Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-07 / 187. szám

a Görz. Van olyan aggodalom is, hogy az oroszt annyira megtaláljuk verni, hogy a háború véget ér, mielőtt Olaszország meg­kapta volna méltó büntetését. Ennek az aggodalomnak balzsam a mai Hofer­­jelentés. Az első nagy csata Görznél le­zajlott s olasz vérbe­ fúlt. Rettenetes lehe­tett a vereség, mámorító a mi diada­lunk, hogy a mi szenvtelen Höferünk lírai hangokat üt meg. Hazánk és észa­kon küzdő seregeink hálájáról biztosítja az olaszverő vitézeket. Ezt Höfer úr nem szokta apró csetepatéknál, vagy nagy győzelmeknél mondani, melyek a rendes méretekben mozognak. De mondja Görz­nél. Tehát igen nagy győzelemről van szó s igen nagy túlerőről olasz részről, mely szégyenletes kudarc­ot vallott. Hiába, az idő sok mindenre képes, de arra, hogy Olaszországot ne olyan el­lenségnek tekintsük, mint a­melyikkel külön számadásunk van, az idő egy­hamar nem lesz képes. Az első düh le­higgadt, de a megvetés és a megtorlás vágya kiélesedett. Ne adja Isten, hogy az általános háború fordulatai kiszedjék kör­meink közül Itáliát. Ezt az ipsét külön akarjuk megfenyíteni, itt az egyszerű győzelem nekünk nem elegendő. Ezért a görzi csata hite, mely nem hoz fordula­tot, erősebben a lelkekbe vág, mint a kraszniki frontáttörésé, mely hasonlít­hatatlanul jelentősebb. Fordulatot nem hoz a görzi csata, de kezdetet jelent. Az első nagy verés, melyet az olasz kapott. Az első szégyen, mely érte. Az első kudarcz, melyet még Cadorna úr sem tud majd elhazudni. Mert hogy ott általános támadás van, azt tudják az olaszok. S hogy a csata után Görz és vidéke nincs olasz kézen, azt a csata után látni fogják. Nem lehet erről hazudni — más rendes hazudozó­­nak. Azonban Olaszország generalisszi­­musza erre is képes esetleg, egyszerűen azért, mert olasz. De meg fogják tudni a nagy vere­séget Olaszország úgynevezett fegyver­társai s akkor már bajos lesz nekik ki nem mondani véleményüket a kitűnő speczies­­ről. Valami nagy megbecsülésről eddig sem lehetett szó. Most, hogy még zsol­dosnak sem válik be, inkább az alkalmi árulót s pénzért mindenre kaphatót fog­ják benne látni, mint a katonát. Mit ér nekik Olaszország ? Egy rossz vicc­nek tetszik az egész szereplése. A­míg veszteg maradt, tulajdoníthattak értéket neki. Most, hogy egy tuc­at százezernyi hadával nekünk rontott, látják, hogy minket elárult, őket várakozásaikban be­csapta. Hiszen az olasznak a flandriai harcztéren kellett volna megj­elennie! Gallipoliban partra szállania, friss, tömén­telen erejével elvonni az orosz harcztérről a mi katonáinkat. S mintha csak az olasz háborúra vártak volna, soha oly ellen­állhatatlanok északi hadseregeink nem voltak, mint éppen mostan. Szinte úgy fest, hogy­ Varsó azért fog elesni, mert az olaszok hátbatámadtak bennünket. Nem, Olaszország nem marad bün­tetlen. Vérzik, jajgat és kétségbe fog esni. Nem érdemes miatta egy vonalat is változtatni egyéb terveinken, de itt Van, nem menekülhet előlünk s nyakára tesz­­szü­k a lábunkat, mihelyt erre az időt el­érkezettnek ítéljük. Ez szív­beli ügye a középeurópai az u­jság Szerda, 1915. julius 7. becsületesek szövetségének s ezért igazán külön koszorú illeti meg azokat a hősö­ket, a kik ott lent a nemzetek lelkéinek szolgáltatják ezt a gyönyörű, szomjúho­­zott elégtételt. Kevesen vannak a sokak ellen, de erősek a gyengékkel szemben, becsületesek és vitézek a becstelenek és gyávák ellen. Igazán aránytalan küz­delem. Csak a számbeli túlsúlyuk teszi, hogy a mi becsületes katonáinknak dicső feladat és nem szégyen, ilyenekkel szembe­kerülni. Győzelmes kms£ az oroszok ellen. Az orosz hadsereg kettészakításának kö­vetkezményei nap-nap után jelentősebbekké válnak. Az oroszok arczvonalai északon és dél­keleten mind messzebbre szoríttatnak vissza s a legfontosabb védelmi szakaszok, a­melyeket magaslatok és folyók alkotnak, sorra a szövet­ségesek kezébe jutnak. Az oroszok minden ren­delkezésükre álló tömegeiket a tűzvonalba ve­tik, hogy a Bug és Visztula közt feltartóztassák a mieink előrenyomulását a Cholm—Lublin— Ivangorod vonal felé. De a Mackensen és József Ferdinánd kir. herczeg seregeivel szemben tehe­tetleneknek bizonyulnak. A tegnapi jelentést, mely a kraszniki áttörés örvendetes hírét hozta, betetőzi Hofer altábornagy mai jelentése, mely­ből azt látjuk, hogy a krasznik s zamosczi sza­kaszon kifejlődött nagy csata diadalmas befejezése küszöbön áll. Azok az orosz seregek, melyeket József Ferdinánd kir. herczeg hadserege teg­napelőtt visszavetett, folytonos visszavonulás­ban vannak északi és északkeleti irányban. A kraszniki áttörés után a kir. herczeg seregei sikeres küzdelmek közepette előbbre nyomultak, elfoglalták Gielczev vidékét, valamint a Visz­­niczától északra emelkedő magaslatokat. Giel­czev Turabintól északra, Kraszniktól észak­keletre fekszik a Lublinba vezető út mentén. Gielczevtől Dublinig mindössze 35 kilométer a távolság. A Visznicza a Visztulának egyik mellékfolyócskája, mely délkeleti irányban fo­lyik Jozefovtól Krasznikig. A kir. herczeg seregeinek ez az előrenyomu­lása északi és északkeleti irányban tarthatatlanná tette az orosz front c­entrumának állását, a­mi­nek az lett a következménye, hogy az ellenség a Vieprz mindkét partján, Tarnogorán és Iz­­biczán túl visszahúzódott. Tarnogora a Vieprz nyugati, Izbicza a keleti partján van, néhány kilométerre egymástól, mindkettő északnyu­gatra Zamoscztól, körülbelül 20 kilométerre. A harczok súlyos voltára s az oroszok nagy vereségére vall, hogy az e harczokban szerzett hadizsákmány 11.500 fogolyra köztük 41 tiszt­ és 17 géppuskára emelkedett. A kelet-galicziai s a többi frontokon az általános helyzet változatlan. B­ezár állítólagos fogadkozása. Berlin, július 6. A Lokalanzeiger-nek jelen­tik Kopenhágából: Mencsikov Írja a Novoje Vremjá­ban : A német győzelmeknél nagyobb veszedelem sohasem fenyegette az emberisé­get.(!) Németországnak tudnia kell, hogy Orosz­ország külön békét sohasem köthet, mert a czár megfogadta, hogy az orosz földről előbb el kell tisztulnia az ellenségnek. Azzal, hogy Orosz- Lengyelországot és Kurlandot megszállották, az oroszokra nézve lehetetlenné tették a béke­­tárgyalást a németek. Mindazok a hírek, melyek arról beszélnek, hogy Nikolajevics Miklós nagy­­herczeg befolyása megcsökkent, helytelenek, de legalább is koraiak. Igaz ellenben, hogy a békének, mint mindig, befolyásos pártjai van­nak Oroszországban. Pétervári illetékes körök­ben sajnálkoznak azon, hogy Oroszország béke­­ajánlattal elő nem állt addig, a­míg Przemysl és Lem­berg még az övé volt. , Mencsikovnak ez a czikke azért figyelemre­méltó, mert a Novoje Vremjá­ban jelent meg és mert az orosz c­enzúra, keresztülbocsátotta. A­mi pedig az orosz czár állítólagos fogadalmát illeti, ilyen fogadalmak még minden háborúban elhangzottak, de soha a békekötést meg nem gá­tolták. S20© kilométer a szövetségesek írottja. Berlin, julius 6. Schreibershofen őrnagy írja a B. Z. a. M.-ban : A szövetségesek arcz­­vonala a keleti harcztéren Saviétól északra kezdődik és a román határnál végződik ; ki­terjedése 1200 kilométer. Nem egyenes vonal­ban húzódik, nem is ivalaku, hanem vonala többszörösen megtörött és számos kifelé és befelé ugró szöglete van. Saviénál északról délre fordul hadállásunk és Grodno környékéig vonul le ; onnan a Bug—Narev megerősített vonalát követi és a Bzura fordulatánál éri el a Visztulát. Ott derékszögben megtörve, hirtelen délnek fordul, hogy fokonkint délkeleti irányt vegyen és Jozefovnál megint elérje a Visztulát. Jozefov előtt átvonul a folyón, kelet felé ka­nyarodik és Krasznik—Zamoscz fölött Kry­­lovig nyúlik el. Ott megint délnek fordul, a Dnyeszter felé, a melyet Hali­cst­ől keletre ér el. Nagyjában azután a Dnyeszter mentén húzódik a román határig. Jellemző erre a határtérre nézve a frontnak messze nyugatra előrenyúló része, mely Nyugat-Lengyelország egy részét és Oroszországnak a Bug—Visztula közötti­­ darabját foglalja magában. Alakja kelet felé nyitott oldalán négyszög. Négy sarka : Grodno, Novo-Gyorgyevszk, Jozefov és Krylov. Az ebben a négyszögben harczoló orosz csapa­tokat a három felől való körülzárás veszedelme fenyegeti. Újabb letartóztatások Fé­tervárait. Berlin, július 6. Kopenhágai távirat sze­rin a Berlingske Tidende hírt ad arról, hogy a pétervári főiskolákon házkutatást tartottak, a­mely al halommal ismét nagyszámú diákot tar­tóztattak le. Kronstadt katonai parancsnokát felmentették állásától. A pétervári állami üze­mekben a sztrájk tart.­ ­ Valami készíti Rigában. Kopenhága, július 6. Az orosz hatóságok bi­zonytalanságát Riga véres sorsára nézve bizonyítja a Rigaer Zeitung egy közleménye, a­mely szerint a legutóbbi napokban valamennyi fogházat kiürí­tették. A kényszermunkára ítélt fegyenczek foghá­zaiból 222 fegyenczet Pekovba szállítottak. Egy 65 gonosztevőből álló csoportot a központi fogház­ból Pétervárra szállítottak, további 150 foglyot Rebinszkbe küldtek. Ugyancsak kiürítették a kor­mányzósági fogházat a c­itadellában, valamint a Kalugas­ utczában lévő fogházat. E fegyenczek leg­nagyobb részét az ország belsejébe vitték. A rigai lapok jelentik, hogy a Rigába érkező utasokat szigorúan ellenőrzik és ez az ellenőrzés tegnap kezdődött a főpályaudvaron. A vonatokon Rigába érkező utasokat a pályaudvar földalatti helyiségeiben vizsgálat alá veszik igazolványaik és irataik tekintetében. Az ellenőrzést a csendőrség végzi. A Thorensberg és Sagsenhof pályaudvarok körül vannak zárva, úgy hogy azok az utasok, a­kik Rigába érkeznek és ezeken a pályaudvarokon szállanak ki, az ellenőrzés czéljából csak a korlá­tokkal körülzárt kijáratokat használhatják. A Rigá­ból való távozásra a közönség igazolójegyeket kap bélyegmentesen a kormányzósági irodából. Azok az angol gőzösök, a­melyek a haloom kitörése óta a rigai kikötőben tartózkodnak, leg­közelebb elhagyják Rigát és Pétervárra mennek. Négy rigai kuttert Archangelszkbe vittek.

Next