Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-16 / 166. szám

Szerda, 1915. junius 16­. AZ ÚJSÁG A görög sajtó Roménia semlegességéről. Bukarest, junius 15. A Dimineacá-nak jelen­tik Athénből. A görög újságok az utóbbi időben élénken foglalkoznak Romániával. A lapok azt fejtegetik, hogy a Szerbia, Görögország és Románia között fennálló szövetség, a­mely Bulgária ellen irányult, csak normális időkre szólt, így tehát, ha például Románia a monarchia ellen való ak­­c­ióra vállalkoznék, Görögország és Szerbia nem volna köteles Romániának segítséget nyújtani. A szerződés szelleme olyan, hogy még abban az esetben is, ha Bulgária hátbatámadná Romániát, a görögöknek és szerbeknek nem volna kötelessé­gük, hogy Romániát támogassák. Nyilvánvaló tehát, írják tovább a görög újságok, hogy Románia már e miatt is meg fogja őrizni semlegességét. Mást Esszad pasára bízzuk. Esszad pasai a­kit az Isten küldött­ közetek, békében akar élni a szom­széd népekkel a melyek beláthatatlan idők óta élnek itt s itt fognak élni időtlen időkig. Mi bé­két és szeretet­et hozunk azoknak, a kik velünk tartanak és meg fogjuk büntetni azokat, a kik ellenünk vannak. A szerbek a franczia orvosok ellen. Szófia, június 15. Az Echo de Bulgarie írja : Arról értesítenek bennlünket, hogy Szerbiában azok a franczia orvosok, a­kik nagy önmegtaga­dással küzdenek a járványok leküzdésén, mind­un talan zaklatásoknak vannak kitéve szerb kol­légáik részéről és hogy ezeknek türelmetlensége, műveletlensége és durvasága miatt tűrhetetlen a helyzetük. A nisi Odjeh és a Novosti is hírt ad a franczia orvosok panaszairól és konfliktusairól, a­melyek nagyon gyakoriak lehetnek, ha még a sajtó is foglalkozhatok velük. A budapesti román főkonzul szabadságon. Bilciurescu Gergely meghatalmazott minisz­ter, budapesti román főkonzul, rövid szabadságra Bukarestbe utazik. Távollétében Paul Ágoston, titkár vezeti a főkonzulátust. György görög herczeg az olaszokkal rokonszenvez. Lugano, június 15. A Corriere della Sera egy munkatársa Bariban találkozott György görög herczeggel, a­ki Páriából hazautazik Olaszországon keresztül. A herczegnek már tudomása volt a görögországi választásokról, Gunarisz miniszter­­elnök győzelméről és Venizelosz pártjának buká­sáról. A beszélgetés során György herczeg kifejezte nagy rokonszenvét Olaszország iránt és elismeré­sét az olasz sereg irányában, majd leplezetlenül kijelentette, hogy Konstantin király megbetege­dése nélkül Görögoszzág már régebben véglegesen döntött volna állásfoglalása tekintetében, mivel azonban a király megbetegedett, be kellett várni a választások kimenetelét s ha az nem is szeren­csés Venizeloszra nézve, remélhető, hogy Gunarisz és Venizelosz között megegyezés fog létrejönni. Bulgária hajlandó megegyezni Romániával. Bukarest, június 15. Szófiából jelentik: Derussi román követ vasárnap Bukarestbe uta­zott. Elutazása előtt meglátogatta Radoszlavov miniszterelnököt, a­kivel hosszabb ideig tanács­kozott. Az újságok közlése szerint a miniszter­­elnök kijelentette, hogy Bulgária mindenkor kész arra, hogy barátságosan megegyezzék Ro­mániával, épp igy hajlandó arra is, hogy a köl­csönös vasúti forgalom kérdését, a­mely a bolgár kereskedelemnek meglehetős kárt oko­zott, megfelelően rendezzék. A szerbek előnyomulása Albániában, Genf, június 15. A Journal jelenti Nisból, hogy a szerbek Elbasszánból nagy csapatokat ■vittek Durazzo felé és a tengerpart irányába. Szerbia nem fogja megengedni, hogy Olaszország Durazzót megszállja. Szerbia, Görögország és Montenegró osztozkodni akar Albánián. Lugano, június 15. A Secolo római tudó­sítója jelenti, hogy Szerbia, Görögország és Montenegró megegyeztek Albánia felosztása te­kintetében és tiltakoznak a londoni megálla­podások megszegése ellen, a­mit Franczia­­országnak és Angliának sem szabad tűrniök. Bandák Albániában. Lugano, június 15. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Popolo d’Italia szerint görög bandák Berat, montenegrói bandák pedig Szkutari felé haladnak. A szerbek Esszad pasával szövetkeztek. Szófia, június 15. A Bitolske Novine, egy Monasztirban megjelenő szerb lap közli Misics­­ ezredesnek, az ochridai helyőrség parancsnokának és Miskovics ezredesnek, a podrimi hadosztály parancsnokának proklamáczióját, melyet az al­bániai expediczió megindításakor intéztnk az al­bán néphez. A proklamáczió egyebek közt a kö­vetkezőket mondja: — Mi nem vagyunk az albán nép ellenségei és tőlünk nem kell félnetek, mert hiszen a ti sorso­tok úgyis Európa kezében van. Mi meg akarunk menteni azokkal szemben, a­kik Törökország és Ausztria-Magyarország érdekeit szolgáják. Ti el­űztétek Wied herczeget, mert nem volt albán és nem ismert benneteket. Most Esszad pasa el­len fordultatok, pedig ő honfitársatok, ismer benn­eteket közületek emelkedett fel és nem kíván egyebet, mint hogy Albániát megtarthassa az albánoknak. Mi nem maradunk itt köztetek ha­nem haza fogunk ismét térni; csak az a czélunk,­­ hogy a rendzavarokat megbüntessük és a kormány­ Világháború, Hábom a tenderen és a gyarmatokott. Elsülyedt német búvárhajó. A Magyar Távirati Iroda jelenti Berlin­ből . A Wolff-ügynökség jelenti : Az admirali­­tás első lordjának az angol alsóházban június 9-én tett jelentése szerint az angolok június elején egy német tengeralattjáró hajót elsü­lyesz­tettek és egész legénységét elfogták. Az angol kormánynak most közzétett jegyzékéből, a­mely arról szól, hogy a tengeralattjáró hajó hadifogságba került legénysége milyen elbá­násban részesül, kitűnik, hogy a német »U 14« tengeralattjáró hajóról van szó. Mivel ez a naszád utolsó vállalkozásáról eddig nem tért vissza, azt elveszettnek kell tekinteni. Behncke, a tengerészeti vezérkar főnökének helyettese. Az amerikai Jegyzék: Newyork, június 15. Demburg a Bergensfjord fedélzetén Németországba utazott. Az amerikai riporterek valósággal megostromolták nyilatkoza­tokért, de ő minden felvilágosítást megtagadott. Hága, június 15. A hollandi lapok véleménye szerint az amerikai jegyzék Németország irányá­ban jóakaratú. A Times Washingtonból azt a hírt kapja, hogy az amerikai közönség és sajtó kizártnak tartja a háborút. Érthetetlen, hogy Bryan miért tagadta meg a jegyzék aláírását, holott az előbbeni jegyzéket aláírta. Csak egyes republikánus lapok, különösen a Tribune találják túlságosan szelídnek a jegyzéket. A francziák helyzete Marokkóban. Berlin, június 15. Madridból jelentik . Ideérke­zett megbízható jelentések szerint Casablanca még a felkelők kezében van. Fezben is korlátlan urak a mórok. Nagy franczia haderők, a­melyek a gyar­mat északi részében állottak, elindultak az ország belsejébe és csak akkor térnek vissza Marokkóba, ha áttörik a német frontot a nyugati harc­téren. Addig nem támadnak a francziák. Elsüllyesztett angol gőzösök. London, június 15. A King James és a King Leyman halászgőzösöket szombaton egy tengeralattjáró megsemmisítette. Odense, június 15. A Hengest gőzös dél­után ideérkezett a Salvator nevű schooner kapitányával, kormányosával és öt emberével. A schoonert egy német tengeralattjáró e hó 2-án az Északi-tengeren felgyújtotta. Vizsgálat a Lusitania ügyében. Hága, június 15. (Saját tudósítónk táv­irata.) A Lusitania elsülyesztése ügyében ma megkezdték a vizsgálatot. Az Eitel Friedrich legénysége, Rotterdam, június 15. Az amerikai igazságügyi hatóság Brauer hajóhadnagy és az Eitel Friedrich legénysége egy részének az eltűnése miatt vizsgá­latot indított. Alapos a gyanú, hogy a hadnagy és a vele együtt eltűnt legénység már nincs Ame­rikában.­ ­ A Dardanellák ostroma. Hivatalos török jelentés. Konstantinápoly, június 15. (Mini-ügy­­nökség.) A főhadiszállás közli: A kaukázusi fronton az ellenség, mely tegnap Olty irányá­ból közeledett, miután észrevette, hogy csa­pataink ellene előnyomultak, sietve vissza­vonult és teljes csetben hagyta el állásait, a­melyeket mi megszállottunk. A Dardanella-fronton tegnap délelőtt két ellenséges hadihajó, melyet hét torpedó­naszád védelmezett, mintegy kilenc­van lövést tett Ari Burnu és Sed­il Bahr mellett lévő egyes állásaink ellen, azonban minden eredmény nélkül. A hajók rövidesen Imbrosz felé mene­kültek. A szárazföldön csak gyenge tüzérségi és gyalogsági tüzelés folyt. Anatóliai ütegeink sikeresen tüzeltek az ellenségre. Május 24-én egy angol c­irkáló jelent meg a medinai parton fekvő Molleh kis város előtt a Vörös-tengeren. A hajóról egy repülőgép szál­­­lott fel a város felé. A légi jármű katonáink és önkénteseink tüzelése következtében a ten­gerbe zuhant. A többi arczvonalon nem történt változás.­ A háború egyéb hírei. A horvát országgyűlés a királyhoz, Zágrábból jelentik. A horvát országgyűlés tegnapi határozatából kifolyólag Magdics dr. al­­elnök a következő hódoló táviratot intézte ő fel­ségéhez :­­ Az országgyűlés az országos törvényeknek megfelelően és felséged kegye folytán e nehéz háborús időkben is gyakorolva alkotmányos jogait, első ülésében lelkesedéssel határozta el, hogy mindenekfölött szeretett uralkodóját üd­vözli, a­kivel kész megosztani a terheket és gon­dokat és a kit arról biztosít, hogy a horvát nép hagyományos hűségében és hód­olatában tánto­­ríthatlanul áll az uralkodó dinasztia és a haza mellett és minden áldozatot meghoz fegyvereink győzelméért. A horvát nép meg van győződve arról, hogy a győzelmet ki fogjuk vívni és re­méli, hogy azok az áldozatok, a­melyeket a­ monarchia népei meghoztak, a Habsburg-mon-­­archia dicsőségét növelni és a horvát nép fenye­getett hazáját megmenteni fogják és hogy a horvát csapatok és a horvát nép hősiessége és áldozatkészsége zálogát képezi majd annak, hogy valamikor, a háború után, a történelmi idők folyamán különválasztott részek az anya­országhoz csatoltatnak s ezáltal lehetővé válik, hogy a horvát nép a monarchia keretein belül egyesítve, tökéletesen teljesítheti azt a misz­­sziót, a­melyet a történelem, a kultúra, nemzeti léte, valamint a monarchia ereje és érdeke meg­kíván tőle. i£ A Frigyes kir. herczeg tábornagy, hadsereg­­főparancsnokhoz intézett távirat így szól: A Horvát-, Szlavón- és Dalmátországok or­­szággyűlése lelkesedéssel nézi azt a hatalmas­­ küzdelmet, a­melyet a monarchia összes népei­nek csapatai szövetségesünk csapataival egye­temben császári és királyi fenséged vezérlete alatt folytatnak. A királyhoz, dinasztiához és hazához mindenkor hű horvát nép nemcsak fegyvereink teljes diadalát óhajtja, hanem úgy­­ a csatatéren, mint odahaza feláldozott és fel­áldoz mindent, hogy hozzájáruljon a végső győ­zelemhez. Ettől a szellemtől áthatva, a horvát országgyűlés mindnyájuknak, különösen pedig­­ a hősies horvát csapatoknak és cs. és kir. fen-­j

Next