Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-14 / 194. szám

Szerda, 1915. Julius 14. A 15 ÚJSÁG pénzügyminiszternek a német-franczia viszony kérdésében elfoglalt magatartásával. Erre a czikkre Caillaux a következő levelet intézte a lap főszerkesztőjéhez : Igen tisztelt főszerkesztő úr! Csak ma tudtam meg, hogy ön a VIndépendance Roumaine-ben töredékeket közölt egy czikkből, amelyet én néhány hónappal ezelőtt publikáltam a Revue Autrichienne-ben, s amely czikkemet később az összes , nagyobb német és németbarát lapok leközöltek. Én a leghatározottabb formában megcáfoltam minden esetben, amikor ezt tenni alkalmam volt, azokat a hozzátételeket, amelyeket a czikkhez fűztek. Ma is azt kell mondanom, hogy a kérdéses czikk bizonyos reprodukált formáiban koholmányszöveg volt és én sohasem írtam le azokat a szavakat, amelyeket nekem tulajdonítottak és azok tények, amelyeknek leírásában reám hivatkoznak, lényegükben hamisak. Különösen hangsúlyozva legyen ebben a pillanatban, hogy én sohasem akadékoskodtam országom kormányával szemben és sohasem jártam közbe békefeltételek megállapításánál. Mint minden franczia, én is meg vagyok győződve ügyünk igazságáról és teljes bizalommal várom a szövetségesek fegyvereinek győzelmét, amely az igazság és a haladás győzelme lesz. A német hadifoglyok fogadtatása Svájczban. Konstanz, július 13. Az ideérkezett német súlyosan sebesült hadifoglyok kivétel nélkül dicsérték azt a kitűnő fogadtatást, amelyben Svájcaiban részük volt. Marchetto berni pápai követhez a Németországba visszatérő foglyok a következő táviratot intézték : A franczia fogságból elsőnek hazatérő német harczképtelen hadifoglyok legmelegebb köszönetüket fejezik ki elamencziádnak fáradozásaiért és kérjük, tolnácsolja köszönetünket a pápa ő szentségénél is. Konstanz, július 13. Ma reggel érkezett a második sebesültszállitó vonat, amely német hadirokkantakat hozott. Kétszáztizennégy ember érkezett, köztük 0 tiszt és 5 egészségügyi tiszt. Mindannyian elismeréssel nyilatkoztak a svájczi barátságos fogadtatásról. A német a militánzmuts, Stockholm, július 13. Az Aftonbland az entente által ígynlött német militarizmusról azt mondja, hogy érthetetlen, miért militaristább Németország, ahol a katonai szolgálat kétéves, mint Francziaország és Oroszország, ahol a katonai szolgálat három évig tart. A szervezettség fölényét nem lehet militarizmusnak nevezni. A fegyelmet hasonló eszközökkel a többi országban is fentartják. A francziák szerencsések volnának, ha az övék volna a német militarizmus, amely egyébként a védelmet szolgálja, míg a franczia militarizmus mögött revanche-vágyakozások állanak. A legnagyobb militarista — mindenesetre a tengeren — Anglia, amely, mint azt Spanyolország, Francziaország és Németalföld történelme bizonyítja, nem tűr meg maga mellett reá veszélyes hadi vagy kereskedelmi flottát. A Rule Britannia hamisítatlan militarizmus, s ennek a megsemmisítéséért és a tengerek szabadságáért küzd Németország. A többi államoknak is nagy érdeke rejlik ezekben. Svédország szempontjából az angol militarizmus sokkal veszélyesebb, mint a német, mert ellenséges túlerő a tengeren megbénítaná az ország gazdasági életét. Svédország szempontjából rendkívül előnyös volna, ha Németország a tengerek semlegességét ki tudná vívni. Az angol hadikörcsen, London, július 13. A Financial News név ■ yorki jelentése szerint újabb jelentékeny angol hitelre vonatkozó tárgyalások folynak különleges kincstári váltók bázisán, minthogy az új hadikölcsön az angol jövedelmi adó alá esik és ennélfogva az amerikai viszonyok szempontjából nem alkalmas. A Times fejtegeti az új hadikölcsön befolyását, a pénzpiacira és a készfizető eszközök és a magánbankok tartalékainak csökkenését, továbbá a kamatláb emelkedését és nagyobb mennyiségű bankjegy kibocsátását jósolja. London, július 13. A Times pénzügyi munkatársa írja . A legjobban informált körökben csütörtökön azt remélték, hogy a kölcsönre 556— 600 milliót jegyeznek. A czikkíró azt véli, hogy az eredmény még nagyobb lett volna, ha a kölcsön emissziója kevésbé hirtelen történt volna, így most közelről sem éri el azt az összeget, amelyet el lehetett volna érni, ha az észszerű előkészítésre idő állott volna rendelkezésre. Bankkörökben ismételten panaszkodnak a felett, hogy a kis tőkéjű, de nagy jövedelmű, például 1500—2500 font sterling jövedelemmel bíró emberek a kölcsönre nem jegyeztek. Ez annak a jele, hogy a takarékosság szükségességét sokan még mindig nem ismerték fel teljesen. Lloyd-George és Setchener viszállyá. Kopenhága, július 13. (saját tudósítónk távirata.) Sir Henry Dalzier, aki legutóbb heves támadást intézett Donop, tábornok ellen, a Reynolds Newspaper hasábjain újból, erősen támadja a katonai klikket, mely Lloyd-George ellen intrikál. »Mawiv—Ti—»in—iir:iiiinau ii aruHgaauagaaiusittnímCTeEmg^^ Szombaton Lloyd-George nélkül tartották meg a minisztertanácsot, ahol a miniszterek egy része Lloyd-George ellenségei mellett foglalt állást. Az ellentét Lloyd-George és Kitchener között egyre élesebb lesz. Kitchener azt követeli, hogy Donop tábornok maradjon meg hivatalában, ami azonban Lloyd-George bukását jelentené. Francziaország pénzügyi manipulácziói. Paris, július 13. Ribot pénzügyminiszter hétfőn a kamarában törvényjavaslatot terjesztett elő a honvédelmi kincstári jegyek kibocsátási összegének 4 milliárd frankkal való felemeléséről. A május 18-án 6 milliárd frankban megállapított kibocsátási összeget már 150 millióval túllépték. " Bábom a tengeren is a gyarmatokon. Németország válaszjegyzéke. Kopenhága, július 12. (Saját tudósítónk távirata.) A Daily Telegraph-nak jelentik Washingtonból . A német válaszjegyzéket itt nem tartják kielégítőnek, mert nem terjed ki a felelősség kérdésére a Lusitania elsülyesztése tárgyában, csak bizonyos ajánlatokat tartalmaz a jövőre nézve az amerikai utasok biztonsága érdekében. A helyzet, általános vélemény szerint, igen kritikus. Félhivatalos körökben hire jár, hogy Wilson nem lesz többé hajlandó tárgyalásokat folytatni Berlinnel. Kormánykörökben azonban az a vélemény, hogy a diplomácziai viszony megszakítása az Egyesült Államok és Németország között fölöttébb valószínűtlen. Frankfurt, július 13. (Saját tudósítónk távirata.) A Frankfurter Zeitung-nak jelentik Newyorkból, hogy a német jegyzéket nem fogadták ugyan lelkesen, de illetékes helyen utalnak arra, hogy a Lusitania elsülyesztése óta egyetlenegy amerikai polgár sem pusztult el a tengeralattjárók támadása következtében. Éppen azért folytathatják a diplomácziai tárgyalásokat, mert Németország a valóságban elismeri azt, amit elvben kétségbevon. Genf, július 13. A washingtoni sajtóközleményei megegyeznek abban, hogy Wilson pótjegyzékében nyilván arra fog kiterjeszkedni, hogy az amerikai utasok és szállítmányok ép l jelentékeny része — még a szeparáczió ellenére is — hivőkatolikus és a pápa szavának nagyobb súlya van előtte, mint a republikánus sajtónak. És a sok erkölcstelenség között, amit a háború vihara fölszínre kavart, talán semmi sem olyan erkölcstelen, mint a franczia köztársasági sajtó fölháborodása a pápa nyilatkoztán, amelyet ő szentsége a Liberté munkatársa előtt tett. A franczia lapok egyértelműen kijelentik, hogy: »ha igazi pap ülne a pápai trónuson és nem politikus, akkor a szentszékből soha nem hangzottak volna el a vérlázító szavak, melyek most az egész katolikus világot megbotránkoztatják.« Kohó, nem így áll a dolog, nem az egész katolikus világot, csak Poincaré urat és társait botránkoztatják meg a pápai kijelentések. Hogyan, kedves francziák, ti, akik hangosan dicsekedtetek, hogy az aljas árulás, amit Itália szövetségesei ellen elkövetett, a franczia és az olasz — szabadkőművesek érdeme, most rossz néven veszitek a pápától, hogy nem a ti ügyeteket védi ? Vagy talán a pápa is — szabadkőműves . Hogyan, ti, a kik aláástátok a pápa és az egyház tekintélyét, ti, a kik elkoboztátok a papi vagyont, ti, a kik elkergettétek a kongregácziókat és mint a nagy forradalom legszebb, legérettebb gyümölcsét, mohón arattátok le az állam elszakadását az egyháztól, ti most azt akarjátok, hogy XV. Benedek őszentsége elárulja igazi híveit — tiértetek ? Keseregtek, hogy nem pap, hanem politikus ül a pápai trónon ? Most, ugye, jó volna holmi akaratnélküli, engedékeny papocska, akit fölhasználhatnátok a czéljaitokra ? Nem úgy van, kedves francziák! Az Mié .iprodipi -a- raaia, emberét. Ti is megtaláltátok annak idején Robsepierret, Dantont, Marat-t és a boldogtalan XVI. Lajos feje lehullott. Látjátok : van történeti igazságszolgáltatás. Különben az aktuális kérdések egész komplexumát mindig a franczia sajtó tárgyalja a legerkölcstelenebb tendencziával. A minap — például — a Figaro, megemlékezve a szerajevói évfordulóról, annak a megállapítására jutott, hogy akárhány politikai összeesküvést szőttek Oroszország ellen a külföldön, sőt Francziaországban is, anélkül hogy az orosz kormánynak egyszer is eszébe jutott volna, hogy az illető külföldi állam belső ügyeibe való beavatkozási jogát reklamálja. Hogyan ? Hát a moszkovita rémuralom elől a szabad franczia földre menekült orosz forradalmárok politikai öszeesküvése ugyanazon erkölcsi megítélés alá esik, mint a szerajevói bűntény? Hát a 93-iki forradalom nagy erkölcsi igazsága csak ennyi és nem több ? Hát azért kellett Dantonnak meghalnia a vérpadon, hogy a köztársaság egész morális tartalmát a »Figaro« most kiszolgáltassa a Karagyorgyevicseknek és czinkostársaiknak ? Elpirul az arczunk a szégyentől, mikor ezt olvassuk. De a »Figaro« folytatja : »és az igazi gonosztevők nem azok, akik kioltották a trónörököspár életét, hanem azok, akik a világháború iszonyát rázúdították az emberiségre...« Ez az önkéntelen beismerés egészen szépen hangzanék, ha a »Figaró «-nak volna elég bátorsága még hozzátenni azt a kétségtelen igazságot, hogy a franczia kormány igen jól tudja, hogy kinek a bűne a világháború. De azt is jól tudja, hogy a franczia nép, ha majd tudatára ébred annak, ami történt, kegyetlen számadásra vonja azokat, akik a franczia nemzet legszentebb érdekeit élet-halálra odakötötték a czárizmus vérben és bűnben vonagló életéhez. Nagyon sajnálom, hogy nem tárgyalhatom itt egész nyíltsággal a kommentárokat, amikkel az angol és a franczia sajtó a Bethmann- Holdweg bécsi látogatását kísérte. De annyit talán mégis szabad elmondanom, hogy a »Temps«, a »Daily Mail«, de különösen a Times terjedelmes czikkekben foglalkoznak a Tisza István gróf álláspontjával (amely mögött a »Times« kijelentése szerint : »az egész magyarság, mint egy ember áll«) és nemcsak hogy a legnagyobb elismeréssel adóznak a magyar miniszterelnök személyének éppen úgy, mint a magyar politikai ellenzék, vezéreinek, különösen Apponyi és Andrássy grófoknak, hanem a kétségtelenül — ellenséges indulatból, a melylyel a specziálisan magyar kérdést tárgyalják, — kiérzik bizonyos féltékenykedés, a miért (a »Times« írja így) »a németeknek sikerült megnyerniök az egész magyarság rokonszenvét és — háláját.« * És a hamvas legelők, az elvirágzott tulipánföldek között, a homokos országúton megyek vissza Hágába . . . Ez — még a béke városa ... De.. . a boltok kirakataiban százával és százával könyörgő gyerekek, imádkozó fiatal leányok képei láthatók és a képek hátterében, mint ijesztő árnyak, az öldöklő, gyújtogató háború rémségei : égő falvak, sülyedő hajóroncsok, haldokló katonák ... És a képek alatt ez a szöveg olvasható : Őrizd meg Isten vésztől és nyomortól, Idegen uralomtól népedet... Őrizz meg minket a rabszolgaságtól, A gyalázattól óvjon meg kezed...