Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-20 / 200. szám

Kedd, 1915. július 20. AZ ÚJSÁG tette, hogy a bukaresti és konstantinápolyi szerző­déseket hamarosan meg fogják semmisíteni. Bulgária az őszig semleges marad. Kopenhága, július 19. (Saját tudósítónk táv­irata.) Szófiai jelentés szerint Radoszlavov bolgár miniszterelnök kijelentette, hogy Bulgária nem siet, hogy a hatalmakkal folyó tárgyalásait be­fejezze, miután elhatározta, hogy az őszig minden­esetre semleges marad. Koholt hirete c­áfolata. Szófia, július 18. A B. T. I. jelenti: A külföldi sajtó néhány nap óta a legfantasztikusabb híreket közli bolgár ügyekről. Ezeket a híreket főleg azok a lapok terjesztik, a­melyeknek Szófiában nincsen levelezőjük, azonban innen keltezik koholt távira­­taikat, a­melyekben majd azt jelentik, hogy a bolgár király legközelebb Athénbe megy, hogy találkoz­zék Görögország és Románia királyával, majd pedig azt, hogy Genadievet letartóztatták, sőt hogy ön­­gyilkosságot követett el. Mind koholmány. Fer­dinánd király sohasem foglalkozott az athéni úr gon­dolatával. A­mi Genadiev ügyét illeti, ezt rendkívül túlozzák. Szó sincs letartóztatásról, sőt még rendőri felügyelet alá helyezésről sent, legkevésbé pedig öngyilkosságról. Ez utóbbi jelentések szembeszökő c­áfolata a sztambulovista párt vezető bizottságá­nak gyűlése, a­melyet Genadiev elnöklésével ma, Sztambulov halálának 20. évfordulója alkalmából tartanak. Az olasz kormány tiltakozik Berat meg­­szállása ellen. Róma, július 19. Az olasz kormány diplomá­­cziai lépéseket tett folyamatba Athénbe­n a görög kormánynál Beratnak görög csapatok által történt megszállása miatt. Az olasz kormány hangsúlyozza, hogy Albániában végleges állapotot teremteni egy fait accompli-val nem lehet. Görögország és az entente jegyzékváltása Szófia, július 19. A Kambana athéni tudósí­tója jelenti: A görög kormány igen erélyes hangú jegyzéket intézett az entente-hoz tartozó hatal­makhoz a görög partok blokádja ügyében. A jegyzék azokat az okokat, melyekre a szö­vetséges admiralitás a blokád igazolására hivat­kozott, fantasztikumnak bélyegzi. Ráfogásnak mondja, mintha görög hajók dugárut szállítottak­ volna a török, vagy az osztrák-magyar és a német hajók ellátására. A megtörtént események követ­keztében a görög kormány immár kényszerítve látja magát arra, hogy szigorú eljárást indítson nem kisszámú kereskedelmi hajó tulajdonosa ellen a görög semlegességgel össze nem egyeztethető azon szolgálataikért, melyeket a szövetségesek érdeké­ben teljesítettek. Ilyen körülmények közt a leg­nagyobb mértékben meg kell ütközni azon, hogy a görög hajókat feltartóztatják és Maltára viszik. Igen sok ilyen hajóról a görög kormánynak semmi értesülése sincs, mert sem a hajótisztek, sem a legénység eddig még nem tért vissza és így azt sem lehet ellenőrizni, vájjon a görög hajókat nem-e használják fel hadműveleti czélokra. Mindez alkal­mas arra, hogy eddig tanúsított lojális magatartásá­nak feladására késztesse a görög kormányt, ha ez anomáliák sürgősen nem orvosoltatnak. A szövetséges kormányok e jegyzékre kitérő választ adtak, arra utalva, hogy a kérdés meg­oldása kizárólag Hamilton tengernagy konpeten­­cziájába tartozik. Gimarisz miniszterelnök, ki a válasz tartalmáról még hivatalos átadása előtt értesült, kijelentette, hogy az nem alkalmas az ellentétek kiegyenlítésére. Az entente athéni kö­vetei erre Hamilton tengernagyhoz fordultak. Csak az ő intézkedései után adnak majd választ a görög kormány jegyzékére. Athénben feszült érdeklődéssel várják az ügy fejleményeit. A görög Horia Sepszancs Boka, Paris, július 19. A Temps jelenti Athénből. A kormány rendeletére Kundurid­isz alttengernagy veszi át a görög flotta főparancsnokságát mint Herz ellentengernagy utódja. A lissai győrstem­. — 1866 július 20. — írta Balogh Pál. Az olasz haj­ósereg egy hónap óta veszte­gel léhán és tehetetlenül a szicziliai vizeken. Az Adrián nem mer mutatkozni, a Darda­nelláktól fázik, az albán partokra sincs menni kedve, hiába várják a montenegróiak epekedve. Beéri e flotta ama »csoportosított« semmit­tevéssel, a­mit az olasz hadvezetés az Adria elzárásának nevez. Láthatatlan blokád az, óvatos távolságban Isztriától, Dalmácziától, nehogy ottani ütegeinkkel kellemetlen érint­kezésbe jusson. No de ilyen volt­ Itália flottája negyven­­kilencz év előtt, az 1866-iki hadjáratkor is, holott hajóegységeinek száma s fölszerelése akkor még inkább felülmúlta a mienkét, mint jelenleg. A régi Ausztria egyáltalán nem tartott tengeri haderőt. Első szervezkedési kísérletei a múlt század derekára nyúlnak vissza. Fer­dinand Max királyi herczeg, a tragikus sorsú Miksa mexikói császár, 1854—1864. években úgyszólva a semmiből teremtette meg a rangvát annak a hajóseregnek, mely két év múlva diadalmasan legyőzte a olasz hajó­hadat. Pedig az olaszok tengerésznép hítével kér­kedhettek. A velenczei és genuai köztársasá­gok hadi gályáinak történeti nimbusza volt. A fiatal Itália szintén jókor nekilátott flottája kiépítésének. A krimi háború alatt már mint tengeri hatalom jelent meg a Fekete-tengeren s Anglia, Francziaország oldalán kivette részét­­Szebasztopol ostromából. Azóta folyvást nö­velte hajóseregét, a­miben III. Napóleon bő­kezűsége is megsegítette, így vonulhatott fe. 1866-ban Itália har­­mincznyolcz csatahajóval és czirkálóval mon­archiánk ellen, s az olasz sorhajók nagyobb fele erősen pánczélozott vértes naszád, csupa vontcsövű ágyúval fölfegyverezve. Míg az osztrák flotta alig húsz egységre terjedt, pán­­czélos ebből csak öt hajó volt, ágyuparkunk sima lövegekből állt, a haditengerészet modern eszközeire az állam anyagi megszorultsága miatt nem igen telt. Mindeme hiányokat flottánk szelleme, a derék legénység, a kitűnő tisztikar s főleg a hatalmas Tegetthoff tengernagy vasakarata, óriási eréivé nagyszerűen tudta pótolni. A háború küszöbén szinte csodát művelt, hogy a hajóhad ne csak harczképes legyen, hanem dicsőséggel tudjon helytállani. A fasanai hadi­­kikötőben s a trieszti arzenálban éjjel-nappal dolgoztak. A régi fahajókat kellő karba he­lyezték, három fregattot friss pánczélzattal vontak be. Isztriában s a dalmát szigeteken számos partvédő üteg épült. A matrózok szü­netlenül gyakorlatoztak, a csatahajók egyes osztályai folyvást manővereztek az Adrián. Az ellenséges admirális , Persano gróf aggo­dalmasan nézett az események elé. Hiába voltak együtt az olasz vértes- és fanaszádok Anconában, hogy Dalmácziát megtámadják. Persanót balsejtelmek gyötörték, nem mert Tegetthoff ellen kivonulni. Késedelmét napokig azzal mentegette, hogy legnagyobb hajóegy­sége, az Angliában megrendelt A­ffondatore nem érkezett meg, arra kell várnia. De július elején már ez a háromtornyú aczélszörnyeteg sem hiányzott a flottából, s Persano mégse kezdett semmihez, mert a bátorságát nem hozta meg az A­ffondatore, nem tudta az angol hajógyár azt neki gyártani, még kevésbé bírta szállítani. Itália ügye csakhamar rosszul állt, a harcrtéren. A custozzai csatából szétziláltan menekült hamarosan főhada, s a Po-vonalról zavartan hátrált Cialdini szárnyserege Albrecht lett, herczeg győztes zászlai elől. Az olasz presztízs súlyos sebet kapott, s már csupán a tengeri haderőtől remélt jobb fordulatot. A félszigeten minden szem Persano felé for­dult, s a tengernagy mégsem tett semmit. Hiába nógatta a florenczi kabinet, Bolognából az olasz, Brü­niből a szövetséges porosz főhadi­szállás, hogy Ancona alól valahára kimozdul­jon. A mi Tegetthoffunk kétszer is provokálta őt : fölkereste az olasz kikötő közelében, hogy csatára hívja ki. Persano csak töprengett, szurkolt és halogatta a cselekvést. Bevárta, míg Viktor Emánuel király egye­nesen rá nem parancsolt, hogy a dalmát partok ellen meginduljon. Ez július derekán volt. Kivonult az Adriára az egész olasz tengeri haderő, de hamar megállt Ancona átellenében, flottabázisához jó közel , Lissa szigetnél, hogy annak ódon bástyafalait a nyílt tengerről ostrom alá vegye. Ha Tegetthoff ezt engedi, akkor Lissa két-három nap múlva elesik, az olasz zászló a sziget Madonna-tornyán lobog, Persano pedig győzelemittasan vonulhat vissza bázisára, az anconai erődvonal mögé. De Tegetthoff ezt nem engedte neki­­ Harcorn a tengeren és a gyarmatokon. Robbanás egy hyperdreadatiighton, Róma, július 19. A Messagera állítólag biztos forrásból arról értesül, hogy a Queen Elisabeth angol hiperdreadnmighton, a­mely né­hány héttel ezelőtt a Dardanellákban operált, egy US c­entiméteres ágyú felrakásánál robbanás történt, melynek következtében a hajó egy része használhatatlanná vált. A hadihajót javítás vé­gett dokkba vitték. Merénylet-kísérlet egy fegyverszállító hajó ellen. Newyork, július 19. A Marseillebe induló Kirkoiwald nevű szállítóhajón elindulása előtt­ ­ a newyorki kikötőben kilencz bombát találtak. A newyorki rendőrség azt hiszi, hogy merény­letet akartak elkövetni a hajó ellen, a­melyen Francziaországba vittek új ágyukat és fegy­vereket. Német torpedónaszád támadása egy posta­gőzös ellen. Páris, július 16. Havas-ügynökség jelenti Newyorkból. Az Orduna postagőzös utasait, a­kikkel együtt két amerikai polgár is Newyorkba érkezett, elmondják, hogy az Ordunát július 9-én egy német torpedónaszád megtámadta. Egy torpedó és hat gránát, melyet a német torpedó­naszád kilőtt, czélját tévesztette. A kapitány jelentése szerint a támadás Queenstowntól har­­minc­hét mértföldnyire délre történt előzetes figyel­meztetés nélkül. Az alvó utasokat felébresz­tették és a fedélzeten gyülekeztették. Mindegyik­nél mentőöv volt. A lövedékek fejük felett re­pültek el. A kapitány végül szikratávíró útján kért segítséget. Az utasok száma 227 volt. (A Wolff-ügynökség megjegyzi, hogy ez a histó­ria kissé kalandosan hangzik.) Fogadatlan prókátor, Paris, július 19. A Temps kifejti, hogy Ausztria- Magyarországnak az Egyesült­ Államokhoz inté­zett jegyzékei jogosulatlan és újabb lánc­szem a közép-európai hatalmak törekvésében, hogy Ame­rikát semleges magatartásának feladására bírják. Amerikának joga van tetszése szerint kereskedel­met űzni, a szövetségeseknek pedig joguk van Németországot a kereskedelemben megakadá­lyozni. Németország blokádja, a­mely a Német­országból és az odairányuló kereskedelmet lehe­tetlenné teszi, válasz a barbár német hadviselésre. Amerika nem fogja megengedni, hogy jogosult intézkedései korlátoztassanak csak azért, mert hátráltatják a közép-európai hatalmak szándékait. A jardanellák ostroma. Angol csapatösszevonások. Athén, július 19. (Baját tudósítónk táv­irata.) A Hestid jelentése szerint az angolok Máltában negyvenötezer főnyi új sereget vontak össze. A csapatok a dardandiai angol, sereget fogják megerősíteni. Állítólag ötven szállító­­hajó is vesztegel már Máltában, hogy a csa­patokat rendeltetési helyükre vigyék. Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, július 18. (Milli-ügynök­ség.) A főhadiszállás közli: Egyik fronton sem történt je­lentős esemény.

Next