Az Ujság, 1915. május (13. évfolyam, 120-150. szám)

1915-05-05 / 124. szám

flord», 15. május 5. AZ ÚJSÁG pánitok a város közepébe. Egyes lövegek olyan hatalmas üregeket vágtak, a­melyeknek szélessége kilenc­, mélysége hat méter volt. A város lakos­sága közül negyvenhét ember volt az áldozat. Leg­nagyobb részük meghalt. A katonai szakértők úgy vélekednek, hogy nem a tengerről bombázták a németek Dünkirchent, hanem a város délkeleti része felől, a­hol megfelelő távolságban állították fel ütegeiket. A lakosság legnagyobb része sietve el­menekült. Berlin, május 4. A Nieuwe Rotterdamsehe Courant számítása szerint a német front legalább 29 kilométernyire van Dünkirchentől. Eddig azt hit­ték, hogy ilyen távolságból a bombázás teljesség­gel lehetetlen. A­mi itt történik, az katonai szem­pontból szenzácziós esemény. Az ágyúzás hatása óriási. Egyes lövegek négy-öt házat semmisítenek meg egyszerre. Genf, május 4. A Tribune de Génévé Havreból a következő táviratot kapta : A németek még min­dig bombázzák Dünkirchent. Vasárnapig Dün­­kirchenben 350 embert öltek meg a német ágyú­golyók és körülbelül száz olyan épületet döntöttek romba, a­melyek katonai czélokra szolgálnak. Rotterdam, május 4. A tegnap este ki­adott hivatalos jelentés megemlíti, hogy a németek bombázzák Dünkirchent és közli, hogy a franczia felderítések szerint a németek Dixmuiden környékén nagy hajóágyúkat he­lyeztek el, a­melyek rendkívül nagy távolságra visznek. A lövegek nem 38 c­entiméter átmérő­­jűek, mint hitték, hanem 38 kilométer távolság­ról lövik ki azokat a német ágyuk. Rotterdam, május 4. A Dünkirchenre hulló gránátszilánkokat megvizsgálták és megállapítot­ták, hogy valószínűleg 38 c­entiméteres taraczkok­­tól erednek. Egyes szilánkokon Krupp, egyeseken pedig a Skoda név volt kivehető. A szakértők való­színűnek tartják, hogy ugyanazokból a lövegekből lőtték ki, a­melyek Lüttich, Namur, Antwerpen és Maubeuge erődeit rommá lőtték. Ezek a lövegek kerek 32 kilométerre hordanak. A lövedékeknek hatásáról a Times levelezője a következőket je­lenti : Hatásuk rettenetes és pusztító. A robbanás dörrenése olyan, mintha egy-egy lőporgyár repülne levegőbe. Csütörtökön és pénteken a lecsapó lövedékek nagy üregeket szakítottak a dünkircheni utczákon, a város c­entrumában több épület súlyosan meg­rongálódott és a külső városrészekben t­öbb kis ház teljesen elpusztult. Egy fiatal leány volt az­ első gránát áldozata, a­kinek egy szilánk leszakította a fejét. Egy másik gránát egy nagy térre esett és hat polgárt megölt. A városházát, a pályaudvart és a kaszárnyákat is lövedékek érték. A katonai kórház részben elpusztult s az ott ápolt sebesültek közül sokan meghaltak. Az arzenál, mely, úgy lát­szik, a németek tüzelésének a czélja volt, sértetlen maradt, kosarában tereprajzokat, fényképeket és katonai feljegyzéseket találtak. Belga hivatalos jelentés, Hága, május 4. A belga hivatalos hadijelentés szerint május elseje nyugodtan telt el. Az ellenség tüzérsége úgyszólván egész nap tétlen volt. Dünkirchent szombaton és a vasárnapra vir­radó éjjel is bombázták. Kevéssel hat óra után hét hármin et és feles gránát zuhant le különböző városrészekben. Egyidejűleg német repülőgép ke­ringett a város fölött, mely fényjeleket adott le. Hat óra 45 percztől 7 óra 30 perczig perczenként zuhant le egy-egy gránát. Éjjel két ízben, kezdő­dött újból a város bombázása. Negyvenhét polgári személy h­etét vesztette. Hir szerint a kár jelen­tékeny, Londonban ostromolják a szeszkereske­déseket. Kopenhága, május 4. Londonból táviratoztak mai kelettel. Mihelyt nyilvánosságra jutottak Lloyd­ George alkoholtörvényjavaslatának részletei, a közönség megostromolta azokat a boltokat, a­melyekben szeszes italokat árulnak. A sajtó fel van bőszülve az alkoholtilalomról szóló javaslat ellen s figyelmezteti a kormányt, hogy sok ezer exisztenc­iát fog vele tönkretenni. Az angol mun­kások körében különösen az kelt elégedetlenséget, hogy a törvényjavaslat különbséget tesz a bor és más szeszes italok között. A londoni nép, nemcsak a szegényebb nép­osztályok és a munkások, hanem a tehetősebb la­kosság is, megostromolta a kereskedéseket, min­denki iparkodott szeszes italt beszerezni, mielőtt a súlyos adó életbe lép. A szeszkereskedők felirato­kat tettek a kirakatokba, hogy minden készletük elfogyott. Londonban a két legnagyobb szeszüzlet bezárt. Az előkelő vendégfogadók, vendéglők és korcsmák hirdetéseket ragasztottak ki, hogy a tör­vény életbelépése után is a régi áron fognak szeszes italokat kimérni és az adót maguk fizetik. Az angolok hadiköltségei. ) Brüsszel, május 4. Londoni jelentés szerint augusztus 7-től április 15-ig Anglia 600 millió fontot, vagyis 15.000 millió frankot költött a háborúra. A legdrágább hét április 17-től 24-ig volt, mert az angol államkincstárnak 18 millió fontjába (450 millió frank) került. Április 24-ig a pénzügyminisztérium jelentése szerint a hadi kincs­tári jegyekből 40 millió fontnyi összeget sikerült elhelyezni. Angol veszteséglajstrom: Berlin, május 4. Rotterdamból jelentik a Lokal­­anzeiger-nek. Az angol hadügyminisztérium ki­adta a v­es­z­tes­égi aj­s­tro­m­o­t április hónapra. A jegy­zék 639 tisztről és 19.158 közlegényről emlékszik meg. Márcziusban az angol hadsereg 1018 tisztet­, 18.794 altisztet és közlegényt vesztett. A francziák és a külön­béke. Brüsszel, május 4. A Journal de Génévé a mi­nap jelentette, hogy a franczia kamara állandó bizottságában kérdést intéztek a kormányhoz az úgynevezett »szeptemberi szerződés« fennállása dolgában. Úgy látszik, hogy ez a szerződés, a­mely­ben a szövetségesek arra kötelezték magukat, hogy külön békét nem kötnek, eredeti formájában már nem áll fenn. Delcassé ugyanis arra a kérdésre, hogy a szerződés változatlanul fennáll-e még, nem felelt igennel, hanem kitérő választ adott. Londonban kü­lönben már régóta kételkednek a szeptemberi szer­ződés hatályosságában. Gyújtógránátokkal bombázzák Reimsot. Genf, május 4. Egy Rómán keresztül érkezett párisi távirat szerint ismét ötszáz gránátot lőttek tegnap Reimsra a németek. Egész házsorok a lán­gok martalékává lettek. Lezuhant franczia katonai léghajó. Karlsruhe, május 4. Kaltenbronn közelében,, a schwarzwaldi erdő északi sűrűségében egy lezuhant franczia katonai léghajót találtak, a­melynek burka és kötelei a nagy fák ágai közé akadtak. A léghajó Török hivatalos jelentés: Konstantinápoly, május 4. A Milli távirati­­ügynökség jelenti : A főhadiszállás közli: Az Ari Burnu mellett álló ellenség, hogy mozgási szabadságát fokozza, ma balszárnyával újabb előretörést kísérelt meg, de ellentámadásainkkal magas sziklafalakkal körülvett völgyekbe szorítot­tuk és a tenger partja felé nyomtuk vissza, mi­közben nagy veszteségeket szenvedett. Ugyanakkor tüzérségünk tüzelése egy ellenséges szállító­­hajót felgyújtott. A part közelében álló többi szállítóhajó gyorsan eltávozott. Tegnap az Aga­memnon pánczélos czirkálót, a­mikor Bulairt bombázni akarta, négy lövedékünk érte. Az Agamemnon visszavonult, a­nélkül hogy a tüze­lést folytathatta volna. A mi csendőreink és hét angol tengerész­­katona között, a­kiket egy ellenséges tenger­alattjáró naszád egy Boch­um közelében levő lakatlan Aegei-szigeten partraszállított, össze­ütközés keletkezett, a­melynek folyamán a hét an­gol tengerészkatona, a­kiket egy tiszt veze­tett, egytől-egyig elesett. A többi arczvonalon semmi jelentős ese­mény nem történt. A Dardanellák ázsiai partján nincsenek már francziák. Athén, május 4. Most érkezett török táv­iratok megerősítik azt a hivatalos jelentést, hogy a Dardanellák ázsiai partján nincsenek már francziák. Az angolok presztízse. Hága, május 4. A Vanderland írja: A Dardanellák első ostromának sikertelensége nem emelte éppen az angolok presztízsét a mohamedánok előtt. Az újabb kudarc­ igen sokat ártana Angliának ebben az irányban. Az eredmény megítélésekor figyelembe kell venni, hogy most a törököket nagyrészt né­met tisztek vezetik. Grey távirata a Dardanellák ostromáról. Bukarest, május 3. Edward Grey angol külügyi államtitkár május 2-án körtáviratot küldött a semleges államokhoz a szövetségeseknek a Darda­nellák partjain történt partraszállásról. Jellemző ez a távirat arra, hogy milyen adatokkal akarja Anglia megtéveszteni a semleges államokat; részle­tesen beszámol a csapatok partraszállításáról, de nem említi azt, hogy a partratett csapatok leg­nagyobb részét a törökök részben megsemmisí­tették, részben gyors menekülésre kényszerítették és csak kisebb részük tudott megmaradni a török partokon. — A csapatok kihajózása — mondja az angol jelentés — 25-én napfelkeltekor hat különböző ponton történt az egész flotta támogatásával. A partraszállás öt helyen sikerrel járt az ellenséges erődítések és drótsövények kemény ellenállása daczára, mert azok nem tudtak ellenállni tüzér­ségünknek. Az első napok operác­ióinak ered­ménye az volt, hogy az ausztráliai, brit és franczia erők három ponton megvetették lábukat. Huszon­ötödikén délután az ellenség erős támadásokba kezdett. A nagy harczok ellenére a partraszállítást folytatták. Az ausztráliai és új-zélandi csapatok,fényesen harczoltak, a franczia csapatok, noha Kum Kaiénál erős ellentámadásoknak voltak kitéve, megtar­­tartották összes pozíc­iójukat (?) és 500 török foglyot ejtettek. A partraszállási operácziók ily módon kielégítően (?) sikerültek, bár az ellenség modern eszközökkel és szárazföldi megerősítések­kel rendelkezik. A szárazföldi csapatok veszteségei — mint a mai török hivatalos jelentésből is ki­tűnik és mint Grey távirata világosan hangsú­lyozza — igen jelentékenyek, de a flottánál csak kisebb veszteségek voltak a csapatszállításra al­kalmazott gőzösökben s e gőzösök kapitányaiban, tisztjeiben és személyzetében. A flotta a száraz­földi hadsereg támogatásával 29-ikén megkezdte Maidos bombázását. A város már a múlt éjszaka lángokban állott. Elfogott franczia és angol tisztek: Konstantinápoly, május 4. Az angol és fran­­czia elfogott tisztek névsora, kiket a Dardanellák­nál a szárazföldi h­arczokban, vagy az elsülyesztett tengeralattjáróknál fogtunk el, a következő : Rei­­hel Pál kapitány (Nantes), Lesfort hadnagy (Rouen), Macdonald kapitány (Ausztrália), Erysel és Ensh­eeden hadnagyok (Ausztrália), Estoke (Angolország), Hágod, Ecksere, Care, Perwess, Palmer és Fitzgerald (valamennyien Londonból). Franczia fogoly a gallipolii harczokról. Konstantinápoly, május 4. A hadifogságba jutott Emyl franczia káplár a következőket beszéli: — Elhitették velünk, hogy a török katonák szé­­les nadrágot, zöld kendőt, piros fezt viselnek, hosszú kék bojttal. Nagyot néztünk tehát, a­mikor partra szállva, a valóságban láttuk a török katonákat. Csodálatraméltó módon kihasználják a terepet. A­mikor pánczélos hajóink gránátjai a török lövész­árok felett szétrobbantak, azt hittük, hogy a tö­rök katonák egy szálig a halál fiai. Nem tartott azonban soká, és a füstfelhők között láttuk a török katonákat, a­mint gyors szökésekkel árokról-árokra ugranak, hogy fedezékeikben elhelyezkedjenek, így közeledtek tüzelésünk közben a partvidékhez. Arra nem is gondoltunk, hogy visszavonulásunk vonalát oldalról elvágják, miután a hadihajók lőtávolságá­ban állottunk. A­mikor azonban előbbre akartunk nyomulni, szemben találtuk magunkat katonáitok­kal, a­kik a gránátok tüzelése közben előrenyomul­tak. A­mikor pedig az oldaltámadással helyezked­tünk szembe, ismét más török katonákra bukkan­tunk, a­kik szegzett szívromggyal mentek ellenünk. M Dandanellák ostroma• 7

Next