Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-12 / 162. szám
minden eshetőségre készen legyenek. A besszarábiai nagybirtokosok között nagy a félelem, hogy a harcz ezután erre a területre terelődik át, amelyet a háború eddig nem érintett. Számos nagykereskedő sietve bonyolította le üzleteit és Oroszország belsejébe utazott. A besszarábiai orosz lakosság körében igen izgatott a kedv s tiszti körökben nagy a levertség. Csernoviczban a lakosság ünnepel. A város föl van lobogózva s az utczákon naponként hazafias tüntetések vannak. Köln, junius 11. A Kölnische Zeitung szavahihető bukaresti forrásból úgy értesül, hogy az oroszok nemcsak Bukovinából vonulnak vissza, hanem már megkezdték Besszarábia kiürítését is. Az orosz nagyvezérkar jelentése: Berlin, június 11. A Wolff-ügynökség jelenti : Az orosz nagyvezérkar június 9-ikén a következő kommünikét adta ki : Szavle környékén az ellenség, amely megerősítette magát és új állást foglalt el, makacs támadást intézett Bubis irányában. Június 7-il jén csapataink kiürítették ezt a falut és Szavle előtt gyülekeztek. Az alsó Dubisszánál előnyomulásunk kielégítő módon fejlődik. A Visztula balpartján, Kávától északra a németek felhasználták a kedvező szélirányt és kísérletet tettek, hogy csapatainkat fojtó gázokkal elkábítsák. Galicziában a Visznija balpartján (a Visznija Grodek fölött ered és Radymnónál ömlik a Sanka) a heves harcz még tart. Ott sikerült az ellenségnek junius 6-ikán csapatainkat viszszaszorítani. A Dnyeszter frontján június 6-án és 7-én a Tiszmienicza és a Lukva folyó között voltak harczok. Az ellenség támadásai a Dnyeszter jobbpartján Zidaczov és Ugarszberg között eredménytelenek maradtak. Zuravnónál az ellenséges erők, amelyek erősítéseket kaptak, az erdőben előrenyomultak egészen a vasútvonalig. (Itt halad el a stanislau-elembergi vasútvonal.) A Likva és a Lukva folyó között (a Lukva Halicsnál ömlik a Dnyeszterbe) egy ellenséges támadást visszautasítottunk. Az oroszok visszavonulása súlyos következményekkel jár. Chiasso, június 11. A Secolo katonai munkatársa szerint az oroszok visszavonulása Zuravnóból Bukaszovszkiba és attól keletre súlyos következményekkel járhat, mert az orosz állások összeköttetései megszakadnak és ennek következtében a szövetségesek felvonulhatnak Lemberg ellen. Orosz tisztek az orosz haderő bomlásáról. Bécs, június 11. A Reichspost Kurlandban tartózkodó haditudósítója táviratozza lapjának Hindenburg legutóbbi győzelmes harczairól, Savle és Kieliny körül s a Dubissa folyó mentén az utóbbi napokban nagyobb harczok fejlődtek ki, amelyek ránk nézve mindvégig győzelmesek voltak. Folytonosan megújított kétségbeesett előretörésekkel igyekezett a 3-ik és 19-ik orosz hadtest leszorítani a stratégiailag fontos német állásokat, hogy felszabadítsa Kullandot és megakadályozza Kovno megközelítését. Az oroszok minden kísérlete eredménytelen maradt és nemcsak hogy nem tudtak előbbre jutni, de több helyen fontos területeket vesztettek el. Mindinkább nyilvánvaló, hogy az itt operáló orosz erők, bár köztük van a két legjobb orosz hadtest, a vilnai 3-ik és a bresz-litovszki 19-ik hadtest, képtelenek a sikeres offenzívára. A folytonos harcrokban oly nagy veszteségeket szenvedtek az oroszok, hogy egy hadosztályuk ma már alig áll több mint 14.000 emberből. A gépfegyverekben való bőségük is a múlté mér és kétségtelen, hogy azokat a hatalmas veszteségeket, amelyeket az oroszok hadianyagokban szenvedtek, külföldi szállításokkal sem voltak képesek pótolni. Különösen érezhető ez a nehéz tüzérségüknél. A kurlandi harcrokban az oroszoknak már nincsenek is nehéz ütegeik. Az orosz hadvezetőség kiadta a parancsot, hogy Kieling környékén mindenáron előre kell haladni. Azt hitte az ellenség, hogy itt találja meg a német vonal gyenge pontját s keresztültörheti azt. De gyalogságuk támadása a kellő tüzérségi előkészítés hiányában a drótakadályoknál összeomlott, mire a németek Savdinski, Gordi és Lale irányában ellentámadást indítottak, fontos orosz támaszpontokat elfoglaltak és Savdinikitől északra át is törték a védekezésre kényszerített orosz front egyik szárnyát. Körülbelül 4000 orosz esett fogságba és ugyanennyi a halottak és sebesültek száma.Mikor a Dubissa-frontra utaztam, Laugsargennél 1600 orosz foglyot láttam, akik Savdinski körül kerültek kezünkbe. Több tiszttel és közemberrel beszéltem és a következőket tapasztaltam : A Kurlandban ejtett orosz foglyok, ha külsejükre nem is sokban különböznek a régebben fogságunkba került oroszoktól, mégis egészen más képet adnak az orosz seregekről. Egy és ugyanazon ezredben a legkülönbözőbb évjáratokból vannak katonák: ősz szakállú, negyven évesnél idősebb emberek együtt a legfrissebb újonczokkal, az 1916-os évfolyammal. Nyári egyenruhájuk van, de már meglehetősen elhanyagolt állapotban és a régebben oly kitűnő orosz lábbeli is észrevehetően leromlott lett már. Tizenegy elfogott orosz tiszt között egy aktív őrnagy volt és tíz tartalékos tiszt. Arra a kérdésemre, hogy mit tudnak a legutóbbi eseményekről, az egyik tiszt azt mondta, hogy az orosz seregek már Bécs közelében nyomulnak előre ; a másik ugyan tudott a galicziai harczokról, de azt mondotta, hogy az az oroszok győzelmével végződött. Przemysl visszafoglalásáról hallottak ugyan, de már akkor, mikor mint foglyokat szállították őket és nem is hittek a hírnek. A közemberek vallomásaiból világosan kitűnt, hogy az orosz katonák belefáradtak a háborúba. Az egyes ezredek rettenetes sokat veszítettek és abból a legénységből, amely a háború elején harczolt, ma már semmi sem maradt. A legöregebbek öt hónappal ezelőtt kerültek harczba. A szervezeti kötelékek felbomlottak, egyegy ezred különböző zászlóaljai a legkülönbözőbb frontokon harczolnak, így például az első kaukázusi lövészdandár négy ezrede harczolt a 19-ik hadtesttel, a többi ezred pedig Galicziában. A legutóbbi hetek harctaiban sokat szenvedtek a tüzérségi és gyalogsági miniczió hiánya miatt. Zászlóaljanként csak egy tisztjük van, az is többnyire fiatal és minden katonai képzettség híján van. A legénység több helyen megtagadta az engedelmességet. A parancsnokságok mindenütt azzal biztatják a katonákat, hogy mihelyt az ellenséget kiverik Oroszország szent földjéről, azonnal vége lesz a háborúnak. Mindezekből és még más, egyelőre közölhetetlen adatokból világosan megállapítható az orosz hadsereg ellenálló képességének csökkenése és az orosz erő bomlása. Kétségtelen, hogy az oroszok passzív tömegenergiája túlerejük megtörésével együtt fogyott és a legnagyobb bizodalommal várhatjuk a jövő harcrokat, amelyek itt északon is a mi fegyvereink győzelmét fogják meghozni. Pétervári asszonyok zendülése, Pétervár, június 11. A Novoje Vremja értesülése szerint június 6-án egy sereg asszony a Golubkov nevű mészárszékben, elkeseredve amiatt, hogy livlandi húst adtak nekik cserkaszki helyett, valóságos pogromot rendezett, miközben az eladókat az üzletben megverte. A rendőrség csak nehezen tudta helyreállítani a rendet. Szombat, 1915. Junius 12. ________ AZ ÚJSÁG_________ Mindennapi kenyerünk. Irta Barsi Jenő dr. Mindennap imádkozunk érte és naprólnapra nehezebben juthatunk hozzá. Mintha valami nagy bűnünkért akarna a jó Isten büntetni. Pedig hát nagyon egyszerű a dolog, nemcsak imádkozni, hanem cselekedni is kell valamit a kenyérért. Legtöbbet tesz érte a nép, aki műveli a földet. A föld adja a kenyeret, akármilyen alakban kerül is később az asztalra. A hasadó állatok is csak a föld terményein nőnek fel. Nem is lakott jól az őskorban a család, hanem közvetlenül a saját keze munkájával küzdött az ételért. Igaz hogy néhol csak a gyümölcsöt kellett leszedni a fáról, vagy halat fogni, vadat ejteni és kitelt a mindennapi kenyér. Csupa húsból azonban a barlanglakó ember sem élt. Szervezetünk vegyes táplálékra van berendezve, növényi és állati eledelekre, s a vegetáriánusok példája mutatja, hogy a növényi eledel a fontosabb. A vegetáriánusok közt vannak öreg emberek is. Hogy olyan arányban-e, mint a többiek közt, arról még nem vezettek statisztikát. Kizárólagos húsétel mellett azonban már csecsemő korában elpusztulna az ember. Még a ragadozó állat sem tudja megkezdeni az életet húseledellel. Kezdetben az is csak anyatejet szi. A ragadozómadarak fiókái ugyan mindjárt húst kapnak, de bizonyos, hogy a tojásból kikelt madár emésztőszervei fejlettebbek, mint a szopós állatoké. A tojásában egyébként is magasabb fokra felődik a pete, mint a méhben. Sok táplálékot kell az újszülött gyermeknek adni, míg olyan fürgén szaladgálhat, mint az egynapos kis csirke. De tápláléka csak tej, vagy tejhez hasonló folyadék lehet, a tej pedig összetételében inkább a növényi nedvekhez áll közelebb, mint a húshoz. Hiszen ha alkotó részeire bontjuk akár a tejet, akár a tojást, akár a húst, gyümölcsöt, zöldséget, vagy gabonaszemet, egymáshoz nagyon hasonló anyagokat fogunk bennük találni és mind olyat, mely az emberi testnek is alkotó részét képezi. Hogy aztán az egyikből, vagy a másikból a hús, a gabonaszem, a tej, a tojás, a zöldség vagy gyümölcs tartalmaz-e többet, azzal a tudomány sokat foglalkozik, de az ember nem igen bírálja akkor, mikor az ételeit megválogatja. Ösztönszerűen nyúl az ember az ételhez, csak a beteg étkezik orvosi utasítás szerint. De az éhség nagyon különféle kívánságokat kelt fel az emberek sokfélesége szerint, azért az ételválasztás tárgya is nagyon különböző. Mást esznek a hideg, mást a forró égöv alatt és mindenütt csak a megfelelő étkezés mellett érzi jól magát az ember. Az eszkimó fókazsiron él, a hindu rizskásán, az igaz, hogy másban nincs is igen módjuk válogatni. Annál inkább válogatunk a mérsékelt égövön. Itt az ételek nagy változatossága áll rendelkezésre. És a változatosság hozza magával, hogy a mérsékelt égöv alatt a legkülönfélébb étkezési rendszerek fejlődtek ki. Maguk az európai országok is nagyon különböznek abban, hogy hol, mit és hogyan fogyasztanak inkább. Ez aztán tág teret engedett az egyészi Jhailám szétágazására, annyira hogy ami az egyiknek ízlik, attól a másik undorral fordul el. Vegyi összetételében megfelelne az ember szervezetének az undorral fogyasztott étel is, de hiába költi el, ha nem veszi be a gyomra. És ez bizonyítja, hogy a táplálkozás nem pusztán vegyi folyamat. Része van abban az idegek munkájának, sőt a szellem befolyásának is. Mert csak szellemi befolyásnak tulajdoníthatjuk az ízlik, vagy nem ízlik kérdését. Az érző idegre az étel mindenkinél egyformán hat. Az édeset, keserűt, sóst, paprikásat mindenki megérzi, de azt a zamatot, amely miatt az ételt jóízűen, vagy kevésbé jóízűen fogyasztjuk el, szellemünk beavatkozása folytán már nagyon különbözően bíráljuk meg. Legtöbbet határoz ebben a megszokás. Amit otthon gyermekkorunkban kaptunk, azt rendszerint életünk végéig szeretjük. Mindig örülünk neki, ha valamely ételen az édesanya konyhájának izét érezzük meg. Amint hogy gyermekkori emlékeink különben is a legtartósabbak és mindig kedvesek. De hát az ember ebben is tud alkalmazkodni. Kezdetben ugyan kedvetlenül fogadja a szokatlan izü ételt, de lassan kint hozzátörődik. Az egész étkezési rendszer hirtelen megváltozása azonban kétségkívül érzékenyen hat mindenkire. Nem közömbös dolog tehát, hogy most vajas kifli helyett kukoricakenyeret fogyasztunk a reggeli kávénkhoz. Ez mutatja ugyanis mindjárt a nap kezdetén, hogy ételeink most búzaliszt helyett kukoriczalisztből készülnek. Kuknbuzalisztből pedig ugyan kevesen .