Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-20 / 200. szám
Kedd, 1915. július 20. AZ ÚJSÁG tette, hogy a bukaresti és konstantinápolyi szerződéseket hamarosan meg fogják semmisíteni. Bulgária az őszig semleges marad. Kopenhága, július 19. (Saját tudósítónk távirata.) Szófiai jelentés szerint Radoszlavov bolgár miniszterelnök kijelentette, hogy Bulgária nem siet, hogy a hatalmakkal folyó tárgyalásait befejezze, miután elhatározta, hogy az őszig mindenesetre semleges marad. Koholt hirete cáfolata. Szófia, július 18. A B. T. I. jelenti: A külföldi sajtó néhány nap óta a legfantasztikusabb híreket közli bolgár ügyekről. Ezeket a híreket főleg azok a lapok terjesztik, amelyeknek Szófiában nincsen levelezőjük, azonban innen keltezik koholt távirataikat, amelyekben majd azt jelentik, hogy a bolgár király legközelebb Athénbe megy, hogy találkozzék Görögország és Románia királyával, majd pedig azt, hogy Genadievet letartóztatták, sőt hogy öngyilkosságot követett el. Mind koholmány. Ferdinánd király sohasem foglalkozott az athéni úr gondolatával. Ami Genadiev ügyét illeti, ezt rendkívül túlozzák. Szó sincs letartóztatásról, sőt még rendőri felügyelet alá helyezésről sent, legkevésbé pedig öngyilkosságról. Ez utóbbi jelentések szembeszökő cáfolata a sztambulovista párt vezető bizottságának gyűlése, amelyet Genadiev elnöklésével ma, Sztambulov halálának 20. évfordulója alkalmából tartanak. Az olasz kormány tiltakozik Berat megszállása ellen. Róma, július 19. Az olasz kormány diplomácziai lépéseket tett folyamatba Athénben a görög kormánynál Beratnak görög csapatok által történt megszállása miatt. Az olasz kormány hangsúlyozza, hogy Albániában végleges állapotot teremteni egy fait accompli-val nem lehet. Görögország és az entente jegyzékváltása Szófia, július 19. A Kambana athéni tudósítója jelenti: A görög kormány igen erélyes hangú jegyzéket intézett az entente-hoz tartozó hatalmakhoz a görög partok blokádja ügyében. A jegyzék azokat az okokat, melyekre a szövetséges admiralitás a blokád igazolására hivatkozott, fantasztikumnak bélyegzi. Ráfogásnak mondja, mintha görög hajók dugárut szállítottak volna a török, vagy az osztrák-magyar és a német hajók ellátására. A megtörtént események következtében a görög kormány immár kényszerítve látja magát arra, hogy szigorú eljárást indítson nem kisszámú kereskedelmi hajó tulajdonosa ellen a görög semlegességgel össze nem egyeztethető azon szolgálataikért, melyeket a szövetségesek érdekében teljesítettek. Ilyen körülmények közt a legnagyobb mértékben meg kell ütközni azon, hogy a görög hajókat feltartóztatják és Maltára viszik. Igen sok ilyen hajóról a görög kormánynak semmi értesülése sincs, mert sem a hajótisztek, sem a legénység eddig még nem tért vissza és így azt sem lehet ellenőrizni, vájjon a görög hajókat nem-e használják fel hadműveleti czélokra. Mindez alkalmas arra, hogy eddig tanúsított lojális magatartásának feladására késztesse a görög kormányt, ha ez anomáliák sürgősen nem orvosoltatnak. A szövetséges kormányok e jegyzékre kitérő választ adtak, arra utalva, hogy a kérdés megoldása kizárólag Hamilton tengernagy konpetencziájába tartozik. Gimarisz miniszterelnök, ki a válasz tartalmáról még hivatalos átadása előtt értesült, kijelentette, hogy az nem alkalmas az ellentétek kiegyenlítésére. Az entente athéni követei erre Hamilton tengernagyhoz fordultak. Csak az ő intézkedései után adnak majd választ a görög kormány jegyzékére. Athénben feszült érdeklődéssel várják az ügy fejleményeit. A görög Horia Sepszancs Boka, Paris, július 19. A Temps jelenti Athénből. A kormány rendeletére Kunduridisz alttengernagy veszi át a görög flotta főparancsnokságát mint Herz ellentengernagy utódja. A lissai győrstem. — 1866 július 20. — írta Balogh Pál. Az olasz hajósereg egy hónap óta vesztegel léhán és tehetetlenül a szicziliai vizeken. Az Adrián nem mer mutatkozni, a Dardanelláktól fázik, az albán partokra sincs menni kedve, hiába várják a montenegróiak epekedve. Beéri e flotta ama »csoportosított« semmittevéssel, amit az olasz hadvezetés az Adria elzárásának nevez. Láthatatlan blokád az, óvatos távolságban Isztriától, Dalmácziától, nehogy ottani ütegeinkkel kellemetlen érintkezésbe jusson. No de ilyen volt Itália flottája negyvenkilencz év előtt, az 1866-iki hadjáratkor is, holott hajóegységeinek száma s fölszerelése akkor még inkább felülmúlta a mienkét, mint jelenleg. A régi Ausztria egyáltalán nem tartott tengeri haderőt. Első szervezkedési kísérletei a múlt század derekára nyúlnak vissza. Ferdinand Max királyi herczeg, a tragikus sorsú Miksa mexikói császár, 1854—1864. években úgyszólva a semmiből teremtette meg a rangvát annak a hajóseregnek, mely két év múlva diadalmasan legyőzte a olasz hajóhadat. Pedig az olaszok tengerésznép hítével kérkedhettek. A velenczei és genuai köztársaságok hadi gályáinak történeti nimbusza volt. A fiatal Itália szintén jókor nekilátott flottája kiépítésének. A krimi háború alatt már mint tengeri hatalom jelent meg a Fekete-tengeren s Anglia, Francziaország oldalán kivette részétSzebasztopol ostromából. Azóta folyvást növelte hajóseregét, amiben III. Napóleon bőkezűsége is megsegítette, így vonulhatott fe. 1866-ban Itália harmincznyolcz csatahajóval és czirkálóval monarchiánk ellen, s az olasz sorhajók nagyobb fele erősen pánczélozott vértes naszád, csupa vontcsövű ágyúval fölfegyverezve. Míg az osztrák flotta alig húsz egységre terjedt, pánczélos ebből csak öt hajó volt, ágyuparkunk sima lövegekből állt, a haditengerészet modern eszközeire az állam anyagi megszorultsága miatt nem igen telt. Mindeme hiányokat flottánk szelleme, a derék legénység, a kitűnő tisztikar s főleg a hatalmas Tegetthoff tengernagy vasakarata, óriási eréivé nagyszerűen tudta pótolni. A háború küszöbén szinte csodát művelt, hogy a hajóhad ne csak harczképes legyen, hanem dicsőséggel tudjon helytállani. A fasanai hadikikötőben s a trieszti arzenálban éjjel-nappal dolgoztak. A régi fahajókat kellő karba helyezték, három fregattot friss pánczélzattal vontak be. Isztriában s a dalmát szigeteken számos partvédő üteg épült. A matrózok szünetlenül gyakorlatoztak, a csatahajók egyes osztályai folyvást manővereztek az Adrián. Az ellenséges admirális , Persano gróf aggodalmasan nézett az események elé. Hiába voltak együtt az olasz vértes- és fanaszádok Anconában, hogy Dalmácziát megtámadják. Persanót balsejtelmek gyötörték, nem mert Tegetthoff ellen kivonulni. Késedelmét napokig azzal mentegette, hogy legnagyobb hajóegysége, az Angliában megrendelt Affondatore nem érkezett meg, arra kell várnia. De július elején már ez a háromtornyú aczélszörnyeteg sem hiányzott a flottából, s Persano mégse kezdett semmihez, mert a bátorságát nem hozta meg az Affondatore, nem tudta az angol hajógyár azt neki gyártani, még kevésbé bírta szállítani. Itália ügye csakhamar rosszul állt, a harcrtéren. A custozzai csatából szétziláltan menekült hamarosan főhada, s a Po-vonalról zavartan hátrált Cialdini szárnyserege Albrecht lett, herczeg győztes zászlai elől. Az olasz presztízs súlyos sebet kapott, s már csupán a tengeri haderőtől remélt jobb fordulatot. A félszigeten minden szem Persano felé fordult, s a tengernagy mégsem tett semmit. Hiába nógatta a florenczi kabinet, Bolognából az olasz, Brüniből a szövetséges porosz főhadiszállás, hogy Ancona alól valahára kimozduljon. A mi Tegetthoffunk kétszer is provokálta őt : fölkereste az olasz kikötő közelében, hogy csatára hívja ki. Persano csak töprengett, szurkolt és halogatta a cselekvést. Bevárta, míg Viktor Emánuel király egyenesen rá nem parancsolt, hogy a dalmát partok ellen meginduljon. Ez július derekán volt. Kivonult az Adriára az egész olasz tengeri haderő, de hamar megállt Ancona átellenében, flottabázisához jó közel , Lissa szigetnél, hogy annak ódon bástyafalait a nyílt tengerről ostrom alá vegye. Ha Tegetthoff ezt engedi, akkor Lissa két-három nap múlva elesik, az olasz zászló a sziget Madonna-tornyán lobog, Persano pedig győzelemittasan vonulhat vissza bázisára, az anconai erődvonal mögé. De Tegetthoff ezt nem engedte neki Harcorn a tengeren és a gyarmatokon. Robbanás egy hyperdreadatiighton, Róma, július 19. A Messagera állítólag biztos forrásból arról értesül, hogy a Queen Elisabeth angol hiperdreadnmighton, amely néhány héttel ezelőtt a Dardanellákban operált, egy US centiméteres ágyú felrakásánál robbanás történt, melynek következtében a hajó egy része használhatatlanná vált. A hadihajót javítás végett dokkba vitték. Merénylet-kísérlet egy fegyverszállító hajó ellen. Newyork, július 19. A Marseillebe induló Kirkoiwald nevű szállítóhajón elindulása előtt a newyorki kikötőben kilencz bombát találtak. A newyorki rendőrség azt hiszi, hogy merényletet akartak elkövetni a hajó ellen, amelyen Francziaországba vittek új ágyukat és fegyvereket. Német torpedónaszád támadása egy postagőzös ellen. Páris, július 16. Havas-ügynökség jelenti Newyorkból. Az Orduna postagőzös utasait, akikkel együtt két amerikai polgár is Newyorkba érkezett, elmondják, hogy az Ordunát július 9-én egy német torpedónaszád megtámadta. Egy torpedó és hat gránát, melyet a német torpedónaszád kilőtt, czélját tévesztette. A kapitány jelentése szerint a támadás Queenstowntól harminchét mértföldnyire délre történt előzetes figyelmeztetés nélkül. Az alvó utasokat felébresztették és a fedélzeten gyülekeztették. Mindegyiknél mentőöv volt. A lövedékek fejük felett repültek el. A kapitány végül szikratávíró útján kért segítséget. Az utasok száma 227 volt. (A Wolff-ügynökség megjegyzi, hogy ez a história kissé kalandosan hangzik.) Fogadatlan prókátor, Paris, július 19. A Temps kifejti, hogy Ausztria- Magyarországnak az Egyesült Államokhoz intézett jegyzékei jogosulatlan és újabb láncszem a közép-európai hatalmak törekvésében, hogy Amerikát semleges magatartásának feladására bírják. Amerikának joga van tetszése szerint kereskedelmet űzni, a szövetségeseknek pedig joguk van Németországot a kereskedelemben megakadályozni. Németország blokádja, amely a Németországból és az odairányuló kereskedelmet lehetetlenné teszi, válasz a barbár német hadviselésre. Amerika nem fogja megengedni, hogy jogosult intézkedései korlátoztassanak csak azért, mert hátráltatják a közép-európai hatalmak szándékait. A jardanellák ostroma. Angol csapatösszevonások. Athén, július 19. (Baját tudósítónk távirata.) A Hestid jelentése szerint az angolok Máltában negyvenötezer főnyi új sereget vontak össze. A csapatok a dardandiai angol, sereget fogják megerősíteni. Állítólag ötven szállítóhajó is vesztegel már Máltában, hogy a csapatokat rendeltetési helyükre vigyék. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, július 18. (Milli-ügynökség.) A főhadiszállás közli: Egyik fronton sem történt jelentős esemény.