Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-26 / 176. szám
8 A montenegróiak Szkutariban, London, június 25. A Giornale d’Italia jelenti Szkutariból: Vukotics tábornok a montenegrói hadsereg élén június 22-ikén érkezett Szkutari keleti kapui elé, magához hivatta a polgármestert és közölte vele, hogy a montenegróellenes törzseket a mediai kikötőben történt rablásban való részvételük miatt meg fogja büntetni. A Piisnik nevű montenegrói vontatógőzös a montenegrói kikötőben horgonyzó egyik osztrák bárkát, melyen 4000 méter mázsa szén volt és az osztrák Lloyd tulajdonát képező két bárkát lefoglalta és elvonszolta. Háb®ni a tangeren és a Elsüllyesztett angol gőzösök. London, június 25. (Reuters) Cullercoatsba a Lama gőzösről ma a következő tudósítás érkezett : Éppen most vettük fel a peterheadi Quietwaer és az aberdeeni Viceroy motoros halászgőzösök legénységét. Mind a két gőzös tegnap este a shetlandi szigeteknél, huszonöt mértföldnyire Skerrestől keletre, elsülyedt. A legénység jelentette, hogy egyidejűleg még más öt motoros halászgőzös is elsülyedt. Wilson pihenője, Newyork, június 25. Wilson elnök ma két heti tartózkodásra Newhampshirebe utazik. Ezen idő alatt a nemzetközi kérdések szünetelnek. Az Angliához intézendő jegyzék ügye csak Wilson visszaérkezése után nyer elintézést. Dernburg Bergenben, Krisztiánia, június 25. Bergeni távirat szerint Dernburg nyug. államtitkár a Bergensfjord gőzösön, amelyet az angolok átvizsgálásra Kirkwallba vittek, tegnap este Bergenbe érkezett. Dernburg a nála jelentkezett újságírók előtt nem volt hajlandó nyilatkozni. Angol memorandum az Egyesült Államokhoz. London, június 24. (Reuters) Az angolok az Egyesült Államoknak memorandumot nyújtottak át, amely ugyan nem tartalmazza a választ az Egyesült Államoknak a hadisugáruról szóló jegyzékére, de részletesen felsorolja azokat a lépéseket, amelyeket Anglia tett annak érdekében, hogy a semleges kereskedelemre a Németországgal való kereskedelem korlátozásából előálló károk a lehetőség szerint csökkentessenek. A memorandum sok új engedményt sorol fel, amelyeket Anglia különösen Amerikának koncredál. Anglia az amerikai importőröknek javára meghosszabbítja a határidőt azoknak az áruknak Németországból való elszállítására, amelyekre vonatkozólag márczius elseje előtt jött létre szerződés. Új határidőt az angol memorandum nem jelöl meg ; megemlíti a memorandum, hogy az egyes eseteket egyénileg fogja kezelni. Megtorpedózott norvég gőzös: Bergen, június 25. A Nova nevű norvég gőzös ma a Trauma norvég gőzös legénységével ideérkezett. A Traumát, amely Archangelskből faszállítmánynyal útban volt London felé, a Shetland-szigetek közelében megtorpedózták és felgyújtották. A legénységgel a németek igen udvariasan bántak. A mentőcsónakot, amely a legénységet vitte, a láthatáron feltűnő Nova gőzöshöz vitték. A Trauma 1557 bruttó tonnásnak volt lajstromozva. Belgák és németek Afrikában. Havre, június 25. (Havas.) A belga gyarmatügyi miniszter Belga-Kongóból hírt kapott, hogy Kissigniest (Német-Kelet-Afrika) belga csapat megszállotta. Botha hódításai. Pretória, junius 25. Hivatalos jelentés szerint Botha tábornok Kalkfeldet megszállta. A Dardanellák ostroma. Hivatalos török jelentés. Konstantinápoly, junius 25. (Milli-ügynökség.) A főhadiszállás közli : A kaukázusi arczvonalon Kale Boghaz közelében egyik csa patunk, amely az ellenséges utóvédet szorongatta, június 23-án reggel ellentámadással visszaverte az ellenség támadását és arra kényszerítette az ellenséget, hogy Kale Boghaz irányában visszavonuljon. A Dardanella-fronton tegnap Sédil Bahr és Ari Burnu mellett megszakításokkal gyöngébb tüzérségi és gyalogsági harcz volt. A többi hadszíntéren a helyzet változatlan. AZ XJJBÁG Szombat, 1915. jurum 26. A közönsál és a hátsóm. Munkában a jótékonyság. A fővárosban. Hangverseny a kupolacsarnokban. Az egészségügyi kiállítást Péter és Pál napján, június 29-én végleg bezárják. A záróünnepélyt azonban már ma, szombaton, június 26-án tartják meg az országháza kupolacsarnokában. Az ez alkalomra összeállított műsor a következő : 1. a) Mihalovich : Magyar király-himnusz ; b) Mozart : Ave verum. Vegyes karok, orgonakisérettel. 2. Ünnepi beszéd, tartja Várady L. Árpád kalocsai érsek. 3. a) Schubert—Wilhelmy : Ave Maria, hegedűn előadja Kerékjártó Duczi; b) Schubert: 23. zsoltár, női kar. 4. Bach : Ária a Máté-passzióból, énekszólam K. Durigo Ilona, hegedűszólam Kerékjártó Duczi. 5. Záróbeszéd, tartja Lukács György kiállítási elnök. 6. Beethoven : Die Ehre Gottes, vegyes kar, zongorakiséret Szécsi Pálné, orgonakiséret Pichler Elemér. A hangverseny jövedelmét a hadirokkantak javára fordítják. Üléseket 10, 4 és 2 koronás áron, valamint 50 filléres állóhelyeket a kiállítási pénztár és Rózsavölgyi és társa zeneműkereskedései árusítanak. A Jótékonysági Hármasszövetség i hó 29-én, délután 5 órakor szórakoztató délutánt tart a Vöröskereszt- Egylet Angelina, Erzsébet királyné, Rudolf trónörökös és gróf Teleki Sándorné lábbadozó otthon sebesültjei részére a Szent Lukács-fürdő gyógytermében a következő műsorral: Megnyitó beszéd, tartja Kovácsné Borovitz Gizella. Lux Terka felolvas, özv. Pataki Lászlóné Makrai László dalait énekli. Ferenczi Ilonka Pakots Viktória kísérete mellett hegedül. Háborús mozaik. (Menekülés az angol hadifogságból. — Ha alagút lenne a La Manche alatt. — Viktor Emánuel a táborban. — Az orosz fogoly gyöngysora. — • A »Matin« fölfedezése.) Egy német és egy osztrák tisztnek az angol fogságból sikerült Dániába szökni. Az osztrák tiszt, Wiener tüzérhadnagy időközben már Svédországba menekült és élményeiről a következőket mondotta egy újságírónak : — A háború kitörése Amerikában ért, s persze első igyekezetem az volt, hogy minél előbb hazakerüljek. A vágyam azonban csak a tavaszszal teljesült, amikor Rembach-hal, a volt singaporei német konzullal együtt hajóra szállhattam. Az út jó volt, de ápril 18-án egy angol hadihajó föltartóztatott és engem, mint ellenséges állam tisztjét, letartóztattak, így kerültem a wakefieldi fogolytáborba. Itt ismerkedtem meg Klapprath nevű német tengerésztiszttel s elhatároztuk, hogy megszökünk. Előbb alagút ásására gondoltunk, de azután sportkosztümöt rendeltünk egy szabónál, hogy a külsőnk minél angolosabb legyen, összesen harmincz fontunk volt. Ekkor a czenzorhoz kéredzkedtünk, de olyan időben, a mikor tudtuk, hogy a czenzor nincsen odahaza. A czenzor lakásáról azután az őrszobát kerestük fel és ottan tökéletes angol nyelvtudásunk segítségével mint angol tisztek szerepeltünk. A legénység között kiosztott néhány parancs minden kétséget eloszlatott s azután akadálytalanul jutottunk a szabadba. Leedsből Liverpoolba utaztunk, de a jegyeinket Manchesterbe váltottuk meg. Persze, Manchesterben nem kutattak utánunk és ezzel nagy egérutat nyertünk. Ugyanaznap már Londonba kerültünk. Szállóba nem mertük lépni, s ezért egy héten át éjjeli kávéházakban virrasztottunk. A londoni újságokból ezután nagy vidáman olvastuk el a szökésünk részleteit. Különös ismertetőjelül azt hoztuk fel, hogy én folyékonyan beszélek angolul, de amerikaias kiejtéssel. Ezentúl tehát francziáknak adtuk ki magunkat és állandóan francziául beszélgettünk. Sőt annyira merész voltam, hogy a fogolytábor parancsnokának megírtam: már nem angolul, de francziául beszélünk. Többszöri hasztalan próbálkozás után végre sikerült a »Powok« dán gőzös fedélzetére fölsurranni és az árucsomagok között elrejtőzni. Négy álló napon át bálák és ládák között szorongtunk, ennivaló csak igen szűkösen akadt, de inni semmi. Végre eljutottunk Kopenhágába, de ott legelőbb a börtönnel kellett megismerkednünk. Ha kísérőm azonnal Németországba ment és rövidesen én is jelentkeztem szolgálattételre. A »Grande Revue «-ben Henri Carré azzal foglalkozik, hogy milyen előnye lenne Angliának abból, ha a La Manche-csatorna alatt alagút lenne. Szerinte ebben az esetben lehetetlen volna blokálni Angliát, persze csak abban az esetben, ha Francziaországgal szoros barátságban maradnak. Anglia tíz millió tonna élelmiszert hoz be évenként. Anglia élelmiszerszükséglete naponként tehát 28.000 tornna. Ötven tehervonat a La Manche-alagúton át tehát gondoskodhatna Anglia egy napi szükségletéről. Háború esetén óránként két vonat egész kényelmesen áthaladhatna az alagúton . Francziaországból tehát naponként 24 ezer torna élelmiszert szállíthatnának át. Ez a szám csak 4000 tonnával marad alatta a napi szükségletnek, de a napi 28.000 tonna a maximum, ennyi a valóságban sohasem fogy el. Háborús időben ezenkívül a luxuriózus élelmiszerekről könnyű lenne lemondani, valamelyes hajóösszeköttetés Amerikával a legtökéletesebb blokád esetén is fönmaradna , így tehát a La Manche-alagút abszolúte biztosíték lenne Anglia kiéheztetése ellen. Mindezek után teljesen indokolatlan a katonai körök ellenszenve az alagút ellen, de még indokolatlanabb lenne, ha a háború után még fokozódna az ellenszenv.* Manapság legfeljebb az exotikus népek között esik meg, hogy imádják a királyt; e szerint az olaszok valahová Afrika közepébe csúsztak. A »Tribuna« alábbi czikkéből legalább arra kell következtetni : — Katonáink imádják a királyt, s ha a tisztelet nem tartóztatná őket, hát szinte megfojtanák a lelkesedésükben. Ez a lelkesedő hadsereg többé nem parádés katonák csoportja, hanem maga a nép. A király a fölfegyverkezett nép közepette szinte olyan, mint a mithosz pásztora a juhai előtt, ő az antik Pontifex Romanus és ezer és ezer szem csüng rajta mély, vallásos imádattal! A kevésbé bombasztikus »Agenzia Nazionale della Stampa« ezeket írja Viktor Emánuelről: , — Legutóbb megesett, hogy a királynak se jutott ennivaló, noha felette éhes volt. A király ezért egy közel álló katonát arra kért, hogy osztaná meg vele a tojásos kenyerét. A király jóízűen ette a katona tojásoskenyerét, mire a közelben állók viharos éljenzésben törtek ki. Másik epizód : — Egy osztrák vár lövetése alatt a király odaszaladt a tüzelést irányító őrnagyhoz, akit átölelt és megcsókolt. Egy Trevisóba került sebesült ezeket beszélte el: — A június másodiki ütközetben igen dicsőségesen szerepelt az én ezredem. Reggelre megsebesültem és Caporettóba vittek a kórházba. Nemsokára megjött a király, meglátogatott bennünket és ezeket mondotta : »Bravó, fiaim!« Ezután lehajolt mindenki fölé és mindenkit megcsókolt. * Egy salzburgi ékszerésznek néhány nap előtt gyönyörű ékszert kínáltak megvételre. Aranylap volt, a közepében mogyorónagyságu gyöngy, amely körül apróbb gyöngyök és szép brilliánsok voltak. Az ékszerész persze vallatni kezdte az illetőt, hogy miképpen jutott a mesés értékhez, mire az elbeszélte, hogy a grödigi fogolytáborban vette 300 koronáért egy hadifogoly orosz tiszttől. Az ékszerész nem vette meg a gyöngyöket, de az esetet tudatta a salzburgi rendőrkapitánynyal. A nyomozás azután kiderítette, hogy az ékszer első eladója nem tiszt, hanem közönséges orosz katona. Kutatni kezdtek az ingóságai között s egy csodálatos gyöngysort találtak; az aranylemez erről való. Ezt a gyöngysort 100.000 korona értékűre becsülik a szakértők. Az orosz katona úgy vallott, hogy a drága ékszert valamelyik galicziai kastély parkjában találta, de hogy melyikben, arról már fogalma sincs. A magyarázkodás azonban igen valószínűtlen és az orosz katona bizonyosan lopta az ékszert.* A franczia újságok egyre nagyobb konkurrencziát csinálnak a német vicczlapoknak. A »Matint ezeket írta a június 8-iki számában: — A német »Ízlés« legutóbb a következőket találta ki : nyakkendő, amelyen ez a fölirás van : »Gottstrate England«, azután 42-es mozsarak, mint karkötők, azután, mint esernyő és botfejek. Egy Patzauerk nevű egyetemi tanár a tárgyakat A budapesti Nemzeti Múzeumban állitatta., hj-t