Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-01 / 181. szám

Csütörtök, 1915. július 1. AZ ÚJSÁG Őszinteségen az angol alsóházban. (Anglia ipari mozgósításáról és a municzió-nyomoruságról.) Az angol alsóház tegnapi ülésén kipattantak azok a gondolatok, vagy legalább is egy részük, a melyek a czenzura hatalmától leplezve, tar­tósan izgatják az angol közvélemény. A külön­­bözet pártok szónokai oly aggodalmakat han­goztattak s oly szemrehányásokkal illették a volt s a mostani kormányt, egymást, és min­­denekfölött a hadügyek vezetését, egyikök, a tulajdonképpen uralkodó unionista­ párthoz tar­tozó Houston pedig oly rettegést árult el a néme­teknek az orosz győzelmek után várható calaisi támadásától s Angliába várható betörésüktől, hogy mindez nehezen egyeztethető össze azok­kal az elbizakodott és nagyhangú kijelentésekkel, a­melyeket az Asquithoktól s a nagy kormány­bukás előtt a Churchilloktól és Gregektől hallott a világ. (A munkabíró férfiak és nők nemzeti lajstroma.) London, június 30. Az alsóházban Long belügyi államtitkár törvényjavaslatot nyújtott be, a­mely a 15 és 65 év közti összes férfiakat és nőket kötelezi nemzeti lajstromba való jelent­kezésre. Long a javaslat benyújtását beszéddel vezette be, a­melyben nyomatékosan rámuta­tott annak szükségességére, hogy Anglia ipari és pénzügyi pozíc­iója épségben megtartassák. A törvény ezélja megteremteni az eszközeit olyan szervezetnek, a­mely mellett a nemzeti termelés maximuma érhető el, a kiadások mini­muma mellett. A kormány igyekezni fog minden munkaerőt a lehető legintenzívebben az állam érdekében felhasználni. Az igazságügyi államtitkár egy kérdésre válaszolva, kijelentette, hogy a kormány el­járást szándékozik indítani a Labour Leader bizonyos czikkei ellen és Conybeare dr. levele ellen, melyben a brit hadibizottságok tevé­kenységét indokolatlan élességgel támadta. Markham Artur kérdezi a miniszterelnök­től, vájjon az a tekintély, a­kire hivatkozva Newcastleban kijelentette, hogy sem az angolok, sem a szövetségeseik nem szenvednek muníc­ió­­hiányból folyó hátrányokban, Kitchener vagy a hadügyi hivatalnak másik tisztviselője volt-e. Asquith miniszterelnök azt válaszolta­, hogy közérdekből erre a kérdésre nem válaszolhat. Sir John Simon államtitkár e kérdésre válaszolva, elítéli a légi támadások veszélyeit túlzó újságnyilatkozatokat. Markham Artur kérdezi, várjon a hadügy­minisztérium továbbra is szándékozik-e tobo­rozni olyan újonczokat, a­kiket ki nem képezhet. Tennant azt válaszolja, hogy czélszerűtlen volna a rendszert most megváltoztatni.­­ (A munieziós bili.) A munieziós bili második olvasásánál Mac Keil (unionista) kételyét fejezi ki, várjon e bili intézkedései elégségesek-e és kritizálja az erre vonatkozó törvényalkotás késedelmes­ségét. Lloyd­ George legutóbb kijelentette, hogy nyolc­-kilenc­ hónapra van szüksége, hogy pus­kák előásatására gyárakat alapíthasson. Kö­zölte továbbá, hogy míg a középeurópai ha­talmak hihetőleg elérték termelésük határait, addig mi alig hogy a lehetőségek küszöbét léptük át és pedig a tizedik hónapban. A mu­­nicziós bili bevallottan csupán kísérlet. Van-e azonban időnk kísérletekre? Szóló az állami kényszer mellett foglal állást. Houston (unionista) kifejti: French tábor­nok és a hadsereg hónapok óta nyomatékosan követelnek több municziót. Úgy látszik, Lloyd­ George az egyetlen miniszter, a­ki a nemzet­nek meg meri mondani az igazságot. Az ágyak­ban és muníc­iókban való hiány hallatlanul szégyenletes. Az ország eddigi csekély rész­vétele a czenzor bűne, a­ki az igazságot szé­­gyenletesen eltitkolja. A hadügyminisztérium, úgy látszik, azt hiszi, hogy most is az elodáz­­gatás rendszerét kell alkalmazni, mint a búr há­ború idején, a mai helyzet azonban egészen más. A történelem folyamán sohasem volt országunk­­ helyzete olyan kétségbeejtő, mint most. Az előző kormány mindent megtett, hogy az országot ámuzgatással biztonságba ringassa. Most koalí­­c­iós­­rendszerünk van, mert a hadügyminisz­térium saját bürokratizmusa miatt a muníczió­­kérdésben óriásit botlott és összeomlott. Az új kormány kötelessége a teljes igazságot meg­mondani. A háború tizenegy hónapja után a helyzet: patt. A németek nem úgy viselked­nek, mintha keleten megverték volna őket. Ha sikerül az oroszokat visszaűzniök, akkor csa­patokat küldhetnek a nyugati frontra. Calais ellen vonulhatnak, onnan Dovert és Folkestonet nehéz ágyukkal bombázhatják és e bombázás fedezete alatt légi támadást, vagy Angliába való betörést kísérelhetnek meg. Nálunk a flotta vé­delmében bíznak. De Gallipoli mutatja, hogy a flotta mit tehet és mit nem. Az elnök felszólítja a szólót, hogy a mi­­niszjós biliről beszéljen. Houston óva inti Lloyd­ Georgeot a had­ügyminisztérium és az admiralitás eljárásától, a­mennyiben ezek fegyvergyártó c­égekkel a köz­érdek rovására túl szoros viszonyt tartottak fenn. Elítéli, hogy a hadügyminisztérium csak most kísérletez öntöttvasból való Brizanc-lövedékek­­kel, holott a németek már milliókat használ­nak azokból. Hobhouse (liberális) ezt mondja : Ha foly­tatják a támadásokat az előző kormány ellen, akkor a maga részéről nyitt és őszinte vitát fog provokálni. Kétli, hogy a helyzet kétségbeejtő. Hodge (munkáspárt) a bili mellett foglal állást, azt hiszi azonban, hogy annak részleteit módosítani kellene. Sztrájkoknak háború alatt nem szabad előfordulniok. A legutóbbi hónapok­ban előállott nehézségeket az élelmiszerárak nehézsége idézte elő. De hiányzanak a muníc­ió előállításához szükséges gépek is. A munkáspárt elvben nincs ellene a bűnnek. Sir John Simon belügyi államtitkár azt mondja, hogy a vita azt bizonyítja, hogy a mu­níc­ió előállításához szükséges rendkívüli intéz­kedések kényszerűsége nem vitatható. A tör­vényjavaslat nem akar állami kényszert. A szakszervezetek a háború után visszakapják vala­mennyi régi jogukat. Asquith miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a törvényjavaslatot még ezen a héten el kell in­tézni. A Snowden (munkáspárt) azt vitatja, hogy Hodge nem a szakszervezetek meggyőződését fejezte ki. A szakszervezetek értekezletén, a­me­lyet Lloyd­ George-zsal tartottak, a bánya- és textilmunkások nem voltak képviselve. Ezen az értekezleten a jelenlévők harmadrésze a muni­­c­iós törvényjavaslat ellen szavazott. Sztrájkok a mostani időkben elképzelhe­tetlenek, mind a mellett a kormány nem fej­tette ki a javaslat szükségességét. Szóló azt bi­zonyítja, hogy a kormány a woohoid­i arzenált nem használja ki teljes mértékben és tiltakozik az ellen, hogy a municziós miniszter olyan fel­hatalmazást kapjon, a­mely szerint a törvény­­javaslatban említett intézmények dolgában tetszés szerint adjon ki rendeleteket. Grady (munkáspárti) Snowden ellen fordul, a­ki a munkások és az általuk választott vezérek közé konkolyt akar hinteni. Henderson, a közoktatásügyi hivatal el­nöke kimutatást ismertet a háború kezdete óta megindult sztrájkmozgalmakról, és hangsú­lyozza, hogy a kötelező döntőbíróság elvét a gép- és hajóépítő szakszervezetek már márczius­­ban elfogadták. Snowden állásfoglalását a hábo­rúról való felfogása befolyásolja. Pringle (szabadelvű) ezt mondja : A há­ború tartamáról és komolyságáról való tévhitek részben a főhadiszállásról való sajtó­jelentések­nek a bűne. A főhadiszállás ismert szemtanúja néhány hónap előtt azt jelentette, hogy a né­metek, a­kiknek municziós készletük kimerült, régi tiputeu lövegeket használnak. A szóló hely­telenül a kormány ama szándékát, hogy a javas­latot keresztülkorbácsolja. Nem az első eset, hogy Lloyd­ Georgenak olyan nagyon sürgős a törvényjavaslat keresztü­lhajtása. Még csak kí­sérletet sem tettek annak bebizonyítására, hogy a javaslat a muníc­ió gyártását nagyobb arányúvá fogja emelni. Szóló élesen bírálja a javaslatot és tiltakozik a miniszter korlátlan rendelkezési joga ellen, a­mi nem egyéb, mint igen rossz következményekkel járó diktatúra. Számosan, a­kik segédkeztek ama diktatúra megalapozásánál, most megtámadják bukott bálványukat. Szóló nem kívánja, hogy Lloyd­ George is ilyen bukott bálvány legyen. (Elfogadták a minicziós javaslatot.) A szónok éjjel 10 óra 55 perczig beszélt, mire Lloyd­ George néhány rövid megjegyzése után a javaslatot második olvasásban elfogadták és az ülést berekesztették. ALPESI MAGYAR HA­DI ÚJSÁG. A har­ctéri sajtónak erről a legújabb orgá­numáról már történt említés egy mai haditudó­sít­ásunkban. Ma megkaptuk csütörtöki, június 24-iki dátummal megjelent első számát az Alpesi Magyar Hadfi Ujság­nak, a­mely annál érdekesebbb lap lesz, mennél több, nem is nap, hanem esztendő múlik el a megjelenése óta. De hírmondó króniká­nak is ügyes és tartalmas. A vezérczikk helyén ez a lelkes és tüzelő szózat: Katonák ! Már négy hete, hogy délnyugati határunk szikla­­bére nein álltak, megakadályozandó a galád és alatto­mos ellenségnek a monarchia földjére való benyomu­lását. Eddigi magatartástok bizonyára meggyőzte már a velünk szemben álló olaszokat arról, hogy aljas szán­dékaikból kiinduló tervük nem fog valóra válni, hi­szen a háború kitörése óta jóformán egy talpalatnyi földet sem tudtak megszerezni a maguk választotta védőállásokon túl. Immáron bizonyára rájött arra, hogy nem számolt veletek: a hős osztrák-magyar katonákkal! Bajtársak, mutassátok meg a ravasz, szószegő ellenségnek, hogy szivetek sziklaszilárd, öklötök aczél­­kemény. Mutassátok meg a világnak, hogy elhatáro­zástok, lovagias gondolkozástok és a legmagasabb sradár és a Haza iránt bennetek lángoló nagy szeretet képesítenek titeket, hogy czélotokat elérjétek : Tipor­játok le a becstelen ellenséget ! Az Úristen mindig megvédte az igazakat és meg­büntette a gonosztevőket ! Győznötök kell és győzni fogtok ! Sújtsatok tehát erős marokkal és öntudattól el­telve az olasz szövetség-tiprókra ! Bizalommal üdvözöl benneteket. Parancsnokotok. A nyolcz oldalas lap tartalmát természetesen a háború hírei adják, a­melyek egészen kiváltságos jogon érdeklik azokat, a­kiknek ez az újság készül. Sorra veszi a hazettereket és röviden, világosan ismerteti az eseményeket. A hírei között olvassuk, hogy Chlumetzky Lipót báró osztrák képviselő ezer koronát adott át, a hadügyminisztérium­nak : jutalmazza meg vele azt a katonánkat, a­ki az első olasz zászlót zsákmányolja. Gazdag rovata az újságnak az, a­melynek Hősi példa a czíme. Anyagot ennek a rovatnak dúsan szállít­­ a közön­sége. Az Alpesi Magyar Hadi Újság nem feledkezett meg arról sem, a­mi a magyar bakát a távoli havas ormokon is bizonyára érdekli. Van egy: Föld­művelés és gazdaság rovata is, a­mely az első szám­ban a földmivelési miniszternek az aratásról szóló rendeletét közli. Az utolsó lapon boldog híradás arról, hogy Lemberg megint a mienk és ez a rö­vid, de nagyon előkelő szerzőtől való néhány sor : Katonák ! Ma van a custozzai csata 49-ik évfordulója ! Emlékezzünk vitéz őseinkről és újítsuk meg szent foga­dalmunkat, hogy elődeinkhez méltóak leszünk ugyan­azon ellenség előtt, mely ellen ők ma 19 éve oly dicső­séges győzelmet arattak. Jenő királyi herczeg, vezérezredes. Az Alpesi Magyar Hadi Újságot Klagen­furtban nyomtatják, még pedig annyira ma­gyarul, hogy a nyomdatulajdonos Leo János­nak is magyarul van rányomtatva a neve. Kívánunk az Alpesi Magyar Hadi Ujság­nak mennél több jó hírt, az olvasóinak szerencsét, egészséget és dicsőséget. "

Next