Az Ujság, 1915. augusztus (13. évfolyam, 211-242. szám)
1915-08-01 / 212. szám
18 4 . Az orosz kultúra Lembergben. — Lembergben járt munkatársunktól. — Az orosz Mars-ot az orosz Pallas Athene követte. Oroszország katonai győzelmét kulturális alapon is iparkodott megszilárdítani, annál is inkább, mert egy kedvelt s közkeletű elmélet szerint volt s van is egy közös szláv kultúra, aminek őrizése és táplálása Oroszország legnemesebb történeti hivatása. Ennek a kulturális hadjáratnak a legfontosabb feladata a felsőbb Intelligenczia megnyerése volt az ősorosz műveltség számára. Tudni kell, hogy egy irány, amelynek fészke a pétervári tudományos akadémia, a tudomány minden tiszteletreméltó fegyverével igyekszik bebizonyítani, hogy az orosz és kis orosz, vagy rutén nyelv közt csak nyelvjárásbeli különbség van s a ruténség nemzeti hagyományaitól, de ennek kultúrájától és irodalmától is megtagadnak minden önállóságot. Ezt a szürke tudományos elméletet az orosz politikai agitáczió azoknál az elemeknél használta fel, ahol a vallási fanatizmussal nem boldogult volna. Ezek az orosz áfiummal eltelt lelkek teljesen oroszoknak érzik magukat, gondolkozásban, nyelvben a tiszta oroszságra törekednek és cselekedetekben is. Ehhez járul — mert a közös kultúrának hamis elmélete táplálja — az úgynevezett allpolnisch irány, amelynek politikai ideálja egy nagy Lengyelország orosz fenhatóság alatt. Ennek híveit azonban hamar kiábrándíthatta Bobrinski gróf, aki minden kertelés nélkül kijelentette, hogy a lengyeleknek a Santól keletre eső területen nincs mit keresniük, mert ez néprajzi tekintetben, múltjánál, hagyományainál fogva ősorosz terület. Később — a múlt az oroszok győzelmesen haladtak előre Galicziában — ez a határ mindinkább északnyugat felé tolódott. Hogy az orosz kultúra és a vallás milyen szoros kapcsolatban vannak egymással s hogy czárizmus és ortodoxia hogyan követik egymást, az nagyon is ismeretes. Az iskolákat az oroszok egyelőre csak beillesztették kulturális programmjukba. Miután az osztrák tanterv szerint a galiéziai középiskolákban az orosz nyelv egyébként is rendes tantárgy, megelégedtek azzal, hogy néptanítók számára az orosz nyelv megtanulására tanfolyamot létesítettek s hogy az egész közoktatást egy orosz »kurátor« alá rendelték. Azonkívül Petrogradból pár tanügyi férfiút megbíztak, hogy az egész iskolai rendszert alkalmazzák az orosz mintához, hogy az új iskolai évben már e szerint történjék az oktatás. Erre az oroszoknak persze már nem jutott idejük, de még május hónapban a russzofil fiatalságból egy transzportot küldtek az orosz fővárosba, ahol őket az állam költségén különböző tanintézetekben helyezték el, hogy ott az orosz állameszme majdani apostolaivá neveljék őket. Amit még kulturális életnek lehetett Lembergben nevezni, annak két feltétele volt, hogy először orosz nyelvű legyen, másodszor szórakoztató legyen. Az orosz fegyverekkel a könnyű múzsa költözött be Lemberg városába. Papnői főleg franczia chansonettek, angol girlök voltak s az entente egész fegyverbarátsága sietett segítségükre. A színházakban az oroszok és szövetségeseik egész szellemi raktárát felkutatták s a mi olcsó és jó volt, azt mind felhasználták. De azért — a mint megmaradt plakát-foszlányokról olvastam — egy-egy könnyű bécsi operett is fölhangzott a városi színházban. Igazi művészeti életről azonban szó sem lehetett. Ami Lemberg művészeti gyűjteményeit illeti, mindenekelőtt meg kell cáfolnunk azt az álhírt, amely lapjainkat is bejárta, mintha az oroszok Lemberg bármelyik múzeumát is megrabolták volna. Elmentem a Teatralauliczában levő lembergi képgyűjtemény igazgatójához, Stronauer László úrhoz, aki lekötelező szívességgel mondta el a múzeum életét az orosz uralom alatt. Mielőtt Lemberget az osztrák és magyar csapatok kiürítették, az igazgatóság a múzeum értékesebb darabjait gondosan becsomagolta és biztos helyre rejtette el. Ezen a helyen álmodoznak még most is Greuze és Perroneau bájos rokokó arczocskái, egy Tintoretto, német, franczia és lengyel mesterek művei. Magában a múzeumban szinte-szemre kifüggesztettek ugyan egy pár képet a kevésbé értékes és főleg a modern mesterek közül. A múzeum látogatói közt akadtak műértő orosz tisztek is, mint például Vereseaginnak, a háború híres orosz mesterének unokaöcscse s egy orosz művészeti folyóirat szerkesztője, akik nyilván ismerték a múzeum kincseit, de tapintatosabbak voltak, hogysem kutattak volna utána. Még a legveszedelmesebb, egy Trubnikov nevű úr látogatása volt, aki a petrogradi híres Eremitage hivatalnoka. Ebben az Eremitageban őrzik a czári család műkincseit, amik közt igen sok, főleg a lengyel háborúkban Varsóból elrabolt műremek akad. De ő sem firtatta a dolgot. Ugyanebben a nemes hellén stílusú épületben van az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye is. Ennek is bőven voltak látogatói. Általában az orosz tisztek megdöbbentő fogékonyságot árultak el az iparművészet, főleg a bútorok művészeti hatásának megértésében. Azokat a híreket, melyek szerint az oroszok vagyonszámra szállították a bútorokat Oroszországba — mint művészi érdeklődésük bizonyítékait — mindenfelől megerősítik. Mi talán csodálkozunk azon, hogy Eulogius, a hírhedt ortodox agitátor, Sarska bankigazgató díszes lakását, ahol a megszállás ideje alatt lakott, úgy ahogy volt, fölrakatta a vonatra és Oroszországba szállíttatta. Az a hír is szájrólszájra jár Lembergben, hogy a városi körzet parancsnoka, Mielnikov, állítólag Goluchovski gróf palotáját szerette meg annyira, hogy sehogy sem tudott tőle megválni és a legértékesebb gobelineket — mint hadizsákmányt — magával vitte Oroszországba, így az oroszok egyes magángyűjteményekben, különösen a vidéken levő nemesi házak könyvtáraiban, képeiben nagy pusztítást vittek végbe. Sőt nem egy sebesülten kezünkbe került orosz fogolynál találtunk egy-egy drága művű templomi kelyhet és más remekbe készült egyházi műkincset. De az igazsághoz híven be kell vallani, hogy nem minden pusztítást szabad az oroszok rovására írni. Mint a háború okozta pszichológiai jelenséget érdemes feljegyezni, hogy a katonaság nyomán a parasztokon valóságos pusztítási düh vett erőt. Ezek a primitív lelkek, akiket a háború minden durvasága fölszántott, állati kéjelgéssel verdesték le a falakról a színes freskókat, darabokra, porrá törték a kecses altcheni, a finom meisseni s a könnyed sévresi porczellánokat, sárral és förtelmekkel illették a művészet szent meztelenségét. Olyan jelenetek ezek, amiket csak a háború nagy szláv írója vehetne méltón a tollára. Sértetlen maradt azonban a lenyel szívének oly kedves Sobieski Nemzeti Múzeum, a Dzieduszyczki Múzeum az ezzel kapcsolatos Potuszyczka-gyűjtemény és Lemberg többi művészeti múzeuma is. Csak egyetlenegy, az úgynevezett Szauropigiani Intézet múzeumának gyűjteménye vándorolt Kievbe. Itt is meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezt a gyűjteményt is előbb formálisan felajánlották Oroszországnak, így kerültek többek közt régi rutén ős-nyomtatványok, érmek, régi keleti, bizánczi szövetek, lengyel királyok okmányai stb. a kievi ukrajniai múzeumba. A russzofil ideologok ugyanis — mert az intézet az ő kezükön volt -- mindezt az ortodox kultúrát az ősorosz művelődés emlékeiül tekintették s ezért ajánlották fel Oroszországnak. Mielőtt az oroszok kivonultak Lembergből, minden állami épületet el akartak pusztítani. A lembergi modern pályaudvar alá hatszoros aknasort raktak, a falakat még sem sikerült teljesen lebontaniuk. Vasárnapi kivonulásuk napján — lángba bontották a postaépületet, (ezt a lembergi tűzoltóság hamarosan eloltotta), előkészületeket tettek a helytartóság és a többi állami épület felgyújtására is. A múzeumokat azonban megkímélték. Ebben politikai számítás is vezette őket, mert a lengyel kultúra emlékeit mindenütt tiszteletben tartották. A Kilinski-parkban is meghagyták W. Kossak és J. Styka hires körképét, amint a kaszával felfegyverzett lengyel parasztok Koszczinszko vezetése mellett megrohanják az orosz ágyukat. G. Gy. dr. AZ UJSAG Vasárnap, 1915. augusztus 1. Az ISII. és 1877. évfolyamok behívása. A székesfőváros tanácsa a következő hirdetést tette közzé: Bevonulási hirdetés. A népfölkelésre kötelezetteknek az 1886. évi XX. t.-cz. alapján történt általános behívása folytán a m. kir. honvédelmi miniszter urnak I. évi 10.500 sz. rendelete következtében mindazok az 1876. és 1877. években született, valamint az 1878. évi január hó 1-e és 1890. évi deczember hó 31-e közt és az 1892., 1893. és 1894. évben született népfölkelésre kötelezett, nemkülönben a népfölkelésről vagy a hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapján kirendelt (igénybevett), de ebből a szolgálatból időközben elbocsátott egyének (munkások,"kocsisok, hajcsárok, stb.), ha népfölkelési bemutató szemlén, utóbemutató szemlén, illetőleg az elrendelt bemutató pótszemlén népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak. 1915. évi augusztus hó 16 án — amennyiben név szerint felmentve tűncsenek — a népfölkelési igazolványi lapon föltüntetett m. kir. honvédkiegészítő, illetőleg cs. és kir. kiegészítési kerületi parancsnokság székhelyére népfölkelési tényleges szolgálatra bevonulni tartoznak. Azok az egyének, akik önkéntes belépés folytán a cs. és kir. közös hadseregbe vagy a honvédségbe (akár mint egyéves önkéntesek is) már besoroztattak, tekintet nélkül születési évfolyamukra 1915. évi augusztus hó 16-án tartoznak tényleges szolgálatra bevonulni. Az 1878. évi január hó 1-je és 1890. évi deczember hó 31-ike közt és az 1892., 1893. és 1894. években született azokra a hivatásos gépészekre és fűtőkre, kik saját kérelmükre az illetékes kiegészítő parancsnokság által 1915. évi szeptember hó 15-éig már elszabadságoltattak, ez a bevonulási hirdetés nem vonatkozik, az 1876. és 1877. években született, azoknak a hivatásos gépészeknek és fűtőknek tényleges szolgálata pedig, akik a mezőgazdasági (arató, cséplő, kaszáló stb.) gőzvagy motorgépeknél alkalmazva vannak, beigazolt alkalmaztatásuk esetében, saját kérelmükre az illetékes kiegészítő parancsnokság által 1915. évi szeptember hó 15-éig elhalasztatik. A bevonulok lehetőleg erős lábbelit, evőeszközt, evőcsészét, aprólékos kéziszereket és két napi élelmet hozzanak magukkal. Ezek a felszerelési tárgyak, amennyiben a katonai szolgálatban használhatóknak minősíttetnek, értékük szerint meg fognak téríttetni.