Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-15 / 195. szám

­5­ 1 készülődés alatt Olaszország ugyan bőségesen ellátta magát fegyverrel és municzióval, de a hadsereg óriási szükségletének kielégítő tarta­lékot kell teremteni. Az oroszok galicziai vere­ségét, a Mame-menti csata eredményeit és a háborúnak szinte minden fontos eseményét a municzió hiánya okozta az egyik vagy másik oldalon. Olaszország tanult a többi állam pél­dájából és már jóelőre gondoskodik minden olyan baleset kiküszöböléséről, a­mely muni­­czióhiány miatt beállhatna. Az új hivatal felállításába minden kétség nélkül belejátszott az a veszedelem is, hogy a magánbizottságok veszélyeztették volna a ke­letkező szervezet egységességét , pedig az egy­ségesség a legfontosabb. Az új hivatalnak Delallilo tábornok lesz a feje ; ő négy év óta igazgatója volt a hadügy­minisztérium tüzérségi és műszaki osztályá­nak, azelőtt pedig felügyelője volt a római vár­tüzérségnek. Semleges vélemény a monarchia és Olasz­ország helyzetéről. Bécs, július 1­4. A berni Bund hosszabb Czik­­kelyben foglalkozik a monarchia és Olaszország helyzetével. Tíz havi háborús előkészület után az olaszoknak másf­él hónap alatt még mindig nem sikerült az osztrák-magyar védelmi vonalat áttörniök. Ezért nem szabad Cadornát és katonáit okolni, mert ők mindent elkövetnek, a tőlük telik ; vannak dolgok, a­mik erősebbek, mint a hadvezér talentuma és katonáinak bátorsága. Az igaz, hogy az olaszok majdnem négyszeres túlerővel állanak az ellenség előtt, viszont ennek meg van a­ védelem előnye, a­melyet a természet is támogat s végül az osztrák és magyar csapatok az oroszok elleni harczok következtében kipróbáltak és harczedzettek. Ilyen csapatok ilyen állásokban kell hogy minden túl­erőt ellensúlyozzanak. Cadorna bizonyára nem ringatta magát abban a téves felfogásban, hogy az ellenség és a terep ne okozna nehézséget; a hiba a felelős olasz diplomatákban van, a­kik lekicsinyelték a monarchia erejét és bizonyos olasz lapokban, a­melyek az olasz közönségben azt a hitet keltették, hogy csak az utolsó lökésre van szükség Olaszország részéről a habsburgi birodalom rombadöntésére. Midőn a háború a parlamenti és a nemzetiségi akadályokat félre­tolta, a­melyek a különböző népek erejét béklyóba verték, akkor tűnt csak ki, hogy ez a monarchia, a­melynek felosztásán járatták az eszüket Rómá­ban, Péterváron, Londonban, Parisban és Belgrád­­ban, csak megöregedett, de el nem gyöngült. Minde­nek előtt nem teljesedett az entente főreménysége, hogy az oroszországi háborúban a­ monarchia valamennyi szláv népe az ellenség táborába­ pártol át. Épp úgy csalfának bizonyult az entente minden reménysége, hogy Ausztriában és Magyar­­országon drágaság, éhezők lázongása és pénzhiány lesz. Most derül ki, hogy Ausztria-Magyarország a termés biztosítása utáni gabonafölöslegéből még szövetségesének is juttath­at, s hogy ez a »szegény, éhenhaló és eladósodott birodalom« közel négy milliárdnyi újabb hadikölcsönt tud nyújtani. Vájjon az olasz államférfiak mindezt tényleg nem tudták, vagy tudták és azt hitték, hogy közbe­lépésük a monarchia erejét elfojtja ? Majdnem az a­ látszata a dolognak, hogy a monarchia erejét Olaszország közbelépése nemcsak nem bénította meg, hanem fokozta és a legnagyobb erőkifejtésre késztette. Krassó-Ezurány és az olasz árulás. Lugos, július 14. Krassó-Szörény vármegye ma tartotta rendes közgyűlését Medve Zoltán kamarás, főispán elnöklésével. Az olasz hadüzenet tárgyalása után a közgyűlés határozati javaslatot fogadott el, a­melyhez Huszár Károly magyarul és Branisce Valér, a lugosi Drapelul szerkesztője a román nemzetiségi párt nevében csatlakozott. Azért szólal fel, — így szólt — hogy felszólalása által is bizonyságot tegyen arról, hogy daczára azon politikai ellentétnek, melyek a benső poli­tikai életben a magyarság és románság között fennállanak, mikor arról van szó, hogy a trón és a haza iránt szent kötelességeinket teljesítsük, nemcsak hogy nincs a magyar és román között vallási és nemzetiségi különbség, de még politikai különbség sem. Branisce beszédét a román tagok felállva, tapssal fogadták. Ezután az alispán ja­vaslatára a hadiárvák ellátására árvaházat léte­sítenek. A megyebizottsági tagok a főispánt és Issekutz alispánt jelentésük kapcsán lelkesen meg­éljenezték. Rouvier leleplezései. Genf, július 14. (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz sajtó most mindenképpen c­áfolni akarja azoknak a nyilatkozatoknak hitelességét, melyeket Rouvier volt miniszterelnök tett volt a Wiener Allgemeine Zeitung szerkesztőjének az algeziraszi konferenczia előestéjén. Az olasz sajtó híradásával szemben megállapítható, hogy ugyanakkor egy newyorki távirati iroda párisi tudósítóját is fo­gadta Rouvier s a tudósító az említett távirati irodának beszélgetéséről az alábbi táviratot küldte : " Négyszáz soros tudósítást küldök levélben az olasz diplomáczia eredménytelen fáradozásáról, hogy Francziaországgal szoros kapcsolatot találjon. Az­ olasz propozícziókat a franczia kormány rövid habozás után mind katonai, mind politikai szem­pontból elutasította. .Mu­ldJJ Lili 1 UL ll.l III 11 II AZ U­JSAG CsiltörtOK, rwio. puma io. Világháború* ffáfcoru a tengeren és a gyarmatokon. A tengeralattjáró fontosabb mint a dreadnought. Páris, julius 14. Az Eclair fejtegeti azokat a tanulságokat, a­melyeket a szövetségeseknek a tengeralattjárók háborújából le kell vonniuk és kijelenti, hogy a tengeri uralom a jövőben azé lesz, a­ki a legtöbb tengeralattjáró felett rendelkezik. A németek tengeralattjáró-háború­jának programmja igen veszélyessé válhatott volna, ha Németország elegendő számú tenger­alattjáró felett rendelkeznék. A tengeralattjáró­­háború már most is súlyos megpróbáltatás. A szövetségeseknek feltétlenül fel kell használniuk minden eszközt e harczi eszköz legyűrésére. Ehhez hozzátartozik az, hogy minden kereske­delmi hajót, kivétel nélkül ágyukkal fegyverez­zenek fel. Ezt a javaslatot már megtették, azonban ellenállásra talált. A szövetséges kor­mányoknak el kell ejteniök ezt az ellenállásu­kat, mert az áldozatok, a­melyeket hozni kell, igen nagyok. A szövetséges államok mindegyike építsen lehetőleg gyorsan nagy tengeralattjáró­flották, mert ez fontosabb, mint­ a dreadnought. A Német tengeralattjárók munkája, Berlin, július 14. A Vossische Zeitung je­lenti Krisztiániából: A Mackara nevű 5000 tonnás glasgowi gőzöst a Fehér-tengeren, Dam­­low-sziget közelében els­ül­y­esz­tették. Németország válaszjegyzéke, Newyork, július 14. Los Angelesből jelentik : Bryan itt tartott beszédében kijelentette, hogy a lapok vezérczikkei nagyon szélsőséges véle­ményeket nyilvánítanak Németország válasz­jegyzékére nézve. Bryan azt hiszi, hogy az amerikai nép többsége csak az amerikaiak jo­gainak megóvását kívánja. Amerika népe he­lyeselni fogja az elnöknek minden olyan lé­pését, a­mely alkalmas arra, hogy az amerikaia­kat távoltartsa a veszedelmes zónától és attól, hogy az amerikai utasok olyan hajókra szán­janak, a­melyek hadisugárut, különösen muní­­c­iót szállítanak. Kopenhága, július 14. A Petit Parisien newyorki levelezője jelenti : Wilson és Lansing egy újabb Németországhoz intézendő jegyzéket készítenek elő, a­melyben — mint az idézett lap írja — Németországot óva intik attól, hogy Amerikával szemben visszautasító álláspontra helyezkedjék. S ha Németország nem változtat eljárásán, a felelősség egyedül őt fogja terhelni. Roosevelt javaslatára Németország huszon­négy órai határidőt kap és ha annak leteltével kielégítő válasz nem érkeznék, mindennemű kereskedelmi összeköttetés Németországgal megszűnik, ellenben a négyesszövetséggel való kereskedelmet támogatni kell, Wilson szabadságon. Kopenhága, július 14. (saját tudósítónk távirata.) A Times jelenti Washingtonból : Wilson elnök, ki most szabadságon van és a hegyek között tartja kúráját, még nem ismeri a német jegyzék szövegét. A jegyzéket még csak néhány nap múlva nyújtja át neki az államtitkár. Erre dolgozzák majd csak ki közösen a Németországhoz intézendő választ. A svéd posta sérelme: Kopenhága, július 14. Stockholmból jelen­tik a Berlingske Tidende-nek . Az Észak ameri­kából és Argentínából ér­kező svéd posta Svédország tiltakozása elle­nére tovább is az angolok és a francziák c­enzú­­rája alatt áll. Az első német vonalyszállítvmány Német-Délkelet-Munkából. London, július 14. Otkichfonteinből jelentik . Ma érkezett ide az első német fogolyszá­­­lítmány. A ma érkezett foglyok és a holnapra jelzett 1100 fogoly tartalékos , az aktív csapatokat holnap­­utánra várják. A foglyok elmondották, hogy a németek élelmiszerkészletei teljesen kifogytak és már csak néhány napra elegendő élelmük volt. Lyautey tábornok Baiseileben, Paris, július 14. (Hams.) Lyautey tábornok, marokkói rezidens kedden Marseillebe érkezett. A tábornokot a kormány azért hívta Parisba, hogy a foganatba vett munkálatokról, valamint azon eszközökről meghallgassa a véleményét, a­melyeket alkalmazni kell a programra keresztül­vitelére és a protektorátus gazdasági életének a háború alatt való biztosítására. A Dardanellák ostroma. Ma ismét bővebb jelentések érkeznek a Dardanellák körüli harczokról. A szövetsége­sek újabb, élénk tüzérségi tevékenységet fej­tenek ki Ali Burnu és Sed­i Bahr ellen. A leg­utóbbi napokban hatvanezer gránátot paza­roltak a török hadállások ellen. A török főhadi­szállás konstatálja, hogy semmiféle eredményt nem értek el e muníc­iópazarlással, viszont súlyos veszteségeket szenvedtek. Kombinált szárazföldi és flotta-támadások is voltak, de ezeket is visszaverték a derék török védőcsa­patok. A Kaukázusban Ara­x vidékén folytak har­czok, melyek az oroszok visszavonulásával és jelentékeny veszteségével végződtek. Az olaszok nem küldenek ugyan egyelőre hadsereget a Dardanellákhoz, sőt Cadorna állí­tólag lemondással fenyegetődzik, ha a kormány a Dardanella-expedicziót forszírozná, de e he­lyett bizakodnak egy új orosz Dardanella-had­­sereg felállításában, mely állítólag 200.000 fő­ből állana s melyet most Odesszába összpon­tosítanak. Sőt a Secolo már az európai Török­ország felosztásának részletes terveivel szóra­koztatja hiszékeny publikumát. Hivatalos török jelentések. Konstantinápoly, julius 12. (Elkésve ér­kezett.) A főhadiszállás közli : A Dardanella­­fronton július 11-én Ari Burnu mellett jelen­téktelen tüzelés volt. Délután Ari Burnu előtt egy czirkáló torpedónaszádok védelme mellett és egy repülőgép támogatásával tüzelt egy ideig jobbszárnyunkra, a­nélkül hogy hatást ért volna el. Azután visszavonult, Sed­il Bahr mellett kölcsönös, tüzérségi tűz megszakítá­sokkal a jobbszárnyon és a középen. Anatóliai ütegeink hatásosan bombázták a morfcolimani ellenséges csapatokat, ütegeket, hangárokat és repülőket. A többi hadszíntéren nem történt különös esemény. Konstantinápoly, július 10. (MUH-ügynök­ség.) A főhadiszállás közli : Kaukázusi front­: Az ellenség veszteségeit, melyeket halot­takban és sebesültekben az Ajax vidékén le­folyt harczokban szenvedett, 2000 emberre be­csülik. E harczok csapataink és az ellenséges lovasság és gyalogság között folytak le és­­­z ellenség állandó visszavonulásaival végződtek. Leg­­utóbb 600 halottat számláltunk meg az ellenség visszavonulási vonalán-

Next