Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-18 / 137. szám

a megjegyzést ne tegye kritika tárgyává, hanem folytassa beszédét. Huszár Károly: Azt se szabad mondani, hogy egyénileg sérteni nem akart? A­mennyiben itt még a politikai állásfoglalás helytelenségének konstatálása végett is korhatárra van szükség egy szót se szól többet. (Helyeslé a hall elöl.) Ráth Endre : A törvényjavaslat iránt senki sem érdeklődik, még a karzatok is üresek. Most csak öt­ kerületre van megállapítva a titkos sza­vazás, de ez a szám folyvást növ­ekedni fog és­­szel egyre csökken azoknak a választóknak a száma, a­melyeknél független bíróság ítélkezik ; kéri a javaslatnak a curiai bíráskodás kiterjesz­tése érdekében való módosítását. (Helyetlen hal­­időt.) Szász Károly elnök a vita folytatását hol­napra halasztatja ; következik az interpelláczió, a­melyet külön c­ikkben közlünk. — Andrássy interpellácziója, a miniszterelnök válasza. — Mindenkit fölvillanyozó bejelentést tett Beöthy Pál elnök a képviselőház m­ai ülésének elején . Andrássy Gyula gróf engedelmet kért és kapott sürgős interpelláczióra, a melynek tárgya a monarchiának Olaszországhoz való viszonya. Az interpellá­­iót délután félhárom órakor fogja előterjeszteni. A­mi aztán délelőtt tizenegy órától dél­után fél háromig történt­­— a curai bíráskodás­ról folytatott vita — senkit sem érdekelt. A szónokok jóformán csak maguknak, a min­dig őrhelyén maradó igazságügy-miniszternek és a gyorsíróknak beszéltek. Fél háromkor azon­ban egyszeriben teli lett a Ház : az előbb még néptelen karzatokon ember ember hátán to­longott, a képviselők, a­kik addig a folyosókon szórakoztak, padjaikban egymás mellett szo­rongtak, a miniszterek elfoglalták bársony­széküket. Andrássy Gyula gróf interpellácziójának minden egyes szavához a legizgatottabb figye­lem tapadt. Andrássy gróf abból indult ki, hogy ezekben a válságos pillanatokban a kép­­viselőháznak kötelessége a legégetőbb kérdé­sekkel foglalkoznia, ez azonban mostanság politikai bírálatot nem jelenthet. Bármilyen es­hetőséggel, a jövőnek akármilyen fordulatával szemben is a semmitől meg nem ijedő nemzet­nek férfiasan nyugodt elszántságát hangoztat­ván, azzal a kérdéssel fordult a miniszterelnök­höz, igaz-e a berlini lapoknak a Jurim Stampá­­ból átvett az a híre, hogy az olasz végleges és tartós semlegességnek a biztosítása végett területi engedményeket ajánlottunk föl Olasz­országnak ? Ha pedig igaz, akkor a szónok azt reméli, hogy ezeknek az ajánlatoknak nemcsak az a c­éljuk, hogy pillanatnyi veszedelmeket hárítsunk el velük, hanem az is, hogy a jövő­ben is megszilárdítsuk, biztosítsuk, egészségessé tegyük a monarchiának Olaszországhoz való barátságát, a­mely egyképpen megfelel a ha­gyományos nemzeti politikának és a monarchia érdekének. A Ház minden oldaláról felzúgó taps és éljenzés bizonyította a parlamentnek a szónok­kal való együttérzését és egyetértését. A­milyen tömör volt Andrássy gróf inter­pellácziója, olyan plasztika volt Tisza István gróf válasza. A miniszterelnök, bár az Andrássy említette hírlapi közléseket nem ismerhette el minden pontjukban hiteleseknek, kijelentette, hogy területi engedményeket tartalmazó aján­latokat valósággal tettünk Olaszország tartós semlegességének a biztosítására. Súlyos áldo­zatokra is hajlandók vagyunk, de nem pilla­natnyi nehézségek elhárításának taktikai czél­­jából, hanem a végből, hogy az ütközőpontok kiküszöbölésével, a magyar és az olasz nemzet régi rokonszen­vének föltámasztásával, hátsó gondolatokat kirekesztő, állandó jóbarátságot teremtsünk meg Olaszországgal. Ez a törekvés, a miniszterelnök reménysége szerint, a­melyet a Ház lelkes helyeslése megerősített, az egész magyar közvélemény jóváhagyásával fog ta­lálkozni. Szinte fölösleges megjegyezni, hogy­ a mi­niszterelnök válaszát Andrássy Gyula gróf is, az egész Ház is készséges­ megnyugvással tette magáévá. Az interpellációt és reá adott választ a gyorsírói följegyzések a következőkben örö­kítik meg : ) Az interpelláczió. Andrássy Gyula gróf: T. képviselőház ! (Hall­juk ! Halljuk!) Ama na­gy felelősség érzetében, mondhatnám talán túlzás nélkül, ama történelmi felelősség őrzetében, a­mely mindenkit terhel, a­ki e nagy, e súlyos időkben, a nagy válság e perc­ei­­ben azon kérdésekhez szól, melyeknek miként való megoldásától függ a nemzet jövője, függ az európai helyzet kialakulása, függ talán sok­ ezrek, sok százezrek élete és boldogulása, a felelősség tudatá­ban és e felelősség elvállalása mellett szólalok fel. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) és kívánom a t. Ház figyelmét lehet­ röviden ama nagy kérdésre sorolni, a­mely Magyarország közön­ségét ma leginkább foglalkoztatja. (Halljuk! Halljuk !) Hibának tartanám, ha a képviselőház nem foglalkoznék azzal, a­mivel mindenki foglalkozik ; hibának tartanám, ha hallgatna legnagyobb érde­keinkről, a­mikor a képviselőház együtt van. (Helyeslés a baloldalon.) Én egy konkrét kérdést kívánok csak a t. miniszterelnök úrhoz intézni. Nem kiváltak — mindenekelőtt ezt akarom jelezni — az eddig e kérdésben folytatott politikáról nyilatkozni, nem volna opportunus azt bírálat tárgyává tenni. Meg­jön az idő, mikor szabadon minden más tekintettel, mindenkinek joga, sőt kötelessége lesz bírálat tár­gyává tenni azt a politikát, mely a mai stádiumig vezetett, (ügy van! Úgy ban! a baloldalon.) " Én tehát fentartva teljes akc­iószabadságo­­mat és az ellenzéknek azt a jogát, hogy a kritikát gyakorolja, most erről a politikáról természetsze­rűen szólani nem kívánok. Nem akarok a t. mi­niszterelnök úrhoz egyes részletkérdéseket intézni a tárgyalások mai stádiumára vonatkozólag. Nem akarok azzal a kérdéssel sem hozzá fordulni, hogy mik a kilátások. Nem akarok jóslásokat tőle, hriszen ilyeneket úgy sem adhatna. Hisz történjék bármi, alakuljon a dolog bármiképpen, a magyar nemzet nyugalommal, férfias elszántsággá)..(Úgy van! Úgy van !) várja az eseményeket. (Úgy van ! Úgy van ! Taps a Ház minden oldalán.) Nem ijed meg semmi­től (Úgy van ! Úgy van ! Taps a­ Ház minden olda­lán.) és minél súlyosabb lenne a helyzet, a­mint a múltkor is mondtam : annál nagyobb hősies el­szántsággal fogja a helyét megállani. (Élénk helyes­lés a jobb- és baloldalon.) A kérdés, melyet a t. miniszterelnök úrhoz intézni akarok, az, vajjon van-e alapja annak, a­mit a német lapok írnak, van-e alapja annak a hírnek,a­melyet a német lapok a Stampából vet­tek át és a­mely szerint a közös külügyminiszter bizonyos területi ajánlatokat tett az olasz kor­mánynak Olaszország végleges és állandó neu­­tralitásának biztosítása czéljából? A­mikor ezt a kérdést a t. miniszterelnök úrhoz intézem, nem akarok állást foglalni magá­val a ténynyel szemben, nem akarok bírálni, nem akarom mérlegelni azt, hogy helyes-e ez, szü­ksé­­ges-e ez és milyen mértékben szükséges. Mind­erre vonatkozólag természetszerűen a felelőség tel­jes mértékben a kormányt illeti. (Úgy van­ a baloldalon.) Mi nem vagyunk abban a helyzetben a jelenlegi stádiumban, nem is tartanék okosnak és helyesnek, hogy éppen a magyar parlament­ben bővebb vita tárgyává tegyük ezt a kérdést. (Általános helyeslés.) Azonban szükségesnek tar­tom, hogy ha már ezt a kérdést, a­mely olyan nagy fontosságú, hogy az egész közönségünket oly mélyen érdekli, felvetem, akkor kifejezzem azt a reményemet, hogy ha általában iyen megálla­podás létesül, ez nemcsak a mai momentán kom­­plikác­ió elhárításáért történik, hanem azért, hogy lehetséges maradjon az a régi nemzeti poli­tika, a­mely megfelel a monarchia érdekének is, az a politika, a­mely az Olaszországgal való barát­ságot, az olasz szomszéddal való jó viszonyt akarja ápolni fentartani. (Blink helyeslés a Ház minden oldalán.) Én csak abban az esetben tudnám azt az áldozatot elfogadni, ha ez nem momentán szük­­ség kifolyása volna csak, hanem annak a tudatos politikának a gyümölcse, hogy mi ezt a viszályt, a­mely ma­ mutatkozik, a jövőben eliminálni akarjuk; hogy mi,egészségesebb, biztosabb alapra akarva helyezni Olaszországhoz való viszonyun­kat, a jövő békének alapjait rakjuk le. (Élénk helyeslés.) É­­ azt hiszem, hogy ez a visszavonás, ez az állandó ellentét Olaszország és a monarchia kö­zött mind a két tényezőnek kárára volna. Igazán a harmadik nevető volna az, (Úgy van! úgy van!) a­ki a hasznot húzná. Mikor egymással szemben állanánk, később is diplomácziailag, akkor ebből az a pánszlávizmus húzná az előnyt, (Úgy van! Úgy van!) a­melylyel szemben van a véres küzdelmet folytatjuk (Úgy van! Úgy van!) és más tényezők felhasználnák ezt az al­kalmat, hogy a Középtengeren, ezen a nagyfon­­tágságú tengeren, az ő egyeduralmukat, mono­póliumukat örökre biztosítsák. (Úgy van! Úgy van ! Élénk helyeslés.) Ennek hangsúlyozása mellett teszem a kér­dést a miniszterelnök úrhoz az iránt, hogy vájjon igaz-e az a hit és vájjon ő is osztozik-e azon fel­fogásban, a­melyet az imént kifejtettem és be­­folyását ő is abban az irányban fogja-e latba vetni, hogy minden keserűség félre­tolásával egy - két fél érdekeinek megfelelő okos politikát alapoz­zunk meg az olaszaial szembn. (Helyeslés.) Kér­désem a következő (olvassa): »Megfelel-e a való­ságnak a berlini lapok azon híre, hogy a közös külügyminiszter úr területi ajánlatot tett az olasz királyságnak a végleges neutralitás biztosítása, czéljából ! (Általános elénk helyeslés és éljenzés. A miniszterelnök nyilatkozik. Tisza István gróf miniszterelnök: T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Azok a hírlapi közlemények, a­melyek a monarchia részéről Olaszországgal szemben megtett ajánlatokra vonatkoznak, termé­szetesen nem hitelesek és én most nem megyek és nem mehetek bele annak a kérdésnek részletes, taglalásába, hogy hol és mennyiben fedik a való­ságot. Megjegyzem azonban, hogy azokból főbb vonásaiban egészben véve helyes képet lehet alkotni a monarchia ajánlatának, különösen, a­mi a leg­lényegesebb a dologban, s a­mire a t. képviselő úr kérdése is vonatkozik, ezek a közlemények meg­felelnek a valónak annyiban, hogy a monarchia tényleg ajánlott területeket Olaszországnak, Olaszország tartós semlegességének czéljából. (He­lyeslés.) Erre a lépésre bennünket, a­kik felelősek va­gyunk e monarchia külügyi politikájáért, az a meg­győződés indított, hogy a monarchiánk és Olasz­­ország közötti állandó barátság mind a monarchiá­nak, mind Olaszországnak tartós nagy életérdekei­­vel függ egybe. (Úgy van !) Ezek a tartós, nagy életérdekek követelik, hogy igyekezzünk még súlyos áldozatok árán is elhárítani a közös jóbaráti viszony útjából a jelen­legi világháború megrázkódtatásai által felszínre dobott ütközési pontokat. (Általános helyeslés.) Mi­után meggyőződtünk róla, hogy ezeknek az ütkö­zési pontoknak elhárítása, a lelkek olyan állapotá­nak előidézése, a­mely a hátsó gondolatok nélküli tartós barátság előfeltétele, csakis ilyen területi konc­esszió útján szerezhető meg, rálépünk erre az útra is, a hozott áldozat súlyosságának teljes tudatában, a reánk nehezedő felelősség nagyságá­­nak teljes tudatában, de nem taktikai czélokból, nem pillanatnyi nehézségek leküzdése czéljából, (Általános élénk helyeslés.) hanem attól a meggyőző­déstől áthatva, hogy ezzel szolgáljuk valóban ha­zánknak és a monarchiának állandó érdekeit. (Helyeslés.) Én azzal a reménynyel áltatom magamat, hogy a kormánynak ez az eljárása a magyar köz­vélemény helyeslésével találkozik, (Úgy van!) azért is, mert azt remélem, hogy a mi érdekeinket a magyar közvélemény is úgy fogja fel, a­hogy azt nagy örömömre az interpelláló­t. képviselő úr is a mi meggyőződésünkkel teljesen kongruensen kör­vonalazta , de abban a meggyőződés­ben is, hogy a magyar nemzet kebeléből nem visztek ki a rokonszenvnek és barátságnak azok az érzelmei, a­melyek az olasz nemzettel szemben olyan hosszú időn át fennállottak, és meg vagyok róla győződve, hogy ha az általam előbb­ említett ütközőpontokat kiküszöbölni ,sikerül és sikerül megvetni a mon­archiánk és Olaszország közötti tartós barátság biztos alapjait, akkor újult erőre fog törni a lelkek­­nek az a rokonszenve, az érzületeknek az a köze»­ AZ ÚJSÁG Kedd, 1915. május 10.

Next