Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-01 / 181. szám
Csütörtök, 1915. július 1. AZ ÚJSÁG novicz fölött, egy kétfedelű gépünk sietve felszállt, körülbelül másfélezer méter magasságban az ellenséges aeroplán fölébe került és lövöldözni kezdett rá. Az orosz repülőgép elmenekült. Lelőtt ellenséges repülőgép. A Magyar Távirati Iroda jelenti a sajtóhadiszállásról június 30-án . Egy orosz repülőgép június 28-án átrepült dnyesztermelléki frontunkon és Kohrhen felé vette irányát. A mi részünkről azonnal felszállt egy osztrák-magyar aeroplán Froreich megfigyelő főhadnagygyal és Huzián szakaszvezetővel, aki a gépet kormányozta, hogy az ellenséget megtámadják. Az orosz, amikor látta a veszedelmet, egyre magasabbra emelkedett, majd kelet felé visszafordult. A mi repülőgépünk Horodenkán át a Zaleszczykitől mintegy húsz kilométernyire északra fekvő Tlusteig üldözte, ahol kétezer méter magasságban az orosz repülőgépet gépfegyvertűz alá fogták és le is lőtték. Az orosz pilóta lezuhant egy erdőben. A mi repülőgépünk sértetlenül tért vissza. Áthelyezték a galicziai orosz püspökség székhelyét. Berlin, június 30. A Vossische Zeitung jelenti Pétervárról, hogy az oroszok által Lembergben szervezett püspökség székhelyét az orosz hadsereg Galicziából való kivonulásának kezdetekor Brodyba helyezték át. Most az az értesítés érkezik, hogy a hírhedt Eulogiosz püspök Brodyből is kénytelen lesz a püspökség egész személyzetével elvonulni és jövőben a »galicziai püspökség« Litomirban (Volhyniatartomány) fog székelni. Valószínünek tartják azonban, hogy a püspökség itt sem fog megmaradhatni és a szövetséges csapatok előrenyomulása következtében kénytelen lesz Kievbe költözni. Lemberg visszafoglalása után, Szabadkáról jelentik : Szabadka város törvényhatósága a következő táviratot küldte Frigyes királyi herczeg tábornagy, főparancsnoknak : Szabadka város közönsége hazafiai büszkeséggel értesül a kettős monarchia hadseregének hű szövetségesünkkel karöltve kivívott fényes győzelmeiről, fenségedet dicső hadseregünk élén hódolatteljesen üdvözli és mély tisztelettel kéri, hogy hősies önfeláldozással küzdő hadseregünk iránt érzett törhetetlen bizalmunknak, csodálatunknak és forró szeretetünknek nyilvánítását kegyesen fogadni méltóztassék. Purgly főispán, Frigyes királyi herczeg tábornagy, főparancsnok a következő távirattal köszönte meg az üdvözlést : Szabadka város közönsége nevében hősiesen küzdő haderőnk sikerei alkalmából hozzám intézett lelkes szavakért fogadják hálás köszönetemet. Frigyes királyi herczeg, tábornagy, Sopronból jelentik : Sopron város és vármegye üdvözlésére, melyet Lemberg visszavétele alkalmával a királyhoz intézett, a következő válasz érkezett : Méltóságos dr. Baán Endre urnak, Sopron vármegye és Sopron sz. kir. város főispánjának, Sopron. Ő császári és apostoli királyi felsége Sopron vármegye és Sopron szabad királyi város közönségének Lemberg visszafoglalása alkalmából együttesen előterjesztett hódolatát és szerencsekivánatait élénk megelégedéssel fogadni s a kirélyhűség eme megnyilatkozásáért szives köszönetét kifejezni méltóztatott. Legfelsőbb parancsra : Daruváry, Biala, junius 30. A hivatalos Gazetta Lvovszka mai számának jelentése szerint Frigyes kir. herczeg tábornagy, hadseregfőparancsnok a galicziai helytartóhoz a következő kéziratot intézte : A galicziai helytartó urnak! Közvetlenül látogatásom után, a melyet a csapataink hősiességével szerencsésen felszabadított Lemberg tartományi fővárosban tettem, ő cs. és apostoli kir. felségének, legkegyelmesebb urunknak jelentést tettem a lelkes fogadtatásról, a melyben ott részesítettek, ö cs. és apostoli kir. felsége erre a következő táviratot volt szives hozzám intézni : »Benső örömmel Lemberg felszabadításán, szívélyes köszönetet mondok neked jelentésedért a fölemelő impressziókról, melyeket a lakosság magatartásáról nyertél. Az ellenséges iga alól történt megváltás után kifejezésre jutó hazafias lelkesedésben szép jelét látom a tartomány jövőben való áldásos fejlődésének.« Örvendek, hogy ezt exczellencziádnak tudomására hozhatom. Frigyes kir. herczeg, tábornagy, i a legnagyobb büntetés. — Legenda a jövőből. — írta Szilágyi Géza. A kapus-angyal óvatosan, nehogy netalán kellemetlen feltűnést keltsen, odasúgta az egyik őrtálló angyalnak, akihez régi barátság fűzte : — Nézz oda, nézz oda ! Az őrtálló az első pillanatban nem tudta, hova nézzen és tétován tekintett maga köré . — Mit nézzek ? — kérdezte értetlenül. A kapus angyal még halkabban súgta : — Hamar, hamar, szent Péternek az arczára figyelj ! Szent Péter a mennyország kapujától egynéhány lépésnyire, a fölvevő iroda ajtajában állott. Három alakkal tárgyalt és arcán a legidegesebb csodálkozás mérgeskedett. — Mit jelent ez ? — kérdezte az eléggé flegmatikus őrtálló. — Ha én azt tudnám ! — sopánkodott a kapus. — Hiszen épp azért érdekel, mert jómagam se tudom. Évezredek óta nyitogatom már a kaput, hogy a bebocsáttatásért könyörgőket szent Péter cenzúrája elé bocsássam. A legritkább eset, hogy csodálkozni lássam, akárki kerül is elébe. De most, hogy azt a három alakot hozzá engedtem, mihelyt rájuk nézett, elképedve úgy összecsapta a kezét, hogy, ugye bár, még te is, pedig neked ugyancsak jó az álmod, felébredtél ebéd utáni szundikálásodból. Öcsém, szent Péter csodálkozott. Igenis, csodálkozott. Nagy dolog ez és még nagyobb dolog lehet mögötte. Én édes istenem, csak megtudhatnám. A kapus angyalnak igaza volt. Nagy dolog az, ami csodálkozásra, lebírhatatlan, hangosan haragos csodálkozásra késztette szent Pétert. Amikor a kapus az imént bebocsátotta a három férfit és Péter irodájába utasította őket, a mennyei főczenzor mindjárt ráismert az egyikre. Péternek hivatalból ismernie kellett mindazokat, akiknek semmiképpen sem, semmi szín alatt, semmiesetre se lehet helyök a mennyországban. Ezek közül a már előre, föltétlenül, elvből kitiltottak közül való volt az a rosszképű, sápadt ember is, aki két kísérője között reszkető lábbal állott meg Szent Péter előtt : az orosz czár. Vele szóba se állott Péter, de a kísérőkre haragosan ráförmedt : — Kik vagytok ti, mit kerestek itt és mi közötök ehhez az emberhez ? Az egyik szerény hangon válaszolt : — Ne sújts bennünket menydörgős haragoddal, mink igazán nem tehetünk semmiről sem. Szegény ördögöcskék vagyunk, a főördögnek rosszul díjazott szolgái. Gazdánk küldött bennünket ezzel az úrral, hogy átadjuk ti nektek. Itt letesszük, aztán tüstént elmegyünk. Nem egészséges nekünk ez a levegő. Szent Péter erre még nagyobb haragra gyulladt: — Hát megbolondult a ti gazdátok, hogy a mi nyakunkra küldte ezt az embert ? Igazán okosabbnak hittem az ördögöt. Hát már azt se tudja, hogy az orosz czár hová való? Hogy merte ide küldeni! Most már a másik ördögöcske is megszólalt : — Szentséges nagy uram, gazdámat meg kell védenem. Kényszerűségből cselekedett ő is. A múlt héten, amint bizonyára, bármilyen lassú a menyei hírszolgálat, már ti is tudjátok, Moszkvában egy forradalmár agyonlőtte a czárt. Szépen eltemették. De a sírban már huszonnégy órán túl nem volt nyugta. Fölkerekedett és kötelességtudóan elindult a pokol felé. Úgy látszik, ösztöne és bűntudata megmutatta neki a helyes utat, mert tegnap reggel megérkezett a pokolba és büntetésének megkezdésére jelentkezett. Az ördög azonban nagy zavarban volt. Nem tudta, mit tegyen. A menyei utasítások szerint az akkora bűnösöknek, amilyen a czár, a legnagyobb büntetés járt volna ki. De ördöggazdánk mindig annyira szimpatizált a czárral, a gonoszságban annyira mintaszerűnek csodálta, a rontásban oly fölülmúlhatlan mesternek bámulta, lélekre annyira rokonának vallotta magát, hogy most igazán nem érzett magában elegendő elfogulatlanságot ahhoz, hogy kellően szigorú bírája legyen. Attól tartott, hogy a vádlott javára lesz elfogult, és ítélete alul marad az ebben az esetben megkövetelhető maximumon. Huszonnégy óráig tépelődött gazdánk azon, hogy mit tegyen. Végül, miután igazságügy miniszterével is tanácskozott, úgy döntött, hogy elhárította magától a döntést. A földi igazságszolgáltatás is megengedi, hogy az a bíró, aki a vádlottal szemben, akár annak a javára, akár a kárára elfogultságot érez, kivonhassa magát az ítélkezés alól és más, elfogulatlan bíró elé utalhassa át az ügyet. Ez nemcsak jog, hanem kötelesség is. Ezt a kötelességét teljesíti ördöggazdánk, amikor a czárt ti hozzátok küldi, hadd szabjátok ti ki azt a büntetést, amelyről úgy vélitek, hogy legjobbjain rászolgált. Ha ítéletetek olyan lesz, hogy a pokolban kell végrehajtani, csak üzenjetek, majd visszatérünk az elitéltért. De magát az ítéletet nektek kell meghoznotok. Mi tagadás, Szent Péternek még ezzel a megokolással se tetszett a dolog és még ítélet előtt álló vádlottnak se látta szívesen a czárt a meny országban. De hogy szabaduljon tőle ? Az ördögfiak elköszöntek és szinte rohanvást elsiettek arról a Helyről, ahol szemmel láthatóan nehezükre esett még a lélegzés is. A czár ott maradt és Szent Péter mit cselekedhetett egyebet, mint hogy tüstént őrizet alá vétette, egy. Az olasz Az olaszok újabb vereségeiről az egész vonalon ad hírt Höfer altábornagy mai jelentése. Az Isonzo mentén újabban ismét erősebb akcióval próbálkoznak. Plava mellett egy támadásuk meghiúsult, Sagrado és Monfalcone közt pedig a múlt éjjel általános támadást intéztek állásaink ellen. Visszavertük őket itt épp úgy, mint Selz és Monfalcone közt, ahol ma reggel próbáltak újabb támadást. A semleges lapok katonai szakértői, de maguk az egyes olasz lapok nyilatkozatai is elárulják, hogy az olasz hadjárat, amióta megkezdődött, abszolúte semmi említésre méltó eredményt nem produkált s hogy minden komolyabb akció már kezdetben kudarcot vallott. Nem csoda, ha — a zürichi lapok szerint — a hangulat egész Olaszországban fásulttá kezd válni. Maguk az olasz vezérkari jelentések is előmozdítják e hangulatot, mert belőlük ugyancsak azt konstatálhatják az olaszok, hatova, amit a semleges lapok, hogy minden lassan, túl lassan megy — eredménytelenül. Visszautasított olasz támadások az Isonzoarczvonalon. Sajtóhadiszállás, június 30. (Az Újság haditudósítójának távirata.) Az olasz hadszíntéren az Isonzo arczvonalon az olaszok nagyobb mérvű támadást intéztek, melyet hosszú tüzérségi előkészület előzött meg. Derék csapataink ezt a betörési kísérletet is, az olaszok súlyos veszteségei mellett, visszautasították. Az olaszok aggodalmai Tripolisz miatt. Berlin, június 30. Luganói szávirat jelenti. Hogy Tripolisz micsoda aggodalmakat okoz az olaszoknak, érdekesen jellemzi a Secolo egyik munkatársának czikke, amelyben legutóbb Tripoliszban szerzett benyomásairól számol be. A czikk szerint, bár az olaszok kellő elővigyázat híjján és elhibázott manőverek miatt súlyos veszte s