Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-04 / 123. szám

Kedd, 1915. május 4. AZ Ú­JSÁG­ og megoldása kerül szóba, reméli, mindannyian egyetértenek abban, hogy a legutolsó közhuszár, az átlőtt lábú baka legalább annyit ér a választói jog tekintetében, mint bármelyik itthonmaradt, nélkülözhetetlen, lúdtalpú buszkoronás czenzusos választó. (Zajon taps a baloldalon.) (A miniszterelnök beszéde.) Tisza István gróf miniszterelnök csak néhány rövid megjegyzést akar tenni az eddig elhangzott észrevételekre. Tartózkodni akar minden vitától, mert felelős állásában nem tekinthet mást, mint az ország érdekeit és óvakodni akar minden oly szó kiejtésétől, a­mely e nagy érdeket bármily tekin­tetben is veszélyeztetné. Itt arra a hazafiságra appellál, a­melynek az ellenzék a háború alatt oly elismerésre méltó tanújelét adta, a­midőn azt kéri, hogy pártkülönbség nélkül valamennyien ezt­ a nagy érdeket tartsák szem előtt. Azt a felelőssé­get, a­mely a magyar kormányt és elsősorban a magyar miniszterelnököt a külügyek tekintetében megilleti, a­mint eddig, úgy ezután is teljes mér­tékben vállalni fogja, csak annak határozott kije­lentésére szorítkozik, hogy a külügyminiszter sze­mélyében történt változás a külügyi politika irány­zatára és alapelveire vonatkozólag nem jelent vál­tozást. A leghatározottabban állíthatja továbbá, hogy ha ebben a háborúban magyar állampolgá­rok részéről fordultak is elő árulási tünetek, ezek a legkivételesebb szórványos esetek közé tartoz­tak. Az ország északi részén lévő nem magyar ajkú lakosság haza­fiúi hűségének kétségtelen tanú­­jeleit adta. A déli részen, főleg Horvát-Szlavón­­ország területén, igenis­ fordultak elő a lakosság némely részének politikai érzületeire igen kelle­metlen világot vető jelenségek, de ezek is sokkal kisebb jelentőségűek, mint a­hogy azt némelyek gondolták és ellenségeink híresztelték. Az e fajta híreszteléseket, a­melyek a legrosszabb esetben is sokkal kisebb horderejű igazságoknak igen nagy arányú hibás általánosítását rejtik mggnkban, nem szabad hinnünk és óvakodnunk kell attól, hogy ezeknek terjesztésével ellenségeink segítségére men­jünk. A választójog kérdésének fejtegetését ezúttal nem találná czélszerűnek. Egész helyénvalónak látja azonban itt a katonai szolgálatnak minden olyan tekintetbe vételét, a­mely csakugyan szelek­­s­zió jellegével bír. Hiszen az érvényben lévő vá­lasztójogi törvény is választójogot ad az altisztek­nek. Annak idején megfontolás tárgyává lehet tenni egyéb hasonló eszmemenetben forgó kérdé­seket is. Az a felfogás, hogy olyanokat, kik a harc­­­téren csakugyan személyi kiválóságuknak adták tanújelét, a választójog adományozásánál is tekin­tetbe vegyenek, teljesen jogosult. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindnyájan egyetértenek abban, hogy a mai katonai ellátási szabályok a rokkan­takra, az özvegyekre és árvákra vonatkozólag a viszonyoknak egyáltalán nem felelnek meg. Az idevágó törvények korszerű reformját a háború után azonnal munkába kell venni. Az 1882 : XI. t.-cz. szerint a rokkantak családja az illetőnek a hadsereg kötelékéből való elbocsátás után, az el­esettnek hátramaradt családja pedig a haláleset után fél esztendőre elveszti az államsegélyt. Úgy­hogy e törvény folytán, a­melyet bizonyosan nem gondoltak végig azok, a­kik megalkották, az özve­gyek és árvák, valamint a rokkantak családtagjaik­kal együtt éppen akkor vesztették volna el az államsegélyt, a­mikor erre a legnagyobb szükségük van. Ennek megváltoztatásával nem lehet a békét bevárni, nem lehetett bevárni azt, hogy szerves reformot készíthessünk. A hézag betöltésére bizo­nyos ideiglenes rendelkezést kellett foganatosítani. Ilyen ideiglenes rendelkezés a törvényjavaslat 6. §-a, a­melyet a kormány csak sürgős és ideig­lenes expediens gyanánt ajánl. A kormány ideig­lenesen, a maga felelősségére, úgy segített, hogy fel­­hatalmazta az elsőfokú hatóságokat, hogy ott, a­hol az illető család a segélyre rá van szorulva, ideigle­nesen, a törvényhozás rendelkezéséig, tovább fo­lyósítsák a segélyeket. A kormánynak ezt a fele­lősséget magára kellett vennie, de ez a megoldás csak addig maradhatott hatályban, a­míg a tör­vényhozásnak alkalma van a dolgot megfelelőbb alapon rendezni. Ilyen alap gyanánt jelentkezik az, a­mi a törvényjavaslatban van, a­mi azonban a végleges rendezés szükségét egyáltalán nem szün­teti meg. Ennek folytán az előterjesztett határo­zati javaslathoz készséggel hozzájárul. A rokkant­kérdésben nem tették meg békében a megfelelő előkészületet s a világon mindenütt, fájdalom, nálunk is, bizonyos késedelem állott be. Ma már a dolog tisztán áll azok előtt, a­kik kötelesség­­szerű­en foglalkoznak vele. A rokkantnál három momentum jön kérdésbe : először az orvosi utó­kezelés, a­mire szükség van, hogy a rokkantság lehetőleg a minimumra szállíttassák, másodszor a kiképzés az illető egyén vagyoni, foglalkozási, csa­ládi viszonyaihoz, fizikai állapotaihoz és szellemi kvalifikác­iójához képest, harmadszor bizonyos patronázsszerű munka abban az irányban, hogy a rokkantak kiképeztetésüknek megfelelő kereset­hez juthassanak. A kérdések ez egész komplexumában állam­nak és társadalomnak karöltve kell működnie. Folyamatba van téve egy országos bizottság útján a rokkantakat gondozó társadalmi szerveknek konstruálása az egész ország területén. Lehetőleg arra kellene törekedni, hogy a keresetképtelen rok­kantak is, az árvák is, családi körben, vagy a csa­ládi körhöz hasonló szeretetteljes magánkörben nyerjenek elhelyezést, a­mi nemcsak a hatóságok­nak, hanem a társadalomnak éber felügyeletét kí­vánja meg. Ez olyan kérdés, a­melyben a kormány bizalommal fordul a társadalomhoz, segítségét kérve. Kezdetben, mielőtt a rokkantak orvosi ke­zelése megkezdődött, előfordult, hogy egyes rok­kantak, mihelyt sebük begyógyult, felülvizsgálat útján a hadsereg kötelékéből elbocsáttattak. A jövőre az utókezelés mintegy automaticze folyta­tása lesz a szorosan vett sebgyógyításnak, s az utó­kezelést úgy operatív, mint cortopadikus és balneisz­­tikus vonatkozásában beleillesztik az eredeti gyó­gyításba. A gyakorlati képzésnél a fősúlyt mező­gazdasági és ipari ügyesség elsajátítására kell fordí­tani. E czélra kiválóan alkalmasnak mutatkozik Budapest, mert itt a balueisztikus gyógykezelés együttesen alkalmazható a többi kezeléssel és a kiképzéssel. A terv tehát az, hogy az ilyen bete­geknek mennél nagyobb részét Budapesten egye­sítsék, s reméli, hogy sikerülni fog egy 3000—4000 betegnek állandó kezelésére berendezkedni. Ezen­kívül fel kell használni a két egyetemi várost, Po­zsonyt és Kolozsvárt is, ott is szervezni fogják ezeket az intézményeket, körülbelül 1000­—1000 betegre. Eddig 12.000 olyan eset van összeírva, a­hol utókezelésre van szükség; ez az összeállítás azonban még nem teljes. De e 12.000 eset tetemes része olyan könnyebb bénulás, a­melynél néhány heti, vagy hónapi szakszerű ortopadikus és balne­­isztikus kezelés teljes gyógyulásra vezet. Ha munka közben a keretek kiterjesztésének czél­­szerűsége bizonyulna be, mi sem állja útját annak, hogy e kereteket tovább fejleszszü­k. Most egyelőre Budapesten megkezdi ez az intézmény működé­sét ; körülbelül 2000 főnyi létszám van kezelés alatt. A kormány rajta van, hogy ez az ügy, a­melynél nemesebb és a vele foglalkozó ember lelkét mele­gebben megragadó ügy nem képzelhető, azzal a gondossággal, szeretettel, szerencsétlenül járt hős katonáinknak azzal a megbecsülésével folyjék, a­melyet megérdemel. Kéri a javaslat elfogadását. (Zajos helyeslés és éljenzés jobb jelöl.) (A horvátok nevében.) Hreljanovics Guido : Tisza István kezde­ményezte a magyar és horvát nemzet között való megegyezést, a­ki a legutóbbi napokban is méltó módon meleg lelkesedéssel adott kifejezést a hor­­vát nemzet iránti nagyrabecsülésének. A horvát­országi képviselők a miniszterelnök meleg, haza­fias érzelmeit ugyanolyan meleg érzelmekkel vi­szonozva, örömmel üdvözlik őt ez alkalommal is azért a jóakaratért, a­melyet eddigi cselekedetei­vel tanúsított. A mai nehéz viszonyok új pana­szokat idéztek fel Horvátországban, a­melyeket azonban majd akkor teszik szóvá, a­mikor a nor­mális viszonyok helyreáll­a­na­k. A miniszterelnök­nek és kormányának a horvát országgyűlés ki­küldöttjei megszavazzák az indemnitást. (He­lyesig jobbjelöl.);a vita folytatása.) Giess­wein Sándor: A rokkant­ügy és a vá­lasztójog összetartozik. A választójog nem olyan jutalom, a­melynek a megadása kegyelemből tör­ténik. Igazságosságot akarunk a politikai törvény­­hozásba és kenyeret rokkant katonáink tarisz­nyájába. Demokratikus választói jog nélkül nincs igazi szocziálpolitika. A hadiszállításoknál ki­­uzsorázzák a szegény népet, különösen a munkás­asszonyokat, a­kik még a száraz kenyeret sem tudják megkeresni. Határozati javaslatot ad be : »­Utasítsa a Ház a kormányt, hogy a kivándorlási tanács mintájára a rokkantügyi tanácsot szervez­zék, a­melybe a törvényhozás két házának válasz­tott tagjain kívül a munkaadó és munkás érdekelt­ségek, a gazdasági szervezetek, orvosi és szociál­politikai szakemberek és a rokkantápolás körül nagy érdemeket szerzett nőegyletek képviselői veendők fel; utasítsa a Ház a kormányt, hogy a hadiszállításoknál a munkauzsorának minden faját megakadályozza és vegye elejét annak, hogy egyesek a rokkantak helyzetével visszaélve, az ép testű munkások munkafeltételeit is leszorítsák ; utasítsa a Ház a kormányt, hogy támogassa és irányítsa a mezőgazdasági élet ama foglalkozásait, melyeket a mezőgazdasági munkás rokkantak is végezhetnek, mint például a kertészetet, méhé­szetet, baromfitenyésztést.« (Helyeslés a baloldaloin.) Szász Károly elnök a tanácskozást egy óra hosszára felfüggeszti. Gedeon Aladár a szünet után azon kezdi, hogy pártállására való tekintettel se szavazza meg a kormánynak az indemnitást. A rokkantak ré­szére külön azilium létesítését ajánlja. Erre a czélra föl lehetne használni a 48-as h­onvédmen­­házat. A földmivelésügyi politika ellen sok a pa­naszolni valója. A gazdasági termények bevásár­lásánál a katonaság előnyben részesíti a riteránso­­kat s a haszon jelentékeny része ilyképpen nem a gazdálkodónak, hanem a közvetítőknek jut. A gazdák a lovak és fogatok rekvirálása alkalmá­val óriási károkat szenvedtek. A terményárak aránytalanul felszöktek, az élelem ijesztően drága, de a termelő az árkülönbözetnek színét se látja, a közvetítő kereskedelem viszi el az egészet. A hadbavonultak családjai között nem igazságosan osztják szét a segélyeket, nem hatóságra, h­anem minden községben külön szervezendő bizottsági és kellene a segélykiosztást ruházni. Juriga Nándor: Közeledünk a keresztény fölfogás felé, hogy a tulajdonjog relatív jog, és a­­mennyiben a köznek valamire szüksége van, azt a magánjog egyszerű felfüggesztésével a közjog javára lefoglalja. Igazságtalanság az, hogy csak a földmíves produkc­ióra szabják meg a maxi­mális árat, a lakbérre és a legszükségesebb ruha­neműre szintén meg kellene állapítani. A mezei munkára a hadifoglyokat kellene kirendelni. A tőkére és a földre is meg kellene szabni a maxi­mumot és a rekvirálásnál ellenértékű­ államkölcsön­­papírt kellene adni. Bakonyi Hamu: A miniszterelnök bontotta meg a Házban a pártok között meglévő érzelmi egységet, a­mikor Rakovszky indítványával szemben oly elutasító magatartást tanúsított. Kossuth Lajos a politikát az efligencziák tudomá­nyának nevezte és értelmezte. A választójog kér­désében a miniszterelnök konzervatív. A legutóbbi háborús porosz Landtagon a porosz miniszterelnök tudott a választójog kérdésében áldozatot hozni, pedig semmiesetre sem kevésbé konzervatív, mint a­milyen Tisza. Tisza István gróf minisztere­lnök : Tessék meg­nézni a porosz választójogot, hogy milyen ? Bakonyi Samu: Mivel a kormány a választó­jog tekintetében hajthatatlan s ő egyébként is bizalmatlan a kormány iránt, nem fogadja el a tör­vényjavaslatot. (Helyeslés balról.) (Mentelmi jelentés.) Gueth Gyula előadó: Beterjeszti az Ivánka Imre és Hencz Károly mentelmi ügyeire vonatkozó mentelmi bizottsági jelentést. Szász Károly elnök: Megállapítja a holnapi ülés napirendjét s az ülés ezzel végződül. Politikai hírek. A képviselőház ülése. A képviselőház holnap, kedden, délelőtt tíz órakor ülést tart. Az indem­­nitási vitát folytatja.* Két mentelmi. A képviselőház mentelmi bi­zottsága ma délelőtt Beöthy László elnöklésével ülést tartott Hencz Károly és Ivánka Imre kép­viselőit mentelmi ügyében. Henczet az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület vezetése körül elkövetett szabálytalanságok miatt kérte ki az igazságügyi hatóság, Ivánka Imrét pedig egy automobilc­ég feljelentésére, mely azzal vádolta, hogy automobilt vásárolván, vagyoni viszonyai tekintetében a c­éget tévesen informálta. A men­telmi bizottság mindkét esetben a mentelmi jog felfüggesztését javasolta, a­mi Ivánka esetében azért érdekes, mert Ivánka rendezvén az ügyet­, a feljelentést ellene visszavonták. A bizottság jelen­tését a Ház mai ülésén Gueth Gyula dr. előadó már be is terjesztette és a hét végén napirendre tűzik. * Szállítási visszaélés, hazaárulás. A hadi szál­lítási visszaélések megtorlásáról és hazaárulók büntetéséről szóló javaslatokra nézve az ellenzék megbízottjai elvileg megegyeztek az igazságügy­miniszterrel. All. szakaszt olyképpen módosítják, hogy a politikai cselekményekre és a sajtó útján,. .

Next