Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-16 / 196. szám
Péntek, 1915. július 18. AZ UJSAO Az ellenséges torpedózuzók egyikét, amely rendesen a szároszi öbölben czirkál, tegnap, amikor túlságosan közel merészkedett a parthoz, tüzérségünk két lövedéke találta. A torpedózuzó azonnal az öbölben lévő egyik sziget mögé menekült és csak éjjel hagyta el az öblöt. Mezopotámiai front. Egy ellenséges motoros naszádot, amely a július 10-éről 11-ére virradó éjjelen Rómától nyugatra az Eufrátes-gáthoz közeledni próbált, őrségeink tüze elűzte. 11-én reggel az ellenség ágyúnaszádai védelme alatt a szárazföld felől támadást kísérelt meg a folyópart e részén, csapataink heves ellentámadása következtében azonban kénytelen volt hanyatt homlok menekülni és teljes vereséget szenvedett. Az ellenség veszteségei e harczokban igen nagyok. A többi arczvoralakon nem történt jelentős változás. A halom egyére híres hadiárvák elhelyezése. Bern, julius 15. A svájezi közhasznú nőegyesület elvállalta annak az akcziónak keresztülvitelét, hogy hadiárvákat üdülésre a háború tartamára svájezi családok vegyenek magukhoz. Magánlevelek közvetítése. Genf, julius 15. A Vöröskereszt Egylet nemzetközi bizottsága figyelmeztet arra, hogy a genfi hadifoglyokat gyámolító nemzetközi ügynökség csak kivételesen és különös esetekben közvetít magánleveleket Olaszországból Ausztria- Magyarországba és Németországba vagy megfordítva és csak akkor, ha nemzetközi válaszbélyeget csatolnak a levélhez, minthogy portamentességet csak a hadifogoly-szolgálat élvez. Hogy bánnak a sebesültekkel , Páris, július 15. A Journal lyoni távirata szerint a franczia kampány a harczképtelen foglyoknak Németországból való visszatérése alkalmából vizsgálatot rendelt el arra nézve, hogyan bántak ezekkel a foglyokkal Németországban. A vizsgálat eddigi eredménye az, hogy a német egészségügyi intézmények semmiféle különbséget nem tettek a német és a franczia sebesültek között. Barát és ellenség egyenlően gondos ápolásban részesül. Az operálásokat kitűnő technikával végzik, az orvosok legnagyobb része kitűnő. A betegápolónők jól értik a dolgukat. A bécsi polgármester Ausztria gazdasági teljesítőképességéről, Bécs, július 15. Weisskirchner dr. polgármester június havi jelentése megállapítja, hogy e hónapban is nemcsak katonai erőnk, hanem gazdasági teljesítőképpességünk is fényesen bevált. A háború kezdete óta a belföldi tőke és a belföldi takarékosság nem kevesebb, mint hét milliárdot bocsátott a haza rendelkezésére. A második osztrák hadikölcsön legnagyobb részét ismét a bécsi pénzintézetek és betevőik szállították. Daczára a hadikölcsönre való jegyzésnek, május végén a takarékbetétek majdnem 140 millió koronával múlták felül a januári betéteket. Gazdasági teljesítőképességünk az adófizetésben is kifejezésre jut. A bécsi városi adóhivatalban május havában 36,617.000 koronát fizettek be az előző évi 35,279.000 koronával szemben. 1914. július 1-től 1915. május 31-ig az adóbevételek meghaladják az egy év előtt ugyanebben az időszakban fizetett és 14 millió 412.000 koronát kitevő adóbevételeket. Bécs élelmiszerellátása júniusban nem igen változott. Az egészségügyi viszonyok júniusban igen kedvezőek voltak, csak egyes himlőmegbetegedések emlékeztetnek azokra az abnormis viszonyokra, amelyek közt már csaknem egy esztendeje élünk. Kolerában és kiütéses tífuszban júniusban is megbetegedett egy polgári személy. Bécs közállapotai az eddigi 11 háborús hónapban és egyáltalában nem jogosíthatták fel az ellenséges sajtót ránk kedvezőtlen hírek terjesztésére. Nem éhezünk, járványok nem tizedelnek meg s nem rendelték el Bécsben az ostormállapotot. A szerb hadifoglyok kívánsága, Bécs, július 15. A spanyol nagykövet a múlt hónapban megtekintette a szerb hadifoglyok nagy táborát Grodingben (Salzburg mellett). A lakóhelyiségek megtekintése után a nagykövet előtt egybegyűlt szerb tisztek teljes kielégítettségüket fejezték ki, különösen az élelmezés dolgában. Azt a kívánságukat, hogy egy kaszárnyában lyezzék el őket, aligha lehet teljesíteni, mert kaszárnyák ez idő szerint kórházi czélokra gigálnak- különben is a modernül berendezett sasbarakkokban való elhelyezés felér a kaszárnyán való lakással, sőt némely tekintetben jobban is mutatkozik. A tisztek ama kérését, hogyevelezésüket gyorsabban továbbítsák, valami azt a kívánságukat, hogy kenyerüket a szerb szolgáló legénység készítse, teljesíteni fogják, naszszal a tisztek nem álltak elő. A nagykora megtekintés eredményével teljesen meg volt tégedve. A közönség és a háoros. Munkában a jótékonyság A fővárosban. Művészestély a vak katonák javára. Aefánia uti Corto-kávéházban kedden este rendezett vészestély a lehető legnagyobb erkölcsi és szép anyagi sereg végződött. A közreműködők, Lábas Juczi, Vörös , Homoki Paula, Czukor Etel, Sebestyén Géza, Sebesn Mihály, Magyari Lajos, Béres Aladár és Reiner Hugó adósokkal hálálták meg a sűrűn elhangzott tapsokat. Astély tiszta jövedelmét a vak katonáknak juttatták. A főversenyt Sebestyén Mihály rendezte. A Jótékonysági hármasszövetség az imr hírnévre vergődött szórakoztató délutánja keretét fényesen sikerült, hangversenynyel egybekötött tombolát rendezett a fővárosi pavillonban. A nagyhatású megnyitóbeszédet gróf Teleki Sándorné mondotta. Kovácsné Borovitz Gizella »Az ezredik« czímű elbeszélésével aratott sikert, dr. Sigmethné Baló Irén operaáriákat és dalokat énekelt, közben dr. Kartács Adolfné aktualitások kitűnő előadásával és Fligl József Liszt Rhapsódiák zongoraelőadásával arattak nagy sikert. A rendezőség az ezredik sebesültnek finom mii ezüstórát, a többi sebesültnek szép tombolatárgyakat adott.Az 1000-dik sebesült Habár Antal volt a 30. gyalogezredből. A szép ünnepély jó ozsonnával végződött. A rendezés körül a főérdem a következőké: Kovácsné Borovitz Gizella, Laky Oszkárné, zalai Fenyvessy Józsefné, Hecht Adolfné, Heller Gáborné, báró Kohner Ágostonné, bárói Pongrácz Mária, Sváb Imréné, boglári Simon Jakabné, dr. Kartácsné stb. A vidéken. Jótékonyczélu estély. Nagyhaláról Írják nekünk: A nagyhálai úri fiatalság Dezseffy Margit úrnő védnöksége alatt Bérczy Sárika, Gyémánt Béla és Altstock Pál vezetése mellett julius 11-én a nagykátai hadikórházban ápolt sebesült katonák szórakoztatására s a vak katonák javára fényesen sikerült tarka estét rendezett, amelyen a három főrendezőn kívül még az alábbiak működtek közre: Lukács Margitka, Jászay Mariska, Erny Margitka, Szabó Ella, Földes Margitka, Kallós Pál, Bodó György, Erny Miklós, Földes Géza, Hanthó György, Földes Ernő és Rigó Ernő. A nagy számban összegyűlt előkelő közönség, amelynek összetoborzása Dezseffy Margit úrnő érdeme, szűnni nem akaró tapsviharral honorálta a szereplőket. Az estély anyagilag is jól sikerült, mert 400 koronát juttatott a vak katonáknak. 7 n e ifw®R supss class bátely« — Mz Mjsg fiaxtitudiósítójától, — K- U‘ k. Kriegspressequartier Expositur II. , Felposi 606. Majdnem ötven nap múlott az első olasz támadás óta és az eredményül most már kijegeczesedik Cadorna valónti haditerve , számításai és tévedései. A háború első fázisában, de körülbelül június közepéig terjed, az olasz térkari főnök minden igyekezete az volt, hy kikémleltesse az egész hatalmas alpesfrontot és megállapítsa, van-e rajta olyan réa melyen keresztültörhet. Az összes szoroson, amelyek csak némileg is alkalmas okn látszottak arra, hogy nagyobb csapat féestel keresztüljöhessenek rajta, történtek próbálások, de ezek a kísérletek kis erők felkínálásával mentek végbe és nem az áttörést igaz, csak próbálkozást jelentettek. Cadorn úgy tetszik, azt hitte, hogy fog akadni nagy védekezési fronton olyan kis része men át keresztültörhet és akkor aztán ott folytathatja operáczióit. Hanem már néhány héten kiderült, hogy a hatalmas alpesi határa Stilfserjochtól a Krnig — egyetlen fegyekkel megrakott és sehol meg nem szakató vonal, melynek ellenálló ereje mindenüttilásd, mint a vas. Ennek szükségszerű elörésével az olasz offenziva legközelebbi felta önként adódott; a működési teret át kel tenni az Isonzo vidékére, az alacsonyabb rszt és fensíkjainak területére, ahol a termet a védőseregnek kevésbé lehet segítsége. A háború a kétezres magasságokban májéra lehetetlenné volt téve és mellékes haverré lett, de annál hevesebben indult meg középhegységeknél. De itt alig hogy megkezdőd a támadás, máris utóbbi keserves csalódás az olaszra. Az osztrák-magyar csapatok ardviselésnek ezt a formáját a Kárpátokban megtanulták, mint gyerekek az egyszerit, a védekezés mesterei tudtak lenni ott, ahol feladatukat égbenyúló hegyóriásos meredeken alálógó sziklafalak nem segítet. Cadorna azonban minden okozás ellenére nem rögtön és nem is tó erővel támadott az Isonzo-fronton, harcerőit szétosztva, mindenféle irányban, az hogy a háború legelső heteiben az olasz Isonzott délnyugati fronton, július elején, fronton is támadtak, de támadásaikat visszavervén, nem akadályozhattak meg bennünket előkészületeink kivitelében. Amikor pedig július ötödikén négy hadtestet vezényelt rohamra, meg kellett győződnie róla, hogy az osztrák-magyar hadsereg embertalanja már ekkora erővel sem dönthető meg. A doberdói fensik és görzi hídfő drótsövényein és farkasvermein fennakadt az általános olasz támadás, a mi gyalogságunk elkergette az egyébként vitézül harczoló ellenséget és pompás tüzérségünk aztán leterítette a menekülő tömegeket. Eltekintve katonáink rendíthetetlen hősiességétől, az első nagy és tökéletes olasz kudarc okának Cadorna örökké habozó hadvezetése tekinthető. Ezt a hibát nem lehet jóvátenni: az olasz előnynek, amely a háború előkészítésébenés a mozgósításban rejlett, véglegesen befellegzett. A meglepetések ideje az olraszok eszéről lejárt és ezentúl minden esetleges előnyüket úgy kell majd lépésről-lépésre kiküzdeniök. Kétségtelen, hogy a számbeli túlsúlyuk még ma is igen tiszteletreméltó előny, de magától értetődő olyan ellenféllel szemben, aki innen-onnan egy éve hogy nem is egy, de több fronton állandóan a legvéresebb tüzet diadalmasan állja. Az ilyen hadviseléshez az első feltétel a kitartás, de ez sem vezet czélhoz még a legnagyobb túlerővel szemben sem, ha az ellenség ügyes, lelkes, bátor s hisz a maga nemzeti erejében, fölényében. A kárpáti nagy csaták ennek beszélő bizonyítékai. A mikatonáinktól pedig hihetőleg az összes felsorolt erényeket senki sem merészelné elvitatni, az olasznak azonban előbb be kell bizonyítania, hogyan bírja elviselni a veszteségteljes offenzívát. Aki valaha történelmi könyvekben lapozgatott, az eleve is tisztában lehet ezen a ponton az olaszszal. A támadók tömegét nem igen lesz lehetséges szaporítani, mert a rendelkezésre álló terep aránylag szűk volt már négy hadtest általános támadására is, amely ekként eléggé zárkózott sorokban kényszerült felvonulni. De ■ az olasz vezérkari főnök, úgy látszik, mindig újból meg újból fogja elrendelni a támadást az Isonzofronton, hogy ilyen módon puhítsa ellenfelét.