Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-13 / 193. szám

Kedd, 1915. Julius II. AZ ÚJSÁG Sapunál és Ammers­teil­ernél. Erős tüzérségi harcz volt a német elzászi és franczia seregek közt a svájczi határon is, a­hol a németeknek igen erős állásaik vannak. A francziáknak bátorításra van szükségük. Páris, julius 12. Hervé a Guerre Sociale-ban sajnálkozással állapítja meg, hogy a balkán álla­mokkal folytatott tárgyalások nem haladnak előre. A négyesszövetség diplomácziájának talán mégsem volna nehéz egyezményt létesítenie. Bulgária inter­­venc­iója a négyesszövetségre nagy jelentőségű, sok­kal nagyobb, mint Románia vagy Görögország be­avatkozása. Ma sokkal inkább mondhatjuk, mint bármikor, hogy az idő pénz. Fra­nczia­ország szö­vetségesei, úgy látszik, számításon kívül hagyták Francziaország nagy türelmetlenségét Bulgária be­avatkozása tekintetében. Oroszországot, Angliát és Olaszországot nem szállotta meg az ellenség, Francziaországban azonban tizenegy hónap óta nagy területek vannak ellenséges kézen. Francziaországnak joga van a sietségre. Francziaországnak szüksége van a nép bátorítására valami jó hírre, hogy a nép szenvedéseit türelemmel viselje. Bulgária beavatko­zása, a­melylyel Konstantinápoly bevétele elérhető közelségbe jutna, Francziaország részére ilyen bátorítószer volna. A négyesszövetség diplomácziája nyíltan beszélhetne végre már Szerbiával is, hogy a balkán államok féltékenykedését el­hallgattass­a és kieszközölje Bulgária beavatkozását. Újabb miniszterkrízis Angliéban. Rotterdam, július 12. (Saját tudósítónk távirata.) A Courant jelenti : A pénteki mi­nisztertanácson Lloyd-George, nem jelent meg. A News értesülése szerint az új angol kabinet komoly válság előtt áll. Gourand tábornok megsebesülése. Amsterdam, július 12. (Saját tudósítónk táv­irata.) Gouraud tábornok röviddel megérkezése után fogadta a touloni kórházban Millerand hadügy­miniszter látogatását. Gouraud mindkét lábszár­­csontja teljesen össze van zúzva, a­nélkül hogy kívülről bárminő sebesülés is látszanék. A tábor­nok június 30-án sebesült meg. Vezérkari főnökével éppen ebédnél ült, midőn egy új sebesültszállít­­mány érkezett. Mind a svetten odamentek. Mielőtt odaértek volna, egy gránát csapott le melléjük, a­mely a tábornokot jobb karján és a két lábán, a vezérkari tisztet pedig a fején sebesítette meg. Midőn a tábornoknak közvetlenül Toulonba való érkezése előtt amputálták a karját a hajón, azt mondta, hogy reméli, hogy egy karral is vissza­térhet a frontra. Az adóbevételek csökkenése Franczia­­országban. Páris, július 12. A Temps jelentése szerint június havában a közvetett adók és monopó­liumok 241.584.800 frankot tettek ki. Ez az előző év júniusával szemben 68.975.900 franknyi csökkenést jelent. Az 1915. év első felében a múlt év első felével szemben 426 182­ 400 frank a csökkenés. Szabadulás a franczia hadifogságból, Genf, július 12. A hadiszolgálatra alkalmat­lan németek első szállítmánya Lyonból vasárnap este érkezett ide. A sebesülteket a pályaudvaron a­ német konzulátus tagjai és a genfi Vöröskereszt­ Egylet kiküldöttei fogadták rendkívül szívélye­sen. Egy órai itt tartózkodás után a vonat Kon­­stanzba ment tovább. Konstanz, július 12. A hadiszolgálatra alkal­matlan súlyosan sebesült németek fogadására Miksa badeni herczeg, Bollmann báró belügy­miniszter és a helyettes főparancsnokság részé­ről Manteuffel tábornok ideérkezett. Az első vo­nat Ya 9 órakor menetrendszerűen érkezett a pályaudvarra, ezrekre menő közönség éljenzése közben. A zenekar a nemzeti himnuszt játszotta. A sebesültek kijelentették, hogy Francziaország­ban általában tisztességes bánásmódban része­sültek. A császárné a kicserélő­ bizottsághoz Kon­­stanzba a következő táviratot intézte : Neues Palais, július 11. A vitéz harczo­­soknak, a­kik ma először lépnek ismét arra a német földre, a­melyet vérükkel védelmeztek, hálatelt üdvözletemet küldöm. Szülőhazájuk nem fog megfeledkezni róluk és érdemeikről. Auguszta Viktória: Elégtétel a ném­et Vöröskereszt hölgyeinek. Genf, július 12. A Vöröskereszt genfi nemzet­közi bizottsága a következőket közli: A Vörös­­kereszt nemzetközi bizottsága élénk sajnálkozá­sára a Neuschatelben folyt tárgyalásról szóló hírlaptudósításokból arról értesült, hogy bizonyos tanúk sértő nyilatkozatokat tettek a német Vörös­kereszt hölgyeiről. A nemzetközi bizottság szük­ségesnek tartja kijelenteni, hogy a háború ki­törése óta úgy a maga tagjainak és kiküldöttei­nek tapasztalataiból, valamint a Svájczon ke­resztül hazaszállított hadiszolgálatra alkalmat­lan francziák szóbeli elbeszéléseiből megállapí­totta a német Vöröskereszt hölgyeinek csodálatra­méltó tevékenységét, valamint azt az odaadást, a­melylyel valamennyi hadviselő sereg sebesült­jeit ápolták. Az elismerésnek ama jelei, a­me­lyeket e hölgyek számos sebesült francziától, an­­goltól, belgától és orosztól kaptak, feljogosítja őket, hogy megvetéssel sújtsák az olyan, sértése­ket, a­minőkkel Neuschatelben két tanú társnőit illette. A nemzetközi bizottságnak azonban köte­lessége, hogy ezen nyilatkozatoka E® hagyja válasz nélkül és állaptott meg, hogy azok teljes ellenmondásban állanak­ mindazzal, a­mit a né­met Vöröskereszt ezen hölgyeinek tevékenysé­géről tudnak. A Vöröskereszt nemzetközi bizottságának ne­vében Ador Gusztáv elnök. A bizottság nyilatkozata két perbeli tanú vallomására vonatkozik, a­kik azt mondották, hogy a német Vöröskereszt­ Egylet hölgyei romlott gyógyszereket, mérget adtak a sebesült foglyoknak és arra törekedtek, hogy a foglyok között járvát­y­s betegségeket terjeszszenek. A marseillei robbanás áldozatai. Páris, július 12. A Temps jelenti Marseille­­ből . A pirotechnikai gyárban történt robbanás alkalmával megsebesültek közül hárman meg­haltak. A robbanás áldozatainak száma ezzel negyvenre emelkedett. Jünk végig az utón, a világtalan erdőn, ösvé­nyeken ki ismét az útra, a tüzér, a toronyóra, melyet még emberek kongattak, káprázat volt, hogy kapaszkodtunk mind feljebb, mind magasabbra, egyik szikláról a másikra, me­lyek alatt szakadékok oly hivogatón, mint tátott szájak, meredtek felénk ? Az ágyudörgés és nyomában száz halál nem puszta szó, mi itt, és csak valamivel odébb a másik hegyháton az olasz, a­ki heve­sen válaszol. De nem soká, a terv kész és biztos, hogy beválik. Majd elhallgattatja a Mariska, a harmincz és feles, a kövér Mariska, a legfélelmetesebb ágyunk, a­melyet talán egy tűzmester szeretője után neveztek így el. És csakugyan, már megint dörög az ég és valahol a mélyben óriás tüdők hörögnek. A lélegzetem elállt, összeszorított ajakkal szá­molok harminczig. Aztán egy távoli hegy­ormon hirtelen füstfelleg, mely nyomban ki­szélesedik és ismét hirtelen, mint Cziklon, a hegycsúcsra visszahull. Ugyanekkor jobbról balról a shrapnellek érintetlenül fehér fel­­hőcskéi. A nehéz gránát és shrapnell harmo­nikusan dolgoznak az alpinók ellen. A gránát kikergeti őket fedezékeikből, de csak a shrap­­nell-esőbe van menekvés. Az egyik biztos halálból futó lépésben a másikba. És hogy kétség se maradjon: egészen közel a gép­­fegyverek kattognak,­­ apró hangszerek a hatalmas zenekarban, melyet a leghíresebb mester dirigál. Két teljes óráig néztük a borzalmas szín­játékot, a két óra tíz év hosszú volt. A sze­münkkel a mi tüzérségünk munkáját kisér­jük, a fülünkkel az olaszét, ők főképp shrap­­d­ellel dolgoztak, csak közbe szól egy gránát, amely tr»nk­« rn j|tl»kM*knnl ésL, melyen nemrég hogy átjöttünk. De érezhetően veszít az ellenséges rgyuzás intenzivitásából, a lövedékek mind gyengébben és szórványo­sabban jelentkeznek. Aztán mövid időre odaát a tüzelés megszűnik egészen. Biztos, hogy a kövér Mariska jól végezte dolgát : az olasz ütegek felfedve, új állásokba igyekszenek. Hogy melyik részen volt a tüzérségi fölény e vörösre gyűlt hajnalon , nem lehetett két­séges. Már dél volt, a­mikor ugyanazon az úton, a­melyen jöttünk, megindultunk visszafelé. Az olasz ág­yúk ismét megszólaltak és a mieink rejtelmes biztonsággal feleltek. Az utakon az apró lovakkal ismét találkozunk, most már meg­­terhelten lőszerrel, élelemmel jönnek vissza a hadtápállomásról és még tudomást sem vesz­nek a véres zivatarról, mely most a naptól be­­aranyozottan folyik tovább. Egy pár kid­­t fát az olasz gránát rongyokban fektetett végig az utón és ezek megakasztják a hűséges álla­tokat odaadó igyekezetükben. Csendesen vár­nak, míg az akadályt elhárítják előlük és a füvet rágják. Aztán haladnak nógatás né­kül szépen sorjában ismét tovább. Néhány sebe­sült a maga lábán vonszolja magát lefelé a meredek utón, a saját rakta kötéseken cseppen­­ként szivárog át a forró vérök. Egy fiatal tüzér­tisztet a katonái czepelnek sátorponyván. A feje van bekötve, meg a keze, mind a kettő. Isz­onyúan tenvedhet. A bepólyázott fejét mégis felveti a magyar beszédünkre. — Messze van ide Magyarország ? — kérdi. És nem is várva választ, véres fejével erőtlenül visszahanyatlik. — Pedig ott volna jó meghalni, — hebegi alig érthetően és egészen magának. 5 Világháború. Háfeért! a tengeren ás a starusatdkció. A raesner-amerikai jegyzékváltás. Kopenhága, július 12. (Saját tudósítónk táv­irata.) Arról, hogy miképpen fogadták Washington­ban a német válaszjegyzéket, a Newyork Sun és a Herald azt írja, hogy arra nem lehet számítani, hogy Wilson komolyan visszautasítja a német javaslatokat. Ellen­jav­asl­atok nyilván lesznek. Csak a Newyork World jósolja az éles elutasítást. Lansing külügyi államtitkár tegnap hosszasan tárgyalt Sir Cecil Spring-Rice angol követtel. Megtorpedózott angol gőzös, Grimsby, július 12. (Reuters) A Fleetwood halászgőzös erősen oldalra dűlve tegnap ide­érkezett. A hajót az Északi-tengeren egy német búvárhajó előzetes figyelmeztetés nélkül ágyúzta. A gőzös legénységének egy embere meghalt, három megsebesült­ gombák egy postagőzösön. Rotterdam, július 12. (Saját tudósítónk távirata.) Newyorkból jelentik : Az Otconwald nevű postahajón, mely Amerikából Mar­­seillebe vitt különféle fehérárukat, a kirako­dásnál több bombát találtak. A Dardanellák ostroma. A Dardanelláknál a szövetséges franczia és angol haderők egy hajszálnyira sem jutottak előbbre azon a keskeny partsávon, a­melyet Séd­il Bahrnál és Ari Burnunál már partra­szállásuk kezdetén elfoglaltak. A francziák tudvalevőleg eleinte d’Amadé tábornokot okol­ták a balsikerekért ; ezért elmozdították és helyébe Gouraud tábornokot küldték; ez nem­rég súlyosan megsebesült, s helyébe a volt algíri parancsnok, Bailland került ; angol részről Jan Hamilton tábornok a szövetséges csapatok fő­­parancsnoka, de ellene Angliában egyre han­gosabbak a panaszok a roppant veszteségek miatt, a­melyek az expedíc­iós seregeket a legutóbbi időben érték. Ez idő szerint csupán a rendes tüzérségi

Next