Az Ujság, 1915. június (13. évfolyam, 151-180. szám)
1915-06-26 / 176. szám
Szombati 1915. június 20. — AZ ÚJSÁG Egyébként a magyarok már igen elégedelenek a háborúval és az esztétikai eltévelygésekben távolról se követik a szövetségesüket. . E hir a következőkben szorul magyarázatra : Patzaurek tanár Stuttgartban évek óta kiállítást rendez és pedig a rossz ízlés alkotmányaiból. A rossz ízlés ellen küzd és a Matin mégis a rossz ízlés harcosának teszi meg. A dardanellai csatatéren. A Berlingske Tidende harctéri tudósítója, Hellsen írja Gallipoli vi. félszigetéről május végén. Magukban a Dardanellákban mi sem változott az elmúlt hónap során. Kum Kale és Sedil Bahr ócska erődjét hamarosan szétlődözték a szövetségesek , de ennél többre azután nem is ment az entente hajóhada. Hamidje és Medzsidje erődje, a védelem tulajdonképpeni bázisai, továbbá az új parti ütegek szinte teljesen érintetlenek. Minthogy az erődítések puszta földből készülnek, az ellenséges lövedékek hiába találnak beléjük, a mögéjük elbújtatott lövegekben lényeges kárt tenni nem képesek. A felderítő hajók alig négy kilométernyire merészkednek a Dardanellákba. Az aknamező tehát nincsen áttörve. A Dardanellákon belül épült községeket a xeresi öbölből lövik a szövetségesek a félsziget hegyei fölött. Sédil Bahrnál a partraszállt csapatok a keskeny földnyelven keresztben ásták el magukat a vízpartig. Ari Burnunál az angol lövőárkok a parttól 800 méternyire varrnak két dombon. Ennyi az, amit a szövetségesek szerény nyereségi számlája mutat. Veszteségi tisztájukon szerepel öt angol sorhajó, összesen 68.550 tonnányi, és a 12.000 tonnás franczia »Bouvet« hajó, végül két angol torpedópusztító, három buvámaszád, valamint egy franczia buvámaszád. Hozzá kell még adni a veszteségekhez a partraszállt seregnek felét, 40.000 embert. (A védelem szervezete.) A szárazföldi csapatok parancsnoka Liman von Sanders, a partvédelmet Dzsevad pasa intézi két német tengernagynak, Tisedom és Merten pasának segítségével. Egészben véve harmincz német tiszt és 500 német katona harcol a Dardanellákban, jóval kevesebb, mint általában hiszik. A védekezés dicsőségének oroszlánrésze a törököké. Nagy leleményességet fejtenek ki az ütegek elrejtése körül. A szövetségesek repülői nap-nap után végigsuhannak a víziuton, de csak igen ritkán sikerül fölfedezniük az elrejtett üregeket. Az ágyuk pompásan elvesznek a fák és cserjék között, vagy a lejtőkön. A sátrakat tőzeggel takarják be. Ha mégis, a fölfedezés veszedelme fenyegetheti, akkor éjjel elviszik máshová. Nappal csak ritkán szólnak a küzdelembe a parti ütegek, nehogy elárulják helyüket. Municzióhiányról, melyről az entente lapjai annyit tudnak, szó sincsen. De természetesen pazarlásra nem telik. (A szent háború.) Minden éjszaka rohamra mennek az angol árkok ellen a törökök. A török katona nagyszerű a rohamramenésben. A puska szinte túlságosan bonyolult szerszám neld, de annál jobban ért a szuronyhoz. Csapatszállító hajó vitt engem is a frontra. A fedélzet elején egy köszörükövön sajátos mosolygással és olyan ünnepélyes mozdulattal köszörülték szuronyunkat a katonák, mintha csak valami vallási szertartásról volna szó. Egyszerre eszembe jutott, hogy, hiszen ez a háború »szent háború«. És visszaemlékeztem arra, amit Hadzsi Évit ja effendi, a sejk-ül-iszlám eszes és sokat tudó állami titkára mondott nekem nemrég. Ezt mondta: 1.Fr . — Csakis a szent háború volt képes népünket rábírni arra, hogy örömest menjen a halál elébe. Nem elégséges a harczolás, — arra a törvény iskényszerítheti a katonát — szívvel-lélekkel kell küzdeni. Sebesültünk azért van olyan sok, mert a tisztek nem képesek visszatartani a legényeket. A harcztéri kórházakban vágyódó szemmel fekszenek a sebesültek és vágyva hívják a napot, melyen megint csatasorba állhatnak majd. Soha olyan nem volt hadseregünkben a hangulat, mint legot. Jómagam is, ki Csataldzsa mögött láttam a törököket, szemmel látható változást észlelek bennük. A török katona zsoldot nem kap, de kap — ebben a háborúban először tételt. Mélyen meghatja őt ez a gondoskodás és hálásnak igyekszik lenni érte. Simon von Sanders azzal, hogy csapatainak anyagi jóllétéről gondoskodott, mindenemberi ösztönök legmélyebbjéhez férkőzött hozzá. Sok egyébbel együtt a sereg ellátását is megszervezték a németek. A török katona, ki előző hadjáratokban rabolni volt kénytelen vagy éhezni, most, ha a legelülső sorban áll is, bőven kap táplálékot. Persze nem olyant, mint a galicziai lövőárkok katonái. Nem gulyást, hanem sok főzeléket : fehér paszulyt és borsót, hozzá kenyeret és bolgár sűrü tejet (joghurtot), gyakran borjú- vagy birkahúst is. (Az ári burnui lövőárkok.) Minden öt lépésre egy-egy őrszem, kezében lövésre készen a puska. A földön ülnek a katonák és olvasójukat morzsolják, kulacsukból füstölnek, mert hamarosan vizipipává alakították át, álmodozva feküsznek hanyatt, vagy térdepelve imádkoznak, homlokukkal a földet érintve. A golyók röpködése nem zavarja őket. Egyenruhájuk szürkészöld, lábukon csavart gamásli, ugyanolyan szinű. Legtöbbjüknek fején az »enverjak«, ami átmeneti valami a turbán és a trópusi sisak között. A muzulmánnak nem szabad kalapot viselnie vagyis olyan fejviseletet, amelynek előugró karimája van, mert ájtatoskodáskor megakadályozná abban, hogy homlokával a földet érintse. Az 1909-iki ellenforradalomkor éppen azzal akarták a jámbor népet az ifjú törökök ellen izgatni, hogy kalapot akarnak a katonák fejébe nyomni. A kilométer hosszúságú török hadállásból puszta szemmel is jól látni a szövetségeseknek fényes aczéllemezekkel megkoronázott mellvédjét. Köztük és a tenger között éppen 800 méter a távolság. A török hadállás balszárnyát az angolokétól alig tizenöt méterre mély szakadék választja el. A szakadék tele khaki-ruhás ausztráliaival. Némelyikük kihajlik az árok peremén, mintha kifelé lesne, mások hanyatt terülve sütkéreznek szemlátomást a napon. Nem venni őket észre mindjárt, mert egyenruhájuk olyan színű, mint a homoké. Messzelátóval azonban pontosan meg lehet különböztetni őket. Messzelátóval jól látom, hogy a hozzám legközelebb fekvőnek aretán százával nyüzsögnek a legyek. Mért nem zavarja el őket ? Mert halott ő is, a mellette fekvők is, a közelében állók, a mellvéden kihajlók is. Szuronyrohamban ledöfték őket az elmúlt éjszaka. 9 A HÁBORÚ LEGÚJABB HÍREI. Fölényünk az olasz harcztéren. Sajtóhadiszállás, június 25. (Az Újság haditudósítójának távirata.) Az olaszok egy-egy divízióval, brigáddal meg kisebb erőkkel végzett támadásai egy talpalatnyi védett területet sem tudtak elragadni tőlünk, sőt a Pahlnál, Krnnél még állásaikat sem tudták megvédeni rohamunk ellen. Jellemző, hogy síksághoz szokott alföldi honvédeink bravúros hősiességgel kivetették állásaikból a hegyi harczra begyakorolt olasz alpesi katonákat, ami fölényes bátorságuknak és haditapasztalataiknak érdeme. A karintiai határon folyó tüzérségi harczba nehéz tüzérségünk pompás eredményekkel avatkozik bele. Megállapítható, hogy nehéz tüzérségünk hatásban, célzásban, átütő erőben felülmúlja az olaszokat. A záró erődjeink ellen megindított tüzelések eddig teljesen hatástalanok. Az olaszok ma kétségbeesett kísérleteket tettek régebben elveszített előretolt állásaik visszaszerzésére. Támadásaikat mindenütt véresen és könnyen visszautasították. A harczok jellege a kárpáti csatára emlékeztet. Az olasz nemzeti kölcsön, Milano, június 25. A Corriere della Seri jelenti Rómából, hogy Garcano pénzügyminiszter a minisztertanácsnak bejelentette a nemzeti kölcsön kibocsátását. A minisztertanács a gabonakérdéssel is foglalkozott, valamint a gabonaszállítás megkönnyítésére vonatkozó intézkedésekkel. A gabonaspekulánsok ellen hozott intézkedéseket szigorították. A gyarmatügyi miniszter közölte, hogy Líbiában a helyzet megerősítő csapatok elküldését kívánja. Az olaszok és a pápa nyilatkozata. Lugano, június 25. (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz lapok folytatják ama beszélgetés kommentálását, amelyet a pápa a La Patrie szerkesztőjével folytatott. A Corriere dela Sera szerint érthetetlen, hogy a pápa, aki oly meggyőződéses békebarát és aki mindent meg akar tenni, hogy a háborúnak mielőbb vége szakadjon, semlegességében éppen Németországgal szemben bizonyos jóindulatot tanúsít. A Vatikán ezen magatartásával az antiklerikálisoknak, különösen a francziáknak fegyvert ad a kezükbe, hogy megakadályozzák a pápa és Francziaország egymáshoz való közeledését. Olasz önkéntesek, Lugano, június 25. (Saját tudósítónk távirata.) A Diomnale d'Italia jelenti, hogy 150.000 tartalékos és önkéntes Argentínából Olaszországba utazott. Encziklika a háborúról, Lugano, június 25. (Saját tudósítónk távirata.) A Tribuna állítólag biztos forrásból arról értesült, hogy XV. Benedek pápa legközelebb encziklikát bocsát ki, amelyben legalaposabb módon fejtegetés tárgyává teszi a háborúra vonatkozó kérdéseket. Nincsenek franczia csapatok az olasz hadszíntéren. Bern, június 25. (Saját tudósítónk távirata.) A berni olasz követség cáfolja azt a hírt, amely szerint az olasz hadszíntérre franczia csapatok érkeztek volna. A spejfosztó Olaszország, Róma, június 25. A kormány egy rendelkezése ezeket mondja: Osztrák-magyar alattvalóknak vagy Ausztria-Magyarországon lakó személyeknek május 24-től a háború befejezéséig végbevitt eladásai, szessziói és egyéb tulajdonjog-átruházásai Olaszországban és az olasz gyarmatokon érvénytelenek. A háború tartama alatt az osztrák-magyar monarchiának egyetlen alattvalója, testülete vagy kereskedelmi társulata sem folytathat pert Olaszországban és gyarmatain, jelzálogokat nem írathat át vagy nem irathat be. Már beadott kérvények vagy megindult eljárások elintézése szünetel és csak a háború befejezése után folytatható ismét. Ezek a rendelkezések nem alkalmazandók olasz nemzetiségű osztrák vagy magyar alattvalókra, ezeket azonban a belügyminiszternek kell igazolni. Trient harangjai. Innsbruck, június 25. (Saját tudósítónk távirata.) A trienti érsekségi helynökség közli, hogy az istentisztelethez nem szükséges valamennyi harangot a hadi érczgyűjteménybe fogják bekebelezni. Hasonlóan határozott számos tiroli egyházkerület is. Francziaország sietséget követel Angliától. Genf, június 25. (Saját tudósítónk távirata.) A párisi sajtó gunyoros hangon tárgyalja a londoni Times egy fejtegetését, amely szerint a központi hatalmakkal való leszámolást lőszerhiány miatt tavaszra kellett halasztani. A Matin szerint e kívánság megfontolatlan ; Francziaország annyi áldozatot hozott, hogy a legnagyobb sürgősséget igényelheti szövetségesével szemben a franczia területnek az ellenségtől való megszabadítása tekintetében. Dünkirchen pusztulása, Kopenhága, június 25. (Saját tudósítónk távirata.) A lapok jelentik, hogy Dünkirchen legutóbbi német bombázása a vasúti állomást és a kikötőt teljesen tönkretette. A kikötő rakpartja súlyosan meg van rongálva, úgy hogy Dünkirchenben egyelőre lehetetlen csapatokat partraszállítani. Dünkirchen lakosságának kétharmad része elmenekült.