Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-01 / 151. szám
Kedd, 1915. június 1. AZ ÚJSÁG volna elviselhetetlen terhet és azzal az ígérettel, hogy a mi csapataink sohasem fognak Berlin ellen indulni. Most már minden késő. Ha rengeteg pénzt s nagy területet nem adunk, akkor nem kapunk békét. Az általános védkötelezettség Angliában. Bécs, május 31. Kopenhágában jelentik a Morgenwiek: Lloyd Georgenak új minőségében, mint a hadianyagok miniszterének első kormányintézkedése az új kabinetben az volt, hogy elrendelte a katonai szolgálatra alkalmas férfiak összeírását. Ez az első lépés az általános védkötelzettség behozatalára. A németek több mint százszor bombázták Pont-á-Moussont. Genf, május 31. Pont-á-Mousson legutóbbi bombázása, amely már több mint századszor megismétlődött, a párisi lapok jelentése szerint tegnap és tegnapelőtt sokkal kevesebb volt, mint eddig bármikor. A legutolsó bombázások rettenetes pusztítást okoztak emberéletben és vagyonban egyaránt. Tegnap a németek ágyúi hat embert megöltek és tizennégyet megsebesítettek. A tegnapelőtti bombázáskor a halottak száma tizenkettő, a sebesülteké harmincznyolc volt. Vrighát enni üllőik blokkozása. Az angol flotta összes vesztesége. Berlin, május 31. A B. Z. am Mittag írja : Az angol flotta összes vesztesége eddig 9 sorhajó 141.150 tonnatartalommal, 7 pánczélos czirkáló 103.000 tonnatartalommal, 8 védett czirkáló 22.320 tonnatartalommal, 6 torpedózuzó, 10 tengeralattjáró és 5 nagyobb segédcirkáló. 400.000 tonna hajóveszteség, Berlin, május 31. A B. Z. am Mittag hivatalos jelentések alapján kiszámítja, hogy a központi hatalmak ellenségei a tengeri hadjáratban máig 400.000 tonna hajóveszteséget szenvedtek. Szenzácziós leleplezés a Lusitaniáról, Zürich, május 31. A St. Gallener Tageblatt-nak írják Newyorkból . Hobson amerikai kongresszustag a Lusitania-ügyről a következő feltűnést keltő nyilatkozatot tette : Egy özvegy unokanővérem megjelent a Cunard Line irodájában és jegyet kért a Lusitaniára. A család egy régi barátja, ki az irodában volt alkalmazva, figyelmeztette arra, hogy ne ezt a gőzöst válaszsza, mert egy erre vonatkozó rendelet jött az angol admiralitástól. Az asszonynak megmondták, hogy ne beszéljen a figyelmeztetésről, mielőtt a Lusitania megérkezik. Ennél a ténynél felmerül a kérdés : Miért nem figyelmeztette a Cunard Line emberiességi okokból a többi utast is, mint az én unokahúgomat ? Ahelyett hogy a Cunard Line újértelmű figyelmeztetést tett volna közzé, még hívta az utasokat a hajójára, közöttük sok előkelő amerikait, akiknek halála természetesen megdöbbentette a nemzetet. Miért nem írta elő a Cunard Line a hajónak az Észak-Írország felé vezető biztosabb utat? Miért ment a Lusitania a veszélyes zónában csak tizenhét csomó sebességgel? Hogy süllyeszthetett egy torpedó egy iyen hajót húsz perc alatt? Mindenkinek, aki valamit is ért a dologhoz, tudnia kell, hogy itt még valami belső dolog is közrejátszott. Miért nem gondoskodtak kellő fedezetről? Miért nem tettek a partnál semmi előkészületet ? Hogy volt lehetséges, hogy nyugodt tengeren, fényes délben annyi emberélet veszett el? Jóllehet ezt a szenzácziós nyilatkozatot a hivatalos laptudósítóügynökség tette közzé, amelyik minden lapnak jár, mégsem közölte egyetlenegy angol nyelvű újság sem. Német tengeralattjárók munkája. London, május 31. (Reuters) A Kina Mutual Steam Navigation Co. Pingusueb nevű gőzösét, amely értékes rakománynyal Batáviából útban volt hazafelé, a csatornában kétszer üldözőbe vették tengeralattjárók és gránátokkal lövöldözték. A gőzösnek azonban sikerült sértetlenül a plymouthi kikötőbe érkeznie. A legénység egy embere megsebesült. A Tullochmoor 3520 tonnás gőzöst május 23-án Quessant magasságában, megtorpedózták és elsülyedt. A Dixi nevű franczia hajó, amely Brestbe menet Quessantot érintette, magával vitte a Glenlee angol gőzös legénységét, amely gőzöst Cardiffból Adenbe menet egy német tengeralattjáró elsülyesztette. Német tengeralattjárók az angol vizeken. ChiaiSO, május 31. A Corriere della Serának jelentik .Londonból, Liverpoolban pénteken nagy izgalom uralkodott, mert az Argyillshire nevű tízezer tonnás gőzös drótnélküli táviratban segítséget kért. A gőzös később beérkezett a kikötőbe és a kapitány elmondta, hogy majdnem a lekötő bejáratáig üldözte egy német tengeralattjáró és csak a hajó nagy gyorsaságának és a legénység lélekjelenlétének köszönhető, hogy a hajónak sikerült megmenekülnie. A Badeby nevű kisebb gőzöst azonban a Scilly-szigetek közelében egy német tengeralattjáró elsülyesztette, de előzőleg elegendő időt adott az utasoknak és a legénységnek, hogy a mentőcsónakokban elhelyezkedhessenek. A Nebraskát angolok sülyesztették el Zürich, május 31. A Post-nak jelentik Amsterdamból . Megbízható forrásból jön a hir, hogy a Nebraska amerikai kereskedelmi gőzöst nem német, hanem angol tengeralattjáró naszád torpedózta meg. Jajin Jasids. — Síremlékének leleplezése alkalmából. — Irta Szilágyi Géza. I. Ennek a költőnek — nem tekintélyt sugároztatok érdemrendül viselte, hanem kintatást és önkinzást jelképező rabság-bélyegként nyögte a költő czimét — legszivbelibb ügye volt a halhatatlanság. Nemcsak hogy sokszor emlegette, — olykor a szavaknak már fájdalmasan kéjes nászba párosításával — hanem akkor is, amikor, teszem, talán éppen szivart vásárolt, vagy más, túlontúl emberi cselekedeteknek szabadjára bocsátotta testét, mindig és mindenütt, duzzadó ütőerének rakonczátlan lüktetésében, sűrű vérének fenyegető zúgásában, szilaj agyának szeszélyes párállásában érezte, mindennél lélekrengetőbben érezte a halhatatlanságra való örök vágyat. Az embereknek — a tőle az elkülönödés keserves hangsúlyával »többi embereknek« bélyegezetteknek — társaságában idegenül és értetlenül gyötrődött. Az egyben imádott és rettegett természetben a ránehezedő megfejthetetlen kérdések súlya alatt görnyedezett.A szerelemben nem hogy szenvedést ölő gyógyítószert, hanem még pillanatnyi felejtezős kábítást se talált. De mindenért, amit végzete megtagadotttőle, hogy véges tudásának szárnyain, bármily vadul verdeste is őket, el nem juthatott az.igazság Ultima Thulese-ig, hogy kincsek ragyogásával, a melyekre dühödt jogot tartott, [i nem vakíthatta lelkét, hogy a kortársak már moros&p alázatos hódolatától, a melyre szent nagyzásában mindenkinél érdemesebbé bálványozta magát, nem szédülhetett a megistenülés kéjébe, hogy még a paradicsomból kiűzött meziten Ádám gyönyöreiből, a húsnak angyalok irigyelte legüdvözítőbb görcséből is csak fanyar szurrogátumok jutottak neki, minden elmaradtért és elmulasztottért, minden elvettért és elvesztettért, minden lemondásért és nélkülözésért, minden vereségért és visszavonulásért a halhatatlanságba beleszilasodott és minden életbeli kudarcztól még unalmosabbá keményedő, még fanatikusabbá tüzesedő hitével vigasztalódott. S ezzel a hittel — az öröklét hitével — átkozódott az elmúlás iszonytató gondolata ellen. A legnagyobb szerencse, hogy ennek a hitneka hívői nem katasztrófásodhatnak bele oly helyzetbe, amely összebombázza hitük dómját. Vajda ezernyolczszázkilenczvenhétben hunyta le szemét, a halál tizennyolcz esztendővel ezelőtt takarta le a világnak ezt a páratlan tükrét. Azontúl Vajda Jánosnak, hál’ Istennek, nincsen többé módjában, hogy ellenőrizze : leglelkének, verseinek miképpen kezdődött meg a halhatatlansága. Mert ha ez az ellenőrzés lehetséges volna, az élő Vajda János lelkét kerékbetörő kínszenvedése még a síron túl is folytatódnék. Az élő költőt nem túlságosan sokan olvasták, a halott költő még az élő által nagynehezen meghódított lelki tartományok egyrészéből is szégyenszemre volt kénytelen viszszavonulni. Akik valaha megbecsülték, tiszteletük azóta áhítattá bensőségeskedett. De kevesen voltak, kis elitecsapatjuk meg nem szaporodott, sőt talán meg is tizedelődött. A régi hívek egyre fogynak, az újak még arra sincsenek elegen, hogy a régiek természetes megcsökkenését helyreszaporítsák. Vajda János, de jó, hogy nem marhat már beléd az a tudat, hogy halálod sem vitt közelebb halhatatlanságodhoz. Tizennyolcz esztendő után, most vasárnap, a kerepesi temetőben, végre jellemzetes síremlékhez segített régi hívek megható kegyelete, de a holtod óta felserdült új nemzedék legnagyobb részét ez a síremlék már alig emlékezteti valamire. És újabb tizennyolcz esztendő múlva hány embernek leszel majd több félig-meddig ismerősen csengő névnél és — hála az iskolának! — egynéhány élettől át nem vérzett lélektelen adatnál ! Magyar költői halhatatlanságnak, a nevét legjobban megcsúfoló halhatatlanságnak megtiprott részesete, igazán halhatatlan csak az a magányosság, a melynek közepette életed elkárhozott : ime halálodban is körülötted, műveid körül ez sivatagosodik. II. A legmélyebbre bukó és a legmagasabbra szárnyaló verseknek költője : poklok legalját éppen úgy meg tudta járni — a tépelődés forró poklait — mint extázisoknak — a gondolkodás legvékonyabb levegőjű extázisainak — jéghideg mennyeit. Bölcseleti költeményei a legforgószelesebb poémák közül valók, a régi fő okok ádáz problémái körül lihegő dervistánczok. Gondolkodása, a mely elkeseredett kérdéseket látít kérdések nyomába, számumos szenvedélyességü. Nietzsche kalapácsosai filozofált, Vajda szinte koponyát széjjelrepesztő vérnyomással. Legelvontabb verseiben is, amelyekben a lét s a nemlét, a múlandóság és az örökkévalóság, Medugaképű titkaival, némi 5 A Dardanellák ostroma. A szövetségesek kudarczai a Dardanelláknak. Konstantinápoly, május 31 . A Mali távirati ügynökség jelenti : A Dardanella-fronton Ari Burnu mellett az ellenség hasztalan fáradozott, hogy minket megakadályozzon abban, hogy az ő centrumában fekvő elsánczolásokat, amelyeket mi elfoglaltunk, meg is erősítsük. Sédil Bahrnál szemlátomást azzal van elfoglalva az ellenség, hogy kitömje azokat a réseket, amelyeket a május 23-iki ütközetekben szenvedett. Anatóliai ütegeink a tengerszoros mellett tegnap hatásosan ágyúzták az ellenséges csapatokat Sédil Bahrnál. A front többi részén nem fordult elő jelentősebb esemény. Zátonyra futott franczia torpedónaszád. Konstantinápoly, május 31. Egy franczia torpedónaszád, amely a szmirnai vilajet partvidékén a kusadassii kikötő előtt megfigyeléseket végzett, tegnap a Jülandsi fok közelében zátonyra futott. Az angolok a Perzsa-öböl partján. London, május 31. A Times legutóbbi számáig a vezérczikke így végződik: Helyzetünk a Perzsa-öbölben jó, de nem nagyon jó. A törökökre