Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-20 / 170. szám
ö vetkező hölgyek fogadják : Zichy Sarolta grófnő, dr. Hermann Béláné, gróf Batthyány Gyuláné, báró Prónay Gyuláné, báró Bem Frigyesné, özv. gróf Károlyi Gyuláné, özv. Jekelfalussy Lajosné, Székács Tivadarné, Karlovszky Bertalanné, özv. gróf Cziráky Béláné, ifj. Bárczy Istvánné, Szegedy-Maszák Aladárné és leánya, gróf Csáky Elza, gróf Sztáray Sándorné, Farkas Kálmánné, dr. Verebély Jenőné, dr. Wein Józsefné, Héder Sándorné, Holitscher Szigfridné, Rejtő Sándorné, Tabódy Jenőné, Törökné Kovács Hermin, Végh Józsefné, dr. Langsch Józsefné, Kallós Edéné, Vigh Albertné, gróf Wappenheim Szigfridné,gróf Apponyi Adél, fordái Grail Erzsi, herczeg Odescalchi Gézáné, Benczúr Gyuláné, Sehonek Istvánná, Bodnár Ottóné, Jankovich-Bésán Endréné. Párnát a katonáknak! A Vöröskereszt Egylet azzal a kéréssel fordul az egész ország hazafias, áldozatkész közönségéhez, ha akadna egy-két nélkülözhető párnája, esetleg hozzávaló huzattal, juttassa el a Vöröskereszt Gyűjtőraktárának (IV., Papnevelde utcza 6. szám i. em. Hivatalos órák : délelőtt 9—1.). Lepedőt,törülközőt és bármily más fehérneműt is hálás nagy köszönettel fogad a vezetőség, mely június 16-ig kiadott 1060 kórház és több kórházi vonat részére : 74.000 párnát, 12.800 párnahuzatot, 50.000 lepedőt, 100.402 ligít, 95.758 nadrágot, 4731 takarót, 56.316 pár harisnyát, 18.741 kapcaruhát, 21.608 pár papucsot, 79.191 zsebkendőt, 8000 félkendőt, 15.600 törlőt, 2700 szalvétát és igen sok más mindenféle szükségletet, melyhez a Vöröskereszt Egylet, 250.000 korona készpénzkiadással járult hozzá. Nagy hangverseny a kupolacsarnokban. A hadée népegészségügyi kiállítás elnöksége szombaton, június 26-án, este 8 órakor nagyszabású hangversenynyel egybekötött záróünnepélyt rendez az országháza kupolacsarnokában. Ez alkalommal Várady L. Árpád kalocsai érsek ünnepi fohászt, Lukács György kiállítási elnök pedig záróbeszédet fog mondani. Az ünnepély több pontját zeneszámok töltik ki, amelyek Beethoven, Mozart, Schubert, Händel és Mihalovich remekművei közül vannak összeválogatva. A vegyes karra írt számokat Lichtenberg Emil operaház karmester vezetésével a Magyar Nők Karegyesülete és a Budapesti Karének Egyesület adják elő. A zenei és énekes magánszólamokban legkiválóbb művészeink fognak közreműködni. 8 PESTI EMBER IDEGEI. A papa nyáron. 1. A papa hozott harminc kiló lisztet, Cseresznyét, körtét a tíz kiló jeget, Szitát, mángorlót, egy kis kerti széket, S az ágy elé egy hosszú szőnyeget. A papa hozta a téli kabátját, (Hátha csúnya idő találna lenni). Mást nem hozott, csak csupa apróságot. Naja. A papa lejött Boglárra pihenni. 2. Megérkezik ... zihál... nyakába másznak Sebes rohammal három gyerekek ... Mert elromlott, még ma meg kell csinálni A kút káváját és a kereket ... A háziúrral kell hamar beszélni... A kabinunkat el akarja venni... A Svarcznál ki kell fizetni a számlát ... -v Jaja. A papa lejött Boglárra pihenni. 3. Vizet a kert nem látott hat nap óta, Ugyan, papa, öntözd meg tán a kertet ... Ragaszd meg azt a szobrot a kapunál, Mit a fiuk véletlenül levertek ... Papa, csinálj kalitkát a verébnek, A skatulyába most nem akar enni ... A házinyul eltűnt, föl kell kutatni . . . Hjaja. A papa lejött Boglárra pihenni. .. Kilencz szomszéd jön egy rövid vizitre ... »Nagyon rossz volt, verd meg a Pistikét . . .« »Talán sétáljunk !« »A tehenek jönnek ! Papa, bottal kergesd el a bikát !« »S ha már itt vagy , a Borosa folyton nyeivel, Leszel szives egyúttal őt kitépni.. .«» Mikor fürdünk! Brigy ! minek az, kérlek ! Naja ! Ha te fürödni jöttél s nem pihenni! Gábor Andor: AZ ÚJSÁG Vasárnap, 1915. június 20. Kalandos szökés az orosz fogságból (Saját tudósítónktól.) Hosszas hányattatás és életveszélyes kalandok után nagy ügyességgel párosult szerencsével szökött meg egy honvédtüzér önkéntes az orosz fogságból. Bercsényi (Silbersten) Iván, I. honvéd tábori ágyasezredszeli egyéves önkéntes tizedest járőrszolgálatra küldte ki szeptember ötödikén a parancsnoka. A kevés emberből álló járőrt Belz galicziai község mellett orosz túlerő támadta meg. A mieink vitézül védekeztek, de a túlerő mégis csak győzelemeskedett s a kis csapat részben elesett, részben sebesülten fogságba került. Egyedül Bercsényi (Silberstein) tizedes menekült meg közülük s szerencsésen elrejtőzött egy falu mellett. Csapatjához szeretett volna visszakerülni, de oly messze volt már az előre nyomuló orosz front mögött, hogy szinte lehetetlennek látszott tervének sikeres keresztülvitele. Mégis megkísérelte a lehetetlent. Bement a faluba, hogy élelmet és paraszt ruhát szerezzen, itt azonban orosz katonákra bukkant, akik foglyul ejtették s még hátrább kisértették. Barátságosan beszédbe elegyedett a kisérő katonával, egy liter pálinkát fizetett neki s miután az berúgott, elvette a fegyverét, leütötte és megszökött. Hosszas kóborlás után egy másik faluba ért, ahol sikerült parasztruhát szereznie s igy már nemreg biztosabban folytatta kóborlását. Mestovicski mellett összetalálkozott egy S... nevű órássegéddel, aki valamikor hat esztendeig dolgozott Budapesten. Ennek az ajánlatára K......... földbirtokos fogadta házába a menekültet, aki nála élt azután október tizennyolczadikától kezdve egész márczius huszadikáig. A jószivü földbirtokos nemcsak szállást és élelmet adott neki, hanem még ruházattal is ellátta. Már-már biztonságban hitte magát itt Bercsényi, mikor karácsony táján egyszerre csak orosz csendőrök vették körül a földbirtokos házát. Valaki besúgta az oroszoknak, hogy szökevény foglyot rejteget. Vallatóra fogták a földbirtokost és vendégét. Ezek egyértelműleg letagadtak mindent. Elmondták, hogy Bercsényi lembergi bankhivatalnok, aki állás nélkül maradt és a drágaság elől jött ki a földbirtokoshoz, sógora testvéréhez, vendégségbe. A csendőrök eleinte nem akartak nekik hinni, de azután a rubelekkel bélelt barátságos kézszorítások következtében hitelt adtak szavuknak, s ha a látszat kedvéért magukkal is vitték a fiatalembert, huszonnégy óra múltán már ismét szabadon bocsátották, sőt igazoló írást is adtak neki, hogy bántódása ne eshessék. Márczius második felében a lengyel lapokból arról értesült Bercsényi, hogy csapataink bevonultak Stanislauba, de az oroszok két nap múlva már ismét visszafoglalták a várost. Nem volt maradása a földbirtokosnál. Búcsút vett tőle és gyalogosan megindult Stanislau felé, hogy esetleg visszakerülhessen a mi csapatainkhoz. Útközben Bolusovcze községben egy parasztembertől egy bolusovezei gazdálkodó nevére szóló útlevelet vásárolt s ezzel mint bolusovezei földbirtokos jelentkezett a stanislaui orosz hatóságnál. Útlevelét szó nélkül láttamozták és nem törődtek többet vele. A fogadóban azonban nem érezte magát biztonságban s ezért elment az egyik rabbinushoz, hogy megbízható emberek után tudakozódjék. Ez egy leányt ajánlott neki, aki azelőtt egy dragonyosihhadnagy barátnője volt. Hozzá költözött és türelmetlenül várta, hogy mikor fognak a mieink megint bevonulni a városba. Mintegy két hétig volt mér a leánynál, mikor a véletlen összehozta egy magyar katonatiszttel, aki kémszolgálatot teljesített a mi hadseregünk részére. Ennek a megbízásából elkészítette a Stanislau körüli orosz védművek pontos térképét melyet gallérjába varratva őrzött megbízója visszatértéig. Szerencsétlenségére megismerkedett Stanislauban egy középiskolai tanár feleségével, aki beleszeretett. Az asszony iránt nagyon érdeklődött egy orosz ezredes is, aki a fiatalembert óvatosságra késztette. Az asszony azonban nem hagyta békén, s mikor ő ismételten visszautasította a szerelmi ajánlatokat, feljelentette mint kémet. Nyomban letartóztatták, házkutatást tartottak nála s minden írását elszedték. Rajta lévő ruhájában megtalálták a gallérjába varrt térképet is, ami beigazolta a vádat. Természetesen hadbíróság elé állították. A tolmács egy cseh származású százados volt, aki azelőtt a monarchia hadseregében szolgált. Bercsényi eleinte tagadni próbált, de az oroszok hamarosan mindent megtudtak róla. Felajánlották neki, hogy kémkedjen az ő javukra, amit a magyar önkéntes természetesen felháborodva utasított vissza. Június negyedikén azután kimondták az ítéletet, amely hét szóval kettő ellenében kötélállasi halálra szólt. Az ítéletet másnap reggel hét órakor kellett végrehajtani. Ugyancsak vele együtt ítélték halálra egy másik kémünket is. Bercsényi még ekkor sem esett kétségbe. Folytonosan szökési tervekkel foglalkozott. Emeleti börtönének ablaka a szomszéd ház ablakától alig volt három méter távolságra. Ezen át érintkezett fogsága idején a külvilággal úgy, hogy falról letört vakolatdarabokba burkolt leveleket dobott át és kapott. Elítéltetése napján tudta meg, hogy az oroszok előkészületeket tesznek Stanislau kiürítésére. Éjjel össze is gyűjtötték a kaszárnyában levő összes foglyokat, számszerint mintegy százötvenet, s egy nagy teremben sorakoztatták őket az indulásig. Az őr pár pillanatra elhagyta a termet, mire Bercsényi felhasználva az alkalmat, kimászott az ablakon s az alig egy láb széles párkányon végigkuszva, eljutott az esőcsatornáig, melynek segítségével felkapaszkodott a második emeletre. Itt egy nyitva levő ablakon át visszament az épületbe s a nélkül hogy valaki észrevette volna, sikerült feljutnia a padlásra. Gyanakodott azonban, hogy itt is keresni fogják s ezért az egyik szerelő-nyiláson át kiment a tetőre és itt várta be a hajnalt. Alig pirkadt mikor sorakoztatták és elvitték még a foglyokat. Semmi nagyobb lármát sem hallott, amiből azt következtette, hogy nem vették észre a szökését. Várt még két óra hosszat, azután ruháját rendbe szedve és a lehetőségig kitisztítva, lement. Egyenesen az őrhöz sietett és nyugodt hangon megkérdezte tőle, hogy elvitték-e már a foglyokat, mert fogoly öcscsével szeretne néhány szót váltani. — Oh, már két óra előtt elmentek mind — hangzott a válasz, mire ő szomorúságot színlelve, kiment a kapun. Egyenesen a lakására sietett, ahol szállásadónője, aki már holtnak hitte, a viszontlátás örömére elájult az ijedtségtől. Gyorsan fellocsolta a leányt és elmondta neki kalandos menekülésének a történetét, mire a leány kissé megnyugodva, azt az örömhírt közölte vele, hogy a szövetséges csapatok pár nap múlva már bevonulnak Stanislauba. A hírt egy orosz vezérkari tiszttől hallotta a leány, aki udvarolt neki. Biztos volt azonban, hogy a kivégzés idején észreveszik a fogoly szökését s ezért megbízható rejtekhelyet kellett találni Bercsényi számára. Sikerült is a kertben úgy elrejtőznie, hogy az oroszok, akik pedig az egész várost felkutatták utána, nem akadtak rá. Július nyolcadikán azután elérkezett a megváltás órája. Bevonultak a szövetséges csapatok. Bercsényi (Silberstein) Iván tizedes boldogan jelentkezett a német parancsnoknál, majd Hoffmann altábornagynál, akinek az intézkedése folytán ■ haza került Budapestre s legközelebb már ismét visszamegy a harctérre.