Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-12 / 162. szám

­ minden eshetőségre készen legyenek. A bessz­­arábiai nagybirtokosok között nagy a félelem, hogy a harcz ezután erre a területre terelődik át, a­melyet a háború eddig nem érintett. Számos nagykereskedő sietve bonyolította le üzleteit és Oroszország belsejébe utazott. A besszarábiai orosz lakosság körében igen izga­tott a kedv s tiszti körökben nagy a levertség. Csernoviczban a lakosság ünnepel. A város föl van lobogózva s az utczákon naponként hazafias tüntetések vannak. Köln, junius 11. A Kölnische Zeitung szavahihető bukaresti forrásból úgy értesül, hogy az oroszok nemcsak Bukovinából vonul­nak vissza, hanem már megkezdték Besszarábia kiürítését is. Az orosz nagyvezérkar jelentése: Berlin, június 11. A Wolff-ügynökség je­lenti : Az orosz nagyvezérkar június 9-ikén a következő kommünikét adta ki : Szavle környékén az ellenség, a­mely meg­erősítette magát és új állást foglalt el, makacs támadást intézett Bubis irányában. Június 7-il jén csapataink kiürítették ezt a falut és Szavle előtt gyülekeztek. Az alsó Dubisszánál előnyomulásunk kielégítő módon fejlődik. A Visztula balpartján, Kávától északra a né­metek felhasználták a kedvező szélirányt és kísérletet tettek, hogy csapatainkat fojtó gá­zokkal elkábítsák. Galicziában a Visznija balpartján (a Visz­­nija Grodek fölött ered és Radymnónál ömlik a Sanka) a heves harcz még tart. Ott sikerült az ellenségnek junius 6-ikán csapatainkat visz­­szaszorítani. A Dnyeszter frontján június 6-án és 7-én a Tiszmienicza és a Lukva folyó között vol­tak harczok. Az ellenség támadásai a Dnyeszter jobbpartján Zidaczov és Ugarszberg között eredménytelenek maradtak. Zuravnónál az el­lenséges erők, a­melyek erősítéseket kaptak, az erdőben előrenyomultak egészen a vasútvona­lig. (Itt halad el a stanislau-elembergi vasút­vonal.) A Likva és a Lukva folyó között (a Lukva Halicsnál ömlik a Dnyeszterbe) egy ellenséges támadást visszautasítottunk. Az oroszok visszavonulása súlyos követ­kezményekkel jár. Chiasso, június 11. A Secolo katonai munka­társa szerint az oroszok visszavonulása Zurav­­nóból Bukaszovszkiba és attól keletre súlyos következményekkel járhat, mert az orosz állá­sok összeköttetései megszakadnak és ennek következtében a szövetségesek felvonulhatnak Lemberg ellen. Orosz tisztek az orosz haderő bomlásáról. Bécs, június 11. A Reichspost Kurlandban tar­tózkodó haditudósítója táviratozza lapjának Hin­­denburg legutóbbi győzelmes h­arczairól, Savle és Kieliny körül s a Dubissa folyó men­tén az utóbbi napokban nagyobb harczok fejlőd­tek ki, a­melyek ránk nézve mindvégig győzelmesek voltak. Folytonosan megújított kétségbeesett előre­törésekkel igyekezett a 3-ik és 19-ik orosz hadtest leszorítani a stratégiailag fontos német állásokat, hogy felszabadítsa Kullandot és megakadályozza Kovno megközelítését. Az oroszok minden kísér­lete eredménytelen maradt és nemcsak hogy nem tudtak előbbre jutni, de több helyen fontos terü­leteket vesztettek el. Mindinkább nyilvánvaló, hogy az itt operáló orosz erők, bár köztük van a két legjobb orosz hadtest, a vilnai 3-ik és a bresz-litovszki 19-ik had­test, képtelenek a sikeres offenzívára. A folytonos harcrokban oly nagy veszteségeket szenvedtek az oroszok, hogy egy hadosztályuk ma már alig áll több mint 1­4.000 emberből. A gépfegyverekben való bőségük is a múlté mér és kétségtelen, hogy azokat a hatalmas veszteségeket, a­melyeket az oroszok hadianyagokban szenvedtek, külföldi szállí­tásokkal sem voltak képesek pótolni. Különösen érezhető ez a nehéz tüzérségüknél. A kurlandi har­crokban az oroszoknak már nincsenek is nehéz ütegeik. Az orosz hadvezetőség kiadta a parancsot, hogy Kieling környékén mindenáron előre kell haladni. Azt hitte az ellenség, hogy itt találja meg a német vonal gyenge pontját s keresztültörheti azt. De gyalogságuk támadása a kellő tüzérségi előkészítés hiányában a drótakadályoknál össze­omlott, mire a németek Savdinski, Gordi és Lale irányában ellentámadást indítottak, fontos orosz támaszpontokat elfoglaltak és Savdinikitől északra át is törték a védekezésre kényszerített orosz front egyik szárnyát. Körülbelül 4000 orosz esett fog­ságba és ugyanennyi a halottak és sebesültek száma.­­Mikor a Dubissa-frontra utaztam, Laugsar­­gennél 1600 orosz foglyot láttam, a­kik Savdinski körül kerültek kezünkbe. Több tiszttel és közem­berrel beszéltem és a következőket tapasztaltam : A Kurlandban ejtett orosz foglyok, ha külsejükre nem is sokban különböznek a régebben fogságunkba került oroszoktól, mégis egészen más képet adnak az orosz seregekről. Egy és ugyanazon ezredben a legkülönbözőbb évjáratokból vannak katonák: ősz szakállú, negyven évesnél idősebb emberek együtt a legfrissebb újonczokkal, az 1916-os év­folyammal. Nyári egyenruhájuk van, de már meg­lehetősen elhanyagolt állapotban és a régebben oly kitűnő orosz lábbeli is észrevehetően leromlott lett már. Tizenegy elfogott orosz tiszt között egy aktív őrnagy volt és tíz tartalékos tiszt. Arra a kérdé­semre, hogy mit tudnak a legutóbbi eseményekről, az egyik tiszt azt mondta, hogy az orosz seregek már Bécs közelében nyomulnak előre ; a másik ugyan tudott a galicziai harczokról, de azt mondotta, hogy az az oroszok győzelmével végződött. Przemysl visszafoglalásáról hallottak ugyan, de már akkor, mikor mint foglyokat szállították őket és nem is hittek a hírnek. A közemberek vallomásaiból vilá­gosan kitűnt, hogy az orosz katonák belefáradtak a háborúba. Az egyes ezredek rettenetes sokat veszítettek és abból a legénységből, a­mely a há­ború elején harczolt, ma már semmi sem maradt. A legöregebbek öt hónappal ezelőtt kerültek harczba. A szervezeti kötelékek felbomlottak, egy­­egy ezred különböző zászlóaljai a legkülönbözőbb frontokon harczolnak, így például az első kauká­zusi lövészdandár négy ezrede harczolt a 19-ik hadtesttel, a többi ezred pedig Galicziában. A leg­utóbbi hetek harctaiban sokat szenvedtek a tüzér­ségi és gyalogsági miniczió hiánya miatt. Zászló­aljanként csak egy tisztjük van, az is többnyire fiatal és minden katonai képzettség híján van. A legénység több helyen megtagadta az engedelmes­séget. A parancsnokságok mindenütt azzal biztat­ják a katonákat, hogy mihelyt az ellenséget ki­verik Oroszország szent földjéről, azonnal vége lesz a háborúnak. Mindezekből és még más, egyelőre közölhetet­­len adatokból világosan megállapítható az orosz hadsereg ellenálló képességének csökkenése és az orosz erő bomlása. Kétségtelen, hogy az oroszok passzív tömegenergiája túlerejük megtörésével együtt fogyott és a legnagyobb bizodalommal vár­hatjuk a jövő harcrokat, a­melyek itt északon is a mi fegyvereink győzelmét fogják meghozni. Pétervári asszonyok zendülése, Pétervár, június 11. A Novo­je Vremja értesü­lése szerint június 6-án egy sereg asszony a Golub­kov nevű mészárszékben, elkeseredve a­miatt, hogy livlandi húst adtak nekik cserkaszki helyett, való­ságos pogromot rendezett, miközben az eladókat az üzletben megverte. A rendőrség csak nehezen tudta helyreállítani a rendet. Szombat, 1915. Junius 12. ________ AZ ÚJSÁG_________ Mindennapi kenyerünk. Irta Barsi Jenő dr. Mindennap imádkozunk érte és napról­­napra nehezebben juthatunk hozzá. Mintha valami nagy bűnünkért akarna a jó Isten büntetni. Pedig hát nagyon egyszerű a dolog, nemcsak imádkozni, hanem cselekedni is kell valamit a kenyérért. Legtöbbet tesz érte a nép, a­ki műveli a földet. A föld adja a kenyeret, akármilyen alakban kerül is később az asztalra. A has­­adó állatok is csak a föld terményein nő­nek fel. Nem is lakott jól az őskorban a család, ha­nem közvetlenül a saját keze munkájával küzdött az ételért. Igaz hogy néhol csak a gyümölcsöt kellett leszedni a fáról, vagy halat fogni, vadat ejteni és kitelt a mindennapi kenyér. Csupa húsból azonban a barlanglakó ember sem élt. Szervezetünk vegyes táplálékra van berendezve, növényi és állati eledelekre, s a vegetáriánusok példája mutatja, hogy a növényi eledel a fontosabb. A vegetáriánusok közt vannak öreg emberek is. Hogy olyan arányban-e, mint a többiek közt, arról még nem vezettek statisztikát. Kizárólagos hús­étel mellett azonban már csecsemő korában elpusztulna az ember. Még a ragadozó állat sem tudja megkez­deni az életet húseledellel. Kezdetben az is­­ csak anyatejet szi. A ragadozómadarak fiókái­­ ugyan mindjárt húst kapnak, de bizonyos, hogy a tojásból kikelt madár emésztőszervei fejlettebbek, mint a szopós állatoké. A tojás­ában egyébként is magasabb fokra f­el­ődik a pete, mint a méhben. Sok táplálékot kell az újszülött gyermeknek adni, míg olyan für­gén szaladgálhat, mint az egynapos kis csirke. De tápláléka csak tej, vagy tejhez hasonló folyadék lehet, a tej pedig összetételében in­kább a növényi nedvekhez áll közelebb, mint a húshoz. Hiszen ha alkotó részeire bontjuk akár a te­jet, akár a tojást, akár a húst, gyümölcsöt, zöld­séget, vagy gabonaszemet, eg­ymáshoz nagyon hasonló anyagokat fogunk bennük találni és mind olyat, mely az emberi testnek is alkotó részét képezi. Hogy aztán az egyikből, vagy a másikból a hús, a gabonaszem, a tej, a tojás, a zöldség vagy gyümölcs tartalmaz-e többet, azzal a tudomány sokat foglalkozik, de az ember nem igen bírálja akkor, mikor az ételeit megválogatja. Ösztönszerűen nyúl az ember az ételhez, csak a beteg étkezik orvosi utasítás szerint. De az éhség nagyon különféle kívánságokat kelt fel az emberek sokfélesége szerint,­­ azért az ételválasztás tárgya is nagyon különböző. Mást esznek a hideg, mást a forró égöv alatt és mindenütt csak a megfelelő étkezés mel­lett érzi jól magát az ember. Az eszkimó fóka­­zsiron él, a hindu rizskásán, az igaz, hogy más­ban nincs is igen módjuk válogatni. Annál inkább válogatunk a mérsékelt égövön. Itt az ételek nagy változatossága áll rendelkezésre. És a változatosság hozza magá­val, hogy a mérsékelt égöv alatt a legkülön­félébb étkezési rendszerek fejlődtek ki. Maguk az európai országok is nagyon különböznek abban, hogy hol, mit és hogyan fogyasztanak inkább. Ez aztán tág teret engedett az egyészi Jhai­lám szét­ágazására, annyira hogy a­mi az egyiknek ízlik, attól a másik undorral for­dul el. Vegyi összetételében megfelelne az ember szervezetének az undorral fogyasztott étel is, de hiába költi el, ha nem veszi be a gyomra. És ez bizonyítja, hogy a táplálkozás nem pusz­tán vegyi folyamat. Része van abban az ide­gek munkájának, sőt a szellem befolyásának is. Mert csak szellemi befolyásnak tulajdonít­hat­juk az ízlik, vagy nem ízlik kérdését. Az érző idegre az étel mindenkinél egy­formán hat. Az édeset, keserűt, sóst, papriká­sat mindenki megérzi, de azt a zamatot, a­mely miatt az ételt jóízűen, vagy kevésbé jóízűen fogyasztjuk el, szellemünk beavatkozása foly­tán már nagyon különbözően bíráljuk meg. Legtöbbet határoz ebben a megszokás. A­mit otthon gyermekkorunkban kaptunk, azt rendszerint életünk végéig szeretjük. Min­dig örülünk neki, ha valamely ételen az édes­anya konyhájának izét érezzük meg. A­mint hogy gyermekkori emlékeink különben is a legtartósabbak és mindig kedvesek. De hát az ember ebben is tud alkalmaz­kodni. Kezdetben ugyan kedvetlenül fogadja a szokatlan izü ételt, de lassan kint hozzá­törődik. Az egész étkezési rendszer hirtelen meg­változása azonban kétségkívül érzékenyen hat mindenkire. Nem közömbös dolog tehát, hogy most vajas kifli helyett kukoric­akenyeret fo­gyasztunk a reggeli kávénkhoz. Ez mutatja ugyanis mindjárt a nap kezdetén, hogy éte­leink most búzaliszt helyett kukoriczalisztből készülnek.­­ Kuknbuzalisztből pedig ugyan kevesen .

Next