hálája. Fiuméból Írják nekünk: A fiumei Vöröskereszt-kórház sebesültjei és ápoló személyzete megható módon rótták ma le hálájukat gróf Wickinburry istvinné, a kórház védnöknője nevenapja alkalmából. Szeretetek és ragaszkodásuk kifejezéseképpen rengeteg virágot küldtek a kórház jóságos védnüknőjének a kormányzósági palotába és azonkívül kedves ünnepélyt rendeztek tiszteletére a Vöröskereszt Egylet helyiségében. Gróf Wickenburg Istvánnét rajongásig szeretik a kórház sebesült vitézei azért az odaadó gondoskodásért, melyben az ő részéről részesülnek. AZ ÚJSÁG. Előfizetési ára: A magyar szent Korona országaiba, Ausztriába és az annektált tartományokba egy hónapra .. .. 2 Kor. 80 áll. negyedévre............. 8 Kor. — fill. félévre..................... 16 Kor. — fill. egész évre ~ 32 kor. — fill. Az Újság előfizetési An a Divat Szalonnal együtt negyedévre 10 kor. 50 fillér. Lakóhelyváltozás esetén arra kérjük tisztelt előfizetőinket, hogy aj czimfiket idejekorán közölíssti velünk. Miindén erre vonatkozó bejelentéshez szüksége van a Kiadóhivatalnak egyúttal arra a czimszalagra is, melylyel az előfizetett példány a fajnyolsó tartózkodás helyére ment. Külföldre való üdvezködés esetén kérjítk a pertékfiltabötet inográfitását is. AZ ÚJSÁG Hétfő, 1915. május 17. Przemysl dicsősége és eleste egy orosz fisz! elbeszélésében. (Damotiev Ratkó, a 259-isi besszarábiai ezred hadnagya, az Przemyslben hadifogoly volt és Uzsonnái ismét fogságba esett, a harcztéren találkozill az Újság hadiindásításával és elmondta Przemysl ostromának, védelmének és elestének hiteles történetét. - Az Újság haditudósítójától. - Az oroszok bevonulása Przemyslbe. — Még az éjszaka folyamán sorakoztattam jóval elébb átvett foglyaimat, számszerűit 1860-an voltak, másik két tiszttel, egy orvossal és az altisztekkel együtt, és elindultunk a Schlossberg nevű magaslatra, ott várva be a nálunk boldogabbakat. Teljes pártatlansággal bevallom azt is, hogy a szomorú transzportban, többségben voltak, akik az orosz diadal hírére nem tudtak felmelegedni és kijelentésemet, hogy Przemysl reggelre a miénk lesz, teljes egykedvűséggel vették tudomásul. Tudták, hogy most ismét kezdhetik élőlről az egészet, holott számukra a háború azzal biztatott, hogy elfogatásukkal befejezést nyert. Úgy kellett felrázni őket letargiájukból, maguk is régen nélkülöző harczosok, elundorodottan az élettől, a minden mindegy megadó álláspontján. Márczius huszonkettedikén érkeztek Przemyslbe az első oroszok, körülmentek a városon és nem sokkal utóbb már siettek is vissza. A katonákat alig érdekelték a teljes díszben pompázó legények, az érdeklődés csak akkor lett élénkebbé, mikor egy másik csapat érkezett és szekereken hozták a vörös-fehér-barna színű zászlókat, melyeket ötletszerűen és minden rendszer nélkül aggattak ki házakra és középületekre. Ugyanekkor már az összes erődök romjain az orosz zászló díszlett, a békés megadást hirdető fehérke mellett. Fél hétkor bevonult a várba az ostromló sereg, legelői gyönyörű lován Selivanov tábornok törzskarával, mögötte néhány üres kocsi, aztán megint törzstisztek, jobbról-balról gyalogsági kordon között, mint a királyok. Aztán hézag volt a felvonulásban és a katonabanda következett, majd a katonaság beláthatatlanul hosszú sora. A főtérre érve, Selivanov tábornok átvette egy osztrák-magyar katonai küldöttség és a czivil lakosság fejének jelentését, aztán leszállt a lováról, az urak mindegyikével kezet fogott és törzstisztjeinek élén most már gyalog indult a várparancsnokság irányában. Útjában odáig nem találkozott egyetlenegy katonával, egyetlen élő lélekkel és az ablakok mögül sem kísérték kiváncsi tekintetek. Mondom, az egész olyan preczizitással volt rendezve, az intim fájdalom és néma megadás olyan impozáns megnyilvánulásával, mely példanélküli. A várparancsnokság előtt ekkor már két orosz altiszt és két szuronyszegzett gyalogos posztolt, mögöttük két honvédbakta, immár fegyvertelenül. Orosz részről is ceremónia nélkül történt minden és amint Selivanov generális befordult a kapun, a hat katona, az oroszok és a honvédek, együttesen tisztelegtek. A tábornok után törzskara is bevonult a várparancsnokság épületébe és nem sokkal utóbb a vár átadása Kuzmanek parancsnok részéről is hivatalosan megtörtént. Kuzmanek és Selivanov tábornokok találkozása. — Ám már ment engem és az orosz foglyokat illeti, hát a mi dolgunk hamar elintéződött. Jelentkeztem a vezérkari főnök helyettesénél, aki elvette a kardomat és most orosz fogolynak deklarált, hát nem kaczagni való ? Az osztrákok meghagyták a kardomat, mely csöpögött az ő vérüktől, a® oroszok elvették. Ámbár tudtam, hogy csak formalitás mégis furcsa volt, és az is, amikor két katonával elkísértettek az eddigi lakásomra, ahol azokkal a beteg magyar tisztekkel, akikkel eddig együtt laktam, még egyszer találkoztam. — No, uraim, fogoly vagyok magam is, az ajtónk előtt két azsronycsőr silbakol. Aztán elbeszéltem a tiszteknek az műszak bevonulását, de arra a kérdésükre, mi történt a várparancsnokságon, amikor Selivanov és Kuzmanek tábornokok először állottak szemben egymással, nem tudtam felvilágosítással szolgálni, amint hogy magam is csak később értesültem róla. — Ha volna szives elmondani. — Mindenekelőtt egy kis tévedés történt, mert Selivanov Huber alezredest nézte Kuzmanek tábornoknak és elsőben feléje nyújtott kezet. Az alezredes erre francziául mondta : — Nemki vagyok a várparancsnok. — Mille pardons — felette mosolyogva Selivanov tábornok és Kuzmanek felé fordulva melegen megrázta kezét. — C’était dure et nous avons en des grandes souffrances tous les deux, — kemény dolog volt és mindketten eleget szenvedtünk — mondta Selivanov generális és nyomban a várparancsnok kardja, után nyúlt, mely ott feküdt az Íróasztalán. — Gardez le, mon general, tartsa meg, tábornokom — folytatta Selivanov és nyomban hozzátette : — Vous élles superbe, tous nos compliments. Kuzmanek tábornok még mindig nem válaszolt egy szót sem és csak akkor beszélt, amikor Selivanov egyenesen kérdést intézetek hozzá: — Van valami kivételes óhaja tábornok úrnak, melyet teljesíthetek? — A magam részére, hálásan köszönöm, nem kérek semmit. A katonáimat szeretném kegyes jóindulatába ajánlani, mert nemes ellenfél részéről minden elismerésre érdemesek. Továbbá huszonnyolczezer sebesült fekszik a városban, ezeket ha méltóztatnék megengedni, hogy orvosaink továbbra is kezelhessék. — Úgy fogunk bánni a várvédő sereggel, mint nemes ellenféllel, ezt méltóztassék tudomásukra adatai és kíméletre számíthatnak a sebesültek is. Kuzmanek tábornok az első éjszakákat eddigi lakásán töltötte és még azt tudom, hogy amikor a vöröskeresztes hölgyek megérkeztek Przemyslbe, valamennyien előkelő asszonyok, a főnöknőjük, S. herczegnő legelső útja a tábornokhoz vezetett, akinél hosszan időzött. Przemysli fogságból az uzsoki harertérre. — A magam ügyére térve vissza, rögtönzött hadbíróság elé állítottak és ott az egyszerűsítés kedvéért feleltem a Przemyslben volt foglyokért is. Természetesen felmentettek és parancsot kaptam, hogy rögtön jelentkeztem ezredemnél, amely ekkor már a Kárpátokban harczolt. Hosszú utamban odáig a katonaság mind át volt hatva attól a meggyőződéstől, hogy Przemysl elestével a háború elért gyors befejezéséhez és a kárpáti offenzíva, megerősítve a vár ostroma alól felmentettekkel, az utolsó erőpróba, amely után a béke előkészítése következik. Egy pillanatig sem voltam kétségben az iránt, hogy a dolog lebonyolítása jóval komplikáltabb. Különösen amikor ideérve meg kellett győződnöm róla, milyen esztelenül áldozzák fel legjobbjainkat egy egészen illuziózus czél érdekében. Lehangoló az ilyen, tessék elhinni, a przemysli megerősítésből magammal együtt már nem sokan vagyunk. — Mégis mit gondol, hadnagy úr ? — Nem gondolok semmit, legfeljebb azt, hogy ennek a háborúnak sohasem lesz vége. Abban a perezben, amikor mi defenzívára szorítkozunk a hódított területen és felhagyunk az oktalan támadásokkal, nincs emberi erő.