Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)
1915-05-04 / 123. szám
Kedd, 1915. május 4. AZ ÚJSÁG og megoldása kerül szóba, reméli, mindannyian egyetértenek abban, hogy a legutolsó közhuszár, az átlőtt lábú baka legalább annyit ér a választói jog tekintetében, mint bármelyik itthonmaradt, nélkülözhetetlen, lúdtalpú buszkoronás czenzusos választó. (Zajon taps a baloldalon.) (A miniszterelnök beszéde.) Tisza István gróf miniszterelnök csak néhány rövid megjegyzést akar tenni az eddig elhangzott észrevételekre. Tartózkodni akar minden vitától, mert felelős állásában nem tekinthet mást, mint az ország érdekeit és óvakodni akar minden oly szó kiejtésétől, amely e nagy érdeket bármily tekintetben is veszélyeztetné. Itt arra a hazafiságra appellál, amelynek az ellenzék a háború alatt oly elismerésre méltó tanújelét adta, amidőn azt kéri, hogy pártkülönbség nélkül valamennyien ezt a nagy érdeket tartsák szem előtt. Azt a felelősséget, amely a magyar kormányt és elsősorban a magyar miniszterelnököt a külügyek tekintetében megilleti, amint eddig, úgy ezután is teljes mértékben vállalni fogja, csak annak határozott kijelentésére szorítkozik, hogy a külügyminiszter személyében történt változás a külügyi politika irányzatára és alapelveire vonatkozólag nem jelent változást. A leghatározottabban állíthatja továbbá, hogy ha ebben a háborúban magyar állampolgárok részéről fordultak is elő árulási tünetek, ezek a legkivételesebb szórványos esetek közé tartoztak. Az ország északi részén lévő nem magyar ajkú lakosság hazafiúi hűségének kétségtelen tanújeleit adta. A déli részen, főleg Horvát-Szlavónország területén, igenis fordultak elő a lakosság némely részének politikai érzületeire igen kellemetlen világot vető jelenségek, de ezek is sokkal kisebb jelentőségűek, mint ahogy azt némelyek gondolták és ellenségeink híresztelték. Az e fajta híreszteléseket, amelyek a legrosszabb esetben is sokkal kisebb horderejű igazságoknak igen nagy arányú hibás általánosítását rejtik mggnkban, nem szabad hinnünk és óvakodnunk kell attól, hogy ezeknek terjesztésével ellenségeink segítségére menjünk. A választójog kérdésének fejtegetését ezúttal nem találná czélszerűnek. Egész helyénvalónak látja azonban itt a katonai szolgálatnak minden olyan tekintetbe vételét, amely csakugyan szelekszió jellegével bír. Hiszen az érvényben lévő választójogi törvény is választójogot ad az altiszteknek. Annak idején megfontolás tárgyává lehet tenni egyéb hasonló eszmemenetben forgó kérdéseket is. Az a felfogás, hogy olyanokat, kik a harctéren csakugyan személyi kiválóságuknak adták tanújelét, a választójog adományozásánál is tekintetbe vegyenek, teljesen jogosult. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindnyájan egyetértenek abban, hogy a mai katonai ellátási szabályok a rokkantakra, az özvegyekre és árvákra vonatkozólag a viszonyoknak egyáltalán nem felelnek meg. Az idevágó törvények korszerű reformját a háború után azonnal munkába kell venni. Az 1882 : XI. t.-cz. szerint a rokkantak családja az illetőnek a hadsereg kötelékéből való elbocsátás után, az elesettnek hátramaradt családja pedig a haláleset után fél esztendőre elveszti az államsegélyt. Úgyhogy e törvény folytán, amelyet bizonyosan nem gondoltak végig azok, akik megalkották, az özvegyek és árvák, valamint a rokkantak családtagjaikkal együtt éppen akkor vesztették volna el az államsegélyt, amikor erre a legnagyobb szükségük van. Ennek megváltoztatásával nem lehet a békét bevárni, nem lehetett bevárni azt, hogy szerves reformot készíthessünk. A hézag betöltésére bizonyos ideiglenes rendelkezést kellett foganatosítani. Ilyen ideiglenes rendelkezés a törvényjavaslat 6. §-a, amelyet a kormány csak sürgős és ideiglenes expediens gyanánt ajánl. A kormány ideiglenesen, a maga felelősségére, úgy segített, hogy felhatalmazta az elsőfokú hatóságokat, hogy ott, ahol az illető család a segélyre rá van szorulva, ideiglenesen, a törvényhozás rendelkezéséig, tovább folyósítsák a segélyeket. A kormánynak ezt a felelősséget magára kellett vennie, de ez a megoldás csak addig maradhatott hatályban, amíg a törvényhozásnak alkalma van a dolgot megfelelőbb alapon rendezni. Ilyen alap gyanánt jelentkezik az, ami a törvényjavaslatban van, ami azonban a végleges rendezés szükségét egyáltalán nem szünteti meg. Ennek folytán az előterjesztett határozati javaslathoz készséggel hozzájárul. A rokkantkérdésben nem tették meg békében a megfelelő előkészületet s a világon mindenütt, fájdalom, nálunk is, bizonyos késedelem állott be. Ma már a dolog tisztán áll azok előtt, akik kötelességszerűen foglalkoznak vele. A rokkantnál három momentum jön kérdésbe : először az orvosi utókezelés, amire szükség van, hogy a rokkantság lehetőleg a minimumra szállíttassák, másodszor a kiképzés az illető egyén vagyoni, foglalkozási, családi viszonyaihoz, fizikai állapotaihoz és szellemi kvalifikációjához képest, harmadszor bizonyos patronázsszerű munka abban az irányban, hogy a rokkantak kiképeztetésüknek megfelelő keresethez juthassanak. A kérdések ez egész komplexumában államnak és társadalomnak karöltve kell működnie. Folyamatba van téve egy országos bizottság útján a rokkantakat gondozó társadalmi szerveknek konstruálása az egész ország területén. Lehetőleg arra kellene törekedni, hogy a keresetképtelen rokkantak is, az árvák is, családi körben, vagy a családi körhöz hasonló szeretetteljes magánkörben nyerjenek elhelyezést, ami nemcsak a hatóságoknak, hanem a társadalomnak éber felügyeletét kívánja meg. Ez olyan kérdés, amelyben a kormány bizalommal fordul a társadalomhoz, segítségét kérve. Kezdetben, mielőtt a rokkantak orvosi kezelése megkezdődött, előfordult, hogy egyes rokkantak, mihelyt sebük begyógyult, felülvizsgálat útján a hadsereg kötelékéből elbocsáttattak. A jövőre az utókezelés mintegy automaticze folytatása lesz a szorosan vett sebgyógyításnak, s az utókezelést úgy operatív, mint cortopadikus és balneisztikus vonatkozásában beleillesztik az eredeti gyógyításba. A gyakorlati képzésnél a fősúlyt mezőgazdasági és ipari ügyesség elsajátítására kell fordítani. E czélra kiválóan alkalmasnak mutatkozik Budapest, mert itt a balueisztikus gyógykezelés együttesen alkalmazható a többi kezeléssel és a kiképzéssel. A terv tehát az, hogy az ilyen betegeknek mennél nagyobb részét Budapesten egyesítsék, s reméli, hogy sikerülni fog egy 3000—4000 betegnek állandó kezelésére berendezkedni. Ezenkívül fel kell használni a két egyetemi várost, Pozsonyt és Kolozsvárt is, ott is szervezni fogják ezeket az intézményeket, körülbelül 1000—1000 betegre. Eddig 12.000 olyan eset van összeírva, ahol utókezelésre van szükség; ez az összeállítás azonban még nem teljes. De e 12.000 eset tetemes része olyan könnyebb bénulás, amelynél néhány heti, vagy hónapi szakszerű ortopadikus és balneisztikus kezelés teljes gyógyulásra vezet. Ha munka közben a keretek kiterjesztésének czélszerűsége bizonyulna be, mi sem állja útját annak, hogy e kereteket tovább fejleszszük. Most egyelőre Budapesten megkezdi ez az intézmény működését ; körülbelül 2000 főnyi létszám van kezelés alatt. A kormány rajta van, hogy ez az ügy, amelynél nemesebb és a vele foglalkozó ember lelkét melegebben megragadó ügy nem képzelhető, azzal a gondossággal, szeretettel, szerencsétlenül járt hős katonáinknak azzal a megbecsülésével folyjék, amelyet megérdemel. Kéri a javaslat elfogadását. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb jelöl.) (A horvátok nevében.) Hreljanovics Guido : Tisza István kezdeményezte a magyar és horvát nemzet között való megegyezést, aki a legutóbbi napokban is méltó módon meleg lelkesedéssel adott kifejezést a horvát nemzet iránti nagyrabecsülésének. A horvátországi képviselők a miniszterelnök meleg, hazafias érzelmeit ugyanolyan meleg érzelmekkel viszonozva, örömmel üdvözlik őt ez alkalommal is azért a jóakaratért, amelyet eddigi cselekedeteivel tanúsított. A mai nehéz viszonyok új panaszokat idéztek fel Horvátországban, amelyeket azonban majd akkor teszik szóvá, amikor a normális viszonyok helyreállanak. A miniszterelnöknek és kormányának a horvát országgyűlés kiküldöttjei megszavazzák az indemnitást. (Helyesig jobbjelöl.);a vita folytatása.) Giesswein Sándor: A rokkantügy és a választójog összetartozik. A választójog nem olyan jutalom, amelynek a megadása kegyelemből történik. Igazságosságot akarunk a politikai törvényhozásba és kenyeret rokkant katonáink tarisznyájába. Demokratikus választói jog nélkül nincs igazi szocziálpolitika. A hadiszállításoknál kiuzsorázzák a szegény népet, különösen a munkásasszonyokat, akik még a száraz kenyeret sem tudják megkeresni. Határozati javaslatot ad be : »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a kivándorlási tanács mintájára a rokkantügyi tanácsot szervezzék, amelybe a törvényhozás két házának választott tagjain kívül a munkaadó és munkás érdekeltségek, a gazdasági szervezetek, orvosi és szociálpolitikai szakemberek és a rokkantápolás körül nagy érdemeket szerzett nőegyletek képviselői veendők fel; utasítsa a Ház a kormányt, hogy a hadiszállításoknál a munkauzsorának minden faját megakadályozza és vegye elejét annak, hogy egyesek a rokkantak helyzetével visszaélve, az ép testű munkások munkafeltételeit is leszorítsák ; utasítsa a Ház a kormányt, hogy támogassa és irányítsa a mezőgazdasági élet ama foglalkozásait, melyeket a mezőgazdasági munkás rokkantak is végezhetnek, mint például a kertészetet, méhészetet, baromfitenyésztést.« (Helyeslés a baloldaloin.) Szász Károly elnök a tanácskozást egy óra hosszára felfüggeszti. Gedeon Aladár a szünet után azon kezdi, hogy pártállására való tekintettel se szavazza meg a kormánynak az indemnitást. A rokkantak részére külön azilium létesítését ajánlja. Erre a czélra föl lehetne használni a 48-as honvédmenházat. A földmivelésügyi politika ellen sok a panaszolni valója. A gazdasági termények bevásárlásánál a katonaság előnyben részesíti a riteránsokat s a haszon jelentékeny része ilyképpen nem a gazdálkodónak, hanem a közvetítőknek jut. A gazdák a lovak és fogatok rekvirálása alkalmával óriási károkat szenvedtek. A terményárak aránytalanul felszöktek, az élelem ijesztően drága, de a termelő az árkülönbözetnek színét se látja, a közvetítő kereskedelem viszi el az egészet. A hadbavonultak családjai között nem igazságosan osztják szét a segélyeket, nem hatóságra, hanem minden községben külön szervezendő bizottsági és kellene a segélykiosztást ruházni. Juriga Nándor: Közeledünk a keresztény fölfogás felé, hogy a tulajdonjog relatív jog, és amennyiben a köznek valamire szüksége van, azt a magánjog egyszerű felfüggesztésével a közjog javára lefoglalja. Igazságtalanság az, hogy csak a földmíves produkcióra szabják meg a maximális árat, a lakbérre és a legszükségesebb ruhaneműre szintén meg kellene állapítani. A mezei munkára a hadifoglyokat kellene kirendelni. A tőkére és a földre is meg kellene szabni a maximumot és a rekvirálásnál ellenértékű államkölcsönpapírt kellene adni. Bakonyi Hamu: A miniszterelnök bontotta meg a Házban a pártok között meglévő érzelmi egységet, amikor Rakovszky indítványával szemben oly elutasító magatartást tanúsított. Kossuth Lajos a politikát az efligencziák tudományának nevezte és értelmezte. A választójog kérdésében a miniszterelnök konzervatív. A legutóbbi háborús porosz Landtagon a porosz miniszterelnök tudott a választójog kérdésében áldozatot hozni, pedig semmiesetre sem kevésbé konzervatív, mint amilyen Tisza. Tisza István gróf miniszterelnök : Tessék megnézni a porosz választójogot, hogy milyen ? Bakonyi Samu: Mivel a kormány a választójog tekintetében hajthatatlan s ő egyébként is bizalmatlan a kormány iránt, nem fogadja el a törvényjavaslatot. (Helyeslés balról.) (Mentelmi jelentés.) Gueth Gyula előadó: Beterjeszti az Ivánka Imre és Hencz Károly mentelmi ügyeire vonatkozó mentelmi bizottsági jelentést. Szász Károly elnök: Megállapítja a holnapi ülés napirendjét s az ülés ezzel végződül. Politikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, kedden, délelőtt tíz órakor ülést tart. Az indemnitási vitát folytatja.* Két mentelmi. A képviselőház mentelmi bizottsága ma délelőtt Beöthy László elnöklésével ülést tartott Hencz Károly és Ivánka Imre képviselőit mentelmi ügyében. Henczet az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület vezetése körül elkövetett szabálytalanságok miatt kérte ki az igazságügyi hatóság, Ivánka Imrét pedig egy automobilcég feljelentésére, mely azzal vádolta, hogy automobilt vásárolván, vagyoni viszonyai tekintetében a céget tévesen informálta. A mentelmi bizottság mindkét esetben a mentelmi jog felfüggesztését javasolta, ami Ivánka esetében azért érdekes, mert Ivánka rendezvén az ügyet, a feljelentést ellene visszavonták. A bizottság jelentését a Ház mai ülésén Gueth Gyula dr. előadó már be is terjesztette és a hét végén napirendre tűzik. * Szállítási visszaélés, hazaárulás. A hadi szállítási visszaélések megtorlásáról és hazaárulók büntetéséről szóló javaslatokra nézve az ellenzék megbízottjai elvileg megegyeztek az igazságügyminiszterrel. All. szakaszt olyképpen módosítják, hogy a politikai cselekményekre és a sajtó útján,. .