Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-18 / 137. szám
a megjegyzést ne tegye kritika tárgyává, hanem folytassa beszédét. Huszár Károly: Azt se szabad mondani, hogy egyénileg sérteni nem akart? Amennyiben itt még a politikai állásfoglalás helytelenségének konstatálása végett is korhatárra van szükség egy szót se szól többet. (Helyeslé a hall elöl.) Ráth Endre : A törvényjavaslat iránt senki sem érdeklődik, még a karzatok is üresek. Most csak öt kerületre van megállapítva a titkos szavazás, de ez a szám folyvást növekedni fog ésszel egyre csökken azoknak a választóknak a száma, amelyeknél független bíróság ítélkezik ; kéri a javaslatnak a curiai bíráskodás kiterjesztése érdekében való módosítását. (Helyetlen halidőt.) Szász Károly elnök a vita folytatását holnapra halasztatja ; következik az interpelláczió, amelyet külön cikkben közlünk. — Andrássy interpellácziója, a miniszterelnök válasza. — Mindenkit fölvillanyozó bejelentést tett Beöthy Pál elnök a képviselőház mai ülésének elején . Andrássy Gyula gróf engedelmet kért és kapott sürgős interpelláczióra, a melynek tárgya a monarchiának Olaszországhoz való viszonya. Az interpelláiót délután félhárom órakor fogja előterjeszteni. Ami aztán délelőtt tizenegy órától délután fél háromig történt— a curai bíráskodásról folytatott vita — senkit sem érdekelt. A szónokok jóformán csak maguknak, a mindig őrhelyén maradó igazságügy-miniszternek és a gyorsíróknak beszéltek. Fél háromkor azonban egyszeriben teli lett a Ház : az előbb még néptelen karzatokon ember ember hátán tolongott, a képviselők, akik addig a folyosókon szórakoztak, padjaikban egymás mellett szorongtak, a miniszterek elfoglalták bársonyszéküket. Andrássy Gyula gróf interpellácziójának minden egyes szavához a legizgatottabb figyelem tapadt. Andrássy gróf abból indult ki, hogy ezekben a válságos pillanatokban a képviselőháznak kötelessége a legégetőbb kérdésekkel foglalkoznia, ez azonban mostanság politikai bírálatot nem jelenthet. Bármilyen eshetőséggel, a jövőnek akármilyen fordulatával szemben is a semmitől meg nem ijedő nemzetnek férfiasan nyugodt elszántságát hangoztatván, azzal a kérdéssel fordult a miniszterelnökhöz, igaz-e a berlini lapoknak a Jurim Stampából átvett az a híre, hogy az olasz végleges és tartós semlegességnek a biztosítása végett területi engedményeket ajánlottunk föl Olaszországnak ? Ha pedig igaz, akkor a szónok azt reméli, hogy ezeknek az ajánlatoknak nemcsak az a céljuk, hogy pillanatnyi veszedelmeket hárítsunk el velük, hanem az is, hogy a jövőben is megszilárdítsuk, biztosítsuk, egészségessé tegyük a monarchiának Olaszországhoz való barátságát, amely egyképpen megfelel a hagyományos nemzeti politikának és a monarchia érdekének. A Ház minden oldaláról felzúgó taps és éljenzés bizonyította a parlamentnek a szónokkal való együttérzését és egyetértését. Amilyen tömör volt Andrássy gróf interpellácziója, olyan plasztika volt Tisza István gróf válasza. A miniszterelnök, bár az Andrássy említette hírlapi közléseket nem ismerhette el minden pontjukban hiteleseknek, kijelentette, hogy területi engedményeket tartalmazó ajánlatokat valósággal tettünk Olaszország tartós semlegességének a biztosítására. Súlyos áldozatokra is hajlandók vagyunk, de nem pillanatnyi nehézségek elhárításának taktikai czéljából, hanem a végből, hogy az ütközőpontok kiküszöbölésével, a magyar és az olasz nemzet régi rokonszenvének föltámasztásával, hátsó gondolatokat kirekesztő, állandó jóbarátságot teremtsünk meg Olaszországgal. Ez a törekvés, a miniszterelnök reménysége szerint, amelyet a Ház lelkes helyeslése megerősített, az egész magyar közvélemény jóváhagyásával fog találkozni. Szinte fölösleges megjegyezni, hogy a miniszterelnök válaszát Andrássy Gyula gróf is, az egész Ház is készséges megnyugvással tette magáévá. Az interpellációt és reá adott választ a gyorsírói följegyzések a következőkben örökítik meg : ) Az interpelláczió. Andrássy Gyula gróf: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Ama nagy felelősség érzetében, mondhatnám talán túlzás nélkül, ama történelmi felelősség őrzetében, amely mindenkit terhel, aki e nagy, e súlyos időkben, a nagy válság e perceiben azon kérdésekhez szól, melyeknek miként való megoldásától függ a nemzet jövője, függ az európai helyzet kialakulása, függ talán sok ezrek, sok százezrek élete és boldogulása, a felelősség tudatában és e felelősség elvállalása mellett szólalok fel. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) és kívánom a t. Ház figyelmét lehet röviden ama nagy kérdésre sorolni, amely Magyarország közönségét ma leginkább foglalkoztatja. (Halljuk! Halljuk !) Hibának tartanám, ha a képviselőház nem foglalkoznék azzal, amivel mindenki foglalkozik ; hibának tartanám, ha hallgatna legnagyobb érdekeinkről, amikor a képviselőház együtt van. (Helyeslés a baloldalon.) Én egy konkrét kérdést kívánok csak a t. miniszterelnök úrhoz intézni. Nem kiváltak — mindenekelőtt ezt akarom jelezni — az eddig e kérdésben folytatott politikáról nyilatkozni, nem volna opportunus azt bírálat tárgyává tenni. Megjön az idő, mikor szabadon minden más tekintettel, mindenkinek joga, sőt kötelessége lesz bírálat tárgyává tenni azt a politikát, mely a mai stádiumig vezetett, (ügy van! Úgy ban! a baloldalon.) " Én tehát fentartva teljes akciószabadságomat és az ellenzéknek azt a jogát, hogy a kritikát gyakorolja, most erről a politikáról természetszerűen szólani nem kívánok. Nem akarok a t. miniszterelnök úrhoz egyes részletkérdéseket intézni a tárgyalások mai stádiumára vonatkozólag. Nem akarok azzal a kérdéssel sem hozzá fordulni, hogy mik a kilátások. Nem akarok jóslásokat tőle, hriszen ilyeneket úgy sem adhatna. Hisz történjék bármi, alakuljon a dolog bármiképpen, a magyar nemzet nyugalommal, férfias elszántsággá)..(Úgy van! Úgy van !) várja az eseményeket. (Úgy van ! Úgy van ! Taps a Ház minden oldalán.) Nem ijed meg semmitől (Úgy van ! Úgy van ! Taps a Ház minden oldalán.) és minél súlyosabb lenne a helyzet, amint a múltkor is mondtam : annál nagyobb hősies elszántsággal fogja a helyét megállani. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) A kérdés, melyet a t. miniszterelnök úrhoz intézni akarok, az, vajjon van-e alapja annak, amit a német lapok írnak, van-e alapja annak a hírnek,amelyet a német lapok a Stampából vettek át és amely szerint a közös külügyminiszter bizonyos területi ajánlatokat tett az olasz kormánynak Olaszország végleges és állandó neutralitásának biztosítása czéljából? Amikor ezt a kérdést a t. miniszterelnök úrhoz intézem, nem akarok állást foglalni magával a ténynyel szemben, nem akarok bírálni, nem akarom mérlegelni azt, hogy helyes-e ez, szükséges-e ez és milyen mértékben szükséges. Minderre vonatkozólag természetszerűen a felelőség teljes mértékben a kormányt illeti. (Úgy van a baloldalon.) Mi nem vagyunk abban a helyzetben a jelenlegi stádiumban, nem is tartanék okosnak és helyesnek, hogy éppen a magyar parlamentben bővebb vita tárgyává tegyük ezt a kérdést. (Általános helyeslés.) Azonban szükségesnek tartom, hogy ha már ezt a kérdést, amely olyan nagy fontosságú, hogy az egész közönségünket oly mélyen érdekli, felvetem, akkor kifejezzem azt a reményemet, hogy ha általában iyen megállapodás létesül, ez nemcsak a mai momentán komplikáció elhárításáért történik, hanem azért, hogy lehetséges maradjon az a régi nemzeti politika, amely megfelel a monarchia érdekének is, az a politika, amely az Olaszországgal való barátságot, az olasz szomszéddal való jó viszonyt akarja ápolni fentartani. (Blink helyeslés a Ház minden oldalán.) Én csak abban az esetben tudnám azt az áldozatot elfogadni, ha ez nem momentán szükség kifolyása volna csak, hanem annak a tudatos politikának a gyümölcse, hogy mi ezt a viszályt, amely ma mutatkozik, a jövőben eliminálni akarjuk; hogy mi,egészségesebb, biztosabb alapra akarva helyezni Olaszországhoz való viszonyunkat, a jövő békének alapjait rakjuk le. (Élénk helyeslés.) É azt hiszem, hogy ez a visszavonás, ez az állandó ellentét Olaszország és a monarchia között mind a két tényezőnek kárára volna. Igazán a harmadik nevető volna az, (Úgy van! úgy van!) aki a hasznot húzná. Mikor egymással szemben állanánk, később is diplomácziailag, akkor ebből az a pánszlávizmus húzná az előnyt, (Úgy van! Úgy van!) amelylyel szemben van a véres küzdelmet folytatjuk (Úgy van! Úgy van!) és más tényezők felhasználnák ezt az alkalmat, hogy a Középtengeren, ezen a nagyfontágságú tengeren, az ő egyeduralmukat, monopóliumukat örökre biztosítsák. (Úgy van! Úgy van ! Élénk helyeslés.) Ennek hangsúlyozása mellett teszem a kérdést a miniszterelnök úrhoz az iránt, hogy vájjon igaz-e az a hit és vájjon ő is osztozik-e azon felfogásban, amelyet az imént kifejtettem és befolyását ő is abban az irányban fogja-e latba vetni, hogy minden keserűség félretolásával egy - két fél érdekeinek megfelelő okos politikát alapozzunk meg az olaszaial szembn. (Helyeslés.) Kérdésem a következő (olvassa): »Megfelel-e a valóságnak a berlini lapok azon híre, hogy a közös külügyminiszter úr területi ajánlatot tett az olasz királyságnak a végleges neutralitás biztosítása, czéljából ! (Általános elénk helyeslés és éljenzés. A miniszterelnök nyilatkozik. Tisza István gróf miniszterelnök: T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Azok a hírlapi közlemények, amelyek a monarchia részéről Olaszországgal szemben megtett ajánlatokra vonatkoznak, természetesen nem hitelesek és én most nem megyek és nem mehetek bele annak a kérdésnek részletes, taglalásába, hogy hol és mennyiben fedik a valóságot. Megjegyzem azonban, hogy azokból főbb vonásaiban egészben véve helyes képet lehet alkotni a monarchia ajánlatának, különösen, ami a leglényegesebb a dologban, s amire a t. képviselő úr kérdése is vonatkozik, ezek a közlemények megfelelnek a valónak annyiban, hogy a monarchia tényleg ajánlott területeket Olaszországnak, Olaszország tartós semlegességének czéljából. (Helyeslés.) Erre a lépésre bennünket, akik felelősek vagyunk e monarchia külügyi politikájáért, az a meggyőződés indított, hogy a monarchiánk és Olaszország közötti állandó barátság mind a monarchiának, mind Olaszországnak tartós nagy életérdekeivel függ egybe. (Úgy van !) Ezek a tartós, nagy életérdekek követelik, hogy igyekezzünk még súlyos áldozatok árán is elhárítani a közös jóbaráti viszony útjából a jelenlegi világháború megrázkódtatásai által felszínre dobott ütközési pontokat. (Általános helyeslés.) Miután meggyőződtünk róla, hogy ezeknek az ütközési pontoknak elhárítása, a lelkek olyan állapotának előidézése, amely a hátsó gondolatok nélküli tartós barátság előfeltétele, csakis ilyen területi koncesszió útján szerezhető meg, rálépünk erre az útra is, a hozott áldozat súlyosságának teljes tudatában, a reánk nehezedő felelősség nagyságának teljes tudatában, de nem taktikai czélokból, nem pillanatnyi nehézségek leküzdése czéljából, (Általános élénk helyeslés.) hanem attól a meggyőződéstől áthatva, hogy ezzel szolgáljuk valóban hazánknak és a monarchiának állandó érdekeit. (Helyeslés.) Én azzal a reménynyel áltatom magamat, hogy a kormánynak ez az eljárása a magyar közvélemény helyeslésével találkozik, (Úgy van!) azért is, mert azt remélem, hogy a mi érdekeinket a magyar közvélemény is úgy fogja fel, ahogy azt nagy örömömre az interpellálót. képviselő úr is a mi meggyőződésünkkel teljesen kongruensen körvonalazta , de abban a meggyőződésben is, hogy a magyar nemzet kebeléből nem visztek ki a rokonszenvnek és barátságnak azok az érzelmei, amelyek az olasz nemzettel szemben olyan hosszú időn át fennállottak, és meg vagyok róla győződve, hogy ha az általam előbb említett ütközőpontokat kiküszöbölni ,sikerül és sikerül megvetni a monarchiánk és Olaszország közötti tartós barátság biztos alapjait, akkor újult erőre fog törni a lelkeknek az a rokonszenve, az érzületeknek az a köze» AZ ÚJSÁG Kedd, 1915. május 10.