Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-20 / 139. szám

4 Angol tengeralattjáró elsülyesztése a Márvány-tengerben. Rotterdam, május 19. Londonból jelentik . Az admiralitás véleménye szerint az E. 2. angol tengeralattjáró hajó a Márvány-tengerben min­den valószínűség szerint elsülyedt. London, május 19. Az admiralitás meg­erősíti az A­E 2 tengeralattjáró elsüllyesztését. A három tisztből és huszonkilenc­ főnyi legény­ségből álló személyzet közül a tisztek és tizen­hét ember a törökök fogságába esett.­ ­A szövetségesek nehéz küzdelmei a Sardanellák ellen. Rotterdam, május 19. Az angol lapok jelen­téseiből most már tisztán lehet látni, hogy a Dar­danelláknál partra tett szárazföldi csapatok mind­eddig semmi eredményt sem tudtak elérni. A­­Times mudroszi (Lemnosz sziget) távirata ezeket mondja : — Az angol hadsereg még mindig nem ura az Atchilba-magaslatnak. Ez a magaslat a Galli­­poli-félsziget déli részén Sedil Bahrtól alig tizenöt kilométerre északra van és a törökök egyik leg­fontosabb védelmi állása. Az angol csapatok — írja a Times — kény­­szerítették az ellenséget, hogy mutassa meg az erejét és árulja el, hogy hol és mily­en védelmi művekkel rendelkezik. Vitéz, kemény és jól veze­tett, a defenzívában hatalmas ellenséggel küzdünk, olyanokkal, mint a­milyenek Plevna védői voltak, a­kik továbbra is tényezők akarnak maradni Európában. A tengerszoroson keresztül nem akar­nak minket Konstantinápolyba engedni, ezért a szárazföldön kell utat törnünk. Mint Franczia­­országban, úgy itt is attól függ a dolog, hogy mennyi embert tudunk mi küldeni a lövész­árkokba. A Pu­ly Telegraph mudroszi jelentése így szól : — A szövetségesek hajói 16-án erősen ágyúz­­ták Kilid Bahrt és Csanakot. Az ausztráliai csa­patok most nagyon gondosan el vannak ásva két mértföldre. A ghurkák Sedil Bahrnál támadást intéztek és ágyukat is zsákmányoltak, de később hatalmas túlerővel találták szemben magukat. Az indusok sem fegyvert, sem szuronyt nem használ­nak, hanem odacsúsznak az ellenséghez és az úgy­nevezett kukrival (görbe késsel) támadnak. Az elő­nyomulás legnehezebb akadálya az, hogy a törö­hitvallásuk veleje ez lehetne : a szerel­men át és­ csakis a szerelmen át tudjuk hami­sítatlanul megizlelni és élvezni az élet savát­­sorsát; az életnek a legpirosabb örömmel szivárvány­oz­tat­ój­a, a legfeketébb bánattal tele­­függönyözője csupán a szerelem ; minden jog forrása, minden kötelesség kútfeje a szerelem ; az élet egyetlen elfogadható formulája : »ket­tesben« , a­kik jól végzik el a hatványozott élet gyökvonását, műveletük eredményéül a szere­lem fog kirózsállani. Az életnek szerelemmel megtelítését, be­teljesítését, érdemessé fokozását példázzák az elkésett lovag kalandjai : sohasem a kéj pipacs­földjein való autó-kirándulások, gyakran az érzelmesség szelíden lankás vidékein való me­rengő bolyongások. Nem a vérnek barbárán rakonczátlan dekameronjában lapozgatunk, az elkésett lovag feljegyzéseit olvasgatván, hanem a léleknek előkelőségétől — az egyetlen igazán hódolatra késztető előkelőségtől — megnemesi­­tett, kezelésében is gyöngéd vágynak finom em­lékek parfömjével átitatott imádságos köny­vében. Örök kereső az elkésett lovag, ez a leg­rokonszenvesebb Don Juan : elszálló mámorok­ban is az el nem múló szerelemnek mindig bizószívű keresője. Valahányszor egy-egy expe­­díc­iójára indul, nemcsak kíváncsian utána leskedő szemmel, hanem vele és érte remegő szívvel is kísérjük olykor egész lelkivilágát megrengető vállalkozásain. Hogy a szívnek ezt a legértékesebb és leg­ritkább érdeklődését — a legkülönbet, a mi olvasótól telik — sohsem tagadhatjuk meg hősétől, az Lövik Károly büszke művészetének égyük leghódítóbb bizonyítéka. * »Egy éj Velenczében« fölirású csillag­­sugáros álmában kezekről, női kezekről bo­rongva elmélkedik Lövik Károly. Különbséget lát a kezek között. Vannak női kezek, a­me­lyek világrajöttük óta finomak, előkelőek, puhák és fehérek. Született kezek nemesi ne­vével illeti őket a költő : született kezek, a­hogy vannak, született Montmorencyak, vagy született Hamiltonok. De vannak parvenü­­kezek is, a­melyek egy sötét zugban pillantották meg a napvilágot, csikós párnák között, vagy egy külvárosi szállóban. Hosszú ápolás, gondo­zás, csiszolás után ők is elnyerik a nemesi oklevelet, ők is fehérekké, keskenyekké, csil­­logóakká válhatnak, de azért igazi arisztokra­ták, Montmorencyak sohse lesznek. A költők között is ilyfajta különbséget lát a bíráló szem. Közülük is kimagaslanak a szü­letett arisztokraták, a­kik ősi természetüknél fogva finomak és előkelőek, de ott ágaskodnak a parvenü-főrangúak is, a­kiknek verítékes erőlködöt­tség­ szülte, fáradságosan kimesterke­dett, szemre kifogástalan előkelősége mögül olykor mégis csak kiotrombásodik az eredendő plebejusság. Lövik Károly előkelősége nem fanyar mű­termék, hanem jósorsának kegyes adománya. Nem volt mondata, a­melyen át ne tetszett volna a lelki és stílusbeli ikertestvéri finomsá­gok nemessége. Hangulatainak tájképeibe soha­sem tévedt vaskosabb ecsetvonás. Költészete világának szférikus zenéjét sohase merte volna megzavarni egyetlen durva kakofónia sem. Született Montmorencyja volt az iroda­lomnak. , AS­trISAG Csütörtök, 1915. május 20. kör a sziklákba vájt barlangokban állították fel üregeiket és mihelyt valahonnan több lövést tettek, síneken azonnal más helyre irányítják az ágyukat. Anglia blokk­olása. Fisher tengernagy visszalépése. Rotterdam, május 19. A Daily Telegraph tengerészeti munkatársa jelenti. Politikai kö­rökben sokat beszélnek a Churchill és­ az első tengerészeti lord, Fisher tengernagy viszonyá­ról. Állítólag szombaton czivódás volt közöt­tük. Nem tudják, hogy a kabinet miképpen döntött, de úgy hiszik, hogy Fisher vissza fog lépni. Ezt a tényt ma az alsóházban ki fogják jelenteni. London, május 19. A Times parlamenti tu­dósítója írja : Úgy halljuk, hogy lord Fisher a­ legutóbbi két napon nem jelent meg a tengernagyi hiva­talban. Ez a hír kapcsolatban azzal a jelentés­sel, hogy Churchill szombaton hosszasan tanács­kozott Asquith miniszterelnökkel, különböző hírek elterjedésére adott okot. Politikai körök­ben igen nagy az élénkség. Erről szól a Times­- vezérczikke is, a­mely­ben az áll, hogy az említett hírek megerősítései a népben élő ama meggyőződésnek, hogy a kor­­mány elérkezett egy igen nyugtalan átmeneti állapothoz. A nemzet aggodalmaskodik és egyre csak azt kénytelen látni, hogy a harcz minden hadszínterén egyre hevesebbé, de egyúttal egyre bizonytalanabbá válik. E mellett úgy a franczia­­országi csatatereken, mint a Dardanellák vidé­kén szenvedett óriási veszteségekről szerez hírt. Nagy a békétlenkedés az elégtelen lőszerszál­­­tás miatt , is, a­melynek fogyatékosságát senki sem tagadhatja. A lap élesen kritizálja Chur­­chillnak a tengernagyi hivatal vezetésében tanúsított önkényes eljárását és azt óhajtja, hogy Churchill helyét mihamarább adja át lord Fishernek. A Lusitania katasztrófája, Genf, május 19. A lapok Rotterdamon keresztül­ jelentik trnyaikból. A szenátus kül­ügyi bizottsága Stone szenátor elnöksége alatt elhatározta, hogy­­felkéri Wilson elnököt, hogy ez az északamerikai polgárok életének bizto­sítása érdekében bocsásson ki egy óvást, hogy az Egyesült­ Államok polgárai ne használják a háborút viselő államok tengerentúli hajóit, aláfeszi a a tengeren és a gyarmatikon. Merénylet a kanada ausztráliai kábel ellen Berlin, május 19. Amsterdamból jelentik. A Times értesülése szerint Bamfield Creek közelében, Vancouvertől nyugatra egy csónak kötött ki, a­melyből néhány ember szállt ki. Az illetők meg­kísérelték, hogy elvágják a kábelt Kanada és Ausz­trália között. Az őrség észrevette szándékukat, fegyverbe lépett, de a merénylőknek még ideje­korán sikerült elmenekülniük. A balkáni államok és a fianconi­ Tifuszepidémia Misben, Hága, május 19. Az angol Vöröskereszt jelen­tése szerint Nisben naponta háromszáz ember hal meg tífuszban. A temetőkbe már nem férnek a holt­testek. Nisen keresztül állandóan vonulnak az ökrös halotti kocsik. A p©rfn­ál forradalom. A felkelés áldozatai, Lyon, május 19. A Progrés jelenti Lissza­bonból . A felkelés áldozatainak száma május 17-ig kétszáz halott és ötszáz sebesült volt. A ha­lottak és sebesültek legnagyobb része a republi­kánus gárdához tartozott. Brito Xavier tenger­nagyot fogságba vetették, miután az a vád tá­madt ellene, hogy az Espadart tengeralattjáró­nak parancsot adott, hogy sülyeszsze el azokat a hajókat, a­melyek a várost bombázzák. Hir szerint a forradalom tervét három nappal a Castro kormány megalakítása után dolgozták ki. A katonai részt Alvaro dr. vette át. A fő­­postamester, a­ki már a monarchia megbukta­tása alkalmával intézte a karbonárik szerve­zését, a polgári elem megmozgatását vállalta magára, Rego kapitány pedig a haditengeré­­­szet forradalmát szervezte. Az első ülés után az új minisztertanács kommünikét adott ki, mely­ben köszönetet mond az országnak segítségéért a diktatúra megbuktatása körül és nyugalomra inti a lakosságot, tekintettel arra, hogy a forra­dalom elérte czélját. A­ki a nyugalmat újból megzavarja, azt hazaárulónak tekintik. A közzönség és a hátsóma. Munkában a jótékonyság. A fővárosban. Fémet a hadseregnek. Dr. Szász Antalné szerint a közhivatalokban levő rézgyertyatartókat másokkal le­hetne helyettesíteni s ezáltal elég tekintélyes mennyiségű rezet juttathatnánk a hadseregnek. Előadás Szibériáról. A városligeti Iparcsarnokban délutánonkint rendezett jótékony összejövetelek sorozatá­ban csütörtökön délután 5 órakor Barátosi Balogh Benedek tanár, az ismert Szibéria-kutató, előadást tart Szibériáról, a­mely most hadifoglyaink révén is annyira érdekli a ma­gyar közönséget. Ugyanez alkalommal Tóth Mariska és Halmágyi Annuska énekelni fog. A belépőjegy 50 fillér és a jövedelem a katonák rokkant alapjáé lesz. Az összejöve­tel nyilvános és bárkit szívesen látnak. A Szamaritánus Egyesület közgyűlése. A Szamar­it­á­­nus Egyesület május hó 18-án délután tartotta meg a központi városháza tanácstermében évi közgyűlését. Özvegy Wenckheim Frigyesné elnöknő betegen fekszik, helyette Dollinger Gyula egyetemi tanár, tábornok törzs­­orvos vezette a közgyűlést. A titkári jelentésből, melyet Vali Ernő dr. kórházi főorvos terjesztett elő, kitűnik, hogy az egye­sülés a lefolyt évben mintegy tizennyolczezer ko­rona összegben segélyezte a kórházból eltávozó szegény lábbadozó betegeket, a háború tartamára pedig még külön tizennégyezer koronát utalványozott ki a közgyűlés a beteg harcrosok otthonlevő családtagjai külön segélye­zésére. Művégtagokra és más gyógyászati segédeszközökre mintegy ötezer koronát áldozott az egyesület. A közgyű­lésen úgy a titkárnak, mint a pénztárosnak, Windisch Ödön dr. kórházi főorvosnak fáradozásukért hálás köszöne­tét fejezte ki és ötven korona adományt szavazott meg a Hírlapírók Nyugdíjintézetének. Végül a női választmányba Adler-Rácz Józsefnét és Windisch Ödönnét beválasztotta. Hazafias ünnep. A székesfővárosi X. ker. liget-utczai községi polgári fiúiskola május hó 23-án (pünkösd vasárnapján) délelőtt 11 órakor a Kőbányai Polgárok Hadbavonultakat Segélyző Bizottságnak s az intézet létesítendő segítő alapjának javára a X. ker. kaszinó dísz­termében hazafias ünnepet rendez. A m. kir. állami nyomda tisztviselői és bijnokai 250 koronát küldtek be a budapesti grafikai és rokoniparosok főnökegyesületéhez a háborúban elesett nyomdászok ár­váinak segélyezésére. A Nagypénteki Református Társaság női választ­mánya pénteken, 21-én, délután öt órakor a városligeti nagy iparcsarnokban a rokkant katonák javára előadást rendez. Haypál Benő, a társaság elnööke beszédet tart. Bertha Ilona szaval, Vass Flóra énekel, Bucar Dela zongo­rázik, Hauser Emil hegedül, Hartmann Imre gordonkázik, Belépőjegy 50 fillér. Uzsonna egy korona. Minden érdek­lődőt szívesen lát a tájfejgás.

Next