Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-01 / 151. szám

Kedd, 1915. június 1. AZ Ú­JSÁG volna elviselhetetlen terhet és azzal az ígérettel, hogy a mi csapataink sohasem fognak Berlin el­len indulni. Most már minden késő. Ha rengeteg pénzt s nagy területet nem adunk, akkor nem kapunk békét. Az általános védkötelezettség Angliában. Bécs, május 31. Kopenhágában jelentik a Morgenwiek: Lloyd­ Georgenak új minőségé­ben, mint a hadianyagok miniszterének első kormányintézkedése az új kabinetben az volt, hogy elrendelte a katonai szolgálatra alkalmas férfiak összeírását. Ez az első lépés az általá­nos védkötelzettség behozatalára. A németek több mint százszor bombázták Pont-á-Mou­ssont. Genf, május 31. Pont-á-Mousson legutóbbi bombázása, a­mely már több mint századszor meg­ismétlődött, a párisi lapok jelentése szerint tegnap és tegnapelőtt sokkal kevesebb volt, mint eddig bármikor. A legutolsó bombázások rettenetes pusz­títást okoztak emberéletben és vagyonban egy­aránt. Tegnap a németek ágyúi hat embert meg­öltek és tizennégyet megsebesítettek. A tegnap­előtti bombázáskor a halottak száma tizenkettő, a sebesülteké harmincznyolc­ volt. V­righát enni üllőik blokk­ozása. Az angol flotta összes vesztesége. Berlin, május 31. A B. Z. am Mittag írja : Az angol flotta összes vesztesége eddig 9 sorhajó 141.150 tonnatartalommal, 7 pán­­czélos czirkáló 103.000 tonnatartalommal, 8 vé­dett czirkáló 22.320 tonnatartalommal, 6 tor­­pedózuzó, 10 tengeralattjáró és 5 nagyobb segédcirkáló. 400.000 tonna hajóveszteség, Berlin, május 31. A B. Z. am Mittag hiva­talos jelentések alapján kiszámítja, hogy a központi hatalmak ellenségei a tengeri had­járatban máig 400.000 tonna hajóveszteséget szenvedtek. Szenzácziós leleplezés a Lusitaniáról, Zürich, május 31. A St. Gallener Tageblatt-nak írják Newyorkból . Hobson amerikai kongresszus­tag a Lusitania-ügyről a következő feltűnést keltő nyilatkozatot tette : Egy özvegy unokanővérem megjelent a Cunard Line irodájában és jegyet kért a Lusitaniára. A család egy régi barátja, ki az irodában volt alkalmazva, figyelmeztette arra, hogy ne ezt a gőzöst válaszsza, mert egy erre vo­natkozó rendelet jött az angol admiralitástól. Az asszonynak megmondták, hogy ne beszéljen a figyelmeztetésről, mielőtt a Lusitania megérkezik. Ennél a ténynél felmerül a kérdés : Miért nem figyelmeztette a Cunard Line emberiességi okokból a többi utast is, mint az én unokahúgomat ? A­­­helyett hogy a Cunard Line új­értelmű figyelmez­tetést tett volna közzé, még hívta az utasokat a hajójára, közöttük sok előkelő amerikait, a­kiknek halála természetesen megdöbbentette a nemzetet. Miért nem írta elő a Cunard Line a hajónak az Észak-Írország felé vezető biztosabb utat? Miért ment a Lusitania a veszélyes zónában csak tizen­hét csomó sebességgel? Hogy süllyeszthetett egy torpedó egy iyen hajót húsz perc­ alatt? Minden­kinek, a­ki valamit is ért a dologhoz, tudnia kell, hogy itt még valami­ belső dolog is közrejátszott. Miért nem gondoskodtak kellő fedezetről? Miért nem tettek a partnál semmi előkészületet ? Hogy volt lehetséges, hogy nyugodt tengeren, fényes dél­ben annyi emberélet veszett el? Jóllehet ezt a szenzácziós nyilatkozatot a hivatalos laptudósító­­ügynökség tette közzé, a­melyik minden lapnak jár, mégsem közölte egyetlenegy angol nyelvű­ újság sem. Ném­et tengeralattjárók munkája. London, május 31. (Reuters) A Kina Mu­tual Steam Navigation Co. Pingusueb nevű gőzösét, a­mely értékes rakománynyal Batá­­viából útban volt hazafelé, a csatornában két­szer üldözőbe vették tengeralattjárók és grá­nátokkal lövöldözték. A gőzösnek azonban sikerült sértetlenül a plymouthi kikötőbe ér­keznie. A legénység egy embere megsebesült. A Tullochmoor 3520 tonnás gőzöst május 23-án Quessant magasságában, megtorpedózták és elsülyedt. A Dixi nevű franczia hajó, a­mely Brestbe menet Quessantot érintette, magával vitte a Glenlee angol gőzös legénységét, a­mely gőzöst Cardiffból Adenbe menet egy német tengeralattjáró elsülyesztette. Német tengeralattjárók az angol vizeken. ChiaiSO, május 31. A Corriere della Será­­nak jelentik .Londonból, Liverpoolban pénte­ken nagy izgalom uralkodott, mert az Argyill­­shire nevű tízezer tonnás gőzös drótnélküli táv­iratban segítséget kért. A gőzös később beér­kezett a kikötőbe és a kapitány elmondta, hogy majdnem a le­kötő bejáratáig üldözte egy német tengeralattjáró és csak a hajó nagy gyorsasá­gának és a legénység lélekjelenlétének köszön­hető, hogy a hajónak sikerült megmenekülnie. A Badeby nevű kisebb gőzöst azonban a Scilly­­-szigetek közelében egy német tengeralattjáró elsülyesztette, de előzőleg elegendő időt adott az utasoknak és a legénységnek, hogy a mentő­csónakokban elhelyezkedhessenek. A Nebraskát angolok sülyesztették el Zürich, május 31. A Post-nak jelentik Amster­damból . Megbízható forrásból jön a hir, hogy a Nebraska amerikai kereskedelmi gőzöst nem német, hanem angol tengeralattjáró naszád torpedózta meg. Jajin Jasids. — Síremlékének leleplezése alkalmából. — Irta Szilágyi Géza. I. Ennek a költőnek — nem tekintélyt sugá­roztatok érdemrendül viselte, hanem kintatást és önkinzást jelképező rabság-bélyegként nyögte a költő czimét — legszivbelibb ügye volt a halhatatlanság. Nemcsak hogy sokszor emlegette, — olykor a szavaknak már fájdal­masan kéjes nászba párosításával — hanem akko­r is, a­mikor, teszem, talán éppen szivart vásárolt, vagy más, túlontúl emberi cseleke­deteknek szabadjára bocsátotta testét, mindig és mindenütt, duzzadó ütőerének rakonczát­­lan lüktetésében, sű­rű vérének fenyegető zú­gásában, szilaj agyának szeszélyes párállásá­­­­ban érezte, mindennél lélekrengetőbben érezte a halhatatlanságra való örök vágyat. Az embereknek — a tőle az elkülönödés­­ keserves hangsúlyával »többi embereknek« bé­­­lyegezetteknek — társaságában idegenül és értetlenül gyötrődött. Az egyben imádott és rettegett természetben a ránehezedő meg­fej­thetetlen kérdések súlya alatt görnyedezett.­­A szerelemben nem hogy szenvedést ölő gyó­­­gyítószert, hanem még pillanatnyi felejtező­s kábítást se talált. De mindenért, a­mit végzete megtagadott­­tőle, hogy véges tudásának szárny­ain, bármily­­ vadul verdeste is őket, el nem juthatott az­­.igazság Ultima Thulese-ig, hogy kincsek ra­gyogásával, a melyekre dühödt jogot tartott, [i nem vakíthatta lelkét, hogy a kortársak má­­r moros&p alázatos hódolatától, a melyre szent nagyzásában mindenkinél érdemesebbé bál­ványozta magát, nem szédülhetett a meg­­istenülés kéjébe, hogy még a paradicsomból kiűzött mezit­en Ádám gyönyöreiből, a hús­nak angyalok­ irigyelte legüdvözítőbb görcsé­ből is csak fanyar szurrogátumok jutottak neki, minden elmaradtért és elmulasztottért, minden elvettért és elvesztettért, minden lemondásért és nélkülözésért, minden vereségért és vissza­vonulásért a halhatatlanságba beleszilasodott és minden életbeli kudarcztól még unalmosabbá keményedő, még fanatikusabbá tüzesedő hité­vel vigasztalódott. S ezzel a hittel — az örök­lét hitével — átkozódott az elmúlás iszony­tató gondolata ellen. A legnagyobb szerencse, hogy ennek a hitnek­­a hívői nem katasztrófásodhatnak bele oly helyzetbe, a­mely összebombázza hitük dómját. Vaj­da ezernyolczszázkilenczvenhétben hunyta le szemét, a halál tizennyolcz esztendő­vel ezelőtt takarta le a világnak ezt a párat­lan tükrét. Azontúl Vajda Jánosnak, hál’ Istennek, nincsen többé módjában, hogy ellen­őrizze : leglelkének, verseinek miképpen kez­dődött meg a halhatatlansága. Mert ha ez az ellenőrzés lehetséges volna, az élő Vajda János lelkét kerékbetörő kínszenvedése még a síron túl is folytatódnék. Az élő költőt nem túlságosan sokan ol­vasták, a halott költő még az élő által nagy­­nehezen meghódított lelki tartományok egy­­részéből is szégyenszemre volt kénytelen visz­­szavonulni. A­kik valaha megbecsülték, tisz­teletük azóta áhítattá bensőségeskedett. De kevesen voltak, kis elitecsapatjuk meg nem szaporodott, sőt talán meg is tizedelődött. A régi hívek egyre fogynak, az újak még arra sincsenek elegen, hogy a régiek természetes megcsökkenését helyreszaporítsák. Vajda János, de jó, hogy nem marhat már beléd az a tudat, hogy halálod sem vitt közelebb halhatatlanságodhoz. Tizennyolcz esz­tendő után, most vasárnap, a kerepesi­ teme­­tőben, végre jellemzetes síremlékhez segített régi hívek megható kegyelete, de a holtod óta felserdült új nemzedék legnagyobb részét ez a síremlék már alig emlékezteti valamire. És újabb tizennyolcz esztendő múlva hány em­bernek leszel majd több félig-meddig ismerősen csengő névnél és — hála az iskolának! — egynéhány élettől át nem vérzett lélektelen adatnál ! Magyar költői halhatatlanságnak, a nevét legjobban megcsúfoló halhatatlanságnak meg­­tiprott részese­te, igazán halhatatlan csak az a magányosság, a melynek közepette életed el­­kárhozott : ime halálodban is körülötted, mű­veid körül ez sivatagosodik. II. A legmélyebbre bukó és a legmagasabbra szárnyaló verseknek költője : poklok legalját éppen úgy meg tudta járni — a tépelődés forró poklait — mint extázisoknak — a gondolko­dás legvékonyabb levegőjű extázisainak — jéghideg mennyeit. Bölcseleti költeményei a legforgószelesebb poémák közül valók,­ a rég­­i fő okok ádáz problémái körül lihegő dervis­­tánczok. Gondolkodása, a mely elkeseredett kérdéseket látít kérdések nyomába, számumos szenvedélyességü. Nietzsche kalapácsosai filo­zofált, Vajda szinte koponyát széj­jelrepesztő­­ vérnyomással. Legelvontabb verseiben is, a­melyekben a lét s a nemlét, a múlandóság és­ az örökkévalóság, Medugaképű titkaival, ném­i 5 A Dardanellák ostroma. A szövetségesek kudarczai a Dardanel­­láknak. Konstantinápoly, május 31 . A Mali táv­irati ügynökség jelenti : A Dardanella-fronton Ari Burnu mellett az ellenség hasztalan fára­dozott, hogy minket megakadályozzon abban, hogy az ő c­entrumában fekvő elsánczolásokat, a­melyeket mi elfoglaltunk, meg is erősítsük. Séd­il Bahrnál szemlátomást azzal van elfog­lalva az ellenség, hogy kitömje azokat a rése­ket, a­melyeket a május 23-iki ütközetekben szenvedett. Anatóliai ütegeink a tengerszoros mellett tegnap hatásosan ágyúzták az ellensé­ges csapatokat Séd­il Bahrnál. A front többi részén nem fordult elő jelentősebb esemény. Zátonyra futott franczia torpedónaszád. Konstantinápoly, május 31. Egy franczia torpedónaszád, a­mely a szmirnai vilajet partvidékén a kus­adassii kikötő előtt meg­figyeléseket végzett, tegnap a Jülandsi fok kö­zelében zátonyra futott. Az angolok a Perzsa-öböl partján. London, május 31. A Times legutóbbi számá­ig a vezérczikke így végződik: Helyzetünk a Perzsa-öbölben jó, de nem nagyon jó. A törökökre

Next