Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-04 / 154. szám
IF Péntek, 1915. Június 4 AZ XJJSA» Salandra Olaszország árulásáról. Salandra, a háborús Olaszország miniszterelnöke, egy nagyon silány beszéddel próbált ma védekezni a Kapitóliumon összegyűjtött sokaság előtt az árulás vádja ellen, melynek sötét árnyéka reáesik az egész olasz közéletre. Érvei, melyeket ő maga olyanokként állít csatasorba, nem méltók, hogy itt sorba szedjük ; önmagukban omlanak azok össze. De van egy mozzanata a kapitóliumi gyűlésnek, melyet föl kell jegyezni. Mikor Salandra arról emlékezett meg,, hogy Ausztria-Magyarország beleegyezett, hogy a felajánlott rekompenzácziókat rövid időn belül teljesíti is, Németország pedig garancziát vállalt erre nézve, a tömegben zugás támadt s éleshangú megjegyzések hallatszottak, íme a tudósítás : Lugano, június 3. A Capitóliumon gyűlést tartottak, amely Ferencz József ő felsége marni észt urnával, Frigyes királyi herczeg hadparancsával, valamint Tisza István gróf és a német birodalmi kanczellár beszédével foglalkozott. Igen sok szenátor és képviselő jelent meg a gyűlésen, még Grassi, Peano, Schanzer, Bruno és Belmonte ismert neutralista képviselők is. A gyűlés első szónoka Salandra miniszterelnök volt, aki állítólag nagy tetszéssel fogadott beszédében annak a reményének adott kifejezést, hogy az olasz csapatok győzni fognak, de azért intette az országot arra, hogy mindenre el kell készülve lenni. Olaszország ügye igazságos, — mondotta — Olaszország háborúja szent háború. A kulturvilághoz fordulok és nem heves kifakadásokkal, hanem okmányokon nyugvó adatokkal akarom bebizonyítani, hogy az ellenség haragja milyen fegyverekkel akarta a mi igazságunkat elhomályosítani. Középképességű államférfiak, akik megbocsáthatatlan könnyelműséggel az elmúlt év júliusában egész Európát, sőt saját hazáikat is lángba borították, most parlamentjeikben Budapesten és Berlinben brutális szavakban adnak kifejezést haragjuknak Olaszország és az olasz kormány ellen, kétségtelenül azért, hogy polgártársaiktól bűnbocsánatot nyerjenek. A német birodalmi kancellár azt mondotta, hogy őt harag tölti el. Igaza lehet, mert az indokai nagyon rosszak. Én, még ha akarnám, sem tudnám követni a példáját. Az eredeti barbár állapothoz való visszatérés nekünk annál nehezebb, mert mi húsz évszázaddal távolabb esünk tőle. Az árulás vádját Salandra azzal utasította vissza, hogy rámutatott arra, hogy Németország hirdette ezt az alaptételt: Szükség törvényt bont ! és a tenger fenekére sülyesztette a nemzetközi jog minden megegyezését és szokását. Az olasz kormány magatartása Ausztria- Magyarországnak Szerbia ellen intézett támadása óta változatlan maradt ,(?). Ennek bizonyítására Salandra felolvasta azt a táviratot, amelyet San Giuliano márki 1914 július 25-én intézett Avarna herczeghez, amely távirat Salandrának Fiotow nagykövettel folytatott beszélgetését közli. Július 27-én és 28-án Olaszország — így mondotta el ezt Salandra — Berlinben és Bécsben kijelentette, hogy megfelelő kompenzáczió nélkül Olaszország nem tarthatja be a hármas szövetséget. Salandra ezután megemlítette azt is, hogy Berchiold gróf nem akart kötelezettséget vállalni azért, hogy a monarchia az esetleg elfoglalt szerb területeket visszaadja. Salandra a szerajevói gyilkosságot csak ürügynek tartja a háború megindítására és azt mondja, hogy Ausztria-Magyarország és Németország azt hitte, hogy egy lármás, de azért a hareztól tartózkodó Olaszországot találnak magukkal szemben, amely zsarolást kísérel meg, de igaz jogát fegyverrel nem fogja megvédeni. Azt hitték, hogy egy olyan Olaszországgal van dolguk, amelyet pár millió frankkal és a kormány és a nép között elhintett intrikákkal el lehet intézni. Ezután Salandra újból azt fejtegette, hogy milyen terhes volt Olaszországra a szövetség, majd rátért a rekompenzációkra, amelyeket a monarchia ígért és megismételte a Zöld könyvből és más hivatalos okmányokból már ismert adatokat, anélkül hogy valami újat mondott volna. Salandrának az a kijelentése, hogy Ausztria-Magyarország beleegyezett abba, hogy a rekompenzációkat rövid időn belül teljesíti, valamint az a kijelentése, hogy Németország garantálta volna a rekompenzációkat, a tömeg soraiban élénk zúgolódást keltett, valamint éles hangú megjegyzéseket, éppen úgy Salandrának az a beismerése is, hogy ha Ausztria-Magyarországgal és Németországgal , most megegyezik, akkor ez a hármasszövetség fenmaradását jelentette volna, amit azonban Olaszország nem akart, mert Németország hatalmi túlsúlya már oly nagy volt, hogy Olaszország később vazallusi viszonyba került volna vele. Németország nem lehet más államok ura, hanem csak hasonló lehet más országokhoz. Visszatérve még egyszer a birodalmi kancellár beszédére, aki Salandra szerint ok nélkül sértette meg az olasz politikusokat, a miniszterelnök kijelentette, hogy Bürow herceg igaz szimpátiával viseltetett Olaszország iránt és mindent elkövetett a megegyezés érdekében, de éppen ennek ellenkezőjét érte el. Olaszországban felháborodást keltett, amikor kiderült, hogy egy idegennagykövet áll a kormány, a parlament és a nép között. Salandra e hosszú fejtegetések után, a megyék során egyetlenegy olyan adatot sem mondott, amelylyel Olaszország árulását mentegethette volna, a miniszterelnök az olasz nép lelkesedésére és királyhűségére appellálva fejezte be beszédét. A LEGÚJABB Berlinben leszállították a maximális árakat. Berlin, június 3. Minthogy gabonában és lisztben a legutolsó megállapítás szerint elegendő készlet van, a maximális árakat lisztre és kenyérre e hólf én kezdődő érvénynyel leszállították. Tiszta, búzalisztből is nagyobb mennyiséget szabad, ezután sütni. Éppen úgy péksüteményre nézve az egész országban leszállítják az árakat. A dunajseai áttörés orosz és angol dicsérete, Kopenhága, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Times levelezője Ivangorodból ezt jelenti lapjának: Illetékes helyen azt mondották nekem, hogy a dunajeczmenti orosz czentrum ellen intézett támadás olyan dolog volt, amelyet senki sem láthatott előre és végrehajtása minden idők haditörténelmében nem leli párját. A Times orosz levelezőjének ezen jelentése elé katonai megbeszélést helyez, amely azt fejti ki: Bármint álljon is a dolog, az ellenségnek nagy sikere volt; az oroszok nagy és általános visszavonulásra kényszerültek, amely legalább is a monsi angol visszavonuláshoz hasonlítható. Olassországbam nyomott a hangulat. Lugano, junius 3. (Saját tudósítónk távirata.) Naczionalista lapok jelentései szerint Olaszországban 260.000 (?) önkéntes van. Fogástalan személyek Olaszország hangulatát nyomottnak mondják. Génuában, ahol a háborús izgatás a legélénkebben folyt annak idején, halálos csend van . Milanóban is kijózanodtak az emberek. Naczionalista támadás az olasz arisztokrácia ellen. Chiasso, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) Az Idea Nazionale kampányt kezdett a római arisztokráczia egy része ellen állítólagos hazafiatlan magatartása miatt ; ez a kampány alighanem komoly bonyodalmakra vezet ; a lap különösen a yacht-klubot támadja, amely — úgy mondják — a semlegességet támogatta. Olasz lapjelentés Bari és Monetta bombázásáról. Lugano, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Bari és Melfetta elleni legutóbbi légi támadásról a Secolo ezt írja : 4 óra 30 percekor egy diplán jelent meg Bari felett, amely a Philosopho-rakpart felett repült tova. Halászok olasz repülőnek vélték. Bombákat dobott a repülőgép a vasúti állomásra, a Piazza di Romára és Vito Nicol képviselő palotájára. A város központjában robbanó bombák nagy anyagi kárt okoztak és az alvó polgárokat felriasztotta. A lakosok pánikszerű ijedelemben futottak ide stova. Azután a szikratávíró állomás felett mintegy kétezer méternyi magasságban felemelkedett a repülőgép és eltűnt nyugati irányban. Egy tizennégy éves suhanczot, aki a Palazzo Vito előtt az utczán aludt, egy tégladarab, mely a palotáról lehullott, megölt.Az e palotára hulló bombák robbanása olyan rázkódtatást idézett elő, hogy a könyék házainak összes ablaküvegei bezúzódtak. Molfettára a repülő négy bombát dobott le. Az egyik az állomásra, a másik a Messina de Genero-gyárra és egy harmadik a petróleumraktárra esett. Egy munkás meghalt, egy asszony megsebesült. A molfettai prefektus nyomban a légi támadás után gyűlésre hívta össze a katonai és polgári hatóságok fejeit; e gyűlésen megállapították, hogy a riadójelzés módszere csak kárt hoz a lakosságra, mert mindenki kinéz az ablakból és az utczára szalad ahelyett, hogy visszavonulnának az emberek. Ezért elhatározták, hogy jövőre a jelzési szolgálatot egészen megszüntetik. Németüldözés Firenzében. Zürich, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) A luganói lapok szerint Firenzében komoly németellenes zavargások törtek ki. Piómában és Génuában a Luzerner Tagesanzeiger szerint zavargások támadtak menekült németek lakásai ellen. Olaszországban seofitották a meteorológiai jelentések közzétételét. Pekiin, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) Rómából jelentik : A sajtó tudósításai már nem annyira bizakodók, mint az első napokban. Az összes, fejtegetések, némileg pesszimisztikusabbak és jellemzően utalnak arra, hogy a háború hosszú lefolyású lesz. A lapok egybehangzóan jelentik, hogy a rossz időjárás még mindig igen megnehezíti az olasz offenzívát, miért is az amúgy is nehéz és csaknem úttalan terepen teljesítendő műveletek előreláthatólag hosszú időt fognak igénybe venni. Chiasso, junius 3. (Saját tudósítónk távirata.) Milanóban az ostromállapotot megszüntették. A milánói obszervatórium igazgatója közli, hogy az időjárási viszonyok közzétételét megtiltották. Káromkodó belga honleányok. Brüsszel, junius 3. (Wolff-ügynökség.) Gaston de Wiart belga igazságügyminiszter feleségét a brüsszeli kormányzósági bíróság a német posta és a német cenzúra megkerülésével feladott levelekért, tiltott iratok terjesztéséért három hónapi és tizennégy napi fogházra ítélte. Az asszony teljes beismerésben volt. A tizenhat éves Helene Jonghe d’Ardey grófnőt az itteni kormányzósági bíróság három hónapi fogházra ítélte, mert az utcán egy német tisztet a legdurvább módon megbántott. A fogházbüntetést a durva kifejezések indokolják meg, melyek nagyon hiányos nevelésről tesznek tanúbizonyságot. A grófnő nagyanyját, aki szintén szitkolódzott, ugyancsak fogházbüntetésre ítélték. A belga asszonyoknak ezek az ítéletek remélhetőleg intő például fognak szolgálni. Az angolok eddigi veszteségei. Genf, június 3. (Saját tudósítónk távirata.) A Journal szerint a májusig megjelent negyvenkét angol veszteséglajstrom tizenhétezerkétszázöt tiszt és kétszáznégyezerötszázöt közlegény nevét sorolja föl. Ennyi volt az összes veszteség a háború elejétől májusig.