Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-30 / 180. szám
p rovására terjeszkedni akar, bizonyos lehet felőle, hogy ez mindig halálos ellenségének fogja tekinteni. Olaszország csak a megvetést és a gyűlöletet fogja lángra lobbantani. Radoszlavov és Halil bey tanácskozása. Bukarest, június 29. Szájiából jelentik : Radoszlavov-nak. Halil bey-jel, a török szenátus elnökével való hosszabb tanácskozását a sajtó élénken kommentálja s nagy jelentőséget tulajdonít neki, annyival is inkább, mert Radoszlavovnak alkalma volt a török politikust Bulgária viselkedéséről részletesen tájékoztatni. A tanácskozás után Radoszlavov kihallgatáson volt a királynál. A török szenátus elnökével együtt utazott Konstantinápolyba Kolusev odavaló bolgár követ is, aki instrukcióért ment Szófiába, Táviró Nis és Athén között. Bukarest, június 29. Nisből jelentik, hogy tegnap adták át a forgalomnak az új táviróvonalat, amely Nist és Athént közvetlenül összeköti. Szerb veszteségek Albániában. Szaloniki, június 29. Monasztirból jelentik . A szerbek Elbasszán előtt nagy veszteségeket szenvedtek és Monasztirból erősítéseket vontak oda, melyek többnyire öregebb emberekből állottak, akiknek jórésze Dibráig útközben a fáradalmak következtében meghalt. ' 1 tttt'rrTT ff' r m----i~r"T • Az isonizérsmi harczok. Az Isonzo mentén vívott véres ütközeteket, melyek az olaszok szörnyű kudarczával végződtek, igen szemléletes módon írja le és foglalja összefüggő képpé Leonhard Adelt, a Berliner Tageblatt haditudósítója. Érdekfeszítő czikkéből a következő helyeket ragadjuk ki: Haditudósítói pályám teljes tizenegy hónapja alatt egyetlenegyszer sem kaptam oly kétségtelen benyomást egy kezdet kezdetén lévő hadiműveletről mint mást az Isonzo mentén. Az olasz offenzíva meghiúsult és mivel megismétlése reménytelennek látszik, az olaszok most nem tudják, mihez fogjanak. Mert ha az Isonzón nem képesek áthatolni, Krajnán és Tirolon keresztül bizonyosan nem fog nekik ez a vállalkozás sikerülni. Abból az 1,800.000 emberből, amit Itália talpra képes állítani, 1,200.000 az északi határhoz van kötve. Belátható ideig lehetetlennek látszik azért, hogy az olaszok jelentékenyebb csapattömegeket küldhessenek a franczia frontra. Sőt az a 200.000 ember is, aki immár hét hónapja várja Bariban, hogy hajóra rakassák és a Dardanellákhoz vitessék, szintén otthon lesz kénytelen maradni, mert nagy lesz rájuk a szükség ! Csupán az Isonzo mellékén öt olasz hadtest áll, mégpedig a hetedik, a második, a hatodik, a nyegyedik és az első hadtest, azonfelül egy lovashadtest. Az eddigi harczok során az erők úgy viszonylottak egymáshoz mintegy a négyhez, sőt mintegy az öthöz. Az első olasz támadások.) A monarchia az olaszok támadását nyomban a hadüzenet utánra várta. Minthogy a mi készületeink akkorra még hiányosak lettek volna, az olasz előnyomulás könnyen veszedelmessé válhatott. Ámde az ellenség, mint előzőleg politikai tekintetben, most stratégiai tekintetben is elszalasztotta a kellő pillanatot. Mire azután támadása megkezdődött, öreg népfölkelők helyett harcban megedzett csapatok álltak előtte. Egy elfogott olasz ezredadjutánsnál ezt a patetikus hangú napiparancsot találtuk : — Június 4-én elfoglaljuk a doberdói platót. A történelem az »isonzói csata napjának« fogja nevezni azt a napot. Okvéletlenül, csak éppen arról nem beszél majd, hogy az olaszok elfoglalták volna a szóbanforgó fensikot. A legközelebbi támadást a sabotin—sagrador— monfalcone—teiméii és plavai szakasz ellen intézték az olaszok. Az Isonzo torkolatának környékét, továbbá Monfalconét nem vonták a védelmi övezetbe. Az olaszoknak ezzel olcsó diadalokra adtunk alkalmat. Egy tábornokunk megmutatta a Matin egyik számát, amelyben arról van szó, hogy az olaszok Monfalconéban kezükre kerítették a gázgyárat, melyben mérgezett bombák készültek a mi hadseregünk számára. Tudni kell azonban, hogy Monfalconéban nincs is gázgyár, csak villamossági telep. Az Adria-hajógyári telepen, melyen az Austro-Americana egy gőzöse, továbbá egy külföldi állam számára készülő kis hadihajó van munkában, még mai nap is a mi őrjárataink czirkálnak csak úgy mint a város keleti részében, Mandria külvárosban. Csak a vasúti töltésen túl dugják elő fejüket az olasz őrjáratok, igaz, hogy el is kapják menten a vörös-fehér füstté robbanó osztrák-magyar shrapnellek elől. (A halottak szigete.) •Az ellenség egy ideig Podgora és Sabotin felé igyekezett előbbre jutni, majd hogy nem boldogult, Sagracónál próbálkozott, azon a ponton, ahol a doberdói plató az Isonzóhoz ér. Ezt a platót, éppen úgy mint a gredeli vonalat, előző hadgyakorlatodról jól ismerik az osztrák-magyar hadsereg tisztjei. Június kilenczedikének éjjelén hidat kezdett verni az ellenség és pontonokon 20—30 embert számláló csoportokban alpesi vadászokat és középolaszországi csapatokat kezdett a túlsó partra szállítani. A part védelmével megbízott tüzéreink hidegvérűen hagyták, hogy az ellenség a folyó közepén elnyúló fövényszigeten összegyülekezték. Hajnali öt órakor szólaltatták meg az ágyukat. Tüzüket egyelőre a hídra irányították. Három teli lövésre összeomlott a híd. Ezután a fövényszigetre került a sor. Az összegyülekezett olasz csapatok rajvonalakra szakadtak ott és a sovány bokrok, meg gyér füvek mögött kerestek födözéket. Tüzérségünk hosszában és széltében végigpásztázta a szigetet. Magam is még két sornyi szederjés és megdermedt halottat láttam a part fehér fövenyén. Katonáink a halottak szigetének nevezte el a zátonyt. Tüzérségünk pásztázó tüze golyóival árasztotta el az ellenséges pontonokat. Egyikük felborult. Az Isonzón számos holttest úszott lefelé. De garmadába lövöldöztük azokat az olaszokat is, kik a folyó balpartja menti erdőbe menekültek. 197 olaszt és két tisztjüket merüiláltan és átázottan elfogtunk. A széjjellőtt hídon túl kastélyszerű villa áll, amelyben olasz árkászok és más műszaki katonák voltak készenlétben a megfelelő szerszámokkal. Két lövés — két találat. Az árkászok megriadva tódultak ki a házból, mint egy megzavart hangyaboly. Az ellenséges tüzérség ezenközben dühös oldaltüzet indított, de eredménytelenül. Fél 11-től fél 2-ig hallgattak az ágyuk, rövid időre újra megszólaltak, majd 4 óráig ismét elnémultak. Nyolczvan alpesi vadász nejdbátorodva a villába lopódzott. de egy jó gránátunk eszeveszett menekülésre bírta őket. K. (Harmincz és feleseink munkája.) A doberdói plató amolyan természetszülte erősség, melyet egyfelől a tenger, kétfelől egy-egy folyó vize véd. Körner alezredes, tüzérségünk parancsnoka gyalogsági fedezettel Lucinicóig tolt előre egy nehéz mozsarat és czélba vette a cormonsi pályaházat, melyben az olaszok csapataikat éppen kirakták. Harminczöt tisztet és számos katonát téptek szekre Skoda óriási gránátjai. Május 27-én az olaszok a 609 méteres Monte Sabotin-t támadták meg, amely Görz városán uralkodik. A támadást a szomszédos Monte Sántáról stájer tüzérek és magyar gyalogosok visszaverték. Épp oly kevéssé sikerült egy június 7-én megismételt támadás. Az ellenség erre füsttel próbálta eltakarni magát, oly módon, hogy három felől felgyújtotta Lucinicot. Ám az esti szél, mely különben délről szokott Görz felé fújni, megfordult és a gyújtogatókat füstölte ki fészkükből. Mikor az olaszok végre belátták, hogy úgy sem mennek semmire, sőt hogy a városra zúdított gránátjaik sem rémítik meg Görz lakosságát, óriási lőszerpazarlással tüzérséggel igyekeztek legközelebbi rohamukat előkészíteni. Vagy háromszáz ágyusuk tátotta torkát a Görz előtti magaslatokra. A mi veszteségünk mégsem volt jelentős. Szakértők számokkal igazolták nekem, hogy minden sebesültünk fejenként hatezer lírájába került az olaszoknak. A sebesülések legtöbbjét a szerteröpülő sziklaszilánkok okozták. Egy olasz gránát egyik fedezékünkbe vágott és homokkal öntötte el hat tisztünket. Valamennyit éppen ásták ki a a fövenyből. A gránátok legtöbbje a czél előtt hullott le. Mikor az ellenség azt hitte, hogy hadállásunkat megérlelte a roham számára, a 43. és 44. ezredekből álló dandár rohamra indult. Véresfejjel tért vissza. A következő napokon megismétlődött ez a kép : 1500—2000 gránátot lőtt ki az olasz tüzérség mindenik hegyre, de az utána rohamra indult olasz gyalogság mindannyiszor keservesen tapasztalta meg, hogy mily kevéssé rendítette meg a bombázás derék dalmatáinkat. Egy elfogott olasz hadnagy beszélte : — Rettenetes volt. Tulajdon tüzérségünk nagyobb kárt tett bennünk, mint az önöké ! Az egyik rohamkisérlet alkalmával a rohamra ment olasz hadosztály támadás közben takarás mögé vetette magát. Tüzérségünk el volt készülve rá és sok mázsányi vassal takarította ki az ellenség búvóhelyét. Számos halott hátrahagyásával özönlöttek vissza az olaszok. A dalmatáknak összevissza öt halottjába került ez a nap. (Vérsbefuladt olasz rohamok.) A következő napon a Podgora előtti 240-es magaslat ellen indult rohamra az ellenség. Megint háromszáz ágyúja ontotta a mieinkre tüzet. A hegyek megremegtek belé, de a dalmaták szíve nem. 1017 gránátot számláltunk meg egyetlenegy helyen. Mégis csak egy embert öltek meg, kettőt súlyosan sebesítettek meg, hármat könnyen. A június 9-ikére virradó éjjel egy egész dandár támadott. De mint ezen a hegyes fronton mindenütt, nem volt képes kifejlődni a szűk helyen, úgy hogy a nagy tömegnyi katona közül mindössze a második ezred négy első százada léphetett akcióba. A második ezred mögött állt az első ezred, mögötte a bersaglieri zászlóaljak. A mi részünkről egy század népfölkelő védte a rohamot Holub főhadnagy parancsnoksága alatt. A mieink megvárták, mig az ellenség közvetetlenül drótakadályaink elé ért s akkor azután gyilkos gyorstüzelést kezdett ellene. Körner alezredes tüzérsége ugyanakkor az ellenség szárnyát lőtte oldalba. A három mögöttük előretörő rajvonalról űzött olaszok közül azok, akik megálltak, leszöktek a lejtőn, ott azonban tulajdon géppuskáik tüzébe kerültek, mely azután megtizedelte őket. Pánikszerű eszeveszettséggel rohant vissza az egész brigád ... (Lebirhatatlan drótakadályaink.) Egy katonánk, ki az ütközetet végigharczolta, megengedte, hogy naplójából kivegyem ezeket a feljegyzéseket: — A tüzérségek párviadala után jelentést kaptunk, hogy az ellenség hangtávolságnyira közeledett felénk. Esti fél tízig csönd volt. Akkor fölharsant az indiánus üvöltés. »Avanti Savoya ! Abbasso Austria ! Abbasso Dalmazia ! Eciva ! és Corragio !« ordítozták az olaszok. Ugyanakkor ropogni kezdtek a puskák és robbanni az olasz kézigránátok — de fedezékeink előtt. Tizennégy golyó koppant a reflektorhoz, amelyet én igazgattam. El is oltottuk szerencsésen. Parancsra újra meggyújtottam és megvilágítottam a terepet, amely tele volt szánalmasan segítségért rimánkodó sebesülttel. Tíz lépésnyire előttem egy feketefürtös, szép, egészen fiatal hadnagy lógott le felső testével a tüskés drótról, mely lábát is véresre tépte. Egy kézigránátunk érte a szerencsétlent. Ott lehelte ki ifjúi életét szemünk láttára. Az ellenség két helyütt széjjelvágta a tüskés drótot. Egy sebesült olasz főhadnagy segítségül hívta egyik hadnagyunkat és közben megkísérelte, hogy agyonlöjje. Parancsnokunk erre rárivallt e sebesültekre : — Mindnyájatokról gondoskodunk, de addig meg ne mocczanjatok, mert halál fiai vagytok ! Sebesülthordó katonáink ezután a megfenyegetés után zavartalanul elvégezhették izgalmas munkájukat. Mikor másnap reggel kimentem a harcrtérre, az egész terep tele volt elhányt puskával, lőszerrel meg bakancsosal is. Egy csomó eltévedt olasz fehér zászlót lobogtatva közeledett. Mindjárt utána puskatüzet kaptak beteghordóink. A már megásott tömegsír előtt kellett hagynunk egy csomó halott olaszt. Az olaszok vesztesége rengeteg volt. Teljes huszonnégy óra hosszat szállította tizenkét betegszállító gépkocsink és számos szekerünk az olasz sebesülteket. Őrjárataink azzal tértek vissza, hogy az egész erdő tele olasz halottal. AZ UJSÁG Szerda, 1915. junius 30. glüli8SiSS!aeSISiS[iSBSS^iÍI!SiÍli3iS!agGS'£t£gaSL.«tiC£3SES siuEt S3m lZ ÚJSÁG TELEFONSZÁMAI 03Ba iS S3 53£3£3 uS3 61s;13 Szerkesztőség; Kiadóhivatal: József 13—35 József 16-26 és 13-36 Olvasóterem ás \ ,, 1Q fiókkiadóhivatal:1ózsaf 1938 Interurbán külföld és vidék 57. IsaaisflaBPBBaBiBaaBnEaHiaaaciiisBHttSür nK IS3 EJ S3 II SKB