Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)
1915-07-07 / 187. szám
a Görz. Van olyan aggodalom is, hogy az oroszt annyira megtaláljuk verni, hogy a háború véget ér, mielőtt Olaszország megkapta volna méltó büntetését. Ennek az aggodalomnak balzsam a mai Hoferjelentés. Az első nagy csata Görznél lezajlott s olasz vérbe fúlt. Rettenetes lehetett a vereség, mámorító a mi diadalunk, hogy a mi szenvtelen Höferünk lírai hangokat üt meg. Hazánk és északon küzdő seregeink hálájáról biztosítja az olaszverő vitézeket. Ezt Höfer úr nem szokta apró csetepatéknál, vagy nagy győzelmeknél mondani, melyek a rendes méretekben mozognak. De mondja Görznél. Tehát igen nagy győzelemről van szó s igen nagy túlerőről olasz részről, mely szégyenletes kudarcot vallott. Hiába, az idő sok mindenre képes, de arra, hogy Olaszországot ne olyan ellenségnek tekintsük, mint amelyikkel külön számadásunk van, az idő egyhamar nem lesz képes. Az első düh lehiggadt, de a megvetés és a megtorlás vágya kiélesedett. Ne adja Isten, hogy az általános háború fordulatai kiszedjék körmeink közül Itáliát. Ezt az ipsét külön akarjuk megfenyíteni, itt az egyszerű győzelem nekünk nem elegendő. Ezért a görzi csata hite, mely nem hoz fordulatot, erősebben a lelkekbe vág, mint a kraszniki frontáttörésé, mely hasonlíthatatlanul jelentősebb. Fordulatot nem hoz a görzi csata, de kezdetet jelent. Az első nagy verés, melyet az olasz kapott. Az első szégyen, mely érte. Az első kudarcz, melyet még Cadorna úr sem tud majd elhazudni. Mert hogy ott általános támadás van, azt tudják az olaszok. S hogy a csata után Görz és vidéke nincs olasz kézen, azt a csata után látni fogják. Nem lehet erről hazudni — más rendes hazudozónak. Azonban Olaszország generalisszimusza erre is képes esetleg, egyszerűen azért, mert olasz. De meg fogják tudni a nagy vereséget Olaszország úgynevezett fegyvertársai s akkor már bajos lesz nekik ki nem mondani véleményüket a kitűnő specziesről. Valami nagy megbecsülésről eddig sem lehetett szó. Most, hogy még zsoldosnak sem válik be, inkább az alkalmi árulót s pénzért mindenre kaphatót fogják benne látni, mint a katonát. Mit ér nekik Olaszország ? Egy rossz viccnek tetszik az egész szereplése. Amíg veszteg maradt, tulajdoníthattak értéket neki. Most, hogy egy tucat százezernyi hadával nekünk rontott, látják, hogy minket elárult, őket várakozásaikban becsapta. Hiszen az olasznak a flandriai harcztéren kellett volna megjelennie! Gallipoliban partra szállania, friss, töméntelen erejével elvonni az orosz harcztérről a mi katonáinkat. S mintha csak az olasz háborúra vártak volna, soha oly ellenállhatatlanok északi hadseregeink nem voltak, mint éppen mostan. Szinte úgy fest, hogy Varsó azért fog elesni, mert az olaszok hátbatámadtak bennünket. Nem, Olaszország nem marad büntetlen. Vérzik, jajgat és kétségbe fog esni. Nem érdemes miatta egy vonalat is változtatni egyéb terveinken, de itt Van, nem menekülhet előlünk s nyakára teszszük a lábunkat, mihelyt erre az időt elérkezettnek ítéljük. Ez szívbeli ügye a középeurópai az ujság Szerda, 1915. julius 7. becsületesek szövetségének s ezért igazán külön koszorú illeti meg azokat a hősöket, a kik ott lent a nemzetek lelkéinek szolgáltatják ezt a gyönyörű, szomjúhozott elégtételt. Kevesen vannak a sokak ellen, de erősek a gyengékkel szemben, becsületesek és vitézek a becstelenek és gyávák ellen. Igazán aránytalan küzdelem. Csak a számbeli túlsúlyuk teszi, hogy a mi becsületes katonáinknak dicső feladat és nem szégyen, ilyenekkel szembekerülni. Győzelmes kms£ az oroszok ellen. Az orosz hadsereg kettészakításának következményei nap-nap után jelentősebbekké válnak. Az oroszok arczvonalai északon és délkeleten mind messzebbre szoríttatnak vissza s a legfontosabb védelmi szakaszok, amelyeket magaslatok és folyók alkotnak, sorra a szövetségesek kezébe jutnak. Az oroszok minden rendelkezésükre álló tömegeiket a tűzvonalba vetik, hogy a Bug és Visztula közt feltartóztassák a mieink előrenyomulását a Cholm—Lublin— Ivangorod vonal felé. De a Mackensen és József Ferdinánd kir. herczeg seregeivel szemben tehetetleneknek bizonyulnak. A tegnapi jelentést, mely a kraszniki áttörés örvendetes hírét hozta, betetőzi Hofer altábornagy mai jelentése, melyből azt látjuk, hogy a krasznik s zamosczi szakaszon kifejlődött nagy csata diadalmas befejezése küszöbön áll. Azok az orosz seregek, melyeket József Ferdinánd kir. herczeg hadserege tegnapelőtt visszavetett, folytonos visszavonulásban vannak északi és északkeleti irányban. A kraszniki áttörés után a kir. herczeg seregei sikeres küzdelmek közepette előbbre nyomultak, elfoglalták Gielczev vidékét, valamint a Viszniczától északra emelkedő magaslatokat. Gielczev Turabintól északra, Kraszniktól északkeletre fekszik a Lublinba vezető út mentén. Gielczevtől Dublinig mindössze 35 kilométer a távolság. A Visznicza a Visztulának egyik mellékfolyócskája, mely délkeleti irányban folyik Jozefovtól Krasznikig. A kir. herczeg seregeinek ez az előrenyomulása északi és északkeleti irányban tarthatatlanná tette az orosz front centrumának állását, aminek az lett a következménye, hogy az ellenség a Vieprz mindkét partján, Tarnogorán és Izbiczán túl visszahúzódott. Tarnogora a Vieprz nyugati, Izbicza a keleti partján van, néhány kilométerre egymástól, mindkettő északnyugatra Zamoscztól, körülbelül 20 kilométerre. A harczok súlyos voltára s az oroszok nagy vereségére vall, hogy az e harczokban szerzett hadizsákmány 11.500 fogolyra köztük 41 tiszt és 17 géppuskára emelkedett. A kelet-galicziai s a többi frontokon az általános helyzet változatlan. Bezár állítólagos fogadkozása. Berlin, július 6. A Lokalanzeiger-nek jelentik Kopenhágából: Mencsikov Írja a Novoje Vremjában : A német győzelmeknél nagyobb veszedelem sohasem fenyegette az emberiséget.(!) Németországnak tudnia kell, hogy Oroszország külön békét sohasem köthet, mert a czár megfogadta, hogy az orosz földről előbb el kell tisztulnia az ellenségnek. Azzal, hogy Orosz- Lengyelországot és Kurlandot megszállották, az oroszokra nézve lehetetlenné tették a béketárgyalást a németek. Mindazok a hírek, melyek arról beszélnek, hogy Nikolajevics Miklós nagyherczeg befolyása megcsökkent, helytelenek, de legalább is koraiak. Igaz ellenben, hogy a békének, mint mindig, befolyásos pártjai vannak Oroszországban. Pétervári illetékes körökben sajnálkoznak azon, hogy Oroszország békeajánlattal elő nem állt addig, amíg Przemysl és Lemberg még az övé volt. , Mencsikovnak ez a czikke azért figyelemreméltó, mert a Novoje Vremjában jelent meg és mert az orosz cenzúra, keresztülbocsátotta. Ami pedig az orosz czár állítólagos fogadalmát illeti, ilyen fogadalmak még minden háborúban elhangzottak, de soha a békekötést meg nem gátolták. S20© kilométer a szövetségesek írottja. Berlin, julius 6. Schreibershofen őrnagy írja a B. Z. a. M.-ban : A szövetségesek arczvonala a keleti harcztéren Saviétól északra kezdődik és a román határnál végződik ; kiterjedése 1200 kilométer. Nem egyenes vonalban húzódik, nem is ivalaku, hanem vonala többszörösen megtörött és számos kifelé és befelé ugró szöglete van. Saviénál északról délre fordul hadállásunk és Grodno környékéig vonul le ; onnan a Bug—Narev megerősített vonalát követi és a Bzura fordulatánál éri el a Visztulát. Ott derékszögben megtörve, hirtelen délnek fordul, hogy fokonkint délkeleti irányt vegyen és Jozefovnál megint elérje a Visztulát. Jozefov előtt átvonul a folyón, kelet felé kanyarodik és Krasznik—Zamoscz fölött Krylovig nyúlik el. Ott megint délnek fordul, a Dnyeszter felé, a melyet Halicstől keletre ér el. Nagyjában azután a Dnyeszter mentén húzódik a román határig. Jellemző erre a határtérre nézve a frontnak messze nyugatra előrenyúló része, mely Nyugat-Lengyelország egy részét és Oroszországnak a Bug—Visztula közötti darabját foglalja magában. Alakja kelet felé nyitott oldalán négyszög. Négy sarka : Grodno, Novo-Gyorgyevszk, Jozefov és Krylov. Az ebben a négyszögben harczoló orosz csapatokat a három felől való körülzárás veszedelme fenyegeti. Újabb letartóztatások Fétervárait. Berlin, július 6. Kopenhágai távirat szerin a Berlingske Tidende hírt ad arról, hogy a pétervári főiskolákon házkutatást tartottak, amely al halommal ismét nagyszámú diákot tartóztattak le. Kronstadt katonai parancsnokát felmentették állásától. A pétervári állami üzemekben a sztrájk tart. Valami készíti Rigában. Kopenhága, július 6. Az orosz hatóságok bizonytalanságát Riga véres sorsára nézve bizonyítja a Rigaer Zeitung egy közleménye, amely szerint a legutóbbi napokban valamennyi fogházat kiürítették. A kényszermunkára ítélt fegyenczek fogházaiból 222 fegyenczet Pekovba szállítottak. Egy 65 gonosztevőből álló csoportot a központi fogházból Pétervárra szállítottak, további 150 foglyot Rebinszkbe küldtek. Ugyancsak kiürítették a kormányzósági fogházat a citadellában, valamint a Kalugas utczában lévő fogházat. E fegyenczek legnagyobb részét az ország belsejébe vitték. A rigai lapok jelentik, hogy a Rigába érkező utasokat szigorúan ellenőrzik és ez az ellenőrzés tegnap kezdődött a főpályaudvaron. A vonatokon Rigába érkező utasokat a pályaudvar földalatti helyiségeiben vizsgálat alá veszik igazolványaik és irataik tekintetében. Az ellenőrzést a csendőrség végzi. A Thorensberg és Sagsenhof pályaudvarok körül vannak zárva, úgy hogy azok az utasok, akik Rigába érkeznek és ezeken a pályaudvarokon szállanak ki, az ellenőrzés czéljából csak a korlátokkal körülzárt kijáratokat használhatják. A Rigából való távozásra a közönség igazolójegyeket kap bélyegmentesen a kormányzósági irodából. Azok az angol gőzösök, amelyek a haloom kitörése óta a rigai kikötőben tartózkodnak, legközelebb elhagyják Rigát és Pétervárra mennek. Négy rigai kuttert Archangelszkbe vittek.