Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)

1915-06-24 / 174. szám

Csütörtök, 1915. jrmvus 24. AZ ÚJSÁG a lépéseket az angol kormánynál, hogy az angol koronatanács dekrétumát, a­mennyiben Né­metországgal szomszédos semleges területre szánt amerikai kivitelről van szó, felfüggesz­­szék. Az angolok elfogták Dernburg hajóját. Frankfurt, junius 23. Bergenből táviratoztak a Frankfurter Zeitung-nak . A Bergensfjord gőzöst, a­melyen Dernburg volt államtitkár Kirkwall felé utazott, hogy hazatérjen, feltartóztatták és Skót­­ország északi partján az Orkney-szigetek egyikére vitték. Köztudomású, hogy mikor Dernburg haza akart utazni, a washingtoni kormány biztosította őt, hogy nem lesz bántódása, mert az angol kor­mány szabad utat ígért. Ha bebizonyosodik, hogy Dernburgot a hajóval együtt angol kikötőbe vit­ték, akkor a brit kormánynak e miatt az Egyesült­ Államokkal fog meggyűlni a baja. Stockholm, junius 23. Az angolok a Bergens­ fjord nevű svéd gőzöst, a­mely Newyorkból jött, Kirkwallba vitték. A Bergensfjord utasai között volt Dernburg is. Személyszállító hajó, mely búvárhajót üldöz. London, június 23. A lapok jelentése szerint az Anchor hajóstársaság Cameronia nevű gőzöse, mely vasárnap érkezett meg Newyorkból Liver­poolba, útközben találkozott egy tengeralattjáró­val, mely megtámadta. A gőzös, mely teljes sebes­séggel haladt, nem térhetett ki a tengeralattjáró elől. A Cameronia kísérletet tett, hogy a búvár­­hajónak nekimenjen. Az elsülyedt és többé nem merült fel. A Cameronián több tekintélyes ame­rikai utazott, a­kik ezen esetről jelentést tettek az amerikai nagykövetnek. Megtorpedózott angol gőzös. London, június 23. (Reuters) A Lloyd­­ügynökség jelenti Fraserbourghból (Aberdeen grófság) . A Montrealból Leith felé haladó Caris­­brook nevű angol gőzöst egy német tenger­alattjáró naszád Cinnairds Head táján el­­sülyesztette. A hajó legénysége Fraserbourghba érkezett. A balkáni államok és a bábom. A szerbek Durazzóba értek. Berlin, június 23. A Taegliche Rundschau jelentése szerint a szerbek Durazzóba értek. Esszad pasa Olaszországba menekült. A mon­­tenegróiak állítólag elfoglalták a Tarabos ma­gaslatait. Egy másik hadoszlop útban van Szkutari felé. Görögország a kamarai választások ellen. Athén, június 23. A görög sajtó jóformán, kizárólag a kamarai választások következté­ben előállott helyzettel és Venizelosz jövő terveivel foglalkozik. Az Athenas azt írja, hogy a Venizelosz-pártiak több ége még nem jelenti azt, hogy Venizelosz ismét hatalomhoz jut. Venizelosz a világháború vége előtt nem foglalja el előbbeni állását, mert ez részvétel volna a háborúban és a hadseregnek a királyi főparancsnok nélkül való felvonulását jelentené, a­ki most még nincs abban a helyzetben, hogy seregének élére áll­hasson. A görögök — írja a lap — belátták, hogy az igazi ellenség Olasz­ország, a négyes szövetségnek az Olaszországa, a­mely Dodekát annektálni akarja. Ha azonban a consulja szem előtt tartja a Dodeka meg­szállását, úgy gazda nélkül számol. A görög nép sohasem viselhet el olasz igát. Athén, június 23. Konstantin király Venize­­loszt kihallgatásra rendelte. Az orvosok véleménye szerint Venizelosz pénteken már megjelenhetik a király előtt. Kié Maczedónia? Nis, június 23. Vasárnap koronat­anács volt Sándor trónörökös elnöklésével, melyen Pasics előterjesztette az entente-hatalmak kívánságát, hogy Szerbia engedje át Maczedóniát Bulgáriának. Hosszú, izgalmas vita után a koronatanács el­vetette az ajánlatot, mint teljesen feleslegeset , mert Szerbia és Görögország kölcsönösen megegyeztek egymással, hogy semmi szín alatt sem engednek át területet Bulgáriának, más támad­ássa­l keleti irányba űzték vissza sikeresen az ellenséges erős jobbszárnyat erről a vidékről. Tegnapelőtt csapataink támadásaik során fontos ellenséges állásokat vettek el és sok zsákmányt ejtettek. A legutóbbi időben ejtett foglyok beszélik, hogy az oroszok már az 50 éves férfiakat sorozzák be és Berdan­­fegyverekkel fegyverzik föl katonáikat, és hogy az újonnan besorozott újonczok épp úgy, mint a lakosság, több helyen föllázadt a háború ellen. A Dardanella-arczvonalon az ellenség nagy kaliberű ágyúival és a legújabban kapott erősítésekkel több támadást intézett június 21-ikén Szed­il Bahr melletti déli csapatunk ellen, de a támadások, a­melyek éjfélig tartot­tak, ezúttal is teljesen meghiúsultak. Az ellen­séget igen véres veszteségei mellett visszavertük és régi állásaiba űztük vissza. Június 20-ikán az Ari Burnutól északra álló hadcsoportunk ütegeinek egyike hatásos tüzelésével két nagy ellenséges szállítógőzöst megrongált. A gőzö­­sök, a­melyek e vidék vizein czirkáltak, kénytelenek voltak visszavonulni. Június 21-én, tüzérségünk teljesen elpusztított egy ütegállást, a­melyet az ellenség éppen be akart rendezni. A többi hadszíntérről nincs fontosabb jelenteni való. Egy görög sziget bombázása, Konstantinápoly, június 23. Magánjelen­tések szerint tegnapelőtt reggel egy franczia czirkáló bombázást indított a kisázsiai part­vidék közelében fekvő és görög okkupáczió alatt álló Castellerico sziget ellen. A czirkáló körülbelül húsz lövést tett a szigeten lévő klastrom felé. A Dardanellák ostroma. Hivatalos török jelentés. Konstantinápoly, június 23. (Milli ügynök­ség.) A főhadiszállás közli : A kaukázusi fron­ton az Olty irányában operáló csapataink szá­­ z vonalon kerülhet összeütközésre sor. Tizenkét hadosztálya gondtalanul, menetalakzatban lépte át virradatkor a Mine­sót, s napfölkelte után letelepült, hogy dalolva megreggelizzék. így érte őket egész váratlanul a déli had­sereg heves támadása úgy a halom­koszorúban, a Monte Vento s a Monte Croce felől, mint lenn a síkon, Villafranca körül. Elhatározó hatású volt főleg az a huszár- és dzsidás-roham, mely az osztrák balszárny széléről zúdult Villafranca előtt az olasz jobb­­szárny három hadosztályára, vagyis a Della Rocca-féle hadtestre. A sorgyalogság s a ber-­­aglierik riadtan formáltak négyszögeket, egy ilyenbe húzódott meg Umberto trónörökös és Amadé kir. herczeg is. Lovasságunk legázolt négy-öt ily négyszöget, aztán körülvágtatott az egész olasz táboron, s jól megtizedelve, de szoros rendben tért vissza a harczvonalba. Az olaszokat e nagyszerű sokk valósággal megrendítette. Della Rocca a magas gabna­­vetés , a gyümölcsfák lombos sorai miatt át­tekinthetetlen sík terepen nem látta, hogy a bátor támadás honnét jött, s hogyan végződött. Fogalmai szerint e roham mögött az ellenhad zöme vonulhat föl, s az majd az ő hadtestét fogja megtámadni. Azért hadosztályait ké­szenlétbe állíttatta, úgy várta nagy kitartással az ellenzőm lökését reggeltől estig. A dombvidéken e közben csakugyan meg­jelent déli hadseregünk tizenkét dandára, s az olasz hadosztályokat ott ütközet-alakulásra kényszerítette. De a rend már ekkor meg­ingott az olasz seregben, s a fővezérlet össze­vissza kapkodott. Az első vonalban álló had­osztályok nem sokáig bírták ki ágyúink gránát­­tüzét és bakáink szuronyrohamát; nemcsak­­futva hátráltak meg, hanem hanyat-homlok a hidakhoz törtettek s végképp otthagyták a csatatért. Hiába sürgette Lamarmora a többi had­osztályt ellentámadásra. Csak néhány volt kéz­nél, a többi későn jött, vagy meg se érkezhetett aznap. Hiába parancsolt írásban, majd rimán­­kodott személyesen Della Roccá­nak az ide-oda száguldó Lamarmora, hogy küldjön segít­séget. Della Rocca, az olasz trónörökös biztos­ságára való hivatkozással, megtagadta a succursust. »Jaj nekem, nyomorultnak­­« — ordított fel sírva Lamarmora, s elvágtatott a még messze járó tartalék keresésére. II. Viktor Ermund pedig ezalatt Goitónál a Mincso vizében nyugodt bonhomiával megfürdött. . . Az olaszok a dombvidéken egyre több tért vesztettek. A Monte Crocéról a Monte Belvederé­ re szorultak fel ; utolsó hadállásuk Custoza falu körül volt. Itt félkörben fejlődtek ki ellenük tartalék­ dandáraink, s erős ágyúzás után háromfeléi rohanták meg őket. Az alkonyest már bomlásban s menekülőben látta az olasz főhad romjait. Della Rocca mindezt végignézte Villa­francából, s mikor látta az általános takarodást, ő is hátrálót fuvatott. Ugyanazt tette másnap Cialdini a Po mögött, mihelyt a custozai csatá­ról és Lamarmora vereségéről értesült. Csak jöjjenek nagy csatájukkal az olaszok megint. Jól ismerjük mi egymást. S ha nekik június 24-ére Solferino, San Martino és Custoza után újabb vereség kell, — hát azt is meg­kaphatják. ’ ‘ A háború egy kcs­ord. A spanyol kormány lemondása. Paris, június 23. A Havas-ügynökség je­lenti Madridból. A Dato kabinet beadta le­mondását, mert a kölcsön ügye nem sikerült. Madrid, június 23. (Havas.) A tegnapi minisztertanács után Dato miniszterelnök be­jelentette, hogy a pénzügyminiszter maga­tartása következtében a kormány elhatározta lemondását. Dato valószínűleg La Granjába megy, hogy­ a korm­á­ny lemondását bejelentse a királynak. Politikai körök nézete szerint a király valószínűleg Datót fogja megbízni az új kormány megalakításával. A közösség és a háború. Munkában a jótékonyság. A fővárosban. Szinielőadás. A napközi otthon és a sebesült katonák javára 1915. évi június 27-én és 29-én este 7 órakor a kongregácziós otthon nagytermében (VIII., Horánszky­ utcza 20.) szinielőadást tartanak. Jótékonyczélú hangverseny. Dalnoki Piroska hegedű­­művésznő e hó 27-én, délelőtt 11 órakor hangversenyt rendez az újpesti városháza dísztermében. Belépődíj nem lesz, ellenben jótékony adományokat kérnek a közönség­től a budapesti hadtest harcrtéren lévő katonái számára. Hangverseny a kupolacsarnokban. A június 29-én bezáruló egészségügyi kiállítási záróünnepélyt szomba­ton, június 26-án tartják az országháza kupolacsarnoká­ban a következő műsorral: 1. a) Mihalovich : Magyar ki­rályhimnusz, b) Mozart: Age verum. Vegyes karok zon­gora és orgonakisérettel. 2. Ünnepi beszéd, tartja Várady L. Árpád kalocsai érsek. 3. a) Schubert-Wilhelmy: Ava Maria. Hegedűn előadja Kerékjártó Duczi, b) Schubert: 23. zsoltár. Női kar.. 4. Bach: Ária a Máté-passzióból. Énekszólam K. Durigó Ilona. Hegedüszólam Kerékjártó Duczi. 5. Záróbeszéd, tartja Lukács György kiállítási elnök. 6. Beethoven : Die Kiie Gottes. Vegyes kar. Zon­­gorakiséret Szécsi Pálné. Orgonakiséret Pichler Elemér A hangverseny jövedelmét a hadirokkantak javára for­­dítják. A jegyeket a kiállítási pénztár és Rózsavölgyi és Isa zeneműkereskedése árusítja. A vidéken. Hadiárvák és rokkantak gyógyintézete Lipikfürdőn. A Trenenbergi Basseuli birodalmi bárói család tanácsa Lipikfürdőben Breitwieser Henrik dr. fürdőorvos vezetése alatt a katonák gyógykezelésre szoruló gyermekei, vala­mint a rokkant katonák részére fürdőotthont létesített, a­melyben a gyógykezelésre utaltak az önköltségek meg­­térítése­ mellett (ez idő szerint 3 korona 25 fillér naponként és fejenként) lakást, ápolást és élelmezést nyernek. A ren­delkezésre álló helyhez képest más vagyontalanokat is felvesznek. A fürdőigazgatóság felkéri az egyesületek, hadsegélyzőintézetek vezetőit, a­kik védenczeiknek a lipiki termális kúrát biztosítani óhajtják, hogy ezt az alapítvány központi gondnokával, Vajda Mihálylyal­­ (Budapest, IX., Üllői­ út 121. szám, vagy pedig a gyermek-­­ otthon vezetőségével (Lipik,­­ Villa Domisljen) közölni szíveskedjenek.

Next