Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-18 / 198. szám
10 egkeskenyebb pontján fekszik a szerencsétlen város. Április 26-án rommá lőtte a Kába-Tépí előtt horgonyzó angol flotta. Magas dombon álló görög templomából csak egy csonka fal maradt épen. A tengerparton egy sor szélmalom kerekét hajtja a hajnali szél, úgy látszik, lőtávolon kívül maradtak, mögöttük minden romokban hever, ők képviselik a néma városban az életet, igaz, gazdájuk nincsen, csupán a szél játszik velük. Hajnalodik. Átvágunk az ázsiai oldalra, Csatlak- Karé elé érünk. Még egy-két kanyarodás s a hajó nyílegyenesen a kikötőbe fut. Dobay István. GYORSSEGÉLY ARANYAT-VASÉRT. — Auguszta-alap. — Gyűjtéseink eddigi eredménye 1.757.41144 K A mai napon a következő adományokat kaptuk Gyorssegély. Eddigi gyűjtésünk ....................... 1.339.469.82 K. A Nemzet Háza (Auguszta-alap rokkantak alapja.) N. N. Hatvan................................. 10.— K. Farkas János Pusztavacs.............. 4.— «» Füsttelen napi gyűjtés Marosbogár) 13.— » Összesen.... 27.— K. Eddigi kimutatásunk.. 188.856.11 » Együtt............... 188.883.il K. •) Ehhez adakoztak : Derzsi Lőrincz, Turcsa Gergely, Mélik Gyula, Pásztor Sándor, Szepessy József 2—2 koronát Székely Albert, Báthori János, Tolokán Márton 1—1 koronát. Véderő. A cs. és kir. 66. gyalogezred, 2. zászlóalj, 7. századának altisztjei és legénysége a porladozó hősök özvegyei és árváinak.......... 450.— K. N. N. Hatvan................................... 10.— » Eddigi gyűjtésünk 83.989.47 » Együtt.. ~ 8L44917K. * A stipiuíkhoz befolyó összegeket a buli Hagyar Kereskedelmi bank Rákóczi-uti fiókosztályához szolgáltatjuk be és 10.000 koronás tételekben bocsátjuk a honvédelmi minisztérium rendelkezésére. oröskereszt. K N. Hl.: var................................... 10.— K. Mády Lajosné ref. lelkésznő Ujpest, koszorú megváltás Végh Ilonka elhunyta alkalmából.... 10.— » Eddigi gyűjtésünk.......... 42.092.95 » Együtt.......... 42.112.95 11. A háborúban megvakult katonák részére. Kövesdi Elvira Mezőtúr.............. 20.— K. Hadsegélyző bizottság Marosbogát 13.20 » Cs. I. Szeghalom............................... 10.— » Szent Antal nevében....................... 5.— »» Sándor Marcit Heves...................... 3 — »» Forgó Erzsébet Komárom.......... 2.— » N. N. Hatvan................................... Az újpesti polg. fiúiskola azon ta-10.— »nulói, kik a nyári szünidőben a segitő-bizottság földein dolgoztak ............................................... 3.50 * Összesen.... 66.70 K. Eddigi gyűjtésünk___ 47.899.02 » Együtt........... 47.965.72 K. Ebből levonva a f. hó 16-án ebben a rovatban kimutatott, de a »Véderő« gyűjtésének szánt.... 450.— * Marad.......... 47.515.72 K. A Vörös félhold részére. Hadsegélyző bizottság Marosbogát 10.— K. Eddigi gyűjtésünk.. 12.292.74 » Együtt.......... 12.302.74 K. Amputált vitézeinknek műtagokra. Hadsegélyző bizottság Marosbogát ........................................... 10.— K. Eddigi gyűjtésünk.... 6471.58 K. Együtt.... 6481.58 K. Katonatiszti özvegyek és árvák »Erzsébet Otthona« javára, Rupprecht Tasziló óbánya .... 20.— K. Hits Károly dr. kir. közsző Trencsén ............................................... 20.— » Gross Tivadar dr. kir. közsző Gyergyószentmiklós................... 10.— » Bubla Irma Budapest................... 10.— » Szvoboda Mihály Zilah ............... 5.— » Mezei Antal Budapest ............... 4.— » Karácsonyi Gyula Magyarpécska 4.— » Reiner Rezső mérnök Budakeszi 1.— » összesen.... 74.— K. Eddigi gyűjtésünk.... 14.571.26 » Együtt.__ 14.645.26 K. A Nemzeti Áldozatkészség szoborbizottságának. Rakovszky Mensdiért Theresienstadt ........................................... 10.— K. Gyűjtéseink eddigi eredménye. A Gyorssegély — Auguszta-alap részére ....................................... 1.339.469.8211. A Nemzet Háza (Auguszta-alap rokkantak alapja) javára ___ 188.883.11 » A Véderőért (katonák özvegyei és árvái javára)............................... 84.449.47 » A Vöröskereszt részére .............. 42.112.95 » A háborúban megvakult katonák részére ....................................... 47.515.72 » Amputált vitézeinknek műtagokra 6421.58 » A rokkant katonák részére ........... 3323.48 » A Vörös Félhold részére .......... 12.302.74 » Különféle egyéb pénzadományok 32.872.57 » összesen.. .0,757011.44 K. AZ TXISAG Vasárnap, 1915. julius 18. Ellenez napig a fronton. I. Az Armeeoberkommando nyitt parancsával a kezemben, kllencz napig a fronton tartózkodtam. Közvetlen közelségben, állandóan egy-két-három kilométernyire a muszka állásoktól, minek következtében most abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy életem legérdekesebb tapasztalatait közre bocsájthassam. Istenem, a magyarok ! Lupkovtól fel Ravaruskáig, amerre megfordultam, mindenütt magyar szót hallottam. A magyar csapatok elite csapatai közé tartoznak a monarchia hadseregének. Ezt nem tagadhatja senki. És nem is tagadja. Mert ime ott vannak a legnehezebb pozícziókban, amelyeket csak olyan hősökkel lehet tartani, mint ők. Ott láttam őket bizalmi helyeken, mindenütt, egész Galiciában. És becsülik, csodálják őket a németek, az osztrákok, mindenki, még az ellenség is. Egyik este Lembergen túl vagy ötven kilométernyire szabad ég alatt — miközben a hatalmas üstökben motyogott a gulyás — a német és osztrák tisztekkel táboroztunk, beszélgettünk rólunk, magyarokról — A háború ismertette meg a világgal a magyarokat, — mondotta egy schlessiig-holsteini őrnagy — és mi nagyon büszkék vagyunk a barátságukra. Az osztrák tisztek is helybenhagyták és hozzátették, hogy nem tudják, miért nem értette meg egymást eddig jobban a két nemzet: a magyar és az osztrák? De ezentúl másként lesz. * Majdnem egész Galicziát, azt a részt, amelyet visszahódítottunk, bejártam és örömmel tapasztaltam, hogy a vetések nagyon szépek. Az oroszok magvakat hoztak hazulról és szétosztották a nép között. Van Galicziában tehát bőven búza, rozs, árpa és hüvelyes vetemény, sőt lábas jószág is. A legelőkön, a Beszkidek illatos pázsitjain nagyon sok helyen láttam békésen legelésző gulyákat. Az oroszok hozták be ezeket is, de oly gyorsan menekültek, hogy nem bírták őket összeszedni. A mi fogalmaink szerint Galicziában nincs drágaság. Az élelmiszerek ára ma körülbelül olyan, mint nálunk a háború előtt. Teszem azt : Przemyslben kimentem Illés Jenő kollégámmal a piaczra, ahol a kofák két koronáért adtak egy pár rántani való csirkét, a mészáros két korona negyven fillérért egy kiló leveshúst stb. Van bőven élelmiszer errefelé, az oroszok, akik mindenkorra berendezkedtek ebben a vegyes országban, itthagytak mindent. Csak bor, sör és pálinka nincs és ami kevés van, az méregdrága. Egy korsó sör Przernyőiben egy korona is volt, Lembergben hatvan fillér. Az italhiány okát nem nehéz kitalálni : ezt az egyet nem hagyták itt a menekülő oroszok. Kiitták, távozásuk előtt. Samborban, ebben a szép városban, ahol kiencz hónapig dőzsöltek a muszkák, a denaturált spirituszt itták. És nem a közlegények, hanem a tisztek. A szeszt czukorral, mézzel és egyéb édességgel keverték és borzasztóan elszontyolodtak, amikor ez az ital is elfogyott. Az igaz, hogy hozhattak volna maguknak a hazájukból, de nem kaptak, mert a hadvezetőség megtiltotta. Panaszkodtak is eleget ezért. Az egyik sambori szállodás mesélte, hogy nem egyszer hallott tőlük új kifakadást. — Könnyű Nikolajevicsnek rendeletet kiadni, ő úgy sem tartja be ... * Lupkovtól Zagorczén, Chyrovon át Sambor városába vasúton utaztunk. Direkt kocsin Budapestről a Kárpátokon keresztül. Az út húsz óráig tartott. Sambortól Grodeken, a hires műúton végig autón Lembergbe jutottunk, egy nappal visszahódítása után. Az első, ami az utczákon szemünkbe ötlött, az a rengeteg sok sápadtképű, legyengült fiatalember volt, akik az ujjongó tömegben teli tüdővel szívták a friss levegőt. Szegények, kiencz hónapig rejtőztek a pinczékben, padlásokon az oroszok elől, akik különben elhurczolták volna őket katonáknak. Örült a lakosság és vele örültünk mi is. Egy szabadon fellélegző városban lenni, harmincz órával az ellenség kitakarodása után: újságírónak valami elképzelhetetlen nagy esemény. Gondolják csak : minden lépten-nyomon boldog emberekkel találkozni, sokkal, mindenkivel. A boldogság városa ez, a mesebeli.m Életünk legérdekesebb napjait a fronton töltöttük. Lembergben mindössze egy délelőttöt tartózkodtam, aztán autón mentünk a tűzvonalba. Egy kis családi ügyemmel kezdődött ez az út. Van egy unokaöcsém, egy fiatal harmadéves orvosnövendék, most már zászlós, aki a háború első napjától fogva a harcrtéren az első segélyhelyen dolgozik. Először Szerbiában, majd a Kárpátokban és végül most messze északon, Lembergen jóval túlteljesíti kötelességét. Nem akar szabadságra menni, mert azt tartja, hogy az a katonának árt. Beleszokik megint a jólétbe és ha búcsúzni kell, át kell neki megint esni a búcsú szomorú pillanatain. Az anya, az apa és a testvérek könyei fájdalmasak... Elég az hozzá, a fiú, aki bevonulásakor lányos külsejű gyerekember volt, a tűzvonal állandó hevében megedződött és nem akarta a neki többször felajánlott szabadságot igénybe venni. Famíliája közvetlenül elutazásom előtt hetek óta nem kapott tőle hírt. Aggódott miatta és amikor elindultam, anyja megkért, ha odafenn leszek a fronton, keressem fel. Kissé naiv kérés volt: millió és millió ember között hogy is lehet valakit felkeresni minden közelebbi adat nélkül. úgy látszik, a jó Isten is akarta, hogy a szegény asszony vágya teljesüljön. Lembergben, a frontra való indulásunk utolsó percében egyik katonaorvos barátomtól tudtam meg, hogy unokaöcsém ezrede Lemberg fölött vagy húsz kiométernyire éppen abban az irányban fekszik, ahová parancsunk szólt. Autón félóra alatt ott voltunk, abban a kies fekvésű, erdőkerítette községben, amelyen keresztül mieink pár nappal előbb űzték a futó oroszokat. Az ezred tisztjei, köztük zászlós öcsém, éppen azzal voltak elfoglalva, hogy a község határában .