Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-04 / 154. szám

IF Péntek, 1915. Június 4 AZ XJJSA» Salandra Olaszország árulásáról. Salandra, a háborús Olaszország mi­niszterelnöke, egy nagyon silány beszéd­del próbált ma védekezni a Kapitóliumon összegyűjtött sokaság előtt az árulás vádja ellen, melynek sötét árnyéka reá­esik az egész olasz közéletre. Érvei, me­lyeket ő maga olyanokként állít csata­sorba,­ nem méltók, hogy itt sorba szed­jük ; önmagukban omlanak azok össze. De van egy mozzanata a kapitóliumi gyűlésnek, melyet föl kell jegyezni. Mikor Salandra arról emlékezett meg,, hogy Ausztria-Magyarország beleegyezett, hogy a felajánlott rekompenzácziókat rövid időn belül teljesíti is, Németország pedig garancziát vállalt erre nézve, a tömegben zugás támadt s éleshangú meg­jegyzések hallatszottak, íme a tudósítás : Lugano, június 3. A Capitóliumon gyűlést tartottak, a­mely Ferencz József ő felsége ma­rni észt urnával, Frigyes királyi herczeg had­parancsával, valamint Tisza István gróf és a német birodalmi kanczellár beszédével foglal­kozott. Igen sok szenátor és képviselő jelent meg a gyűlésen, még Grassi, Peano, Schanzer, Bruno és Belmonte ismert neutralista képvi­selők is. A gyűlés első szónoka Salandra miniszter­­elnök volt, a­ki állítólag nagy tetszéssel fogadott beszédében annak a reményének adott kifeje­zést, hogy az olasz csapatok győzni fognak, de azért intette az országot arra, hogy mindenre el kell készülve lenni. Olaszország ügye igazságos, —­ mondotta — Olaszország háborúja szent háború. A kulturvilághoz fordulok és nem he­ves kifakadásokkal, hanem okmányokon nyugvó adatokkal akarom bebizonyítani, hogy az ellenség haragja milyen fegyverekkel akarta a mi igazságunkat elhomályosítani. Közép­­képességű államférfiak, a­kik megbocsáthatat­lan könnyelműséggel az elmúlt év júliusában egész Európát, sőt saját hazáikat is lángba borították, most parlamentjeikben Budapesten és Berlinben brutális szavakban adnak kifeje­zést haragjuknak Olaszország és az olasz kor­mány ellen, kétségtelenül azért, hogy polgár­társaiktól bű­nbocsánatot nyerjenek. A német birodalmi kanc­ellár azt mondotta, hogy őt harag tölti el. Igaza lehet, mert az indokai nagyon rosszak. Én, még ha akarnám, sem tud­nám követni a példáját. Az eredeti barbár álla­pothoz való visszatérés nekünk annál nehezebb, mert mi húsz évszázaddal távolabb esünk tőle. Az árulás vádját Salandra azzal utasította vissza, hogy rámutatott arra, hogy Németország hirdette ezt az alaptételt: Szükség törvényt bont ! és a tenger fenekére sülyesz­tette a nem­zetközi jog minden megegyezését és szokását. Az olasz kormány magatartása Ausztria- M­agyar­országnak Szerbia ellen intézett táma­dása óta változatlan maradt ,(?). Ennek bizo­nyítására Salandra felolvasta azt a táviratot, a­melyet San Giuliano márki 1914 július­ 25-én intézett Avar­na herczeghez, a­mely távirat Salandrának Fiotow nagykövettel folytatott beszélgetését közli. Július 27-én és 28-án Olasz­ország — így mondotta el ezt Salandra — Ber­linben és Bécsben kijelentette, hogy megfelelő kompenzáczió nélkül Olaszország nem tart­hatja be a hármas­ szövetséget. Salandra ezután megemlítette azt is, hogy Berchiold gróf nem akart kötelezettséget vállalni azért, hogy a monarchia az esetleg elfoglalt szerb területeket visszaadja. Salandra a szerajevói gyilkosságot csak ürügynek tartja a háború megindítására és azt mondja, hogy Ausztria-Magyarország és Németország azt hitte, hogy egy lármás, de azért a hareztól tartózkodó Olaszországot ta­lálnak magukkal szemben, a­mely zsarolást kísérel meg, de igaz jogát fegyverrel nem fogja megvédeni. Azt hitték, hogy egy olyan Olasz­országgal van dolguk, a­melyet pár millió frankkal és a kormány és a nép között elhin­tett intrikákkal el lehet intézni. Ezután Salandra újból azt fejtegette, hogy milyen terhes volt Olaszországra a szövetség, majd rátért a rekompenzác­iókra, a­melyeket a monarchia ígért és megismételte a Zöld könyvből és más hivatalos okmányokból már ismert adatokat, a­nélkül hogy valami újat mondott volna. Salandrának az a kijelentése, hogy Ausztria-Magyarország beleegyezett abba, hogy a rekompenzác­iókat rövid időn belül tel­jesíti, valamint az a kijelentése, hogy Német­ország garantálta volna a rekompenzác­iókat, a tömeg soraiban élénk zúgolódást keltett, vala­mint éles hangú megjegyzéseket, éppen úgy Salandrának­­ az a beismerése is, hogy ha Ausztria-Magyarországgal és Németországgal , most megegyezik, akkor ez a hármasszövetség fenmaradását jelentette volna, a­mit azonban Olaszország nem akart, mert Németország ha­talmi túlsúlya már oly nagy volt, hogy Olasz­ország később vazallusi viszonyba került volna vele. Németország nem lehet más államok ura, hanem csak hasonló lehet más országokhoz. Visszatérve még egyszer a birodalmi kan­c­ellár beszédére, a­ki Salandra szerint ok nélkül sértette meg az olasz politikusokat, a miniszter­­elnök kijelentette, hogy Bürow herc­eg igaz szimpátiával viseltetett Olaszország iránt és mindent elkövetett a megegyezés érdekében, de éppen ennek ellenkezőjét érte el. Olasz­országban felháborodást keltett, a­mikor ki­derült, hogy egy idegen­­nagykövet áll a kor­mány, a parlament és a nép között. Salandra e hosszú fejtegetések után, a megyék során egyetlenegy olyan adatot sem mondott, a­melylyel Olaszország árulását men­tegethette volna, a miniszterelnök az olasz nép lelkesedésére és királyhűségére appellálva fe­jezte be beszédét. A LEGÚJABB Berlinben leszállították a maximális árakat. Berlin, június 3. Minthogy gaboná­ban­ és lisztben a legutolsó megállapítás szerint elegendő készlet van, a maximális árakat lisztre és kenyérre e hó­lf én kez­dődő érvénynyel leszállították. Tiszta, búza­lisztből is nagyobb mennyiséget szabad, ezután sütni. Éppen úgy péksüteményre nézve az egész országban leszállítják az árakat. A dunajseai áttörés orosz és angol dicsérete, Kopenhága, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Times levelezője Ivangorodból ezt jelenti lapjának: Illetékes helyen azt mon­dották nekem, hogy a dunajeczmenti orosz czentrum ellen intézett támadás olyan dolog volt, a­melyet senki sem láthatott előre és végre­hajtása minden idők haditörténelmében nem leli párját. A Times orosz levelezőjének ezen jelentése elé katonai megbeszélést helyez, a­mely azt fejti ki: Bármint álljon is a dolog, az ellenségnek nagy sikere volt; az oroszok nagy és általános visszavonulásra kényszerül­tek, a­mely legalább is a monsi angol vissza­vonuláshoz hasonlítható. Olassországbam nyomott a hangulat. Lugano, junius 3. (Saját tudósítónk táv­irata.) Naczionalista lapok jelentései szerint­­ Olaszországban 260.000 (?) önkéntes van. Fogástalan személyek Olaszország hangula­tát nyomottnak mondják. Génuában, a­hol a háborús izgatás a legélénkebben folyt annak idején, halálos csend van . Milanóban is ki­józanodtak az emberek. Naczionalista támadás az olasz arisz­tokrácia ellen. Chiasso, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) Az Idea Nazionale kampányt kezdett a római arisztokráczia egy része ellen állítólagos hazafiat­­lan magatartása miatt ; ez a kampány alighanem komoly bonyodalmakra vezet ; a lap különösen a yacht-klubot támadja, a­mely — úgy mondják — a semlegességet támogatta. Olasz lapjelentés Bari és Monetta bombázásáról. Lugano, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Bari és Melfetta elleni legutóbbi légi támadás­ról a Secolo ezt írja : 4 óra 30 percekor egy diplán jelent meg Bari felett, a­mely a Philosopho-rak­­part felett repült tova. Halászok olasz repülőnek vélték. Bombákat dobott a repülőgép a vasúti állomásra, a Piazza di Romára és Vito Nicol kép­viselő palotájára. A város központjában robbanó bombák nagy anyagi kárt okoztak és az alvó pol­gárokat felriasztotta. A lakosok pánikszerű ije­delemben futottak ide s­tova. Azután a szikratáv­író állomás felett mintegy kétezer méternyi ma­gasságban felemelkedett a repülőgép és eltűnt nyugati irányban. Egy tizennégy éves suhanczot, a­ki a Palazzo Vito előtt az utczán aludt, egy tégla­darab, mely a palotáról lehullott, megölt.Az e palotára hulló bombák robbanása olyan rázkódta­­tást idézett elő, hogy a k­önyék házainak összes ablaküvegei bezúzódtak. Molfettára a repülő négy bombát dobott le. Az egyik az állomásra, a másik a Messina de Genero-gyárra és egy harmadik a petróleumraktárra esett. Egy munkás­ meghalt, egy asszony megsebesült. A molfettai prefektus nyomban a légi támadás után gyűlésre hívta össze a katonai és polgári hatóságok fejeit; e gyű­lésen megállapították, hogy a riadó­jelzés mód­szere csak kárt hoz a lakosságra, mert mindenki kinéz az ablakból és az utczára szalad a­helyett, hogy visszavonulnának az emberek. Ezért elhatá­rozták, hogy jövőre a­­ jelzési szolgálatot egészen megszüntetik. Németüldözés Firenzében. Zürich, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) A luganói lapok szerint Firenzében komoly német­ellenes zavargások törtek ki. Piómában és Génuá­­ban a Luzerner Tagesanzeiger szerint zavargások támadtak menekült németek lakásai ellen. Olaszországban seofitották a meteorológiai jelentések közzétételét. Pekiin, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) Rómából jelentik : A sajtó tudósításai már nem annyira bizakodók, mint az első napokban. Az összes, fejtegetések, némileg pesszimisztikusabbak és jellemzően utalnak arra, hogy a háború hosszú lefolyású lesz. A lapok egybehangzóan jelentik, hogy a rossz időjárás még mindig igen megnehezíti az olasz offenzívát, miért is az amúgy is nehéz és csaknem úttalan terepen teljesítendő műveletek előreláthatólag hosszú időt fognak igénybe venni. Chiasso, junius 3. (Saját tudósítónk távirata.) Milanóban az ostromállapotot megszüntették. A milánói obszervatórium igazgatója közli, hogy az időjárási viszonyok közzétételét megtiltották. Káromkodó belga honleányok. Brüsszel, junius 3. (Wolff-ügynökség.) Gas­ton de Wiart belga igazságügyminiszter felesé­gét a brüsszeli kormányzósági bíróság a német posta és a német c­enzúra megkerülésével fel­adott levelekért, tiltott iratok terjesztéséért három hónapi és tizennégy napi fogházra ítélte. Az asszony teljes beismerésben volt. A tizenhat éves Helene Jonghe d’Ardey grófnőt az itteni kormányzósági bíróság három hónapi fogházra ítélte, mert az utc­á­n egy német tisztet a leg­durvább módon megbántott. A fogházbünte­tést a durva kifejezések indokolják meg, melyek nagyon hiányos nevelésről tesznek tanúbizony­ságot. A grófnő nagyanyját, a­ki szintén szit­­kolódzott, ugyancsak fogházbüntetésre ítélték. A belga asszonyoknak ezek az ítéletek remélhetőleg intő például fognak szolgálni. Az angolok eddigi veszteségei. Genf, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Journal szerint a májusig megjelent negy­venkét angol veszteséglajstrom tizenhétezer­­kétszázöt tiszt és kétszáznégyezerötszázöt köz­legény nevét sorolja föl. Ennyi volt az összes veszteség a háború elejétől májusig.

Next