Az Ujság, 1915. július (13. évfolyam, 181-211. szám)

1915-07-09 / 189. szám

ZO­ T­T A HÁBORÚ LEGÚJABB HÍREI. Az entente elszámította magát a háborúban. A tévedések és mulasztások felismerése. A helyzet komolysága Angliában, London, július 8. (Felsőház.) Lord Midd­leton határozati javaslatot nyújt be, a­mely szerint a kormány tegyen intézkedéseket a nem katonai jellegű állami kiadások csökkentésére. Kifejti, hogy az utóbbi napokban a kormány­nak a háborúval szemben elfoglalt álláspontja jelentékenyen megváltozott. Olyan beszédek­ből, mint lord Curzoné, az tűnik ki, hogy a kor­mány el van határozva a nép felvilágosítására, hogy az álarc­ot le kell vetni és a helyzet komoly­ságát teljesen meg kell világítani. A háborús adósság 1916. márcziusában, ha addig a há­borút befejezzük, 1293 millió font sterlingre fog rúgni. A kamatok 58 millió 194.000, a hadi biztosítékok mintegy 19 milliót tennének ki. Ezzel szemben, feltéve hogy a szövetségesek és a gyarmatok valamennyi kölcsönvételből eredő kötelességeiknek eleget tesznek, csak 62 millió 750.000 áll rendelkezésre, úgy hogy 40,350.000 font nagyságú defic­it fog előállni. Emellett nincs is szó az új adósság törlesztésére irányuló intézkedésekről. Middleton az egyes reszortok gazdálkodását kritizálja és meg­támadja a szabadelvű kormány pénzügyi poli­tikáját, különösen a szoc­iális és iskolapolitikai kiadásokat. A szónok azzal végzi beszédét, hogy: Mi épp oly kevéssé készültünk el pénz­ügyileg mint katonailag a háborúra. Lord Lansdowne nagyjában helyesli Midd­leton fejtegetéseit. Lor­d Stoldwyn kifogásolja, hogy a kincs­tári kanc­ellár mindjárt a háború kezdetén nem tett javaslatot az adók emelésére. Lord Haldane helyesli azt a nézetet, hogy a minisztériumok nagyon pazarul gazdálkod­tak, de a vita azt a benyomást kelti, hogy a háború után csak új adókat kell szedni és egyebekben a régi vizeken evezni. Már­pedig Anglia egészen más dolgot vár a háború után, mert akkor sokk­al szegényebb ország lesz. El­veszíti majd a múltak és a hagyományok presz­tízsét, a­mely Angliának különleges állást biz­tosított a kereskedelemben és iparban, a­nélkül hogy vetélytársa lett volna. Most azonban a rivá­lisoknak is van kilátásuk. Angliának nem lesz annyi fölösleges tőkéje mint más országoknak. Kereskedők és iparosok saját segédforrásaikra, saját ügyességükre, leleményességükre és vál­lalkozói szellemükre lesznek utalva. Szükséges, hogy már most előkészüljenek erre az új hely­zetre. Más nevelés lesz szükséges, hogy a keres­kedők és iparosok az új konkurrenc­iával szem­ben megállhassák helyüket. Legyen takarékos­ság a jelszó, de ne az iskolák dolgában és még kevésbé a fronton álló hadseregek tekintetében. Hanotaux a szövetségesek kudarczának okáról. Páris, július 8. Hanotaux volt külügyminiszter ezt írja a Figaró­ban: Ennek a háborúnak igazi jellege csak most kezd kibontakozni. A háború a szövetségesektől fájdalmas és hosszas erőfeszítéseket fog követelni. Németország régóta készülődött. Nem­csak katonai, hanem ipari és gazdasági mozgósí­tásra készült. Ezzel szemben a szövetségesek min­dent improvizálni voltak kénytelenek és most ki­tűnik, hogy ezek az improvizác­iók nem elégségesek. Mindenütt megkezdik a polgári mozgósítást. Hano­taux hangsúlyozza azt a szükségességet, hogy a szövetségesek minden erőfeszítésüket minden irány­ban központosítsák. Katonai tekintetben a vezetés egysége valamennyi hadvezér állandó érintkezése által csakhamar meg lesz valósítható. Az ipari mozgósításban is a minden oldalról való fáradozá­sok között kapcsolatot kell létesíteni. Ezt meg­könnyíti a már fennálló pénzügyi szervezet. A szövetségesek közös pénzügyi organizác­ióját t­ovábbra is ki kell építeni. A szövetséges hatalmak diplomá­­cziája dolgozzék egymás kezére, a­helyett hogy mind­egyik hatalom külön törekvéseket kövessen. Sajnos, mindeddig ez így történt és nem egy fontos meg­állapodás létrejöttét meghiúsította. A szövetsége­sek barátsága a nagy közös czélok érdekében bizo­nyára hajlandó lesz ilyen áldozatokra. Hangulatcsinálás a Dardanella-akc­ió megszüntetése mellett. Majna-Frankfurt, július 9. (Saját tudósítónk távirata.) A Frankfurter Zeitung szerint az Agence Havas oly londoni in­­formácziót közöl, a­mely mintha elő akarná készíteni a nyilvánosságot a Dar­­danela-ak­czió megszüntetésére. Hamilton tábornok bírálata. Chiasso, július 8. (Saját tudósítónk távirata.) Hamilton tábornok jelentései szerint a Dar­­danella-hadműveleteknél súlyos hibák történ­tek, különösen annak következtében, hogy a szárazföldi műveletek csak későn követték a flotta műveleteit. A csapatszállítmányok már­­czius havában jelentek meg a Dardanellák előtt, de nem lehetett partra szállítani. Azután Alexandriába szállították vissza a csapatokat, mert hiányzott a szükséges anyag. Alexandriában kiszállították a csapatokat a hajókból és azután ismét hajóra szállították, így két hónapot vesz­tettek a­ szövetségesek, melyet a németek arra használtak fel, hogy Gallipoli félszigetét egyet­len hatalmas Gibraltárrá alakították. A Times a Dardanelláknál elkövetett súlyos hibákról­ London, július 8. Hamilton tábornok je­lentésével kapcsolatban, a­mely a Dardanellák­ban való harczokról szól és ismerteti a május 4-ig történt eseményeket és a Gallipoli félszi­geten való partraszállás nehézségeit, a Times vezérczikkében ezt írja : Nagyon érthető, hogy ezt a jelentést miért nem közölték hamarabb és miért tartották a közönséget öt hónapon keresztül homályban. A lap kritizálja a jelen­tés egy részének szándékos homályosságát és ezt mondja : Nyíltan meg kellett volna mon­dani, hogy márcziusban a­ hadianyag-szállítások oly hiányosan voltak előkészítve, hogy azokat Alexandriába kellett vinni és ott teljesen meg­ismételni a berakodást. A szárazföldön és tenge­ren való kombinált támadás akkor lehetetlen volt, mert a tengerentúli szállításokban való gyakorlottság ellenére a szállítmányokat hibá­san bocsátották útnak. A katonai támadásnak ezért kellett áprilisban kezdődnie, a­mikor már a törököknek és németeknek elég idejük volt arra, hogy a félszigetből egy nagyobb és változatosabb Gibraltárt csináljanak. A lap magasztalja a csapatok bátorságát és harczkészségét, a­melylyel a Gallipoli-fél­­szigeten való partraszállást lehetővé tették, megállapítja azonban, hogy áprilisban nem volt hatásos összműködés a flotta és a hadsereg között. A közönséget, ma inkább mint valaha, zavarba­­ejtik e hadi vállakozás politikai előkészítésének hiányosságai. A czikk kijelenti ezután : Mi csak az elkövetett hibáik legkirívóbbjait emeljük ki és nem beszélünk még nagyobb hibákról, a­melyek a tizenegyedik órában még jóvá tehetők. A közönség joggal követelheti, hogy tudomá­sára jusson, melyek azok a mentségek az el­követett alapvető hibákkal szemben, a­mikor azt hitték, hogy a tengerszorosokat katonai segítség nélkül el lehet foglalni. Lord Hamilton jelentésének olvasása meggyőz mindenkit ar­ról, hogy a szövetségesek végül elérik czél­­j­ukat. (A Wolff-ügynökség megjegyzése : Hogy a Times a táviratból éppen ezt a meggyőződést meríti, némileg meglepő.) Olasz vigasztalódás az Amalfi elvesztésén, Lugano, július 8. (Saját tudósítónk távirata.) Az Amalfi elsülyedéséről a Secolo azt írja, hogy ezt a veszteséget az olasz nemzet fájdalommal, de nyugalommal fogadja. A veszteség nem nagy (!) Különben a világháború modern fel­tételei olyanok, hogy — bármilyen paradoxnak látszassák is — a túlerőben lévő flotta inkább van kiszolgáltatva az ellenség üldözésének. Az osztrák-magyar flotta épp oly kevéssé képes Pólából kifutni mint a német flotta Kieiből. Ezért úgy Németországnak mint Ausztria- Magyarországnak le kellett mondaniok tengeri kereskedelmükről. Annál inkább sikerült azon­ban tengeralattjáróiknak boszut állaniok a szenvedett blokádért. A Corriere della Sera ezt írja : Haditenge­részeti szakértőnk már a háború kezdetekor kijelentette, hogy az ellenség aránylag köny­­nyen találhatja el egységeinket. Az Adriai-ten­gert a szikratávírás, a modern hajók gyorsa­sága és a tengeralattjárók csalafintasága ten­gerből csatornává tették. Távolság úgyszólván nincs is már, meglepetések könnyen következ­hetnek be, a­mint hogy hiszen a háborúval ez vele is jár. A mi tengerpartunknak — úgymond az olasz újság — nincs bázisa, holott az ellen­ségnek számos ilyen bázisa van. Az ellenség el­búj­hatik leshelyére, szigeteinek és öbleinek számos görbületébe. Chiasso, julius 8. (Saját tudósítónk távirata.) Azokat a megjegyzéseket, a­melyeket az Avanti az Amalfi elsülyedéséhez fűzött, a czenzúra tö­rölte. A Corriere della Sera a legénység vitéz magatartásával vigasztalja magát, a­mely, míg a hajó oldalt fordult, a kapitány vezényszavára sorakozva ezt kiáltotta: Éljen a királyi Éljen Olaszország! Az olasz vezérkar még mindig nem ad ki veszteségjegyzéket. Chiasso, július 8. (Saját tudósítónk távirata.) Az olasz vezérkar még mindig nem tett közzé veszteségi jegyzékeket, a­mi a nyugtalanságot fokozza. Felső-Olaszország minden nagy városából magánhírek érkeznek,­ a­melyek szerint egyre nagy tömegekben szállítják a sebesülteket. Velencze a háború alatt. Lugano julius 8. (Saját tudósítónk távirata.) Cesare Spalanzo, az ismert naczionalista a Sétáló­ban leírja, miként fest Velencze hadi állapot­ban. A legnagyobb fokú évrendszabályokat lép­tetik életbe a műemlékek megóvása czéljából. A szépművészeti múzeumból, a városi múzeum­ból és néhány templomból eltávolították a legérté­kesebb képeket, mintegy háromszázat, ezeket vas­hengerekbe göngyölítették, ládákba csomagolták el és biztonságba helyezték. Más képeket, a­me­lyeket Velenczében hagytak, érczkapszulákkal vagy pánczéllal vették körül. A dogé-palotát való­ságos várrá alakították át. Az óriások lépcsőjét és a Sansovino két óriási szobrát homokzsákok­kal vették körül. A Szent Márkus-templom bel­sejét faszerkezetekkel és homokzsákokkal vé­dik. Hasonló módon biztosítják a Sansovino loggiáját is. A város és lido mintha kihalt volna. Mindenütt halotti csend van. A szállók mind kórházakká vannak átalakítva. A kikötő nép­­telen, a tenger elhagyatott. Chiasso, július 8. Száz asszony üres fazekak­kal ellátva megjelent a velenczei városházán, hogy most már negyedik ízben tiltakozzék az általános nyomor és az élelmiszerek lehetetlen magasságú ára és beszerzési nehézségei ellen, Olasz minisztertanács, Lugano, július 8. (Saját tudósítónk távirata.) A Braschi-palotában tegnap tartották meg az első minisztertanácsot Salandra miniszterelnök­nek a főhadiszállásról való visszatérte óta., A miniszterellök a három óra hosszat tartó tanácskozáson részletes jelentést tett a főhadi­szálláson tett látogatásáról és az arczvonal men­tén tett utazásáról. Hir szerint sokat beszéltek] AZ U­JSAG I "Fentek, 1915. julius 11. Az Asnalfi lisztjeit megmentették. Lugano, julius 8. (Saját tudósítónk távirata.) A megtorpedózott Amalfi pánczélos czirkáló összes tisztjeit megmentették.

Next