Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-16 / 196. szám

Péntek, 1915. július 18. AZ U­JSAO Az ellenséges torpedózuzók egyikét, a­mely rendesen a szároszi öbölben czirkál, tegnap, a­mi­kor túlságosan közel merészkedett a parthoz, tüzérségünk két lövedéke találta. A torpedózuzó azonnal az öbölben lévő egyik sziget mögé mene­kült és csak éjjel hagyta el az öblöt. Mezopotámiai front. Egy ellenséges motoros naszádot, a­mely a július 10-éről 11-ére virradó éjjelen Rómától nyu­gatra az Eufrátes-gáthoz közeledni próbált, őr­ségeink tüze elűzte. 11-én reggel az ellenség ágyú­­naszádai védelme alatt a szárazföld felől támadást kísérelt meg a folyópart e részén, csapataink heves ellentámadása következtében azonban kénytelen volt hanyatt homlok menekülni és teljes vereséget szen­vedett. Az ellenség veszteségei e harczokban igen nagyok. A többi arczvoralakon nem történt jelentős változás. A halom egyére híres hadiárvák elhelyezése. Bern, julius 15. A svájezi közhasznú nő­egyesület elvállalta annak az akcziónak keresz­tülvitelét, hogy hadiárvákat üdülésre a háború tartamára svájezi családok vegyenek magukhoz. Magánlevelek közvetítése. Genf, julius 15. A Vöröskereszt­ Egylet nem­zetközi bizottsága figyelmeztet arra, hogy a genfi hadifoglyokat gyámolító nemzetközi ügy­nökség csak kivételesen és különös esetekben köz­vetít magánleveleket Olaszországból Ausztria- Magyarországba és Németországba vagy meg­fordítva és csak akkor, ha nemzetközi válasz­bélyeget csatolnak a levélhez, minthogy porta­mentességet csak a hadifogoly-szolgálat élvez. Hogy bánnak a sebesültekkel , Páris, július 15. A Journal lyoni távirata sze­rint a franczia kam­pány a harczképtelen fog­lyoknak Németországból való visszatérése alkal­mából vizsgálatot rendelt el arra nézve, hogyan bántak ezekkel a foglyokkal Németországban. A vizsgálat eddigi eredménye az, hogy a német egészségügyi intézmények semmiféle különbséget nem tettek a német és a franczia sebesültek között. Barát és ellenség egyenlően gondos ápolásban részesül. Az operálásokat kitűnő technikával vég­zik, az orvosok legnagyobb része kitűnő. A beteg­ápolónők jól értik a dolgukat. A bécsi polgármester Ausztria gazdasági teljesítőképességéről, Bécs, július 15. Weisskirchner dr. polgármester június havi jelentése megállapítja, hogy e hónap­ban is nemcsak katonai erőnk, hanem gazdasági teljesítőképpességünk is fényesen bevált. A háború kezdete óta a belföldi tőke és a belföldi takaré­kosság nem kevesebb, mint hét milliárdot bocsá­tott a haza rendelkezésére. A második osztrák hadikölcsön legnagyobb részét ismét a bécsi pénz­intézetek és betevőik szállították. Daczára a hadi­­kölcsönre való jegyzésnek, május végén a takarék­­betétek majdnem 140 millió koronával múlták felül a januári betéteket. Gazdasági teljesítő­képességünk az adófizetésben is kifejezésre jut. A bécsi városi adóhivatalban május havában 36,617.000 koronát fizettek be az előző évi 35,279.000 koronával szemben. 1914. július 1-től 1915. május 31-ig az adóbevételek meghaladják az egy év előtt ugyanebben az időszakban fizetett és 14 millió 412.000 koronát kitevő adóbevételeket. Bécs élelmiszerellátása júniusban nem igen változott. Az egészségügyi viszonyok júniusban igen kedvezőek voltak, csak egyes himlőmeg­betegedések emlékeztetnek azokra az abnormis viszonyokra, a­melyek közt már csaknem egy esztendeje élünk. Kolerában és kiütéses tífuszban júniusban is megbetegedett egy polgári személy. Bécs közállapotai az eddigi 11 háborús hónap­­ban és egyáltalában nem jogosíthatták fel az ellen­séges sajtót ránk kedvezőtlen hírek terjesztésére. Nem éhezünk, járványok nem tizedelnek meg s nem rendelték el Bécsben az ostormállapotot. A szerb hadifoglyok kívánsága, Bécs, július 15. A spanyol nagykövet a múlt hónapban megtekintette a szerb hadifoglyok nagy táborát Grodingben (Salzburg mellett). A lakó­helyiségek megtekintése után a nagykövet előtt egybegyűlt szerb tisztek teljes kielégítettségüket fejezték ki, különösen az élelmezés dolgában. Azt a kívánságukat, hogy egy kaszárnyában lyezzék el őket, aligha lehet teljesíteni, mert kaszár­nyák ez idő szerint kórházi czélokra gigálnak- különben is a modernül berendezett sasbarak­­kokban való elhelyezés felér a kaszá­rnyá­­n való lakással, sőt némely tekintetben jobban is mu­tatkozik. A tisztek ama kérését, hogyevelezé­­süket gyorsabban továbbítsák, valami azt a kívánságukat, hogy kenyerüket a szerb szolgáló legénység készítse, teljesíteni fogják, naszszal a tisztek nem álltak elő. A nagykora meg­tekintés eredményével teljesen meg volt tégedve. A közönség és a háoros. Munkában a jótékonyság A fővárosban. Művészestély a vak katonák javára. Aefánia­ uti Corto-kávéházban kedden este rendezett vészestély a lehető legnagyobb erkölcsi és szép anyagi sereg végző­dött. A közreműködők, Lábas Juczi, Vörös , Homoki Paula, Czukor Etel, Sebestyén Géza, Sebesn Mihály, Magyari Lajos, Béres Aladár és Reiner Hugó a­dósokkal hálálták meg a sűrűn elhangzott tapsokat. Astély tiszta jövedelmét a vak katonáknak juttatták. A főversenyt Sebestyén Mihály rendezte. A Jótékonysági hármasszövetség az imr hírnévre vergődött szórakoztató délutánja keretét fényesen sikerült, hangversenynyel egybekötött tombolát rende­zett a fővárosi pavillonban. A nagyhatású megnyitóbeszé­det gróf Teleki Sándorné mondotta. Kovácsné Borovitz Gizella »Az ezredik« czímű elbeszélésével aratott sikert, dr. Sigmethné Baló Irén operaáriákat és dalokat énekelt, közben dr. Kartács Adolfné aktualitások kitűnő előadásá­val és Fligl József Liszt Rhapsódiák zongoraelőadásával arattak nagy sikert. A rendezőség az ezredik sebesültnek finom mi­­i ezüstórát, a többi sebesültnek szép tombola­­tárgyakat adott.Az 1000-dik sebesült Habár Antal volt a 30. gyalogezredből. A szép ünnepély jó ozsonnával végződött. A rendezés körül a főérdem a következőké: Kovácsné Borovitz Gizella, Laky Oszkárné, zalai Fenyvessy Józsefné, Hecht Adolfné, Heller Gáborné, báró Kohner Ágostonné, bárói Pongrácz Mária, Sváb Imréné, boglári Simon Ja­­kabné, dr. Kartácsné stb. A vidéken. Jótékonyczélu estély. Nagyhaláról Írják nekünk: A nagyhálai úri fiatalság Dezse­ffy Margit úrnő védnök­sége alatt Bérczy Sárika, Gyémánt Béla és Altstock Pál vezetése mellett julius 11-én a nagykátai hadikórházban ápolt sebesült katonák szórakoztatására s a vak katonák javára fényesen sikerült tarka­ estét rendezett, a­melyen a három főrendezőn kívül még az alábbiak működtek közre­: Lukács Margitka, Jászay Mariska, Erny Margitka, Szabó Ella, Földes Margitka, Kallós Pál, Bodó György, Erny Miklós, Földes Géza, Hanthó György, Földes Ernő és Rigó Ernő. A nagy számban összegyűlt előkelő közönség, a­mely­nek összetoborzása Dezse­ffy Margit úrnő érdeme, szűnni nem akaró tapsviharral honorálta a szereplőket. Az estély anyagilag is jól sikerült, mert 400 koronát juttatott a vak katonáknak. 7 n e ifw®R su­pss class b­átely« — Mz Mjsg fiaxtitudiósítóját­ól, — K- U‘ k. Kriegspressequartier Expositur II. , Felposi 606. Majdnem ötven nap múlott az első olasz támadás óta és az eredményül most már kijegeczesedik Cadorna valónti hadi­­terve , számításai és tévedései. A háború első fázisában, de körülbelül június közepéig terjed, az olasz térkari fő­nök minden igyekezete az volt, hy kikém­­leltesse az egész hatalmas alpesfrontot és megállapítsa, van-e rajta olyan réa melyen keresztültörhet. Az összes szoroson, a­me­lyek csak némileg is alkalm­as okn lá­tsz­o­tt­ak arra, hogy nagyobb csapat féestel keresztül­­jöhessenek rajta, történtek próbálások, de ezek a kísérletek kis erők felkínálásával mentek végbe és nem az áttörést igaz, csak próbálkozást jelentettek. Cadorn úgy tet­szik, azt hitte, hogy fog akadni nagy véde­kezési fronton olyan kis része­ men át ke­resztültörhet és akkor aztán ott folytat­hatja operáczióit. Hanem már néhány hét­en­ kiderült, hogy a hatalmas alpesi határ­­a Stilfser­­jochtól a Krnig — egyetlen fegyekkel meg­rakott és sehol meg nem szakató vonal, melynek ellenálló ereje mindenüttilás­d, mint a vas. Ennek szükségszerű elö­résével az olasz offenziva legközelebbi felta önként adódott; a működési teret át kel tenni az Isonzo vidékére, az alacsonyabb rszt és fen­­síkjainak területére, a­hol a termet a védő­seregnek kevésbé lehet segítsége. A háború a kétezres magasságokban májéra lehetet­lenné volt téve és mellékes haverré lett, de annál hevesebben indult meg középhegy­ségeknél. De itt alig hogy megkezdőd­ a támadás, máris utóbbi keserves csalódás­­ az olaszra. Az osztrák-magyar csapatok ardviselésnek ezt a formáját a Kárpátokban­­ megtanul­ták, mint gyerekek az egyszerit, a véde­kezés mesterei tudtak lenni ott, a­hol fel­adatukat égbenyúló hegyóriásos meredeken alálógó sziklafalak nem segítet. Cadorna azonban minden okozás elle­nére nem rögtön és nem is tó erővel tá­madott az Isonzo-fronton, harc­erőit szét­osztva, mindenféle irányban, az hogy a háború legelső heteiben az olas­­z Isonzo­tt délnyugati fronton, július elején, fronton is támadtak, de támadásaikat vissza­vervén, nem akadályozhattak meg bennünket előkészületeink kivitelében.­­ A­mikor pedig július ötödikén négy had­testet vezényelt rohamra, meg kellett győ­ződnie róla, hogy az osztrák-magyar hadsereg embertalanja már ekkora erővel sem dönt­hető meg. A doberdói fensik és görzi hídfő drótsövényein és farkasvermein fennakadt az általános olasz támadás, a mi gyalogságunk elkergette az egyébként vitézül harczoló ellen­séget és pompás tüzérségünk aztán leterítette a menekülő tömegeket. Eltekintve katonáink rendíthetetlen hősiességétől, az első nagy és tökéletes olasz kudarc­ okának Cadorna örökké habozó hadvezetése tekinthető. Ezt a hibát nem lehet jóvátenni: az olasz előnynek, a­mely a háború előkészítésében­­és a mozgósításban rejlett, véglegesen befellegzett. A meglepetések ideje az olraszok eszéről lejárt és ezentúl minden esetleges előnyüket úgy kell majd lépésről-lépésre kiküzdeniök. Kétségtelen, hogy a számbeli túlsúlyuk még ma is igen tiszteletreméltó előny, de magá­tól értetődő olyan ellenféllel szemben, a­ki innen-onnan egy éve hogy nem is egy, de több fronton állandóan a legvéresebb tüzet diadal­masan állja. Az ilyen hadviseléshez az első fel­tétel a kitartás, de ez sem vezet czélhoz még a legnagyobb túlerővel szemben sem, ha az ellenség ügyes, lelkes, bátor s hisz a maga nemzeti erejében, fölényében. A kárpáti nagy csaták ennek beszélő bizonyítékai. A mi­­ka­tonáinktól pedig hihetőleg az összes felsorolt erényeket senki sem merészelné elvitatni, az olasznak azonban előbb be kell bizonyítania, hogyan bírja elviselni a veszteségteljes offen­­zívát. A­ki valaha történelmi könyvekben la­pozgatott, az eleve is tisztában lehet ezen a pon­ton az olaszszal. A támadók tömegét nem igen lesz lehetsé­ges szaporítani, mert a rendelkezésre álló terep aránylag szűk volt már négy hadtest általános támadására is, a­mely ekként eléggé zárkózott sorokban kényszerült felvonulni. De ■ az olasz vezérkari főnök, úgy látszik, mindig újból meg újból fogja elrendelni a támadást az­ Isonzo­­fronton, hogy ilyen módon puhítsa ellenfelét.

Next